Immanuel Kant bölcseletének hatása Sailer munkásságára

Az egyik legnehezebben körülírható elem Sailer műveiben Immanuel Kant hatása Sailer gondolkodására és az ezt alátámasztó konkrét nyomok. Ugyan fellelhetők egyértelműen Kantra utaló nyomok, de figyelembe véve Sailer nagyon cizellált módszerét és polemikus hangvételét, valamint az anyanyelv – akkor még barokkos – magas fokú művelésének szándékát, könnyű átsiklani egy-egy ténylegesen tartalmi rokonságot hordozó rész fölött.²⁶⁵

Külön nehézséget jelent, hogy Sailer más szerzők tollából származó Kant-recepciókat átvett és forrásként felhasznált. Az ilyen estben viszont előzetesen ki kell mutatni, hogy Sailer célja Kant tanításának vagy a recipiens értelmezésének átvétele volt.

A kanti nyomokról alkotható összkép így nemegyszer homályba burkolózik, mivel az egyes szerzők kijelentéseinek pontos értelmezése azért is nehézkes, mert az esetek többségében körbeírják és láncolatban idézik egymást a szerzők, felejtve az idézett rész eredeti tágabb tartalmi kontextusát, azok sajátos tárgyát és kutatási célkitűzéseit.²⁶⁶

262 „Aki képes az iskolák jármát hordozni, az az idegen önteltség rabszolgája.” VL³ II., 118.

263 „Paulus fordert es ausdrücklich, daß alle Christen aufgeklärt sein sollen und ihre Mitmenschen aufklären sollen. Seid ein Licht in dem Herzen. Wandelt wie Kinder des Lichts. Alle des Namens werte Kirchenlehrer bis auf diese Stunde klärten auf, waren mehr oder weniger - Lichter der Kirche.” RK 1, 42-43.

264 „Aber es gibt so manchen Unwissenden, der aufklären will, so manchen Ungläubigen, der seine wahre Aufklärung, so manchen Verächter der Tugend, der seine Bubenstücke Aufklärung, so manchen Wahnsinnigen, der seinen Wahnsinn Aufklärung, so manchen Träumer, der seine Träumereien Aufklärung nennt. Das ist alles wahr, aber deswegen, weil es Quacksalber gibt, die mit ihren Wunderpillen Vieh und Mensch kurieren, weil es Abdecker und alte Weiber gibt, die sich zu Leibärzten aufwerfen, weil es Stümper und Pfuscher gibt, die sich in die Heilungsgeschäfte eindringen - ist deshalb die Heilkunde keine nützliche Kunde? Nun die Kunst bleibt, was sie ist, was brauchbar ist, ist brauchbar, man mag den besten oder schlechtesten Gebrauch davon machen. […] Also wird es wohl auch die Aufklärung, die ist, was sie heißt, auch nicht zu verantworten haben, wenn sich die Nachteulen für Aufklärerinnen und die Maulwürfe für Aufklärer ausgeben.” RK 1., 43-44.

265 „Sailer nyílt sisakos harca” sokhelyütt az egyértelmű nyomokból látszik, főleg korai írásaiban. Barbara Jendrosch találó megjegyezése főleg a Kanti nyomokra érvényes: „Sailer polémiájának stílusa gyakran oly diszkrét, hogy a polémia tényét hosszú időn át nem is vették észre.” Sailer nyílt és „álcázott” polémiájáról további adatokat ld. még Jendrosch, 49-50, különösen a 4. lábjegyzetben.

266 A kutatási beszámolók, önálló könyvek, folyóirati cikkek és tanulmányok szerzői a legtágabb megfogalmazásban ragadják meg Sailer érdeklődését Kant művei és gondolatvilága iránt. A legalkalmasabb megfogalmazás erről a tényről német nyelven: „Sailer setzt sich mit Kant auseinander”, ami csupán annyit jelent, hogy Sailer Kant tanaival foglalkozik. Az idézetek láncolatában a sorban következő idéző az előzőt

Konszenzus uralkodik azonban abban a kérdésben, hogy az 1781-től kezdve Sailer komolyan foglalkozik Kant műveivel, Georg Schwaiger²⁶⁷ kijelentésével a kutatók körében egyetértés uralkodik, ahogy kiemelkedő elődjének Gerard Fischernek²⁶⁸ nézetével is.

