A Vollständiges Lese und Betbuch zum Gebrauche der Katholiken keletkezése, proklamációja és megjelenése, tartalma és kritikai pontjai

A cenzori munkálatok során átfogó képet kap a lelkipásztori gyakorlat minőségéről és a nép szélesebb keresztmetszetének hitéről, vallásosságának alapjairól és bevett vallási gyakorlatairól. Az élmény számára ugyannyira ekkleziológiai tartalmú, mint amennyire a valásszociológiai, vagy egyházszociológiai értékű. Mivel a képzettség tekintetében az

95 Pl. Erziehung⁸ I. oldalakon át (81-83.) Hamann Szókratész értelmezését hozza Sailer.

egyes néprétegek között nagy eltérések mutatkoznak, ezért jónak látja Sailer, hogy az olvasottabb és képzettebb népréteget külön is megszólítsa egy vázlatos, az imakönyvet bemutató, népszerűsítő kiadvánnyal. Míg az imakönyv mindenkinek szól, társadalmi osztályok és felekezetek határait nem veszi figyelembe, általános címzésű, addig annak vázlatos bemutatását, és a szerzői szándék megvilágítását Sailer – rétegpasztorációs célkitűzéssel – a műveltebb rétegnek szánja.⁹⁶ Katolikus részről az imakönyvekkel szembeni általános ellenszenv kialakulásának három okát nevezi meg a szerző:

a) az első részleges ok, a nép körében rendelkezésre álló imakönyvek belső értéke;⁹⁷ b) a második részleges ok, az imakönyveket használó emberek erkölcsi minősége;⁹⁸ c) harmadik részleges ok, azon természetes következmények, melyek az egyes

imaformák használatából adódtak;⁹⁹

Az imakönyvek kritikája egyúttal a kurrens egyházi gyakorlat minősítését jelenti.¹⁰⁰ Sailer szövegében az egyes kifejezések roppant erős tartalmúak: nemcsak kritikai szempontból élesek, hanem mutatják személyes, új célkitűzésének szilárdságát is. A szándékolt egyházreform a szókratika elvére épült, a hívő ember és Jézus Krisztus egymás közti közelségét, új egységét kell most újra megvalósítani. A megjelenő olvasó- és imakönyv a nép olyan mélységű vallási képzését kívánja szolgálni, amelynek következtében eltűnnek az egyházból azok a hamis gyakorlatok, amelyek az imakönyvekben egyértelműen kifogásolhatók. Sailer így foglalja össze kritikáját:

„Azok az imakönyvek, melyek a tömegeknél még mindig sikert aratnak, különösebb megrázkódtatás nélkül nem vonhatók ki a forgalomból, pedig oly szegények az erőben, szűkösek az élő szellemi táplálékban, de gazdagok a vénasszonyos, gyermekded, bohóckodó, logikailag helytelen, teológiailag hamis elképzelésekben és kifejezésekben; tartalmatlanok a vallás lényegét, az általános használhatóság, a lényegi dolgokat illetően; tele vannak mindazzal, ami az esetlegeset kiemeli, de beárnyékolja a szükségszerűt; termékeny abban, hogy az ajkak mozgatását imává, az imát kézművességgé, és a kereszténység élő szellemiségét halott imaformulákká változtassa; terméketlen abban, hogy az imádkozót minden körülmények között örvendezővé, Istenben elégedetté, a szeretetben tevékenyebbé, a hitben szilárdabbá és bölcsebbé tegye; oly lélektelen és kenetszegény, oly mechanikus, hogy ellene van mind a vallás, mind pedig az imagyakorlat szándékának; oly képtelen a valóságos keresztény érzületet a szívbe ültetni és oly ügyes abban, hogy az óvatlanokat meseszerű látomások babonás ájtatoskodásaival és alaptalan ígéreteivel becsapja;

96 Sailer az előszóban ténylegesen két réteget különböztet meg: míg az imakönyv címzettje a „fürs Volk” (a nép számára), addig ezt az értekezést „für Geübteren” (a gyakorlottabbak számára) szánja.

