Sailer lelkipásztori és népteológiája, művei

Az első jelentős pasztorálteológiai munkája Klemens Wenzeslaus érsek felkérésére az Augsburgi Egyházmegyének írt körlevele, mely ekkleziológiai szempontból rajzolja körbe a papi szolgálatot.⁴⁴² A körlevél ugyan elsősorban a lelkipásztorkodó papságnak szólt, mégis a laikusok körében is nagy sikert aratott, így annak német nyelvű fordítását is nyomda alá rendezték.⁴⁴³ Az augsburgi püspökök történetét megíró bencés szerzetes Placidus Braun, Wenzeslaus munkásságát bemutatva a számos megjelent körlevél közül csak ezt a körlevelet tartja említésre méltónak.⁴⁴⁴ A körlevél szerzőjének kiléte titokban maradt Sailer haláláig, amikor is egy nyomtatott példányt találtak a hagyatékban, melyen a következő saileri kézírás volt olvasható: „Ezt a körlevelet a trieri választófejedelemnek írtam. Fizetségként 1784-ben kinevezett professzornak a dillingeni főiskolára és 1794-ben aztán el is bocsátott a professzorátusból.”⁴⁴⁵

440 „…az említett tudományos tárgyakból … a professzorok, amelyiket tanítják, egy tankönyvet szerkesszenek és engedélyeztetés után nyomda alá rendezzenek.”uo.

441 Schiel I., 149,163k., 172, 190.

442 Klemens Wenzeslaus regnálása alatt a legtöbb körlevelet Steiner püspöki tanácsos írta, aki 1784 egészségi állapotára hivatkozva már nem vállalta a feladatot. De Haiden helynök és talán Montgelas miniszter

javaslatára kapta Sailer a körlevél elkészítésének feladatát.

443 Bey Huber, Augsburg 1. November 1784.

444 Braun, Pl., Geschichte der Bischöfe in Augsburg, Chronologisch und diplomatisch verfaßt, und mit historischen Bemerkungen beleuchtet, Augsburg, in der Moy’schen Buchandlung 1815, IV. kötet 507-511.

Braun a következőképpen méltatja a körlevelet: „Ez a körlevél, mely az igazi lelkipásztor valós ideálját felmutatja és kötelességeit a legtisztább fogalmakkal kidolgozza, nem csak arra szolgált rá, hogy valamennyi pap könyves szekrényében ott legyen, hanem hogy igen gyakran olvassák és alapelveit kövessék.” uo. 511.

445 SAILER, J., Sailers Hirtenbrief für den Augsburger Fürstbischof Clemens Wenzeslaus von Sachsen (1783) vö. a professzori kinevezéssel kapcsolatban 128. lábjegyzetben, továbbá: BAUMGARTNER, K., MAI, P.,

A prédikációs művek és a tevékenység alkotják második csoportját a pásztori munkásságnak. Tartalmi szempontból különös jelentőséggel bírnak újmisés beszédei, melyeket szeminarista tanítványai újmiséjén mondott.⁴⁴⁶ Prédikációinak megjelenései több helyütt is nyomon követhető, elsősorban H. Schiel munkássága nyomán.⁴⁴⁷ A prédikációs tevékenységi körben figyelemre méltó, hogy az igehirdetés ügyének előmozdítására a korszak nagy hangsúlyt fektetett, ennek folytonossá tételét pedig a Prédikációs Intézet (München) garantálta. Sailer prédikációi számos alkalommal díjazást nyertek az intézeti keretben, ezek főleg az egyetemi ünnepi alkalmakon elhangzott beszédei voltak. Sailer szavai általában is nagy tekintélynek örvendhettek azáltal, hogy III. Miksa választófejedelem az egyetemen tett látogatásai alkalmából meghallgatta a professzorok előadásait és Sailer szavai a választófejedelemnél osztatlan tetszést arattak. Ünnepi alkalmakon tett látogatásaikor a szentmiséken Sailer prédikált, így lehetősége nyílt később a bérmálási szentmiséken egyházmegye szerte prédikálni. Sailer kapcsolati köre számos nemesi családra is kiterjedt, jeles alkalmakra őt hívták meg és kérték fel az ünnepi beszédek megtartására. Éppen ezért magától értetődik, hogy „Sailer mint prédikátor”a biográfiákban önálló fejezetként szerepel,⁴⁴⁸ mint ahogy az is, hogy a Vorlesungen aus der Pastoraltheologie második kötete kizárólag az igehirdetéssel foglalkozik. Ahogy azt a Vernunftlehre kereteiben már tárgyalta a kimondott szóról, az előadásról, az számára itt is, a lelkipásztori feladatkörben is érvényes: a szónak, világosnak és egyértelműnek kell lennie, nem csak az értelemhez, hanem a szívhez is szólnia kell. A lelkipásztori munkában az ige meghirdetése az egyéni ember, a nép, közhasznú és átfogó építését és nevelését célozza.⁴⁴⁹ Ennek egyik alapszabálya, hogy az igehirdetőnek „tudatosnak” és

