A tanítások harmadik csoportja: a kereszténység centrális elemei

Jézus tanításának műfaji csoportosításban ez a legalsó szint és egyben a legkörülhatároltabb, mely Jézus konkrét tanításait és egyúttal azokból levezetett tanításokat egyszerre tartalmaz. Az egymás mellé rendelt centrumok tartalmai már nem egy stattleriánus lehetőségi apologetika latolgatásainak tárgya, lehetséges-e egyáltalán kinyilatkoztatás, vagy milyen tartalmú kinyilatkoztatás lehetséges, hanem Isten pozitív tartalmú önközlése az ember számára megismerhető történelmi factum.⁶⁸² Jézus és az apostolok tanításával elérkezett az objektív felvilágosodás a világba (factum), mely a késői tanítványokon keresztül is folytatódik.⁶⁸³ Ezt a tanítást Sailer három, egymáshoz szervesen kötődő és egyetlen egységet alkotó rendbe, centrális egységekbe tagolja.

676 uo. 222.

677 vö. Jn 4,24 lélekben és igazságban kell imádni az Atyát; Fil 3,3 az igazi körülmetéltek a Krisztusban hívők, Sailer külön kiemeli a Jak 1,21-22-t, mely tanítás befogadásáról és annak tettekre váltásról beszél. Az igazi istentisztelet a kiengesztelődés a felebaráttal, mely a legértékesebb áldozati adomány Isten oltárán vö.

Mt 25,27. vö. uo. 227.

678 A Mt 6,1-19 elemeit sorolja fel: a titokban tett jó, alamizsna, rejtett imádság, ragaszkodás Isten ígéreteihez,

679 Sailer hét alaptörvényt mutat ki Jézus tanításának második csoportjában: az ember igaz mivolta, alázat, igazi önértékelés és tisztelet, a békességes lelkület, a nemiség megszentelése, a teremtett dolgok helyes használata.

680 pl. „…ha egy hal a vízben van, nem vágyakozik a vízre… ha tehát mi emberek egy velünk született vággyal a halhatatlanságra vágyunk, úgy az is világos, hogy mostani helyzetünkben, nem abban vagyunk, ahol lennünk kellene.” uo. 164.

681 Sailer a fortitudo erényét következetesen mindig bátorságnak fordítja. „Bátorság alatt azt értjük, hogy van erőnk harcba vonulni…” vö. uo. 232.

682 Az egyedi szóhasználat szerint „das Positive des Christenthumes” pl. GrL² 233, és számos más helyen.

683 „Aufklärung kam mit den Nazarenern erst recht in die Welt, er nannte sich das Licht der Welt und wars;

und das Licht klärt doch auf: ER sagte zu seinen Freunden: Ihr seid das Licht der Welt, und sie waren es, das Licht klärt auf. Wo sie hinkommen, schwanden Neben und Nacht, und die Morgenröte kam. Paulus fordert es ausdrücklich, daß alle Christen aufgeklärt sein sollen und ihre Mitmenschen aufklären sollen. Seid ein Licht

Lehren von dritten Gattung - Zentrallehre des Christenthums (a tanítások harmadik csoportja – a kereszténység centrális tanítása)

a b c intézmények/rendelkezések⁶⁸⁹, melyeket az isteni kinyilatkoztatás Jézus Krisztus által adott, ezért ezeket pozitívnak nevezzük, de a legtöbbet ezek közül félreértik, eltorzítják és olykor káromolják…”⁶⁹⁰

ad b) Jézus erkölcsi tanítása sokrétűsége és sokfélesége ellenére egyetlen egységet alkot azért, mert Isten centrális eszméi jelennek meg bennük. Tizenegy ilyen centrális eszmét sorol fel, melyek „egyszerre átfogják az istenséget és az emberséget”⁶⁹¹:

I. Isten a szeretet,⁶⁹² és Isten megváltozhatatlan akarata az, hogy az emberiség, a szeretet képére teremtve, jó és boldog legyen, mint Isten.

in dem Herzen. Wandelt wie Kinder des Lichts. Alle des Namens werte Kirchenlehrer bis auf diese Stunde klärten auf, waren mehr oder weniger - Lichter der Kirche.” RK 2, 44-45.

