– 1917 október 26. –
1917 október 16-án újból összeült a képviselőház. Mindenekelőtt az újabb indemnitási javaslatot tárgyalták, amikor október 26-án Tisza István gróf inter- pellációt terjesztett elő abban a kérdésben, hogy Ugrón Gábor belügyminiszter Bács-Bodrogmegye alispánja és főjegyzője ellen fegyelmi vizsgálatot rendelt el, amiért a megyének Ferenc József királyt gyászoló és Károly királyt üdvözlő fel- iratait hivatalaik hónapokon át nem továbbították. Az interpelláció arra volt- alkalmas, hogy a munkapárti többség a kormányt leszavazza és valóban a több- ség nem is vette tudomásul Ugrón Gábor belügyminiszter válaszát.
A kormány leszavazása után, október 26-án, este a kormányt támogató pár- tok értekezletre ültek össze, amelyen Andrássy Gyula gróf kifejtette azt az állás- pontját, hogy a kormánynak nem kötelessége a lemondás. Andrássy beszéde után Vázsonyi Vilmos szólalt fel. Beszédében hangoztatta, hogy a kormányt támo- gató pártoknak erősebb egységbe kell olvadniok, hogy a választójogot megalkot- hassák. Beszéde így hangzott:
Vázsonyi Vilmos: Tisztelt értekezlet! Néhány napig emberileg érthető okokból távol kívántam magam tartani a politikától.1) Emberileg érthető okokból, amelyeket mindenki megérthet, csak a parlamenti izlés és nívó főőre, Tisza István gróf nem értett meg, aki tudva, hogy a Házban nem jelenhetek meg, mégis személyemben megtámadott. Most azonban, amikor elérkeztünk küzdelmeinknek újabb fázisához, kötelessé- gemnek tartottam, hogy itt megjelenjek és nézeteimet kifejtsem, hogy manifesztáljam azt, hogy magam is nem azokkal a személyi indulatok- kal vagyok eltelve, amelyeket az ízlésnek és a parlamenti nívónak nagy- mestere gyanúsító módon nekem tulajdonit, hanem el vagyok telve, mint régebben, küzdelmünk elején, ma még fokozottabban a mi szent ügyünk iránti lelkesedéssel és harci készséggel.
Nem arról van szó, hogy a kormány Tisza István gróf tetszése szerint mit tegyen vagy mit ne tegyen a konzekvenciák levonása tekin- tetében, hanem arról, hogy egy szervezett társasággal szemben, amely- nek a hálózatát látjuk az egész országban és amely elő akarja készíteni a Bourbon-restauráció módjára elbukó rendszerének restaurációját Ma- gyarországon, hogy ezzel a társasággal szemben mi azon szelídségnek, konciliáns, békés érintkezésnek, azon békés tárgyalások útjáról, amely már az eddigi rövid idő alatt is oly végzetes hatásúnak mutatkozott, letérjünk és nem törődve egyáltalában a mivelünk szemben álló több- séggel, nem törődve semmi egyébbel, mint az ügyünkkel, táborunkkal és az országgal, ezen az egyenes úton emelt fővel teljesítsük kötelessé- günket. (Tetszés.)
Mindenkinek észre kell vennie, hogy itt egy igen ravasz csapdát kívánnak felállítani s hogy egy készen koncipiált s következetesen és ra- vaszul keresztülvinni akart lejáratási taktikával állunk szemben. Tisza István gróf és kormánya ezt az országot az ő bűnös mulasztásai követ- keztében majdnem egészen tönkretették. Akkor, mikor ez a kormány megalakult, gazdaságilag olyan helyzetben találta az országot, hogy nem ezen rövid idő alatt, amióta kormányon vagyunk s miközben egy válságon is mentünk keresztül, hanem sokkal hosszabb idó alatt is alig sikerül ezeknek a mulasztásoknak, bűnöknek és gyarlóságoknak követ- kezményeit elhárítani. (Úgy van!)
A Tisza-kormány a háború elején képmutató módon, prédikátori hangon és szemforgató taktikát használva, arra bírta rá az akkori ellen- zéket, tekintettel a szent egységre, tekintettel az entente figyelő táv- csöveire, ne zavarjuk meg soha a szent összhangot. Sikerült is az akkori ellenzéket félrevezetnie, helyesebben sikerült az akkori ellenzék hazafias belátását felhasználnia és így tulajdonképen másfél esztendőn keresztül minden komoly ellenőrzés és kritika nélkül diktatúrát gyakorolt ebben az országban. Ezt a diktatúrát arra használta fel, hogy itt az „enrichis- sez vous” jelszavával a szabad portyázás és szabad meggazdagodás útját nyissa meg az ország egyes elemeinek, azoknak az éhes elemeknek, ame- lyek éhesek mindig, bármennyire jóllaktak. Ez az enrichissez vous-poli- tika teljesen szabadon és féktelenül garázdálkodott. Például a közélel- mezés kérdéséhen az a határozati javaslat, amelyet már régen, eszten- dőkkel ezelőtt beadott az akkori ellenzék, magában foglalta az orvoslás összes módjait. Vánszorogva, kínlódva, lassan és elkésetten alkalmazta az akkori Tisza-kormány mindazt, amit a mi határozati javaslatunkban régebben már pontozatokba foglaltunk. Természetesen minél tovább ha-
1) Akkor halt meg Vázsonyi édesapja és mélységes fiúi gyászában néhány napra visszavonult.
