A lelkipásztori és népteológia tantárgy megjelenése és jellemrajza és oktatási rendje

A Rautenstrauch tervezete a teológiai oktatás átszervezésére és kiegészítésére új tantárgyak megjelenését eredményezték a teológia oktatásában. A kiegészítés igénye és követelménye nem pusztán egyes potentát személyek egyéni lelki szükségletekre támaszkodó igénye volt, hanem olyan korszellemi kihívás, melyre aligha volt egy előre elkészült és kicsiszolt válasz. A Tridenti Zsinat óta nem volt olyan igény a plébániai gyakorlat fókuszba állítására, mint a felvilágosodás „túlhaladásának” időszaka. Sailer a Nagy Francia Forradalom kitörésével egy időben írja pasztorálteológiai munkáját, amikor már a felvilágosodás nem csak az általa épített új utakat járta, hanem saját gyártmányú zsákutcáiba is besétált. A szekularizáció fájó sebeit Sailer később, mint már a Regensburgi Egyházmegye koadjutor-püspöke igyekszik gyógyítani azzal, hogy a megkísérli visszaállítani a szekularizáció előtti állapotnak megfelelően a szerzetesi-kolostori és plébániai rendszer harmonikus együttműködését.

Az új teológiai tantárgy, mely első időkben a praktikus teológia nevet viselte a lelkipásztorkodás olyan gyakorlati területeinek tárgyalását vette át, melyeket korábban az erkölcsteológiához soroltak, nem kifejezetten teológiai elgondolásból született. Alapját elsősorban az ép emberi értelemből nyert világ- és emberkép alkotta, a kifejtett tételeknek pedig a sajátos módszer által tekintélyt a Szentírásból és az atyáktól vett „hasznos megjegyzések a lelkipásztori hivatal önzetlen gyakorlására”, kölcsönöztek.⁴³¹ Az első írásos munkák ilyen jegyben születtek, a biblikus alapok, a krisztocentrizmus és a pneumatológiai elem hiányában inkább a lelkipásztori hivatalviselés teológiamentes szolgálati szabályzatai voltak.⁴³² Az egyes szerzők munkái ott és olyan mértékben térnek el egymástól, amilyen mértékben a szerzők az ép emberi értelemből vett világ- és emberkép hangsúlyait máshol és máshogy helyezik el.⁴³³ A praktikus teológiához rendelt egyéb

431 JEDIN, H., Handbuch der Kirchengeschichte V., 581. kk.

432 Az első gyakorlati teológiák F. Chr. Pitroff (1778), Franz Giftschütz (1785), Carl Schwarzel (1799), Dominik Gollowitz (1803), A. Reichenberger, M. Fingerlos (1805) munkái a vázolt keretben értelmezték a lelkipásztori gyakorlatot.

433 Néhány szellemtörténeti vonal összevezetése Sailer korából jól megvilágíthatja a saileri fordulópontot a gyakorlati teológiában.

A) Az emberi közösség, a társadalom maga egységes és osztatlan egészként jelenik meg a felvilágosult társadalom- és politikai szemléletben és átalakítási tervekben. Ennek egyik példája, a mérsékelt ütemű nevelési reform szószólója Márai Terézia császárnőnél a bécsi Anton Karl Martini, jogász és jogfilozófus

tárgyak, a liturgika és kateketika sem igazi teológiai tárgyként kerülnek a megújított tanrendbe. A XVIII. században újra és újra előkerül - az elsősorban protestáns oldalon szorgalmazott - medicina pastoralis, melynek célja volt az alapvető egészségtani ismeretek közlése. A gyakorlati cél ezzel az volt, hogy az orvoshiányában szenvedő vidéki területeken a lelkipásztorok orvosi szerepben is eredményesen felléphessenek.⁴³⁴ A medicina pastoralis a népegészségügy megjelenésével és gyakorlati fejlődésével a medicina ruralis-ban lassanként feloldódik.⁴³⁵ Sailer lesz az első olyan szerző, aki az új lelkipásztori gyakorlat számára újra képes volt a biblikus alapokat megragadni, és az Egyház tevékenységének, a lelkipásztori tevékenységnek, teológiai megalapozását felmutatni.

