„Erdélyi magyar költő” – a kijelentés tárgyias, de értékjelző önmagában is.
Az erdélyi magyar költő versében másképpen otthonos a táj, másképpen borús az ég, és más illata van a földnek. Sósabbak a göröngyök, zöldebbek a fák, a füvek. Magasabbak a hegyek, mélyebbek a völgyek, fi gyelmesebb a fi gyelő tekintet, komolyabb a hallgatás, játékosabb a játék.
Szilágyi Domokos hangja a magyar költészet egészét tekintve is olyannyi-ra egyedi, hogy méltón sorolható e századi legnagyobbjaink közé. Expresszív képeivel leginkább talán a Csokonai–József Attila-hagyomány folytatója, vi-lágmegváltoztató szándéka Petőfi ével rokon. Mégis-hite – épp a Hegyek, fák, füvek című versében is – Adyt idézi, tudatossága Babitsot; fi nom derűje Kosztolányit juttatja eszünkbe. Szervesen illeszkedik költészetébe a magyar irodalom szinte minden árnyalata. Hagyományokat megújító és egybefogó szándéka, indulatos-csöndes melankóliája legelsősorban Arany Jánoséval rokon. (A Toldi szerzőjéről Kortársunk, Arany János címmel könyv terjedel-mű kitűnő esszét is írt.)
Szilágyi Domokos verseiben a dolgok nem vannak, hanem történnek.
Minden állandóan mozog, s ez a rendkívüli dinamizmus formabontó alkotásaira éppúgy jellemző, mint azokra, melyekben klasszikus mérték-kel szemléli s szedi versbe a világot. Nála legalább százszor annyi az ige, százszor annyi a cselekvés, mint más költők révedezőbb, hangulati fi -nomságokat rejtjelező sóhajtásaiban. Az ő szavai kiáltanak: pirosak, zöl-dek, harsány sárgák, mint nyáron a tűző nap elviselhetetlen fehérsége.
Hegyek, fák, füvek
My heart’s in the Highlands, my heart isn’t here My heart’s in the Highlands, a-chasing the deer, Chasing the wild deer, and following the roe, My heart’s in the Highlands, wherev’er I go.
(Burns) Hegyek, fák, füvek, ágak, harag-zöld, azúr menny, szívem rokonai,
kedvesek, emlékeimben látlak szelíden bólintani,
izmaim emlékeznek ernyedőn, erdők, titokösvények, farkas-szagúak, lombkunyhók, égboltnyi lombfelhők, csukott szemű lombalagutak, fürdik, frissül a fáradtság itt, ahol a konok csönd üget,
róttam az erdőt, lépéseimből róttam nesz-betűket, libegő muzsikát, lobogó kedvet mosolyos fák alá, nap vére hullott, mintha leterített szarvas kínját kiáltaná, nap vére hullott, elöntött a mindenség-fi a-fény-suhogás, szívemen, mint ághegyen mókus, ült a várakozás, mint az éjszaka tetején a liliomszirmú csillagok
– pilla mögé bújt szemek, melyekbe a nappali fény belefagyott –, a várakozás, hogy olvashassam remény-virág-betűitek,
s belém leheljétek a mindenség erejét, hegyek, fák, füvek.
Hegyek, fák, füvek, erdők, harag-zöld, azúr menny, szívem rokonai, kedvesek, emlékeimben látlak szelíden bólintani,
szelíden – ti vagytok a jóság –, meghitten – ti vagytok a csönd –, jobbik felem tibennetek önmagát ismeri föl,
ti vagytok a béke: levegő, hogy lélegezhessék az emberiség, ti vagytok a fegyver, védekezni, a halál ha újra kísért,
küldtök vakító magasságba, agyunk, szemünk szoktatni a végtelenhez, a halál mihozzánk miattatok és érettetek türelmes,
ózonleheletű tájak, források, ti, erdők csillagai, titeket hívtalak-hívlak-idézlek vidítani, segíteni,
ha ujjaim begyén kiillan az akarás, szememből fénytelen porba hull a fény, ti élesztitek újjá, ti, gazdag szívűek, ha haldoklik is, a reményt,
tőletek orozzam a szót, a muzsikát, az észt, a szívet, tőletek, mindig tőletek, hegyek, erdők, fák, füvek.
