– 1917 január 25. –
1917 januárjában a kormány újabb javaslattal állott a képviselőház elé, amelyben a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott törvényt egé- szítette ki. Vázsonyi e javaslat ellen 1917 január 25-én nagy beszédet mondott, ki- fejtvén, hogy a közigazgatási gyorsított eljárás milyen mértékben veszedelmes a jogbiztonságra és a közszabadságokra. – Beszéde így hangzott:
Vázsonyi Vilmos: Tisztelt Képviselőház! A kivételes intézkedé- sekről szóló törvényjavaslatot általánosságban sem fogadhatom el, mert az 1. szakaszban lefektetett elvben a jogbiztonságnak és a közszabadság- nak veszélyeztetését látom. Ez a szakasz, röviden szólva, az úgyneve- zett közigazgatási gyorsított eljárást kívánja életbeléptetni, vagyis utá- nozni akarja azt a példát, amelyet az igazságszolgáltatás terén a gyorsí- tott eljárás már statuált. T. Ház! Elsősorban azt a megjegyzést kell ten- nem, hogy gyorsaságra igenis sok intézkedésben volt szükség ebben az országban s ha csodálatosnak találom, hogy a háború harmadik eszten- dejében nyújtatik be ez a törvényjavaslat. Én már régen vártam. Min- denesetre különös, hogy közel három éven át ennek az intézkedésnek szükségességét nem érezte a kormány s most, a háború harmadik eszten- dejében, beszél a gyorsított eljárásról. Itt igazán kínálkozik a paradoxon, hogy ezt, a gyorsított eljárást miért nem alkalmazta a t. kormány a maga elméjére és gondolkozására? És ha meglehettünk a háború közel három esztendején át ezen 1. szakasz nélkül, miért fejlődtek a harmadik esztendőben oda a viszonyok, hogy éppen most lett szükség erre a sza- kaszra és enélkül Magyarország már többé meg nem élhet.
Nekem az a véleményem, t. Ház, hogy igenis szükség volt az in- tézkedésekben gyorsaságra, de az intézkedések gyorsaság tekintetében a hiány nem abban volt, hogy az ország kijelölt hatóságai, különösen pedig alsóbb hatóságai nem gyorsan teljesítették a hivatásukat, különö- sen a közélelmezés kérdésében, nem is a fórumok beosztásában volt a hiány, hanem a gyors intézkedésnek hiányát abban éreztük, hogy az igen tisztelt kormány bizonyos intézkedésekre mindig csak akkor szánta el magát, mikor ezek az intézkedések már elkéstek (Úgy van! Úgy van!
a bal- és a szélsőbaloldalon.), midőn a viszonyok kényszere sodorta oda a kormányt, hogy ezeket az intézkedéseket megtegye. (Úgy van! bal- felől.)
Erre a közigazgatási gyorsított eljárásra inkább lett volna szükség abban az irányban, hogy midőn az ellenzék, ha jól emlékszem, közel egy esztendeje egy határozati javaslatot terjesztett be, amelyet egész terje- delmében nem fogadott el a t. kormány, ezen határozati javaslat pontjait már akkor lett volna kegyes végrehajtani, nem pedig később, a leszólt, lebecsült ellenzéki határozati javaslat gondolatait átvéve. Mert az Or- szágos Közélelmezési Hivatal felállítása benne volt az ellenzéki hatá- rozati javaslatban, az ellenzék szónokai bizonyították azt, hogy szükség van arra, hogy a közélelmezés a különböző minisztériumok ügyköréből kivétessék és központi hivatal állíttassék fel, amelynél a beszerzés is központilag szerveztessék. Akkor kijelentették a kormány részéről, hogy ez helytelen, ez keresztülvihetetlen . . .
Rahovszhy István: Úgy van!
Vázsonyi Vilmos: ... és a közigazgatási gyorsított eljárás szabá- lyait önmagukra nem alkalmazva, egy esztendővel később megvalósí- tották azt, amit az ellenzék kívánt, amit, míg az ellenzék határozati ja- vaslatában volt benn, helytelennek és keresztülvihetetlennek deklarál- tak, (Úgy van! bal felől.) Tehát a közigazgatási gyorsított eljárást ma- gukra alkalmazták. (Úgy van! balfelől.)
Nem alkalmazták a közigazgatási gyorsított eljárást abban sem, hogy midőn ugyancsak körülbelül egy esztendővel ezelőtt itt a Ház vitájában – és már előzőleg is – bátor voltam kijelenteni, hogy szük- ség van az élőállatok maximálására, a földmívelésügyi miniszter úr ki- jelentette, hogy ez teljességgel lehetetlen, hogy ez olyan tökéletesen szak- szerűtlen kérelem, mert a porosz disznó tűri el csupán azt, hogy élő ál- lapotban maximáltassék, a magyar disznó ez ellen tiltakoznék. (Élénk derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tehát ezen gyorsított eljárás mellett egy esztendővel ezelőtt itt hallottuk a földmívelésügyi minisz- ter úr szájából, hogy ez szakszerűtlen és lehetetlen kérelem, azután bi- cegve és lassan utánasántikáltak annak a javaslatnak, amelyet keresz- tülvihetetlennek és szakszerűtlennek bélyegeztek meg, és megvalósítot- ták az élőállatok maximálását.
