– 1917 augusztus 5. –
Az Esterházy-kormány ellen a küzdelem ekkor már, noha a parlament nem volt együtt, teljes erővel folyt. Tisza és a munkapárt arra törekedett, hogy az Es- terházy-kormányt megbuktassa és hogy új koalíció alapításával, Tisza bevonásá- val létesíthesse a választójogot, amely természetesen nem felelt volna meg azoknak a várakozásoknak, amelyeket a demokratikus haladás hívei tűztek a készülő javas- lathoz. A választójogi blokk ezekkel a törekvésekkel szemben felvette a harcot és a blokk egyik népgyűlésen, Kaposvárott, 1917 augusztus 5-én, Vázsonyi nagy beszé- det mondott, amelyben ismét határozatban lekötötte magát a választójogi Pro- gramm mellett. Beszéde így hangzott:
Vázsonyi Vilmos: Tisztelt polgártársaim! A választói jog ellensé- geinek táborából felénk hangzik gyakorta az a mondás: „A magyar nép- nek nem az általános választói jogra, hanem földre és kenyérre van szük- sége.” Azzal a feltételezéssel hangoztatják ezt, mintha a magyar népnek nem volna elég értelmessége annak megértésére, hogyha gazdasági bol- dogulását biztosítani akarja, akkor ennek megoldását nem bízhatja jobb kezekre, mint önmagára, (Úgy van!) A választói jog és a kenyér között, a magyar nép gazdasági boldogulása s a közszabadságok között ellenté- tet csak az akar teremteni, aki szemfényvesztéssel félre akarja vezetni a népet. Az igazi demokrácia nem abból áll, hogy megveregessük a nép vállait, hogy aztán osztályt alkossunk, amely magát földi istenségnek képzeli s mint ilyen, a maga kedve szerint osztja szét az áldást a tömeg, a közönséges halandók között .Az a demokrácia, mely különbséget tesz a jog és kenyér között, mely azt hirdeti: „mindent a népért, de semmit a néppel”, úgy különbözik az igazi demokráciától, mint az alamizsna a jogtól. A demokráciának nem frazeológiában, hanem az alkotmány in- tézményeiben kell megnyilvánulnia. De még ez sem elég, mert az alkot- mányt is meg lehet hamisítani. A demokráciának a lelkekben kell élnie.
(Lelkes taps.)
Az a nagy mondás, melyet a szociáldemokráciának megalapítója a munkásságra mondott, hogy a proletárság csak önmaga válthatja meg magát, nemcsak a proletárságra nézve igaz, hanem a polgárságra nézve is. A magyar polgárság nem ajándékkal, nem alamizsnával, hanem csak a maga munkásságával, a maga erejével, a maga lelkével válthatja meg magát. (Zajos tetszés.) Az égé az áldás, de a földé a munka. Még a ter- mékeny eső a fenyegető, morajló, dörgő, a perzselő és büntető villám is a föld munkájának eredménye, mert a földről szállanak fel azok a párák, melyek a magasban felhőkké sűrűsödnek. A föld: a nép és e nép felett Isten csak igazi Isten lehet, nem pedig földi emberek, akik Isten jogait bitorolják akkor, mikor az Isten képére formált ember és ember között különbséget akarnak tenni. (Zajos taps.)
Mi a politika? Nem valami elvont fogalom, nem előkelő játék; nem úri passzió, időtöltés vagy szerencsejáték. A politika semmi egyéb, mint maga az élet. A politika mely nem az élettel foglalkozik, vagy szemfény- vesztés, vagy időpazarlás. A politikai célok magja röviden az, hogy ezen a földön, ebben a hazában minél több ember minél boldogabb legyen.
(Élénk tetszés.)
Amikor mi az általános választójogot hirdetjük, ennek a politiká- nak alapjait akarjak lerakni. Tudjuk nagyon jól, hogy azzal, ha meg- csináljuk az általános választójogot, a szegény emberből még nem lesz egy csapásra gazdag ember és egyik napról a másikra nem változik meg minden. Az általános választójog az eszköz, a szerszám, az alap, a lehe- tőség a szabad fejlődésre és kibontakozásra. Az általános választójog nélkülözhetetlen, mint a levegő. Nem programm az, hogy levegőre vau szükségünk, de levegő nélkül jön a rothadás, a halál. (Zajos tetszés.)