684 GrL² 233-234.

685 HchM I., 53. (=WW 13).

686 A kifejezés a finommechanikai kutatásairól is híressé vált evangélikus lelkipásztortól, Philipp Matthäus Hahntól (1739-1790) származik. Ahogy azt magiszteri dolgozata is mutatta, Sailer a dillingeni éveiben maga is rajongó „természetkutató” volt és mivel Hahn kapcsolatban állt Johann Kaspar Lavaterrel, tőle is hallhatott Hahn teológiai kutatásairól. PT II., 7. (=WW 17).

687 A csoportot alkotó tanításokat további három alcsoportra osztja: „tanítás első fajtája” az „eredeti-racionális” tanításokat jelenti, a második csoport az ebből „levezetett” tanítások, a harmadik, a

„tulajdonképpen pozitív” tanítások. ld. GrL² 210-211.

688 „Setzungen” kifejezés a saileri szóhasználatban a szentségeket jelenti. A jézusi alapításokat a Grundlehren keretein belül a 21. előadásban magyarázza, külön kiemelve a keresztség, az eukarisztia és bűnbocsánat szentségeit, a többi szentségeket összevonva értelmezi.

689 „Anstalten” kifejezés, melyek a jézusi eredetű dolgokat jelölik, így néha ugyan analóg értelemben a szentségekre is alkalmazza, de elsődleges jelentésében tágabb és átfogóbb értelmű kifejezés. Eredetileg az evangélikus teológus Franz Volkmar Reinhard (1753-1812) használta, aki 1790/91-ben a Wittenbergi Egyetem rektora és a történeti Jézus-kutatás egyik úttörője volt. A Grundlehren a reinhardi értelemben beszél az rendelkezésekről, intézményről: „Jézus tervezete, terjedelmében nagy, természete szerint nagy és magvalósítási formájában nagy. Ő, Isten Országát akarta megalapítani, mely az egész emberiséget átfogja, az igazságnak, az erénynek, a boldogságnak ezt az országát nem nyílt erőszakkal, nem egy titkos társaság rejtett befolyásával, hanem az egész világot és az egész történelmet átfogó, egy tanító és üdvözítő intézmény által akarta megalapítani és fenntartani.” uo. 279.

690 GrL² 233.

691 HchM I., 53.

II. Az emberiség, a maga jelenlegi helyzetében, nem jó, nem boldog, bajban van, aminek nyomor és szerencsétlenség a következménye.

III. Ez a baj az Istentől való elválasztottságot jelenti és a vele szembeni ellenségeskedést.

IV. Az Örök Szeretet rendelkezése szerint az elválasztottság és ellenségeskedés nem tarthat örökre, meg kell szűnnie.

V. Az elválasztottság és ellenségeskedés megszüntetése Isten nagy műve, a Logosz műve, Krisztus műve.

VI. Krisztus nagy műve az apostolok műve is, és az egész keresztény Egyház műve a földön.

VII. Ezt a nagy művet nem lehetséges véghezvinni a Szentlélek nélkül, Aki az embert éleszti, képzi és vezeti, az ember és Isten egyetértése nélkül.