97 Zweck, 4.

98 uo. 5.

99 uo.

100 A 4. p. – ban a szerző hosszan vázolja az imakönyvek tartalmának minőségét és ezzel az egyházi imaélet jellemrajzát is vázolja. Számára amilyen az imaélet, olyan a hit, és természetesen maga az egyház.

nemegyszer nem tiszta forrásból merítenek, és messzire elvezetnek a legtisztábbaktól; nem a keresztények szívéért vannak, hanem inkább a pogány szószaporításért – röviden: ezek az imakönyvek nem azok, amiknek lenniük kellene, hanem sokkal inkább azok, amiknek nem volna szabad lenniük;

úgyhogy az ember aligha festhet magának ezek célszerűtlenségéről, használhatatlanságáról, ártalmasságáról, velőtlenségéről és élettelenségéről olyan képet, amely az igazitól messze alul ne maradna.”¹⁰¹

A felvázolt szomorú kép számos kritikai pontot rejt magában, melyeket az alábbiak szerint lehet osztályozni:

a.) forráskritika: az imakönyvek nem „tiszta forrásokat” használnak, melyeknek használata a „tiszta forrásoktól” még messzebbre elvezeti a hívők tömegét;

b.) tartalomkritika: az imakönyvek teológiai szempontból hamis elemeket tartalmaznak, logikailag nem következetesek; az ilyen és ehhez hasonló elemek torzítják az emberi természetes értelem fényét és világát, amely az isteni pozitív kinyilatkoztatást, az Isten misztériumát is torzítja („az óvatlanokat meseszerű látomások babonás ájtatoskodásaival és alaptalan ígéreteivel becsapja”); hiányzik belőlük az imádkozó ember és az ima komolysága és alázata, ezek helyébe a „a vénasszonyos, gyermekded, bohóckodó”

magatartás lép;

c.) kritika a causa finalis tekintetében: az imakönyvek alkalmatlanok a keresztény szellemiség táplálására és művelésére, mind a szellem, mind pedig a lélek és szív territóriumaiban; a tömegesen használatban lévő imakönyvek célt tévesztő kiadványok, mert „sokkal inkább azok, amiknek nem volna szabad lenniük”; hamis módon a szívbeli imát, mint az emberi legbelsőbb láthatatlan szentély liturgikus aktusát, külsődleges mechanikus aktussá alakítják;

d.) kritika a causa instrumentalis tekintetében: az imakönyvek helyes eszközszerű használata „lehetetlen”, mert a tartalom „ellene van mind a vallás, mind pedig az imádkozás szándékának”;

e.) kritika erkölcsteológiai nézetben: Sailer felfogásában az imádság és a három isteni erény szükségszerűen egymáshoz kapcsolódnak, ide köti még a kardinális erények közül a bölcsesség erényét, amelyeket az imádság újra és újra az ember szívébe ültet. Szerinte a forgalomban lévő imakönyvek erre nem képesek, ezért ezek használata a hívőket a pogányság irányába mozdítják: „… az imádkozót minden körülmények között örvendezővé tegye, Istenben elégedetté, a szeretetben tevékenyebbé, a hitben szilárdabbá és bölcsebbé …” a célja minden jó imakönyvnek.

101 uo. 3 - 4.

f.) kritika ekkleziológiai nézetben: a kurrens imakönyveket ebben a tekintetben a

„képtelenség” jellemzi; a könyvek, mivel kerülik a „szükségszerűt”, tele vannak az

„esetlegessel”, ezért „képtelen a valóságos keresztény érzületet a szívbe ültetni”; a legerősebb kritika ebben a tekintetben, hogy „nem a keresztények szívéért vannak, hanem inkább a pogány szószaporításért”; Sailer úgy látja, hogy ezen imakönyvek használata az Egyház szándékával és célkitűzéseivel ellentétes irányba mutatnak és vezetnek, a hívő keresztény ember nem válik „Istenben elégedetté, a szeretetben tevékenyebbé, a hitben szilárdabbá és bölcsebbé”, hanem éppen ellenkezőleg, a pogányokat „képeznek” a keresztényekből, mert használatukkal a hívők pogány gyakorlatokba kényszerülnek.

