A kezdetek: a gyermekévek, a gimnáziumi időszak és a jezsuita noviciátus

Johann Michael Sailer 1751. november 17 -én a felső-bajorországi Schrobenhausen közelében fekvő faluban, Aresingben, a család negyedik, egyben utolsó gyermekeként látta meg a napvilágot.³⁶ A szülők és a család mindennapi életét számos esetben a szükség uralta és irányította: az édesapa Andreas Sailer a falu szabójának özvegyét, Maria Riegert (szül.: Reisner) 1739-ben vette feleségül.³⁷ A család a kis falusi birtok műveléséből

36 A család, a falu és a környék életviteléről ld. Kirchenvater, 1-7.

37 Maria Riger első házasságában két gyermek, Jakob és Helene, Andreas Sailerrel kötött házasságában pedig négy gyermek, Maria Anna, Johannes, Andreas és Johann Michael, született. ld. KIRCHENVATER 7., továbbá

származó javakból és a cipész szakma gyakorlásából nyert jövedelemből élt. Életvitelét a mély vallásos meggyőződés, a békés érzület és a kölcsönös tisztelet szelleme jellemezte.³⁸ A család egyszerű, vallási meggyőződéstől és eszméktől mélyen áthatott élete alkotta Sailer életének alapjait; életének kezdeti éveiben – szokásosan a gyermek első hat életévében az anya gondoskodott a nevelésről – a családi kör egy olyan perspektíva biztos alapját építette fel, amelyre visszatekintve a tudományos tevékenységében is szilárd támpontokat talált.³⁹ A kis Hansmichel szellemi képességeire és tehetségére a helyi tanító és a káplán figyeltek fel, az édesapa inkább a kézzelfogható cipész mesterséget szánta fiának, míg végül is az iskolamester, a káplán és a helyi asztalosmester állandó unszolására utat engedett a gimnázium felé. ⁴⁰

Az asztalosmester, Andreas Sailer és az ekkor tíz éves Johann Michael, 1762 nagycsütörtökén Aresingből indultak el Münchenbe⁴¹, hogy ott a jezsuiták gimnáziumában folytassa az otthon elkezdett tanulmányát, amelynek célja ekkor még ismeretlen volt.

Sailer 1770 szeptemberéig volt a gimnázium növendéke, amely a korábbi „papi arculattól”

vö. BAUMGARTNER, K. (szerk.), Johann Michael Sailer, Leben und Werk (Topos Taschenbücher, 749.) Verlagsgemeinschaft Topos plus, Kevelaer 2011.,10-11.

38 Sailer egyik levelében így mutatja be származását, különösen édesanyja szerepét kiemelve: „Édesanyámat harminchat évvel ezelőtt veszítettem el és még mindig a lelkemben hordozom a képét … szeretett egem;

hiszen ő az édesanyám volt. Halálának éjszakáján árnyalakja ellebeg előttem; és még most is gyakran ragaszkodó anyai szeme feltűnik tekintetemben, amikor egy szomszéd szidalmaz, vagy amikor más szenvedés gyötör. A szívemben él ő, életének képével, mely még most is tovább hat,- és a beteljesedés hazájában él. Ezt a hármas halhatatlanságot kívánom neki. Engem – az Úr korai gyümölcsét – jámbor tekintetével, mindent elhordozó szeretetével nevelt. Megszült bennem egy második, egy jobb életet. Istent kereső jámbor pillantásában az örök élet első bizonyítékát olvastam el, testi halálában pedig a másodikat.

Viszontlátom őt, mert a szeretet örök, ahogy az Isten. Hogy őt csak az idő vagy az örökkévalóság pillantásával láthatom, nem tudja a szívem – az emberi szív csak hisz, remél, szeret – ez minden tudománya

… viszontlátom majd édesanyámat.” vö. Kirchenvater, 9., idézi Schiel II., 636. Sailer különösen is fontosnak tartja neveltetésében szülei hitét, a mély vallásos lelkületet. Úgy tekint vissza gyermekkorára, hogy szülei hite által az egyház élt és volt jelen a családjukban. Ezért a család intézményéhez és nélkülözhetetlen, semmi mással nem helyettesíthető szerepéhez ragaszkodott. Élete utolsó szakaszában, már püspökként pedig védelemzte és szorgalmazta a családi élet tisztaságát.

