A MUNKAPÁRT
tett, a pénzügyi bizottság munkapárti többsége ezt a szakaszt mégis törölte, csu- pán azért, hogy Vázsonyi számára ezáltal is nehézséget okozzon.
A harc itt nem állott meg, hanem az indemnitási vita során, mindjárt az első napon, június 23-án, két képviselő, Jakabffy Elemér dr., majd Radvánszky Antal báró élesen megtámadta az új igazságügyminiszter személyét. Junius 23-án, a vita végén, Vázsonyi Vilmos rövid beszédben válaszolt ezekre a támadásokra, kijelentvén, hogy céljaiban és működésében mindenekfelett a magyar nemzet érdekeit fogja szem előtt tartani. Büszkén hangoztatta, hogy a magyar tradíció alapján áll a kormány, amikor a jogkiterjesztés mellett foglal állást. Első beszéde a miniszteri padokról, amelyekkel szemközt annyi sok ellenzéki beszédet mondott, így hangzott:
Vázsonyi Vilmos igaz- ságügyminiszter: Tisztelt Ház! Méltóztassanak megen- gedni, hogy egészen röviden válaszoljak azokra a beszé- dekre, amelyek részint Rad- ványszky t. képviselőtársam, részint délelőtt, Jakabffy t.
képviselőtársam részéről hangzottak el.
Elsősorban örömömet kell kifejeznem, hogy a rö- vid ellenzékiség is a humorra nézve oly végtelenül tápláló és erős arkanumnak mutat- kozott. T. képviselőtársaim, amint ezt különben maguk is kijelentették, a humornak egész bőségével árasztottak el. Különösen gratulálnom kell Jakabffy t. képviselőtár- samnak, aki oly rövid idő alatt tett szert klasszicitásra,
hogy délelőtt elmondott be- Vázsonyi a Ház miniszteri padsorában szédét Radványszky t. kép-
viselőtársam délután már mint klasszikust kommentálta, lévén a klasszi- citásnak egyik meghatározása az, hogy klasszikus az, ami kommentál- tatik. (Derültség balfelől.) Délután Radványszky t. képviselőtársam már mint forrásra is hivatkozott Jakabffy t. képviselőtársam idézeteire.
Meg kell azonban jegyeznem, hogy ez a forrás nem egészen hite- les; mert azokat az idézeteket, amelyeket t. képviselőtársam felhozott, egy kissé, amit majd bátor leszek bebizonyítani, az összefüggésből ki- szakította.
T. képviselőtársaim azt hiszik, hogy valami nagy leleplezést csinál- nak, ha elmondják eddigi közéleti szereplésemet. Azt hiszem, az eléggé nyilvános volt és jórészt ebben a Házban folyt le, úgyhogy egyáltalán nincs szükségem arra, hogy ezen párhuzamos plutarchoszi életrajzban részesüljek, amelyben délelőtt Jakabffy t. képviselőtársam, délután pedig Radványszky t. képviselőtársam volt szíves részesíteni.
Nagy Sándor: Milyen humoros beszéd!
Vázsonyi Vilmos igazságügyminiszter: Igyekszem azon humorhoz alkalmazkodni, amellyel elárasztottak.
T. Ház! Valami csodát látnak abban, hogy én eddigi szereplésem után ebben a kabinetben helyet foglalhatok és felfedezik azt, hogy itt vagyok. Ártatlanul csodálkoznak, mintha nem tudnák, hogy ez a kabinet miért alakult, mintha nem tudnák, hogy ez a kabinet egy választójogi program megvalósítására alakult, hogy tehát ebben a kabinetben helyet foglalhat mindenki, aki ennek a mindent megelőző választójogi Pro- gramm megvalósítására kész. (Igazi Úgy van! a baloldalon.) Nagyon hiába vállalkoznak tehát arra, hogy minket egyenként kiszedegetnek és életrajzainkat elmondják. (Úgy van! a baloldalon.) Mert bármiféle kü- lönbségek vannak közöttünk, vagy voltak közöttünk, a közös megállapított programúitól eltekintve, egyben teljesen egyetértünk, egy teljesen tisztá- zott közöttünk, teljesen tisztában vagyunk a választójognak azon mér- tékével, amelyet megvalósítani kívánunk és amely a miniszterelnök úr programmjában egészen világosan már kifejezésre jutott, (Úgy van! a bal- oldalon. Élénk ellenmondás a jobboldalon.)
