– 1915 április 17. -
A kormány 1915 áprilisában terjesztette elő javaslatát, amelyben úgy az országgyűlési, mint a törvényhatósági mandátumok meghosszabbítását javasolta.
Vázsonyi mindkét kérdésben felszólalt a Házban és a mandátummeghosszabbí- tás mellett foglalt állást, viszont biztosítani kívánta az alkotmányos jogokat, mindenekfelett pedig a hadbavonultaknak és a hősöknek szavazati jogát. Már ezekben a beszédeiben folytatta a küzdelmet az általános választói jogért,
Vázsonyi Vilmos: Tisztelt Ház! Ezen törvényjavaslat tárgyalásá- nál lényegnek azt tartom, amibe a miniszterelnök úr már beleegyezett, hogy ne fix terminushoz köttessék a képviselőház tartamának meghosz- szabbítása, hanem a választások csak a rendkívüli törvények hatályának, illetőleg a háborúnak megszűnése után félesztendővel legyenek meg- tarthatók. Ez a lényeg, semmi egyéb. Ennek az az indokolása, hogy az országban a közvélemény szabadságának, a kritika jogának újra helyre kell állania; kellő időt kell adni arra, hogy a közvélemény szervezkedhes- sek és szabadon megindulhasson s csak ilyen módon lehet országgyűlési választásokat csinálni. Minthogy én a miniszterelnök úr felszólalásában megnyugvást kaptam, hogy Apponyi Albert gróf t. képviselőtársam javaslatának ehhez a részéhez hozzájárul, ennek következtében semmi akadálya sincs annak, hogy a javaslatot általánosságban el ne fogadjam.
Nem is látok egyéb kivezető utat a jelenlegi helyzetben, mint a kép- viselőház tartamának meghosszabbítását, Hosszas töprengések után, – mert hiszen nem akartam nyomban megbarátkozni ezzel a gondolattal, sőt mikor ez a budapesti központi választmányban először felmerült, mint rendkívüli szörnyű gondolatot pertraktálták – nem tudtak találni más kivezető utat, mint azt, hogy a képviselőház tartama a háború idejére, a rendkívüli körülmények idejére, sőt azok megszűnése után is bizonyos
időre, addig, míg az ország nyugvópontra jut, meghosszabbíttassék.
Hiszen hogy ha csak azokra a határszéli vármegyékre gondolunk, ame- lyeket az ellenség nyugtalanít, ha csak azokra a kerületekre gondolunk, amelyek a határszélen vannak, már akkor is fizikai akadályát találjuk annak, hogy a képviselőválasztások ezeken a vidékeken elrendelhetek legyenek. Mert kétlem, hogy Homonnán, vagy egyebütt is, a választások a háború tartama alatt azzal a nyugalommal volnának megtarthatók, amely e célra szükséges.
Tehát bizonyos, hogy itt igenis egy kényszerhelyzettel állunk szem- ben és más kibontakozás nem volt, mint vagy az, hogy egyáltalában ne tartassanak választások és engedjük a mandátumot lejárni, vagy hogy a képviselőház tartama meghosszabbíttassék.
Én tehát a magam részéről, mikor a konklúzióban teljesen egyet- értek Apponyi Albert gróf t. képviselőtársammal, mégis hangsúlyozni kívánom, hogy egyéb alkotmányjogi skrupulusaiban teljes mértékben nem osztozom.
T. Ház! A képviselőház a maga mandátumát törvénynek köszön- heti; törvény állapítja meg azt, hogy a képviselőház mandátuma meddig tart. Ennek a törvénynek megalkotói nem mi vagyunk, mi csak részesei vagyunk a törvényhozásnak, ezenkívül részesei – primitív dolog, de el- mondom – a főrendiház és a király. Tehát senki sem mondhatja, hogy én meghosszabbítom a mandátumot, vagy a képviselőház meghosszabbítja a maga mandátumát, mert a törvény és a törvényhozás hosszabbítja meg.
Természetes, hogy ez kivételes dolog. De a magyar közjogból és a tör- vényhozás szuverenitásából folyó semmiféle indokot arra felhozni nem lehet, hogy erre a törvényhozásnak teljes joga lenne.
A magyar törvények egymás között egyenlők. A legfontosabb alap- vető törvények és a legegyszerűbb tartalmú törvények a magyar alkot- mány és a magyar közjog szerint teljesen egyformán keletkeznek. A man- dátumok tartalmáról szóló törvény nem olyan alaptörvény, amely köz- jogunk szerint bármiféle külön alkotmányjogi metódushoz lenne kötve.
Igen, közjogi, etikai szempontból, a parlamenti etika szempontjából eshetik kifogás alá a mandátumok meghosszabbítása, de nem a közjog szempontjából. Tehát mikor igazat adok a t. képviselőtársamnak abban, hogy a közjogi és parlamenti etika szempontjából csakis a rendkívüli szükség indokolhatja azt, hogy az országgyűlés tartama meghosszabbít- tassék, a közjogban magában és a tételes alkotmányban erre semmiféle támasztékot találni nem tudok.
