Bár a választási eljárásról szóló jogszabály („a nemzetgyűlés tagjainak választásá-ról” szóló 5988/1919. M.E. sz. rendelet 23. §) értelmében Prohászka ellenjelölt és így tényleges szavazás nélkül, automatikusan elnyerte a székesfehérvári választókerület mandátumát, a voksolást megelőző január 11-i nagygyűlésen programot hirdetett, amelyben politikai célkitűzéseit foglalta össze. A jelentős tömeg előtt, a város ún.
Szent István termében lebonyolított rendezvényen elhangzottak főbb gondolatait a korabeli tudósítások összefoglalták.
Tisztelt Polgártársak!
Eddig mint Székesfehérvár püspöke, Krisztustól kapott küldetésben [legációban, Krisztusban, az ő irgalmát és szeretetét hirdetve] járt el, most amikor a magyarság
83 A közlés alapja: Prohászka püspök politikai zászlóbontása. In: Nemzeti Újság, 1920. január 13. 3. p. A beszéd részletes változata megjelent még: Testvér, 1920. január 13. 1. p. A dőlt betűvel szedett szövegki-egészítések utóbbiból származnak. Rövidebben, lényegi változtatás nélkül: Új Nemzedék, 1920. január 13. 5. p.; Prohászka Ottokár a királyságról és a keresztény nemzeti irányról. In: Magyarország, 1920.
január 13. 3. p. Vö. Prohászka-napló, 2013. (1920. január 11.)
egyhangú bizalommal fordul hozzá, ebben a nemzeti küldetésben éppen oly szíve-sen fog eljárni, mint az előbbiben. [Manapság, mikor országunk igen nehéz helyzetben van, magasabb szempontból is szívesen, bár áldozatot érző lélekkel fogadtam ezt az új hivatást.] Új babérokra, népszerűségre nem vágyik, a helyzet komolysága és a felé sugárzó bizalom készteti arra, hogy a feladatra vállalkozzék. [Manapság, mikor orszá-gunk igen nehéz helyzetben van, magasabb szempontból is szívesen, bár áldozatot érző lélekkel fogadtam ezt az új hivatást.]
Ezután Magyarország szomorú helyzetéről szólva, keserűen állapítja meg, hogy minden nemzet érdekeiről beszélnek a nagyvilágban, csak a magyar érdekeket nem emlegeti senki. [Magyarország szomorú helyzetét nem kell rikító színekkel fes-teni. A gazdag országból szegény, lerongyolt ország lett, munkaalkalom nincs, pén-zünk sokféle. Nemcsak szegény, szétszedésre ítélt ország vagyunk. A külpolitikában angol, francia, olasz érdek van, csak magyar érdek nincs. Hol a híd, amely összeköt a Nyugattal? Nem támaszkodhatunk senkire, annyit fogunk bírni, amennyit magunk érünk és dolgozunk.] Még nagyobb baja a magyarságnak az, hogy az emberekben valami rettenetes erkölcsi baj pusztít. [Szellemi vérbajnak hívom én azt az erkölcsi betegséget, mely lelkünket megmérgezte.] Megrendült bennük minden hit, bizalom Is-ten, haza, jog, munka iránt. [Mint a súlyos beteg, elvesztettük lélekjelenlétünket.] Új nemzeti érzésre, új kereszténységre, a szociális munka új irányzatára, szóval új hon-foglalásra van szükségünk. Ez a három együttesen fogja nekünk megadni azt az erőt, amely bennünket kiemel a posványból, és amely véget vet a mai tűrhetetlen nemzeti nyomorúságnak. [Új kiindulást kell keresnünk, hogy új Magyarországot építhessünk:
izzó nemzeti érzésre, keresztény és szociális irányításra van szükségünk.]
Mielőtt azonban ezeknek az alapoknak megteremtéséhez hozzáfoghatnánk, még sürgősebb feladataink vannak. Elsősorban békességet kell csinálnunk [Első feladat a béke. Párizsból semmi jót nem várhatunk. Nyílt diplomácia volt a jelszó, megkaptuk, nincs benne köszönet. De tudjuk, hogy valahol el kell kezdeni, tehát kapunk majd valami alamizsna békét.], mert mindenkiben él a vágy ez után, azután döntenünk kell az állam-forma kérdésében, és végül meg kell alapoznunk a kormány és a nemzeti hadsereg po-zícióját. Csak így élhetünk a jövőben nyugodtan, csak így védelmezhetjük az integritást, amelyet meg kell védenünk két karral, a magyar címert és a magyar pajzsot átkarolva, hogy vagy a pajzzsal élve, vagy a pajzson tönkremenve, de a pajzstól el nem szakadva, megállhassunk a helyünkön. (Lelkes éljenzés és taps.)