Pál Alfréd: Ha akarom, vemhes!
Lévay Lajos báró: Ha majd itt lesz a javaslat! (Halljuk! Halljuk!
a baloldalon.)
Elnök (csenget): Csendet kérek!
Vázsonyi Vilmos igazságügyminiszter: Legyenek róla meggyőződve, hogy azok, akik vállalták, hogy a kabinetben résztvegyenek, azok min- den részletre tisztában vannak (Mozgás.) és közöttük semmiféle alkudo- zás lefelé nincs, legfeljebb a reform még további kitágításáról lehet szó.
(Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Ezt mondhatom itt az ezen az oldalon (A jobboldalra mutat.) nyugtalankodó radikális elvtársaimnak.
Hiszen vannak ezen az oldalon radikális elvtársaim a múltból. Mert a munkapártban jól megosztották a szerepeket, egyik részük az aggódó ha- zafiságnak szerepében lép fel és sokalja a reformot, a másik rész pedig tüzel és hevít, mint e programm előadása alkalmával kitűnt, mikor közbe- szólásokkal kívánták kifejezni azt az aggodalmat, hogy talán nem lesz elég általános és nem elég titkos a választói jog. Méltóztassék tehát ra- dikális elvtársaimnak ezen az oldalon megnyugodni. Hiszen elegen van- nak. (Zajos ellenmondás a jobboldalon.) Méltóztassék tehát nagyon megnyugodva lenni, az a választójogi reform, amely elég a magyar szo- ciáldemokrata pártnak is, legyen elegendő az aggódó radikálisok szá- mára, akik itt közbeszólások alakjában, amikor a miniszterelnök úr pro- gramm ját előadta, folytonosan az ugratásban dolgoztak: Hát hol jön az egyenlőség, hol jön az általánosság, hol jön a titkosság. Ez a szereposztás senkit megtéveszteni nem fog. (Úgy van! balfelől.)
Most egészen rövidre foglalva, azokra a Plutarchos-életrajzokra, amelyeket Radványszky t. képviselőtársam a délelőtti felszólalásom alapján, Jakabffy t. képviselőtársam beszéde nyomán előadott, ki kell jelentenem, hogy én semmit abból, amit azelőtt hirdettem és vallottam, fel nem adtam és senki nem kívánta tőlem, hogy, amidőn a kabinetbe beléptem, bármit megtagadjak abból, ami programmom volt.
Jakabffy Elemér: Ezt állítottam én is. (Élénk derültség és taps jobbfelől. Zaj balfelől.)
Vázsonyi Vilmos igazságügyminiszter: T. képviselőtársamat kérem, ha forrásokat idéz, legyen kegyes azokat szószerint idézni. Ha a t. kép- viselőtársam azt mondja, hogy én romnak neveztem a történelmi osztályt
Magyarországon, legyen kegyes onnan, ahonnan merített, első beszédem- ből elolvasni azt, hogy nem a nemességet, nem a történelmi nemességet támadtam én. Én azt mondottam (Olvassa): „Félreértettek, akik szavai- mat így magyarázták. Nem a történelmi nemességet támadtam én. Töb- bet mondok, tisztelettel állok meg minden rom előtt, mely a középkorból származik.”
Jakabffy Elemér: Nos! (Felkiáltások balfelől: Várjon!)