Hegyek, fák, füvek, ágak, harag-zöld, azúr menny, szívem rokonai, titeket hívtalak-hívlak-idézlek vidítani, segíteni,
karcsú sziklák, szép fejűek, felhő-lépők, bátorítók,
szélben dzsiggelő bokorgyermekek, gondolkodó, felnőtt fenyők, táncos patakok, újjáteremtők, mint az asszonyi csók,
szemérmes kis tisztások, pihentetők, s mint a szerelem, újjászülők,
sűrű örömök szülei, kovácsoljátok bennem az acélpengésű akaratot – simogató kéz, puha ágy, okos elme, akit bármikor szólíthatok,
ki sosem hagy el, ki érvel, meggyőz, s – tanácstalannak – tanácsot ad, ölelő szerető, ki bánatot öl, nyugalmas öl, ki fi ául fogad,
s biztat, hogy szép a harc, szép ez az emberi lét, üt is, hogy eddzen, izzítja küzdelmem tüzét,
ki hű hozzám, hogy hű maradjak és józan és fegyelmezett – köszönöm nektek, hegyek és erdők, sziklák és lombok, fák, füvek.
Vincze János: Nyári Játék
Szilágyi Domokos és felesége, Hervay Gizella költőnő
Különösen nagy élményben le-het részetek, ha meg tudjátok szerezni és hallgatni Illyés Kinga előadásában – bakelitlemezen!
– a Szilágyi Domokos verseiből Lírai oratórium címmel készí-tett összeállítást!
1.
194
ii. rész \ látásmódok \ szilágyi domokos195 Szilágyi Domokos
(1938–1976)
Vincze János: Fák
Vers és világkép
„Erdélyi magyar költő” – a kijelentés tárgyias, de értékjelző önmagában is.
Az erdélyi magyar költő versében másképpen otthonos a táj, másképpen borús az ég, és más illata van a földnek. Sósabbak a göröngyök, zöldebbek a fák, a füvek. Magasabbak a hegyek, mélyebbek a völgyek, fi gyelmesebb a fi gyelő tekintet, komolyabb a hallgatás, játékosabb a játék.
Szilágyi Domokos hangja a magyar költészet egészét tekintve is olyannyi-ra egyedi, hogy méltón sorolható e századi legnagyobbjaink közé. Expresszív képeivel leginkább talán a Csokonai–József Attila-hagyomány folytatója, vi-lágmegváltoztató szándéka Petőfi ével rokon. Mégis-hite – épp a Hegyek, fák, füvek című versében is – Adyt idézi, tudatossága Babitsot; fi nom derűje Kosztolányit juttatja eszünkbe. Szervesen illeszkedik költészetébe a magyar irodalom szinte minden árnyalata. Hagyományokat megújító és egybefogó szándéka, indulatos-csöndes melankóliája legelsősorban Arany Jánoséval rokon. (A Toldi szerzőjéről Kortársunk, Arany János címmel könyv terjedel-mű kitűnő esszét is írt.)
Szilágyi Domokos verseiben a dolgok nem vannak, hanem történnek.
Minden állandóan mozog, s ez a rendkívüli dinamizmus formabontó alkotásaira éppúgy jellemző, mint azokra, melyekben klasszikus mérték-kel szemléli s szedi versbe a világot. Nála legalább százszor annyi az ige, százszor annyi a cselekvés, mint más költők révedezőbb, hangulati fi -nomságokat rejtjelező sóhajtásaiban. Az ő szavai kiáltanak: pirosak, zöl-dek, harsány sárgák, mint nyáron a tűző nap elviselhetetlen fehérsége.
Hegyek, fák, füvek
My heart’s in the Highlands, my heart isn’t here My heart’s in the Highlands, a-chasing the deer, Chasing the wild deer, and following the roe, My heart’s in the Highlands, wherev’er I go.
