– 1917 július 11. és 21. –
Július 11-én jelentette be a képviselőház elnöke, hogy Vázsonyit újból kép- viselővé választották, ugyanezen az ülésen Farkas Pál interpellációt intézett az igazságügyminiszterhez, hogy tájékoztassa a képviselőházat azokról az elvekről, amelyeket a hadviselés érdekei ellen elkövetett bűncselekmények, különösen a
hadiszállítások körül elkövetett visszaélések megtorlásáról szóló 1915 évi XIX. t.-c- nek és a gyorsított eljárás tervezett revíziójánál érvényesíteni óhajt.
Vázsonyi tudvalévőleg a Tisza-kormány alatt, Balogh Jenő igazságügymi- nisztersége idejében, több beszédben kifogásolta a gyorsított eljárás módját. Ebben a kérdésben az ügyvédi kamarák jogász-testületei is osztoztak álláspontjában, úgy, hogy mindjárt minisztersége első napjaiban ebben a kérdésben ankétot hívott össze. Az ankét után hangzott el Farkas Pál interpellációja a Házban, amelyre Vázsonyi így válaszolt:
Vázsonyi Vilmos igazságügyminiszter: Tisztelt Ház! Hálás vagyok igen t. képviselőtársamnak, hogy alkalmat ad nekem arra, hogy bizo- nyos szállongó hírekkel és félreértésekkel szemben a Ház előtt állás- pontomat tisztázzam. (Halljuk! Hulljuk!)
A t. képviselő úrnak és t. barátomnak első kérdése az, vajjon haj- landó vagyok-e a Házat azon főbb irányelvekről tájékoztatni, amelyeket a hadviselés érdeke ellen elkövetett bűncselekmények, különösen a hadi- szállítás körül elkövetett visszaélések megtorlásáról szóló 1915 évi XIX.
t.-cikk revíziójánál érvényesíteni szándékozom. Erre nézve rövid felele- tem az, hogy egyáltalában nem szándékozom ezen törvénycikk revízióját kezdeményezni. (Helyeslés.)
A másik kérdés az, hogy vajjon a gyorsított eljárás tervezett reví- ziójánál milyen elveket kívánok érvényesíteni. Ennél a pontnál elsősor- ban bátor vagyok kijelenteni, hogy az anyagi rendelkezések között és a büntető eljárás rendelkezései között azonban nem tudom azt a szoros kapcsolatot megtalálni, amelyet t. képviselőtársam. (Helyeslés.) Mert a bűnvádi eljárás mikéntje nem jelenti az anyagi törvény szigorának enyhítését. (Helyeslés.) Ha én annak, akit szigorúan elítélni kívánok, az esetre, ha bűnben találtatott, biztosítom azt a jogát, hogy kibeszél- hesse magát, hogy védekezhessék, hogy a maga védelmére felhozhasson mindent és ha nem keltem benne azt a képzetet, hogy én őt elnyomni kívánom, hanem, ha kénytelen elismerni a legnagyobb bűnös is, hogy a védelem szabadsága mellett vele szemben a jogos megtorlás érvényesült (Helyeslés.), akkor tulajdonképen még nagyobb mértékben tudom elő- idézni a társadalomban a megvetést a bűnösökkel szemben. Így soha semmi kétséget, egy kulcslyuknyi rést sem hagyok fenn az iránt, hogy az az ember, akire lesújtott az igazságszolgáltatás megérdemelt teljes ereje, tényleg bűnös, megérdemli a büntetést és az ennek nyomán jogosan kijáró társadalmi megvetést. (Helyeslés.)
Minthogy én, t. Ház, a gyorsított eljárás lényegét abban találom, hogy a fórumok megrövidíttetnek – tehát a rendes gyorsított eljárás- nak egyik fóruma a királyi törvényszék, másik fóruma a királyi Tábla, a garanciális gyorsított eljárásban pedig egyik a királyi törvényszék ötös tanácsban, másik a királyi Kúria – s minthogy másfelől a gyor- sítást abban találom, hogy közvetlen az idézés, vagyis kifogások a vád- indítvány ellen nem tehetők: azokat a panaszokat, amelyek az ügyvédi kamarák részéről és a megtartott ankéten merülték föl, s amelyek tisztán és kizárólag arra vonatkoznak, hogy a gyorsított eljárásnak a védelem szabadságával s az anyagi igazság kiderítésével ellentétes részei revízió alá vétessenek, a magam részéről helyeseknek ismertem fel, olyanoknak, amelyeket méltányolni kell. (Helyeslés balfelől.) Viszont, t. Ház, ámbár az ankéten jelenlevők mindannyian, a magas bírói funkcionáriusok is mind kivétel nélkül, az egész gyorsított eljárásnak eltörlését kívánták egyhangúlag, én a magam részéről az egész gyorsított eljárásnak eltör-
lésére még nem tartom elérkezettnek az időt (Élénk helyeslés.), hanem egyelőre egy átmenetet kívánok létesíteni: megadni a közszabadságnak és a védelemszabadságnak azt, ami elengedhetetlen a közszabadság szem- pontjából, viszont azonban (Helyeslés.) tekintettel arra, hogy a gyorsí- tott eljárás nemcsak a szállítási deliktumokra vonatkozik, amelyekről t. képviselőtársam szólt, hanem sok más, igen fontos államellenes de- liktumra is, nem tartanám helyesnek, hogy tovább menjek és a gyorsí- tott eljárás teljes eltörlését már most statuáljam. (Helyeslés.) Remélem, hogy a normális viszonyok felé közeledve mindinkább lehet továbbmenő- leg is enyhíteni ezeken a szabályokon s a gyorsított eljárás teljes eltör- lését is meg lehet csinálni.
