• Nem Talált Eredményt

mindig üres marad, (Úgy van! balfelől.) A szózatban pedig nemcsak parancs van, hogy „Hazádnak rendületlenül légy híve oh magyar”, de ígéret is arra, hogy „Nem lehet, hogy annyi szív, hiába onta vért.”

Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Hosszantartó, megújuló élénk éljenzés és taps a bal- és szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.)

IV.

– tehát nemcsak, hogy a cenzúra ereszti keresztül, de hivatalosan köz- lik, – hogy Auffenberg Móric lovag gyalogsági tábornok ellen hivata- lának kötelességellenes vezetése miatt a legutóbbi időben emelt vád tisz- tázása céljából vizsgálatot indítottak. A vád tárgya kizárólag az 1912 évi eseményekre vonatkozik s a mostani háborúval semminemű összefüg- gésben nem áll. A király Auffenberg lovag gyalogsági tábornoknak vára- kozási illetménnyel leendő szabadságolását elrendelte.”

T. Ház! Az első kérdésem az, hogy hogyan értsük meg azt a saját- szerű ellentétet a cenzúra kezelésében, hogy egyfelől a hadsereg és a monarchia presztízsét megtámadottnak látja, ha a szegedi kétcsillagos official neve a lapokban megjelenik, másfelől pedig a háború idejében demonstratíve közli azt, hogy a komarovi győző ellen, akinek nevéhez győzelmes csaták emléke fűződik, a volt hadügyminiszter ellen, Auffen- berg gyalogsági tábornok ellen vizsgálat indíttatik? Ez az első kérdésem:

mi az oka ennek az ellentétnek, mi a célzata ennek a demonstratív és szembetűnő ellentétnek, mert hiszen ennek magyarázatát kell keresni f

És, t. Ház! Auffenberghez nagyon közel álló oldalról hallom, – mert hiszen én itt és soha életemben egy szót sem váltottam azzal, akiről itt szó van, soha személyes ismeretségben vele nem állottam, és természe- tesen tisztán a hozzá közelállóknak, az ő közvetlen környezetének infor- mációjára vagyok utalva – mondom, az ő közvetlen környezete úgy írja le Auffenberg volt hadügyminiszter lelkiállapotát azon idő óta, midőn elvesztette kommandóját, hogy ő hevesen és sürgetően követelte, hogy akcióba léphessen, és hogy ő bizonyos szókimondással nyilatkozott ezen alkalommal s többször kijelentette, hogy nem hajlandó az új Benedek szerepét játszani; aktákat rendezgetett, egy védőemlékirat megírására készült; magasállású személyiségekről írásban, levélben, hogy enyhe szót használjak, nagyon szabadon nyilatkozott.

Ezt a jellemzést előrebocsátva, t. Ház, amely az ő közvetlen kör- nyezetéből származik, ismétlem, hogy ezek után történik az, hogy április végén váratlanul megjelenik ez a közlemény, amely csonka, mert közli azt, hogy Auffenberg ellen vizsgálat indíttatott 1912. évi, tehát akkori hadügyminiszteri hivataloskodására vonatkozó állítólagos ténykedései miatt, de nem közöl egyebet, nem közli azt, hogy Auffenberget április 26-án előzetes letartóztatásba helyezték.

Itt ismét felmerül az a kérdés, t. Ház, hogy vajjon a monarchia biztonsága és presztízse szempontjából elkerülhetetlenül szükséges volt-e ennek a lépésnek megtétele és felmerül ez a kérdés az 1912: XXXII.

t.-cikkben nálunk is törvénybe iktatott, a közös haderőre vonatkozó kato- nai bűnvádi perrendtartásnak 171. §-a szerint is, amely tüzetesen fel- sorolja azokat az eseteket, amikor előzetes letartóztatásnak vagy vizs- gálati fogságnak lehet helye. Alapja, lényege e rendelkezésnek, hogy akkor kerülhet csak arra a sor, ha az illető szökésétől lehet tartani, vagy hogy meghiúsítja a nyomozást.

Kérdezem, hogy e szakasz szerint is mily elkerülhetetlen szükség kívánta azt, hogy április 26-án a volt hadügyminisztert és a komarovi győzőt előzetes letartóztatásba helyezzék és megfosszák attól a kardtól, amelyet negyvennégy esztendőn keresztül viselt az oldalán.