(Burns) Hegyek, fák, füvek, ágak, harag-zöld, azúr menny, szívem rokonai,
kedvesek, emlékeimben látlak szelíden bólintani,
izmaim emlékeznek ernyedőn, erdők, titokösvények, farkas-szagúak, lombkunyhók, égboltnyi lombfelhők, csukott szemű lombalagutak, fürdik, frissül a fáradtság itt, ahol a konok csönd üget,
róttam az erdőt, lépéseimből róttam nesz-betűket, libegő muzsikát, lobogó kedvet mosolyos fák alá, nap vére hullott, mintha leterített szarvas kínját kiáltaná, nap vére hullott, elöntött a mindenség-fi a-fény-suhogás, szívemen, mint ághegyen mókus, ült a várakozás, mint az éjszaka tetején a liliomszirmú csillagok
– pilla mögé bújt szemek, melyekbe a nappali fény belefagyott –, a várakozás, hogy olvashassam remény-virág-betűitek,
s belém leheljétek a mindenség erejét, hegyek, fák, füvek.
Hegyek, fák, füvek, erdők, harag-zöld, azúr menny, szívem rokonai, kedvesek, emlékeimben látlak szelíden bólintani,
szelíden – ti vagytok a jóság –, meghitten – ti vagytok a csönd –, jobbik felem tibennetek önmagát ismeri föl,
ti vagytok a béke: levegő, hogy lélegezhessék az emberiség, ti vagytok a fegyver, védekezni, a halál ha újra kísért,
küldtök vakító magasságba, agyunk, szemünk szoktatni a végtelenhez, a halál mihozzánk miattatok és érettetek türelmes,
ózonleheletű tájak, források, ti, erdők csillagai, titeket hívtalak-hívlak-idézlek vidítani, segíteni,
ha ujjaim begyén kiillan az akarás, szememből fénytelen porba hull a fény, ti élesztitek újjá, ti, gazdag szívűek, ha haldoklik is, a reményt,
tőletek orozzam a szót, a muzsikát, az észt, a szívet, tőletek, mindig tőletek, hegyek, erdők, fák, füvek.
Hegyek, fák, füvek, ágak, harag-zöld, azúr menny, szívem rokonai, titeket hívtalak-hívlak-idézlek vidítani, segíteni,
karcsú sziklák, szép fejűek, felhő-lépők, bátorítók,
szélben dzsiggelő bokorgyermekek, gondolkodó, felnőtt fenyők, táncos patakok, újjáteremtők, mint az asszonyi csók,
szemérmes kis tisztások, pihentetők, s mint a szerelem, újjászülők,
sűrű örömök szülei, kovácsoljátok bennem az acélpengésű akaratot – simogató kéz, puha ágy, okos elme, akit bármikor szólíthatok,
ki sosem hagy el, ki érvel, meggyőz, s – tanácstalannak – tanácsot ad, ölelő szerető, ki bánatot öl, nyugalmas öl, ki fi ául fogad,
s biztat, hogy szép a harc, szép ez az emberi lét, üt is, hogy eddzen, izzítja küzdelmem tüzét,
ki hű hozzám, hogy hű maradjak és józan és fegyelmezett – köszönöm nektek, hegyek és erdők, sziklák és lombok, fák, füvek.
Vincze János: Nyári Játék
Szilágyi Domokos és felesége, Hervay Gizella költőnő
Különösen nagy élményben le-het részetek, ha meg tudjátok szerezni és hallgatni Illyés Kinga előadásában – bakelitlemezen!
– a Szilágyi Domokos verseiből Lírai oratórium címmel készí-tett összeállítást!