Vázsonyi Vilmos igazságügyminiszter (olvassa): „Bizonyos pietást kelt bennem a múltaknak látása, de mikor elmegyek egy parvenü park- jába és ott látok egy mesterséges romot, amely százezer forintba került, akkor kacagnom kell. (Derültség balfelől.) Az új nemesség pedig nem egyéb, mint a parvenü által szabott áron megcsinált rom bemutatása a vendégeknek, hogy őnekik is vannak őseik, vagy hogy ők is kezdenek ősök lenni.”
Ebben a beszédben tehát én a hasonlatot kizárólag abból a szem- pontból használtam, hogy azt az új nemességet támadjam, amelynek a t. régi szabadelvű párt és annak utódja, a munkapárt egyik legkiválóbb tényezője volt. (Élénk derültség, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbal, oldalon.) Éppen ilyen szabadon méltóztatott idézni azt is, midőn azt mondotta, hogy én általánosságban földuzsorásoknak neveztem a lati- fundiumtulajdonosokat. Azt hiszem, hogy t. képviselőtársam, aki tizen- hat évvel ezelőtt hallgatta a karzatról beszédemet, mégsem emlékezete után idézett a beszédemből, hanem kétségtelenül a Naplóból. Meg va- gyok győződve kiváló emlékezőtehetségéről, de nem vagyok olyan hiú, hogy azt hinném, hogy oly mély benyomást tett rá beszédem (Derültség balfelől), hogy azt szó szerint idézné fiatalkori emlékek alapján.
Ha a Napló rendelkezésére állott, akkor tudja azt, hogy Buzáth akkori t. képviselőtársam provokált engem egy közbeszólásával, midőn azt mondotta, hogy „halljunk valamit inkább az uzsoráról és a börzéről”
és erre a közbeszólásra mondottam (Olvassa): „Nagyon szívesen, ha ön azt hiszi, t. képviselő úr, hogy én az uzsorát védelmezem, nagyon csaló- dik, mert az uzsorának minden fajtáját gyűlölöm és megvetem, gyűlö- löm tehát a földuzsorát is.” Mit értettem ez alatt, miért nem kérdezi meg tőlem a képviselő úr!
Jakabffy Elemér: Folytassa!
Vázsonyi Vilmos igazságügyminiszter: Azután beszéltem külön a hitbizományokról. (Felkiáltások jobbfelől: Halljuk! Halljuk! Olvassa fel! Zaj.)
Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Zaj. Halljuk! Haltjuk! bal- felől.) Csendet kérek!)
Vázsonyi Vilmos igazságügyminiszter: A t. képviselőtársam a sa- ját logikáját nem diktálhatja énrám és ha a földuzsoráról beszélek és kíváncsi rá, hogy mit értek földuzsora alatt, akkor meg kell hallania azt, hogy azt értem alatta, amit minden egyéb uzsora alatt értek: ha valaki kihasználja a konjunktúrákat vagy éhbéreket fizet, az én szememben akár földdel foglalkozik, földbirtokos, akár kereskedelemben, akár ipar- ban, akár bármiféle területen érvényesül, uzsorás, ezt értem alatta. (Zaj jobbfelől.)
T. képviselőtársam nem olvasta fel ezen előzményeket és úgy akarta ezen beszédemet beállítani, nemes szándékkal, mintha én az egész magyar földbirtokos osztályt uzsorásnak mondottam volna. Ez az, ami ellen határozottan tiltakozom és ha me akar cáfolni, módjában van, ol- vassa el tovább a beszédemet. (Helyesles és taps balfelől.) De én meg-
elégszem azzal a mély hatással, amit a beszédem tizenhat vagy tizenhét évvel ezelőtt tett t. képviselőtársamra és nem kérem, hogy most másod- szor, mégegyszer, végigélvezze azt az egész beszédet. (Zaj jobbfelől.)
