Franz Kafka, Jules Renard, Kosztolányi Dezső nyomán a műfaj „feltalálója”
Örkény István. Körülbelül egy évtized alatt alakítja ki a formát: az első egy-perces-kiadás 1968-ban jelenik meg, de az összeállítás később még változik.
A műfaj lényege a szerző által – „kétpercesen” – kifejtve megtalálható az Arról, hogy mi a groteszk című kötetbevezetésben. A formára rövidség, erős szerkesztettség jellemző (a látszólagos szerkesztetlenség ellenére is!). Tartal-mi jellegzetesség a tömörség, sokrétegűség, sejtetés – s Tartal-mindenekelőtt a groteszkség (olykor az abszurd közelében).
Makacs sajtóhiba (Helyreigazító közlemény)
Lapunk keddi számában hírt adtunk arról, hogy a svéd tudományos akadé-mia díszdoktorrá avatott egy magyar tudóst – akit – őszinte sajnálatunkra – „dr. Pálpéter Péter Pál” néven említettünk. Ráadásul nemcsak a szövegben, hanem a tudósítás címében is hibásan közöltük a Pálpéter Péter Pál nevet.
A jeles magyar tudós neve helyesen: doktor Pálpéter Péter Pál.
„Minthogy a rövidtörténet más epikai formák utóéletét éli (azaz ennyi a saját műfaji léte), szükség-szerűen sajátja a parodisztikusság.
Az epikus formálás hagyomá-nyos esz közei – a narráció, a le-írás, a párbeszéd, a jellemrajz stb.
– sorra tűnnek föl mint céljukra alkalmatlan, nevetséges kellékek.
Ez a redukált, a csődöt deklará-ló ábrázolás igencsak megfelel a racionális létezés számára alkal-matlannak ítélt világ bemutatá-sához. […] Ambivalens szöveg keletkezik így, amely ki fejezi az író szkepszisét munkájának, po-zíciójának érvényességét illetően, ugyanakkor »megkapaszkodik«
az emberi nyelv, beszéd, kifejezés roncsaiban. Ez a kettősség külö-nösen szembetűnő a groteszk ábrázolás körén belül.”
Reményi József Tamás–Tarján Ta-más, Örkény István = R. J. T.–T. T., Magyar irodalom, 1945–1995, Bp., Corvina, 1996, 124.
produkció nagy részét a teátrum-ban forgatják majd, főleg e társu-lat tagjaival – tudtuk meg Fülöp György producertől. Az operatőr Bíró Miklós, a látványtervező pe-dig Jánoskuti Márta lesz.
A rendező számára nem új-donság Örkény groteszk világa:
1985-ben már készített egy té-véfi lmet az író több novellájának felhasználásával (Bevégezetlen ragozás). A televíziós munkáiról ismert Esztergályos tavaly készített egy nagyjátékfi lmet is Férfi -akt címmel: a Gálffi László fősze-replésével készült alkotás ősszel kerül majd a publikum elé.
Az Örkény-lexikon mellett egy másik tévéfi lm is forog ha-marosan a Centrálfi lm égisze alatt. A Darvasi László azonos című művén alapuló, A veinhage-ni rózsabokrok című alkotás sze-replőválogatása épp a napokban kezdődött meg. A Balogh Zsolt által írt és rendezendő alkotás operatőre Csukás Sándor lesz; a forgatás kora ősszel startol. Ezt a fi lmet Magyar Televízió fogja majd vetíteni.”
Gaben, Örkény Egypercesei fi lm-vásznon = www.moziplussz.hu/hir.
php?id=2589 [2007. 02. 20.] (Be-tűhív közlés!)