Johann Michael Sailer und seine Zeit (Beiträge zur Geschichte des Bistums Regensburg 16.) (szerk. G.

Schwaiger - P. Mai) Verlag des Vereins für Regensburger Bistumsgeschichte, Regensburg 1982., 209-227.

G. Aichinger a Sailer-életrajzában több körlevél megírásáról beszél a püspök-választófejedelem számára. ld.

uö. Aichinger, 138., További adatokat a körlevelek szerzőiségéről ld. STÖLZLE, R., Johann Michael Sailer, seine Maßregelung an der Akademie zu Dillingen und seine Berufung nach Ingolsadt, Verlag der Jos.

Kösel’schen Buchandlung, Kempten und München 1910, 4. a 3. lábjegyzetben.

446 Ezek beszédek – általában – külön is megjelentek, néhányat Widmer is hoz a sorozatában. Néhány példa:

Von den Kennzeichen eines guten Christen, des besten Hirten, und eines jeden guten Geistlichen; eine Primizpredigt. Augsburg. inSW 34., 87-107; Das Lehreiche der Begebenheit: Matth XXII, 15-23, Predigt bei Anlaß einer Primiz 1788; uo. 107-124.

447 Sailer megjelentetett prédikációt H. Schiel regisztrálta. ld. a III. függelékben.

448 pl. AICHINGER, 166-193.; külön említésre méltó, hogy a nagyhatású katekéta és lelkipásztor, a kíváló Sailer-tanítvány Christoph von Schmied visszaemlékezéseiben Sailerről szólva, majdhogynem mindig a prédikációit említi, a könyveiről alig szól. uö. Erinnerungen aus meinem Leben, Zweites Bändchen: Der hochselige Bischof Johann Michael von Sailer, 6, 7, 27, 28, 51, 95, 106, 147 stb.

449 „A prédikátor a nép tanítója, a nép javára. Ha tehát a nagyobb tömeg nem képes megérteni őt, akkor az olyan, mintha a német nép előtt héber nyelvű előadást tartott volna. A héber nyelv […] filozófiai-spekulatív csengés-bongás az erény, a bölcsesség, a boldogság, a vallás, a kötelesség, a természet, az emberiség és hasonlók általános fogalmairól…” PT II., 153.

„közérthetőnek” kell lennie.⁴⁵⁰ Az igehirdetés feladatköre alapvetően apostoli küldetés, ezért annak szükségszerű motivációja, tartalma és célja van.⁴⁵¹ Sailer szemében a szószék nem elválasztja szónokot a néptől, hanem összeköti vele. A lelkipásztor hivatala és küldetése Isten és ember új összekapcsolásra irányul, ezért gondosan kerüli a vitabeszédeket (Controverspredigten), melyek korában a felekezeti hittartalmakról oly gyakran hangzottak el.⁴⁵² Sailer evangélikus baráti köre, főleg barátja Johann Caspar Lavater is nagyra értékeli barátja igehirdetői munkásságát és a keresztények egységére törekvésének komolyságát.⁴⁵³

Ahogy Sailer a lelkipásztorkodást elképzeli, a legteljesebb képben és rendszerezésben a már említett Vorlesungen aus der Pastoraltheologie című munkájában találhatjuk meg.

