(1919. december.)
651919 őszén egyre élénkebb tevékenységet fejtett ki a Magyar Országos Véderő Egylet, melynek legfontosabb vezető személyisége Gömbös Gyula66 volt. December 14-én tartott székesfehérvári közgyűlésükön Prohászka is beszédet mondott, melyet kivo-natos formában közölt a sajtó.
Prohászka püspök nagyszabású beszédet mondott. A lerombolást siratjuk – úgy-mond –, de vigaszunk az, hogy ezt a lerombolást nem magyar kéz csinálta: a ma-gyar kéz csak a felbérelt betyár szerepében működött. Most 14 akasztófáról olvasunk, melyekre csak három zsidó kerül, a többi furfanggal utat talált a szabadulásra oly országba, mely Magyarországnak kölönc67 volt (Ausztria).68 – A reakció gyors ütem-ben jelentkezett, szervezkedett. Szervezkednünk kell társadalmilag, gazdaságilag a munkában. A szövetkezeti eszme megvalósításában kihámozzuk a magyar értéke-ket. Iparkodjunk lenni, hogy boldoguljon a magyar!
Lezüllött országunknak szüksége van elszánt katonákra s katonás szellemre, fe-gyelmezettségre, ezt akarja éleszteni a MOVE.
Az ország lezüllésének karakterei: 1. a hadsereg eltörlésével járt fegyelmezetlenség, 2. a nemzetközi téboly, s megrendülése a magyar szellemnek. – Ahol nincs szervezett erő, ott a fegyelem tótágast áll. Nekünk szellem s erő kell, mely kardját Brennusként mérlegbe veti,69 hogy a szomszédok ne fricskázzák s fittyet ne hányjanak.
Az illusztris szónok rámutatott az ország lerombolásának mélyen fekvő okaira.
Ezek egyike a túlzó pacifizmus s humanizmus eszméje, mely a halálbüntetés ellen
65 A MOVE díszközgyűlése. In: Fejérmegyei Napló, 1919. december 16. 1. p.
66 Gömbös Gyula (1886–1936) katonatiszt, 1918 októbere után is a katonai ellenállást képviselte, 1919.
január 19-én létrehozta a MOVE-t. 1920-ban a kisgazdapárt színeiben nemzetgyűlési képviselő, 1922-ben Bethlen Egységes Pártjában alelnök, majd eltávolodott a kormányzattól és létrehozta a Magyar Nemzeti Függetlenségi Pártot, közismert nevén, a fajvédő pártot. A párt sikertelen választási szereplését követően 1928-ban ismét a kormány szolgálatába állt államtitkárként, majd honvédelmi miniszterként. 1932-től haláláig miniszterelnök.
67 Kölönc = kolonc, súly.
68 Prohászka itt a Tanácsköztársaság idején a vörösterror során elkövetett kegyetlenségeiről hírhedt, Cserny József (1892–1919) által irányított „Lenin-fiúk” elfogott vezetőire célzott. A 14 fős csoport perében 1919. november végén hoztak halálos ítéletet, melyet 1919. december 18-án hajtottak végre a budapesti Margit körúti fogházban. (A püspök „felekezeti statisztikája” egyébként pontos, valóban csak 3 izraelita származású volt közöttük.) Az utalás második része a Tanácsköztársaság Bécsbe mene-kült politikai vezetőire, például Kun Bélára vonatkozik.
69 Brennus gall hadvezér a Kr. e. 4. században győzte le a rómaiakat és fosztotta ki a várost. A legenda szerint a hadisarc fizetésekor a rómaiak szóvá tették, hogy mérősúlyként nehezebb fémeket használ, ekkor tette kardját a mérleg serpenyőjébe és mondta a szállóigévé vált mondást: „Vae Victis!” („Jaj a legyőzötteknek!”)
szónokol s világbékéről álmodik. Ne ideálokat hajhásszunk, hanem realitásokat az ideálok fényébe állítsunk!