1.
imént is megzavarták egy kis időre létezése természetes rendjét, amikor egy félszemű, zöldesszürke nyomorék berúgta az ajtót
A versformát is gyakran megváltoztatja, variálja akár két strófa között is, nemritkán grafi kus jeleket használ, játékos-vidám vagy épp méltó-ságteljes tördelésmódot. Jelentéses eszközül vonja be költői tárházába a szózenét, a nyomda adta lehetőségeket, a nyelvújítást, a szürrealiz-mus elemeinek alkalmazását. Mindent, ami alkalmas lehet arra, hogy tovább gazdagítsa a szóvers jeltartományát. Így újraértelmezi például a magyar költészetet abból a szempontból is, hogy verseibe rejtett vagy jelzett idézeteket épít be korábbi költőinktől. Újragondolja a prózavers műfaját, (fél)hosszú versei (Ez a nyár; Kényszerleszállás; Bar-tók Amerikában stb.) hagyományt és új irányt egyként jeleznek.
Szilágyi Domokos művészete már nemcsak körülírása, érzékelése a posztmodernnek, hanem maga az új beszédmód. Az ő versei el-sősorban szövegként élnek. Hatásukat nemcsak jelentésekkel, hanem a szavak egymáshoz való viszonyulásával, állandó lélegzésükkel, moz-gásukkal érik el. Úgy érezzük, hogy szavai változni képesek, s ezáltal megváltozik a hozzájuk való viszonyunk is. Az eddiginél sokkal fon-tosabb lesz a befogadó szerepe, hiszen valójában ő maga is „alkotója”
lesz a műnek. Eddig azt hihettük, a versértelmezések azért változnak, mert a kor változik, a civilizáció, a kultúra lesz más és más. Mostantól kezdve ez a viszony megfordul: a szöveg „változ(tat)hatósága” lesz az értelmezés egyik eszköze – az új és új olvasatok egyidejű születésével.
Valószínűleg ezt jelzi és bizonyítja, hogy Szilágyi Domokos költé-szetének egyik legfontosabb vonulata a formai és tartalmi értelemben vett játékosság. (S ezért a modernek közül Weöres Sándor és Tandori Dezső áll hozzá legközelebb.)
A Fűszál együttes honlapján (http://fuszal.e-scape.ro) megtaláljátok en-nek a Szilágyi Domokos-balladának a kottáját. Éen-nekeljétek el!
2.
„Akár a nap az esttől, elválik test a testtől és el a kéj a vágytól, férfi és nő az ágytól, az akarat a szótól, el a cukor a sótól, pokol a magas égtől, befejezés a végtől, a kezdet a nyitástól, sírás a csitítástól, az eszmény a valótól, élő a meghalótól, halott az élve-holttól, és ama zsák a folttól, fölrúgva talmi törvényt, ami volt, meg se történt, s ami lesz mindhalálig, még ma halálra válik, a szólott szó is szótlan, a való is valótlan, a létező is létlen, a vétkező is vétlen, az ártatlan is ártó, a föld égre kiáltó, és tettető a tettes, és kedvetlen a kedves, és a kegyes kegyetlen, az összesség egyetlen, több a kevés a soknál, és több a csönd a szóknál, és csupa seb vagyok már, s már nem szól senki értem, s én nem értem. Nem értem.”
(Utóhang – részlet)
Szilágyi Domokos honosította meg a magyar költészetben a montázs-szerű versalkotás módszerét. Nézzétek meg például az Apokrif Vörös-marty-kézirat 1850-ból című „szöveg”-et! Kiket – és mely verseket – idéz meg költőnk eme „össszeállítás”-ban? Milyen szerepük lehet a grafi kai jeleknek, melyek merőben szokatlanok egy versben – s főképpen „idege-nek” egy imitációjában a 19. századra utaló szövegépítményben!?
„Európa látta.
És fejet hajtott.
És aztán mást nem is tett:
lehajtotta fejét.
| Fogytán van napod,
| Fogytán van szerencséd,
| Ha volna is, minek?
| Nincs ahova tennéd.
| Véred megsürűdött,
| Agyvelőd kiapadt,
| Fáradt vállaidról
| Vén gunyád leszakadt.
Olvassátok el és értelmezzétek a Héjjasfalva felé című Szilágyi-költe-ményt, melynek „hőse” szintén egy 19. századi nagy költő, Petőfi Sándor!
