Sailer baráti köre az ébredési mozgalmakban – Allgäu

A legtöbbször kifogásolt és felrótt baráti viszonyok az allgäu-i ébredési mozgalmak vezéregyéniségeihez fűzték Sailert.⁵²¹ A mozgalom vezetőinek egyéni vallási tapasztalataik értelmezésére és lelkiségükre, vallásos személyiségükre mélyen hatottak – többek között – az evangélikus misztikusnak, Gerhard Tersteegen-nek liturgikus zenei művei. A rendkívül szigorú aszketikus életvitel pedig hozzájárult az egyéni és szubjektív hitvilág kialakulásához, melynek első központja személy szerint Martin Boos káplán, lokálisan pedig Seeg plébánia volt. A plébánián a káplánok gyakori áthelyezése erősen támogatta a mozgalom terjedését és így az Augsburgi Egyházmegyét nyugtalanító és megosztó jelenséggé nőhette ki magát.⁵²² Inkvizíciós eljárás alá vonták mindazokat a papokat, akik érintkezésbe kerültek a mozgalommal.⁵²³ A vizsgálat mélysége és eljárásmódja igen változatosan alakult, a büntetések pedig a részvétel arányának megítélése szerint változtak, valakivel rendkívül puhán, míg másokkal szemben nagyon

519 Az Oettingen-Spielberg fejedelmi udvar elnökének, Johann Baptist Ruoschenak baráti köre Bajorországban a pietista-misztikus romantika bölcsőjének számít. A fejedelmi udvar körül gyűltek össze a különböző más körök jeles képviselői is, pl. Ritter Heinrich von Lang, Franz Xaver Bronner, Heinrich Jung-Stilling, Matthias Claudius, Johann Kaspar Lavater, Franz Baader, Adam Weishaupt, Karl von Eckartshausen.

520 A saileri tevékenységnek rövid értékelését ezekben a körökben ld. Kirchenvater, 40.

521 Martin Boos, öt évig tanult Dillingenben, így több éven át Sailer tanítványa is volt, de csak az egyetemi évek után kerültek szorosabb kapcsolatba. Boos távolságtartása Sailerrel szemben az egyetemen a St.

Salvator gimnázium exjezsuitáinak dezinformáló magatartásával okolható. Amikor Boos a gimnáziumi évek végén elárulta, hogy Dillingenben szeretne teológiát tanulni, csak hosszú huzavona után állították ki gimnáziumi bizonyítványát azzal a figyelmeztetéssel, hogy ”Dillingen veszélyes hely a fiatalemberek számára, ott veszítik el vallásukat, és hamis elveket szívnak magukba”. 1794/95-ben Seegbe került második káplánnak, ahol Johann Michael Feneberg volt a plébános. Johann Michael Feneberg (plébános Seegben), Landsbergben Sailer novícius társa volt, majd Dillingenben lett gimnáziumi tanár, míg Sailer a főiskolán tanított. Sailer kiadja három füzetben Feneberg azon hittanóráinak anyagát, melyeket az Oettingen-Spielberg fejedelmi udvar elnökének, Johann Baptist Ruosche leányainak tartott (Fragen für Kinder, über Begebenheiten aus der evangelischen Geschichte zur Weckung des Nachdenkens über dieselben. Von einem aufrichtigen Kinderfreunde Michael Feneberg, Oettingen 1788-1792). Majd megjelenik Feneberg biográfiája, amely Widmer sorozatában is szerepel (Biographie II., 5-255). Az 1793-ban, a Mindenszentek ünnepének vigiliáján Lengenwangen filiálisban mondott szentmise után a hazaúton leesett a lováról és szilánkos lábtörést szenvedett, két hét múlva amputálni kellett a lábát, ami a páciens teljes öntudatánál és érzéstelenítés nélkül történt. Jelentős képviselők még: Ignaz Lindl (Sialer tanítványa), Johannes Goßner (Sailer tanítvány, M. Boos káplánja Seegben), Johann Baptist Langenmayr (Sailer tanítvány, együtt lakott M.

Boos-al).