A Dillingeni Egyetem átszervezését és a teológiai oktatás átalakítását Thomas Joseph de Haiden helynök vezette, aki a tanulmányi rend egészét és az egyes teológiai tárgyak oktatását roppant körültekintően az érintett professzorokkal történő folyamatos egyeztetés mellett irányította.⁴³⁶ Sailerhez fűződő bizalmas baráti viszonya lehetővé tette a tárgy

kijelenti: „úgy legyen megalkotva, mint egy óramű; ha csak kerekeinek egyetlen rugóját, ha egyetlen csapot vagy szöget megmásítunk, az egész gépezet hasznavehetetlenné válik. Martini, a minden alattvalóra kiterjedő, azok társadalmi helyzetével és élethivatásával összhangban álló egységes oktatásügyet és a birodalom jólétét tartja szem előtt. Ennek érdekében minden alattvalónak „engedelmes polgárrá és jó keresztény kell”. vö. N^ÉMETH, A., Osztrák tanügyi reformok és a pedagógia egyetemi tudománnyá válásának kezdetei, 193.

B) A vallás és az egyházi tevékenység instrumentalizálása az állam politikai törekvésének rendelődik alá, így az oktatás is, mint a nép „kezelése” a politikai célkitűzéseket szolgál. „A napóleoni egyetem alapelvei így nagyjából a következők voltak: az uralkodó személye és a napóleoni dinasztia iránti feltétlen hűség, az oktatói testület szabályzatának pontos betartása, egységes nevelési szellem kialakítása, továbbá a katolikus vallás eszméinek érvényesítése (persze a gallikán maximák betartása mellett). "A népnek kell egy vallás - szögezte le például a császár - s ennek a vallásnak a kormányzat kezében kell lennie". Mindaddig - tette hozzá másutt - "amíg már gyermekkorában mindenki meg nem tanulja, hogy republikánusnak vagy monarchistának, katolikusnak vagy vallástalannak kell-e lennie, az állam nem fog nemzetet képezni.” ld.

TÓTH, T., A napóleoni egyetemtől a humboldti egyetemig (megjelent: Az európai egyetem funkcióváltozásai : Felsőoktatástörténeti tanulmányok (szerk. Tóth Tamás) Budapest: Professzorok Háza, 2001, http://www.fil.hu/tudrend/Tt/egy-kot/toth2.htm (a kutatás ideje: 2013.12.08.)

C) Saileri gyakorlati teológia, kateketika és pedagógia részleges aspektusokban csatlakozik a két példában adott nézethez annyiban, hogy 1., a társadalmat valóban valamely logika szerint „kezelni” kell; 2., de ezt hangsúlyos antropológiai szempontból kell tenni, azaz az embert az igazi szabadságra kell elvezetni. Már a Vernunftlehre für Menschen wie sie sind első kiadásában 1785-ben, a II. gyakorlati logikai részben jegyzi meg Sailer, hogy a társadalmat, személyes karakterben, ember módjára kell nevelni: „A jó néptanító ott ragadja meg az előítéletek, ahol azok a legkönnyebben eloszlanak. A nép olyan, mint egy gyermek, mely aranyfüsttel játszik […] fokról-fokra egyre jobbat kell egy kezére játszani: akkor majd régi játékát magától az ajtó mögé dobja.” VL¹ II., 292.

434 Jelentősebb szerzőként a protestáns oldalon M. A. Alberti (1732, Halle) és G. M. Matthiae (1734, Göttingen), katolikus részről pedig F. E. Cangiamilia (1751, Milánó) nevezhetők meg. ld. JEDIN, H., Handbuch der Kirchengeschichte V., 582.

435 A medicina korabeli szakterületi felosztását ld. MOST, G. F., Encyklopedie der gesammten medicinischen und chrirurgischen Praxis, mit Einschluss der Geburtshülfe und der Augenheilkunde, F. A. Brockhaus, Leipzig 1834, II., 218.

436 Az alábbiakban SPECHT, Th., Geschichte der ehemaligen Universität Dillingen (1549-1804) und der mit ihr verbundenen Lehr und Erziehungsanstalten, Buchdruckerei der Herderschen Verlagshandlung, Freiburg 1902, valamint PRANTL, C. von, Gerschichte der Ludwig-Maximilians-Universität in

Ingolsadt-Landshut-újdonsült professzora számára, hogy a tárgy oktatásának szervezésére és tartalmi meghatározására hatást gyakorolhasson. 1786-os év egyetemi reformjának új tanulmányi rendje a pasztorális teológia tantárgyról a következőt mondja:

„A pasztorális, minden teológiai tárgy kompendiuma, amennyiben azok gyakorlatiasak; mert ezen tárgy professzorának azt kell megmutatnia, ami a morálisból, a dogmatikából, a szentírástudományból a gyakorlatban felhasználható, és azt, ahogy az a gyakorlatban felhasználható.”⁴³⁷

