Sailer életvitele és a tanítványi körök, utazásai és egyéb kapcsolatai

Sailer örömére a régi barátok – Patriz Benedikt Zimmer és Joseph Weber – vele együtt újra kinevezést kaptak az egyetemi katedrára. Hogy az újra egyesült „dillingeni háromlevelű lóhere” folytathassa mindazt, ami ingolstadti elbocsátásukkal félbeszakadt, közösen bérelt házban laktak együtt, amelyben Sailer három szobát lakott.⁵⁶² Weber egy év után kivált a körükből és visszatért Dillingenbe, ugyanis nem tudott elszakadni a volt plébániai közösségtől (Demmingen). Zimmert hamarosan támadás érte a kantiánus filozófiát oktató professzorok részéről, mivel ő már Schelling újdonságnak számító rendszerét követve tanított.⁵⁶³ A vádaskodások elérték azt, hogy Zimmert a szakminisztérium heterodoxiával gyanúsította meg. A müncheni vezetés – ismerve a Sailer és Zimmer közti baráti viszonyt, Sailert kérték meg a közvetítésre, vegye rá Zimmert az önkéntes lemondásra. Sailer a közvetítő megoldást javasolva védelmébe vette Zimmert, aki élete végéig az egyetemen maradhatott (1820). Ahogy korábbi állomáshelyein, úgy Landshutban is kialakultak Sailer körül különböző csoportok. A professzorok és a tanítványok közül sokan keresték társaságát. A saileri csoportok itt is felekezeti hovatartozástól függetlenül – inkább az igazság keresésének alázatos lelkületére a hitben és tudományokban – épültek, ezért Sailert kezdettől fogva nagy elégedetlenség tölti el a professzorok közötti viszályok miatt. Már a megérkezése utáni napon így ír:

„… 1800. június 1.-től Isten atyai keze Landshutba játszott át. A levegő itt lágyabb, a hely barátságosabb, a nép közvetlenebb – de az egyetemi levegő nem tiszta levegő. Azon dolgok között, melyeket nem Isten keze alkotott, itt a maga mindent felőrlő dölyfével a forrófejű tudományosság áll az első helyen. Persze nem ott élünk, ahol lakunk, hanem ott, ahol szeretünk…”⁵⁶⁴

Az „alkalmatlankodó” emberi körülmények ellenére Sailert inspirálta az új környezet és örömmel töltötte el a tanítás lehetősége. A közben egyre csak szaporodó

562 Kirchenvater, 66.; Aichinger,331-332.

563Gregor Rainer, O. Prem. (gyakorlati filozófia, egyetemes történelem, filozófia- és irodalomtörténet) és Joseph Socher (elméleti és történeti folozófia) professzorok támadják meg Schelling rendszerének követése miatt. Mindkettőjüket korábban elbocsátották az egyetemről, majd az uralkodóváltás után különösen Reiner visszahívása demonstratív jellegű. Socher később az egyetem rektora lesz (1804), míg Rainer egy tűzvészben 1807. febr 15.-én életét veszíti. Aichinger mindkettőjük mentalitását Jakob Salat véleményével jellemzi:

„Kanton kívül ne legyenek más isteneid!” ld. uö. Denkwürdigkeiten, betreffend den Gang der Wissenschaft und Aufklärung im südlichen Deutschland, bey Anton Weber, Landshut 1823. idézi Aichenger, 333. Jakob Salat művében az Aichinger által megadott helyen ez a minősítő szövegrész nem található, tehát Aichinger egyéni értékelését kell látnunk a kijelentésben, amit a következőképpen vezet be: „ehhez a parancshoz a rabszolga alázatával ragaszkodtak”. ld. uo.