T. Ház! Ez a kérdés azonban nemcsak a katonai bűnvádi perrend- tartás kérdése; ez alkotmányjogi kérdés. Ez a kommüniké, amely hivata- losan jelent meg, egész világosan azt mondja, hogy az egyelőre ismeret- len vád melyik működésére vonatkozik Auffenberg lovagnak, akit idő-

közben ő felsége kegye április 23-án „komarovi” előnévvel bárói rangra emelt, amely legfelsőbb kézirat ugyancsak azon iratok közé tartozik, amelyek hivatalosan elvitettek, a katonai vizsgálóbírónak lettek átszólj gáltatva; ez a kommüniké tehát, mondom, mely a lovag, vagy báró Auffenberg volt hadügyminiszter úr 1912. évi hadügyminiszteri tényke- dését teszi az állítólagos vád tárgyává, világos bevallása annak, hogy itt nem közönséges deliktum elkövetésével vádoltatik, a volt hadügyminisz- teri minőségében állását nem helyesen, nem megfelelően vagy nem visz- szaélés nélkül vitte volna.

T. Ház! Ehhez a kérdéshez semmi köze nincs a katonai büntetőjog- nak, semmi köze nincs a katonai bűnvádi perrendtartásnak, ez nem kato- nai kérdés. Ebben az esetben Auffenberg, volt hadügyminiszter úr, nem mint katona, hanem mint alkotmányunk értelmében volt közös hadügy- miniszter felel, felel az 1867: XII. t.-c. 50. §-a alapján, amely kimondja, hogy ami a közös minisztérium felelősségét és annak módját illeti: min- denik bizottságnak joga leend oly esetekben, midőn az alkotmányos tör- vények megsértése miatt szükségesnek látja a közös minisztériumnak vagy e minisztérium egyes tagjának perbefogását indítványozni s ezen indítványát írásban a másik bizottsággal is közölni. Ha a perbefogást mindenik bizottság elhatározza, vagy ha az, az eltérő vélemények miatt a fentebbiek szerinti szavazó ülésben többséggel elhatároztatik: e hatá- rozat azonnal jogérvényesnek tekintendő.

Az 51. § pedig beszél az állami bíróságról, helyesebben állami zsű- riről, amely ez esetben hatáskörrel bír. A miniszteri felelősségről szóló 1848: III. t.-cikknek az analógiája tartozik ide. Az 1848: III. t.-c. 32. §-a ugyancsak támogatja e felfogást. Magyar miniszterekre vonatkozólag azt mondja, a miniszterek feleletre vonathatnak: a) minden tettért vagy rendeletért, amely az ország függetlenségét, az alkotmány biztosítékait, stb. megsérti, tehát politikai jogokat támad meg; b) a kezeikre bízott pénz és egyéb értékek elsikkasztásáért vagy törvényellenes alkalmazá- sáért, tehát oly deliktumért, amely egyebekben köztörvények szerint közönséges bűncselekményt képez; a törvények végrehajtásában való mulasztásért stb. és a 36. § azt mondja: hivatalos minőségükön kívül elkövetett egyéb vétségükre nézve a miniszterek a köztörvények alatt állanak.

T. Ház! Utóbbi időben oly érzékenyek voltak még a Ház túloldalán a miniszteri felelősség ily értelmezése szempontjából, hogy egy rágal- mazási perben, mert a rágalmazás miniszterre vonatkozott, kiváló jogá- szok azon tételt vitatták, sőt ez egy bírói ítéletben kifejezésre is jutott, hogy a valódiság bizonyításának sem lehet helye akkor, ha az állított tény vagy kifejezés a miniszter hivatali ténykedésére vonatkozik.

Rakovszhy István: Más idők!

Vázsonyi Vilmos: A miniszteri felelősséget tehát oly messzire vit- ték és a miniszterek külön jogállását annyira kiterjesztették, amennyire kiterjeszteni már nem lehet. Ez az eset azonban, t. Ház, a kommüniké szerint kétségtelenül nem tartozik a katonai büntetőjog és a katonai bűn- vádi perrend alá. Itt a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottságnak jogát konfiskálja a katonai bíróság, amely ez ügyben fel- hatalmazás nélkül beavatkozott, nemcsak a mienket, de az együtt nem lévő osztrák képviselőház részéről kiküldött országos bizottság jogát is.

Mert ez országos bizottság határozata nélkül közös minisztert hivatali ténykedéseért üldözni nem lehet, perbe fogni nem lehet.

