– 1917 december 21. –
A törvényjavaslat benyújtásának estéjén, december 21-én, a választójogi blokk ülést tartott, amelyen Vázsonyit üdvözölték abból az alkalomból, hogy a nagy reformot a képviselőház elé terjesztette. Vázsonyi az üdvözlésekre nagy be- szédben válaszolt és rögtön kifejtette, hogy a küzdelemben még nagy és nehéz akadályokat kell elhárítani a reform útjából. Beszéde, amelyet lelkes tapsokkal és éljenzéssel fogadtak, így hangzik:
Vázsonyi Vilmos: Igen tisztelt bizottság! Visszaemlékezésen kez- dem, visszaemlékezem a júniusi napokra. Egész mozgalmunk története hat napnak a története. Június 2-án volt alakuló ülésünk, június 8-án tar- tottuk meg azt a méreteiben eddig el nem ért felvonulást, amelyből a polgármester úr elvitte a mi kérvényünket a királyi várba. Ugyanazon a napon már deszignálva volt a választójogi kabinetnek miniszterelnöke.
Soha mozgalom ilyen rohamosan, ilyen erővel és gyorsasággal még sikert el nem ért. A mozgalomnak ez a sikere nemcsak olyan értékű, hogy a múltnak emlékeit nézdegéljük, mint az imakönyvbe préselt virágokat, hanem megvan az a másik értéke és tanulsága is ránk nézve, hogy miképp készítsük elő a jövőt. Amint a múltban az adott a mi mozgalmunknak sikert és erőt, hogy a budapesti polgárok és munkások a munka szolidaritásában megtalálták egymást és nem különválva, hanem szeretettel egyesülve és egybeforrva csinálták meg mozgalmukat, mindaddig, amíg a választójog bele nem került a törvény- könyvbe, mindaddig, amíg a jövendő demokratikus Magyarországnak ezt az alapkövét le nem rakhattuk, mindaddig ennek a testvéri frigynek vál- tozatlanul kell fennmaradnia. (Zajos helyeslés.)
Ami már most magát, a választójognak kérdését illeti, erre nézve bátor vagyok kijelenteni, hogy az a lépés, amelyet megteszünk, nem cse- kély, (Úgy van! Úgy van!) Hiszen a választóknak a számát, hacsak a számok világánál nézzük az eredményt, 1,627.000-ről állandóan három és fél millióra emeljük, nem is szólva az átmeneti szaporodásról a fiatal Károly-keresztesek választójoga révén. Olyan szám ez, amely akkor, amikor alig haladja meg a négy milliót Magyarország 24 éven felüli fér-
fiainak száma, nem kicsinyelhető. És ha ez tényleg az a minimum, amely- lyel jelenleg beérjük, azért viszont ne kicsinyeljük az eredményt, mert ez nagy és határozott lépés a jog kiterjesztésében. Hiszen Magyarország írni és olvasni tudó felnőtt férfiai közül alig néhány ezer marad ki a választójogból, ezen felül választójogot nyernek a fiatalok és megtesz- szük az első lépést a nők választójoga terén. És a nők választójogát sem csináljuk meg olykép, amint ezt régebben gúnyolódó jelszóval a hölgyek választójogának nevezték. Mert vajjon nagy úrihölgyek-e azok, akik a postánál, telefonnál, vasútnál, az iskolákban mint tanítónők, a köz- és magánhivatalokban vannak alkalmazva, akik a négy polgári elvégzése után napról-napra munkával keresik meg kenyerüket és akik különösen a há- ború alatt nemcsak a maguk kenyérgondja által hajtva végezték munká- jukat, hanem akiknek munkája nemzeti közszükség volt, mert a háború lefolytatása egyszerűen lehetetlen lett volna a nők munkája nélkül. Váj- jon a nagyúri hölgyek választójogát csináltuk-e tehát meg mi ezzel, nem is szólva a hadiözvegyekről, akiket szintén nem lehet nagy úrihölgyeknek mondani. (Zajos tetszés.) Mi igenis csináltunk egy fejlődésképes választó- jogot, amely mint értelmiségi cenzusra alapított választójog, évről-évre automatikusan szaporítja a választók számát.