564 Sailer levele E. A. Stolberg-Wernigerode grófnőhöz, Landshut 1800. június 2., ld. SchielII.,198.

feladatok – a költözés időszakában a dékáni feladatkört is betöltötte a teológiai fakultáson,⁵⁶⁵ majd az 1804/05-ös tanévben a rektori feladatkört⁵⁶⁶ – lelkesítik és további ösztönzéseket adnak az elmélyültebb munkára és a fegyelmezett életvitelre.⁵⁶⁷ Lehetőség szerint állandó napirendet követett, ez tette lehetővé számára a legtöbb érintkezést a kollégáival és a hallgatóival. A napirendje hajnali öt órakor vette kezdetét a reggeli szentmisével a Szent Lélek Templomban, ahová számos diákja is elkísérte és a helybeliek is szép számmal voltak jelen. A misét követő csendes imádság után haza ment, útközben pedig becsukott szemmel alamizsnát osztott a szegényeknek. A reggeli után tíz óráig, az előadások kezdetéig, olvasmányok és stúdiumok töltötték meg az idejét. Az előadás után vagy meglátogatta ismerőseit, vagy újságokat és napilapokat olvasott. Délben a professzori baráti körben elfogyasztott ebéd után délután három óráig tartott a rekreáció, vagy pedig két órától a magántanítványok oktatásának szentelte magát. Nem maradhatott el a délutáni séta, Sailer a diákok társaságában vagy a városban, vagy a környéken tett egy órás sétát, amennyiben az időjárás megengedte. Az Ingolstadtban megkezdett gyakorlatot itt is hasznosnak látta folytatni, a séták és kirándulások Landshutban is híressé váltak a diákság körében. Ezután ismételten tudományos munka következett este hat óráig, vagy addig, amíg a professzortársak meg nem érkeztek az esti sakkjátékra és beszélgetésre. Ezután következett a közös vacsora, majd az esti imádság. Sailer koránfekvő volt, elengedhetetlennek tartotta az esti kilenc órai lefekvést. A közvetlen tanítványi kört is folyamatosan arra figyelmeztette, hogy a szükségtelen éjszakai élet és munka megrontja az embert.⁵⁶⁸

565 Bár a kutatások általában nem említik dékáni működését egy Christoph von Schmidnek írt levele 1801-ben tanúskodik arról, hogy ezt a hivatalt a „következő november1801-ben át kell adni” és „a hivatalos ügyekkel el kell számolni”. ld. Schiel II., 219. Továbbá ismeretes hogy az 1804/05-ös akadémiai évben az egyetem rektora is volt. Több alkalommal az egyetem szenátusának választott tagja volt, oktatást szervező tehetségét az egyetem folyamatosan igyekezett felhasználni. 1804-től a kettő közül az egyik olyan hivatalos kurátor szerepét is betöltötte, akinek megbízatása azon diákok pénzének kezelése volt, akik ezt maguk vagy nem tudták, vagy nem akarták végezni. Később, mivel az egyetemen a szegényebb diákokat eredményesen támogatta, a város karitatív bizottságának tagjává is megválasztották, ahol a segélyező munka szervezésében vett részt. vö. MARQUART, H., Sailer an der Universität Landshut in SCHWAIGER, G., Johann Michael Sailer und seine Zeit, 97-122., 99. különösen a 7. lábjegyzetben.

566 Kirchenvater, 78. Rektori működéséről számol be Sailer kedves svájci barátainak írt levelében 1805.

január 26.-án. A levelet ld. Schiel II., 303.kk.

567 Erről tanúskodnak a bizalmas barátokkal folytatott levelezései, elsősorban Eleonore Auguste von Stolberg-Wernigerode grőfnőnek írt levelei. vö. KIRCHENVATER, 66.; példaként néhány levél ld. SchielII.,

„Briefe aus den Jahren 1799-1821, Ingolstadt und Landshut) 199-200.; 208-209.; 214-215.

568 Sailer napirendje érdekes módon részei lesznek egyes tanulmányoknak és a biografikus munkák is sokszor feleslegesnek tűnő részletekbe bocsátkoznak és hosszasan tárgyalják. Ez azzal magyarázható, hogy fennmaradt levelek és beszámolók is fontosnak tartották és a hallgatóság egyéni élményeinek forrása éppen az volt, hogy bekapcsolódhattak tanáruk életébe. A fő források elsősorban Cristoph von Schmied, Jakob Salat, Eduard Schenk, Johann Nepomuk Ringseis beszámolóit jelentik. Ebből a nézőpontból Sailer tökéletes ellentéte a mindenkitől visszahúzódó és csak a katedrán megjelenő Benedikt Stattlernek. A napirendi adatokat és ezek elemzéseit bővebben ld. Aichinger, 339-348. MARQUART, H., Sailer an der Universität

A landshuti években tovább bontakozott és itt vált teljessé „Sailer papi iskolája”, a magántanítványok köre, mely egyrészt Sailer tevékenységének gyümölcseként fogható fel, másrészt, képet ad a reá ható tényezők sokrétűségéről is. Sailer valódi pedagógusnak mutatkozott ebben a komplex közegben, zsenialitása pedig abban ragadható meg, hogy képes felhasználni magát ezt a közeget a nevelésre, a hit továbbadására.