lad a háború, annál nagyobb a természetes türelmetlenség, ideges fe- szültség halmozódik fel egy országban. Ezt a türelmetlenséget és ideges feszültséget mi nem használtuk ki soha az akkori kormánnyal szemben, azonban azt kell tapasztalnunk, hogy e rövid néhány hónap alatt ennek a kormánynak hívei a maguk sajtójában napról-napra nem tesznek egye- bet, mint „ebben az országban a bolsevizmust, a leninizmust és az anar- chiát hirdetik. Erős szó, amelyet mondottam, de be fogom bizonyítani.
Méltóztassanak a sajtónak e részét figyelemmel kísérni és azt fog- ják tapasztalni, hogy amíg a múlt kormány alatt a hadisegélyek kérdé- sét nem rendezték, amíg a hivatalnokok sorsát oly nagy lélekkel és oly elhatározással, oly nagy összegek áldozásával, mint most a miniszter- elnök úr szándékozik ezt a rendezést keresztülvinni, nem rendezték, amíg abban az időben az úgynevezett snasszpolitikát hirdették és böl- csen kifejtették, hogy például az építkezés terén nem fogják megengedni a háború utáni esztendőkig sem az építkezést, amíg ezzel a szűk látó- körrel, ezzel az összeszorult szívvel intézték az ország sorsát úgy a hadisegélyeknek, mint a hivatalnokoknak felsegítése terén és minden közgazdasági kérdés tekintetében, – most, mikor ez a kormány a had- segelyek kérdését megoldja, most, amikor egy kielégítő és nagylelkű rendezést hajt végre a tisztviselők fizetésrendezésénél, amire csak azért van szükség, mert az előző kormány megengedte ennek az országnak úgy ipari, mint mezőgazdasági téren való szabad kizsákmányolását, tehát az ő bűneinek következménye, hogy egyáltalában a fix fizetésűek és a tisztviselők szenvednek és az ő szenvedéseik enyhítésére van szük- ség: olvasom a sajtójukban napról-napra, hogy anarchiára uszítanak, a tisztviselői kart uszítják, olvasom a hadisegélyek dolgáról az ő kri- tikájukat, amelyek teljesen lelkiismeretlenek, tudatosan valótlanok és látjuk azt, hogy a cárizmus előkészítői, Tisza cárságának visszakívánok ebben az országban leninista politikát csinálnak, a Tisza-cár lapjaiban anarchiát, disszoluciót hirdetnek, azért, mert meg akarják mutatni, hogy ebben az országban szabadsággal, jogtisztelettel kormányozni nem lehet, mert meg akarják mutatni, hogy korbács, erőszak, a Tisza-erőszak és korrupciója kell ennek az országnak. (Viharos tetszés és taps.)
Tisztelt értekezlet! Szervezett összeesküvés ez. Mert megállapítom, hogy a pénzhatalmak és ezen volt kormány között továbbra is azon meg- ható egyetértés, szeretet és bizalom áll fenn, amelyet a sópénzek idején láttunk. Szervezett összeesküvés ez, mert látjuk mindazon kérdések- ben, amelyeket ellenünk kihegyeznek, hogy lapjaik homlokegyenest ellenkező álláspontot hirdetnek, mint amit annakelőtte hirdettek. Ki- hegyezik a cseh kérdést és erről cikkeznek napról-napra s a, haza új- szülött bölcsei arról tartanak a nemzeti egyetértést és egységet hirdető beszédeket, holott annakidején, mikor uralmon voltak, a cseh kérdésről nem volt szabad írni, aki a cseh kérdést a Házban emlegette, azt le- torkolták. Kihegyezik a nemzetiségi kérdést és hirdetik ebben a habom- ban, ahol egységet kellene hirdetni, a féktelen gyűlöletet a nemzetiségiek ellen. A választójog kérdésében is a jóhiszeműeket azzal akarják az országban félrevezetni, hogy a nemzetiségi kérdés miatt nem szabad a választójogot kiterjeszteni.