Az egyperces novellák jellegzetes témái az alábbiak (melyek természe-tesen átfedik egymást):
történelem (Nézzünk bizakodva a jövőbe!, Életben maradni, Sóhaj-nak beillő szózat…, A pogány Süttőfi a Süttő gondolatai… stb.) háború (Kenyér, In memoriam dr. K. H. G, Havas tájban két hagy-makupola, Perpetuum mobile, A front mögött, Otthon, Emlék a háborúról stb.)
a mindennapi élet fi lozófi ája és tragikomikuma (Fasírt, Hogylé-temről, Az élet értelme, Trilla, Információ, Klimax, Sokszor a legbo-nyolultabb dolgokban…, Az óbudai ikrek, Tudnivalók, közlekedési korlátozások…, Legmerészebb álmaink is megvalósíthatók!, Az au-tóvezető stb.)
Megkapja a magáét az emberi kommunikáció, illetve kommuni-kációképtelenség (Ahasvérus, „In our time”, In memoriam dr. K. H. G, Információ, Klimax, Sokszor a legbonyolultabb dolgokban…, Itália, Em-lékkönyvbe stb.), a valóságos vagy fi ktív talált szövegek és történetek groteszksége is (Egy gonddal kevesebb, Makacs sajtóhiba, Apróhirde-tés, Mi mindent kell tudni, Kivégzési szabályzat, Közvélemény-kutatás, Az Állatvédő Egyesület közleménye, Változatok stb.).
Az anekdotikus elbeszélések, mindennapi csodák témái és mű-fajai tartoznak a következő típusba (Szakmai önérzet, A megváltó, Az ember melegségre vágyik, Gondolatok a pincében, A sátán Füre-den stb.), illetve a példázatok (Halhatatlanság, Az utolsó meggymag, Nászutasok a légypapíron, Ballada a költészet hatalmáról stb.) és a mesék (A nagy menetelés, Fiaink stb.).
Végül a viccekkel (Hír, Emlékkönyvbe stb.) és az újságműfajokkal (Hírek és álhírek, Rendőrkézen az angol vonatrabló, Apróhirdetés, Az óbudai ikrek, Hír stb.) zárhatjuk témák és műfajok gazdag felsorolását.
•
•
•
Örkény István egypercesei kiválóan alkalmasak arra, hogy az osztályban dramatizáljátok és előadjátok őket (például szalagavató-műsorban is na-gyon jó szolgálatot tesznek)! Bizonyos vagyok benne, hogy igen jól fog-tok szórakozni!☺
1.
„2006. június 24. 11:35 Szöveg: Gaben
Esztergályos Károly rendező le-hetetlennek tűnő feladatra vál-lalkozik: fi lmre visz Örkény István (1912–1979) Egypercesei közül jónéhányat.
Az Örkény-lexikon c. tévéfi lm for-gatása idén augusztus végén kez-dődik a Centrálfi lm gyártásában.
A Duna Televízió és az Örkény Színház részvételével létrejövő
Íme, egy talált „egyperces novella”! (Miért mondhatjuk ezt – s éppen Örkény kapcsán!?) Ilyet bizonyára Te is tudsz „írni”! Próbáld meg!
2.
180
ii. rész \ látásmódok \ örkény istván181 Örkény István
(1912–1979)
Egyperces novellák
Franz Kafka, Jules Renard, Kosztolányi Dezső nyomán a műfaj „feltalálója”
Örkény István. Körülbelül egy évtized alatt alakítja ki a formát: az első egy-perces-kiadás 1968-ban jelenik meg, de az összeállítás később még változik.
A műfaj lényege a szerző által – „kétpercesen” – kifejtve megtalálható az Arról, hogy mi a groteszk című kötetbevezetésben. A formára rövidség, erős szerkesztettség jellemző (a látszólagos szerkesztetlenség ellenére is!). Tartal-mi jellegzetesség a tömörség, sokrétegűség, sejtetés – s Tartal-mindenekelőtt a groteszkség (olykor az abszurd közelében).
Makacs sajtóhiba (Helyreigazító közlemény)
Lapunk keddi számában hírt adtunk arról, hogy a svéd tudományos akadé-mia díszdoktorrá avatott egy magyar tudóst – akit – őszinte sajnálatunkra – „dr. Pálpéter Péter Pál” néven említettünk. Ráadásul nemcsak a szövegben, hanem a tudósítás címében is hibásan közöltük a Pálpéter Péter Pál nevet.
