A posztmodernség felől szemlélődő olvasó számára érthetetlen, hogy Márainak például e műve sem (vagy alig) említtetik az újfajta műalkotás-módszertan iskolapéldájaként. Lőrinczy Huba Márai-kutató szavait idézzük a regényről* – nála találhatunk utalást a posztmodern jellemvonásokra:
„A halálsejtelemmel teli Szindbád pillant körül utószor a »világban«, s bú-csúnapja jószerével eseménytelen. Utoljára indul el óbudai házából a »ha-jós« mert hatvan pengő kellene kislánya vizsgaruhájára, utoljára száll a neki oly kedves kétfogatúra, utolszor látogatja meg a Lukács fürdő medencéit és dögönyözőit, utoljára mereng a »Csikágó« kávéház asztalánál az eltűnt társakon, megírván utolsó tárcáját, utoljára veszi szemügyre Pestet, »...e szo-morú és ügynökölő város«-t, utoljára eszik, borozgat és hallgat barátai közt, a »London« szálloda éttermében, s utószor tér meg hajnalban szeretteihez, hogy máris végső útjára vigye a vörös postakocsi: »A világ elmaradt a batár mögött, és Szindbád mosolygott, mert tudta, hogy idejében kell elmenni egy világból, melyhez nincs már igazi közünk«. Mindössze ennyi történik Márai remekében, de a cselekménytelen cselekményt dzsungelként növi be az emlékek, fantáziaképek, asszociációk miriádja, átitatja a mulandóságérzés mélyen megélt melankóliája, folyvást lebegteti a búcsú fátyolos melódiája.
A Szindbád hazamegy – akár megannyi Krúdy-regény s -novella – nem a fabula, annál inkább a szüzsé s a hangnem, a modalitás diadala. […]
Márai úgy teremti újjá Krúdy világát, hogy közben indirekt módon – a magáéról is beszél. […] A Szindbád hazamegy hódolat és imitáció, vallo-más és paródia egyszersmind. […]
A sokszorosan összetett Krúdy-mondatok bonyolult és merész asszo-ciációs indázással, váratlan elágazásokkal és közbeékelésekkel rendre víziós jellegűek, áttörik az éppen adott tér és idő határait – Márai re-gényében hasonlóképp. A stílimitáció hitelességének záloga azonban mindenekelőtt és mindenekfelett a képalkotás. […]
Hódolatba göngyölgetett, vallomással átitatott paródia is […] Má-rai kisregénye, távoli rokonságban állván az Így írtok ti című Karinthy-remekléssel. […]
A Szindbád hazamegy […] a paródia paródiája – az őszinte hódolat s a meghitt vallomás köntösében. S az eff éle hangkeverés, polifónia Máraitól korántsem volt idegen. […]
…egy értékekben szűkölködő, kisszerű és megvetett világból só-hajt vissza a szerző egy tán tágasabb, értékekben bővelkedőbb világ-ba, mert hőséhez hasonlóan neki is úgy tetszik, »...mintha az idő csá-kánya lebontotta volna a múlt tekintélyes és nemes épületét«.”*
imitáció utánzás
A fi lm egyik leghíresebb jelenete: Szindbád ebédel, Vendelin úr kiszolgál
„Manapság néhányan azt mond-ják, a Szindbád nagyon megko-pott, és ezt nem a kópiára értik.
Én inkább úgy érzem, Huszárik fi lmje a Gulácsy-alkotta Nacon-xypan-festmények [lásd az első fejezetben a 40. oldalt!] korta-lan jövőjéből átkerült a kortakorta-lan múltba. Most megint átlebegett a fejünk felett, miként annak idején: a mi jelenünkben sem ak-kor, sem ma nem találja a helyét.
Lebeg, mint a varázsszőnyeg, de nem dobja le a nézőjét. Nem dob le senkit, akinek van olyan szerencsés képzelete, hogy fel-kapaszkodhat rá.”
Bikácsy Gergely, Szindbád = www.
fi lmtortenet.hu/object.5baf487e-6cec-4ab2-b24d-09cabecab549.
ivy [2007. 02. 15.]
* Lrinczy Huba: „…személyiségnek len-ni a legtöbb…”: Márai-tanulmányok.
Szombathely, Savaria University Press, 1993, 173–185.