39 Hogy milyen mélységű és maradandó „mintákat” jelentettek a családi élet gyermekkori élményei Sailer számára, egyetemi előadásai is tanúsítják: „Az anya vezeti a művelődés ügyét, amit ő kezd el és fokozatosan tovább visz: gyermeke számára az egész egyetemnek majdnem mindig– mivel az apa a házon kívül intézi ügyeit – ő a rector magnificusa; hamarosan kis tanítványa számára ő lesz Szókratész, aki megtanítja megtaláni a fogalmakat, majd János, aki Krisztushoz utalja, rövidesen pedig Mária, aki a Mennyei Atyáról beszél, majd Anna, aki a fiatal Sámuelt imádkozni és Isten hívását meghallani tanítja.” Erziehung⁸ I., 11., idézi Aichinger, 3.

40 A helyi tanító Bernhard Seitz, a család szomszédságában lakott, később az egyik testvért, Maria Annát vette feleségül. A káplán, Simon, a latin nyelvet tanította két tehetséges gyermeknek a faluból.

41 Az asztalosmester útközben két erdei szalonkát vásárolt, melyet majd megérkezve az édesapának kellett ajándékként átnyújtania az iskolamesternek. A két szalonka emlékképe Sailert egész életére elkíséri. Amikor a későbbi tanulmányi éveiben barátja, a kiváló Beda Mayr Heilig-Kreuz in Dönawörth-i bencés szerzetes egy pecsétet készít Sailernek, két szalonkát ábrázol a következő felirattal: „Unter Gottes Leitung” [Isten vezetése alatt]. Sailer maga is szívesen beszéli el a történetet baráti körben, és amikor szalonkát tálaltak föl neki, a következő megjegyzést szokta hozzáfűzni: „Számomra most liturgikussá válik az étkezés, mert Isten két szalonkával tett azzá, ami vagyok.” Sailer síremlékét is két szalonka díszíti a regensburgi székesegyházban.

További adatokat ld. Biographie II., 266.

eltérve egyre inkább felvilágosult szellemiségű atmoszférát biztosított a növendékeknek.⁴² Sailer számára „igazi kihívásokkal” tűzdelt szellemi horizont nyílott, amely egyéni vallásosságához az igaz, a jó és a szép modern alakzatait illesztette, amiről a kiváló tanárok és a már régóta bevált jezsuita tanrend gondoskodott. Az oktatás középpontjában a latin nyelv művelése állt, amelyet az egyéni versírás fokáig kellett elsajátítani, a görög nyelvet pedig az Apostolok Cselekedeteinek olvasásával gyakorolták a diákok. A történelem oktatása a római császárok koráról és a német nép történetéről nyújtott általános képet, míg a földrajz elsősorban az európai országokat mutatta be, de szó esett a föld egyéb kontinenseiről is. A hittan anyagát természetesen, a jezsuita rendi hagyományok nyomán Canisius Szent Péter katekizmusa alkotta, melyet latin nyelven olvastak és tanultak meg a diákok. Az egyháztörténelmet szemelvényekben tanították, olyan epizódokat és példákat emeltek ki, melyek a Katolikus Egyház hitigazságait igazolták. Újdonságot jelentett azonban az anyanyelven és az anyanyelvben való képzés szorgalmazása és előmozdítása, ezen a területen különösen a fiatal, svájci származású jezsuita professzor, Joseph Zimmermann munkássága emelhető ki. Zimmermann professzor már a német irodalmat is oktatja, a tanórákon Klopstock „Messiás”⁴³ eposzait használja fel. Sailer később tisztelettel beszél a gimnáziumról és nagyrabecsüléssel tanárairól.⁴⁴

A jezsuita nevelés lényeges eleme volt az egészséges versenyszellem kialakítása a diákok körében, Sailer a színjátszás és a beszédművelés, a retorika területén jeleskedett. A tanulmányi versengésben szorgalma és tudásszomja sokszor meghozta gyümölcsét, amikor a tanévek végén, több alkalommal is átvehette a gimnázium kitüntető díját és a vele járó pénzjutalmat. A gimnáziumi légkör hatásaként, a tanárok példamutató élete és megkapó nevelői tevékenysége a diákság körében, és persze lelkivezetőjének irányítása mellett Sailerben folyamatosan érlelődik a vágy a tudományra és az Isten mellett elkötelezett életre, amely lassan a jezsuita rend melletti döntésében konkretizálódik. A család más választásra számított, arra, hogy nagy anyagi szükségükben gyermekük világi papként támogatja majd őket. Évtizedekkel az események után mesélte el Sailer Diepenbrocknak⁴⁵ azt a történetet, hogy milyen körülmények között mondta el döntését édesapjának. A történetben kidomborodik Sailer gimnáziumi élményvilága, mely később papi

42 További adatokat ld. Kirchenvater, 11.

43 Klopstock 1748-ban jelenteti meg Messiás eposzának első három énekét, amely hexameterben íródott, kvázi mása volt az Iliásznak és az Odüsszeiának. A mű megjelenése a német irodalom történetében egy új korszak nyitányát jelentette (Empfindsamkeit). Goethe, Die Leiden des jungen Werthers címmel 1774-ben megjelenő műve ebben az irányzatban születik meg, melyre Sailer majd az Ueber den Selbstmord, Für Menschen, die nicht fühlen den Werth ein Mensch zu seyn (1785) című könyvével reagál.