522 További plébániák ahol a mozgalom követőkre talált: Wiggensbach, Pfronten, Wertach, Kimratshofen, Hellengerst, Altusried, Buchenberg.

523 Ilyenek voltak, Christoph von Schmied, Joseph Reiter, Xaver Wittwer, Jakob Salat. Mivel nem voltak tagjai a mozgalomnak, velük szemben igen „enyhe” eljárás folyt.

szigorúan⁵²⁴ jártak le. Az egyházi vezetést roppant mód nyugtalanította – ami a vizsgálati folyamatra is rányomta bélyegét, – hogy a francia forradalom hatására a már korábban létrejött, magukban szociális-forradalmi eszméket tápláló kisebb titkos csoportok éppen ekkor nyilvános lázadásba kezdtek Oberdorfban és Füssenben. Az ilyen kisebb, inkább szociális és politikai célkitűzésket követő csoportokat a fejedelmi udvar már kezdettől fogva összekapcsolta a vallási mozgalmakkal, a vallási célokat követő, kisebb egyházi sejtekkel. Csak olaj volt a tűzre, hogy az 1797 februárjában elkezdődött, Jospeh Ludwig Roeßle tanácsos által vezetett inkvizíciós vizsgálat erős túlkapásai következtében néhány érintett elhagyta a Katolikus Egyházat és az evangélikus konfesszióra tért át, mások pedig más egyházmegyébe kérték inkardinációjukat. Ismét mások – Sailer közbenjárására – a plébániai szolgálatban az Augsburgi Egyházmegyében maradhattak, de életük végéig magukon hordozták a vizsgálat megbélyegző pecsétjét.

Az ébredési mozgalom célja valójában annak elérése volt, ami mindig is megalapozott és jogos célkitűzése volt az egyházi életnek és mindig is jogot formált az Egyházban a térhódításra: a kinyilatkoztatás lényegi szemlélete és a befelé irányuló vallásosság, a szív vallásosságának erőteljes művelése.⁵²⁵ Kétségkívül ebben a folyamatban a volt Sailer-tanítványokban a saileri magvetés csak részben szökkent szárba, de pusztán annak egy olyan rétegében, akik közben más folyamatok hitet alakító hatásai alá kerültek. Az augsburgi és a svájci tanítványi kör összehasonlítása megmutatja, hogy a svájciban hasonló megoszló és megosztó folyamatoknak nyomát sem találjuk, míg az augsburgiban kialakult egy szeparatista miszticista irányzat. Az „augsburgi” jelenséget sokkal inkább azokból a speciális-helyi korszellemi adottságokból kell megérteni, melyek inkább a bölcseletben elterjedt túlzott racionalizmus ellenhatásaként jöttek létre, hiszen hasonló jelenség a protestantizmuson belül is tapasztalható volt.

Az alapvetően helyes célkitűzésű mozgalom vesztét a szeparatista fordulat jelentette, amit különösen is Johannes Goßner és Ignaz Lindl irányzatai képviseltek. Martin Boos betegágyban szerzett Krisztus-élménye és ennek értelmezése adják a szeparatista nézet alapját. Krisztus a kereszten szeretetből az emberekért meghalva a megváltás és megigazulás teljességét jelenti, már semmi nem marad hátra, mint hogy ehhez a teljességhez nyúljunk és magunkhoz ragadjuk. Őbenne van bűneink bocsánata és Ő maga a megigazultságunk az Atya előtt, csak benne bízhatunk, üdvösségünk kizárólagos forrása az iránta táplált bizalom (fides fidutialis). Boos ezt az értelmezést röviden így foglalja össze:

524 Ilyenek voltak pl. Martin Boos, Andreas Siller, Franz Xaver Schmid, Anton Bach. Ők egyházi büntetést kaptak: egy kijelölt helyen, felügyelet alatt kellett élniük.

525 vö. SchielI., 275.

Christus für uns – azaz, Krisztus értünk. Az Atya által Krisztusban nekünk ajándékozott bűnbocsánatot és megigazulást a hit útján érhetjük el, csakis a Krisztusba vetett hitben ragadhatjuk magunkhoz, benne és általa minden kegyelem a hívő ember osztályrésze lesz.