Ugyan a brosúra első főrésze szolgál a szerző számára a művéhez kötődő szerzői szándék bemutatására, mégis először már a címben foglaltakat – annak rendkívüli tartalma miatt – kívánja tisztázni. A közvetlenül az olvasót megszólító bevezetésben a „tökéletes”

megjelölést magyarázza:

„Amikor én ebben a tanulmányban egyfajta tökéletes imakönyvről beszélek, akkor: mélységesen átérzem, hogy nem vagyok képes egy tökéletes művel szolgálni. Csak annyit mondok el, hogy milyennek kellene lennie a tökéletes képnek, de azt sem megrajzolni sem pedig lefesteni nem vagyok képes.

Megtettem, amit tudtam, egy kísérlettel szolgálhatok. Amikor imakönyvekről beszélek, melyekben sem a kereszténység, sem pedig az imádkozó ember szele sem fúj, úgy megkülönböztetem a sajátomat ezen összes lelki kalauzok osztályától, amelyből azok önmagukat is kivételnek tekintették. Isten a tanúm, hogy mérhetetlenül messze állok attól, hogy a meglévő jót gyanúba keverjem.”¹⁰²

Sailer a lelki kalauzok osztályozásával elárulja egy eddig nem ismert, a gyakorlatból hiányzó osztály felállításának szándékát. A lélek önmaga tökéletes kalauza ugyan (istenképisége szerint), amely realiter mégsem tökéletes (natura lapsa). Az imádságban a hívő ember számára mégis hitelesen közvetítődik a tökéletesről megalkotott kép.¹⁰³ Az imakönyv szándéka az, hogy pusztán megfelelő segédeszköz legyen a keresztények kezében, amit – az eszköz-karaktert – külön a „Vehikel” fogalmának hosszas bemutatásával magyaráz.¹⁰⁴

Imakönyve a helyes használat mellett jó eszköz lehet a fő cél megvalósulásában, amelyet Sailer egyetlen célnak nevez, de valójában öt, szorosan összefüggő elemre bont:

102 uo. 4-5.

103 Sailer nem véletlenül használja a „fúj” kifejezést, mellyel az imádság emberi aktusában a Szentlélek munkájára utal. A Szentírásból alapul veszi Illés próféta életéből Isten jelenlétének megtapasztalását (1 Kir 19,12-13), valamint János evangéliumának kifejezését (Jn 3,8).

104 A választékos szóhasználattal ecseteli a valódi célt. A keresztény imádság az imádkozó „ember szele” és a Szentlélek találkozási pontja, melyben az imakönyv pusztán segédeszköz lehet. A valódi imádság fogalmi magyarázatához, egy, abban az időben a német nyelvbe, elsősorban a természettudományokba adoptált szót, a ”Vehikel”-t választja. Ezt a szót oly fontosnak tartja a szerző, hogy a szómagyarázatnak külön lábjegyzetet – a műben ez az egyetlen lábjegyzet – szentel. uo. 22.

a) Jézus Krisztus minél teljesebb megdicsőítése és a keresztények egyre hasonlóbbá tétele hozzá;

b) az emberek megjavítása, képzése, megnyugtatása, lelki szükségleteinek kielégítése és boldogabbá tétele;

c) az imádkozónak Istent, Krisztust, az erényt, a boldogságot kedvesebbé tenni;

d) a vallás igazságainak elmélyültebb megismertetése és fontosabbá tétele az egyéni értékrendben;

e) képzés a kereszténység tudatos gyakorlására, tökéletesebb megvalósítására.¹⁰⁵ A szóhasználatból kiviláglik Sailer tájékozottsága korának szellemi életében, mivel a valódi célkitűzés megvalósulásához szánt eszközt, mint „használható eszközt a képzéshez”

karakterizálja.¹⁰⁶ Az eszköznek szerzőnk nézetében két speciális utat kell járnia: az egyik az olvasás, a másik pedig az imádság útja. Az olvasás előkészíti az embert, a „szívet az imádságra hangolja”.¹⁰⁷ Sailer a maga korának igényét definitíve a képzésben látja, és éppen ennek a hiányzó megvalósulását kifogásolja általában a többi imakönyvben.¹⁰⁸ Az első saileri sikerkönyv a szerző „ars poetica”-jának megfogalmazásaként is értelmezhető.