Különben is az a nézetem, hogy most hozván meg ezt a törvényt, amikor világháború van: ez a tény egymaga teljesen veszélytelenné teszi azt az aggodalmat, hogy precedens lenne alkotható. Különben is a pre- cedensekkel úgy vagyunk, hogy a corpus juris tele van fen tartás okkal és kijelentésekkel, hogy azok, amik történtek, precedenst nem képeznek.
Nem én mondom, hanem Kossuth Lajos mondja irataiban, hogy ezek a bizonyos fentartások a sóhajtozások erejével birtak azokban az idők- ben, mikor a nemzetnek tényleges ellentállása nem érvényesült. A politika az erő kérdése. Lehet valakinek száz precedense, de ha nincs ereje, a száz- egyediket, a postcedenst, nem tudja megcsinálni. Ellenben, ha van erő, akkor precedens nélkül a jus primae noctist is meg lehet csinálni a köz- jogban. (Derültség.)
Ami pedig azt illeti, hogy a törvényhozás, a képviselőház nem lenne más valami ezen törvény meghozatala után, mint csupán egy negotio-
rum gestor, ezt a képviselőház állására nézve határozottan veszedelmes tannak tartom. Azért, ismétlem, úgy van, hogy a parlamenti etika szem- pontjából a képviselőház mást nem végezhet el, csak azt, ami háborús célokkal egybefügg, vagy ami a nemzet jogainak gyarapításával jár, te- hát: ami jogfosztással nem jár. De hogy magában a törvényben mi a parlament hatáskörét csorbítsuk, mikor annak más tényezői is vannak, ezt ismét nem látom a közjogban gyökerezőnek. Mert vagy képviselőház vagyunk, vagy nem. Szerintem a törvény erejénél fogva igenis képvise- lőház leszünk; jogainkat önmagunk korlátozhatjuk, de igenis teljes erejű képviselőház lehetünk csupán, mert a negotiorum gestor sem léphet fel másképen, mint törvény alapján.
A negotiorum gestor intézménye megvan a francia alkotmányban, amely kimondja, hogy ha a képviselőház nem gyűlhet össze azért, mert ellenséges erőhatalom akadályozza meg ebben, felhatalmaztatnak a de- partementok arra, hogy két-két megbízottat válasszanak; ezek összeülnek az ország azon helyén, amelyet az ellenség nem tart elfoglalva és a nemzet nevében teljes hatállyal cselekednek. Itt tehát az alkotmány maga intéz- kedik arról, hogy rendkívüli esetben mi történjék, a negotiorum gestorok- nak kezét sem kötik meg. Mindenre joguk van, csak az etika tartja őket féken, hogy jogaikon túl ne menjenek.
Azért akarom ezt hangsúlyozni, mert azt hiszem, legkevésbé lenne szándéka Apponyi Albert t. képviselőtársamnak, hogy például ezen meg- hosszabbított tartamú képviselőháznak és országgyűlésnek elvitassa azt a jogát, hogy azt az igazságtalanságot, amelyet az eddig csenevész vá- lasztói jog megalkotásával követett el, jóvátehesse és azoknak, akik mint tartalék népfölkelés és akik mint fölfegyverzett, immár a 19. éves kortól és nemsokára a 17. életév betöltése után ezen időponttól kezdve fegyve- resen védelmezik meg a nemzetet, tehát intézik a nemzet sorsát a harc- téren, nem kiváltságokkal intézik, nem egy rétege ennek a nemzetnek in- tézi: mindenki válogatás nélkül, az egész felfegyverkezett nemzet az, amelynek erejétől, amelynek bátorságától függ a mi nemzetünk sorsa, nos hát, ha ő nekik joguk van a mi sorsunkat életük kockáztatásával intézni háború idején, legyen joguk arra is, hogy hazatérve, a békében is intéz- hessék. (Helyeslés a balközépen.)
Én azt hiszem, hogy ennek az országgyűlésnek erre nemcsak joga van, de erre kötelezettsége, erkölcsi kötelezettsége is van, mert ez a nem- zet az érettségét, az áldozatkészségét fényesen bebizonyította. (Úgy van!
a balközépen.) A nemzetnek azon rétegei ezek, amelyek eddig ki voltak zárva az alkotmányos jogokból, amelyek sorában hiába keresünk olya- nokat, akiknek a háborúból hasznuk van. (Mozgás bal felől.) Vannak olyan rétegei a nemzetnek: jogokkal felruházottak, kartellisták és viri- listák minden téren, az ingó- és ingatlantulajdon terén, akik a háborún nem vesztettek, hanem nyertek. Ebben a rétegben csak olyanok vannak, akik a háborún csak veszíthetnek és csak kockáztatnak.
Ilyen körülmények között a nemzetnek azt a jogát, hogy kötelessé- gét teljesítse ebben a meghosszabbított parlamentben is, a nemzetnek ezt a jogát elvenni nem lehet. Ez volt tisztán célja felszólalásomnak:
azon magyarázat ellen kívántam tiltakozni, mintha ennek az országgyüj lésnek nem volna joga azt a kötelességét teljesíteni, hogy megadja harcoló becsületes munkásfiainak azt, ami őket Isten és ember előtt megilleti»
(Élénk helyeslés és taps a balközépen.)
III.