újraépü-léssel volt elfoglalva. Ennek ellenére nálunk is voltak természetesen jelei a modernizálódásnak, az új poétikai formák keresésének a megszakítottság évtizedei alatt. Weöres Sándor olykor szinte értelmen túli, szó–zene-mági-kus szövegei egyértelműen a közlésformák, a líra formanyelvének változá-sait mutatják. Ilyen jelzések voltak NAGY LÁSZLÓ (186–189. oldal) egyedi metaforái is. Juhász Ferenc megállíthatatlan szóáradata hasonlóképpen erő-sítette a hitet olvasóiban. PILINSZKY JÁNOS (140–147. oldal) keresztényi alázattal szőtt, olykor szinte a szürrealizmusba hajló tárgyias költészete, metonimikus elbeszélésmód
Ok-okozati viszonyokra épülő, lineáris elbeszéléstechnika. Irodalmunk Jókaitól eredő hagyománya, mely az 1980-as évekig meghatározta-jellemezte pró-zafejlődésünket. (Lásd a 17. és a 246.
oldalt is!)
metaforikus elbeszélésmód Egy-másnak való (nyelvi) megfelelésekre építő prózatechnika. Kemény Zsig-mondtól eredő hagyomány, melybe újabban Mikszáth is belesorolódik – a posztmodern hozta újra horizontunkba.
(Lásd a 17. és a 246.oldalt is!)
Allen Ginsberg A leples bitang (Részletek)
Csontjaimon csupasz hús Ha tüzes Apolló sarkantyúz Ha Fagyjankó kirúg rám Zsákvászon a lábkapcám Hamu hús és hó pofa Sínek közt lötyögök ide-oda Hulla a város az út kopár Alszom a töltés oldalán […]
Ki tapad rám ha nő a sötét Hashoz a has és térdhez a térd Ki tekint csuklyás szemembe Ki tapad zúzos ölemre?
(New York, 1949–1951;
Orbán Ottó fordítása)
37
NEMES NAGY ÁGNES (190–193. oldal) objektív lírája elegáns és emel-kedett választ adott a kor szellemi megnyomorítottságára. E „megkésett modernség” éveiben írta meg Illyés Gyula a korszak talán legfontosabb, poétikailag is egyfajta „rejtett korszaknyitány”-ként érzékelhető verseit, a már megidézett Egy mondat a zsarnokságrólt (1950 vagy 1951) és a Bartó-kot (1955). Kormos István népi szürrealizmusa pedig úgy volt modern, hogy a legősibb archetípusokat mozdította meg olvasóiban.
tárgyias, (új)tárgyias költészet, objektív líra Képekben viszonylag gazdag, látszólagos szenvtelenségre törekvő, késő modern költészeti irányzat. A külvilágban igyekszik meg-keresni az emberi lélek párhuzamait, s azok segítségével kifejezni a lét lényegi vonásait és törvényszerűségeit (Rilke, Babits Mihály, József Attila, Szabó Lőrinc és mások). Az „új tárgyi-asság” fő képviselői: Pilinszky János, Ne-mes Nagy Ágnes. (Lásd a 89. oldalt is!)
„Jellegzetesség bizonyos ellipszis-tö-meg, mondom, a kihagyások tömege.
Még ennél is sokkal fontosabb: az első személy kiemelése a vers közép-pontjából. […] Másutt van a költői én, mint ahogy azt a romantika óta megszoktuk.
Azután: lényeges itt a tárgyaknak – ez már sajátosan az objektív lírára jellemző –, a fogható, látható, tapasz-talható tárgyaknak és helyszíneknek a fontossága a versben, amelyek tarta-lomhordozóvá válnak...”
(Nemes Nagy Ágnes)
archetípus Minden népben, ember-ben azonos képzettartalom, ősforma, őskép (pl. „anya”).
Hallgassátok meg A leples bitang című Ginsberg-verset Hobo előadásá-ban! Ha van az osztályban valaki, aki elő tudja adni, feltétlenül tegye meg!
1.
valahogyan hibásnak tűnt. Akármilyen őrjöngve kiabált, egészen higgadtnak látszott a testtartása. | – Hejnatter! – kiáltotta
„…Kormos, Kormos, Kormos!”
(Tandori Dezső)
Kormos István (1923–1977) költő, szerkesztő, műfordító, a korszak egyik irodalmi kulcsfi gurája. Jelzi ezt, hogy József Attila mellett neki ajánlottak vagy hozzá írták talán a legtöbb verset magyar költők. (Az örvénylő szívű vándor címmel Z. Szabó László gyűjtötte őket kötetbe.) Legendásan kevés verset írt, s legendásak voltak hosszú pulóverei…
Ami Adynak, Kassáknak Párizs, ugyanaz volt neki is, de talán még több vagy inkább más is: Belmondóval lábtengózik naphosszat azokban a híres utcákban;
ő is itt szerelmes igazán, mint egy rendes magyar költő; ám mégis itthon igazi a méz íze s a frissen fejt tehéntejé: Mecséren, Lébényben, Mosonszentmiklóson van csak illata a szélnek, s csak itt rejtőzik benne Nagymama tekintete a feledhetetlen
„búvó otthoni táj”-ban.
