Összegzés: Sailer elbocsátása és a dillingeni évek tapasztalata

Sailer tíz éven élt és tevékenykedett a legkülönfélébb módokon Dillingenben, ahonnét csábító udvari prédikátori állásajánlatok sem voltak képesek eltéríteni.

Működésének eredménye a filozófiai és a teológiai stúdiumok fellendülése jelentette, karizmatikus alakja pedig a diákságot jótékony versenyre ösztönözte a nemes és még nemesebb célokért.⁴⁶⁹ Sailer a „paradicsomi tavasz”⁴⁷⁰ időszakának nevezi ezt a korszakot, majd a francia csapatok közeledése miatt Augsburgba költözött, amihez Klemens Wenzeslaus választófejedelem és püspök nem szívesen járult hozzá.⁴⁷¹ Sailer maga is sejtette, hogy sikeres tanító munkája, írásai, termékeny lelkipásztori tevékenysége, a baráti

465 A gyászbeszéd szövegétet ld. Predigten bei verschiedenen Anlässen I. (=SW 34.) 312-342.

466Für Kranke und ihre Freunde. Von J. M. Sailer. Mit Genehmigung des hochwürdigsten Ordinariats zu Augsburg. München: Joseph Lentner 1791.

467 A gyakorlatban rövidítve és egyszerűsítve csak Krankenbibel-nek nevezett kiadványt, mely szentírási idézetek, imák, könyörgések és buzdítások gyűjteménye, mind a mai napig közkézen forog. Utolsó megjelenése BAUMGARTNER, K., Johan Michael Sailer, Tröstendes Wort, Kleine Krankenbibel, 2011 Topos Verlagsgemeinschaft (Topos Taschenbücher 764), Verlag Butzon & Becker, Kevelaer 2011.

468 Der christlichen Monat (=SW 37), 48-49.

469 vö. AICHINGER, 199-201.

470 Biographie II. (=SW 39), 22.

471 „Mert, amikor röviddel halála előtt Allgäuban az egyik plébánost meglátogatta és könyvespolcán Sailer könyveit megpillantotta, megindult szívvel mondta: Ezzel az emberrel nagy igazságtalanság történt.” ld.

Sailer önéletrajzában maga is megemlékezik ezekről az eseményekről. ld. Biographie II., 268-269.

és kapcsolati kör, különösen is a felekezeti és a külső szemlélő számára oly gyanúsnak tűnő allgäu-i ébredési mozgalomhoz kötődő kapcsolata, vihart kavarhat. Mint ahogy valóban két tábor alakult ki, az „irigység, rágalmazás” tábora és a „kevés világosságú és nagyhatalmú gyenge jóakaratúak” tábora, akik passzív szemlélőként megengedték, hogy a

„paradicsomi tavaszban virágzásnak indult kertet a gyanúsítgatás és rágalmazás förtelmesen feldúlja”.⁴⁷² A tanári karban támadt irigység⁴⁷³, a volt jezsuita rendtársak értetlenkedése⁴⁷⁴ és a régi egyházi hatalmi rendet visszakívánók rágalmai végül is Klemens Wenzeslaust abba a helyzetbe hozzák, hogy az 1793-ban kezdődő vizsgálatok⁴⁷⁵ befejezése után 1794-ben a professzori állásából Sailert végül is elbocsátja. A Sailer elleni támadás szálait az egyházmegyei vezetés felé elsősorban a papképzés tervezett reformjában érintettek fonták, a St. Salvator Gimnáziumban érintett prefektusok és a szemináriumi elöljárók Pfaffenhausenben.⁴⁷⁶ A tervezetek szerint senkit nem lehetett volna majd a jövőben pappá szentelni, aki a teológiát nem Dillingben tanulta. A Sailer elleni vizsgálatot Dr. Remegius Stölzle hosszas levéltári kutatás alapján részletekbe menően megvizsgálta és elemezte, a Sailer elleni támadások okáról ezt az összegzést adja:

472 Sailer önéletrajzi megfogalmazása az eseményekről vö. Biographie II., 22.

473 Professzorok, akik a felvilágosodást egyszerűen a maga egészében rossznak tartották és minden újítás ellen voltak: Lumpert, Wanner, Hosemann, Schneller, Riß, és Wegner.