Kultúrprelúdiumok után óriási pauzák következtek,70 taglóval fejbekólintották az emberiséget, mely fejével nekiment az ideálok kemény falának. Talán most kijóza-nodik. A történelem, mint az élet mestere rámutatott arra a parancsra: szeressétek jobban a hazátokat, mint a képtelen elméletek szisztémáit. – Mi most más regisztert húztunk ki: katonát akarunk, mert rendet, fegyelmet kívánunk. Rend vezet a nagy célok felé. Anarchiával szemben a szervezett uralmat követeljük.
A nemzetköziség bacilusai épen a magyarországi szociáldemokráciában van be-oltva úgy, mint sehol másutt. Bebel71 a német parlamentbe[n] felkiáltott: ki meri a német szoc.[iál] demokráciát nemzetköziségről vádolni?! Miért éppen a magyar szoc.[iál] demokraták túlzóan nemzetköziek? Mert idegen elem vezeti. (Felkiáltás:
Zsidók!) Ezek az idegen írók s agitátorok lesajnálnak minket,72 ami magyar, nekik a nemzeti hőseink csak betyárok voltak...
Nemzeti érzés kell, mely áthatja a magyar ifjúságot és a társadalom minden rétegét.
Hogy lehetséges az pl. [például], hogy városunk kávéházaiból hiányoznak a ke-resztény nemzeti lapok. Tessék ezeket ott követelni! Legyen magyar országos véderő az egész vonalon! Püspökünk e szavakkal zárta beszédét: „Én itt beszéltem magyarul, értsék meg önök!”
16. Prohászka Ottokár: A magyar békesség. (1919. december.)
73Prohászka karácsonyi vezércikkének témája ekkor egyértelműen a békeszerződés várható tartalma és következménye volt. 1919 decemberében az ünnep apropóján megfogalmazott gondolatai így egyértelműen közéleti jellegűek lettek, kitért kora po-litikai irányzataihoz fűződő véleményére is.
Világbéke, mily nagy szó, s nekünk mégis mily keveset ad! Bizony, inkább koldusta-risznya s nem karácsonyi ajándék a magyar nemzetnek, nem öröm, nem vigasz neki!
Aki ezt az ajándékot hozza, az egy furcsa angyal, a versailles-i ötös bizottság,74 s ez az angyal nem énekel, hanem diktál, s nem karácsonyi himnuszt, hanem dicsőségünk búcsúztatóját mondja el. No, ez a búcsúztató neki sem válik dicsőségére!
70 Prelúdium = itt: bevezetés, felvezetés; pauza = szünet.
71 Ferdinand August Bebel (1840–1913) német szociáldemokrata politikus, a munkásmozgalom egyik nagy elméleti megalapozója, több kérdésben is más nézeteket képviselt, mint Marx és Engels, parla-menti képviselőként hatásos szónoklatairól is ismertté vált.
72 A szó valószínűleg „minket” helyett: „mindent”.
73 Testvér. Székesfehérvári Újság, 1919. december 25. 1. p.
74 Célzás a Párizs környéki békéket meghatározó 5 nagyhatalomra: Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Olaszország, Franciaország és Japán. (Az európai határok meghatározásában nagyon is eltérő mértékben vettek részt.)
Elgyötörve s kimerülten kitárjuk karjainkat, s kezeinket, mint az útszéli koldusok a hatalomnak ez ajándéka után. Elfogadjuk, mert másképp nem tehetünk, de tud-juk azt is, hogy magunknak kell a békét megteremtenünk, azt a békét, mely nekünk nyugtot ad, mely az országnak a munka s ügyekvés áldásait meghozza, s az új, az igazabb s boldogabb Magyarországot megalapozza.
Több munkát, több megértést, több összefogást ebbe a boldogabbnak elgondolt s megsóhajtott Magyarországba!
Nálunk minden politikává lesz: politikává a kultúra, politikává a gazdasági élet, politikává a szociális gondoskodás, s ez a politika azután meddő a gyakorlati sikerek-ben, s kultúrából és gazdasági életből keveset ad, a szociális gondoskodásból pedig szintén nem eleget, s amit ad, az olyan szociálpolitikai vegyes kereskedés.