A jeles magyar tudós neve helyesen: doktor Pálpéter Péter Pál.
„Minthogy a rövidtörténet más epikai formák utóéletét éli (azaz ennyi a saját műfaji léte), szükség-szerűen sajátja a parodisztikusság.
Az epikus formálás hagyomá-nyos esz közei – a narráció, a le-írás, a párbeszéd, a jellemrajz stb.
– sorra tűnnek föl mint céljukra alkalmatlan, nevetséges kellékek.
Ez a redukált, a csődöt deklará-ló ábrázolás igencsak megfelel a racionális létezés számára alkal-matlannak ítélt világ bemutatá-sához. […] Ambivalens szöveg keletkezik így, amely ki fejezi az író szkepszisét munkájának, po-zíciójának érvényességét illetően, ugyanakkor »megkapaszkodik«
az emberi nyelv, beszéd, kifejezés roncsaiban. Ez a kettősség külö-nösen szembetűnő a groteszk ábrázolás körén belül.”
Reményi József Tamás–Tarján Ta-más, Örkény István = R. J. T.–T. T., Magyar irodalom, 1945–1995, Bp., Corvina, 1996, 124.
produkció nagy részét a teátrum-ban forgatják majd, főleg e társu-lat tagjaival – tudtuk meg Fülöp György producertől. Az operatőr Bíró Miklós, a látványtervező pe-dig Jánoskuti Márta lesz.
A rendező számára nem új-donság Örkény groteszk világa:
1985-ben már készített egy té-véfi lmet az író több novellájának felhasználásával (Bevégezetlen ragozás). A televíziós munkáiról ismert Esztergályos tavaly készített egy nagyjátékfi lmet is Férfi -akt címmel: a Gálffi László fősze-replésével készült alkotás ősszel kerül majd a publikum elé.
Az Örkény-lexikon mellett egy másik tévéfi lm is forog ha-marosan a Centrálfi lm égisze alatt. A Darvasi László azonos című művén alapuló, A veinhage-ni rózsabokrok című alkotás sze-replőválogatása épp a napokban kezdődött meg. A Balogh Zsolt által írt és rendezendő alkotás operatőre Csukás Sándor lesz; a forgatás kora ősszel startol. Ezt a fi lmet Magyar Televízió fogja majd vetíteni.”
Gaben, Örkény Egypercesei fi lm-vásznon = www.moziplussz.hu/hir.
php?id=2589 [2007. 02. 20.] (Be-tűhív közlés!)
Az egyperces novellák jellegzetes témái az alábbiak (melyek természe-tesen átfedik egymást):
történelem (Nézzünk bizakodva a jövőbe!, Életben maradni, Sóhaj-nak beillő szózat…, A pogány Süttőfi a Süttő gondolatai… stb.) háború (Kenyér, In memoriam dr. K. H. G, Havas tájban két hagy-makupola, Perpetuum mobile, A front mögött, Otthon, Emlék a háborúról stb.)
a mindennapi élet fi lozófi ája és tragikomikuma (Fasírt, Hogylé-temről, Az élet értelme, Trilla, Információ, Klimax, Sokszor a legbo-nyolultabb dolgokban…, Az óbudai ikrek, Tudnivalók, közlekedési korlátozások…, Legmerészebb álmaink is megvalósíthatók!, Az au-tóvezető stb.)
Megkapja a magáét az emberi kommunikáció, illetve kommuni-kációképtelenség (Ahasvérus, „In our time”, In memoriam dr. K. H. G, Információ, Klimax, Sokszor a legbonyolultabb dolgokban…, Itália, Em-lékkönyvbe stb.), a valóságos vagy fi ktív talált szövegek és történetek groteszksége is (Egy gonddal kevesebb, Makacs sajtóhiba, Apróhirde-tés, Mi mindent kell tudni, Kivégzési szabályzat, Közvélemény-kutatás, Az Állatvédő Egyesület közleménye, Változatok stb.).