474 St. Salvator Gimnázium tantestüelte Augsburgban; Sailer kezdettől fogva ellenségeskedő lelkületet vél felfedezni, imakönyvének ők az első kigunyolói.

475 A Sailer elleni vizsgálat a következő bűnkatalógust állítja fel:

1.) tagság az illuminátusok titkos társaságában;

2.) tiltott könyvek ismertetése és ajánlása a hallgatóknak;

3.) veszélyes elvek terjesztése és képviselete (lockere Moralsätze, oft gegen die katholische Orthodoxie anstoßende Lehren);

4.) a teológusok képzésének és a teológia tudományának elhanyagolása az egyetemen;

5.) az erkölcsiség és a fegyelem aláásása az egyetemen és a hozzá kapcsolódó intézményekben;

6.) a felvilágosodás eszméinek és az újítás káros szellemének terjesztése;

egyéb vádak: a megszépített német nyelv használata a prédikációkban; a szeretet szerepének kiemelése a prédikációkban, mert „számára a szeretetben tevékeny hit volt az A és az Ω”; az igazi jámborság komoly hiányosságai; barátság ápolása más felekezetűekkel; az egyetem intézményeire kiterjedő uralomvágy. vö.

KIRCHENVATER, 41.; Kortárs vallomásokat és egyéb dokumentumokat ld. Anzeichen des kommenden Kampfes (1786-1792) valamint a Kampf gegen Sailer und Untersuchung im Frühjahr-1793 és a Die Hintegründe von Sailers Entlassung in Dillingen című fejezetekben, Schiel II., 90-252. Sailer ellehetetlenítésére irányuló manipulációkról a tantestület részéről az egyetemi tanításban ld. BAUMGARTNER, K., Johann Michael Sailer als Pastoraltheologe und Seelsorger, in Johann Michael Sailer und seine Zeit (Beiträge zur Geschichte des Bistums Regensburg 16.) ( szerk. G. Schwaiger - P. Mai ) 277-304.

476 Sailer méltatlan elbocsátása után Ludwig Roeßle (szemináriumi rektor Pfaffenhausenben) – igazi motorja a feketítéseknek és a magasabb egyházi elöljárók előtt, fő követelője a Sailer elleni vizsgálatnak – társai között elsőként bánja meg tettét. Erről tanúskodik Benedikt Stattlernek írt két levele is. Az első levél – másfél hónappal Sailer elbocsátása után datálva – válasz Stattler kérdésére, aki Sailer váratlan elbocsátása után érdeklődött a tanácsosi körökben és ez Roeßle tudomására jutott. ld. Schiel I, 247-248. Ludwig Roeßle an Bendeikt Stattler (Pfaffenhausen, 31. Dezember 1794.) A másik levélben Roeßle valójában visszavonja mindazt, amit Sailerről a feketítesekben korában állított. ld. Schiel, I, 251., Ludwig Roeßle an Benedikt Stattler (Augsburg, 8. Februar 1795).

„Sailer főbűne a diákságra gyakorolt felülmúlhatatlan hatása volt – kitüntető cím és bizonyítéka szellemi fölényének, amit kollégái, akik kevésbé voltak hatásosak és emiatt bosszússá váltak, nem tudtak neki megbocsátani.”⁴⁷⁷ Sailer leginkább a gyakorlati teológia területén volt tevékeny, nem pusztán írásos munkássága jelentős, hanem maga is fáradhatatlan, gyakorló lelkipásztor volt. Amit elmondott a Vernunftlehre és Glückseligkeitslehre lapjain és előadásaiban, azt valóban élte is. Személyes vonzereje, a mindenki számára érthető beszéde és egyszerű stílusa a prédikációkban, a személyes beszélgetésekben a diákoknak adott tanácsok, a gyóntatói és lelki vezetői tevékenysége, a baráti-kollegiális papi közösség a tantestületben, a szeminaristák felkészítése az elkötelezett papi szolgálatra, a mélyen átélt hitéről és egyházhűségéről tanúskodtak. Imádságai, a Szentírás közös olvasása barátaival, a találkozások evangélikus körökkel, kapcsolatai a lelkiségi mozgalmakhoz pedig őszinte Krisztus-kereséséről árulkodnak, akire – a centrum unitatis-ra – mindenkinek rá kell találnia. A keresőknek önmagát, mint vezetőt ajánlotta, aki mindig kész volt másokat az egységhez vezető úton a centrum felé vezetni. Amikor gyakorlati teológiáját, pedagógiáját vagy kateketikáját vizsgáljuk, nem lehet figyelmen kívül hagyni Sailer vallásos személyiségét.⁴⁷⁸ Életművének alapja és célja meglepő egyszerűséggel írható le: életében az Egyháznak jutott a főszerep. Hitének és lelkiségének vezérfonala első, a nagyobb nyilvánosságnak szóló műveiben már az Egyház építésére irányul, az Egyház élő és éltető tanításának bemutatása, ez a célkitűzés élete végéig, a püspöki hivatalában és tevékenységében is, megmaradt.