Kevesebb programot, kevesebb politikát, több gazdasági jót s emberi megelége-dést produkálni. Minden politikának ez volna különben is a célja, de kell, hogy célja legyen az oly Magyarországnak, mely a nagyzás, a nagyhatalmi álmok felhőiből föld-re pottyanva, a mámort ugyancsak kidörzsölheti szeméből, s kijózanodva maga előtt látja az egész programot: „adj kenyeret s egy marék boldogságot”.
Nem tudom, hogy lesznek-e bús honfiak, akik ezt a programot szegényesnek, s a három tenger-mosta haza tradícióihoz méltatlannak tartják, de bármily nagy le-gyen is az ily irreális idealistáknak megrökönyödése, mégis csak azt ismétlem, hogy több realizmust a politikába, több valóságot a nagy szavakba; mert a politikának vég-re is az a célja, hogy boldog „polites”-eket v.i. [vagyis] polgárokat állítson a világba.
Eddig az ellenkezőjét tette: sok szép szót adott, de reális jót keveset.
Az országnak birtokos uralkodó osztályai eddig a divatos kormányok liberális poli-tikáját, a szocialisták az idegen érzésű marxista ideológiát, s az osztályharcot harsogtat-ták. S mit adott a reális jóból a liberalizmus s mit teremtett meg a szociáldemokrácia?
Hát a liberalizmus egyáltalában semmit sem tett a küszködő munkásságért, a szociál-demokráciának pedig az az érdeme, hogy kikönyökölte a munkásbiztosítást, de azt is úgy, hogy vezetői mindjárt bele is ültek az elnökségekbe, kasszákba s munkásbiztosító fiókokba. A munkásoknak ez nem volt elég jó, de a vezetőknek nagyon is jó volt.
Értsük meg a karácsonyi békét, s az azt biztosító programot: Ne legyen az egész szociális kérdés, nevezetesen, a javak, a kenyér, a lakás, az egészség, a boldogulás, a munka, a politikai pártoknak versengése, hanem legyen az mindnyájunknak, az egész társadalomnak törekvése! Dolgozzon azon kormány, közigazgatás s az egész társadalom. Amely program azt nem szolgálja, az pusztuljon!
Ábránduljanak ki elsősorban a mi liberálisaink, ábránduljanak ki azokból a csillo-gó eszmékből és szép szavakból, melyek féligazságok, s melyek mellett eddig mindent elvesztettek. A szabadság szép, azt senki se bántja, de a szabadság csak keret, s min-den attól függ, hogy mit állítunk bele.
Ábránduljanak ki szociáldemokratáink is abból a fogyatékos ideológiából, azokból a nemzetköziségi, világfelforgatási, osztályharci mámorokból. Ne uszítsanak em-bert ember ellen! Erre már nincs szükség. A társadalom már látja a nagy
egyenlőt-lenségeket és igazságtalanságokat, de látja azt is – s ezt a szociáldemokraták még nem látják –, hogy azokat nem egymás ellen, hanem kezet fogva s csak egyértelem-mel lehet megoldani.
Így indul majd meg a karácsonyi béke nyomán az új élet, s így lesz a kétszer, sőt háromszor leégett Magyarországon ismét aratás, javul a boldogulás.
