Az önsegítés bármely kezelésre vagy megközelítésre vonatkozik, amely úgy tekint a segít sé
get kapó személyre, mint aki a fő ágens a célok eléréséhez szükséges változásban (latner–
Wilson 2007). Az önsegítés költséghatékony, időhatékony és minimálisan intruzív meg kö
ze lítésmódot jelenthet. Az önsegítő súlycsökkentő programok ígéretesek (Butryn et al. 2007;
latner 2001) és gyakran ajánlják őket alacsony intenzitású kezelés ként a lépcsőzetes kezelés megközelítésben (Wadden et al. 2002). latner (2001) érvelése szerint ez az egyetlen finan
ciálisan járható út a súlycsökkentő programok során elért fogyás hosszú távú megtartására.
Az elmúlt évtizedekben számos önsegítő program jelent meg a testsúlymenedzselés kapcsán, amelyek igen nagy változatosságot mutatnak az intenzitásuk, hatékonyságuk és
költséghatékonyságuk tekintetében. Az elhízás és falási zavar esetében az önsegítésnek négy szintje különíthető el, az önállóan folytatott egyéni önsegítéstől kezdve a csoportos önsegítésig (5. ábra). szintenként haladva egyre csökken az egyén függetlensége és for
málisan egyre inkább strukturált a program (latner 2007).
5. ábra. Az önsegítés szintjei elhízás és falási zavar esetében (latner 2007, 82 nyomán)
jelen alfejezetben a teljesség igénye nélkül bemutatunk néhány példát az önsegítés alkalmazási lehetőségeire és potenciális hatékonyságára a testsúlyszabályozás kapcsán.
EGYÉNI (ÖNIRÁNYíTOTT, ÖNVEZÉRELT) ÖNSEGíTÉS
A james hill és Rena Wing által 1993ban létrehozott National Weight Control Registry (NWcR) célja azon személyek általános jellemzőinek azonosítása, akik sikeresnek bizo
nyultak az elért fogyásuk hosszú távú megtartásában (hill et al. 2005). A jegyzékbe tör
té nő felvétel kritériuma legalább 30 font (kb. 14 kg) fogyás minimum egy évig történő sike res megtartása. Bár a súlycsökkenés módja igen változatos, az évenkénti felmérések nyomán azonban kirajzolódott a sikeres súlytartók néhány közös viselkedésbeli jelleg ze
tessége, úgymint a viszonylag alacsony zsírtartalmú diéta, a rendszeres reggelizés, a rend szeres testsúlymérés és a magas szintű (napi egy óra) fizikai aktivitás (hill et al. 2005).
Butryn és munkatársai (2007) összefoglalása szerint az általános populációban a dié
tá zók fele alacsony kalóriatartalmú vagy alacsony zsírtartalmú étrendet követ. A dié tá
zók fele, kétharmada végez ugyan bizonyos mértékű fizikai aktivitást, azonban ennek gyakorisága és időtartama nem kielégítő.
Az önsegítő diétás könyvek százai állnak az érdeklődők rendelkezésére. e kötetek igen változatosak az előírt étrend típusa és a testgyakorlás mennyisége tekintetében.
gyakoriak bennük a hangzatos szavak (pl. „diétás forradalom”) és a még hangzatosabb
ígéretek. Az ilyen könyvekben ajánlott programok biztonságosságáról és hatékonyságáról azonban csak elvétve találunk adatokat (Womble et al. 2004). A biblioterápiának létez nek szakemberek által írt példái is (Brownell 2004; fairburn 1995). ezek a kötetek az egyéni önsegítés keretében történő alkalmazáson túl egyéni és csoportos professzionális súly
csökkentő programokban és csoportos önsegítő programokban egyaránt alkal maz hatók.
további lehetőség az önvezérelt önsegítők részére az ún. „supermarket selfhelp”.
e megközelítés a kalóriabevitel csökkentését hangsúlyozza. Az adagkontrollált, alacsony kalória, illetve zsírtartalmú ételek vagy folyékony étkezéshelyettesítők megvásárolhatók a helyi áruházakban, anélkül, hogy a személy csatlakozna bármely súlycsökkentő programhoz. A vásárló szabadon eldöntheti, hogy milyen és mennyi adagkontrollált ételt eszik egy nap, illetve hogy meddig diétázik (Womble et al. 2004).
