Az emberi értelemről szóló trilógia megjelenése (Vernunftlehre-1785)

A Vernunftlehre egyes kiadásai (1785-1796-1830) között mutatkozó tartalmi eltérések rávilágítanak arra, hogy az emberi értelemről szóló tanítás Sailer életét teljes egészében átfogja. Az emberi megismerés kutatása és az eredmények nyilvános bemutatása valójában sohasem jut nyugvópontra Sailer életében, a mű harmadik kiadása halála előtt két évvel lát napvilágot, tanítvány Josef Widmer szerkesztői munkájának köszönhetően. Ekkorra a mű már három vaskos kötetnyi terjedelemre dagadt és összességében 640 oldalon járja körbe az emberi megismerést és ismerteti annak

273 VL¹ II., 243k. Sailer itt pontokba szedve hívja fel, főleg a tanulóifjúság figyelmét a tévedések lehetőségeire. „Verwechsele den Schein mit der Sache nicht. Das heißt:

a) „Ne téveszd össze a látszatot a dologgal: Azaz: a) ne tekintsd a külsőt a dolog természetének, mivel nem minden külsődleges és a természet a legszorosabb értelmében oly kevésbe látható egy emberi szem számára, mint egy gondolat.” és 381. 20. „Nem hagyom, hogy a dolgok külseje elvakítsanak, hogy a látszatot a valóságnak, a ragyogást a lényegnek, a vélekedéseket igazságnak, a külsőségeket pedig erénynek tartsak.”

274 VL² I., 247.

275 VL¹ I., 187.

276 „…mert Isten szemében a törvénynek nem a hallgatója válik igazzá, hanem a megtartója igazul meg…”

277 „Aki készen van rá, hogy teljesítse akaratát, meggyőződhet róla, vajon Istentől való-e ez a tanítás, vagy csak magamtól beszélek.”

278 „Az Erklärung der Kupfertitel” című részben a következő értelmezést adja: „Nem csak a csillagos ég hirdeti neki (a jónak és az igaz barátjának) Istenének dicsőségét, nem csak keblében a törvény hirdeti neki Istenének szentségét, hanem jobb tanítómestere is van – amit nem hirdet neki sem a csillagos ég fölötte, és pedig nem hirdet benne a törvény, azt hirdeti neki az ő Evangéliuma.”

akadályait.²⁷⁹ Az előszó már felébreszti a gyanút a szerző kilétével szemben.²⁸⁰ A mű alcíme is megváltozott az első kiadáshoz képest: az első megjelenéskor még az olvasóközönség befogadóképessége, állapota és a kor követelményei állnak a középpontban, addig a második és harmadik kiadásban ugyan megmarad az olvasó képzettségének, állapotának megnevezése, de már a korszellemre irányuló utalás helyett az

„azaz, útmutatás az igazság megismerésére és szeretetére” értelmező sor szerepel.²⁸¹ Az egyes kiadásokban eszközölt változtatások következtetni engednek a saileri látás- és gondolkodásmód változására. Az első kiadás még részletesebben és viszonylag nagy terjedelemben foglalkozik a logika alapelemeivel (szillogizmus, analógia, indukció, dedukció), addig ezek a témakörök a második kiadásból kimaradnak. Az absztrakt-spekulatív tudományos jelleg a háttérbe szorul és nagyobb teret kapnak a pasztorális-kateketikai és spirituális célkitűzések.

Ezek a célkitűzések már az első kiadás első oldalain is megjelennek: a szerző egy az igazsághoz vezető út alaptörvényének egyszerű megfogalmazásából indul ki: „Sey Aufmerksam, und mein’s redlich mit der Wahrheit!”²⁸². Sailer számára az igazság birtoklása nem merül ki a valóság megismerésében és nem is pusztán az értelemnek a logikai szabályokhoz kötött tevékenysége, hanem az egész embernek, mint a megismerő szubjektumnak a magatartása. A megismerés folyamata az értelem tevékenységével pusztán megkezdődik és a teljes ember igazsághoz ragaszkodó hűségében, az igazság életszerű elismerésében teljesedik ki. Sailer nézetében a megismerés lényegi egységet képez az erkölccsel, a megismerés az elismeréssel. A jánosi fény-sötétség ellentétpárt

279 Az első és a második kiadás kétkötetnyi terjedelemben jelent meg, a második kiadás már tartalmilag is jelentős eltérést hoz az első kiadáshoz viszonyítva. A terjedelmet tekintve pedig a második jelentős csökkenéssel jelenik meg, míg az első kiadás mérte 20x12,5 cm volt, addig 1795-ben már csak 17,5x10 cm formátumban jelent meg.

280 Az 1830-as kiadásban a szerzői előszóban, miután Sailer az új kiadásnak a néhány éve már dédelgetett tervéről beszél, és előrehaladott korát és sok más teendőjét annak akadályaként nevezi meg, a következőt fűzi hozzá: „… Feltehetően elmaradt volna, ha egyik korábbi tanítványa (Josef Widmer kanonok és professzor Luzernben) nem nyújtott volna neki [Sailernek] baráti kezet. Nos, az alulírott a magas méltóságot viselő barátra bízta valamennyi művének kiadását és vele nem csak a javítás és az átdolgozás módját, a szándékokat, az óhajokat és a figyelmeztetéseket szóban és írásban kimerítően közölte, hanem az előmunkálati és minden erre vonatkozó iratot használatra átadott, úgy, hogy azokat részben kijavította, részben pedig egészen más formába öntötte, abba, melyben írásai megjelennek, melyeket teljességgel a magáénak fogadhat el, mert az említett barát tudományos képzettsége, az alapelvek teljes egyezősége és lelkülete, mint ahogy adottságai is, melyeket egy ilyen munka megkövetel, a szerző előtt teljességgel ismertek és bizonyítottak, így teljes nyugalommal és biztos reménnyel a megkezdett munkát a szerző szellemében és célkitűzései szerint be is fejezi.” (Vorwort des Verfassers, X.)]

