B. A jelen kutatás célja, módszere és perspektívái
VI. Sailer landshuti működése (1799-1821)
VI.1. Sailer visszahívása az egyetemre a bajor politikai változások nyomán Károly Tivadar, elfordulva a felvilágosodástól a modernizáló mozgalmakat tiltotta
és a felvilágosítókat rendőrségileg is messzemenően üldözte. Az európai események az uralkodót és a vezetők köreit a felvilágosodással szemben olyannyira szenzibilizálták,
533 Übungen des Geistes zur Gründung und Förderung eines heiligen Sinnes und Lebens (= SW 26), Einleitung.
534 1Tim 4,7-ben szereplő felhívást a Mt 5,6 –al együtt mindjárt az címoldalán hozza.
535 vö. AICHENGER, G., Johann Micheal Sailer, Bischof von Regensburg, 328.
536 vo. uo. 329.
hogy az Egyházon belül sok esetben a gyanúsítgatások is elegendőek voltak a vizsgálati eljárás megindításához a felvilágosítók kiszűrése céljából, ahogy ez Sailer esetében is történt.537 A fejedelem halála után (1799. febr. 16.) hamar felgyorsultak az – éppen az ellenkező irányba mutató – események: az uralkodó halálát sokan az új lehetőségek előjeleként értelmezték, ahogy egyébként Sailer is. Egyik levelében, melyet február 28.-án, csupán két hétre az uralkodó halála után írt, már utal az egyetemi tanítás esetleges új lehetőségére.538 Március 2.-án kelt levelében pedig már arról értesíti a grófnőt, hogy ugyan nem a legmagasabb helyről, de megbízást kapott egy tanterv kidolgozására és a kinevezését illetően egyenlőre „még csend van”.539 A Sailer tapasztalta „csendben”
azonban komoly erőfeszítések történtek a háttérben, hiszen I. Miksa József trónra lépésével nagy lendületet vett a felsőoktatás strukturális átszervezése és már az új tantestületek tagjain is gondolkodtak. A felvilágosodás szelei Maximilian von Montgelas gróf miniszterségével erőteljesen kezdtek fújni és a négy új szakminisztérium felállításával és a felvilágosult eszméket valló miniszterek kinevezésével ténylegesen megkezdődött a Bajor társadalom modernizációja.540
Az 1800 és 1821 közötti két évtized bel-, kül- és oktatáspolitikai szempontból rendkívül mozgalmas időszak, melyben a bajor Egyházat mélyen érintő események – a szekularizáció végrehajtása Bajorországban (1802-1803), a Bécsi Kongresszus (1815) és a Bajor Konkordátum (1817. június 5. – végrehajtva 1821-ben) – zajlottak. Mivel ez az időszak egybeesik Sailer professzori működésének időszakával a landshuti egyetemen, a jelentős események nagyban meghatározták további munkásságának lehetőségeit.
A 1800-től az 1821-ig tartó időszak eseményeinek hatásaként az ingolstadti egyetem – mivel a bajor választófejedelem egyetlen egyeteme volt – egyre nagyobb jelentőségre tett szert. A napóleoni seregek közeledése miatt 1800 pünkösd hétfőjén megkezdődik az egyetem költöztetése Landshutba, ahol az első tervek szerint csak átmenti otthont kapott volna. Azonban 1802-ben a választófejedelem döntése alapján Landshut az
537Az egyetemekről eltávolították azokat, akik: a) a felvilágosodás terjesztői voltak, vagy annak vélték; b) az illuminátus titkos társaságainak tagjai voltak, vagy annak tartották; c) akik nyilvánosan a fejlődés és a felvilágosodás barátainak számítottak.
538 „…azt írták Münchenből, hogy a választófejedelem halálával azok a vádaskodások, melyek eddig tétlenségbe kényszerítettek, megszűnőben vannak. Történjék az Úr akarata szerint! Én nem kezdeményezek, de ha kezdeményezésem nélkül hívnak, majd meglátjuk, hogy megtalálom-e benne az Úr hívását. Közelebbit még nem tudok….” Sailer levele E. A. Stolberg-Wernigerode grófnőnek 1799. febr. 28-án, Oppenweiler; ld.
SCHIEL II.,302.
539 uo. Sailer levele E. A. Stolberg-Wernigerode grófnőnek 1799. márc. 2.-án.