VIII. Az egyetértés a gondolkodásmód megváltozásával kezdődik.

IX. Az egyetértés a megszentelődésben folytatódik.

X. Az egyetértés az ember teljes megvilágosításával az istenképiségben zárul le.

XI. Az ember egyetértése Istennel, a maga kezdetében, fejlődésében és beteljesülésében, a szeretet.

ad c) A Vorlesungen aus der Pastoraltheologie második kötetének anyagát az igehirdetéshez segítséget kérő tanítványai kérésére állította össze Sailer. A prédikáció témájának meghatározását, az igehirdetés tartalmának általános karakterizálását az allgäui ébredési mozgalomban szerzett tapasztalatából kiindulva és megismételve a Martin Booshoz intézett üzenetet - „Isten Krisztusban, a világ üdvösségért” – alapozza meg. Ezen a helyen ezt a kijelentést a centrális tanításhoz sorolja, jóllehet a Grundlehre felsorolásában ez a tétel a centrális tanítás elemei között nem szerepel. Ebből következtetni lehet arra, hogy Sailer ezt princípiumnak is tekinti és a centrális tanítások már ennek a konkrét kifejtései is lehetnek.⁶⁹³ Ebből Sailer számára az Egyház küldetését illetően az a gyakorlatikövetkezmény adódik, hogy az igehirdetést kell az elsőrangú egyházi tevékenységnek tekinteni, amit semmiféle gyakorlati megszorítás nem illethet. Ebből az is következik, hogy a dogmatikai és liturgikus igazságok közti hierarchikus viszonyban, az

692 Az első János levélből (4,16) ez a kijelentés Sailer egész teológiájának alapját képezi, mivel ezt a kijelentést tartja az egész Szentíráson belül az egyetlen szubsztanciális kijelentésnek Istenről, ezért itt mindjárt az első helyre kerül.

693 Alapelvként a Jn 6,51-ben szereplő „a világ életéért” csak a II. Vatikáni zsinat után megújult erkölcsteológiában jelent meg kimondottan a hívők életét és küldetését illetően. Sailer a jánosi kijelentést már ekkleziológiai alapelvként kezeli. Annyiban pasztorális elv is, hogy az egyházi igehirdetésnek ez az egyetlen valós célja, erre a küldetésre kell megnyitnia a hívők lelkületét és képessé tenni őket ennek szolgálatára.

imádság rendje logikailag megelőzi a dogmatikai rendet. Hogy a két rend szorosan összetartozik és együttesen utalnak az erkölcsi rendre, ezt Sailer az igehirdetés kötelező témáit felvonultató táblázatban mutatja be. A táblázat első oszlopában (hitről szóló tanítás) vázolja fel a keresztény liturgiában és a dogmatikai rendszerben adott és őrzött „hitet”, ezekhez a táblázat második oszlopában pedig az azokból természetszerűen származó erkölcsi kötelességeket párosítja.

a hitről szóló tanítás a kötelességekről szóló tanítás

I. I.

pásztorokkal, a főpásztorokkal, és az tanítások csoportjai közül ezt a tanítási egységet a „föld tulajdonképpeni sójának”nevezi, ez a megromlott emberi tömegek „tulajdonképpeni fermentuma”.⁶⁹⁵ A történelemben komoly erőfeszítéseket kell tenni azért, hogy ebből fény származzon az emberiség számára és sóként átjárja a megromlott emberiséget.⁶⁹⁶ A szerző kimutatja a központi tanítás néhány sajátos jellemvonását, melyeket a következőképpen foglal össze⁶⁹⁷:

1. A centrális tanítás középpontként reá mutató sugarakat egyesít magában: „az örök Atya örök akarata, hogy a bűn miatt az Istentől elbukott emberiséget – az örök Logosz által aki az idők teljességében emberi alakban megjelent és a mindenség megújulásakor újra eljön – Istennel újra egyesítse”.⁶⁹⁸

694 „… Einheit und Mannigfaltigkeit … Centralblick eines Paulus” A személetbeli egységet az „Isten Krisztusban – a világ üdvösségéért” alapelv jelenti, a sokaságot pedig az egyházi tevékenység esetleges jegyei pl. közösség, idő, hely, alkalom, stb. PT II., 7-8.

695 uo. 233.

696 A témáról ld. az V. függelékben, 82.

697 uo. 233-234.

698 uo.