A békességhez azonban belső konszolidációra is szükségünk van – mondotta a szónok – és én kimondom egyenesen, hogy mindenki hallja és mindenki szívében visszhangozzék: ez a belső nemzeti konszolidáció a magyar királyság. (Hosszan tartó lelkes éljenzés és taps.) [Második feladat a belső konszolidáció kérdése, és itt kimondom nyíltan, hogy Magyarországnak királyságnak kell lenni. [Hosszantartó lelkes taps.] Re-ális politikus akarok lenni, nem szociRe-ális zsargonból pötyögő emberektől kérek tanácsot, nézem a magyar tradíciót, s mert tudom, hogy olyan államforma kell, amely összepán-tol minket: a szent koronát ott akarom a címerpajzson látni.]
Nem kell a köztársaság, amelyet a dotrinér okoskodók akartak nálunk megvalósí-tani, de amely nem a köz érdekeinek tiszteletét, hanem a közlazulást jelentette. (Úgy van! Úgy van!) Nekünk erő, bátorság, nemesség és magyar tradíció kell.
A magyar szent korona jelenti ezt az erőt, mert magában foglalja az igazság, a jog, a hatalom, az alkotmány közösségét minden magyar ember számára, és ebben van benne a közérdekkel szemben minden magyar ember felelőssége is, amely biztosítja a nemzetet arról, hogy történetének nincs vége a békekötéssel, hanem élni fog min-den ármány ellenére. (Úgy van!)
Mindenekfelett pedig – folytatta a szónok – a nemzeti hadsereg erősítését kell ma hangsúlyozni, mert hiszen nemrégiben még a pacifizmus uralkodott Magyarország földjén. Az eszme szép, de a földön csak akkor lesz pacifizmus, ha az emberiség egé-szen megváltozik. [Harmadik feladat a nemzeti hadsereg megerősítése. Pacifista vagyok, de nem azért, hogy patkányok mászkáljanak rajtunk. Nem azért vagyok pacifista, hogy szabadságot adjak azoknak, akik a harctérről ellógtak a gránáttűzből, de Pesten kézi-gránáttal száguldoztak. A nagy pacifizmusban nem fegyverezhetjük le magunkat azért, hogy a Kunok, Khónok és Pogányokat fölfegyverezzük. Katonákra szükségünk van, ahogy szükségünk van rendre.] Ha a katonák nem lövik le ellenfeleiket, de viszont igen: nem sokat ér az egész pacifizmus. Ma ne azt nézzük, hogy mi lesz esetleg a jövőben, hanem hogy mi van most, és akkor látni fogjuk, hogy Magyarországnak gerincre és önfegyel-mezésre, történelmi tradíciókra van szüksége. (Úgy van! úgy van!)
A Magyarországnak való államforma és a nemzeti hadsereg együttesen fogja biz-tosítani a területi integritást is, amely nemcsak geográfiailag fontos, hanem minden nemzeti vonatkozásban. [Az integritás kérdésénél nemcsak a geográfiát, hanem a ma-gyar lelket nézzük. Amely népben nincs nemzeti érzés, az a haldoklás útján van, ha ugyan még nem halt meg. Eddig nem lehettünk magyarok, útját állta a nagyhatalmi állás. Sok bajnak forrása az, hogy hiányzott a magyar érzés.] Az egységes Magyaror-szágot egy nagy drágaművű tálhoz lehetne hasonlítani, amelyen rajta van a zománc, a szenvedések, küzdelmek emléke, amelyet nem lehet egy intézkedéssel letörölni. Ha el is lanyhult a magyar lélek egy időre, a magyar lélek él, és ha kell, meg fogja hódítani magának az egész fenséges Magyarországot – jelentette ki Prohászka püspök a közön-ség tomboló helyeslése közben.
Ezek után a keresztény és nemzeti politika jelentőségét fejtegette. Sokáig olyan körülmények között éltünk – mondta –, hogy nem tudtunk igazán nemzetiek lenni.