Életét és munkásságát ezen cél megvalósításának szándéka szővi át, akár egyetemi professzorként tanítva, akár a szószéken prédikálva, akár a püspöki tevékenységben is vizsgáljuk, tetten érhető a keresztény nép képzésének motivációja. Sailer felveszi a felvilágosodás önértelmezésének fonalát, amennyiben a felvilágosodást magát képzésnek tekintjük, ebben az értelemben teljes egészében felvilágosítónak tarthatjuk. Amennyiben a felvilágosodások munkálkodását az egyes, egymástól eltérő áramlatok viszonylataiban vizsgáljuk, úgy figyelembe kell venni a hamis és valódi felvilágosodás saileri megkülömböztetését és azokhoz szorosan kapcsolódó képzési modelleket.¹⁰⁹

105 A pontosság érdekében Sailer célkitűzése szó szerint így szerepel a műben: a) Jesum Christum immer mehr zu verherrlichen und die Christen ihm ähnlicher zu machen. b) Die Menschen zu bessern, zu bilden, zu beruhigen, zu befriedigen, zu beseligen. c) Dem Betenden Gott, Christum, Tugend, Seligkeit theurer, d) Die Grundwahrheiten der Religion bekannter und wichtiger, und e) Die Ausübung des Christenthums vollkommener zu machen. uo. 21.

106 uo. 22.

107 uo. 22.

108 „A keresztény nép képzése mindent magában foglal, magában foglalja mindazt, ami az értelemet oktatja, felvilágosítja, tanítja, meggyőzi, és ami a szívet vezeti, erősíti és nemesebbé teszi…” uo. 22-23.

109 A „felvilágosodás” és „képzés”, a „felvilágosodások” és a „képzések” saileri értékelésére a filozófia kontextusában reflektál Dr. L. Kellner 1891-ben művének előszavában, amikor újra megjelenteti Sailernek az Über die wichtigste Pflicht der Eltern in der Erziehung ihrer Kinder című, családi vallási neveléssel foglalkozó prédikációját, melyet az 1777-ben müncheni székhellyel megalapított Institut zur Förderung geistlichen Beredsamkeit intézet 1778. április 27-én második helyezéssel értékelt.

„A legnevettségesebb pedantizmus uralta a középkor minden évszázadát, melyeket sötét évszázadoknak neveznek, de magasabbra sohasem emelkedett, mint annak az évszázadnak utolsó harminc évében, melyet közismerten a filozófia évszázadának neveznek. Az elerőtlenedett kicsinyesség és a leghamisabb szellemeskedés egyetlen nemzédekben sem terjedt el zabolátlanabbul. Az egyik reformátor az elődjét