T. Ház! Ezenkívül a t. képviselőtársam egy nem idézett beszédem- ről is beszélt, amit az aradi vértanúk szobra előtt tartottam, melyről azt mondta, hogy én kívántam a rombadőlését annak az osztálynak, melyhez minisztertársaim tartoznak. Ha majd kegyes lesz ezt a beszédemet meg- mutatni, akkor majd el fogom neki hinni. Ellenkezőleg, mindig azt hir- dettem és hirdetem ma is, hogy az a kishitűség és kicsinyesség, mely a választójog kérdésében a t. túloldalról mutatkozik, nem halad történelmi ösvényen. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Mert, ha ezzel a kishitűséggel dol- goztak és alkottak volna a negyvenes éveknek azok a férfiai, akik elő- készítették a negyvennyolcat, a jobbágyság eltörlését, a nemesi kiváltsá- goknak és előjogoknak kiterjesztését az egész polgári Magyarországra, holott az egész magyar nemesség kizárólag magyar volt, tehát az úgyne- vezett magyar szempont azt követelte volna, hogy maradjon meg a ren- diség és ne legyen polgári Magyarország; ha ezzel a kishitüséggel dol- goztak volna Deák, Széchenyi és Kossuth, akkor negyvennyolc soha nem született volna, (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Mert a jobbágyság eltör- lése, a polgári Magyarország megalkotása, a rendiségnek ledöntése talán csak volt akkora nagy reform, mint a választói jog demokratikus kiter- jesztése. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.)
A rendiség intézményeinek összedőlése egy egész világnak elsüllye- dését, eltűnését jelentette és egy új korszaknak megszületését. És ha ezek a nagyok, akik lángoszlopként vezették a magyar nemzetet dicsősé- ges úton, a történelem ösvényén haladva, a jogkiterjesztés, a demokra- tikus haladás útját mutatták meg, mint amely a magyar nemzet nagysá- gához és boldogságához vezet, akkor igenis mi állunk a magyar tradíció alapján, mikor most újra a jogkiterjesztés mellett foglalunk állást.
(Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.)
És hogy nem csalódtak ezek a férfiak, hogy nem volt helye a kis- hitüségnek semmiféle irányban, annak bizonyságául, nemcsak, hogy ma- gyarnak maradt meg ez az ország a rendiség ledöntése után is, hanem egyúttal ugyanaz a középosztály, amelynek a rendiség biztosított előjogot a rendi korszakban negyvennyolc előtt, nagyjában és egészében kvali- tásai alapján megtartotta továbbra is a vezető szerepet. És bármilyen ki- terjedt legyen a választói jog, az, akiben van hivatottság arra, hogy ve- zessen, akiben van erre erkölcsi és szellemi kvalitás, van a néphez való bizalom és szeretet, melyet a nép bizalommal és szeretettel viszonoz, az a középosztály élni fog és vezetni fog. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon.)
Szilágyi Lajos: A néppárt újra vezet!
Rakovszky István: Igenis a néppárt! (Zaj. Felkiáltások jobb felől:
Átengedjük!)
Vázsonyi Vilmos igazságügy miniszter: Kérem, engem ne engedje- nek át, mert soha sem kerestem, hogy felvegyenek. (Zaj jobbfelől.) Most még egészen röviden foglalkozni kívánok Radványszky Antal t. képvi- selőtársam egy szintén utószületett nagy szerelmével, midőn ma az üldö- zött kereskedelem védelmezői közé állt be. Én sajnálattal nélkülöztem Radványszky t. képviselőtársamnak ezt a beszédét a múltban, amikor ne- kem volt szerencsém erről a tárgyról a Házban beszélni. Ma t. képviselő- társam szemére hányta a kormánynak azt, hogy a kormányprogrammban benne van a lánckereskedelemről szóló megtorló intézkedések bejelentése
és ezt úgy kívánja feltüntetni, mintha a kormány kereskedelemellenes tendenciákat akarna folytatni.
