• Nem Talált Eredményt

Újságíró voltam és az is maradok

– 1917 június 19. –

A Budapesti Újságírók Egyesületében június 19-én választmányi ülésen jelent meg Vázsonyi Vilmos, a választmány régi tagja, Grecsák Károly államtitkár kísé- retében. Márkus Miksa elnök üdvözölte Vázsonyit és az újságírói kar büszkeségét fejezte ki afelett, hogy Vázsonyi, a publicista, a miniszteri székbe jutott. Az üdvözlő beszédre Vázsonyi így válaszolt:

Vázsonyi Vilmos: Elsősorban arra kérem az Újságírók Egyesüle- tét, hogy továbbra is a választmány tagja maradhassak. Nem tartozom azok közé, akik a sajtót eszköznek használják fel a maguk céljaira, ha- nem magam is a sajtó munkása maradok és ha szükséges, éppen úgy most is tollat fogok ragadni és a hírlapirodalom terén fogok dolgozni, mint annak előtte tettem. Újságíró voltam és az is maradok. Mint újság- író mondom: szabaddá kell tenni a sajtót és le kell róla szedni az új sajtótörvény béklyóit. Sajnos, amíg a háború tart, addig a sajtó a teljes békeszabadságot nem élvezheti. De a hadviselés érdekei, a külügyi kér- dések és talán a közellátási kérdések lehetnek egyedül azok a korlátok, amelyek közé a sajtó szorítható. Ami ezen kívül esik, abban teljes sajtó- szabadságot kell biztosítani és intézkedni kell aziránt, hogy a hadvise- lés érdekeinek címletével való minden visszaélés megszűnjön. A had- viselés érdekeitől elvált belpolitikai kérdéseknek teljesen szabad tár- gyalása és szabad kritikája kell, hogy biztosíttassék. Arról pedig szó sem lehet, hogy a cenzúra, miként a múltban, még a művészet, irodalom és zene terére is átcsapjon.

Azt kértem önöktől, hogy továbbra is tagja maradhassak a választ- mánynak és ezzel egyúttal programmot is adtam. Mert ha itt akarok ülni továbbra is önök között, ez azt jelenti, hogy méltó kívánok arra lenni, hogy az önök kartársa lehessek. Én tudom azt, hogy a Hírlapiró, bármilyen magas polcra emelkedjék valaki, azt, hogy kartársának szó- lítsa, nem engedi meg neki, ha nem méltó arra, hogy kartársa legyen.

Ha azt mondom, hogy itt akarok önök közt maradni és arra kérem önö- ket, hogy fogadjanak el továbbra is kartársuknak, akkor, azt hiszem, a legegyszerűbb programmot adtam, azt a programmot, hogy soha az újságírói szolidaritásból kilépni, soha a magyar sajtó érdekei ellen véteni nem fogok, hanem minden erőmet a sajtó jogos érdekeinek szol- gálatába kívánom állítani.

Vázsonyi Vilmos beszéde végén valamennyi jelenlévő felállott és állva tap- solták és ünnepelték percekig az igazságügyminisztert.

VI.

Hódítsuk meg a magyar hazát a magyar népnek

– 1917 június 30.

-Az üdvözlések során a legkülönbözőbb testületek jelentkeztek még Vázsonyi Vilmosnál, az új igazságügyminiiszternél, így a vasutasok, a kereskedelmi alkal- mazottak, a különböző egyesületek vezetőségei, majd pedig az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés-ben a különböző kereskedelmi szervezetek üdvözölték az igazságügyminisztert, június 30-án pedig az ügyvédi kamarák országos küldött- sége jelent meg előtte, amelynek nevében Papp József budapesti kamarai elnök- helyettes köszöntötte. A küldöttségben részt vett az ország valamennyi ügyvédi kamarája, az ügyvédi gyám- és nyugdíjintézet, a Kúria ügyvédi tanácsának, valamint a bírói és ügyvédi vizsgáló bizottságnak ügyvédtagjai, az ügyvédszövet- ség. Az üdvözlő beszédre az igazságügyminiszter így válaszolt:

Vázsonyi Vilmos: Büszkén vallom ma is magamat ügyvédnek és vallottam mindenkor olyan időkben is, amikor a védelem szabadságát a képviselőházban hangoztatni talán nem volt egészen népszerű, kelle- mes és opportunus. Abban a meggyőződésben voltam és vagyok, hogy a magyar ügyvédi kar a magyar alkotmányosságnak és a magyar közsza- badságnak, tehát ezzel egyúttal a nemzeti iránynak is, legerősebb tá- masza.

Amikor a legsötétebb korszak borult a magyar alkotmányosságra, a magyar ügyvédi kar abban az időben is megállt szilárdan, dacosan és teljesítette hivatását. A Martinovics-korszakban feljegyezték azon védők nevét, akik, amikor még egy-egy védőbeszédet is felségárulásnak deklaráltak, egy-egy védőbeszédet, melyet maga a vádlott tar- tott, bátran, elszántan és nemesen teljesítették a védői hivatást.