Meg kell nyugodnom abban, t. Ház, hogy az ügyészség maga is lehessen nyomozó hatóság a gyorsított ügyekben, tekintettel arra, hogy az ország közigazgatósági hatóságai sokfelé most túl vannak terhelve s a nyomozást, pláne hadterületen, helyesen nem vezethetik, de viszont szükségesnek tartom, hogy a királyi ügyészségek eljárása bírói kontroll alá kerüljön (Helyeslés.), hogy a bíróságokkal szemben a teljes bizoda- lom álláspontjára helyezkedjünk (Helyeslés balfelől.) s az ügyészséget soha és semmi körülmények között a bíróságok fölé ne emeljük. (Élénk Ivßlyesles és taps balfelől.)
Szükségesnek tartom továbbá, habár még a részletekkel nem va- gyok tisztában s végleges véleményt nem mondhatok e tekintetben, hogy ott, ahol a garanciális gyorsított eljárásról s a királyi Kúria előtt érvé- nyesített semmiségi panaszról van szó, olyan intézkedéseket tegyünk, amelyek biztosítják a védelem szabadságát s lehetővé teszik az anyagi igazság kiderülését, hogy itt senki ne mondhassa azt, hogy a szabályok dobpergésével fojtották bele a szót s nem engedték meg neki, hogy vé- delmét szabadon érvényesíthesse. (Helyeslés balfelől.)
Természetes, t. Ház, hogy mindazokat a korlátozó intézkedéseket, amelyek a védelem szabadsága szempontjából eddig fennállottak, – pél- dául az, hogy a terheltnek és gyanúsítottnak vallomását is csak ügyészi engedéllyel volt szabad a védőnek megtekinteni, s előfordulhatott, hogy heteken keresztül nem jutott a védő ahhoz, hogy megtudja: tulajdon- kép mivel gyanúsíttatik az ő védence, – ezeket és hasonlókat magam részéről is mellőzendőnek tartom. (Helyeslés balfelől.) Mert hiszen mód- jában van a nyomozó hatóságnak az iratok többi részét a közönséges bűnvádi perrend szabályai szerint is elzárni a védelem elől.
Meg kell azonban jegyeznem, hogy teljesen méltánytalannak tar- tom igen t. képviselőtársamnak azon nyilatkozatát, melyet az ankéten részt vett egyik kúriai tanácselnökkel, két táblai tanácselnökkel s a buda- pesti királyi büntető törvényszék elnökével szemben tett,... (Zaj jobbfelől.)
Elnök: Csendet kérek, képviselő urak!
Vázsonyi Vilmos igazságüg y miniszter: ... akik a gyorsított eljárás eltörlése mellett nyilatkoztak. Nem tudom, kit méltóztatott ezek közül érteni, mert azt méltóztatott mondani, hogy a kormányváltozás ténye jobb meggyőződésre hozta őket,
T. Ház! Én senkivel ezen magas bírói funkcionáriusok közül egyál- talán nem beszéltem, de nem is beszélhettem előzetesen senkivel arról, hogy az ankéten milyen véleménye lesz. Mikor ők az ankétra eljöttek, – teljesen szabadon, nem is képzelhető másként magyar bíróról (Élénk helyeslés balfelől.), meggyőződésük szerint mondották el véleményüket.
(Helyeslés balfelől. Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Nekem fogal- mam sem lehetett, hogy mily véleményt mondanak, mert hiszen szombat- ról vasárnapra, történt ez a meghívás. Nagyon kérném tehát képviselő- társamat, méltóztassék szavainak oly értelmet adni, hogy ezek közül a jelenvolt urak közül ezt magára egyik se vonatkoztathassa. Mert én meg- vagyok győződve, hogy ők ma is csak azt mondották el, ami a meg- győződésük.
T. képviselőtársam maga is belátta és előadta, hogy a három esz- tendő tapasztalatai más jogi meggyőződést érlelhetnek az emberben ezen kérdések felől. Itt végre is nem politikai, hanem jogi kérdésről van szó.