A jövőben ne vessük meg a nemzeti gondolatot, mert egyedül ez adhat boldogságot a nemzeteknek. Az utóbbi idők liberalizmusa olyan időszaki téves felfogás volt, amilyen minden korban előfordul. Ennek a kornak a liberalizmus volt az a gebéje, amelyen a világ összes hatalmasai ügettek. Ez a felfogás csak ideológiát jelentett, nem nézte a való életet és elterjesztette azt a gondolkozást, hogy: inkább haljon meg a beteg, de az elméletnek élnie kell. [Évtizedek óta nélkülözhetetlen gebénk volt a liberalizmus. A szegény galíciai zsidót nem szabad bántani, azt nem engedi a libe-ralizmus.]
A zsidókérdésről az a véleménye, hogy nem lehet Magyarországon a német nem-zet római császársága mintájára a zsidó nemnem-zet magyar birodalmát megalkotni és meg van győződve róla, hogy ezt a zsidók sem akarják. Magyarországnak a magyar faj a hordozója, és mivel a zsidóság különbözik ettől a fajtól, nem lehet megengedni, hogy a zsidó faj előnyökhöz jusson a magyar rovására. Az a liberalizmus, amely ehhez hozzájárulna, a magyar faj végpusztulását jelentené, és ki kívánhatja, hogy ezt elvisel-jük? [Antiszemita nem vagyok, s a keresztény kultúrának vagyok, ha kell, kapása; s ha tehetem, apostola. Vannak becsületes zsidók, hanem a magyar is faj, a zsidó is faj. Az antant is így gondolkozik, mert ad nekik Palesztinát, ad nekik autonómiát. Senki nem bánja, sőt, megbecsüli az igazi magyar zsidót, de lassan a testtel, ne feledjük a zsidó sajtó: a Világ, az Újság, Pesti Napló, Az Est kétszínű játékát.]
A keresztény irányzat egyúttal a keresztény felekezetek egységét is jelenti, amely-ből anyagi szempontból nem szabad engedni, és a legnagyobb engedékenységet kell tanúsítani, hogy az összes válaszfalak leomoljanak. A kereszténységnek azonban iga-zinak, mélynek és belülről jövőnek kell lennie mindenkiben, mert csak így lehet meg az egység, és így lesz általános az ellenszenv minden olyan irányzattal szemben, amely a bolsevizmussal rokon, hasonlít ehhez az orosz piszokból és orosz szenvedésből szü-letett veszedelemhez. Az igazi keresztény felfogás fog bennünket megmenteni attól a sajtótól is, amely szintén az elméleti elvek mindenhatóságát hirdeti az igazi élettel szemben, és amely meghonosította azt az erkölcsöt, amely a hazugságot is fegyvertá-rához számítja. (Úgy van! Úgy van!) [A szociáldemokraták is vezetőikkel járnak sze-rencsétlenül. Vezetőik mindig elszaladnak, nem csoda, hisz ők azok a szentírásnélküli zsidók, azok a fajilag is zsidók, akik minket ki akarnak vetkőztetni. Menjenek a fran-ciákhoz, angolokhoz, azokat próbálják vetkőztetni, azok többen vannak. (Derültség, taps.) Minket ne vetkőztessenek. Más kurzus van, más papírokat veszünk már. Csak tartsunk össze, mi keresztények. Ne legyen köztünk visszavonás. Ne nézzük a pénzt, a vagyont. Én szívesebben vagyok Sárkeresztúr nélkül katolikus püspök, csak a keresztényi szeretet és összetartás meg legyen az összes keresztény felekezetek között.]
Hála Istennek, ma már általános az a meggyőződés, hogy a közjogi pártok nem életrevalók, és csak a gazdasági pártok hozhatnak eredményeket a nemzet számá-ra. [Gazdasági tartalom kell. A közjogi pártnak nincs értelme.] Gazdasági pártokat követelünk, olyanokat, amelyek keresztény nemzeti alapon igyekeznek előmozdítani a jólétet és a haladást.
Ma már túlságosan reálisan gondolkozunk – mondta Prohászka püspök –, elég volt nekünk a földön eddig nem létezett és ezután is alig megvalósítható szabadság, egyen-lőség és testvériségből, amelyek mindig csak elméletek maradtak. [Nem a szabadság, egyenlőség, testvériség frázisa kell nekünk, hanem kenyér, lakás, vízvezeték, világítás. Nem Főbusz!84 (Taps.) Nekünk kultúra kell, nem a falu kultúrája, hanem magasabb kultúra.]