Ha a dogmatikus felfogás szerint ez a választójog nem is felel meg a teljes, tiszta, általános választójogi rendszernek, nyugodtan állíthatom, hogy írás-olvasásra lévén alapítva, – amennyiben a fiatalkorú csoportok- nak egyszerű megfigyelése a statisztikai adatok szerint mutatja, hogy azokban az írni-olvasni tudók mennyivel nagyobb számban vannak kép- viselve, mint az idősebb csoportokban, – ez az egy tény maga is arra vall, hogy ez a választójognak tulajdonképen olyan rendszere, amely automatikusan ma életbe lépteti már számos törvényhatóságban a teljes általános választójogot és esztendőről-esztendőre, szaporítván az írni- olvasni tudók számának szaporításával a választók számát, fokozatosan mindenütt megvalósítja az általános választójogot. Ez tehát magában hordozza a teljes általános választójogot és azt fokról-fokra, nem is hosz- szú időre kiszámítva, valósítja meg. Mert például Budapesten a felnőtt férfilakosság 95 és fél százaléka írni-olvasni tudó, itt tehát az általános választójog már ezzel a törvénnyel teljes mértékben életbelép. Aki el fogja olvasni a javaslat kimutatásait, látni fogja, hogy a megyei tör- vényhatóságok egész sorozatában is meg van már közelítve ezen választó- jog alapján is a teljes általános választójog.
De én a választók száma mellett a fősúlyt arra helyeztem, hogy biz- tosítsam a választási eljárásban a választás tisztaságát a legnagyobb szi- gorral és ridegséggel. Mert a fizikának az a törvénye, hogy az erőátvitel erőveszteség nélkül sohasem sikerül, miután még az erőknek olyan trans- missióját nem fedezték fel, amelynél az úton valamennyi erőt el ne vesztette volna, tehát a választójog erőátvitelénél is kétszer eshetik a törvény ebbe a veszedelembe. A törvény megadja a választójogot és elő- ször az összeírásnál eshetik meg az első erőveszteség, mert akinek a jogot pompozusan megadja a törvény, az nem kerül bele a névjegyzékbe. És megvan a második erőveszteség, amikor a választó oda kerül a szavazó- urnához és nem gyakorolhatja jogát szabadon, lelkiismereti, vagy gaz- dasági kényszer nélkül, vagy pedig alkohol, pénz, vagy hivatali erőszak korrumpáló hatása alá kerül. Főcélom az volt, hogy amennyire emberileg lehetséges, megakadályozzam ezt az erőveszteséget, amely Magyarorszá- gon igen nagymennyiségű volt és nagyon túlment azon a határon, amely
a fizika törvénye szerint mint szükséges erőveszteség a transmissióknál mindenkor mutatkozni szokott. Azt hiszem, hogy a legfőbb értéke a reformnak, hogy azt a lakodalmat, heje-huját és népünnepélyt, amit Magyarországon választásnak neveznek, megszünteti. A népben meg- kell gyökereztetni azt a tudatot, hogy a választás ünnepélyes aktus, amely- nek templomi áhítatban és nem evés-ivásban kell megnyilatkoznia. (Zajos taps.) Eddig a magyar nép az ünnepnek csak azt a részét vette észre, amely az eszem-iszomban, cikornyákban nyilatkozott, Ez a színpompa tűnjön el és ne búslakodjunk utána, mint a régi jó idők egyik letűnt em- lékén. Lépjen ennek helyébe az egyszerűség, komolyság, lelkiismeret, (Zajos taps.) Ezeket a határigazításokat azért kell elvégeznem és ezek jelentőségét néhány szóval azért emelem ki, mert ellenfeleink részéről kétféle taktikával találkozunk.
Az egyik azzal akarja rontani a hangulatot, – és sajátszerűleg ez nem a radikális, hanem a konzervatív sajtó egy részében nyilvánul meg, – hogy hiszen ez tulajdonképen nem is az igazi általános választói jog.