Igenis, panaszkodtak ebben az országban kereskedelemellenes ten- denciákról, de nem egy hét óta, hanem régibb időkből is. Én azonban bá- tor voltam a miniszterelnök úr felhatalmazásával kijelenteni a pénzügyi bizottságban, mikor Beck Gyula képviselőtársam ezeket a dolgokat szó- bahozta, hogy a kormánynak az az iránya, hogy a kereskedelmet épp oly tisztes és épp oly tiszteletreméltó foglalkozásnak tekinti, mint az ország bármely foglalkozását és ha egyes megtorló intézkedések megtételére lesz szükség, például a lánckereskedelem ügyében, soha semmiféle ilyen igazságszolgálati rendelkezés nem fog megtörténni anélkül, hogy a legi- tim kereskedelem szervezetei meg ne hallgattatnának, hogy véleményük méltánylásra ne találna, mert meg vagyok arról győződve, hogy a tisztes- séges legitim kereskedelemnek és az egész tisztességes társadalomnak csak egy az érdeke: minden visszaélésnek kiküszöbölése és megtorlása. És számítunk éppen a legitim kereskedelem szakértelmére, tudására, tisztes- ségére, ha ilyen kérdések megoldásáról lesz szó. (Helyeslés balfelől.) Ezt bátor voltam a pénzügyi bizottságban a miniszterelnök úr felhatalmazása alapján kijelenteni és itt a Házban ezt a kijelentést csak megismé- telhetem.
Nem kívánok már most további személyes részletekkel foglalkozni.
Én azt hiszem, ennek semmiféle értéke és semmiféle célja nem lehet.
Nagy vehemenciával támadnak az igen tisztelt munkapártnak szónokai ellenünk és koncentrált tüzeléssel éppen az én csekély személyemmel mél- tóztatnak foglalkozni és óriási oknyomozó kutatásokat végeznek, kamarai beszédekből szakítanak ki részleteket és humorsziporkákat eregetnek felém és ezt, mint Radványszky t. képviselőtársam kijelentette, most kéj- jel teszik, mert felszabadulva érzik magukat . . .
Radványszky Antal báró: Vázsonyizmus volt!
Vázsonyi Vilmos igazságügy miniszter: Vázsonyizmus! Helyes, na- gyon jó! (Derültség.) Nem is tudtam, hogy izmussá is előléptem. Nagyon köszönöm, hogy nyomra vezetett. Tehát bejelentette, hogy utánozni kí- vánja azt a támadó módszert és azt az iróniát, amelyet mi az ellenzék ol- dalán alkalmaztunk.
Ily körülmények között eszembe jut egy részlet, – és ezt igazán minden bántó él nélkül mondom – Heine egy írásából, melyet, azt hi- szem, Börne életéről írt, egy sétaőrről beszél, aki a gyerekekkel szem- ben nagyon szigorú volt; nem engedte meg, hogy a sétatéren játszanak, a gyepre lépjenek, a virágokat letépjék és karikázzanak. Egyszer ezzel a sétaőrrel történt valami. És erre megjelent a sétatéren és játszó gyermek- nek képzelve magát, egyre azt kiáltotta: majd megmutatom most nektek, fiuk, hogyan kell pajkosan játszani: nem sétált a gyepen, hanem bele- taposott: nem virágot szedett, hanem mind gyökerestől kitépte, nem karikázott, hanem fákat hajigált széjjel. Szóval: a sétaőr megmutatta, hogyan kell igazán játszani. Azt hiszem, t. képviselőtársam előtt talán ez a példa lebegett. (Zaj jobbfelől.)
Bántó él nélkül mondom! (Zaj jobbfelől. Elnök csenget.) Ők is meg akarták mutatni, ők, akik mint a sétaőr, szigorúan ráncbaszedtek minket a múltban, egészen a fegyveres erő alkalmazásáig, hogy hogyan kell gye- pet taposni, hogy hogyan kell virágot letépni, mint kell ellenzéket csi- nálni. (Élénk tetszés és taps balfelől. Zaj jobbfelől. Szónokot számosan üdvözlik. Élénk éljenzés balfelől.)