Műve megjelenése előtt már három éven át tanította a „Pastoral- und Volkstheologie„

tantárgyat, a mű az eltelt három esztendő készületi- és kutatómunkájának írásbeli gyümölcse. Mivel „újszülött” tantárgy oktatásának feladatát kapta, különösen is fontos volt, hogy írásbeli művek jelenjenek meg a témakörben.⁴⁵⁴ Sailer néhány, már közkézen forgó és így közben már ismertté vált pasztorálteológiai munkára támaszkodik műve megírásában, melyek inkább felépítésben és rendszerezésben, mintsem a tényleges tartalomban nyújtottak segítséget.⁴⁵⁵ Már a Pastoraltheologie első kiadásának előszavában 1788/89-ben megnevezi a „lelkipásztori - és népteológia” valódi forrásait, melyekből hitelesített anyagot merítve egy valódi népteológia kibontható⁴⁵⁶:

450 „Beszéld a saját célod nyelvét és a néped nyelvét.”

451„Az apostolnak, lelkesítve Krisztus szeretetétől, megerősítve a testvérek iránti szeretettől, nincs ideje arra, hogy szóvirágokat halmozzon előadásában, elutasítva minden díszt, mely nem belülről fakad, a szívével mondatja ki az igazságot, mely őt boldoggá teszi. Ahogy a Názáreti felső ruhája, varrás nélküli, fentről van megszőve, úgy az apostol beszéde is: mindkettő egyszerű, dísztelen köpenye a mennyei Igazságnak” uo.

452 „A vitabeszédek, amelyeket akkoriban még tartottak, ellenére voltak, mert a két felekezet az ilyen beszédekben kigúnyolták és nevetségessé tették egymást, ezáltal pedig csak ellenszenvesebbek lettek egymás számára.” SCHMIED, Chr. von, Erinnerungen aus meinem Leben, Zweites Bändchen: Der hochselige Bischof Johann Michael von Sailer, 6.

453 ld. FRIEMEL,F. G. munkáit Sailer ökumenikus-pasztorális törekvéseiről. Johann Michael Sailer und das Problem der Konfessionen (Erfurter Theologische Studien 29.) (Erich Kleinadam, Heinz Schürmann, Wilhelm Ernst) St. Benno-Verlag Gmbh. Leipzig, 1972 valamint uö. Johann Michael Sailer und die getrennten Christen in Johann Michael Sailer und seine Zeit (Beiträge zur Geschichte des Bistums Regensburg 16.) (szerk. G. Schwaiger - P. Mai) Verlag des Vereins für Regensburger Bistumsgeschichte, Regensburg 1982., 331-350.

454 A tantárgy huszadik születésnapján már 11 teljes, többkötetes kézikönyv támogatta a psztárolteológia iránt érdeklődőket az elmélyülésben. vö. BAUMGARTNER, K., Johann Michael Sailer als Pastoraltheologe und Seelsorger, 288. a 45. lábjegyzetben. A lelkipásztori - és népteológia virágzó fejlődösét mutatja, hogy 1811-ben Karl Friedrich Stäudlin (Göttingen) szerkesztésé1811-ben megjelent Geschichte der theologischen Wissenschaften (Göttingen, bey Vandenhoek und Ruprecht, 1811) többkötetes művének hatodik kötetében (Johann Gottfried EICHORN, Geschichte der Literatur von ihrem Anfang bis auf die neuesten Zeiten) a keresztény felekezeteken átívelően a pasztoráltheológia, a homiletika és a kateketika tudományaihoz kapcsolódó irodalmat már 81 oldalon keresztül mutatja be (207-288).

455 Franz Christian Pitroff (1779/84), Franz Giftschütz (1782) munkáira támaszkodik, jóllehet ezek a munkák Stephan Rautenstrauch tantárgyi tervezetére épülnek, mellyel Sailer alapvetően nem ért egyet.

456 PV¹ 4.k.

1. a Szent Könyvek, különösen az Újszövetségből;

2. írások az őskeresztény korból, az atyák írásai, zsinati határozatokból;

3. rendelkezésekből (egyes püspökök körlevelei, rituálék, helyi szinódusok);

4. az aszketika jobb könyveiből;

5. újabb írásokból, melyek ezt a tantárgyat napjainkban feldolgozták;

6. napjainkban még élő kiváló lelkipásztorok tapasztalataiból és célkitűzéseiből;

7. a filozófia névre méltó bölcselet megtisztított fogalmaiból.