Az anekdotikus elbeszélések, mindennapi csodák témái és mű-fajai tartoznak a következő típusba (Szakmai önérzet, A megváltó, Az ember melegségre vágyik, Gondolatok a pincében, A sátán Füre-den stb.), illetve a példázatok (Halhatatlanság, Az utolsó meggymag, Nászutasok a légypapíron, Ballada a költészet hatalmáról stb.) és a mesék (A nagy menetelés, Fiaink stb.).
Végül a viccekkel (Hír, Emlékkönyvbe stb.) és az újságműfajokkal (Hírek és álhírek, Rendőrkézen az angol vonatrabló, Apróhirdetés, Az óbudai ikrek, Hír stb.) zárhatjuk témák és műfajok gazdag felsorolását.
•
•
•
Örkény István egypercesei kiválóan alkalmasak arra, hogy az osztályban dramatizáljátok és előadjátok őket (például szalagavató-műsorban is na-gyon jó szolgálatot tesznek)! Bizonyos vagyok benne, hogy igen jól fog-tok szórakozni!☺
1.
„2006. június 24. 11:35 Szöveg: Gaben
Esztergályos Károly rendező le-hetetlennek tűnő feladatra vál-lalkozik: fi lmre visz Örkény István (1912–1979) Egypercesei közül jónéhányat.
Az Örkény-lexikon c. tévéfi lm for-gatása idén augusztus végén kez-dődik a Centrálfi lm gyártásában.
A Duna Televízió és az Örkény Színház részvételével létrejövő
Íme, egy talált „egyperces novella”! (Miért mondhatjuk ezt – s éppen Örkény kapcsán!?) Ilyet bizonyára Te is tudsz „írni”! Próbáld meg!
2.
előző éjszakát töltötték, ki az állomásra és még tovább, az ismeretlen-ismerős nagyvilágba, amely Verne-regények tájaiból,
Tóték
Örkény kedves témája a Tót család története, melyet eredetileg forgató-könyvnek szánt, majd először kisregényben írt meg. (Drámaként, tragiko-médiaként 1967-ben készült el.)
Ma is minden évben születik újabb és újabb bemutatója, ez is mutatja mindenkori aktualitását. (Legutóbb például: Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház – 2005. január; Th ália Színház, Kassa – 2007.)
Klasszikus fi lmfeldolgozása Fábri Zoltán Isten hozta, őrnagy úr! című mo-zija (1969) – Latinovits Zoltán és Sinkovits Imre főszereplésével.
A mű története egy közepesen hosszú mondatban összesűríthető. Az Őrnagyot hálából néhány hét pihenésre fogadja a Mátrában élő Tót család, mert a tiszt a háborúban segítheti az ő Gyula fi ukat, aki mellette szolgál, ám akiről családja nem is tudja, hogy már meghalt.
Az Őrnagy azonban nem egyszerű ember. Nem lehetünk bizonyosak abban sem, hogy megbolondult-e a harctéren, vagy eleve ilyen „hasadt”
a személyisége. (Emlékeztethet bennünket Móricz Szegény emberekjének név nélküli katonahősére, aki szintén képtelen volt visszatalálni a civil életbe.
Lásd említését a Brecht-fejezetben is a 264. oldalon!)
A Tót család igyekszik megőrizni mindennapi életének nyugalmát és a az emberi méltóságot is. Ez elsőként ember mivoltukból következik, má-sodjára pedig abból a megtiszteltetésből, hogy Tót Lajos a falu tűzoltópa-rancsnoka!
Az őrnagy először foglalkozása jelképében (sisakviselés), később a min-dennapi élet nyugalmában, aztán pedig emberi méltóságában alázza meg Tótot s az egész családot. Végül a kisember szabadságának legvégső mor-zsáit is fölzabálja.
