Sailer publikációs tevékenysége – az első reflexiók a kor kihívásaira

Az egyetemi átszervezésekben is tükröződő korszellemi áramlatokhoz igazodva Sailer első művében valami „hasznosat” szeretett volna felmutatni, mely a praktikus természettudományos vizsgálódás gyakorlati-szellemi haszna mellett még valamilyen gazdasági hasznot is nyújthatott. Bár ez a mű még nem a nagyközönséghez szólt, hanem a magiszteri fokozat megszerzésének nyilvános vizsgájához írt dolgozat volt, mégis

már soha el nem hagyta, hogy minden dologban az okot, minden okban az ősokot, minden valósban az ősvalóságot meglássa.”Schiel, I., 56.

68 ld. Kirchenvater, 22.

69 G. Schwaiger részletesen vázolja a vitát, Kirchenvater, 21-25.

70 Stattler nehézkes személyiségét tükrözi az a tény is, hogy plébánosként kerülte az asszisztenciát a házasságkötéseknél, és a keresztség szentségének kiszolgáltatásával is káplánjait bízta meg. Szívesebben mozgott az arisztokraták és magasabb rangú katonatisztek köreiben, kerülte az alacsonyabb műveltséggel rendelkező embereket és a néptömeget. Később Münchenbe költözött és ott is halt meg 1797-ben. Rövid ideig Karl Theodor választófejedelem befolyásos tanácsadója volt. Műveinek egy részét az Apostoli Szentszék húsz éven át tartó eljárás után elítélte.

nyomtatott formában megjelent.⁷¹ Második műve professzori állásához kapcsolódik és Stattlernek a már 1770-ben megjelent Demonstratio evangelica című munkájának átdolgozott kiadása volt. Stattler ebben a művében a kor deista nézeteivel szemben az evangéliumok hitelre méltóságát, és a benne foglalt tanítást, mint az isteni pozitív kinyilatkoztatás tartalmaként igazolta. Sailer 1777-ben ezt a művet a könnyebb áttekinthetőség és használhatóság érdekében előadásaihoz kompendium formában szerkesztette át és Demonstratio evangelica olim a Benedicto Stattler, SS Theologiae Professore et Procancellario in Universitate Anglipolitana conscripta, nunc in Compendium redacta ab ejusdem discipulo Michaele Sailer címen adta ki. Ugyanebben az időben kisebb írásai is megjelennek, mint a Quantum humana ratio conferat ad sensum schripturae figendum (1777) és a Fragment von der Reformationsgeschichte der christlichen Theologie; ein philosophisches Gespräch von einem Weltpriester⁷² (1779).

Sailer számára jelentős volt még a bajor jezsuiták által 1619-ben Münchenben alapított Kurfürstliche Predigerinstitut kereteiben végzett tevékenység, ahol beszédeit többször is jutalmazták és megjelentették.⁷³ Stattler 1775-ben jelentette meg a Demonstratio catholica című könyvét, amely kedvezőtlen visszhangot kapott. A válasz ugyan négy évig váratott magára, de aztán P. Wolfgang Froechlich⁷⁴ bencés szerzetes St. Emmeram-ból, egy névtelen, a kiadói adatok feltüntetését mellőző, a cenzúrát is elkerülő kiadványában a világos ellenérveket nélkülöző kirohanása látott napvilágot Verba adversus conditiones Stattlerianas címmel (1779). Sailert leforrázta mesterének nyilvános kigúnyolása és

71 uö. Wie man einen WEYER von seinem Geröhre ohne Ableitung des Wassers reinigen kann? Ein Oekonomischer Versuch, nach den Gründen der Naturlehre, so wie erkläret Mathias Gabler, der Gottesgelehrtheit Doctor, Sr. Churfürstl. Durchleucht in Baiern wirklicher Rath, und öffentlicher Lehrer der theoretischen und Experimental Physik auf der hohen Schule zu Ingolstadt. Verfasset von Michael Sailer, von Aresing in Baiern, aus Gelegenheit der öffentlichen Prüfung für den Grad des philos. Magisteriums.