Arról, hogy Sailer valóban kitartóan és alaposan foglalkozott Kanttal és nem pusztán kósza pillanatokat szentelt tanulmányozására leginkább levelezésében találunk számos meggyőző nyomot.²⁶⁹ Viszont feltűnő, hogy Sailer korai műveiben csupán néhány utalás történik Kant műveire, így hiába keressük a nagy filozófus eszméinek fajsúlyosabb irodalmi lecsapódásait. Az egyes szerzők között kialakult ellentét pusztán fogalmazásbeli nehézségekre épül, a „foglalkozik Kant tanaival” kijelentés, a „jelentősen hatott rá”

megállapítás, valamint a művekben fellelhető irodalmi lecsapódás egymástól nagyon eltérő valóságot jelentenek.²⁷⁰ Valószínűsíthetően Sailer kezdettől fogva foglalkozott a kanti művekkel, de az első nagyobb műveinek megjelenéséig rendelkezésre álló túlságosan rövid idő miatt irodalmi nyomokat alig találunk, ami természetesen nem zárja ki a kanti hatás tényét. Sailer gyakorlatias, pedagógusi célkitűzéseket követő ember lévén, számolt a filozófusok tanításainak társadalmi hatásával, többek között a kanti nézetek terjedésével és lecsapódásával is. Hogy hangsúlyosnak tartotta a königsbergi mester munkáját, mutatja az a tény is, hogy a 1785-ben a Vernunftlehre már tartalmaz néhány ilyen jellegű utalást,

egyéni értelmezésben új tartalommal tölti meg a kifejezést. Így egymással sokszor egymásnak ellentmondó megállapítások születnek.

267 „Katolikus részről a legdöntőbb módon Sailer foglalkozott Kanttal évtizedeken át.” SCHWAIGER, G., Johann Michael Sailer literarisches Werk und theologische Bedeutung, 331.

268 „Sailerrel a legérdekesebb színjáték tárul fel minden kutató számára, ahogy egy még mindig középkori katolikus gondolkodás és egyházhoz kötődő hagyomány tudatos képviselőjeként vitába száll egy teljesen más természetű, evilágira orientált, autonómisztikus, individualista és mechanikus módon racionálisan gondolkodó világgal, melynek befolyásoló hatása alól gyermekként sem vonhatta ki, és nem is vonta ki magát. […] az Egyháznak férfiakra volt szüksége, akiknek van bátorságuk arra, hogy a szellemek harcterére lépve az Egyház nagy hagyományának méltó formát és a világ számára is hasznot nyerjenek. Ezt a feladatot, mely elé az Egyház is állítva látta magát, ahogy már Sailer tanára Benedikt Stattler is érezte és harcba lendült, legkiválóbb tanítványa Sailer pedig, messze nagyobb sikerrel egész életén át szolgálta. Ezzel egy történelmi küldetés teljesült…” FISCHER, G., Johann Michael Sailer und Immanuel Kant, eine moralpädagogische Untersuchung zu den geistigen Grundlagen der Erziehungslehre Sailers, Verlag Herder Freiburg 1953., 9-10. Kiemelkedő és egyedülálló Gerard Fischer munkássága, aki Sailer életútját

„hatástörténeti” szempontból vizsgálta. Kereste azokat a szerzőket, akik hatással voltak Sailer gondolkodásmódjára, kutatásaiból három kötet született: Immanuel Kant (1953), Johann Heinrich Pestalozzi (1954), Friedrich Heinrich Jacobi (1955). Kant szerepéről a saileri útkeresésben az idézett mű mérvadó a kutatások számára.

269 A levél teljes szövegét ld. VI. függelékben.

270 Így támad némi vita pl. Georg Schwaiger és Matthias J. Fritsch között. Schwaiger Sailer első nagy művéhez fűzve általános értelemben jelenti ki: „Ő (Sailer) komolyan foglalkozik Kanttal, mégis tanárának Bendikt Stattlernek befolyása ebben a korai művében (Vernunftlehre) félreismerhetetlen, mint ahogy Immanuel Kant is világos nyomokat hagyott a fiatal magiszter gondolkodásában.” SCHWAIGER, G., Johann Michael Sailer literarisches Werk und theologische Bedeutung , in Von Aresing bis Regensburg, 332.; Ezzel szemben Fritsch, mivel a konkrét írásbeli nyomokat keresi a Vernunftlehre első kiadásában, ellentétes véleményen van és G. Schwaiger mondatát idézi: „Ezért érthetetlen, hogy miként jut Schwaiger arra a nézetre, hogy Sailer a „Vernunftlehre”-ben „komolyan foglalkozik Kantal”, minélfogva „Immanuel Kant világos nyomokat hagyott a fiatal magiszter gondolkodásában”] FRITSCH, M. J., Sailers Auseinandersetzung mit der Aufklärung im Spiegel seiner „Vernunftlehre für Menschen, wie sie sind”, 162.