Ilyen közigazgatási gyorsított eljárást találunk a maximálásnak egyéb terén is. Én már akkor a vajnak, mint általában az összes első- rendű szükségleti cikkeknek egy komplexumban való maximálását kö- veteltem, midőn még nem volt oly drága, és most olvasom, hogy az Országos Közélelmezési Hivatal a vaj maximálását is elhatározta, ma- gára alkalmazva a közigazgatási gyorsított eljárás ama szabályait, hogy mindig egy esztendővel később csinálják meg azt, amit meg kell csi- nálni.
Én azt látom, hogy a gyorsítást a közigazgatás azon terein, ahol tulajdonképpen gyorsításra van szükség, a t. kormány nem alkalmazta.
Amint most például az ipari cikkek maximálása tekintetében is ugyan- azzal az állásponttal találkozom (Úgy van! Úgy van! a bal- és a szélső- baloldalon.), amellyel találkoztunk annak idején, mikor az élőállatok maximálását követeltük. És amint ezt a problémát meg lehetett közelí- teni a külföldön, éppúgy meg lehetett és meg kell közelíteni nálunk is ennek a problémának megoldását, mert talán mégis lehetetlen azt el- tűrni, hogy mikor egyes tisztviselők, férfiak, nők, száz vagy nyolcvan korona fizetésért dolgoznak (Úgy van! balfelől.), hogy akkor azokat oda- szorítsuk, hogy a törvénynek vagy a becsületnek eltiprásával szerezhes- sék meg maguknak azt az élvezetet, hogy egy pár cipőjük legyen. Mert ez a helyzet, tisztelt Ház (Úgy van! Úgy van! Taps balfelől.) és ezt a helvzetet eltűrni nem lehet és a gyorsításra itt van szükség; a közigaz- gatási gyorsított eljárásra a tervnek felépítésében, amint már egy esz- tendővel ezelőtt bátor voltam arra rámutatni, hogy a drágaság és a ki- uzsoráztatás elleni küzdelemben nem lehet guerillaharccal, ötletszerű- lég, itt-ott harcolva az ellenség ellen, mikor éppen a legvakmerőbb vagy a leginpertinensebb guerillaharccal küzdve, nem lehet sikert elérni, ha- nem csakis rendszeres tervvel, csakis teljes koncepcióval.
Ezen a területen a közigazgatási gyorsított eljárást mindeddig nél- külöztük, (Úgy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Ehelyett a közigazga- tási gyorsított eljárás helyett, amely vonatkoznék a kormányzat fejeire, vezetőire, kapunk egy tervezetet, hogy most csináljunk egy közigazga- tási gyorsított eljárást az alsó hatóságok számára és azt kívánják, hogy a közigazgatási hatóságok számára az eljárás gyorsítása érdekében ki-
vételes eljárási szabályok állapíttassanak meg, hogy az eljárás a tör- vény szerint arra hivatott közigazgatási hatóságok helyett más hatóság hatáskörébe legyen utalva.
Amikor a választójogról van szó, akkor a kormánynak kedvenc szava, hogy az ugrás a sötétbe (Úgy van! a bal- és szélsőbaloldalon.), de csodálatos, hogy amikor a választójognál nem akar a sötétbe ugrani, megkívánja azonban tőlünk, hogy amikor tőlünk meghatalmazást kér egy teljesen ismeretlen rendelkezésre, akkor mi ugorjunk a sötétbe. A sö- tétbe ugrás ott, ahol a nép jogok szerelméről van szó, bír értelemmel, de a sötétbe ugrás, ahol esetleg fojtogatásról van szó, az kevés értelem- mel bír és e sötétben ölelkezésre ugrom a sötétbe, de a fojtogatás szem- pontjából nincs semmi kedvem az ugrásra. (Úgy van! Tapsok a bal. és szélsőbaloldalon.)