Szép példázat, hogy a kezdő költő, Nagy Gáspár útját Kormos István egyengette, majd később a költő-fi ú rendezte sajtó alá a költő-apa műveit.
Keressétek meg, olvassátok el, hasonlítsátok össze egymással és az eredetikkel Orbán Ottó és Kovács András Ferenc ginsber-ges költeményeit!
2.
A lapszélen Weöres Sándor – kilencedik osztályból már ismert – kedves remekét olvashatod. Emlékezz rá, miért igazi vers a Táncdal, annak elle-nére, hogy első ránézésre értelmetlen „szóhalmaz”-nak tűnik!
3.
Ha rákeresel a „panyigai” szóra a Google-lal, Domokos Mátyás irodalom-történész írásából megtudhatod, hogy egy létező személy neve rejtőzik e különleges hangulatú kifejezés mögött. Derítsd ki a rejtélyt, ki volt Panyi-gai úr, és hogyan került vele „kapcsolatba” a költő?!
4.
A pozitivizmus irodalomtudományi szemléletmódja és kutatási módsze-re a 19. század második felében mindenhatónak tartotta a tények isme-retét és tiszteletét, így a szépirodalmi szöveg értelmezésében legfonto-sabbnak a szerző életrajzát. Ebben a mostani esetben kétségtelen, hogy az életrajznak lehet szerepe a szöveg megértésében, hisz ha tudjuk, hogy Weöres Sándor diákkorában kik éltek Szombathelyen (lásd a 4. felada-tot), többet tudunk a versről is. Látható e példából, hogy miként a próza, úgy a líra is használ fel valóságelemeket. Hogyan teheti ezt szerinted?
5.
Ha továbbolvasod a Domokos Mátyás-esszét, még az is kiderül szá-modra, hogy Panyigai úr fi a, Panyigai Sándor dilettáns, azaz hozzá nem értő költő volt. Még kötete is jelent meg. Jellemezd a Domokos Mátyás idézte részleteket poétikailag „költői erő” és a használt költői eszközök szempontjából:
„Két álom, amiket eldobott az Isten. / Fekszik az Ördög tenyerén kiterítve / Itten…”; „Két álom, amikből nincsen ébredés, / Pedig az Ördög vad sze-méből hull rájuk / Verés…”
Vagy mit szólsz ezekhez a „szép” Panyigai-prózarészletekhez:
„Délután két óra. A nap egyetlen vastag sugarával úgy nyúl az udvarba, mintha az Isten tüzes főzőkanala lenne”; „A bujaság robogó ritmusú vér-vonatának a jelzőlámpája”; „A nő, mint egy boldog, jóllakott patkány hever mellette. Sima lábszárán a leborotvált szőr sertéi ütköznek, érzi, mert az övén fekszik a lába”?
6.
Ha van kedved, írd meg a Táncdal 5–6. szakaszát! Milyen törvényszerű-séget kell felismerned a versben, hogy meg tudd írni a „folytatás”-t?
7.
Weöres Sándor Táncdal
panyigai panyigai panyigai ü panyigai ü
panyigai panyigai panyigai ü panyigai ü
kudora panyigai panyigai kudora ü
panyigai kudora kudora panyigai ü
kotta kudora panyigai kudora kotta ü kotta panyigai kudora panyigai kotta ü ház panyigai kudora ü kudora kotta ház kudora ház panyigai ü panyigai ház kotta
Weöres Sándor (1913–1989)
39
Gulácsy Lajos:
Nakonxipánban hull a hó (Egynapos hó), 1910 körül
Gulácsy Lajos (1882–1932) művészetét áthatja a szecesszió álomvilága éppen úgy, mint némi szürrealizmus. Meleg színekkel komponált képein álomfi gu-rák lépdelnek az örökkévalóság mindig pillanatokká tördelt tájain
harmadszor is, ahogy kihívóan sorra szemügyre vett bennünket. – Nincs itt? Vagy süket? | Egyikünk, aki már javában feléje
Mintha találkoztunk volna már tavaly ezzel a festővel, nem!?☺ Melyik képe(i)vel, hol is, kivel kapcsolatban?☺
8.
Keresd meg az összefüg-gés(eke)t Juhász Gyula, Weöres Sándor, Kormos István és Gulácsy Lajos között! A kuta-kodásban segíthet ez az „álom-világ”-festmény és az alábbi – valamelyiküktől való☺ – két szép sor: „Szemeddel az egész tengert halászod / s horoggal mit fogsz? Egynehány halat”.
9.