A legjelentősebb tanítványi kört ezekben az években a „svájci gárda” jelenti Sailer életében.⁵⁶⁹ Már korábban is számos svájci tanítvánnyal ápolt elmélyültebb kapcsolatot, ezek az évek azonban kiváló tehetségeket hoztak Svájcból Landshutba. 1802-ben érkezett az egyetemre Joseph Widmer (Luzern), majd pár hónap múlva barátja invitálására Aloys Gügler. Sailer a svájci hallgatókat a két évenkénti utazásai során otthonukban is meglátogatta és az ottani evangélikus körökben is nagy tekintélyre tett szert. Landshutban nagy létszámú svájci hallgatóság vette körül a professzort és a csoport önálló életet él.

Sailer egy kasszán élt velük, ő kezelte a pénzüket.⁵⁷⁰ Vasárnap a délutáni órákat együtt töltötték, a beszélgetésen kívül sokszor kisebb előadásokkal oktatta is őket. A név- és születésnapokat Sailer lakásán együtt ünnepelték, ezekbe az ünnepekbe Zimmer professzor is bekapcsolódott.

A magántanítványok köreit elsősorban a társadalmi ranglétra magasabb fokairól származók alkották. Ezt leginkább a bajor trónörökösnek, Ludwig Karl Augustnak, a későbbi I. Lajosnak landshuti megjelenése fémjelzi. A terv szerint a trónörökös Sailer vezetésével készül fel azokra az egyetemi tanulmányokra, melyeket később Göttingenben végzett. Sailer privatissimuma⁵⁷¹ mellett jogot, állami jogot, közgazdaságot és természetismertet tanult átmenetileg Landshutban. Sailer feladata az volt, hogy a trónörököst a „keresztény erkölcs maximái szerint”⁵⁷² felkészítse a későbbi uralkodói küldetés helyes betöltésére. A hivatalos előadás után a professzor a vasárnapi evangélium tartalmát is elmagyarázta a hercegnek, akinek figyelmét szakadatlan Isten kegyelmére irányította, amely rábízta az uralkodói feladatot. Sailer tanításának, „mentorkodásának”

hatását foszlányokban csak kettejük levelezésében felfedezhetjük fel, mivel Sailer egyébként az aktuálpolitikai és államelméleti kérdésekben csak nagyon ritkán, és akkor is

Landshut, 99-103.; Kirchenvater, 70-72.; korabeli levelek és beszámolók pl. Schiel I, 342., 411. és 413.;

beszámolók a saileri gyakorlat tágabb körű hatásairól a jogi és az orvosi karon ld. Schiel I, 461. vö. 358.

569 Aichinger ezt a tanítványi kört csak „Schweizerkolonie” néven említi. Az alábbiak az ő adatira támaszkodnak. uö. Johann Michael Sailer, Bischof von Regensburg, 372-381.

570 A kölcsönös kisegítésről és támogatásról tanúskodik Sailernek Schmidhez írt levele ld. Schiel II., 219.

571 Eleonore Auguste zu Stolberg-Wernigerode grófnőnek írta le Sailer a trónörökös heti háromszori délutánonkénti oktatását. ld. SchielII., 352.