A sötétbe ugrást politikai bizalom alapján, de a háborús helyzetre való hivatkozással is kéri a kormány. A magam részéről mondhatom, hogy még ha a kormány hívei közé tartoznám is, akkor se volna bizal- mam olyan teljes és tökéletes, hogy én egy kormánynak megadjam a jogot, hogy oly közigazgatási eljárást csináljon, amilyent akar, ható- ságoktól úgy szedhesse el a hatáskört, amint akarja és hatósági hatás- köröket kicseréljen. Én abban a véleményben vagyok általában, a hábo- rúban, idevéve különösen a belső háborút, a hinterland hőseinek hábo- rújában a jelszavaknak, az indulatoknak és szenvedélyeknek túlságosan nagy uralmat adtunk már, még pedig az igazság rovására, (Úgy van!
a bal- és szélsőbaloldalon.) Én nem vagyok arra hajlandó, hogy a vádat és gyanút azonosítsam a bűnnel, és ha olvasom azt, hogy valakit meg- vádolnak árdrágítással, bármilyen szállítási visszaéléssel, akkor én, aki a jog embere vagyok, tudom, hogy az még nem jelent egyebet, mint gya- nút és vádat, ez egyáltalán nem igazolja még azt a zulukaffer felfogást, amely, sajnos, a háború folyamán nagyon sokfelé elterjedt, hogy amikor valakit bizonyos deliktummal megvádolnak, a deliktum minősége eldönti a vádat is, hogy annak a védelemre, a rendes eljárásra, ennek minden garanciájára nincs többé joga, azért, mert egy bizonyos természetű vá- dat emelnek ellene, abban a pillanatban ő teljesen vogelfrei, egészen szabad préda, minden gyűlöletnek, minden megvetésnek ki van téve, nem védelmezheti magát többé rendes mód szerint, (Úgy van! a bal- és szélsőbaloldalon.)
Sőt hallottuk, hogy még a védelmet is stigmatizálni kívánták. Bo- csánatot kérek, a jog és a közszabadság nem engedi meg, hogy a vád a bebizonyított ténnyel azonosíttassék. Bármivel vádoltatom meg, vádolja- nak hazaárulással, gyilkossággal, amíg nincs bebizonyítva, hogy bűnös vagyok-e vagy ártatlan, tőlem a jog semmiféle intézkedését, a jogbiz- tonság semmiféle garanciáját megtagadni nem lehet, nem szabad, (Úgy van! a bal. és szélsőbaloldalon.) És különösen nem lehet ifjú tisztvise- lők azon szándékának kitenni engem, hogy ők életben maradva meg- örökítsék szintén önmagukat a márványtáblán, mint a hinterland hő- seit, nem lehet az embereket kiszolgáltatni pusztán azért, mert gyanú alá esnek. A gyanú még nem bebizonyított vád és a legnagyobb bűnös- nek, helyesebben szólva, a legnagyobb bűnnel vádoltnak is meg kell adni a jogot hogy teljes szabadsággal megvédelmezze magát és min- den garanciája meglegyen a védelemnek. Azért meg kell adni a jogot, mert az embert nem lehet elítélni gyanú alapján, de ha a szabad véde- lem után bebizonyul, hogy bűnös, akkor sújtsanak rá a legszigorúbban a legnagyobb büntetéssel. Az azonban a törvényhozásnak szándéka nem
volt, hogy szigorát annyira éreztesse, annyira menjen a morális felhábo- rodás, hogy ártatlanokat is elítéljenek. Annyira nem mehet a morális fel- háborodás, hogy ne törődjünk azzal, hogy betartatnak-e a törvényes szabályok, hanem azért, mert háború van, a szenvedélyek hatása alatt, frázisok és jelszavak hatása alatt járjunk el, amelyeknek az igazság- szolgáltatásban sohasem lehet helyük, mert a tomboló szenvedélynek éppoly távol kell maradnia és a kívülről jövő terrornak Justitia csarno- kából, mint a magasról jövő befolyásoknak. Sőt merem mondani, a kí- vülről jövő befolyás divatszerűsége, a szenvedélyek tombolása sokszor jobban veszélyezteti az igazságszolgáltatást a közigazgatásban és veszé- lyezteti az uszítás a közigazgatásban és bíráskodásban sokszor jobban, mint a felülről jövő terror, mert a felülről jövő terror ritkán érvénye- sülhet az igazságszolgáltatásban és okos kormány sohasem fogja érvé- nyesíteni . . .
Rakovszky István: Okos kormány! (Derültség és mozgás.)
Vázsonyi Vilmos: Én tehát nem helyezkedhetem annak a gondo- latnak a szférájába, hogy azért, mert háború van, csináljunk ilyen kü- lönleges eljárást, pláne a háború harmadik esztendejében, amikor eddig enélkül is meglehettünk, hogy csináljunk most különleges eljárást a közigazgatásra is. Mert hiszen itt nincs szó gyerekjátékról, mert hat- havi elzárásról is van szó és igen jelentékeny vagyoni érdekekről. Én itt egy ismeretlen eljárásnak nem szolgáltathatom ki a polgárok soka- ságát. (Úgy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Nem vagyok arra sem haj- landó, hogy ismeretlen szervezetű hatóságoknak dobjam oda a polgárok szabadságát, és ami a legfontosabb, a polgárok becsületét, mert hiszen ezekben az ügyekben úgy állunk, hogy ma az elsőfokú elítéltetésre már a kipellengérezés következik, amit én – népszerű, vagy nem népszerű az álláspontom, – kijelentem, hogy a legnagyobb mértékben minden jogba ütköző jogtalanságnak tartok, mert az elsőfokú ítélet, amely meg- változhatik, nem ad még arra jogot, hogy valakit pellengérre tegyenek, pedig ez napról-napra megtörténik, még pedig hivatalos intézkedések alapján.