Az imakönyv tartalmi újdonságot jelentett az akkori vallási irodalom palettáján, hiszen mellőzte a „barokkosan szép” imákat és a hangsúlyt szembeötlő módon a tartalom hitelességére helyezte. Gondosan kerülte a mechanikusat, a meseszerűt, a félreérthetőt és a félrevezetőt, mindazt ami csak az egyszerű imádkozóban hamis szellemiséget és spiritualitást gerjeszthetett volna. Sailer nézetében az ilyen elemek ártalmasak a keresztény össznép életében, ezért az egészséges képzés és tanítás érdekében kizárólagosan csak a tiszta források használhatók. A vaskos 284 oldal terjedelmű imakönyv alapját kizárólagosan az egyházi liturgikus év alkotja. Az első 139 oldal gerince az egyházi év liturgikus időszakainak speciális lelki tartalmaiból épül fel, ezeken belül pedig az egyes ünnepnapok spirituális tartalmai kerülnek részletesebb bemutatásra és kifejtésre.¹¹⁰ A megkereszteltek egyéni imája a szerző számára nem a magányos és sodródó hajótörött elszigetelt fohásza, hanem a Corpus Christi Mysticum corporativ életjele. Tartalmilag különösen¹¹¹ jelentős a Szentlélekhez intézett négy oldalas önálló imádság, amely a Pünkösd nyolcadához fűzött imákat követi. A könyv második része¹¹² a szentek ünnepeinek magyarázatát tartalmazza, előzetesen tisztázva a különbséget a szentek hamis és helyes, katolikus tisztelete között. A szentek sora a Boldogságos Szűz Mária élettörténetének bemutatásával kezdődik, fogantatásától kezdve az Assumptioig bezárólag.

Az egyes életesemények magyarázatának sorát az általános Mária-tiszteleti formák, litániák és egyéb alkalmi imák zárják.

korholva adta a kilincset a másiknak, míg annak állását csalárd módon meg nem szerezte, mígnem ő is ugyanarra sorsa nem jutott egy harmadikkal, aztán a negyedikkel, mint, amit ő az elődjének juttatott. Egész Németországot elárasztották az éhenkórász iskolareformátorok, noha egész Németország panaszkodott, hogy amiként soha nem volt kevesebb filozófia, mint amióta oly sok filozófus van, úgy soha sem volt olyan kevés jó iskola, mint amióta oly sok iskolareformer – akik egymást is műveletlennek nevezik – adatott; mint ahogy egész Németország a fiatalságról azt panaszolta, hogy sohasem volt felületesebb, szószátyárabb, beképzeltebb, elkényeztetettebb, zabolátlanabb, nyersebb és durvább, saját feljebbvalóikkal szemben számonkérőbb és kihívóbb, mint azóta, amióta szünet nélkül azt halljuk hogy tudni illik – képzik ő ket.”

uö., Johann Michael Sailers pädagogisches Erstlingswerk, ein Vorläufer seiner Erziehungslehre, Neu herausgegeben und mit einer Einleitung und Anmerkungen begleitet in Bibliothek der katholischen Pädagogik IV. (szerk. Dr. L. Kellner, Dr. Reucht, Dr. Hermann Rolfus, F. X. Kunz) Herdersche Verlagsbuchhandlung, Freiburg in Breisgau 1891, 5.

110 Az első rész (Besondere Andachtsübungen für die Festtage des Herrn) az ádventi időszakkal kezdődik, majd végigelemzi a többi liturgikus időszak vasárnapjait, a végén az évközi idő nagy ünnepeit magyarázza a saját templom felszentelésének ünnepével bezárólag. Zárszóként az őrzőangyalok ünnepének magyarázatát hozza.

111 Az ima alcíme Sailer hangsúlyát árulja el: „Különösen Pünkösd hetében, és minden olyan alkalommal, amikor az embernek kedve és ideje van imádkozni.” Sailer számára az elsődleges elem az imában mindig a Szentlélek segítségül hívása és a harmadik isteni személy inspiratív és megszentelő tevékenysége.

112 Besondere Andachtsübungen für die Fest- und Gedächtnißtage der Heiligen címmel. A 141 oldalnyi (139-281) szakasz dogmatikai sorrendben a Boldogságos Szűz Mária életeseményeivel kezdődik, majd Szent József tiszteletét mutatja be. Jézus Krisztus apostolainak sorát az evangélisták zárják, majd az evangéliumok néhány alakja következik (Keresztelő szent János, Mária Magdolna, a bűnbánó lator). Az apostolok alakjának és tiszteletének bemutatása érinti speciális evangéliumi attribútumaikat is, mint pl. János apostol esetében ez a szeretett tanítványi mivolta. A mindenszentek ünnepe és a halottak napja a saját egyházmegye védőszentjének ünnepével együtt külön egységet képez.