Mikor már a budin sem hagyja békén a családfőt, annak ez már tényleg sok(k). Aztán a Tótoknak végre úgy tűnik, megszabadulhatnak az életüket megkeserítő hatalomhóbortos embertől (véget ér katonai szabadsága), ám ő újra visszatér… És ismét folytat(tat)ni akarja velük eszelős tevékenységét, a dobozgyártást. Tót Lajos azonban – ez a végtelenül szelíd ember… – fogja magát, és egyszerűen őt darabolja fel a margóvágóval.
Sajnos ezek az emberek a kiszolgáltatott helyzetekben való egymáske-resés helyett csak az egymástól való eltávolodás lehetőségeit találják meg.
Közvetett módon a doboz és a dobozolás valószínűleg ennek az elkülönü-lésnek, elzárkózásnak, bezártságnak (is) a jelképe. – Az elidegenedés korél-ményként való ábrázolása miatt a világ színházaiban az utóbbi félszázad legismertebb magyar drámája a Tóték (a Macskajáték mellett).
Örkény a dobozolásban olyan kiváló, sokjelentésű, „nyelven kí-vüli” szimbólumrendszert talált, amely a színdarabot minden konkrétsága, időbeli és térbeli je-löltsége – a történet a második világháború idején, Mátraszent-annán játszódik – ellenére általá-nos érvényűvé teszi. Amiképpen Beckett klasszikus darabja az „ér-telmetlen várakozás” mindenkori archetípusává avatja Vladimírt és Estragont (Godot-ra várva – lásd könyvünk első részében: 62–63.
oldal), úgy Tót a kisember esen-dőségének és kisszerűségének, az Őrnagy pedig a hatalommániás, bármikor megbolondulni képes embernek lesz a jelképe.
A Tóték ősbemutatója
a Th ália Színházban volt 1967-ben
Fábri Zoltán Isten hozta, őrnagy úr! című fi lmjében Ágika (Venczel Vera), Tót Lajos tűzoltóparancsnok (Sinkovits Imre), a felesége, Maris-ka (Fónay Márta) és az Őrnagy (Latinovits Zoltán)
Orosz István színházi plakátja
182
ii. rész \ látásmódok \ örkény istván183
Tóték
Örkény kedves témája a Tót család története, melyet eredetileg forgató-könyvnek szánt, majd először kisregényben írt meg. (Drámaként, tragiko-médiaként 1967-ben készült el.)
Ma is minden évben születik újabb és újabb bemutatója, ez is mutatja mindenkori aktualitását. (Legutóbb például: Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház – 2005. január; Th ália Színház, Kassa – 2007.)
Klasszikus fi lmfeldolgozása Fábri Zoltán Isten hozta, őrnagy úr! című mo-zija (1969) – Latinovits Zoltán és Sinkovits Imre főszereplésével.
A mű története egy közepesen hosszú mondatban összesűríthető. Az Őrnagyot hálából néhány hét pihenésre fogadja a Mátrában élő Tót család, mert a tiszt a háborúban segítheti az ő Gyula fi ukat, aki mellette szolgál, ám akiről családja nem is tudja, hogy már meghalt.
Az Őrnagy azonban nem egyszerű ember. Nem lehetünk bizonyosak abban sem, hogy megbolondult-e a harctéren, vagy eleve ilyen „hasadt”
a személyisége. (Emlékeztethet bennünket Móricz Szegény emberekjének név nélküli katonahősére, aki szintén képtelen volt visszatalálni a civil életbe.
Lásd említését a Brecht-fejezetben is a 264. oldalon!)
A Tót család igyekszik megőrizni mindennapi életének nyugalmát és a az emberi méltóságot is. Ez elsőként ember mivoltukból következik, má-sodjára pedig abból a megtiszteltetésből, hogy Tót Lajos a falu tűzoltópa-rancsnoka!
Az őrnagy először foglalkozása jelképében (sisakviselés), később a min-dennapi élet nyugalmában, aztán pedig emberi méltóságában alázza meg Tótot s az egész családot. Végül a kisember szabadságának legvégső mor-zsáit is fölzabálja.