Ha tehát a háborúnak harmadik esztendejében, a gyorsított eljárás je- lenlegi stádiumában s az eddigi tapasztalatok alapján egy magas bírói funkcionárius ma esetleg mást mond, – mert nem tudom, mit mondott akkor, mit mondott annakidején, – ez nem azt jelenti, hogy meggyő- ződését a változó kormányok szerint akarja irányítani, hanem csak azt, hogy az eddigi tapasztalatok alapján (Úgy van! Úgy van! Élénk helyes- lés balfelől), a judikaturában szerzett tudomása alapján más meggyő- ződésre jutott s ezt a meggyőződést, szabadon érvényesítette. (Helyeslés balfélöl.)
Még röviden kívánok t. képviselőtársamnak azon szavaira reflek- tálni, amelyeket a volt t. igazságügyminiszter úr működésére vonatko- zólag hozott fel. Nekem volt alkalmam személyesen is kijelenteni a volt t. igazságügyminiszter úrnak, hogy az az ellentét, amely politikailag és jogpolitikai tekintetben is fennáll közöttem és közötte, egyáltalában nem változtat sem azon a tiszteleten, amelyet személye iránt, sem azon tiszte- leten, amelyet működése iránt táplálok. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Egyáltalában nem szándékozom elődöm rovására vagy az ő érdemének megtépésével magamnak érdemeket szerezni. (Élénk helyeslés a balol- dalon.) És hogy ő kötelességét hazafiasán és emberfeletti buzgósággal teljesítette, annak magam tanúja vagyok és azt, mint politikai ellenfele, elismertem a múltban, elismerem ma is. Viszont az, hogy én természete- sen a magam meggyőződését iparkodom – áthatva ugyancsak a jognak a tiszteletétől és a hazának szeretetétől – érvényesíteni, ez, azt hiszem, semmiféle félreértésre okot nem adhat. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Tisztelettel kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a baloldalon.)
Az újabb ankétet Julius 21-én tartották meg és ezen az ankéten Degré Miklós kir. ítélőtáblai tanácselnök, Lengyel Aurél kir. ítélőtáblai bíró. Langer Jenő budn- pesti kir. büntetőtőrvényszéki tanácselnök és az ügyvédi kar számos képviselője fejtették ki a kérdésben álláspontjukat. Az ankét után a tanácskozás eredményét így foglalta össze Vázsonyi:
Vázsonyi Vilmos igazságügy miniszter: Amikor berekesztjük tanács- kozásainkat, ki kell jelentenem, hogy ezek mindenesetre eredményesek voltak, mert a kérdéseket minden irányban megvilágosították. Ha nem is léphetünk még arra a térre, hogy a gyorsított eljárást teljesen eltöröl- jük, ez a javítás, amely rövidesen be fog következni, megközelíti azt az állapotot, amikor a gyorsított eljárást végleg eltörölhetjük, hiszen vala- melyes átmenetitek kell lennie. Épp úgy, mint a magánjogi törvényeknél, a büntetőperrendtartásnál is lépésről-lépésre történik a háborús rendel- kezésekről való átmenet a normális viszonyokra. Azt hiszem, hogy ez a lépés, amelyet megteszünk, nagyon jelentékeny. A fórumok megrövidíté- sén és az ügyészi nyomozáson kívül helyre lesz állítva a Bp. minden
garanciája, sőt a semmiségi panasznak az a garanciája is, melyről bátor valtam megemlékezni. Ebben az esetben nézetem szerint a gyorsított eljárásba olyan paragrafust illesztünk bele, amely kiemelkedik még a Bp. szakaszai közül is. A közszabadság, a védelem szabadsága szempont- jából igen jelentékeny lépést teszünk előre. Természetes, hogy az aggó- dóknak is meg kell adnunk a magukét és természetes, hogy nagy állami érdekeket is figyelembe kell venni.
A gyorsított eljárás bírálgatásánál ugyanis abban találom a téve- dést, hogy a közvélemény és a laikusok, sőt néha a jogászok is mindig csak szállítási visszaélésekről beszélnek, holott ezek a gyorsított eljárás- nak csak elenyésző töredékét teszik. A gyorsított eljárás alá eső egyéb ügyek statisztikáját fontos állami érdekből nem lehetett közzétennem, mert nem volna kívánatos, feltárni azt a statisztikát, hogy az állami érdek hány esetben sértetett meg. A gyorsított eljárást ezeken a területeken eltörölni: ezt a feladatot felelőssége tudatában senki sem vállalja ma- gára. Ha azonban a gyorsított eljárás megmarad, akkor lehetetlen olyan rendeletet alkotni, amely csak a szállítási deliktumokat veszi ki a gyor- sított bűnvádi eljárás szabályai alól. Gondolom, mindenki beláthatja, hogy ez igen téves következtetésekre adna alkalmat.
Röviden összegezve: a cél, amelyet kitűztünk az, hogy a közsza- badságokat és a védelem szabadságát szolgáljuk, viszont azonban az állam érdekeit és biztonságát is megóvni kívánjuk.
VI.