Kenyér, munkaalkalom és tisztességes megélhetés kell az embereknek.
84 A célzás minden bizonnyal a Phöbus Villamos Vállalatok Rt.-re vonatkozik: Budapest környéki te-lepülések (Újpest, Rákospalota, Pestújhely) áramellátását végző vállalkozás, a közvilágítás mellett
Helyesebbé kell tenni a föld és általában a jövedelem elosztását. Nem tudjuk el-viselni azt az állapotot, hogy egyesek százezrekkel rendelkezzenek ugyanakkor, amikor mások nem tudnak hozzájutni a mindennapi száraz kenyérhez. [Gazdasági munkával és a vagyon okos mérséklésével emelni kell az alsóbb magyar osztályokat.
Nehogy ennek a hercegnek, grófnak, vagy akár püspöknek százezer korona jövedel-me, a másiknak száraz kenyere se legyen.] Ez az érzés, hogy nem tudjuk elviselni ezt a nyomorúságot, többet jelent az okoskodásoknál, mert a haladást sokkal inkább az érzés, mint az értelem irányítja.
Az összeülő országgyűlésnek minél előbb kezébe kell vennie a földreformot. Annak kell földet adni, akinek kell, és ott, ahol van föld. (Úgy van!) Nem szabad elméleti léni-ázásokkal dolgozni, hanem helyi ismeretekkel és hozzáértéssel, mert a föld az nagyon finom dolog. [A magyar népnek földet kell juttatni, onnét, ahol van. Nem ollóval, lélek nélkül, hanem olyan földreformmal, amely a magyar népnek mikor földet juttat, arra is gondol, hogy nehogy eladósodjon, és ne csak az övé legyen, hanem az is maradjon.]
Arról is gondoskodni kell, hogy ne csak megkapják az emberek a földet, hanem meg is tarthassák, és ne kerüljenek uzsorás kezekbe. Ezért meg kell szervezni a hi-telt és a szövetkezeteket. Rendkívül sürgős a mezőgazdasági kamarák felállítása, mert tarthatatlan az az állapot, hogy Magyarországon, ebben a földművelő államban min-denféle kamara legyen, csak mezőgazdasági nem.
Összefügg ezekkel a reformokkal az iskolák újjászervezése is. Itt se azt vegyük irányadóul, hogy mit mond ez vagy az az elmélet, hanem azt, hogy milyen iskolákra van tényleg szükség.
A munkáskérdés szintén legfontosabb problémáink egyike, amely érvényesülést követel az egész vonalon. Lehetőleg minden jólétet a munkásnak kell juttatni, gon-doskodni kell arról, hogy legalább öregségére minden munkás nyugalomban, jólétben élhessen. Ez a legjobb eszköze annak, hogy minden társadalmi osztály otthon érezze magát a magyar társadalomban és az országban. Lehetően minden munkás kapjon ker-tet, házat, mert a kertvárosok fognak békét és nyugalmat teremteni a társadalomban.
[A munkát és a hasznot lehetőleg egy kézre kell hozni. A munkás és iparos részére is meg kell teremteni az aggkori biztosítást. A munkást részeltetni kell a tiszta jövedelemből. Ott-hont kell nyújtani és kapcsolatot kell teremteni munkás és gazda között.]
Követeljük minden ipari szakmában a képesítést. Nem szabad megengedni, hogy a pénz mindenre jogosítson, és tiltakozni kell az ellen, hogy a szakértelem nélküli egyé-nek kaphassanak iparigazolványt. Reformálni kell a tanoncoktatást és ki kell terjeszte-ni az ipartestületek autonómiáját, mert a szakmai kérdések legtöbbjében ezeknek kell dönteni. [Ne űzhessen akárki ipart, csak azért, mert pénze van, s gondoljunk a tanonc-nevelésre.] Az ipartörvény általános revízióját szintén minden illetékes tényező kívánja.
Megemlékezett ezután Prohászka püspök a hadviseltekről. Igaz, hogy a hadviselt-ség nem jogforrás, de mégis nagy köteleshadviselt-ségteljesítés volt, amely mindenképpen nagy tiszteletet és elismerést érdemel. Ezért minden lehetséges előnyt meg kell adni a had-viselteknek minden téren. A rokkantak ellátása terén még igen sok a tennivaló.