Ezt a taktikát én megjósoltam barátaim előtt, – úgy-e tudják! – mi- előtt beadtam volna javaslatomat. Megmondtam, hogy kik fogják kon- zervatív részről azt írni, hogy ez a reform kevés. Mikor ezeket a han- gokat hallom, visszaemlékezem egy elhunyt, előttünk ismert régi bará- tunkra, aki szigorú szertartásos orthodox zsidónak vallotta magát, de egy- úttal egyike volt a legedzettebb sonkaevőknek. Kérdeztem egyszer tőle, ilyen életmód mellett miért csatlakozik a szigorú szertartásos felekezeti állásponthoz! Mire ő kijelentette, hogy neki teljesen mindegy, hogy a rideg állásponthoz csatlakozik-e, vagy az enyhébbhez, mivel úgyse tart meg semmit. Körülbelül ez lehet azoknak az álláspontja is. (Zajos taps.) A munkapárt sajtójának sajátszerű taktikája ez a megosztás. A sajtó egy részének ki van osztva az a szerep, hogy bontsa meg a választójog tábo- rának a hangulatát és mondja azt: Hát ezért akartok a sínekre lefeküdni, ezért akartok meghalni, hisz ez nem is az igazi teljes általános választó- jog, azt követeljétek! Ugyanezen tábornak a másik része viszont azt a szerepet tölti be, hogy mint borongó hazafiak kijelentik, hogy ez a javas- lat rettenetes nagy veszedelme a nemzeti államnak, a magyarságnak és az értelmiség vezető szerepének. (Zajos tetszés.) És mert ez a taktika előttem teljesen világos, és mert ismerem ennek a célját: egyfelől a radi- kálisok táborában a jóhiszeműeket meg akarja téveszteni, másfelől a jó- hiszemű aggódó hazafiakat a másik táborból, – azért kérek mindenkit, hogy ezt a javaslatot, amely nagy, határozott, becsületes lépés a jogok kiterjesztésében, amely az általános választójog jövendőjét teljes mérték- ben megalapozza, ha kritizáljuk is, hisz a kritikát nagyon szívesen foga- dom, ne fanyarul, ne kelletlenül, hanem teljes erővel, lelkesedéssel, öröm- mel, büszkeséggel és becsülettel képviseljük és védjük mindenkor. (Zajos taps.) Én azon a helyen, melyre állíttattam, védeni fogom a javaslatot minden irányban, teljesen leszámolva lelkiismeretemmel azon meggyő- ződésben, hogy én ezzel a javaslattal megtettem mindazt, ami a jelenlegi viszonyok között lehető volt a demokratikus haladás biztosítására. (Zajos taps.) Legyenek arról meggyőződve, hogy én, aki annak idejében ki- jelentettem, a városházának udvarán, hogy a választójogért, ha szüksé- ges, kockára kell dobnunk önmagunkat is, minden erőmet arra fogom fordítani, hogy ez a választójogi javaslat belekerüljön a törvény- tárunkba. (Taps.) Legyenek arról meggyőződve, hogy sem a javaslat tárgyalásának esetleges maliciózus elhúzásába, sem a javaslat lényeges
elvi részének lefaragásába semmi körülmények között nemcsak én nem egyeznék bele, de maga a kormány sem hajlandó egyáltalában erre.
(Zajos taps.)
Abban a meggyőződésben vagyok, hogy e választójogi reform győ- zelemre juttatása a magyar névnek dicsőségét éppúgy csak öregbíteni fogja, mint a 48-as nagy jogkiterjesztés. Hiszen a mi nevünk, hírünk, a nagy világon az emlékek azon foszlányának köszönhető, ami a nem- zetek körében még megmaradt a 48-iki alkotásainkból. És én, aki most hivatásszerűen foglalkoztam a múltakkal, a múltak eseményeivel és igyekeztem azon nemes férfiaknak munkájából, akik a 40-es esztendők reformmozgalmait vezették és a 48-iki reformművet megalkották, bizo- nyos históriai levegőt magamba szívni, láttam, hogy ezeket a férfiakat írásban meglevő nyilatkozataik szerint az aggódó hazafias gond vezette akkor, amikor a jogkiterjesztés útjára léptek. At voltak hatva annak tuda- tától, hogy a magyar alkotmányt ők akkor tehetik csak erőssé, ha az alkotmányba befogadják a magyar népet, át voltak hatva annak tudatá- tól, hogy kifelé máskép nem tudják a magyar alkotmányt megvédel- mezni, csak ha ez az alkotmány nem holt betű, nem tiszta papiros, ha- nem a jogokkal felruházott nép erejével élő valóság és hatalom. (Taps.) És ma, annyi esztendővel 48 után, a társadalmi, kulturális, gazdasági fejlődésnek nagy előrehaladása után, ma, ahol körülöttünk újra átalakul a világ, mint 48-ban, ma is az igazi hazafias aggodalom nem arra vezérel, hogy mi a jogokat tartsuk továbbra is abban a szűk mértékben, mint ahogy a konzervatívek akarják, hanem hogy szaporítsuk a jogokkal fel- ruházott nép számát, hogy szüntessük meg a különbséget állam és nép között, hogy itt a műveltség elemeit terjesszük ki az egész dolgozó ma- gyar népre, mert ezzel egyedül helyezzük nemzetünk jövendőjét a leg- biztosabb alapra. Nem összeomlás és roskadás következik a választójog kiterjesztéséből, csak Összeomlás és roskadás a kiváltságok számára. Az erős nem fél az idők mohától, sem pedig a választójogtól. (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.)
VIII.