Sailer a Werther – betegség ellen

Az egyetemi ifjúságot intenzíven foglakoztatták és mélyen megragadták azok a korszellem áramlatok, melyek a racionalizmussal szemben keletkeztek. Az új művészeti irányzatok sok esetben megzavarták és tanácstalanná tették az ifjúságot. Sailer a diákság körében a közelből – lelki vezetőként és lelkipásztorként – érzékeli a korszellem káros lecsapódásait, tapasztalata egyben a nagypublikumhoz eljutó médiumok intenzívebb használatára ösztönözte. Innét inspirálódva írta meg az erkölcsteológia területén első írásos művét, amiben benne pedig a szépirodalomból forrásozó gyakorlati problémára reflektált.

A bölcseleti szemlélet változásával és kulturális háttér gyors átalakulásával az emberről és az emberi életről alkotott kép is hihetetlen gyorsasággal változot meg. A világkép átalakulása alól a művészetek sem vonhatták ki magukat, így azok legkülönfélébb ágai is az új ábrázolási és kifejezési formákat keresték. Új hangsúlyokkal és témákkal foglalták el

171 1793-ban Herder a képzés fontosságát így láttatja: „Das Göttliche in unserm Geschlecht ist also Bildung zur Humanität; alle großen und guten Menschen, Gesetzgeber, Erfinder, Philosophen, Dichter, Künstler, jeder edle Mensch in seinem Stande, bei der Erziehung seiner Kinder, bei der Beobachtung seiner Pflichten, durch Beispiel, Werk, Institut und Lehre hat dazu mitgeholfen. Humanität ist der Schatz und die Ausbeute aller menschlichen Bemühungen, gleichsam die Kunst unsres Geschlechtes. Die Bildung zu ihr ist ein Werk, das unablässig fortgesetzt werden muß, oder wir sinken, höhere und niedere Stände, zur rohen Tierheit, zur Brutalität zurück.” [Herder: Briefe zur Beförderung der Humanität. in Philosophie von Platon bis Nietzsche, 29828 (vgl. Herder-HB Bd. 1, S. 140) http://www.digitale-bibliothek.de/band2.htm ]

172 A gyászbeszédet ld. SW 34, 312-343.

173Für Kranke und ihre Freunde. Von J. M. Sailer. Mit Genehmigung des hochwürdigsten Ordinariats zu Augsburg. München, Joseph Lentner 1791.

174 A gyakorlatban rövidítve és egyszerűsítve csak Krankenbibel-nek nevezett kiadványt, mely szentírási idézetek, imák, könyörgések és buzdítások gyűjteménye, mind a mai napig közkézen forog. Utolsó megjelenése Baumgatener, K., Johan Michael Sailer, Tröstendes Wort, Kleine Krankenbibel, 2011 Topos Verlagsgemeinschaft (Topos Taschenbücher 764), Verlag Butzon & Becker, Kevelaer 2011.

helyüket a felvilágosult társadalomban és járultak hozzá az ember fizikai és szellemi környezetének további átalakításához. A Sturm und Drang mozgalom alakjai, a főleg fiatal irodalmárok a társadalom erkölcsi képzését tűzték ki munkásságuk céljául. A mozgalom számos irányzata tiszavirág életű volt, mégis aligha volt olyan rétege a társadalomnak, mely ne került volna érintkezésbe valamely irányzattal vagy hatása alól teljesen kivonahatta volna magát.¹⁷⁵ Az 1740 és 1780 közötti időszakban a Sturm und Drang mozgalom Empfindsamkeit irányzata az új irodalmi alkotásokban jelentős teret nyert.