De van még a komikus színváltozásból több is. Akik a nemzeti had- sereg legszerényebb formájában való követelést olyan sérelemnek tekin- tették, hogy emiatt kidobálták a képviselőket a Házból, azok most vak- merően merik követelni a nemzeti hadsereget a választójog helyett. Az egész vonalon végesvégig megszervezett hálózattal állunk szemben,
amely ennek a kormánynak minden apró tényét, minden miniszternek elhibázott tüsszentését felfújja és abból Haupt- und Staats-Action-t csi- nál. A kormány minden cselekedetét, amely a legtisztább szándékú, meg- gyanúsítják. S teszik ezt egy szép szereposztásban. A sajtójukban hamis híreket koholtatnak és ennek alapján azután a Házban akciókat csinál- nak. Az egyik lap kohol egy hírt arról, hogy Andrássy Gyula gróf me- morandumot intézett a királyhoz a választójog ellen, ő, aki ezt a terveze- tet alapgondolataiban előbb ismerte, mint Esterházy Móric gróf, aki annak alapján kormányt vállalt, amit én bizonyíthatok. A hitelességet bizonyítja a lap azzal, hogy ő tudja, hogy ez az irat így kezdődik:
„Császári és királyi apostoli felség!” (Elérik derültség.) Egy másik munkapárti lap azután kohol ehhez egy másik hírt, egy Apponyi- párti ismeretlen képviselő szájába adva.
Ez a folytonos ugratás, intrikálás, pletykáknak összehordozása, apró dolgok naggyá való felfújása, az ország szakadatlan izgatása, az anarchia előmozdítása mind azt a célt szolgálta, hogy itt bekövetkezzék a restauráció s Tisza István gróf tegnapi fellépése abból a nagy csaló- dásból fakadt, hogy ő azt hiszi, hogy már elérkezett a visszatérés ideje és ezért az ő kormányzatának rég itthagyott, összehordott szemétdomb- ján, mint egy új Chant eclair, már a munkapárti hajnal hasadását hir- deti. (Viharos taps.)
Hogy a mi kormányunk tényeivel szemben milyen vakmerően ta- gadják le, hogy mi történt, erre legeklatánsabb példa a cenzúra kérdése.
Hiszen mikor átvettem annakidején az igazságügyminiszterséget, közel száz lapot találtam, amely előzetes cenzúra alatt volt. Ma a cárt szolgáló leninisták azt a vakmerőséget állítják, hogy nem változott semmi, holott ma nincs egyetlen lap sem, amely előzetes cenzúra alatt állana.
Én mindezekből azt a konklúziót kívánom levonni, hogy a mi fel- adatunk nem az, hogy arról döntsünk, hogy a kormány mit tegyen, vagy mit ne tegyen. Különben is az Esterházy-kormány nyíltan kijelentette, hogy mást nem tekint kabinetkérdésnek, mint kizárólag az általános választójog kérdését. Mi nagyon tudatában voltunk annak, hogy kisebb- ségi kormány vagyunk, tudatában voltunk annak is, hogy kisebbségi kormány, amely nem választathat, az tulajdonképen nem alkotmányos kormány. Vállaltuk azért, mert ezt a képviselőházat nem tekintjük egy- általában az ország közvéleménye hü tükrének. Ezt mi egyszerűen az alkohol és sópénz tükrének tekintjük a maga többségében és mi, ha ki- sebbség vagyunk is, a nép jogok kiterjesztését véve programmunkba, mindenesetre több morális joggal képviseljük a nemzetet, mint azok az urak, akik velünk szemben egy formális többség jogán ülnek. Hirdetik az egész országban, hogy a feloszlatás nem lehetséges. Tehát az ő hő- sies spekulációjuk, hogy nem lévén lehetséges a feloszlatás, ők, mint egy összeverődött társaság, megmaradnak és megakadályoznak min- den kibontakozást és ha a rájuk nézve legrosszabb eset következnék be és többsége is lenne a választójognak, akkor ismét átveszik a kormányt.
Addig mi mindenesetre megtettük nekik azt a szívességet, hogy mi húztuk ki a talpukból a tüskét, mi szavaztattuk meg az új adótörvénye- ket, mi intéztük el a konfliktust, amely felmerült a választójog kérdé- sében a többség és a korona között. Tehát nem vagyunk egyebek, mint a munkapárt kéményseprői, akik feketék leszünk, hogy ők hófehéren folytathassák gazdálkodásukat.
Oda konkludálok, hogy szükségesnek tartom, hogy a disszolució köztünk megszűnjék, szükségesnek tartom, amit már az Esterházy-kor-
many megalakulásánál itt első értekezletünkön javasoltam, hogy a pár- tok egy közös bizottságot alakítsanak, amely a vitákat irányítsa, szüksé- gesnek tartom, hogy végre szakítsunk a lágy fuvalmak és szerenádok taktikájával. Bízzunk önmagunkban, a magunk erejében, bízzunk ügyünkben és a magyar nép támogatásában, amely a bátrakat, az egye- nes úton haladókat nem hagyja el, amely azonban a sugdolódzásokat és paktumokat nem szereti. (Hosszantartó, viharos tetszés és taps.)
Négy teljes hónapon át csak ritka alkalommal hangzott fel Vázsonyi szava a nyilvánosság előtt. A választójogi minisztérium Klotild-utcai hivatalában, éjt, napot egybetéve, dolgozott nagy művén, a választójogi reformon, hogy ezt az ügy- höz és önmagához méltó módon megalkossa.