[Kü-lönös gondot kell fordítani a rokkantak, hadviseltek jövőjére. A hadviselteket minden előmenetelnél előnybe[n] kell részesíteni. A rokkantakat is foglalkoztatni kell, azonban minden téren vigyázzunk, hogy az érdekek összeütközését elkerüljük.]
Beszéde végén annak a reményének adott kifejezést Ottokár püspök, hogy a szoci-áldemokrácia rá fog térni az igazi helyes útra. Ha így akar tenni, nem szabad tiltakoz-nia a keresztény és a nemzeti eszme ellen, hanem revízió alá kell vennie önmagát és a marxizmust kidobva magából, keresztény nemzeti alapra kell helyezkednie. Nem az osztályharc, hanem ez az alap, és általános egyetértés fogja biztosítani az igazi jólétet és a közmegelégedést. (Élénk helyeslés.) [A szociáldemokrácia jól tenné, ha a keresz-tény, nemzeti, szociális kurzussal megismerkedne. Itt az ideje, hogy a pártok elhagyják programjukból a nemzetköziséget s elfogadják a keresztény alapot. A népjóléti intézmé-nyeket, a munkások gazdasági előnyeit mi éppúgy akarjuk, mint a szociáldemokraták, érzelmi tekintetek választanak el csupán és a túlhaladott marxi elmélet.]
Azt se felejtse el a szociáldemokrácia, hogy nem csak a munkásság szorul rá a támo-gatásra, hanem talán még sokkal inkább a magyar középosztály. Ez az osztály ma nagy nyomorúságban van, és ezen segíteni kell, mert ennek a pusztulása igen nagy veszedel-met hozhat a nemzetre. Adja oda mindenki minden kincsét az államnak, de segítsünk a középosztályon. [És nem szabad megfeledkeznünk a középosztályról, amely szinte ka-tasztrófa előtt áll. Segítsünk a magyar államon, hogy megmenthesse a középosztályt.]
Legyenek arról meggyőződve kedves polgártársaim, hogy nekünk össze kell fognunk, és tekintsék ezt a gyülekezetet egy nagy kézfogónak – mondá befejezésül a szónok, és szavai mintha az ország minden sarkáig zengettek volna. – Itt minden párt a keresztényszociális program alapján álló jelöltet jelölte, és ez a nagy egyetértés győzni fog mindenekfelett. (Lelkes taps és éljenzés.) [Egyesüljünk valamennyien egy nagy keresztény fölfogásban, olvadjunk össze a keresztényszociális programban.]
A nemzet most úgy érzi magát, mint akit detronizáltak. Hogy ezen segítsünk, összetartásra kell iparkodnunk, mert csak a rettenthetetlen, egységes és tétovázás nél-küli erőkifejtés hozhatja ránk Isten áldását és öntheti belénk ismét az élet melegét.
Adja Isten, hogy minél előbb távozzon tőlünk a fagy, a tavasz dobogtassa meg szívün-ket, és képesítsen bennünket erős életre. [A megbízatást tehernek tartom, segítsenek egyetértéssel, összetartással, és én amit bírok, azt megteszem, hogy magyar hazánkat előbbre vinni segítsem.]
Prohászka beszédét – a tudósító szerint – percenként szakította meg tetszésnyilvání-tás, a végén pedig óriási ovációban tört ki hallgatósága, amely valóságos szimpátia-tüntetés keretében kísérte vissza a főpapot palotájába. Prohászka képviselőjelöltsé-gének (s mivel egyedüli jelölt volt, biztosra vehető képviselőséképviselőjelöltsé-gének) híre lelkesítőleg hatott a „keresztény” politikai körökre, még Horthy is kifejezte örömét gróf Károlyi József főispán-kormánybiztoshoz intézett levelében, hogy az „apostol ember” része lesz a következő törvényhozásnak, „aki elejétől fogva hirdette az igazi keresztény nemzeti irányzatot és mindig rámutatott azokra az elvekre, melyekért annyi hősünk
életet áldozta és amelyektől mindnyájan a jobb jövőt várjuk. Hálás és büszke lehet az ország, hogy Prohászka püspök lelke szövétnekének fényével bevilágít a magyar történelem viharos, sötét éjjelébe, melynek csillagai alig vannak”.85
21. Választási beszéd nőknek. (1920. január.)
86Prohászka a politikai programhirdetésének napján délután 3-tól a vármegyeházán a nők részére is tartott választási gyűlést.
T.[isztelt] választópolgárok! Krisztusban kedves leányaim!