Most, t. Ház, ha azonban mégis a tényekkel kell számolnunk, és ha e perbefogás tényleg megtörtént, akkor azon az állásponton vagyok, hogy igen aggasztónak tartom és helytelennek, hogy ez esetben, amely már a közlés demonstratív jellegénél fogva gondolkodóba ejt, nem adják meg a gyanúsított volt hadügyminiszter úrnak mindazokat a jogokat, amelyeket számára a katonai bűnvádi perrend biztosít. A közös had- erőre vonatkozó katonai bűnvádi perrendtartásnak 102. §-a azt mondja, hogy a terhelt, a vád emelését megelőző eljárásban is választhat magá- nak védőt a védői tisztségre alkalmas egyének sorából és ezt a bíróság- nál bejelenti.

Ennek a védőnek joga van egyes nyomozó cselekményeket indítvá- nyozni és az 1914. §. 2. bekezdésében, a 203. és 230. §-ban megjelölt hiva- talos cselekményeknél közreműködni és evégből a terhelttel, még pedig, ha az fogva van, a nyomozást vezető közeg vagy helyettese jelenlétében értekezni. Az idézett szakaszok arra vonatkoznak, hogy oly tanú kihall- gatásánál, akit meg fognak esketni az előzetes eljárás során, bírói szem- lénél vagy házkutatásnál a védő jelen lehet. Ε szakaszban ezután az következik, hogy megtekintheti a védő az iratokat is, ha az az eljárás céljával nem ellenkezik. Ε szakaszban tehát két joga van a védőnek: egy feltételezett joga az iratok betekintésére nézve – ez a vizsgálatot vezető vizsgálóbíró tetszésétől függ – és egy feltétlen joga, hogy a nyomozat során indítványokat tehet, házkutatásoknál jelen lehet a katonai bűn- vádi perrendtartás 102. és 230. §-a alapján, továbbá védettje érdekében indítványokat tehet.

Mi történt ebben az esetben? Ebben az esetben a mai napig Auffen- berg volt hadügyminiszter úrnak nem engedték meg, dacára a katonai bűnvádi perrendtartás e határozott rendelkezésének, hogy védőjével érte- kezhessek és érintkezhessek. (Mozgás.) Nem engedték meg ilyetén mó- don, hogy a védő vele értekezhessek arról, vajjon milyen indítványt tegyen az előzetes letartóztatás dolgában és miféle jogorvoslatokkal éljen. Nem közölték eddig egy betűvel sem a védővel azt a vádat, amely- lyel Auffenberg volt hadügyminiszter urat illetik (Nagy nyugtalanság a jobb- és a baloldalon.), holott a katonai bűnvádi perrendtartás 4. pont- jának szelleme, – amely szerint a gyanúsított kihallgatása azzal kez- dődik, hogy közlik vele a vádat, – világossá teszi, hogy a védelemnek egyszerűen komikummá való lesüllyesztése az, ha a védővel nem közlik azt, hogy védettjét mivel vádolják.

Azt mondja Auffenberg védője, hogy ő már védett kémeket, védett csalókat a katonai büntető törvényszék előtt és még soha kémekkel, csa- lókkal szemben vagy amint ő mondja beadványában „Gesindel nied- rigster Sorte”, soha meg nem tagadtatott tőle egész hosszú prakszisa alatt, hogy értekezhessek védencével, hogy megtagadták volna tőle annak a vádnak közlését, amivel védettje gyanúsíttatik.

Ebben az esetben ez megtörtént és kérdem, miért! Ezt a jogot a közkatonától a volt hadügyminiszterig mindenki számára biztosítani kell.

Minél kiterjedtebb ma a katonai bűnvádi perrendtartás hatásköre, minél kiterjedtebb abban az értelemben is, hogy polgárokra is vonatkozik, annál szigorúbban és féltékenyebben kell őrködni, hogy a szabadság- jogoknak azt a minimumát, amely a katonai bűnvádi perrendtartásban foglaltatik, kivétel nélkül mindenkivel szemben alkalmazzák, – még a komarovi győzővel szemben is. (Mozgás.)