Ugyanis a hit által Krisztus lakik bennünk és vele minden ajándék az Atya szándéka szerint, azaz Boos szerint: Christus in uns – azaz, Krisztus bennünk. A „hitre ébredő” papi közösség a maga hitvallásformuláját a két kijelentés összekapcsolt változatában fogalmazza meg: Christus für uns - Christus in uns.

Sailer 1796 decemberében baráti látogatás céljából Seegbe utazott, mivel már rég nem látta Fenberget. Martin Boos, aki korábban Feneberg káplánja volt, ekkor Wiggensbachban volt káplán. Mivel mindketten már sok mindent olvastak és hallottak az ottani rendkívüli hitéletről és „ébredési eseményekről”, de ezekről még személyes tapasztalatot is szerettek volna szerezni, ezért áthívták Boost Seegbe, hogy ossza meg velük „ébredési” tapasztalatait. Boos néhány más „felébredettel” érkezett meg és a baráti látogatás ezzel nagy fordulatot vett, úgy hogy Sailer másnap elutazott.⁵²⁶

Erre az időre esik Sailer – ekkor negyvenhét éves – életében egy spirituális és hitbeli jellegű válság időszaka a bűnök tényleges megbocsátását és az örök üdvösséget illetően. Lelki küzdelmeiről utolsó műveiben maga is beszámol, a kegyelemközvetítő eszközök használatáról (eukarisztia, bűnbocsánat szentsége, imádság, Szentírás), melyek visszasegítették az Istenhez vezető útra.⁵²⁷ Tanítványai akkor „ébredtek fel”, amikor

„azonnal érezték megigazulásukat”, Sailer pedig akkor, amikor szembesült bűnös emberi – Jézus Krisztus ember-megváltói – mivoltával. Erre a tapasztalatra figyelmezteti tanítványait a mozgalmakban, akik magukat már igaznak tekintik: „Ti szentek vagytok formaliter, mégha materialiter hibáztatok is.”⁵²⁸

Sailer számára az ébredési mozgalmak Christus für uns - Christus in uns egyéni tapasztalatra épülő és öncélú hitvallását átalakítja az Isten egyetemes üdvözítő akaratát – melyet semmi nem képes korlátozni – megvalló formulára: Gott in Christus – für das Heil der Welt. A „felébredettek” hitvallásában Sailer egy megalapozatlan megrövidítést lát, mely egyaránt érinti az Egyházat, mint közösségi intézményt, és a kinyilatkoztatott hit tartalmát.

526 Boos kíséretében volt Unger, aki ismeretlenül is azonnal, nagy buzgósággal a következő szavakkal esett Sailernek: „Te még egy farizeus és írástudó vagy, bár már János vízkeresztségében részesültél, de Jézus lélek- és tűzkeresztségében még nem. Már sokat ittál a kegyelem patakocskájából, de még nem jutottál el a kegyelem tengeréhez. Ha oda el akarsz jutni, légy kicsi és alázatos, mint egy gyermek.” Aichinger, 272. A kellemetlen eseményre Martin Boos három levelében is utal ld. SchielI., 301.

527 Sailer beszámolóját ld. XI. függelék 3.) pontjában, függelék 120-127.

528 ld. Biograpie II., 119.

A „Isten Krisztusban – a világ üdvösségért” saileri hitvallásformula és az erről való személyes meggyőződés a hozadéka az ebersbergi évek kapcsolati rendszerének. Sailer békés magatartása a „felvilágosodott udvari körökben” nem hozott látványos eredményt, sőt számos ellenfelet szerzett a rózsakeresztesek körében, mint ahogy az ébredési mozgalomban vezető szerepet betöltőket sem tudta megmenteni a szeparatista szellemtől.

Mindkét tábornak el kellett ismerni Sailer személyes karakteréből forrásozó magatartását az Egyház és a hit ügyeiben, amint azt Martin Boos egyik levelében ki is fejezte: „Igen, igazad van, a Patmoszi (Sailer beceneve tanítványai körében) a levelezésében éles, a személyében pedig olyan enyhe, mint szent Pál.”⁵²⁹