4.
A költő egy másik híres verse a Bartók Amerikában. – Gyűjtsétek össze azokat az alkotásokat, amelyek Bartókkal kapcsolatban születtek a késő modern magyar költészetben! Készíthettek belőlük egy tíz-tizenöt perces, Bartók-zenével aláfestett összeállítást! (Közben utánanézhetsz, min dolgo-zott 2007-ben Bartókkal kapcsolatban a világhírű magyar zongoraművész, Kocsis Zoltán!)
5.
Látható a fenti példákból, hogy amikor SZD a posztmodern költői tech-nikákat alkalmazza, legfontosabbnak akkor is a hagyományba való belé-pést s annak tiszteletét tartja. Mit gondolsz, miért?
6.
Bartók Béla Reiner Frigyes karmesterrel Amerikában
A költő Hogyan írjunk verset című szövegének első három paragrafusa alapján talán érde-mes is kipróbálni ajánlott mód-szerét!
„1. § Egyedem-begyedem-ten-gertánc.
2. § Hajdú sógor, mit kívánsz?
3. § a) Azt instállom, esede-zem, óhajtom, kívánom, kérem, követelem, parancsolom, hogy érthető legyen, a betyár nem-jóját!
b) Azt instállom, esedezem, óhajtom, kívánom, kérem, kö-vetelem, parancsolom, hogy jó legyen, a nemjóját a betyárnak!
Színvonalas. Európai! és ázsiai, afrikai, amerikai, ausztráliai, an-tarktiszi. A jó vers már azelőtt közöl valamit, mielőtt az érte-lemig elhatolna, mondá Eliot.
(Könnyű volt neki. Vagy nem is?) Ja igen, és ne csak európai stb., hanem csíkszentjehovai is legyen.”
7.
196
ii. rész \ látásmódok \ szilágyi domokos197
A versformát is gyakran megváltoztatja, variálja akár két strófa között is, nemritkán grafi kus jeleket használ, játékos-vidám vagy épp méltó-ságteljes tördelésmódot. Jelentéses eszközül vonja be költői tárházába a szózenét, a nyomda adta lehetőségeket, a nyelvújítást, a szürrealiz-mus elemeinek alkalmazását. Mindent, ami alkalmas lehet arra, hogy tovább gazdagítsa a szóvers jeltartományát. Így újraértelmezi például a magyar költészetet abból a szempontból is, hogy verseibe rejtett vagy jelzett idézeteket épít be korábbi költőinktől. Újragondolja a prózavers műfaját, (fél)hosszú versei (Ez a nyár; Kényszerleszállás; Bar-tók Amerikában stb.) hagyományt és új irányt egyként jeleznek.
Szilágyi Domokos művészete már nemcsak körülírása, érzékelése a posztmodernnek, hanem maga az új beszédmód. Az ő versei el-sősorban szövegként élnek. Hatásukat nemcsak jelentésekkel, hanem a szavak egymáshoz való viszonyulásával, állandó lélegzésükkel, moz-gásukkal érik el. Úgy érezzük, hogy szavai változni képesek, s ezáltal megváltozik a hozzájuk való viszonyunk is. Az eddiginél sokkal fon-tosabb lesz a befogadó szerepe, hiszen valójában ő maga is „alkotója”
lesz a műnek. Eddig azt hihettük, a versértelmezések azért változnak, mert a kor változik, a civilizáció, a kultúra lesz más és más. Mostantól kezdve ez a viszony megfordul: a szöveg „változ(tat)hatósága” lesz az értelmezés egyik eszköze – az új és új olvasatok egyidejű születésével.
Valószínűleg ezt jelzi és bizonyítja, hogy Szilágyi Domokos költé-szetének egyik legfontosabb vonulata a formai és tartalmi értelemben vett játékosság. (S ezért a modernek közül Weöres Sándor és Tandori Dezső áll hozzá legközelebb.)
A Fűszál együttes honlapján (http://fuszal.e-scape.ro) megtaláljátok en-nek a Szilágyi Domokos-balladának a kottáját. Éen-nekeljétek el!