540 Külügyi és az Uralkodói Ház Minisztériuma (a miniszter maga Montgelas); Pénzügyminisztérium (miniszter Franz Karl Freiherr von Hompesch); az Egyházi- és Oktatási Ügyek minisztere Heinrich Theodor Topor Graf von Morawitzky lett; Igazásügyi Minisztérium (miniszter: Johann Friedrich Freiherr von Hertling).
egyetem végleges otthonává vált, ugyanis a költöztetés nehézségei és financiális okok miatt már nem kívánta tovább költöztetni. Inoglstadtból a könyvtárat, a berendezéseket és a taneszközöket lovas kocsikon szállították Landshutba, majd ott berendezték az új épületeket. Mindez két esztendőt vett igénybe, így gyakorlatilag 1800 és 1802 között alig folyt oktatási tevékenység az egyetemen. Az oktatás átalakítása és az egyetemi tevékenység reformja Landshutban határozott felvilágosodási mintákat követ, és így az eddigi két felvilágosodott mintaegyetemhez – Halle (1694) és Göttingen (1737) – hamarjában egy harmadik is – Landshut – csatlakozott a német nyelvterületen. A Bécsi Kongresszus (1815) határozatai átmenetileg vagy véglegesen felfüggesztette számos egyetem működését, így ennek következtében Ingolstadt jelentősége még tovább nőtt.541 Gróf Morawitzky irányításával folytatódott az oktatási reformok bevezetése és a felsőoktatás átalakítása, felfogása szerint nem csupán tantárgyi reformokra van szükség, hanem az egyetemet a maga egészében kell átalakítani: az egyetemet a felvilágosodás értelmében kell egyetemmé tenni. Ennek elsődleges eszközei az egyetemi igazgatás, a tanrend és a személyzeti politika „átszabása” voltak. Már 1799-ben megkezdték azon professzorok visszahívását a felsőoktatásba, akiket korábban a „felvilágosodás gyanújával”
eltávolítottak. Az oktatás úgy alakult át, hogy az oktatott tantárgyakat és tudományokat két szekcióba szervezték. A korábban szokásos fakultási szerveződés megszűnt, az általános és a speciális tudományok szekcióiba sorolódtak a tantárgyak. Sokak fájdalmára a teológia, mint addig a legtekintélyesebb és önálló fakultás megszűnt, most már csak a szekció sok eleme között egy elem lett. A felekezeti közöny kialakulásának veszélye miatt sokakban gyanút ébresztett a felekezeti jelleg eltűnése az egyetemekről.
Ahogy korábban, úgy ebben az időszakban sem működött Sailer egyedül, hanem a tanítványi körrel együtt és így vált irigylésre méltó hatótényezővé. Most Jakob Salat az egykori dillingeni tanítvány, aki ebben az időben Münchenben is szolgálatot teljesített és jó kapcsolatot ápolt gróf Morawitzky oktatási miniszterrel, ő hívta fel a miniszter figyelmét a koncepciós inkvizíciós eljárásban elbocsátott és parlagon heverő Sailerre.542 Természetesen nem csak a tanítványok, de az ellenfelek is aktívak voltak, főleg Mayer fiskális, aki a Sailer-tanítványok elleni inkvizíciós eljárások vezetője volt. Az ellenlábasok csoportja igyekezett az Augsburgi Egyházmegye hozzájárulását Sailer professzori kinevezéshez megakadályozni, mely persze a bajor felvilágosult politikai túlerő miatt zátonyra futott. Az ebersbergi éveket így szakította meg az egyetemre visszahívó
541 Ide tartoznak: Bamberg, Dillingen, Altdorf (Nürberg), Innsbruck, Salzburg.
542 ld. SchielII.,304.
kinevezés. Sailer 1799. november 17.-én vett búcsút ebersbergi vendéglátójától, Karl Theodor Becktől és költözött vissza Ingolstadtba. Életének itt induló szakasza 1821-ig tart, 42 szemeszteren át ismételten törekedett a bajor kultúrát és a hitet összekapcsolni a diákok fejében és szívében, majd kanonoki kinevezést kapott Regensburgba és ezzel egyetemi katedrán teljesített tanítói küldetése lezárult.
Az egyetem költözése és a berendezkedés után új környezetben a már megújított tanrend szerint folyhatott tovább az oktatás Landshutban.543 Az új impozáns környezetben azonban hamarosan a kezdeti lelkesedésbe hamar belevegyül a vidéki és személyi szűkősségből származó feszültség. Landshut alig volt nagyobb Ingolstadtnál, az egyetem átköltözése előtt még könyvesboltja sem volt a városnak. Míg Dillingenben és Ingolstadban a teológiai fakultás a papnövendékékek csoportjával családias légkörben önálló életet élhetett, addig Landshutban a szekciókon belüli átjárhatóság miatt ez az intimitás már csak az emlékekben élhetett tovább. A felsőoktatás és intézményi változások állandó, sokszor káros és kóros feszültségekkel teli átalakulást Sailer folyamatosan, már Dillingentől kezdve érzékelte, mely Landshutban csak kicsúcsosodott. Itt már valóban a felvilágosodás eszméi laktak az egyetem falai között, az új tantestület tagjainak és az igen csak nagy létszámú hallgatóság szívében. A fakultások vitája és szellemi harca, a személyes nézetek eltéréseiből származó viták és súrlódások komoly kihívásokat jelentettek Sailer számára, de már egészen más nívón folyt a küzdelem, amit a dillingeni és ingolstadti körülményekkel aligha lehet összehasonlítani. Abba a korszakba tekintünk bele, melyet a „landshuti romantika” időszakának nevezhetünk, olyan átmeneti fázisba, mely előkészítője és szülőanyja a történelem színpadáról dolgavégezetlenül eltűnő „müncheni romantika” korszakának.