Mikor már a budin sem hagyja békén a családfőt, annak ez már tényleg sok(k). Aztán a Tótoknak végre úgy tűnik, megszabadulhatnak az életüket megkeserítő hatalomhóbortos embertől (véget ér katonai szabadsága), ám ő újra visszatér… És ismét folytat(tat)ni akarja velük eszelős tevékenységét, a dobozgyártást. Tót Lajos azonban – ez a végtelenül szelíd ember… – fogja magát, és egyszerűen őt darabolja fel a margóvágóval.
Sajnos ezek az emberek a kiszolgáltatott helyzetekben való egymáske-resés helyett csak az egymástól való eltávolodás lehetőségeit találják meg.
Közvetett módon a doboz és a dobozolás valószínűleg ennek az elkülönü-lésnek, elzárkózásnak, bezártságnak (is) a jelképe. – Az elidegenedés korél-ményként való ábrázolása miatt a világ színházaiban az utóbbi félszázad legismertebb magyar drámája a Tóték (a Macskajáték mellett).
Örkény a dobozolásban olyan kiváló, sokjelentésű, „nyelven kí-vüli” szimbólumrendszert talált, amely a színdarabot minden konkrétsága, időbeli és térbeli je-löltsége – a történet a második világháború idején, Mátraszent-annán játszódik – ellenére általá-nos érvényűvé teszi. Amiképpen Beckett klasszikus darabja az „ér-telmetlen várakozás” mindenkori archetípusává avatja Vladimírt és Estragont (Godot-ra várva – lásd könyvünk első részében: 62–63.
oldal), úgy Tót a kisember esen-dőségének és kisszerűségének, az Őrnagy pedig a hatalommániás, bármikor megbolondulni képes embernek lesz a jelképe.
A Tóték ősbemutatója
a Th ália Színházban volt 1967-ben
Fábri Zoltán Isten hozta, őrnagy úr! című fi lmjében Ágika (Venczel Vera), Tót Lajos tűzoltóparancsnok (Sinkovits Imre), a felesége, Maris-ka (Fónay Márta) és az Őrnagy (Latinovits Zoltán)
Orosz István színházi plakátja
francia nyelvkönyve képeiből, emlékeiből és vágyaiból tevődött össze, végtelen volt és rejtélyesen izgalmas, s melyet egy
Kétségtelenül nagy ívű vállal-kozás volna részetekről a Tóték színrevitele. De egyáltalán nem lehetetlen! A szöveget kicsit – ám nem nagyon! – meghúz-va körülbelül kétórányi a darab játékideje. Biztosan akad közöt-tetek néhány vállalkozó, esetleg éppen dramaturgnak készülő személy,☺ aki szívesen alkal-mazná színpadra a művet!
1.
Ha ezt megbeszéltétek, akkor meg kellene kérdezni, ki lenne szívesen díszlettervező, világo-sító, hangmérnök, súgó, ügyelő stb. Írjátok össze, kiknek a mun-kája szükséges egy igazi színházi előadáshoz!
2.
Biztosan akadna köztetek kiváló plakáttervező is! Lássatok egy példát az előző oldalon!
3.
Érzékelhetitek már most, a tervezéskor, hogy egy színielőadás mennyire összetett munka – de méltó feladat egy igazi osztályközösség számá-ra! A Tóték-előadásban ebből a szempontból az a legérdekesebb – ha megcsináljátok, meglátjátok! –, hogy sok-sok ember elszántsága szüksé-ges ahhoz, hogy a közös munka sikeres legyen, ugyanakkor azonban a
„világot jelentő” deszkákon szinte csak négyen játszanak. Bár rivaldafény csupán rájuk esik, a dicsőség, a siker, az öröm rajtuk keresztül mindenkié lehet!
4.
Keresd meg azt az egypercest, amelyhez kapcsolódik az oldal szélén ol-vasható blogbejegyzés! Igaza van a szerzőnek?
5.
Teszerinted miért kell megjegyeznünk Wolfné nevét?
6.