Nemcsak megtagadták az értekezést a gyanúsítottal, hanem a

katonai bűnvádi perrendtartás általam már idézett 230. §-ának megsérté- sével házkutatást tartottak Auffenberg volt hadügyminiszternél. (Moz- gás a Ház minden oldalán.) Házkutatást tartottak olyan módon, hogy őt Üxkhüll úrhoz idézték értekezés céljából és miközben ő értekezett, egy kommisszió jelent meg, amely távollétében átkutatta házát és lefoglalt nála olyan iratokat, amelyek az 1912 évi hadügyminiszterséggel semmi kapcsolatban nincsenek, hanem amelyek az úgynevezett komarovi akták, komarovi levelek, melyeket azért gyűjtött a hadügyminiszter úr, hogy a hadviselésben tett tapasztalatait egy védőemlékiratban a háború lezaj- lása után a maga védelmére és a felelősség elhárítására közzétegye. És azután, miután ez a házkutatás megtörtént a gyanúsított távollétében, megtörtént a védő távollétében s olyan iratok elvitelével, amelyek az ügyre nem vonatkoznak, a fogházba azt az utasító levelet íratták Auffen- berg volt hadügyminiszter úrral, hogy azt a legfelsőbb kéziratot, amely őt, ha jól tudom, április 23-án, bárói rangra emeli „komarovi” előnévvel, szintén szolgáltassa át a katonai büntető igazságszolgáltatásnak. Kér- dem, minő jogon! A katonai bűnvádi perrendtartásnak milyen szakasza alapján! Egy valakinek kézbesített legfelsőbb kéziratot minő jogon lehet visszakövetelni és a báróság adományozását minő jogon lehet a katonai bűnvádi perrend szabályai szerint nullifikálni vagy felfüggeszteni!

Ezzel azonban még nem merítettem ki a sérelmek sorozatát. A katonai bűnvádi perrendtartás 179. §-a a következőket mondja (Olvassa):

,,Αz előzetes letartóztatást és vizsgálati fogságot a terhelt személyének és becsületének lehető kímélésével kell foganatosítani. A letartóztatott csak azoknak a korlátozásoknak vettessék alá, amelyek a letartóztatás céljának biztosítása és a fogházi rend fenntartása végett szükségesek.”

A 108. § azt mondja (Olvassa): „A letartóztatottnak azt a kényelmet és foglalkozást, amely rendfokozatának vagy állásának és vagyoni viszo- nyának megfelel, saját költségén meg lehet engedni, ha a letartóztatás céljával és fogházi renddel összeegyeztethető.”

Közölték velem, hogy Auffenberg volt hadügyminiszter úr a fog- házban szigorúbb elbánás alá esik, mint bármilyen más letartóztatott fogoly. (Mozgás a jobb- és a baloldalon.) Közölték velem, hogy a hat- vanhárom esztendős férfiú cellája előtt, aki különben a fogházban ideg- beteggé lett, – olvastam családjához intézett levelét, amelyben arról panaszkodik, hogy brómot szed és álmatlanságban szenved, – éjjel és nappal őr áll, mintha szökéstől kellene tartani, állandó felügyelet alatt tartják éjszaka is, és vizsgálják, hogy rendben van-e cellája, úgy hogy e miatt sem képes éjszaka megpihenni. (Mozgás.) Közölték velem, hogy azt a kedvezményt, amely a letartóztatottaknak megadja azt a lehetőséget egészségük fentartására, hogy a fogház; udvarán sétáljanak, a koma- rovi győzőtől és volt hadügyminisztertől megtagadják. (Mozgás. Közbe- szólások a középen.) Bocsánatot kérek, ez így van. (Zaj és nyugtalan- ság a Ház minden oldalán.) Azt hiszem, elég szárazon adom elő a ténye- ket, minden színezés nélkül.

Már most azt kérdezem én, mi ennek a célja! Ha titokban akarták ezzel tartani, hogy letartóztatták a volt hadügyminisztert, ha az elkülö- nítésnek az a célja, akkor ennek sokkal egyszerűbb módja kínálkozott volna a letartóztatás elkerülésével, mert hiszen csak nincsen komolyan gondolkozó férfiú, aki azt hiszi, hogy az 1912 évi dolgokra vonatkozó vizsgálat miatt Auffenberg Móric lovag vagy báró, volt hadügyminisz- ter úr szökésétől kellett volna tartani vagy neki módjában állt volna a

nyomozatot vagy vizsgálatot bármily irányban befolyásolni. De ha már egyszer letartóztatásba helyezték, akkor éppen a katonai bűnvádi per- rendnek parancsa az, hogy vele szemben, mint idős és beteges emberrel szemben, mint olyan emberrel szemben, aki mögött dicsőséges múlt áll, bármi legyen a vád – én nem azonosítom magamat semmivel, mert a vádat nem ismerem, de bármi legyen a vád, – ezen múltja kíméletet és megkülönböztetett eljárást követel. Ez nemcsak inhumánus, de egyenesen a bűnvádi perrendtartás 179. és 180. §§-aiba ütközik.