44 Biographie II., 262-265.

45 Melchior von Diepenbrock, Sailer tanítványa, Regensburgban titkára, később bíboros, Breslau hercegérseke.

gondolkodásmódját és lelkiségét egész életére szólóan megalapozta. Döntésének okait Sailer így sorolja fel:

„A jezsuiták bizony nagyon vallásosak és értelmesek … közöttük nem hall és lát az ember rosszat, csak csupa jót, szorgalmasan tanulnak, buzgón prédikálnak, és szépen végzik az istentiszteleteket”⁴⁶

Sailer 1770. szeptember 14-én lépett be a Landsberg am Lech-i jezsuita noviciátusba, ahol két évet töltött el. A noviciátus szigorú céltudatossággal felépített életrendje tetszik Sailernek, visszaemlékezésében „paradicsomi boldogságról” és a

„jámborság noviciátusáról” beszél.⁴⁷ A novíciusok nemcsak a Szent Ignác-i lelkigyakorlatokba és a rend közösségi életébe nyertek bevezetést és kaptak sokoldalú kiképzést, hanem a közeli falvakban felügyelet mellett a gyermek- és felnőttkatekézisek tartásával és egyéb szertartások vezetésével is megbízták őket, valamint a növendékek nevelését szupervízios gyakorlati képzéssel egészítették ki. A két évig tartó noviciátus befejeztével Sailer számára a landsbergi évek lezárultak, rendi elöljárói 1772 szeptemberében az ingolstadti egyetemre⁴⁸ küldik a további, felsőfokú stúdiumok megkezdésére.⁴⁹

46 Kirchenvater, 13. idézi az elbeszélést. ld. SCHIEL, I., 31., feljegyzés Melchior von Diepenbroktól, datálva

„1769. december 22. előtt”.

47 vö. Aichinger, 22. Sailer a noviciátusban töltött idejére az 1819-ben megjelent biográfiája (későbbi kiadása Biographie II., 257-279) a következő jellemzést írja: „A landsbergi noviciátusban majdnem paradicsomi életet éltem. Az örök dolgok szemlélése, az isteni dolgok szeretete és az áhitat, ami ebben a kettős elemben mozgott, ennek az időszaknak igazi nyeresége a lélek valóban magasabb szintű élete volt.” A noviciátusról szóló saileri beszámólókat Schwaiger így összegzi: „A kétéves noviciátus szigorú iskolája bizonyosan alakította a fiatal embert, és az egész életében gyakorolt önfegyelmében, okos és körültekintő döntéseiben és bensőséges vallásosságában [in seiner innigen Frömmigkeit] nyomot hagyott.” Kirchenvater, 14. A schwaigeri szóhasználat ehhez az időhöz köti a bensőségesség vallási tapasztalatát, mely teljesen megfelel Sialer beszámolóinak. Ezzel egyidejűleg ide köthető a bensőségesség témájának eredőpontja, mely később az ész, a kinyilatkoztatás, a belső vallásosság, a megtérés, a Szentlélek tevékenysége, a szentségek fogalmainak magyarázatában jelentős szerepet kap. Ld. még a 991. lábjegyzetben.

48 Ebben az időszakban a Bajor Választófejedelemségnek Ingolstadtban működött az egyetlen egyeteme, a klasszikus négy fakultással: a filozófiai, teológiai, jogtudományi és az orvostudományi karral. Az egyetemen a jezsuiták jelenléte mérvadó volt, a teológiai fakultáson az öt tanszékből három, a filozófiai fakultáson minden tanszék a jezsuiták vezetése alatt állt. Az egyetem mellett a jól felszerelt kollégium is a Jézus Társaság tulajdona volt és a rendi vezetés alatt működött, valamint az Albertinumnak nevezett szeminárium is jezsuita irányítás alatt állt, ahol a jövendő világi papság képzése folyt. Az ingolstadti egyetemről valamint a katolikus egyetemek helyzetéről és reformjáról bővebben ld.: JEDIN, H., Handbuch der Kirchengeschichte V., 589-593.

49 Az eseményről beszámol a rövid Sailer-biográfia ld. Biographie II., 382-383.