Huszárik Zoltán társtalan fi lmje-it, köztük a Szindbádot, említet-tük könyvünk első részében. Aki elolvassa a Szindbád hazamegy című Márai-regényt, abban jog-gal vetődhet föl a gondolat, hogy a rendező valójában talán nem is az eredeti Krúdy-novellák, ha-nem Márai Krúdy-képe alapján alkotta meg fi lmjét. A fabula ama fő motívuma, hogy mindketten a hős utolsó napját, s benne egész életét mesélik el (vö. Ulysses!), na-gyon hasonló. Tekintetbe véve, hogy 1971-ben, mint tudjuk, Márai „ismeretlen” író Magyar-országon, nyilván nem is lehetett volna nevét feltüntetni a stáb-listán. A problémának viszont érdemes lenne alaposabban utá-najárni: vajon olvasta-e a rendező a Márai-regényt? – a többi kérdés pedig már ebből következne…
152
ii. rész \ portrék \ márai sándor153
Szindbád hazamegy (1940)
A posztmodernség felől szemlélődő olvasó számára érthetetlen, hogy Márainak például e műve sem (vagy alig) említtetik az újfajta műalkotás-módszertan iskolapéldájaként. Lőrinczy Huba Márai-kutató szavait idézzük a regényről* – nála találhatunk utalást a posztmodern jellemvonásokra:
„A halálsejtelemmel teli Szindbád pillant körül utószor a »világban«, s bú-csúnapja jószerével eseménytelen. Utoljára indul el óbudai házából a »ha-jós« mert hatvan pengő kellene kislánya vizsgaruhájára, utoljára száll a neki oly kedves kétfogatúra, utolszor látogatja meg a Lukács fürdő medencéit és dögönyözőit, utoljára mereng a »Csikágó« kávéház asztalánál az eltűnt társakon, megírván utolsó tárcáját, utoljára veszi szemügyre Pestet, »...e szo-morú és ügynökölő város«-t, utoljára eszik, borozgat és hallgat barátai közt, a »London« szálloda éttermében, s utószor tér meg hajnalban szeretteihez, hogy máris végső útjára vigye a vörös postakocsi: »A világ elmaradt a batár mögött, és Szindbád mosolygott, mert tudta, hogy idejében kell elmenni egy világból, melyhez nincs már igazi közünk«. Mindössze ennyi történik Márai remekében, de a cselekménytelen cselekményt dzsungelként növi be az emlékek, fantáziaképek, asszociációk miriádja, átitatja a mulandóságérzés mélyen megélt melankóliája, folyvást lebegteti a búcsú fátyolos melódiája.
A Szindbád hazamegy – akár megannyi Krúdy-regény s -novella – nem a fabula, annál inkább a szüzsé s a hangnem, a modalitás diadala. […]
Márai úgy teremti újjá Krúdy világát, hogy közben indirekt módon – a magáéról is beszél. […] A Szindbád hazamegy hódolat és imitáció, vallo-más és paródia egyszersmind. […]
A sokszorosan összetett Krúdy-mondatok bonyolult és merész asszo-ciációs indázással, váratlan elágazásokkal és közbeékelésekkel rendre víziós jellegűek, áttörik az éppen adott tér és idő határait – Márai re-gényében hasonlóképp. A stílimitáció hitelességének záloga azonban mindenekelőtt és mindenekfelett a képalkotás. […]
Hódolatba göngyölgetett, vallomással átitatott paródia is […] Má-rai kisregénye, távoli rokonságban állván az Így írtok ti című Karinthy-remekléssel. […]
A Szindbád hazamegy […] a paródia paródiája – az őszinte hódolat s a meghitt vallomás köntösében. S az eff éle hangkeverés, polifónia Máraitól korántsem volt idegen. […]
…egy értékekben szűkölködő, kisszerű és megvetett világból só-hajt vissza a szerző egy tán tágasabb, értékekben bővelkedőbb világ-ba, mert hőséhez hasonlóan neki is úgy tetszik, »...mintha az idő csá-kánya lebontotta volna a múlt tekintélyes és nemes épületét«.”*
imitáció utánzás
A fi lm egyik leghíresebb jelenete: Szindbád ebédel, Vendelin úr kiszolgál
„Manapság néhányan azt mond-ják, a Szindbád nagyon megko-pott, és ezt nem a kópiára értik.