Imgolstadt: Anton Attenkhover 1774.

72 Jóllehet Sailer művét a megjelenése után még sok év múlva is felhasználták ellenfelei, hogy tekintélyét és népszerűségét aláássák, a mű saileri szerzősége egy időben vitatottá vált. A katolikus prozelitizmus vádjával, Sailer exjezsuita mivoltát latolgatva Friedrich Nicolai, a berlini könyvesboltos és a populáris felvilágosodás filozófusa két ízben is élesen megtámadta (1786 és 1787), amelyre Sailer Das einzige Märchen in seiner Art című munkájával válaszol 1787-ben. Ebben így értelmezi a vádat: „Na igen, hogy benne egy katolikus hitigazság kifogásolhatatlanul van bemutatva? Tán ez csak nem bűntett? Őszintén szólva, akkor azt kell kiáltanom: Éljen az inkvizíció! Igen, éljen! Mert ennek a csöndes és nyugodt embernek a bánásmódja minden inkviziciónál borzalmasabb. Az egyik oldalon a legmesszebbmenőbb toleranciát prédikálják nekünk, a másik oldalon pedig, nekünk katolikusoknak nem engedik meg, hogy a tanításunkat az értelemnek a leginkább megfeleltetve elgondoljuk … és ha mi ezt mégis megtesszük, akkor minden további nélkül gonosz és aljas, mögöttes szándékot kell feltételezzenek! Az egyik oldalon korholnak bennünket, Isten barmait, hogy a teológiánkon semmit sem javítunk, viszont ha használjuk az értelmünket, akkor egyből prozelitagyártókká válunk. Kérdem én, még meddig?” vö. J. M. Sailer, Das einzige Märchen in seiner Art, Eine Denkschrift an Freunde der Wahrheit für das Jahr 1786, Bey Johann Baptist Strobl, München, 1787.

73 Az intézet tevékenységéről szóló rövid leírást ld. Aichinger, 45-46.

74 Stattler ellenfelének neve többféle formában jelenik meg, így egyes helyeken Froelich, máshol Frölich, de előfordul Fröchlich vagy a Fröhlich forma is. A nevet egyes műveken belül is eltérő formában találhatjuk meg.

elhatározta, hogy tollat ragadva válaszol a méltatlan támadásra és védelmébe veszi volt tanárát.⁷⁵ Ebben a szellemben 1780-ban két munkája látott napvilágot: az egyik a Praktische Logik für den Widerleger an den Verfasser der sogenannten Reflexion wider die Demonstratio Catholica valamint a Neueste Geschichte des menschlichen Herzens in Unterdrückung der Wahrheit. 5 Theile. Statt aller Pro und Contra in der Wolfgang Frölich-Mönchisch-theologischen Streitsache. Az 1779-es év nemcsak kellemetlen meglepetéseket hozott Sailer életébe, hanem ebben az évben jelenik meg első nagyobb szabású, közel ötszáz oldalas teológiai munkája, a Theologiae Christianae cum Philosophia nexus⁷⁶ című könyve,amelynek tartalmát még Stattler szellemisége árnyékolja ugyan, de már halovány vonásokban mutatkozik a skolasztikus filozófiával szembeni kritikája és elhatárolódó magatartása. Munkájának értékét és nívóját az egyetem is messzemenően elismerte, amikor a teológia doktori fokozatát adományozta a kiváló mű szerzőjének (1780. október 27.).⁷⁷ A teológiai és filozófiai irodalmi palettán Sailer 1781-ben még Kant Kritik der reinen Vernunft című művének megjelenése előtt egy furcsa, A bölcs gúnyolódás elmélete⁷⁸ című könyvvel jelent meg. A mű megírására okot az egyházi tanítást lényegileg érintő Szentháromság-kritikák adták, melyek időközben kerültek