A magyar ügyvédségnek mindig ez volt a hagyománya. Sohasem volt népgyűlölő, sohasem rejtette el a jognak bibliáját a nép elől, hogy azt mint kaszt élvezze s annak igazságait eltitkolja. A magyar ügyvédség mindig apostolként hirdette a jognak tanait, mindig azon volt, hogy felvilágosítson, neveljen és ahol elnyomatást lát, ott védjen, támasztékot, segítséget adjon. (Zajos éljenzés.) Ez a magyar ügyvédség nemes tradíciója, amióta csak fennáll. Ezért mindazok, akik ebben az országban nem kívántak világosságot, egyenlő jogot és közszabadságot, mindenkor azon dolgoztak, hogy a magyar ügyvédi karnak tekintélyét és tiszte- letét lerombolják. Nemcsak azt hirdetem én, hogy a magyar ügyvédségnek anyagilag függetlennek kell lennie, hogy meg kell találnia azt az anyagi boldogulást, mely nagy készültségének, műveltségének és hivatásának megfelel, hanem ennél többet követelek a magyar ügyvédség számára, megkövetelem azt a feltétlen tiszteletet, amely kijár neki. (Élénk tetszés.) A mi kamaráink közgyűléseinek története egyúttal az egyenlő jogért, a közszabadságért és a jogeszméért vívott küzdelemnek története is. Oly korszakokban, mikor még parányi volt ebben az országban azok- nak a száma, akik demokratikus eszméket hirdettek, amikor még ezt a parányi részét a magyar társadalomnak üldözés érte, a magyar kamarák már felemelték szavukat az üldöztetés ellen. A magyar ügyvédi kamarák először értették meg azt, hogy a nagy Magyarországnak alapja az, hogy hódítsuk meg a magyar hazát magának a magyar népnek és az egyenlő jognak, s tegyük a magyar népet boldoggá és hatalmassá. (Lelkes éljenzés.) Mi ügyvédek az anyagi kérdéseket mindenkor azon az úton

akartuk megoldani, hogy ne más társadalmi osztályok rovására boldo- guljunk anyagilag, hanem azt kívántuk, hogy perzseltessenek fel a jog- talanság őserdői, legyenek azok termő szántóföldekké, hajtson ki azokból majdan a jognak búzakalásza. (Zajos taps.) Ez a mi tradíciónk, ez a mi multunk és ez a mi jövőnk.

Amit az előttem szóló a védelem szabadságáról hirdetett, azt minden betűjében nemcsak elfogadom, de a legközelebbi napokban ennek rendeleti úton kívánok kifejezést adni. Amint a legközelebbi napokban szándékozom kiadni a sajtócenzura visszaszorításáról szóló rendeletet, amennyire a háborús viszonyok és körülmények közt lehetséges, vissza- adni a sajtó szabadságát, addig is, amíg a jelenlegi sajtótörvényt romba nem dönthetjük és az esküdtszékeket a maguk épségében és tisztasá- gában vissza nem állíthatjuk. (Taps.) Viszont gyorsan kívánok cselekedni abban az irányban, hogy szűnjék meg az a felfogás, amely a kívánatos szigort és az eljárás szigorúságát összetéveszti, mely az anyagi rendelkezés szigorát összetéveszti a védelem szabadságának korláto- zásával. (Zajos taps.) Az én felfogásom szerint ennek épp az ellenkezője logikus. Minél enyhébb törvényeket kell végrehajtani, annál kevésbé van szükség az ügyvédre és minél szigorúbb a törvény, annál inkább kell ügyelni, hogy a védelem szabadsága minden irányban teljesen meglegyen.

Arra kérem önöket, hogy holnap délelőtt, amikor a gyorsított eljárás ügyében itt ezen a helyen tanácskozást kívánok folytatni azért, hogy a gyorsított eljárásból mindent eltakarítsunk, aminek fentartása állam- érdekből nem okvetlen szükséges és a büntető eljárás terén kövessük azt a gondolatot, amelyet a magánjog terén eddig is érvényesítettek, hogy tudniillik mielőbb helyreálljon a normális rend, engem ezen munkában legyenek szívesek támogatni. A védelem szabadságát minél gyorsabban, minél előbb helyreállítani kötelességemnek tartom. Minden egyéb kor- mányzati intézkedésből mindazt, amit az elnök úr elém tárt, megvalósí- tani ugyancsak hivatásomnak tartom. Általában arra kérem kartársaimat, hogy engem egészen közvetlenül, mint kartárs keresi fel a kartársát, a kar óhajairól, programmjárói, amíg itt vagyok, mindenkor méltóztassék értesíteni, felvilágosítani, mert nincs egyéb óhajom, csak az, hogy méltó legyek ahhoz, hogy ennek az ügyvédi karnak tagja voltam és újra tagja lehessek.

Hosszantartó taps és éljenzés követte a beszédet.

Minisztersége mézesheteiben csupa lelkesedő ,csupa örvendező szó áradozott Vázsonyi felé, de közben már a munkapárti reakció készülődött az ostromra ellene.

A MUNKAPÁRT