Én inkább úgy érzem, Huszárik fi lmje a Gulácsy-alkotta Nacon-xypan-festmények [lásd az első fejezetben a 40. oldalt!] korta-lan jövőjéből átkerült a kortakorta-lan múltba. Most megint átlebegett a fejünk felett, miként annak idején: a mi jelenünkben sem ak-kor, sem ma nem találja a helyét.
Lebeg, mint a varázsszőnyeg, de nem dobja le a nézőjét. Nem dob le senkit, akinek van olyan szerencsés képzelete, hogy fel-kapaszkodhat rá.”
Bikácsy Gergely, Szindbád = www.
fi lmtortenet.hu/object.5baf487e-6cec-4ab2-b24d-09cabecab549.
ivy [2007. 02. 15.]
* Lrinczy Huba: „…személyiségnek len-ni a legtöbb…”: Márai-tanulmányok.
Szombathely, Savaria University Press, 1993, 173–185.
Huszárik Zoltán társtalan fi lmje-it, köztük a Szindbádot, említet-tük könyvünk első részében. Aki elolvassa a Szindbád hazamegy című Márai-regényt, abban jog-gal vetődhet föl a gondolat, hogy a rendező valójában talán nem is az eredeti Krúdy-novellák, ha-nem Márai Krúdy-képe alapján alkotta meg fi lmjét. A fabula ama fő motívuma, hogy mindketten a hős utolsó napját, s benne egész életét mesélik el (vö. Ulysses!), na-gyon hasonló. Tekintetbe véve, hogy 1971-ben, mint tudjuk, Márai „ismeretlen” író Magyar-országon, nyilván nem is lehetett volna nevét feltüntetni a stáb-listán. A problémának viszont érdemes lenne alaposabban utá-najárni: vajon olvasta-e a rendező a Márai-regényt? – a többi kérdés pedig már ebből következne…
ugyanis nem nyári zsávolyruhát kaptunk, hanem rézgombos, fekete posztó „waff enrock”-ot és fekete posztónadrágot,
Naplók
Az írót élete végéig gyötörte a kétség, hogy jó regényíró-e, hátha „csak” a napló az ő igazi műfaja. Naplói tényleg felejthetetlen olvasmányok. A ben-nük megnyilatkozó szellem nagysága kétségtelen. Ahogyan ez a szellem a mindennapok érdektelen történéseit úgy gyűri maga alá, hogy egy tagmon-dattal odébb már a végtelenbe röpíti őket – és persze fordítva –, azt keve-sen tudták megtenni a magyar irodalomban. Álljon itt néhány idézet e tétel bizonyítására – csak egyetlen kötetből (Napló, 1945–57):
„Hosszú délutáni séta az első kora tavaszi fényben, a Váron és a Krisz-tinavároson át. Esztendeje nem láttam az ismerős romvárost. Házak előtt megyek el, melyek tele vannak romos emlékekkel. Az utcáról belépek egy rom-odúba: ez volt Kosztolányi dolgozószobája. Négy lyukas fal maradt meg, a mennyezet lelóg. A roskatag falak közül át-látni a szemközti romházra, amelyről a „Hajnali részegség”-ben, hagy-mázas önkívülettel, azt írta, eljön egyszer a pillanat, amikor nem lehet megkülönböztetni, »ember lakott-e itt, vagy állat ólja«* a szemközti lakás?… A pillanat eljött.”
„Három életforma van: az ulyssesi, a jézusi, a fausti. A többi adó-alany.”
„Lehet, hogy az utas, aki ötven év múltán lenéz a rakétarepülőgépek ablakából Franciaországra, ugyanolyan elnéző mosollyal gondol e te-rületek egykori »állam« voltára, mint ahogy én nézek most a gyorsvo-nat ablakából Firenze vagy Róma pályaudvarára. Ez a folyamat sokáig késik az időben, de ha egyszer beérett, tud rendkívül gyors lenni.”
* Márai tollhibája, a vers szövege helye-sen: „…otthonunk volt-e vagy állat óla”.
napló Általában a történésekkel, eseményekkel együtt („aznap”) születő, dokumentum jellegű, gyakran pontos dátumokkal ellátott feljegyzéssorozat.
Vannak naplók, amelyeket szerzőjük eleve a külvilágra való tekintettel ír, még ha ezt általában tagadni is illik.
A fi ktív napló eleve szépirodalmi alko-tásként születik.
Az önéletírás-kutatás az irodalom-tudománynak ma kiemelt iránya (lásd a 87. oldalt is!). A művek által való énteremtés hasonlóképpen jelentős kutatási terület, mely elsősorban a pszi-choanalízissel rokonítható (lásd erről a József Attila-fejezetben a Bókay Antal-idézeteket a 85., 89. oldalakon!).