Bocsánatot kérek, ez lehetetlen dolog, ez a polgári becsület teljes negálása (Úgy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) és egész sokasága az em- bereknek becsületét veszti, akik tele vannak keserűséggel és tomboló gyűlölettel, amely csak nem tud belőlük kitörni. (Mozgás.) Bocsánatot kérek, ezek közt élek és az ő felfogásuknak adok hangot, amikor nem vagyok hajlandó ily viszonyok és körülmények közt ahhoz hozzájárulni, hogy egy ismeretlen közigazgatási gyorsított eljárásnak szolgáltassam ki őket, ismeretlen hatóságok Ítélkezésének, nem tudom, micsoda fórum megsemmisítő eljárásának. (Úgy van! a bal- és szélsőbaloldalon.)
Én ennek a közigazgatási gyorsított eljárásnak még híve lehetnék akkor – tisztelet és becsület az igen t. igazságügyminiszter úr inten- cióinak, akit nem gyanúsítok meg az intencióiban, – ha ez az igazság- szolgáltatási nagy gyorsított eljárás oly elragadó volna eredményeiben, hogy azt követésreméltó példa gyanánt lehetne elénk állítani. De én bá- tor vagyok kijelenteni, hogy ebben a tekintetben Magyarország összes ügyvédi kamaráinak – bátran merem ezt állítani, de főleg annak a ka- marának, amelybe tartozom – véleményével teljesen konformis vagyok, hogy az a gyorsított eljárás, melyet az elkeseredett és jogosan elkesere- dett hangulat és a jogos szenvedély hatása alatt készítettek, amikor at- tól kellett tartani, hogy egyes bűnösök nagyobb befolyás következtében megszabadulhatnak, a gyakorlati életben egyáltalában nem vált be, ha-
nem a gyakorlati életben a védelemnek teljes negációja, az anyagi igaz- ságnak teljes elhanyagolása, aminek következménye azután az, hogy azok, akik ezekben az ügyekben bűnügyi védelemmel foglalkoznak, mind a legnagyobb elkeseredéssel vannak eltelve (Élénk felkiáltások a balolda- lon: Igaz! Úgy van!) és a bűnvádi eljárás, a büntetőjog eddigi eredmé- nyének elporladását, összeomlását panaszolják. (Igaz! Úgy van! a bal- oldalon.) különösen egy fórum kihagyása miatt és a királyi Kúriának beállítása miatt erre a fórumra, amely csak semmitőszék volt mindenkor és amely nem szokta meg az anyagi igazságnak kutatását, mely az el- fogadott papiros-tényállás alapján szokott ítélni, amiért azután az anyagi igazságot egyáltalában nem találja meg a védelem.
Balogh Jenő igazságügyminiszter: Nem úgy van!
Vázsonyi Vilmos: És nem talál a t. igazságügyminiszter úr egyet- len velszi bárdot sem, egyetlen ügyvédet . . .
Balogh Jenő igazságügy miniszter: Nem lehet a Kúriáról így be- szélni! (Úgy van! a jobboldalon.)
Vázsonyi Vilmos: . . . egyetlen védőügyvédet sem, aki ezen a téren más véleményen volna.
Balogh Jenő igazságügy miniszter: Nem lehet a Kúriára ilyet mon- dani! (Úgy van! jobbfelől. Élénk fölkiáltások a szélsőbaloldalon: Hát a választási visszaélésekkel mit csinált?)
Vázsonyi Vilmos: Ebben a kérdésben a hév engem is elragadott, de mint jogász beszélek jogi kérdésekről. A Kúria tekintélyét meg- ingatni egyáltalán nem szándékom, a kritika joga azonban megillet s azt meg kell állapítani, hogy a Kúrián a gyorsított eljárás következtében szükségszerűleg oda fejlődtek a dolgok, hogy az anyagi igazság szen- ved. A védelem a Kúria előtt megkötött kézzel jelenik meg s a fél érde- kében nem tehet semmit. A háború elején az volt a veszedelem, hogy a bűnösök megmenekülnek. A szenvedélyek hatása alatt ma már ott va- gyunk, hogy nem ettől kell tartani, hanem attól, hogy ártatlanok is szenvednek. A javaslatot nem fogadom el. (Zajos helyeslés a bal- oldalon.)
VIII.