2.
„Akár a nap az esttől, elválik test a testtől és el a kéj a vágytól, férfi és nő az ágytól, az akarat a szótól, el a cukor a sótól, pokol a magas égtől, befejezés a végtől, a kezdet a nyitástól, sírás a csitítástól, az eszmény a valótól, élő a meghalótól, halott az élve-holttól, és ama zsák a folttól, fölrúgva talmi törvényt, ami volt, meg se történt, s ami lesz mindhalálig, még ma halálra válik, a szólott szó is szótlan, a való is valótlan, a létező is létlen, a vétkező is vétlen, az ártatlan is ártó, a föld égre kiáltó, és tettető a tettes, és kedvetlen a kedves, és a kegyes kegyetlen, az összesség egyetlen, több a kevés a soknál, és több a csönd a szóknál, és csupa seb vagyok már, s már nem szól senki értem, s én nem értem. Nem értem.”
(Utóhang – részlet)
Szilágyi Domokos honosította meg a magyar költészetben a montázs-szerű versalkotás módszerét. Nézzétek meg például az Apokrif Vörös-marty-kézirat 1850-ból című „szöveg”-et! Kiket – és mely verseket – idéz meg költőnk eme „össszeállítás”-ban? Milyen szerepük lehet a grafi kai jeleknek, melyek merőben szokatlanok egy versben – s főképpen „idege-nek” egy imitációjában a 19. századra utaló szövegépítményben!?
„Európa látta.
És fejet hajtott.
És aztán mást nem is tett:
lehajtotta fejét.
| Fogytán van napod,
| Fogytán van szerencséd,
| Ha volna is, minek?
| Nincs ahova tennéd.
| Véred megsürűdött,
| Agyvelőd kiapadt,
| Fáradt vállaidról
| Vén gunyád leszakadt.
Olvassátok el és értelmezzétek a Héjjasfalva felé című Szilágyi-költe-ményt, melynek „hőse” szintén egy 19. századi nagy költő, Petőfi Sándor!
4.
A költő egy másik híres verse a Bartók Amerikában. – Gyűjtsétek össze azokat az alkotásokat, amelyek Bartókkal kapcsolatban születtek a késő modern magyar költészetben! Készíthettek belőlük egy tíz-tizenöt perces, Bartók-zenével aláfestett összeállítást! (Közben utánanézhetsz, min dolgo-zott 2007-ben Bartókkal kapcsolatban a világhírű magyar zongoraművész, Kocsis Zoltán!)
5.
Látható a fenti példákból, hogy amikor SZD a posztmodern költői tech-nikákat alkalmazza, legfontosabbnak akkor is a hagyományba való belé-pést s annak tiszteletét tartja. Mit gondolsz, miért?
6.
Bartók Béla Reiner Frigyes karmesterrel Amerikában
A költő Hogyan írjunk verset című szövegének első három paragrafusa alapján talán érde-mes is kipróbálni ajánlott mód-szerét!
„1. § Egyedem-begyedem-ten-gertánc.
2. § Hajdú sógor, mit kívánsz?
3. § a) Azt instállom, esede-zem, óhajtom, kívánom, kérem, követelem, parancsolom, hogy érthető legyen, a betyár nem-jóját!
b) Azt instállom, esedezem, óhajtom, kívánom, kérem, kö-vetelem, parancsolom, hogy jó legyen, a nemjóját a betyárnak!
Színvonalas. Európai! és ázsiai, afrikai, amerikai, ausztráliai, an-tarktiszi. A jó vers már azelőtt közöl valamit, mielőtt az érte-lemig elhatolna, mondá Eliot.
(Könnyű volt neki. Vagy nem is?) Ja igen, és ne csak európai stb., hanem csíkszentjehovai is legyen.”
7.
szörnyű és érthetetlen »Hejnakker!« üvöltéssel. Bár a jelenség négy-öt perc alatt szerencsésen lezajlott, M.-et olyan undok