Beszélgessetek a fenti idézetek akkori és mai aktualitásáról! Lehetséges, hogy az utolsó Márai-mondatok „beérésé”-nek éppen most éljük az ide-jét? Íme, még egy adalék, amelyben az író látnoki pontossággal jövendöli meg – 1942-ben! – a két emberöltővel későbbi időket:
„A jövő Európáját gazdasági vonatkozásban nem lehet másképp látni, mint vámhatárok nélküli, óriási termelő- és elosztóterületet, ahol az európai szellem kicsinyes helyi érdekek akadálya és gátlása nélkül végre kifejtheti igazi képességeit. Ma talán még valószínűtlennek tetszik, de né-hány esztendő múltán egyáltalán nem lesz valószínűtlen a föltevés, hogy a mai gazdasági érdekektől és világnézeti szempontoktól tragikusan rész-letekre szaggatott Európa helyén fölépül egy másik, ahol minden európai nemzet polgára akadály nélkül utazhat, s az útlevél zsebében jogot ad, hogy vízum nélkül lépje át az európai országok határait, Oslóban ugyan-azzal a pénzzel fi zessen, mint Nápolyban, s a norvég halász áruját egyene-sen és külön engedély nélkül feladhassa a bolgár nagykereskedő címére.
[…] s Európa népei e nagyszabású gazdasági áramkörön belül mindegyre öntudatosabban kényszerülnek majd kifejleszteni nemzeti egyéniségü-ket és képességeiegyéniségü-ket, ha versenyben akarnak maradni.”
(Röpirat a nemzetnevelés ügyében) 2.
… és egy másik blogbejegyzés:
„Más kevésbé meghatározó: ma láttam Az emigráns című fi lmet.
Márai életét dolgozza föl, azt hi-szem úgy, hogy tán még Márai-nak is tetszene. A naplóját veszik alapul. A hitetlen, hazában nem bízó, senkivel közösséget nem vállaló férfi képe, akinek mégis van társa a »NŐ«. Jó fi lm, és ér-dekes mindig látni egy távolra szakadt magyar szemével a rend-szerváltást…
Meg végre ezer év után találkoz-tam ma Eszterrel ☺☺☺☺ Be-szélgettünk a világról, és fagyiz-tunk egy csmót meg aztán moziztunk ;-)
[…] Holnap geostat gyak zh (szá-mítógépes), pénteken ásványtan ea zh, hétfőn magyaro ősmarad-ványai, valamikor annak a hét-nek a második felén alkalmazott ősdeg gyak zh…
És csak ezek után jöhetnek a vizs-gák…
Érdekes vizsgaidőszaknak nézek elébe. De a fő: az Eco könyv csu-dajó! ;-)
surija, Eco, Márai-fi lm = www.
b l o g o l . h u / c o m m e n t . p h p
?log=870170 [2007. 07. 05.]
Egy hír a netről…
(2007. április 18. szerda 13:28)
„A jövő héttől látható a mozikban a Márai Sándor író és felesége utolsó éve-it bemutató, Az emigráns – Minden másképp van című fi lm. Dárday István és Szalai Györgyi alkotása Márai Sándor Naplója alapján készült.”
(Sz. n.) = www.gyongyos.info/kulturalis-hirek/jovo-heten-jon-a-marai-fi lm.
html [2007. 07. 05.]
Egy blogbejegyzés: „amúgy ha-ragszom, bár nem tudom kire, de nagyon haragszom, amiért nin-csen emléktábla a Logodi utcában Kosztolányi házának a helyénél.
Mert nincsen ott most semmi.”
www.dzso.freeblog.hu/archives/
2006/01 [2007. 02. 14.]
A Mikó utcai Márai-szobor (Gulyás Gyula alkotása)
Ha Budapesten éltek, vagy ott kirándultok, látogassatok el a Budai Vár aljába, s a Mikó utca és a Logodi utca keresztező-désében álljatok meg néhány percre a Márai-szobornál! Ér-demes ott (f)elolvasni – ha az autóforgalom megengedi – a Hajnali részegséget és a legszebb Márai-verset, a Ha-lotti beszédet (amely persze szintúgy evokálja Kosztolányit, mint a föntebb idézett napló-jegyzet).
