– 1918 január 26. –
Wekerle törekvései, hogy egységes kormányzópártot alkosson, sikerrel jár- tak és az új párt 48-as alkotmánypárt címen meg is alakult, elnökévé Andrássy Gyula grófot választván. Az új pártalakulással egyidejűleg a kormány is le- mondott és 1918 január 23-én alakult meg az újabb Wekerle-kormány. Az előbbi kabinetből Ugrón Gábor belügyminiszter, Mezőssy Béla földmívelési miniszter, Grecsdk Károly igazságügyminiszter, Batthyány Tivadar gróf és Hadik János gróf tárcanélküli miniszterek kiléptek és helyüket Tóth János belügyminiszter, Szte- rényi József báró kereskedelmi miniszter, Popovics Sándor pénzügyminiszter, Esterházy Móric gróf és Windíschgraetz Lajos herceg tárcanélküli miniszterek foglalták el. Vázsonyi Vilmos újból átvette az igazságügyi tárca vezetését, Serényi Béla gróf kereskedelmi miniszter pedig földmívelési miniszter lett. Az új kabinet programmjában a választójogi kérdés mellett az önálló magyar hadsereg is szerepelt, amihez a király a hadvezetőség marsall-tanácsának véleménye ellenére hozzájárult.
Vázsonyi eként újból az igazságügyi tárca vezetését vette át és a demokrata pártban másnap, január 26-án, este Székely Ferenc volt igazságügyminiszter, a párt elnöke, üdvözölte Vázsonyit. Az üdvözlő beszédre adott válaszában Vázsonyi újból kifejezte ragaszkodását a választójogi programúihoz és bejelentette azt is, hogy amennyiben a kormány javaslatát teljes terjedelmében nem szavazzák meg, a kormány a választók döntéséhez fog folyamodni. Beszédében ezeket mondta:
Vázsonyi Vilmos: Tisztelt uraim! Elsősorban mélységes hálával köszönöm azokat a szavakat, az elismerés és barátság szavait, amelyeket igen tisztelt pártelnökünk, Székely Ferenc, hozzám intézett. Valóban a lefolyt hét számomra felejthetetlen. A lefolyt héten két megtiszteltetés ért. Az egyik annak a városnak a bizalma, melynek életemet és munkás- ságomat kívántam szentelni, a másik pedig a királyi bizalom megnyil- vánulása. (Élénk éljenzés és laps.) Tisztelt uraim! A kettő közt különbsé- get nem teszek, sőt a másodikat nem tudnám élvezni akkor, ha az első, mint a dísz és a bizalom folyománya, meg nem nyilatkozott volna. A mi- niszterséghez, jól tudják, nem jutottam sikátorokon keresztül, nem jutottam intrikákon át. Nem azonos úton járok azokkal, akik a sötétsé- get keresik, hogy hátha így hamarabb felvirrad. Jártam azt a magam irányította utat, mely a becsületes munkán vezet keresztül. Mindent meg lehetett előre jósolni, csak az én miniszterségemet nem.
Tisztelt uraim S A hatalomnak egyik osztályrészese vagyok. Ennek örvendek azért, mert abból a pozícióból, melyet elfoglaltam, alkalmam nyílik arra, hogy igyekezzem megvalósítani azokat az elveket, amelyek életem főcélját képezik. Nékem a hatalom nem disz és cifraság, hanem súlyos teher és felelősség. Válságot jelent ez nékem, amelynek megoldása csak öntudatos munkával, minden igyekezet megfeszítésével lehetséges.
Engedjék meg, hogy itt bizalmas körben szóljak azokról a dolgokról, amelyekről mindenütt beszélnek. Önök jól tudják, hogy egységes pártnak megalakítására folynak munkálatok. Ennek az egységes pártnak ter- mészetesen első programmpontja annak a választói javaslatnak, amelyet a kormány benyújtott, teljes terjedelemben való megszavaztatasa. Azon esetben, ha ezt nem sikerül a választások tisztasága tekintetében válto- zatlanul megvalósítani, a választók döntéséhez való folyamodás kö- vetkezik. (Éljenzés.)
A második programmpont a magyar hadsereg kérdése. (Lelkes éljen- zés és taps.) A magyar hadsereg alapja már az 1867 évi XVII. t.-cikk- ben megvan. Azt akarjuk, hogy ez többé ne csak szó legyen, hanem a háború lefolyása után életképes valósággá váljék. A magyar hadsereg nem cikornya, nem jelszó, nem nemzeti ciráda, nem rövideszű akarnokok feltűnése, akik sajátszerű módon minden a magyarság érdekében való hajlandóságban a demokrácia ellenségét látják. A magyar hadsereg leg- elsősorban a magyar államiság érdeke. (Tetszés.) Az állam érdeke az, hogy egységes magyar hadsereg legyen és a magyar hadsereget meg fogjuk valósítani. Így lidércnyomás alól szabadulunk fel mi, akik az 1849-iki események és azok következményeinek visszafejlesztői ellen küzdünk. A magyar hadsereg egyúttal a magyar kultúra kérdése.