Keresd meg könyvtárban az olva-sásszociológus vizsgálatának ösz-szegzését a Trilla befogadásáról, értelmezéséről: Kamarás István, A Trilla szólamai (Egy Örkény-egyperces olvasatai), Bp., Holnap, 2003. – Mi a véleményed az értel-mezésekről, illetve az értelmezé-sek értelmezéséről?
Kamarás István vallás- és olvasás-szociológus, irodalomtudós, író, me-seíró (Sárközy György fotója) 7.
Trilla
Kicsavarja a papírt az írógépből. Új lapokat vesz elő. Közibük rakja az indigót. Ír.
Kicsavarja a papírt az írógépből. Új lapokat vesz elő. Közibük rakja az indigót. Ír.
Kicsavarja a papírt az írógépből. Új lapokat vesz elő. Közibük rakja az indigót. Ír.
Kicsavarja a papírt. Húsz éve van a vállalatnál. Hideget ebédel. Egyedül lakik.
Wolfnénak hívják. Jegyezzük meg: Wolfné. Wolfné. Wolfné.
trilla Eredetileg zenei műszó, ma számítógépes program neve is.
A zenében az önálló dallam nélküli díszítőelemet jelenti (két hang pergő váltakoztatása).
„Szociológiai és szociálpszicholó-giai empirikus kutatásaim során több alkalommal alkalmaztam tesztként a Trilla című Örkény-novella értelmezését. Arnold Ha-user (1982) szerint a műalkotás befogadása egyben morális pró-batétel is. Arra a kérdésre, hogy
„Miért kell Wolfné nevét megje-gyezni?”, válaszolhatunk úgy, hogy a) nincs semmi okunk ennek a jelentéktelen valakinek a nevét megjegyezni, b) meg kell jegyez-nünk, b1) mert élete és sorsa szomorú, b2) mert elrettentő példa, b3) mert bűnös abban, hogy így elromlott az élete, b4) mert munkáját pontosan végzi, b5) mert ember, egyedi, semmi mással nem pótolható.”
Kamarás István, Vallásosság és irodalomolvasás = www.hunra.
hu/ira/kamaras_istvan.doc [2007. 07. 09.]
„[…] Az otthon melege NEM a lakás melege. Ami különbséget tesz két Joliot Curie téri ötödik emeleti lakás között, azt nem lehet leírni egy apróhirdetésbe és sajnos ráfi zetéssel sem lehet megvenni. Lehet, hogy szegény család gyermekeként mindig is az volt az álmom, hogy majd egyszer ezen a téren lakhassak és a Sas-hegyre nézzen a lakásom ablaka. És egy napon, amikor beköltözök és elérem azt, amiről annyit álmodtam rájövök, hogy a Joliot Curie téri lakásban is gyö-törhet az álmatlanság. A Joliot Curie téren se mindig melegít fel teljesen a forró fekete tea hideg téli hónapokon. Amikor pedig erre ráébredünk, már túl késő, hogy vágyainkat újra értelmezzük.
Akkor már hiába keressük apró-hirdetésben azt, amiről azt hittük, egy ötödik emeleti lakás kétszo-bás, akóvos, beépített konyhabú-torral fölszerelt, Sas-hegyre néző lakásban megtaláljuk.
Talán ha egyszer megtanu-lunk az után vágyakozni, ami már a miénk és felismerjük, hogy nem a tárgyak és az emberek tesznek minket boldoggá, hanem a bol-dogságunk teszik a tárgyakat és az embereket igazán fontossá, eljön az a nap, amikor lemerjük írni az apróhirdetésbe azt, amit keresünk: a boldogságot. […]”
[Sz. n.], Örkény-egypercesek – ahogy én látom = www.
danyscorner.blogter.hu/?post_
id=35537 [2007. 02. 20.] (Betűhív közlés!)
Petrik Szilárd (Őrnagy) és Pálos Árpád (Tót) budi-jelenete a kassai Th ália Szín-ház 2007-es előadásán
„Én Önnek, mint az írónak, nem tanácsolom, hogy ilyen írás közlését kérje, és
„Én Önnek, mint az írónak, nem tanácsolom, hogy ilyen írás közlését kérje, és