Azok, akik velünk szemben állanak és akik nemrég még hatalmon voltak, a hatalomból kivettetvén, sajátszerű változáson mennek keresz- tül: egyszerre kurucdolmányban járnak és a magyar nemzetiségi kér- dést igyekeznek kiélezni. Mit akarnak? Ki van közöttünk, aki a magyar állam területének egységét és szuverenitását bárki ellen ne védelmezné?
Mire való ez a naponkénti honmentési sujtásos produkció? Félelmet, aggodalmat, gyűlöletet akarnak ébreszteni a demokratikus irány ellen azokban, akik a magyarságukat, nagyon helyesen, mindenek fölé helye-
zik és akik ezt az országot másként, mint Magyarországnak elképzelni nem tudják. Míg ezek a férfiak kormányon voltak, nem vettem észre, hogy ők a magyar nemzeti állam kiépítésében akár a közoktatás, akár a közigazgatás terén, akár a hadsereg kérdésében valami elszánt bajnokok lettek volna. Ε kurucságuk nagyon gyanús, mert ők nem a magyar szem- pontot kívánják megvédelmezni, hanem a heccelődés, a megfélemlítés, a politikai babonák és dajkamesék terjesztésével el akarják téríteni a ma- gyar népet a szabadelvűségnek, a jogkiterjesztésnek és a demokráciá- nak történelmi ösvényéről. Ezt az ösvényt különb férfiak mutatták meg nekünk, mint azok, akik most kormányon voltak. Kossuth, Deák, Széchenyi, Szemere és az ő segítő társaik, akik mind jó magyarok vol- tak, de egyúttal jó demokraták és az európai világáramlattól nem kíván- tak elzárkózni. Szent István óta Magyarország európai ország, amely szabadságával, alkotmányával, kultúrájával vívta ki a népek becsülé- sét, nem pedig konok maradiságával, gőggel és elzárkózottsággal. A ma- gyar léleknek s jellemnek nem a gyűlölet, nem a szerencsétlenség, hanem a nyílt kedély és szeretetteljes érzés felelt meg. A magyar nép, amely a.
világháborúnak tébolyában is a hadifoglyaival és az itt maradt idege- nekkel szemben oly nemesen bánt, miként arra nincs példa az összes hadban álló népeknél, a szeretet törvénye alapján él, dolgozik. Hiába hir- detik azt, hogy a jog gyengül azáltal, ha másokkal megosztjuk! A jog nem olyan földi karéj kenyér, amelyet széjjeltörve és szétosztva többek közt, kisebb lesz. A jog szent, magasztos kenyér, amelynek darabjait, ha széjjel osztjuk, annál több lesz. Az én jogom azzal, hogy azt egy másik embertársam is őrzi és óvja, nem gyengébb lesz, hanem erősebb lesz ak- kor, ha nem uraskodást kívánok magamnak, nem oly jogot, mely má- sok jogtalanságán épül fel, nem olyan boldogságot, mely mások boldog- talanságából származik. (Zajos tetszés és taps.)
Másik érvük, hogy az általános választói jog le fogja süllyeszteni a parlament színvonalat, s hogy a választók táborába megbízhatatlan, értéktelen tömegek fognak betódulni. Ezt a Mars-lakóknak, vagy a hold- beli embereknek el lehet mondani, de aki látott valaha magyar válasz- tást – tisztelet a kivételnek, – az nem igen fél attól, hogy a jogokkal felruházottak tömege le fogja süllyeszteni a mai választások színvona- lát s hogy ezek a betóduló „értéktelen” elemek meg fogják rontani az országot. Én remélem, hogy az alkohol és Wertheim-szekrény válasz- tása helyett végre a komoly, öntudatos polgárok választása fog követ- kezni, s a politika nem lesz többé kedvtelés, időpazarlás vagy szerencse- játék, hanem a magyar nép életének és boldogságának megszervezése.
(Zajos taps.)
A munkapárt, mely a hatalom elvesztésébe nem tud belenyugodni, olyan mesékkel traktálja az ő híveit, amelyektől azt reméli, hogy a tábor továbbra is együtt fog maradni. Mindenfelé hallhatjuk azt, hogy nem lesznek itt új választások, szó sincs róla, sőt Tisza nemsokára vissza fog térni. Legjobb esetben az történhetik meg, hogy majd a munkapártnak úgynevezett „szabadelvű belátó” elemei, anélkül, hogy megszakítanák a munkapárt szent egységét és anélkül, hogy onnan kilépnének, annak- idején, ha rákerül a sor a választójogra, keresni fogják a megegyezést a választójogi kormánnyal. Hát én nem tudom, hogy honnan merítik e politikai mesék terjesztői a jogot, hogy a választójogi kormány tagjait azzal gyanúsítsák meg, hogy ők a választójogi megegyezésből a munka- párt ezen igen tisztelt ismeretlen tagjainak kedvéért barmit elalkudnának.