A tanulmányi rend tantárgyleírásában található gyakorlatias célmegjelölés a teológiai tanulmányok egészére kiterjed, amely a dogmatika tantárgy leírásánál „a minden haszontalan spekuláció” kiirtásának igényével az új stúdiumokból, egyértelműen és hangsúlyosan kifejezést nyer. Sailer közreműködését sejtetheti a tanulmányi rend magalkotásában a szentírásdutományokról rendelkező rész, minden esetre tény, hogy amit a tanulmányi rend ott meghatározott, az Sailer pasztorálteológiájának alapozó részében a Szentírás tanulmányozásáról és használatáról a maga egészében visszatükröződik. A tanulmányi rend így fogalmaz:

„A Szentírás tanulmányozása vagy elméleti, vagy gyakorlati. Az elméleti a szövegek magyarázatával, míg a gyakorlati a szellemével foglalkozik; a szövegmagyarázat tanításával a biblikus, az utóbbival a pasztorálteológia professzora foglalkozik.”⁴³⁸

De Haiden helynök megjegyzése tovább erősíti a pasztorális teológia kontúrját és célkitűzését:

„A tanulók számára a pasztorálisnak minden teológiai tudomány elméletének a legegyedibb alkalmazását kell megmutatnia, nem pedig azt, hogy mi is lehetne az, hanem mi az, és miként lehet az. A pasztorálist nem lehet eléggé megtanulni, mivel forrásai, miként az emberi szív, kimeríthetetlenek, mint ahogy a körülmények és a helyzetek is, melyekben az ember és az emberi dolgok megtalálhatók.”⁴³⁹

Az időrendi és órarendi keret is jól kiaknázható lehetőségeket biztosított a tananyag és a szellemiség átadásához. Az előírások szerint teljes három tanévre kiterjedő pasztorálteológiai oktatás heti két órában történt. Sailer előadásai kedvező időben voltak,

München zur Festfeier ihres viehundertjähriges Bestehens; im Auftrage des Akademischen Senates 2., Druck von C. R. Schurich, München 1872, adatait használom.

437 „Die Pastoral ist das Kompendium von allen theologischen Fächern, insoweit selbe praktisch sind; denn der Professor dieses Faches muß zeigen, was aus der Moral, Dogmatik, Skriptur usw. praktisch brauchbar ist, und wie es praktisch angewendet wird.” SPECHT, Th., Geschichte der ehemaligen Universität Dillingen, 518.

438 „Das Schriftsudium ist theoretisch und praktisch. Jenes beschäftigt sich mit der Erklärung der Texte, dieses mit dem Geiste; das erstere zu dozieren, obliegt de Professor der Heiligen Schrift, das letztere dem Professor der Pastoraltheolgie.” uo. 516.

439„Pastoral soll den Schülern die induviduellste Anwendung von Theorie aller theologischen Wissenschaften zeigen, und sie nicht das lehren, was sein könnte, sondern was und wie es ist. Pastoral kann nie genug studiert werden, da ihre Quelle so unerschöplich als das Menschenherz ist, und als es die Umstände und Lagen sind, in denen der Mensch und alle menschlichen Dinge befinden uo. 517.

délelőtt 10 és 11 órakor kezdődtek, utána csatlakozóan az ismétlő szemináriumi óra következett, melyet ismét csak az új stúdiumrend szabályozott.

A Dillingeni Egyetem tanulmányi rendje briliáns keretet biztosított a tantárgy oktatásának magkezdéséhez, amihez professzora nagy lelkesedéssel látott hozzá. De Haiden helynök megjegyzése a szituatív pasztorációhoz, a pásztor és a nyáj helyzeteinek kimeríthetetlenül sokféle lehetősége új inspirációt adott Sailernek a teológiai munkához ás lelkipásztori tevékenységéhez, mely újra bőséges tapasztalatok forrása lett. Az új irány eredménye a Vorlesungen aus dem Pastoraltheologie megjelenése lett, mivel egyébként az új tanrend a professzorokra saját tárgyukban publikációs kötelezettséget is kirótt.⁴⁴⁰

Sailer valódi szellemi alakja itt és ezen a területen bontakozik ki igazán. Kezdetben ez az egyetlen előadás melyet német nyelven hallgathattak a jelenlévők. És egyre többen voltak jelen, egyre több vendég érkezett az előadásokra, a nemesi rétegből és a környék kézművesei közül és külföldről.⁴⁴¹