A tíz éves dillingeni időszak alatt Sailer munkája a lelkipásztorkodás irányába fordult, tanítási súlypontjai pedig a lelkipásztori teológia kidolgozására helyeződött át.

Ahogy korábban a népet, a nép szolgálatát választotta, úgy ez most Isten népének szolgálatában, az arra irányuló papnevelés mintájának kidolgozásában konkretizálódott.

Sailer 1794. november 4-én, valóban lesújtva és megalázva⁴⁷⁹, de mégis komoly célkitűzésekkel és munkatervekkel távozott az egyetemről, számára pusztán a munkahely változott, a lelkipásztori terv és az elszántság töretlen maradt. Sailer döntései és

477STÖLZLE, R. Dr., Johann Michael Sailer, seine Maßregelung an der Akademie zu Dillingen und seine Berufung nach Ingolsadt, Verlag der Jos. Kösel’schen Buchandlung, Kempten und München 1910.

478 Kifogásolja Sailer vallásos személyiségének helytelen távoltartását a kutatásokból J. Hofmeier. Kivételnek tartja J. R. Geiselmann-nak a Von lebendigen Religiosität zum Leben der Kirche, Johann Michael Sailer Verständnis der Kirche geistesgeschichtlich gedeutet című munkáját. „Amikor Sailer vallásosságát az irodalomban gyakran még individualistának nevezik, ennek oka az lehet, hogy Geiselmann munkájáig Sailer egyházértelmezésében egyházi-pasztorlis tevékénységét kevésbé vették figyelembe.” ld. HOFMEIER, J., Seelsorge und Seelsorger, Eine Untersuchung zur Pastoraltheologie Johann Michael Sailers, 15.

Geiselmann kutatása 1952-ben jelent meg, az azóta megjelent munkák valóban mélyebben meretínek Sailer vallásos egyéniségéből írásbeli munkáinak értelmezésében. Sailer műveinek hiteles értelmezése aligha lehetséges életútjának „részletes” áttekintése nélkül.

479 Sailer szenvedéséről önvallomásában ld. Schiel I., 254-257. Die zweiten Brachjahre 1794-1799.

célkitűzései egyre inkább egyházias arculatot nyernek, mely mögött egy belső tanulási folyamatot és átalakulást is megfigyelhetünk⁴⁸⁰. Az Egyház melletti kitartásról és hűségről árulkodik Sailer rövid röpirata, melyet szellemi végakaratként a diákoknak búcsúzóul adott ki.⁴⁸¹ A tanítványokhoz, a jövő lelkipásztoraihoz szól oly módon, hogy az aktuális egyházi helyzetről Dillingenben félreismerhetetlenül szól, ugyanakkor Sailer személyes karaktere lelki ereje, hite és meggyőződése és nem utolsó sorban pasztorális okossága sugárzik belőle.⁴⁸² Elhagyva Dillingent, Sailer útja a régi jóbaráthoz, Sebastian Winkelhoferhez vezetett Münchenbe, ahol rövid ideig lakott, és ahol a baráti közeg támogatta a szerzett sebek gyógyulását.⁴⁸³ Ezután Ebersbergbe költözött, ahol a „második parlagévek”

időszakában, 1799-ig lakott és alkotott.