Tudjuk, hogy a hadseregben mily munka folyik. Aki ismeri a statisz- tikai adatokat, az tudja, hogy a hadsereg tagjai között az analfabéták száma sokkal kevesebb, mint az ország felnőtt lakói között. Ez azért van így, mert a katonák ott megtanulnak írni-olvasni. A lakosság- ban 29% az analfabéták száma a felnőttek között, míg a katonáknál a hadseregben 12.5%. Akik ezt tudják, meg fogják érteni, hogy a magyar kulturmunka szempontjából mily nagy érték a magyar hadsereg, mert ez a magyar állam felnőttéinek népoktatása, A harmadik jelentőség, ame- lyet nem azért említek utoljára, mintha a legcsekélyebb volna, társadalmi jelentőségű. Társadalmi jelentősége ennek abban rejlik, hogy a magyar hadsereg tagjai, akik az eddigi nehéz helyzetben a közös hadseregben nem találtak megfelelő keretet, most elhelyezkedhetnek. A magyar had- sereg gazdasági jelentősége pedig abban áll, hogy a veszekedések, harcok, amelyek a hadsereg szükségleteinek beszerzése körül az osztrák és a ma- gyar iparosok között e tárgyban felmerültek, egy csapásra megszűnnek.
A magyar hadsereg szuverén megvalósítása a magyar ipar foko- zatos fejlődésének alapja. A magyar hadsereg jelenti az ország fejlő- dését, a demokratikus erők gyarapodását, az ország virágzását és gya- rapodását, a munkás- és iparososztály továbbfejlődését. Itt bebizonyo- sodik, hogy a magyar érdek azonos a történelmi fejlődéssel, a magyar érdek a demokrácia érdeke s a demokrácia érdeke a magyarság támoga- tása. (Zajos éljenzés.)
A harmadik pont ebben a kormányprogrammban a demokratikus választójog-politika, a demokratikus szociálpolitika. Én azt hiszem, tisz- telt uraim, hogy a háború tanulságai meggyőzhettek mindenkit arról, hogy demokratikus birtokpolitika nélkül sem a magyarság ereje, sem pe-
dig a rend fenn nem tartható. (Helyeslés.) Ismét a statisztikai adatokra utalok. Magyarországon a mezőgazdasági proletárok között nagyobb a magyarság száma, mint a birtokosok között. A törpebirtokos, a kisbir- tokosok, a latifundiumok modern jobbágyai. Kénytelenek vándorútra menni külföldre. Itt is a statisztikai adatok mondják meg, hogy a magyar a legvándorabb lakosság, mert proletár voltánál fogva kénytelen keresni a vándorbotot. A valóság, amelyet 1843-ban megláttak a jó magyarok, akik reform-ideákat hirdettek, hogy tulajdonképen a kisbirtokos, legyen az városi vagy vidéki, a rend legnagyobb tényezője, bármily csekély bír- toka legyen. Csakis szabad Magyarország fogja megteremteni a szabad társadalmat, amikor a proletárság helyébe szabad polgárság lép, mely ragaszkodik a röghöz, szereti a szabadságot és szereti a rendet. (Éljen- zés.) A szociálpolitika egyformán szolgálja a mezőgazdák és munkások, a kisiparos, a szerénysorsú középosztály érdekeit.
Tisztelt uraim! Mi polgári párt vagyunk és ezzel mindenkor tisz- tában vannak mindazok, akik velem együtt haladnak a közös célok felé, egy ösvényen, melyről soha le nem térünk és soha szociáldemokrata párt nem volt a világon, amelynek álláspontja mást, mint tiszteletet ébresz- tett volna bennünk. A kacérkodás nagyon jól illik fiatal szép nőnek, de csúnya és jellemtelen dolog a politikában. A polgári felfogásnak együtt kell haladni a munkássággal ebben a fejlődésben és diadallal szervez- kedni. A munkásság minden jogos követelését elismerem, de viszont lá- tom a polgári társadalom erőtlenségét, gyenge viszonyait és így kívána- tos a városok szervezett munkásságának megrövidítése nélkül, hogy szervezni kell a polgári társadalmat, a kisbirtokosokat, iparosokat és ke- reskedőket. És itt elsősorban azokra a tényezőkre gondolok, akiket a sors elkényeztetett, hogy nem tudják, mit kívánjanak a sorstól. Oly esz- mékkel és elvekkel kezdenek szerelmeskedni, melyeknek bűne az egész társadalom ellen irányul. Bolseviki eszméket hirdetnek és azok, akik ezt teszik, azt hiszik, hogy ez jó és népszerű. Felforgatással szeretkeznek, forradalommal játszanak, megkorbácsolják magukat és a polgári társa- dalmat. Ezek a mindenféle urak, akik polgári intézetekben, klubokban, páholyokban forradalmi danát zengenek, de elsők volnának, akik meg- riadnának, ha mindazt, amit hirdetnek, saját szemeikkel teljesülni lát- nák. Ezek tulajdonképen a legnagyobb társadalmi veszedelmet képezik.