„társadalmi forgalomba” és már a korszellem releváns részévé váltak. Ezen művének jelentősége abban áll, hogy Sailer először az értelemre hivatkozva a bölcselet útján próbál egy háromságos istenképet megfesteni, jócskán felhasználva az antropológia elemeit az éles distinkciókat felvonultató érvelésében. Filozófiai argumentációval kívánja azt a pontot meghatározni, ameddig az emberi értelem képes eljutni, ahonnét tovább már csak a kinyilatkoztatás vezetheti az emberi megismerést. Az értelem nem választja el az embert az Istentől, hanem felkészíti az embert arra a tapasztalatra, melyet a kinyilatkoztatás nyújthat.

Az ember személyes mivoltában épp az értelem az az elem, ami vinculumként szerepel a személyek rendjében, a kapocs és kötelék az Isten és az ember között. Sailer, miután műve elején a szatíra műfajának, mint a megalapozott és gyógyító erejű gúny ésszerű

75 vö. Kirchenvater, 28. valamint Aichinger, 46-58.

76 Michaelis Sailer, in Universitate Anglipolitana Theologiae, et philosophiae Repititors publici Theologiae Christianae cum Philosophia NEXUS. Superiorum permissu et approbatione. Augustae Vindelicorum, Mattheus Riger 1779.

77 Valószínűsíthetően Sailer ünnepélyes doktorrá avatására nem került sor, mivel az ingolstadti egyetem évkönyvében a Novi Doctores Theologiae fejezetben a Johann Michael Sailer nevet nem találjuk. A mű lefordítását és anyanyelvi megjelentetését tervezte Joseph Widmer a J. M. Sailer Összegyüjtött írásai sorozatban, de a fordítás nem készült el, így a sorozatban nem jelenhetett meg.

78Theorie des weisen Spottes. Neujahrgeschenk eines Ungenannten an alle Spötter und Spötterinnen über Dreieinigkeit. Sey aufmerksam, und meyns redlich mit der Wahrheit. i. c. h. Will ganz gelesen seyn aus Vaterlands- Religions- und Wahrheitsliebe. Geschrieben von einem Liebhaber seines Vaterlandes nach den dringensten Bedürfnissen unser Zeit am Neujahrstage 1781. [München: Joh. Rep. Fritz 1781] 135 S. Sailer ezen műve bekerült a Joseph Widmer által nyomda alá szerkesztett sorozatba. [in SW 40. köt., Vermischte Schriften: mit einer Zusammenstellung der Inhalts-Verzeichnisse sämmtlicher Werke, 567-632.]

kritériumait bemutatta, a tapasztalatra hivatkozva⁷⁹ tér rá a Szentháromság titkáról szóló egyházi tanítás bemutatására, hogy azt az értelem vizsgálata alá vonva igazolja. Sailer nem válik az empirista filozófiai irányzat követőjévé, amikor a tapasztalatra épít, és ugyanakkor nem válik racionalistává sem, amikor az értelemre hivatkozik. Heurisztikája átfogó: az emberi szellemiség operatív potencialitása nem pusztán az anyagi világra nyitott, hanem éppen azzal együtt kaput nyit az isteni kinyilatkoztatásnak is, vagyis az ember képes megtapasztalni az önmagát szeretetből közlő Istent. Mindkét forrást antropológiai igény igazolja: a valós értelem szellemi megértése számára, azaz az igazság felismeréséhez, mindkét forrásra szükség van. Ezen források folyamatos és kölcsönös kiaknázásával készül fel a személy Isten megtapasztalására, a kinyilatkoztatás megértő elfogadására, ami a személyes hit alapfeltétele. Az emberi értelem egyik legfőbb és legkiválóbb jellemvonása Sailer szerint, hogy képes felismerni saját határait.