ÖNSEGíTőCSOPORT-MEGKÖZELíTÉS
Az önsegítőcsoportmegközelítés azon az elképzelésen alapul, hogy az ugyanazon prob
lémával küzdők empátiát és megértést tudnak nyújtani egymásnak, valamint konkrét javaslatokat, tanácsokat a táplálkozásbeli és aktivitásbeli mintázatokkal való meg
küzdésre. Az önsegítőcsoportmegközelítések igen változatosak lehetnek a kezelés filo
zófiája vagy technikája tekintetében. Anyagi vonzataik tekintetében ingyenesek vagy minimális költségűek. A csoportokat rendszerint olyan laikusok szervezik és vezetik, akik maguk is küzdenek a testsúlyukkal vagy a táplálkozásukkal. A tapasztalatok szerint sok páciens arról számol be, hogy az önsegítő csoport segít nekik abban, hogy kevésbé érezzék egyedül magukat a súlyproblémájukkal (Womble et al. 2004). léteznek nonprofit és kereskedelmi jellegű (commercial) önsegítő csoportprogramok.
A nonprofit önsegítő csoportok prominens példája a trevose viselkedés modi fikációs program (trevose Behavior modification program, tBmp; latner 2001; latner et al.
2002). A laikusok által önkéntes alapon szervezett és vezetett, tradicionális visel kedés
modifikációs alapelveket követő program élethosszig tartó ingyenes kezelést nyújt.
A program hoz csak egyetlenegyszer lehet csatlakozni és a szűrőperióduson átesett tagok
nak számos követelménynek kell folyamatosan megfelelniük a tagság megőrzése érdekében (pl. a fog lal kozásokon való állandó részvétel, a táplálékbevitel önmonitorozása, specifikus fogyási cél kitűzése és elérése minden hónapra). A követelmények elmulasztása elbocsátással jár. A trevose viselkedésmodifikációs program hatékonyságát több ízben is vizsgálták.
latner és munkatársai (2000) teljes jogú tagok ötéves nyomon követését végezték el. A má
sodik évnél a résztvevők 47,4%a maradt a programban. A kezdeti testsúly 19,3%át fogyták le. Az ötödik évnél a részvételi arány 21,6% volt, az elért fogyás pedig a kezdősúly 17,3%a.
latner és munkatársai (2002) hasonló eredményekről számoltak be három csoport nyo mon követéséből. A tBmp hatékonynak bizonyult falási zavar esetében is (Delinsky et al. 2006).
A kereskedelmi programok legismertebb példáját a Weight Watchers international (WW) képviseli (latner 2001; Womble et al. 2004), amely ugyancsak egy viselkedéses súlycsökkentő program. A 10%os fogyás egészségi és kozmetikai előnyeit hang sú
lyozzák. költségvonzata a csatlakozási díjon felül hetente megközelítőleg tizenkét dollár.
A tagok hetente egy alkalommal csoportülést tartanak, amelyen akár több mint száz fő is jelen lehet. A részvétel nem kötelező. A jelenlegi Weight Watchers „sikerterv” sajátos pontrendszerre épül, amelyben a kalóriaszámítás helyett az ételekhez és a fizikai aktivitás különböző típusaihoz pontokat rendelnek. A személyek a testsúlyuk alapján meg
határozott pont értékű táplálékot vehetnek magukhoz, amit ellensúlyozhatnak a fizikai aktivitásból szár mazó mínusz pontokkal. A terv betartása esetében a napi kalóriabevitel kb. 1200–1500 kcal, ami heti 0,5–1 kg fogyást eredményez. explicit fizikai aktivitásra vonatkozó előírás nincs, ehelyett a saját szükségletekhez, preferenciákhoz illeszkedő testmozgási terv ki dol gozására bátorítják a résztvevőket (Womble et al. 2004). A prog
ram keretében piacra dobtak számos megfelelő pontértékkel ellátott ételt.
tsai és Wadden (2005) szisztematikus áttekintésének eredménye szerint az UsAban fellelhető, főbb kommerciális súlycsökkentő programok közül a Weight Watchers az egyetlen, amelynek hatékonysága alátámasztást nyert. A program a kezdeti súly átlag 5%os elvesztését eredményezte.
Az önsegítés előnyeit összefoglalva elmondható, hogy a kutatások alátámasztották az önsegítés költséghatékonyságát az elhízás kezelésében. Az önsegítés hasznos kezdeti lépés lehet a testsúly menedzselésében és sokaknak önmagában is elegendő lehet a súly
probléma leküzdéséhez. Az önsegítés továbbá hatékonyan alkalmazható intenzívebb súlycsökkentő kezelések kiegészítéseként is. hangsúlyozandó azonban, hogy az önsegítés nem megfelelő megoldás mindenki és mindenféle probléma esetében. A professzionális kezelés és az orvosi felügyelet gyakorta indokolt lehet, különösen akkor, ha az elhízást súlyos testilelki betegségek is kísérik. Az is kiemelendő, hogy a szakembereknek nem szabad az önsegítést a nehezen kezelhető, problematikus páciensek elől történő vissza
vonulási módnak tekinteniük (latner 2007).