(Helyeslés.)
Tisztelt uraim! Általában mulatságos, hogy ezeknek az uraknak fejébe száll másoknak a kiontott vére. Itt is sokaknak a fejébe száll az a tenger vér, mely az orosz forradalomban elfolyt és kez- denek itt is véres forradalmat játszani papíron és szavakkal. Elfelejtik a történelmi előzményeket, hogy Oroszország cárizmus volt és nem al- kotmányos monarchia. Elfelejtik, hogy itt százezrekre rug azoknak a száma, akik a rend megdöntését engedni nem fogják. A történelmi előz- ményeket nálunk, ahol alkotmányos államban élünk, megdönteni nem lehet. Itt is vannak olyanok, akik dicsőitik a bolsevikiek elhibázott politi- káját. Azt hiszik, hogy a bolsevikieket dicsőíteni kell, mert velük akarjuk megcsinálni a békét, de elfelejtik, hogy amit ők Oroszországban csináltak, az aljas dolog. Ők a század legnagyobb gazemberei, akik szabadsághősök ellen bebörtönzéssel és gyilkos eszközökkel fordultak. Én, tisztelt uraim, a bolseviki áldásból hazám számára nem kérek! Mi békés úton kíván- juk a demokrácia eszméjét megvalósítani. Akik azokat az eszméket hirdetik, nem értik meg a demokráciát, amely nem akar egyebet, mint
a jogegyenlőség teljében megszervezni a társadalmat. Jog nélkül nem szabad demokráciát hirdetni, mert jog nélkül nincs demokrácia. A demo- krácia nem felforgatás, hanem az igaz és valódi egyensúly és az igaz rend politikája. (Helyeslés.)
Én, tisztelt uraim, Magyarország egyik legmegrágalmazottabb em- bere vagyok. Szakadatlan politikai rágalmak sortüzet éreztem és érezni fogom, hogyha ismét felhangzik a vád azok részéről, akik a magyar had- sereg emlegetésében árulást látnak. Letértem – úgy mondják – a de- mokrácia útjáról! Sokszor letértem, de ki nem tértem. Többször letértem a nemzeti ösvényről, azt mondják ők! Ez igazán mulatságos, mert hiszen azok, akik engem jól ismernek, tudják, hogy egész életemet magyar táblabírák között töltöttem, akik nem tudnak, nem képesek, csak ma- gyarul gondolkozni. Sűrű egymásutánban árultam el a demokráciát. Elő- ször 1905-ben a darabontkormány idejében, amikor nem volt kedvem, hogy kijátsszam a nemzeti követeléseket. Azután, amikor a koalíció épp a választójog kérdésében különbözött össze és amikor én félórás beszédben szólítottam fel a kormányt, hogy a többség jogán csinálja meg a választó- jogot. Erre is azt mondták a nemzeti hősök, hogy árulás, és arra is, ami- kor zarándokoltak Lukács Lászlóhoz és nékem nem volt kedvem ezeket a taktikákat előmozdítani, így harmadszor is áruló lettem, a demokrácia árulója. Mikor Lukács uralomra jutott és megbukott a választójog, ak- kor az én széles hátam mögé állva várták, hogy a Lukács-kormányt buktassam meg. Hát én megbuktattam azt. (Taps.) Árulás az, hogy el- készítettem a választójogi törvényjavaslatot, de én el fogom követni az ő nagy bánatukra, hogy nem fogom engedni a választójogot. Pályám kezdetétől fogva a választójognak szenteltem minden gondolatomat, éle- tem és működésem ezé volt és én, – aki a szociális munkásságot nem kiszolgáltattam, hanem megvédtem, amikor őket a tolonckocsival fenye- gették, – én nem árulom el a választójogot, önmagamat és a polgársá- got, és én bolseviki bandita nem leszek! (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.)
III.