572 Moral des Regenten in christlicher Maximen.

visszafogottan nyilatkozott.⁵⁷³ Sailernek az uralkodói házra gyakorolt hatását részben nyomon követhetjük még az egykori tanítvánnyal, Johann Georg Oettl-el folytatott levelezésben, aki az uralkodói családban a gyermekek hitoktatója volt.⁵⁷⁴

A trónörökös számára 1803-ban megtartott privatissimum nem maradt elzárt a nagyobb hallgatóság elől, hanem 1818-ban szélesebb körben, a nemesi családok sarjainak, Weisheitlehre in Maximen für junge Männer von Stand und Rang címmel tartott előadássorozatában folytatódott. Ez a két teológiai kurzus Sailer államelméletének és szociális tanításának forrása, melyet a szerző szisztematikusan sehol sem fejtett ki⁵⁷⁵, sőt első nyomtatott változata is csak jóval halála után jelent meg.⁵⁷⁶ A Widmer-sorozat köteteinek kiadói előszavaiban és ajánlásaiban említést sem találunk erről a műről és tevékenységről. Mivel a legtöbb kutatás erre a sorozatra épül, ezen hiány következtében a saileri államfilozófia területe a kutatásokból hosszú ideig kimaradt, a téma csak a legújabban került a kutatók látószögébe.⁵⁷⁷

Ahogy Ingolstadtban és később Dillingenben láthattuk, Sailer széles kapcsolati rendszerben élt, a diáksággal és a helybeliekkel közvetlenül, vagy levélkapcsolatban a távoliakkal. Az egyetemi vakációk idejét sokszor utazásokkal tölti, melyek egyúttal missziós utak is. Ezek között a svájci utak különösen is fontosak, mert itt a számos tanítvány újabb köröket vonzott Sailer köré. Sailer találkozott a szellemi és művészeti élet

573 A leveleket ld. SchielII.

574 ld. APPEL, B., Johann Michael Sailer und Johann Georg Oettl in ihrem Briefwechsel in Johann Michael Sailer und seine Zeit (Beiträge zur Geschichte des Bistums Regensburg 16.) (szerk. G. Schwaiger - P. Mai) Verlag des Vereins für Regensburger Bistumsgeschichte, Regensburg 1982., 365-428.

575 Sailer rendszerezetten sehol sem beszél szociális tanításról vagy államfilozófiáról vagy államelméletről, de a téma legkülönfélébb nézőpontokból munkásságának egész hosszmetszetében jelen van. Így már Glückseligkeitslehre 1787/91 tartalmaz államról tett kijelentéseket (SW 4-5. kötetekben), Handbuch der christlichen Moral 1817-ből erkölcsteológiai alapelveket fogalmaz meg az uralkodó és a polgár kötelességeiről (SW 14.-16. kötetek). A nevelés területén is államéleti szempontból megfogalmazott gyakorlati célokat találunk Über Erziehung für Erzieher című munkában (SW 6-7. kötetek). Külön jelentőségű, az 1803-ban megjelent Vertrauten Reden zunächst an Jünglinge, die Universitäten und andere Lehranstalten besuchen, dann an jeden denkenden Christen című kiadványa, melynek két utolsó beszédét igazolhatóan a trónörökös is hallgatta (SW 30.). Sailer imakönyve is tartalmaz állammal, vezetőivel és alattvalóival, polgáraival kapcsolatos imákat, alapelveket (SW 25.). A Grundlehren der Relgion 1805-ös kiadása az emberi társas természettel hosszabb szakaszokban foglalkozik (SW 5.).

576 ANDLAW, H. von, Weisheitslehre in Maximen für junge Männer von Stand und Rang, Papier, Druck und Verlag von Friedrich Pustet, Topograph des des heil. Apostolischen Stuhles, Regensbrug & New York 1866.

Andlaw a könyv előszavában írja le, hogy másfél évig hallgatta Sailer előadásait, melyeket a 67 esztendős professzor a lakásán tartott 1818-ban. vö. uo. III-IV.

577 A témáról írt tanulmány IMMLER, G., Johann Michael Sailers Staatsphilosophie, Ein Beitrag zu den Beziehungen zwischen Sailer und König Ludwig I. in Von Aresing bis Regensburg, Festschrift zum 250.

Geburtstag von Johann Michael Sailer am 17. November 2001 (Beiträge zur Geschichte des Bistums Regensburg 35.) (szerk. G. Schwaiger - P. Mai) Verlag des Vereins für Regensburger Bistumsgeschichte, Regensburg 2001., 305-322.

ottani nagyságaival számos könyvet vitt ajándékba és onnét sok könyvet hozott, melyeket tanítványainak és ismerőseinek adott tovább.⁵⁷⁸

Amikor nem külföldön töltötte a szünidőt, volt tanítványait is meglátogatta a plébániákon. Általában levelezett velük, gyakran hasznos olvasmányokat ajánlott és bölcs szentenciákkal lelkivezetést is nyújtott nekik.