8. saját tapasztalatokból;

A források elemei és szerkezete jól visszatükrözi mindazt, amit a Vernunftlehre részben korábban az emberi megismerésről és az előítéletek kritikájáról elmondott. A bölcsesség megszerzésére irányuló megismerés átöleli a magasabb kinyilatkoztatástól indulva a bölcseleti fogalmakon át az egyéni tapasztalatot is beleértve. Sailer ebben az egységben látja azt az ismeretelméleti biztos alapot, ami egyéni életben „meggyőződésnek”, a legbiztosabb igazság nevezett. Sailer a lelkipásztor-lelkipásztorkodás, személy és hivatal felosztásban rendezi az egyházi tevékenységet, melyben az eredményes lelkipásztorkodás egyik kritériuma a „meggyőződött lelkipásztor”, hiszen a „hitetlen pásztor” a nyájat is csak az üres formalista vallásgyakorlat zsákutcájába képes bevezetni.⁴⁵⁷

Sailer roppant egyszerűséggel kerüli el a pasztorálteológia körül gyűrűző viták útvesztőit, mivel annak alapját, tartalmát és célját tisztán teológiai alapon kívánja tisztázni.

Kortársai azért nem jutnak el a lelkipásztori teológia lényegére rányúló kérdésfelvetéshez, mert azt nem tekintik tulajdonképpeni teológiai diszciplínának, nem dogmatikai premisszákból indulnak ki, hanem pusztán a hivatalviselők számára – a lehetséges pasztorális helyzetekhez előre megírt – gyakorlati receptek gyűjteményének.⁴⁵⁸ Sailer ezen a ponton is „Krisztus felfogását” keresi, a Megváltó értelme szerint, a religio valóságából akarja a lelkipásztori teológiáját felépíteni. Röviden így definiálja:

457 Sailer ezért sohasem használja a rautenstrauchi „Religionsdiener” bürokratikus-politikai fogalmát, hanem a biblikus pásztor képére és fogalmára építi teológiáját.

458 Sailer a dogmatikai alapok hiányát kifogásolja Mutschelle és követőinek lelkipásztori teológiájából, ezért az irányzat képviselői nem képesek a lelkipásztori tevékenységeben az emberi és isteni elem egységét megragadni. „Wenn die Moralphilosophie in der Bekehrung des Menschen das Menschliche, den Umschwung des Innern und die Umgestaltung des Aeußern betrachtet; wenn das gemeinsame Christenthum in der Bekehrung des Menschen d a s G ö t t l i c h e , d i e R e g e ne r a t i o n erblickt: so sieht die Katholische Kirche in der Bekehrung des Menschen das G ö t t l i c h - M e n s c hl i c he , was Gott durch sich und durch Menschen im Menschen wirkt. Erst, wenn wir die Lehre der V e r n u n f t , die Lehre des gemeinsamen C hr i s t e n t h u ms , und die Lehre der k a t ho l i s c h e n K i r c h e in Eine zusammenfassen, geht uns der vollständige B egriff über das auf, was    , P o e n i t e nt i a , Buße, S i n ne s ä n d e r u n g , ist. Sie ist nämlich: A.) die Wiederherstellung der durch die Sünde zerrüttete Ordnung in der Gesinnung und dem Leben des Menschen; – B.) eine Wiederherstellung der Ordnung durch Christus und durch die mit Christus wirksame Freythätigkeit des Menschen; – C.) eine Wiederherstellung der Ordnung durch den Dienst der Kirche Christi.” HchM I., 430.

„A lelkipásztori teológia tehát az a tudomány, mely az embereket, akik Istentől elszigetelődtek és eltávolodtak, és akik között ezért egyenetlenségek uralkodnak, egymáshoz és Istenhez közelebb segíti, őket egymással és Istennel egyesíti, mégpedig Krisztus és az Egyház Lelke szerint.”⁴⁵⁹

A lelkipásztori teológia éppen azért szoros értelemben véve teológiai diszciplína, mivel asszisztenciát nyújt az elesett emberiség regenerációjához, amennyiben a kegyelem primátusa alatt álló „teljes megtérést”⁴⁶⁰ emberi tevékenység útján szolgálja.

Sailer gyakorlati teológiája a későbbikben integráns résszel, a pedagógiai munkájával egészül ki, az Erziehung für Erzieher című munkája, mely Landshutban 1807-ben jelenik meg.