Ennek a szellemiségnek jegyében írta és jelentette meg 1774-ben Johann Wolfgang Goethe a Die Leiden des jungen Werthers (Az ifjú Werther szenvedései) című művét, melyet az irodalomtudomány a Strum und Drang egyik fő műveként tart számon. A ratio szerepét hangsúlyozó korszakkal szembemenő irodalom válasza a burjánzó emotio, a belső átálés szükségségességének eltúlzott hangsúlyozása volt. A regényben megrajzolt tragédiát az egyetemi ifjúság Sailer környezetében is maradéktalanul át akarta élni, minthogy sokan öngyilkosok is lettek a könyv hatására a német nyelvterületen.¹⁷⁶

A „Werther jelenségre” Sailer 1785-ben Ueber den Selbstmord. Für Menschen, die nicht fühlen den Werth, ein Mensch zu seyn¹⁷⁷ című művével reagál.¹⁷⁸ Az utókor ezt az erkölcsteológiai célzatú munkát tartalmi gazdagsága és a benne szereplő kijelentések világossága, valamint teológia kerete miatt mind a mai napig olvasásra ajánlja. A

„Werther-betegség” ellen nem csak a katolikus részről mutatkozott reakció, hanem más felekzetek pásztorai is, főleg evangélikusok jelentettek meg kritikus hangvételű írásokat,

„ellenanyagokat”.¹⁷⁹

A saileri „ars poetica” a dillingeni években új vonásokkal gazdagodott az Über Zweck, Einrichtung und Gebrauch eines vollkomennen Lese- und Betbuch. Samt der skeletischen Anzeige eines vollständigen Lese- und Betbuches, das bereits unter der Presse ist – munkájában megjelölt irányban fejlődött tovább. Az 1783-ban meghatározott célkitűzés a dillingeni két év alatt tovább érlelődik, központi célja továbbra is a képzés, és

175 vö. 9. lábjegyzetben. Klopstock, Messiás című művét a gimnáziumban oktatják, Sailer az iskolapadban tíz évesen ismerkedik meg vele.

176 Georg Aichinger Geothe regényével kapcsolatban az „öngyilkosság járványáról” beszél. Bővebben ld.

Aichinger, 193. kk.

177 Ueber den Selbstmord. Für Menschen, die nicht fühlen den Werth, ein Mensch zu seyn. Von J.M. Sailer, Lehrer der Moralphilosophie, München, Joseph Lentner 1785.

178 További leírásokat a mű megjelenéséről ld. még KIRCHENVATER, 37.; különösen RÖßNER, B., Wider den Selbstmord „à la Werther” – Johann Michael Sailer Studie „Über Selbstmord”, in Von Aresing bis Regensburg, Festschrift zum 250. Geburtstag von Johann Michael Sailer am 17. November 2001 (Beiträge zur Geschichte des Bistums Regensburg 35.) (szerk. G. Schwaiger - P. Mai) Verlag des Vereins für Regensburger Bistumsgeschichte, Regensburg 2001.

179 pl. Hamburg városának evnagélikus főpásztora Johann Melchior Geoze, in „Freywillige Beyträge zu den Hamburgischen Nachrichten aus dem Reiche der Gelehrsamkeit”, Hamburg 1775. április 4. és 7-én.

az egyre elkötelezetebb szolgálat szellemében a koráramlatok befolyásoló hatása alatt marad. Sailer tudatosan a nép szolgálatát választja, lépjenek fel bármilyen körülmények is, diktáljon a korszellem bármiféle szellemi irányzatokat, tudatosan és elszántan az evangélium egyre szélesebb körű hirdetésére kötelezi el magát.¹⁸⁰ Míg imakönyve elsősorban az Istennel való dialógusra készíti fel a hívő embert a tiszta források olvasata és az Egyház imája útján, addig az öngyilkosságról szóló erkölcsteológiai munkája a dialógus új területét nyitja meg. Sailer eltökélten keresi az igazságot, amelyből csak egy van, ezért az erkölcsből is csak egyetlen lehetséges. Az igazság nem eleve adott az ember számára, mint ahogy az erény sem, hanem az ember kötelezett az igazság és a jó keresésére, amelyet a szakadatlan úton levés állapota jellemez. Nézete szerint felesleges az igazságot illetően pontosságról vagy pontatlanságról beszélni, nem lehetséges egy igazságot pontosan vagy pontatlanul megfogalmazni. Az igazság egyetlen valóság, mely felé az ember úton van. A dialógus¹⁸¹ mint az igazság keresésének és megtalálásának módszere csak az értelem