1832-ben utolsó püspöki körlevelében is polemikus hangvételben említi Kant nevezetes csillagos égboltját. A Vernunftlehre harmadik kiadásában 1830-ban Sailer visszatekintve a kanti filozófiának és az újszerű filozófiáknak addig befutott útjáról a következőket írja:

„Kant által az emberi értelem ahogy új irányt, úgy új életet is kapott. Egy korszak sem volt gazdagabb a nézetekben a dolgokról, az emberi értelemről alkotott az elképzelésekben és rendszerekben. Amit ezzel az igazság nyert, az megmutatja az előítélet mentes és igazságszerető gondolkodónak a legújabb filozófiák jellemrajzát, melyet a még élő első rangú filozófus, Heinrich Steffens, előad.” ²⁷¹

Heirich Steffens nevének említése és szerepének kiemelése, ahogy Hamannról is szó esik, mutatja, hogy Sailer saját korát nem csupán a „szétesés korszakának” látja, hanem megpillantja benne az abból kivezető ígéretes fejlődési vonalakat is, a jó felvilágosodás meglévő arcvonásait.

A Venunftlehre 1875-ös kiadása csupán néhány kifejezett utalást tartalmaz Kant bölcseleti nézeteiből. Ezek az utalások nem vitanyitó jellegűek, hanem inkább a háttérben feltételezhető szándék pedagógia megfontolásokat sejtet. A szerző árgus szemekkel figyeli a változásokat korának arcán és saját küldetése szerint törekszik rásugározni a „jó felvilágosodás” fényét. Amikor Kantra utal, pusztán teológiai szempontú kiegészítéseket tesz, érvelése inkább nevezhető komplementer érvelési formának, a kinyilatkoztatásból vett elemekkel öltözteti fel a számára hiányosnak tűnő vagy félreérthető bölcseleti igazságokat.

A Vernunftlehre első kiadásában a dologi világ megismerését, illetve annak meghatározásában találunk utalást Kant felfogására. Mivel a két szerzőt más szempontok vezetik, míg Kant ismeretelméleti szempontból vizsgálja a dolgot (Ding an sich), addig Sailer „kontextuális” logikát épít, a megismerés elemeinek üdvösségtörténeti jelentőségéről beszél.²⁷² Amikor az emberi megismerés az anyagi dolgok felé fordul és a megismerés folyamatában az érzéki képek létrejönnek, a teremtett dolgok nem önmagukban és önmagukért jelennek meg, hanem kifejezetten teológiai és antropológiai relációban. A megismerésben a teremtés dolgainak „külső oldalát” ismerjük meg az érzékeken keresztül, a teremtés egy valós darabjának külső adottságait, és nem egy „Ding an sich” valóságot. A rövid és meglehetősen elbujtatott megjegyzése Sailer morálpedagógia célkitűzéseihez jól illeszkedik: a megismerésben a teremtett dolgok

271 VL³ III., 229.

272 „És a teremtés ezen külső oldala, nem úgy, ahogy önmagában és önmagáért van, hanem csak a mi testünkkel való viszonyában.” VL¹ I., 40.

emberi relációba lépnek, és ez valós, egzisztenciális reláció. Ezért a praktikus tanácsok közlése céljából a második kötetben újra vizsgálat alá veszi ugyanezt a témát. ²⁷³

A második, 1796-os kiadásban sem találunk Kant gondolatainak mélyreható tanulmányozásáról lecsapódott nyomokat, csak egyetlen helyen találunk határozott célzást ismeretelméleti kritikájára, a megismerés természetes határainak hangsúlyozására.²⁷⁴ Elenyészőnek nevezhető az az utalás, ahol Sailer az a priori fogalmakhoz fűz némi korrekciót.²⁷⁵ Ellentétes nézetét egy képben és a hozzá fűzött magyarázatban mutatja be, az első kiadás harmadik kötetének elején található rézmetszetében. A metszet egy ifjút, a jónak és az igaznak barátját ábrázolja, aki az éjszakai csillagos ég alatt, egyik kezével a mellkasán, az ingén lévő feliratra Róm 2,15-re²⁷⁶, a másikkal a mellette felütött evangéliumra, a Jn 7,17- re²⁷⁷ mutat. A kép a következő feliratot hordozza: „A csillagok fölöttem, a törvény bennem, az Evangélium pedig mellettem!”²⁷⁸ A saileri Kant-kritikából jól kiviláglik és a levelezésében található adatokból is felismerhető, hogy az igazi felvilágosodáshoz a kanti bölcselet értelemre és megismerésre vonatkozó tételeit elégtelennek tartja.