Müncheni útjain Friedrich Heinrich Jacobi házában szállt meg, akivel Johann Caspar Lavater evangélikus plébános jóvoltából került kapcsolatba, azonban személyes találkozásra először csak 1804-ben, Jacobi kinevezése után kerülhetett sor. Mivel Jacobi ebben az időben a Bajor Tudományos Akadémia elnöke volt, Sailer rajta keresztül bepillantást nyerhetett az akadémiai életbe. Jóllehet az evangélikus Friedrich Leopeold von Stolberg gróf katolizálása miatt, melyben Sailernek döntő szerep jutott, Jacobit 1802-ig sötét harag fűtötte a „katolikus fanatizmus” és Sailer ellen.

Jenaban Friedrich Wilhelm Joseph Schelling –nél tett látogatást, és a fiatal energikus filozófus a katolicizmus iránti megalapozott és mély elismerésével nagy hatást gyakorolt Sailerre. Mivel Schelling a Landshuti Egyetem díszdoktora volt és felületesen ismerhették is egymást, a barátságuk szorosabbra fonódott Schelling átköltözésével Bajorországba, amikor először Würzburgban lett professzor, majd 1807-től a Bajor Tudományos Akadémia tagja lett. Ugyan Jacobi és Schelling tudományos szerzőként egymásnak komoly ellenfelei voltak, a Sailer iránti őszinte barátság összekötötte őket.

Sailer Landshutban ismerkedett meg Clemens Brentano-val, akit később Dülmenben látogatott meg és mindvégig jó barátságban maradtak. A számos utazás hozta sok ismeretség Sailert a „fejedelemség káplánjává” tette, szelídsége, bölcsessége, megfontoltsága, tudományos képzettsége sokak számára személyes ajándékká vált.

Sailer sokirányú tevékenységének értékelését a helyes összegzés érdekében a kortörténeti vonatkozások figyelembevételével szükséges összefoglalni.⁵⁷⁹ Sailer egyházi jelentősége nem merül ki pusztán teológiai munkásságában, vagy oktatói tevékenységében;

nem pusztán a személyes, bensőleg mélyen átélt hit embere, nem a caritas vagy az ökumené képviselője, mint ahogy nem nevezhető a felvilágosodás élharcosának sem.

Sailer karizmája az volt, hogy mindezt egyszerre végezte úgy, hogy a katolicizmust, annak eredeti jelentésében újra összekapcsolta a nemzeti kultúrával és ezt a kapcsolatot képes volt fenntartani. Ezáltal olyan reprezentáns személyiséggé vált, aki a nem katolikus német lakosság felé is hitelesen képviselte az egyházat, a felvilágosodást és saját korát. Olvasta a

578 Aichenger, 384-388.

579 Az alábbiakban Philipp Funk értékelésének hangsúlyozott pontjait követem. ld. uö. Von der Aufklärung zur Romantik, Studien zur Vorgeschichte der Münchener Romantik, 65ff.

nem katolikus irodalmat, melyből a dialógusképes nem katolikus stílust sajátította el; a nem katolikusok ezért olvasták az ő műveit, melyből megismerhették az Egyház szellemiségét. Sailer egy „korforduló szentje”⁵⁸⁰, valódi érdeme éppen az a társadalomban betöltött szellemi és spirituális pozíció, melyben a katolicizmus, a felvilágosodás korának célkitűzései, az emberi gondolkodás és egyéni hit, a tudomány csúcsteljesítményeinek belső töltete, személyében maradéktalanul közös nevezőre jutottak.

Sailer egy új szintézis hiteles képviselőjévé vált, ez összehasonlításban „egyoldalú”

kortársaival szembetűnővé válik⁵⁸¹, mint ahogy tisztelőinek értékelései is meglehetősen egyoldalúak⁵⁸². Akik támadták, mindig valamilyen sajátos érdekből kiindulva egyoldalú támadást indítottak ellene, ami egészen a groteszk formákig korcsosult. Sailer a landshuti évekre és években hiteles „szellemi követként” jelent meg és munkálkodott, amihez jól illeszkedett a Ludwig Maximilian Egyetem landshuti évnyitójának gazdag programja.