Kijelentem, tisztelt polgártársaim, hogy annak a választójogi meg-
állapodásnak, amely a blokk pártjaival köttetett meg, a betartása a választójogi kormány részére a becsület kérdése. Itt nincs megalkuvás, nincs licitáció lefelé. Ezzel a programmal áll és bukik a kormány. Arra hivom fel azokat, akik a lefelé licitáló megegyezés irányában mester- kednek, hogy drága úri idejüket ne pazarolják ilyen meddő munkára, mert olyan embert nem találnak a kormány tagjai között, aki ilyen ter- vet honorálna és aki ilyen csúnya alku mellé odaszegődnék. (Hosszan- tartó éljenzés.)
Az a terv tehát, amely – úgy látszik – azt a célzatot követi, hogy maradjon együtt a munkapárt és majd kieresztünk a választójogi viz- özönre a munkapárti bárkából annyi galambot, amennyi szükséges ahhoz, hogy a kormány valamelyes választójogi tervezete törvényerőre emelked- jék és így választásra szükség ne legyen, ez a terv is teljesen hiábavaló mesterkedés. Értjük itt is a kitűnő politikai számítást. Ez a politikai számvetés abból áll, hogy együtt tartjuk a munkapártot, mint többséget, megengedjük, hogy annyian szavazzanak a kormánnyal, mint amennyi szükséges ahhoz, hogy a választójognak többsége legyen. Hiszen ha a választói jognak megvan a többsége, nem lehet szükség választásra, az általános választójog megalkotása céljából. A választójogi kabinet pedig, ha kormánytöbbsége addig nincs, nem maradhat meg, mert hiszen csak a választói jog megalkotása és a kilátásba helyezett választás adják meg neki a parlamenti alkotmányos kormány jellegét. Csináljuk hát meg a kibocsátott galambok segítségével a választójogi törvényt és akkor újra vegye át birodalmát a munkapárti többség, vagy a munkapárt segítsé- gével egy új konzervatív alakulás. Világos és átlátszó ez a számítás.
Ámde a választói jog megalkotásával nincs befejezve a demokrácia munkája.
Ezt a választójogi törvényt az életben meg kell gyökereztetni, végre kell hajtani, ennek a törvénynek alapján össze kell írni a választókat és azután ennek a törvénynek alapján kell választani. Kire bízzuk vajjon a választók összeírását, a választások vezetését? – nem értve ez alatt azt, hogy a munkapárt szokta befolyásolni vezetés címén a választáso- kat, – kire bízzuk, talán azokra, akik halálos ellenségei voltak ennek a választójogi reformnak, akik mindenfelé azt akarták elhitetni, hogy ez a választójog a, magyar nemzetnek végromlása, a magyar értelmiségnek és vezető középosztálynak bukása? Azokra bízzuk ennek a végrehajtá- sát, akik a választójognak halálát, máglyára vetését követelik? Tisztelt uraim, nagy botorság, nagy naivitás, ha azt gondoljuk, hogy elég a vá- lasztójogot megcsinálni és azután odadobjuk prédául ellenségeinknek, hogy csináljanak vele, amit akarnak és hamisítsák meg a gyakorlati életben úgy, amint az nekik jól esik. Ez épp olyan bölcs volna, mintha valaki régóta várt és óhajtott első szülöttjét atyai szeretettel és gondos- kodással odaadná dajkaságba egy ismert angyalcsinálónak. (Élénk de- rültség.) Nem fogjuk a választói jogot a tisztelt munkapártnak dajka- ságba kiadni (Derültség.), mert nem akarjuk, hogy angyalt csináljanak belőle már itt a földön, hogy megöljék, megnyomorítsák. Ennek a vá- lasztójogi törvénynek végrehajtója csak demokratikus kormány és de- mokratikus többség lehet. (Élénk tetszés.) Ha a választójog győz, akkor a politikai erkölcs azt követeli, hogy a választójogot ellenzők tábora összetörjön. (Zajos tetszés.)