281 A címben szereplő „Für Menschen, wie sie sind. Nach den Bedürfnissen unserer Zeit.”, értelmező rész a szerző szándékában meghúzódó kettősségről árulkodik, egy teológiai alapról és egy pasztorális célkitűzésről.

Kettős teológiai tartalmú a „wie sie sind” kifejezés: egyrészt jelenti, hogy az ember Isten képe, értelmes létező, másrészt, hogy az áteredő bűn következtében értelme „gyengén látó” lett. Az idők követelményeit pedig a szerző lelkipásztorként tartja fontosnak, az értelmével homályosan látó emberhez úgy kíván szólni, hogy az olvasót pásztorként, annak homályos, elbukott állapotából visszavezethesse Istenhez, Aki világosság.

282 „Légy figyelmes és hűséges az igazsághoz!”

használva magyarázza a hit válaszát és a kinyilatkoztatás elutasítását, mint az igazi megismerést és a tudatlanságot, mint emberi magatartást. Sailernél a megismerés folyamatában az ember a valósággal szemben mindig „viselkedik”. Az értelmi megismerés hordereje és jelentősége abban áll, hogy az emberi értelem képes Isten üzenetét megismerni.²⁸³ Az Evangélium szavahihetőségének és megbízhatóságának kizárólagosan racionalista megalapozása Sailer szerint lehetséges, de ebben az esetben soha nem kerülhető ki a deizmus veszélye. A filozófiai felvilágosodás racionalista vonalán csatlakozik Gotthold Ephraim Lessing gondolatköréhez, melyben Isten bölcsessége és emberszerető jósága a pozitív kinyilatkoztatásra épülő hit útját választotta, hogy az emberi nemet elvezesse a boldogságra.²⁸⁴

A második kiadást erőteljesen jellemzi a tudományos rész lerövidítése, kimarad az első kiadás hosszú antropológiai bevezetője, az első kiadással szemben szembeötlő az erkölcsi, parainetikus és pedagógia részek cizellált kidolgozása. A logikai alapelemekről szóló rész tíz oldalra szűkül, ahol inkább a logika, a szillogisztika határaira hívja fel a szerző a figyelmet, minden bővebb magyarázat nélkül. Új elemként jelenik meg a személyes nevelésre és a lelki vezetésre irányuló rész az emberi értelem ítélőképességének bemutatásában. Lorenzo Scupoli (1530–1610) theatinus szerzetesnek az 1589-ben megjelent Certamen spirituale című művéből vett hosszú idézet mutatja, hogy a szerző nem hagyta el a jezsuita rend hagyományait.²⁸⁵ A „jezsuita múlt” átütközik a szövegen akkor, amikor a Jn 3,19-21 textusát idézi, majd az emberi értelmi megismerést, mint üdvösségtörténeti eseményt helyezi bele a történelembe és ennek individuális jelentőségére mutat rá:

„Ezt nevezem én az embereknek szóló tanításnak úgy, ahogy ők vannak, akikhez nincs hasonló; itt található az igazi logika, amihez foghatót máshol nem találok – Arisztotelésznél nem, sem Baconnál, sem Leibniznél, csak Jézus Krisztusnál. Itt az igazi megismerése - a különben - feltárhatatlan

283 Sailer a „Vernunftlehre” alatt sokszor egyszerűen „Logik”-t ért, a saját művét pedig „Organon novum”

nevezi. Sailer valóban F. Bacon nyomán jár, amikor az igazság hasznát keresi. Főleg pedagógiájában kap hangsúlyt az igazság gyakorlati értéke. Amikor Bacontől „instauratio magna”–t nevezi meg az „instauratio omnia in Christo” páli tartalomra céloz (Ef 1,10). „Seht, das ist das Organon novum aller Weisheit, das Arcanum der Rechtschaffenen.” „Nézzétek, ez minden bölcsesség Organon novum-a, az igazak arcanuma.

i.m. 203.

284 LESSING, G. E., Die Erziehung des Menschengeschlechtes, Berlin 1780. Lessing történelemfilozófiai műve, melyben Isten nevelőként jelenik meg. Művének 35.§.-ban kimondja az emberi értelem és a pozitív isteni kinyilatkoztatás történelmi összetartozását. Sailer ezen ponton kapcsolja „logikáját” a felvilágosodás eszmeköréhez és lép tovább apologetikai célzattal a kinyilatkoztatás logikai szükségszerűsűgének bemutatásához (vö. I¹., 161.). Lessing írásának korabeli és filozófiatörténeti jelentőségéről ld. CASSIERER, E., A felvilágosodás filozófiája, Atlantisz Könyvkiadó, Budapest 2007, különösen az V. fejezet, A történeti világ meghódítása, 255-299.

285 A Vernunftlehre második kiadásának I. kötetében a 195. oldaltól olvasható hivatkozás Scupolira az igazságérzet fogalmának bemutatásával kezdődik és az igazság megismerésének és elfogadásának egyéni, szubjektív akadályainak sprituális célzatú bemutatásával végződik.

titkoknak: a legegyszerűbb, a legkönnyebben felfogható igazságot miért vonják oly gyakran kétségbe, miért küzdenek ellene oly gyakran, és miért tagadják le oly gyakran”.”²⁸⁶

IV.2.2.4. Sailer kritikája a trilógiában az előítéletekről és a megismerés forrásairól