1.
1.
154
ii. rész \ portrék \ márai sándor155
Naplók
Az írót élete végéig gyötörte a kétség, hogy jó regényíró-e, hátha „csak” a napló az ő igazi műfaja. Naplói tényleg felejthetetlen olvasmányok. A ben-nük megnyilatkozó szellem nagysága kétségtelen. Ahogyan ez a szellem a mindennapok érdektelen történéseit úgy gyűri maga alá, hogy egy tagmon-dattal odébb már a végtelenbe röpíti őket – és persze fordítva –, azt keve-sen tudták megtenni a magyar irodalomban. Álljon itt néhány idézet e tétel bizonyítására – csak egyetlen kötetből (Napló, 1945–57):
„Hosszú délutáni séta az első kora tavaszi fényben, a Váron és a Krisz-tinavároson át. Esztendeje nem láttam az ismerős romvárost. Házak előtt megyek el, melyek tele vannak romos emlékekkel. Az utcáról belépek egy rom-odúba: ez volt Kosztolányi dolgozószobája. Négy lyukas fal maradt meg, a mennyezet lelóg. A roskatag falak közül át-látni a szemközti romházra, amelyről a „Hajnali részegség”-ben, hagy-mázas önkívülettel, azt írta, eljön egyszer a pillanat, amikor nem lehet megkülönböztetni, »ember lakott-e itt, vagy állat ólja«* a szemközti lakás?… A pillanat eljött.”
„Három életforma van: az ulyssesi, a jézusi, a fausti. A többi adó-alany.”
„Lehet, hogy az utas, aki ötven év múltán lenéz a rakétarepülőgépek ablakából Franciaországra, ugyanolyan elnéző mosollyal gondol e te-rületek egykori »állam« voltára, mint ahogy én nézek most a gyorsvo-nat ablakából Firenze vagy Róma pályaudvarára. Ez a folyamat sokáig késik az időben, de ha egyszer beérett, tud rendkívül gyors lenni.”
* Márai tollhibája, a vers szövege helye-sen: „…otthonunk volt-e vagy állat óla”.
napló Általában a történésekkel, eseményekkel együtt („aznap”) születő, dokumentum jellegű, gyakran pontos dátumokkal ellátott feljegyzéssorozat.
Vannak naplók, amelyeket szerzőjük eleve a külvilágra való tekintettel ír, még ha ezt általában tagadni is illik.
A fi ktív napló eleve szépirodalmi alko-tásként születik.
Az önéletírás-kutatás az irodalom-tudománynak ma kiemelt iránya (lásd a 87. oldalt is!). A művek által való énteremtés hasonlóképpen jelentős kutatási terület, mely elsősorban a pszi-choanalízissel rokonítható (lásd erről a József Attila-fejezetben a Bókay Antal-idézeteket a 85., 89. oldalakon!).
Beszélgessetek a fenti idézetek akkori és mai aktualitásáról! Lehetséges, hogy az utolsó Márai-mondatok „beérésé”-nek éppen most éljük az ide-jét? Íme, még egy adalék, amelyben az író látnoki pontossággal jövendöli meg – 1942-ben! – a két emberöltővel későbbi időket:
„A jövő Európáját gazdasági vonatkozásban nem lehet másképp látni, mint vámhatárok nélküli, óriási termelő- és elosztóterületet, ahol az európai szellem kicsinyes helyi érdekek akadálya és gátlása nélkül végre kifejtheti igazi képességeit. Ma talán még valószínűtlennek tetszik, de né-hány esztendő múltán egyáltalán nem lesz valószínűtlen a föltevés, hogy a mai gazdasági érdekektől és világnézeti szempontoktól tragikusan rész-letekre szaggatott Európa helyén fölépül egy másik, ahol minden európai nemzet polgára akadály nélkül utazhat, s az útlevél zsebében jogot ad, hogy vízum nélkül lépje át az európai országok határait, Oslóban ugyan-azzal a pénzzel fi zessen, mint Nápolyban, s a norvég halász áruját egyene-sen és külön engedély nélkül feladhassa a bolgár nagykereskedő címére.
[…] s Európa népei e nagyszabású gazdasági áramkörön belül mindegyre öntudatosabban kényszerülnek majd kifejleszteni nemzeti egyéniségü-ket és képességeiegyéniségü-ket, ha versenyben akarnak maradni.”
(Röpirat a nemzetnevelés ügyében) 2.