Nagyon egyformán állunk itt szembe egymással. Önök fiatalon vagy fiatalosan az első politikai lépésre készülnek. Én deresedő fejjel annyiban vagyok előnyben, hogy 1896-ban, amikor Zichy Nándor kibontotta a keresztény újraébredés zászlaját,87 fölléptem Vágvecsén, a macskabajszú Bánffy azonban belém karmolt. Reménylem, önökkel nem járok így.
Ahogy engem egy mindenek fölött álló közérdek vezet, úgy önöket is acélozza meg az a tudat, hogy belevihetik a finomabb lelküket, a több igazságot, a szívet a po-litikába, habár az nem mindig színigazság. Tiszta lélekkel tisztítsuk meg a politikát.
A mi programunk, nemzeti, keresztény és szocialista.
Nemzeti, mert nem megyünk azok után a magyarul beszélő, de nem magyarul gondolkozó ideológusok után, akik kantonokat akartak csinálni, de végül a bolseviz-must hozták.
Keresztény, mert nem akarjuk átélni azt, hogy levigyorogják azt, ami nekünk ked-ves. Alávaló az a politika, amely kigúnyolja azt a kereszténységet, amit mi az anyatej-jel szívtunk magunkba.
És szociális, de nem frázis-szociális, hanem a kenyér, a munka becsülése, az egész-séges lakás, a nő- és gyermekvédelem szocializmusa ez. Nagyobb egyenlőséget aka-runk a gazdaságban, nem kommunizálással, hanem intézményesen, törvény útján.
Nemcsak a felső tízezernek (amelyhez pedig én is tartozom) akarok jólétet, hanem mindenkinek. Legyen mindenkinek kis háza, nagy boldogsága. A hölgyek, különö-sen a lakásügy, a közegészségügy terén tehetnek sokat, a nőknek ehhez van szívük, ér-zékük. Jó törvényekkel több kórházat építünk, mint kaszárnyát. Vegyük ki részünket a politikából, ne legyünk szégyenlősek a választásokon, gondoljunk arra, hogy lehet hegy, völgy, folyó – de az országot csak fiai tehetik naggyá.
85 Budapesti Hírlap, 1920. január 18. 7. p.
86 Testvér, 1920. január 13. 2. p. Vö. Prohászka-napló, 2013. (1920. január 11.)
87 Célzás a Katolikus Néppárt 1895-ös megalakulására, Zichy Nándor (1829–1911) kezdeményező szerepére.
A beszédet nagy tetszés fogadta, a választási gyűlésen részt vevő Slachta Margit88 ki-jelentette, hogy 50 ezer női szavazó üdvözletét adja át Prohászkának, akit kért, hogy képviselje ügyüket a nemzetgyűlésben.89
22. Beszéd nemzetgyűlési képviselővé történt „megválasztása-kor”. (1920. január.)
90Mivel Prohászkának nem volt ellenjelöltje a választáson, így maga a voksolás is el-maradt, január 25-én kihirdetésre került, hogy ő fogja képviselni Székesfehérvárt a nemzetgyűlésben. A kihirdetés után tartott beszéde egyfajta képviselői program-hirdetésnek is számított.
A magyar nemzet szomorú korszakában nemzeti erőre van szükség. Nemzeti erő, ha van, az okvetlen felkiált: elismerést, lelket, új tavasz feltételeit teremti meg. Mi ma-gyarok, majdnem tönkrementünk a világégés szélvészében, kapkodunk levegő után.
Szívünk facsarodik a tengernyi kíntól, mégis a nagy megpróbáltatásban a nagy teher súlya alatt is érezzük a hivatásunkat: hogy kiegyenesedjünk s zászlónkat lengessük.
Nekünk szebb időket kell reménylenünk és keresnünk!
Ha morajlik is körülöttünk a sodró ár, nem szabad elcsüggednünk, s nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy alkotmányos jogaink és kötelességeink nem mentek tönkre! A magyar nemzet alkotmányos életének gyökereit ki nem vágták. Éppen a választópolgároké az a jog, hogy a nemzet kormányzásában részesedjék. Ezt a jogot
Ha morajlik is körülöttünk a sodró ár, nem szabad elcsüggednünk, s nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy alkotmányos jogaink és kötelességeink nem mentek tönkre! A magyar nemzet alkotmányos életének gyökereit ki nem vágták. Éppen a választópolgároké az a jog, hogy a nemzet kormányzásában részesedjék. Ezt a jogot