180 A felvilágosodás korának egyetemi reformjaiban a „nép” különös hangsúlyt és szerepet adnak. A teológiai fakultások átszervezésének gyakorlatorintált teológiai-didaktikai elve szerint „a pap a nép tanítója”. A nép képzésére irányuló tervezések nagy eltérést mutatnak az állami utilitarista törekvésekben és az Egyház „Isten népe” szemléletben. Az új teológiai tárgyak kötelező bevezetése a teológiai fakultásokon a pap tanítói szerepére helyezték a hangsúlyt, amelyben sokan a teológia államosításának veszélyét látták. vö. MEIER, B., Die Kirche der wahren Christen, Johann Michael Sailers Kirchenverständnis zwischen Unmittelbarkeit und Vermittlung (Münchener Kirchenhistorische Studien Band 4) (szerk. Georg Schwaiger – und Manfred Weitlauff) Verlag W. Kohlhammer, Stuttgart Berlin Köln 1990,163. továbbá az emberi közösség

„kezelésének” szükségességéről ld. CASSIERER, E., A felvilágosodás filozófiája, Atlantisz Könyvkiadó (Mesteriskola sorozatban), Budapest 2007, IV. fejezetben, Jog, állam és társadalom, 299-348.

181 A részigazságok megismerése útján az emberi értelemnek olyan magas szférában kell emelkednie, hogy önmagát is megismerve minden tudásával együtt a teljes tudatlanságban haljon el Isten szeretete számára.

Az igazság születéséhez a Szókratész alakját tartja szem előtt Sailer. Különösen jelentős számára az Empfindsamkeit szerzői közül J. G. Hamann Szókratész-recepciója és magyarázata: minden felesleges dolgot le kell faragni az igazságról, hogy tiszta alakjában léphessen elő (Szókratész apja), és az emberi életben autonóm (objektív) valóságként kell születnie (Szókratész anyja). A Sailer számára fontos hamanni írásban Pál apostol, azaz Krisztus szólal meg. Hamann, avangélikus felekzetű lévén az 1Kor 8,3-t a Luther-Biblia szövege szerint idézi: So jemand sich dünken läßt, er wisse etwas, der weiß noch nichts, wie er wissen soll.

So aber jemand Gott liebt, der wird von ihm erkannt. Hamann számára Szókratész tudatlansága Isten szeretéből származó és arra irányuló „találmány”. A kérdés, nem pusztán logikai egység vagy a metodika eszköze, hanem az ember egzisztenciális szituációja. Mindezt Hamann a korszellemre reflektálva így összegzi: „Ebből a szókratészi tudatlanságból könnyű következtetésként adódnak tanítási és gondolkodásmdjának különlegességei. Mi sem temészetesebb, mint hogy Szókratész késztetést érzett a kérdezésre, hogy okosabbá váljék; hogy hiszékenyen minden véleményt igaznak fogadott el, és inkább a gúnyolódás és a jó kedély próbáját alkalmazta, semmint a komoly vizsgálatét; hogy összes következtetését érzékileg és a hasonlóság szerint tette meg, ötleteket mondott el mert értette a dialektikát*, közönyös volt az iránt, amit igazságnak nevezünk, nem ismert semmiféle szenvedélyt, különösen azokat nem, amelyeket az athéniak közül a legnemesebbek a leginkább magukénak tudhattak; hogy ő, mint minden oktalan ember, gyakran olyan bizalomgerjesztően és határozottan beszélt, mintha hazájának éjjeli baglyai közül ő lenne az egyetlen, aki Minervának a sisakjára ült.- Korunk Szókratészainak, a publikum kánoni tanítóinak és a méltatlannul elhíresült művészetek és érdemek védőszentjeinek még nem sikerülhetett mintaképük összes kellemetes hibáját utolérniük. Mivel végtelenül eltérnek Szókratész tudatlanságának dokumentumától, ezért anti-szokratészi démonjuk összes tartalmas olvasatát és glosszáját mesterük tanairól és erényeiről mint szabad fordítások szépségeit kell csodálnunk; és éppoly fonák dolog bízni bennük, mint követni őket.