… és egy másik blogbejegyzés:
„Más kevésbé meghatározó: ma láttam Az emigráns című fi lmet.
Márai életét dolgozza föl, azt hi-szem úgy, hogy tán még Márai-nak is tetszene. A naplóját veszik alapul. A hitetlen, hazában nem bízó, senkivel közösséget nem vállaló férfi képe, akinek mégis van társa a »NŐ«. Jó fi lm, és ér-dekes mindig látni egy távolra szakadt magyar szemével a rend-szerváltást…
Meg végre ezer év után találkoz-tam ma Eszterrel ☺☺☺☺ Be-szélgettünk a világról, és fagyiz-tunk egy csmót meg aztán moziztunk ;-)
[…] Holnap geostat gyak zh (szá-mítógépes), pénteken ásványtan ea zh, hétfőn magyaro ősmarad-ványai, valamikor annak a hét-nek a második felén alkalmazott ősdeg gyak zh…
És csak ezek után jöhetnek a vizs-gák…
Érdekes vizsgaidőszaknak nézek elébe. De a fő: az Eco könyv csu-dajó! ;-)
surija, Eco, Márai-fi lm = www.
b l o g o l . h u / c o m m e n t . p h p
?log=870170 [2007. 07. 05.]
Egy hír a netről…
(2007. április 18. szerda 13:28)
„A jövő héttől látható a mozikban a Márai Sándor író és felesége utolsó éve-it bemutató, Az emigráns – Minden másképp van című fi lm. Dárday István és Szalai Györgyi alkotása Márai Sándor Naplója alapján készült.”
(Sz. n.) = www.gyongyos.info/kulturalis-hirek/jovo-heten-jon-a-marai-fi lm.
html [2007. 07. 05.]
Egy blogbejegyzés: „amúgy ha-ragszom, bár nem tudom kire, de nagyon haragszom, amiért nin-csen emléktábla a Logodi utcában Kosztolányi házának a helyénél.
Mert nincsen ott most semmi.”
www.dzso.freeblog.hu/archives/
2006/01 [2007. 02. 14.]
A Mikó utcai Márai-szobor (Gulyás Gyula alkotása)
Ha Budapesten éltek, vagy ott kirándultok, látogassatok el a Budai Vár aljába, s a Mikó utca és a Logodi utca keresztező-désében álljatok meg néhány percre a Márai-szobornál! Ér-demes ott (f)elolvasni – ha az autóforgalom megengedi – a Hajnali részegséget és a legszebb Márai-verset, a Ha-lotti beszédet (amely persze szintúgy evokálja Kosztolányit, mint a föntebb idézett napló-jegyzet).
1.
1.
természetesen hosszúnadrágot, amilyenben még soha nem jártunk. Pedig szép, meleg ősz volt, azaz tulajdonképpen még csak
Látjátok, feleim, szem’tekkel mik vagyunk.
Por és hamu vagyunk.
Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek.
Össze tudod még rakni a Margitszigetet?…
Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat.
A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat.
Nyelvünk is foszlik, szakadoz, és a drága szavak Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt.
A „pillangó”, a „gyöngy”, a „szív” – már nem az, ami volt, Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt
És megértették, ahogy a dajkaéneket
A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti meg.
Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké, A gyereknek Toldi-t olvasod, és azt feleli, oké.
A pap már spanyolul morogja koporsónk felett:
„A halál gyötrelmei körülvettek engemet!”…
Az ohioi bányában megbicsaklik kezed, A csákány koppan és lehull nevedről az ékezet.
A tyrrheni tenger zúgni kezd s hallod Babits szavát, Krúdy hárfája zengi át az ausztrál éjszakát.
Még szólnak és üzennek ők, mély szellemhangokon, A tested is emlékezik, mint távoli rokon.
Még felkiáltasz: „Az nem lehet, hogy oly szent akarat…”
De már tudod! Igen, lehet … És fejted a vasat Th üringiában. Posta nincs. Nem mernek írni már.
Minden katorga jeltelen, halottért sírni kár.
A konzul gumit rág, zabos, törli pápaszemét, Látnivaló, untatja a sok okmány és pecsét. – Havi ezret kap és kocsit. A Misiss s a baby Fényképe áll az asztalán. Ki volt neki Ady?
Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene?
Arany szava?… Rippli színe? Bartók vad szelleme?
Arany szava?… Rippli színe? Bartók vad szelleme?