A lelkipásztori teológiát támogatandó, egyéb művek is megjelentek Sailer tollából vagy munkája nyomán. A legfontosabb a két kötetben megjelent újszövetségi szentírás (evangéliumok, levelek, Jelenések könyve),⁴⁶¹ megjelentetésével Sailer Isten szavának terjesztésében nem csupán a Katolikus Egyház szándékának kíván eleget tenni, hanem ökumenikus erőfeszítése is megtestesül benne. Ugyanebben az évben jelenik meg, a Kraft und Geist der katholischen Liturgie, wie sie sich in den Kirchengebeten von selbst offenbart,⁴⁶² melyben a Missale Romanum imáinak német nyelvű fordítását találhatjuk meg 236 oldalon.⁴⁶³

Régi tanítványai ebben az időben Sailerhez azzal a kéréssel fordulnak, hogy röviden összefoglalva az igehirdetésről (Prediktamt) szerzett tapasztalatát, egy jól áttekinthető, gyakorlat orientált könyvvel támogassa őket, kezdő igehirdetőket. Ennek kérésnek tett eleget 1791-ben megjelent művével,⁴⁶⁴ amelyben a prédikációs gyakorlat legfontosabb szabályaira és hangsúlyaira és a kezdők gyakori hibáira figyelmezteti volt hallgatóit.

Sailer nemesi családok körében hordozott hiteles lelkipásztori szerepéből és tapasztalataiból forrásozik a betegeknek és a haldoklóknak szóló kiadványa, ugyanis lelki vezetője volt Maria Theresia Walburgis von Oettingen und Spielberg hercegasszonynak,

459 PT I., 16.

460 A „teljes megtérés” saileri fogalmáról és centrális helyéről teológiai rendszerében ld. MÜLLER, H. J., Die ganze Bekehrung, Das zentrale Anliegen des Theologen und Seelsorgers Johann Michael Sailer, Otto Müller Verlag, Salzburg 1956., különösen 34-47.

461Jesu Christi Novum Testamentum ad exemplar Vaticanum accurate revisum. Edidit et praefatus J. M.

Sailer. Pars prima [altera]. Monachii: Strobl 1788. 1. köt.: continens quatuor Evangelia et Actus Apostolorum; 2. köt.: continens epistolas canonicas et apocalypsin beati Joannis Apostoli. – Editio nova:

Sulzbach, Seidel 1829.

462 Lentner 1788.

463 ld. a 164. lábjegyzetben.

464Kurzgefaßte Erinnerungen an junge Prediger. Mit einigen Erläuterungen, bey Anlaß einer öffentlichen Prüfung herausgegeben von J. M. Sailer., München, Joseph Lentner 1791. javított, második kiadása uo. 1813.

akinek halálos ágya mellett is állt, a temetésénél pedig a gyászbeszédet⁴⁶⁵ mondta.

Betegsége idején a hercegasszonyt Sailer írásai kísérték és támogatták, melyeket személyesen számára készített, majd egy könyvbe szerkesztve ezeket 1791-ben a betegek számára kiadott.⁴⁶⁶ Az amúgy is tetemes mennyiségű – 257 oldalnyi spirituális anyagot – jelentősen kibővítette és 1811-ben Kleine Bibel für Kranke und Sterbende und ihre Freunde címmel újra kiadta.⁴⁶⁷

Az egyházi életről szerzett általános tapasztalata szerint a lelkipásztorkodás lényegi magvát – hogy valóban a teljes megtérésre kell a lelkipásztori munkában a hangsúlyt helyezni – így összegzi:

„Amit a nyelvünk bűnbánatnak, megjavulásnak, a gondolkodásmód megváltoztatásának, megfordulásnak, Istenhez fordulásnak, hív, amit a Biblia és az egyházi nyelv legismertebben megtérésnek nevez, egy szokatlan és súlyos komolyságot követel, mely által az ember abban a helyzetben van, hogy minden könnyelműségnek véget vet és életének új kezdetet ad. Mármost az emberek az úgynevezett megjavulásuk ügyeiben ugyanolyan könnyelműek, akár csak a bűnök elkövetésében. Ők akarnak is meg nem is. Ebből adódik az, hogy évek jönnek-mennek és ők egyre csak bűnbánatot tartanak, de jobbak soha nem lesznek; megbánják régi bűneiket és újakat követnek el; igen, éppen – az üdvösség felajánlott eszközével szemben elkövetett visszaélés által – a bűnbánat szentségével szemben követnek el újabb bűnt.”⁴⁶⁸