Más megítélés alá esnek azok, akik a munkapártból kilépve, meg- tagadják a munkapártot és kilépésükkel annak többségét kisebbítik vagy megbontják, vagy többségét kisebbséggé teszik. Ezekkel szemben nem
tartom jogosultnak a gúnyt és kicsinylést. Ők előmozdítják a munkapárt szétrobbantását. Én csak azok ellen szólok, akik ravaszul még most is tartogatnák magukban meggyőződésüket, még most sem akarnak kilépni a munkapártból és arra készülnek, hogy kölcsön adják szavazatukat valamely választójogi megegyezéshez és így a választásokat meggátol- ják s a „munkapárti uralmat, többséget egységben megmentik. Az álta- lános választójognak és a demokráciának szelleme ebben az országban csak akkor van biztonságban, ha a népgyűlölő tábor széjjel van rob- bantva és kisebbséggé lett. Vagy kisebbséggé lesz a munkapárt kilépések által és felesküsznek a kilépettek arra, hogy a kormány választójogi Programm ját elfogadják, vagy pedig a józan ész és a demokrácia ér- deke azt követeli, hogy a választásokon számoljunk le a népgyűlölő mun- kapárttal. Más megoldás nincs. Minden más ut a munkapárti többség megmaradásához vezet és a demokrácia jövőjének veszedelme. (Zajos tetszés.)
Még csak egy kijelentést kívánok tenni. Mi, akik itt együtt vagyunk, nem vagyunk most pártemberek. Én nem mint pártember jöttem ide, hanem mint annak a tábornak egyik tagja, amely felesküdött arra, hogy a magyar népnek megszerzi azt a jogot, azt a jutalmat, amelyet bőven kiérdemelt a harctéren és idehaza hozott áldozataival: megszerzi az álta- lános, egyenlő és titkos választói jogot, amely eszköze és lehetősége a demokratikus politikának és ezzel egyúttal teret nyit arra, hogy ebben az országban a múlt bűnei orvosoltassanak. A lefolyt három esztendőnek az a súlyos bűne, hogy a kapitalizmusnak fékevesztettségét szabadjára eresztették, hogy a tömegekért nem tettek semmit és nem gondoskodtak arról, hogy a hazatérő harcosok idehaza tűzhelyet, megélhetést és bol- dogságot találjanak. (Úgy van! Élénk tetszés.)
Nem azzal a céllal esküdtünk mi fel, hogy hatalomra jussunk, mert hiszen például nem volt megírva a sors könyvében, hogy én minisz- ter legyek. Politikai pályafutásom nem azon a jól megcsinált makadám országúton indult meg, amely a miniszterség felé vezet. Magam vágtam magamnak az ösvényt (Élénk éljenzés.) és jártam gyakran meredeken.
A meredek pedig nemcsak a magasba visz, gyakran a mélységbe sodor.
Nem törődtem vele, amint nem törődtek azok a társaim, akik most velem egy táborban küzdenek. Ez a meredek ut most a hatalomhoz vezetett.
Ezt a hatalmat mi nem a hatalomért fogadtuk el, hanem azért, hogy el- veinket megvalósítsuk és szolgáljuk a magyar politikának azt az alap- elvét, amelyet én egyszerűen úgy fejeztem ki: legyen ezen a földön, amelyet hazánknak mondunk és imádunk, minél több ember minél bol- dogabb. (Zajos taps.) Nem vagyunk mi párt, még csak nem is politikai tábor, hanem egy politikai hitvallás hívei, azzal a szent fogadalommal, hogy amíg ezt a célt el nem értük, addig minden különbséget, amely kö- zöttünk megvolna, félreteszünk. Ne legyenek közöttünk árnyalatok, nincs közöttünk senkinek joga arra, hogy most külön házi isteneinek áldoz- zon, mert most egy a mi Istenünk és elvűnk. Az, hogy a magyar nép számára az általános választói jogot meg kell alkotni, addig nincs és nem lehet letérés se jobbra, se balra. (Lelkes éljenzés és taps.) Ebben
•egyek vagyunk, egy éknek kell maradnunk és testvériesen egybeforrva.
Miként a gyűlölet tábora tömör a gyűlölet által egybeforrasztva, úgy nagyobb tömörséggel és egyetértéssel kell hogy egy beforrasszon minket az egymás iránt való szeretet és a szeretet a magyar nép iránt, amelyet fel szabadítani, megváltani és boldoggá tenni akarunk. (Hosszantartó meg-megújuló lelkes éljenzés és taps.)