*Thraszümakhosz Platónnak az állaművészetről szóló könyvében [Platón, Állam, Első könyv, 336c-338b, Thraszümakhosz és Szókratés párbeszéde, in Platón összes művei, id. kiadás II. köt.] – nihil ipse (Socrates) affere ad persuadendum volebat, sed ex eo, quod sibi ille dederat, quicum, disputabat, aliquid

helyes használata mellett érhet el céljához. Rátalálni az egyetlen igazságra, előzetesen annyit jelent, mint valamire helyesen rákérdezni. Ennek megfelelően Sailer az Ueber den Selbstmord elején, hasonlóan az Über Zweck, Einrichtung und Gebrauch eines vollkomennen Lese- und Betbuch… -ban is használati utasítást ad. A könyv nem egy doctrina fő és altételekre osztott logikus vázrajza, hanem meghívás és bevezetés egy dialógusba, melyben lefoszlanak az élet értékelésének torzultságot okozó feleslegek, és amely bábáskodik az igazság születésénél. A szerző a könyve elején adott instrukcióiban objektíve átvilágítja a regény megjelenése nyomán kialakult helyzetet és ezzel szólítja meg a címzettek tágas körét. Közösen kell megtalálni azt az igazságot, mely nem is az „iskola merevségében” adott, de „komolytalan a divat játékaiban” is.¹⁸² A kettő közti válaszfal sem lehet merev: mindegyikben van tovább vezető igazság, a célhoz vezető úthoz pedig önmagát és könyvét megbízható vezetőként, útikalauzként ajánlja.¹⁸³ A valóság sokszerűségének felmutatásával az előszóban olyan orientációs szellemi környezetet teremt, amelyben a feltett érdemi kérdésre valós válasz születik. A természettörvényből kikristályosodott és a kinyilatkoztatás nyomán megérett, az egyházi hagyományban világosan megfogalmazott argumentumokat Sailer nem tanárként, pontos fogalmi rendszerbe ágyazva oktatja, hanem a bizalmas és nyitott légkörű beszélgetésben résztvevőként, körültekintő tanácsadóként mondja el. A krízis helyzetben lévő fiatalhoz nem tanítással fordul, nem a helyzettel foglalkozik, hanem azt kérdezi és annak felel, aki, krízisben van. Nem a doctor ismerettárának múzeumában gyönyörködik, nem is olyan doctor, aki pusztán ismeretek átadásával tanít, hanem pedagógus, az út szolgája, aki úgy vezet el valakit az igazsághoz, hogy együtt halad a vezetettel. Az instrukciók idézett zárszava röviden megfogalmazza azt a módszert, amely szerint Sailer az egyetemen a morálfilozófiát oktatni szándékozik. Sailer hitvallása szerint ő maga is úton van az igazság felé, és az Egyház testvéri közössége pedig az igazság keresésének vándorló úti társasága.

confocere malebat, quod ille ex eo, quod jam concessisset, necessario approbare deberet. Cicero, de Inv.

Rhet. I. [Ő maga (Szókratész) nem karat semmit hozzátenni a rábeszéléshez, inkább abból akart eredményt eléreni, aminek a beszélgetőtárs helyt adott, s amihez annak a már megadott engedménynek alapján hozzá kellett járulnia.” Cicero] – Dum ad discendum semper se pauperem credidit, ad docendum fecit se locupletissimum. Vale. Max. VIII. 7. [„Miközben ő magát a tanulást illetően szegénynek hitte, a tanításhoz a leggazdagabb volt.” Valerius Maximus. Erdős Ferenc fordítása – ford megjegyzése]

A magyar fordítást ld. HAMANN, J. G., Válogatott filozófiai írásai, Jelenkor Kiadó, Pécs 2003., 63.

182 Ld. a „steifen der Schule” és a „spielenden der Mode” kifejezésket Ueber den Selbstmord, Instrucktion 3.

183 Az instrukciók zárszavában: „Tovább indulva azt mondom barátaimnak, kezet szorítva, hogy te vagy a mintája, ahogy én morálfilozófiát tanítok. És akinél az igazság mindenek felett áll, ahhoz így szólok:

testvér!”

IV.2.2. Sailer reakciója a felvilágosult racionalizmusra – az igazi felvilágosodás