Én mindezeket lehetőleg szárazon és színezést kerülve, igyekeztem előadni és nem is szándékozom ebbe egyéb momentumokat belekeverni.

Az ügy beszél önmagáért és helytelennek tartom, hogy beszél, mert nem tudom megérteni, hogy a hadseregnek vagy a monarchiának miféle érdeke volt az, hogy ily nagy éclat-val indítsanak meg eljárást ezekben az idők- ben; nem vagyok képes megérteni az eljárásnak módozatait sem és külö- μο&βη aggályosnak tartom azt a sajátszerű ellentétet, hogy minden vizs- gálat alá vont katonai személy neve sacro sanctus, csak Auffenberg neve az, amelyet a nyilvánosságnak demonstrative dobnak oda prédául. Itt a gondolkodó embernek célzatosságot és háttérben mozgó erőket kell keres- nie, (Úgy van! balfelől.) Lehetetlen az elől elzárkózni.

Nem folytatom tovább; egyszerűen felolvasom interpellációmat, amely mindezeket a kérdéseket pontokba foglalja. (Olvassa):

„1. Miért közölték hivatalosan azt a hírt, hogy Auffenberg Móric, gyalogsági tábornok és volt cs. és kir. hadügyminiszter űr ellen hivata- lának kötelességellenes vezetése miatt, kizárólag az 1912. évi eseményekre vonatkozólag a legutóbbi időben emelt vád tisztázása céljából vizsgálatot indítottak, holott eddig a cenzúra sohasem engedte meg vizsgálat alá vont katonák neveinek közlését?

„2. Mi az oka és célzata e demonstratív ellentétnek?

„3. Minthogy a vád, hivatalos közlés szerint, kizárólag Auffenberg közös hadügyminiszteri minőségére és hivatalos ténykedésére vonatkozik, az 1867 évi XII. t.-cikk 50. §-ának rendelése és az 1848 évi III. t,-cikk 32. §-ának analógiája szerint miként volt szabad Auffenberg volt közös hadügyminiszter urat ilyen címen perbe fogni a közös ügyek tárgyalá- sára kiküldött bizottságok (delegációk) indítványa és határozata nélküli

„4. Elkerülhetetlenül szükséges volt-e a monarchia érdekében Auffenberg Móric gyalogsági tábornok úr április 26-án foganatba vett előzetes letartóztatása, holott a közös haderő katonai bűnvádi perrendtar- tásáról szóló 1912: XXXII. t.-c. 171. §-ában felsorolt okok szerint ez nem igen látszik indokoltnak1?

„5. A katonai bűnvádi perrend 102. §-ának rendelkezése ellenére miért tagadták meg védőjének, hogy vele a nyomozást vezető közeg jelenlétében értekezhessek és így megfelelő indítványt tehessen?

„6. Miért tagadták meg ez eddig a védővel szemben a gyalogsági tábornok úr terhére rótt vád közlését, holott ez a katonai bűnvádi per- rend 161. §-a szerint természetes és más esetben soha meg nem tagadtatott?

„7. Miért tartottak lakásán a katonai bűnvádi perrend 102. és 230.

§-ai megsértésével házkutatást, foglaltak le iratokat a gyanúsított és a védő távollétében?

„8. Miért foglaltak le ez alkalommal olyan iratokat – komarovi aktákat, – melyek kizárólag a gyalogsági tábornok úr személyes háborús tapasztalataira vonatkoznak és egy tervbevett emlékirat adatai? Milyen

címen kívánták be bűnvádi úton azt a legfelsőbb kéziratot, mely f. évi április haváról keltezve a gyalogsági tábornok úrnak érdemei elismeré- séül a bárói rangot „von Komarow” előnévvel adományoztál

„9. A katonai bűnvádi perrend 179. és 180. §-ai ellenére miért vetik alá a fogházban a 63 éves és betegessé lett, 44 évet szolgált gyalogsági tábornok urat felesleges zaklató korlátozásoknak!

„10. Hajlandó-e a miniszterelnök úr törvényes befolyásának érvé- nyesítésével a sérelmeket orvosolni és odahatni, hogy a katonai bűnvádi perrend rendelkezései mindenkivel szemben, kivétel nélkül, betartassa- nak 1” (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.)

A sérelem orvoslása alatt természetesen azt is értem, hogy a minisz- teri felelősségen esett sérelem orvosoltassék. (Helyeslés balfelől.)

Az interpellációra Vázsonyi választ nem kapott, de Auffenberg báró hamaro- san kiszabadult a fogságból.

V.