17. Beszéd képviselővé jelölésekor. (1920. január.)
751919 szilveszterén terjedt el a hír Székesfehérváron, hogy a választásokra történő jelöltállítás körüli huzavonát úgy oldják meg, hogy a nyilvánosság előtt vonakodást mutató Prohászka mégis vállalja a képviselőséget. A helyi városházán január 3-án tartott értekezleten a pártok képviselői abban állapodtak meg, hogy küldöttség ke-resse fel a püspököt, kérje fel a jelöltség elvállalására. A küldöttség szónoka a helyben népszerű, idős ügyvéd, Nagy Ignác lett, aki a Prohászka iránt lelkesedő tömeg élén vonult a püspökségre. A felkérés elhangzása után a püspök válaszolt, szavait a helyi újságíró a tömeg hangulatait is megörökítő beszámolóban adta vissza:
– Uraim! – mondotta a püspök úr – én a politikától mindig is irtóztam. Az én foglal-kozásom, lelkületem, eddigi működésem mind idegen volt attól, hogy én a politikai élet zűrzavarába, a pártok tülekedésébe beleártsam magamat. Egyszer voltam képvi-selőjelölt Vágvecsén 1896. évben, s akkor Bánffy őirgalmatlansága szerencsémre ki-buktatott.76 Nagyon örültem neki, s hálát adtam az Istennek, hogy így – nem lehettem képviselő. (Erre a várakozás elernyed, az emberek csüggedten engedik le szárnyaikat.) Azonban – folytatja – (ebben a pillanatban éreztem, hogy fejem megszédül, a szívem újra galoppnak indul, szemmel-szájjal figyelek) a mostani zűrzavaros idők, az ország válsága, a teendők roppant súlya mindenkinek kötelességévé teszi, hogy édes hazája és polgártársai javára minden tehetségét érvényesítse (az arcok kipirulnak, a szemek ragyognak, valaki elkezd éljenezni s egyszerre olyan orkán támad, hogy az ablakok is remegnek), de – folytatja – (általános megrökönyödés, a szívek verése megáll, az em-berek elfelejtenek lélegzeni, érzem, hogy szédülök) az én erőim nem alkalmasak arra, hogy ilyen nagy feladatra vállalkozzam (az arcok újra reményre gyúlnak, kapaszko-dunk újra, talán mégis) ha önök megelégszenek velem, hát köszönöm a szíves bizal-mat és vállalkozom (az elfojtott indulatok keresztültörték a gátat, s a püspöki termek talán soha nem hallottak olyan riadó éljenzést, amilyen fölszakadt. Valamennyien
uj-75 Fejérmegyei Napló, 1920. január 3. 1. p.
76 A célzás Bánffy Dezsőre (1843–1911) Magyarország 1895–1899 közötti miniszterelnökére vonatkozik, aki az 1896-os választáson mindent elkövetett az ellenzéki pártok, így az 1895-ben létrejött katolikus Néppárt visszaszorítására. (Más kérdés, hogy a néppárti választási agitáció sem válogatott az eszkö-zökben, ld. erről pl.: Bertényi, 2009. 52–53. p.)
jongani, a világba kikiáltani szerettük volna, hogy mekkora tisztesség ért bennünket.) Csak a keresztényszocialistákkal intézzék el az ügyet.77 Ezzel fejezte be a beszédét.
18. Interjú a parlamenti képviselővé jelölésekor. (1920. január.)
78A Nemzeti Újság kért interjút Prohászkától abból az alkalomból, hogy elvállalta a székesfehérvári képviselőjelöltséget. (Ld. az előző dokumentumot.) A városban nem volt könnyű megállapodniuk a különböző pártoknak, végül a püspök azzal a feltétellel vállalta, hogy ő lesz az egyetlen jelölt, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja (KNEP) színeiben indulva. (A vonatkozó szabályok értelmében egy jelölt esetén nem tartották meg a választást.) Négy alkalommal is külön delegációk keresték fel a képviselőséget elvállalni nehezen akaró Prohászkát, végül ötödik alkalommal az összes párt „monst-re” küldöttségének igent mondott a felkérésre. A jobboldali közéletben szenzációnak számított a közéleti szerepvállalást nyíltan demonstráló püspök bejelentése, aki eleinte vonakodásáról beszélt, majd nagy erővel vetette magát a politikai életbe.
– Engem igazán, hogy úgy mondjam, beugrattak a dologba – kezdi tréfásan az ősz főpap. – Itt a legáldatlanabb párttusák dúltak a különböző pártfrakciók közt, amelyek sehogy sem tudtak megegyezni a jelölt személyében.
– Székesfehérvár földmívesváros és van itt egy erős földmíves- és kisgazdapárt, amely keresztény szellemű. Van aztán egy igen elszánt, igen harcias keresztényszoci-alista párt, amelynek volt is már helyi jelöltje s amellől nem akart tágítani. Folytatott tárgyalásokat a földmívespárttal is, de megegyezés nem jött létre. Végül nem lehet figyelmen kívül hagyni Székesfehérváron, mint megyeszékhelyen a hivatalnok- és lateiner-intelligenciát sem, amely régi idők óta függetlenségi.
– A legkülönbözőbb jelöltek jöttek itt ezek közt a pártok közt kombinációba. Szó volt például gróf Hadik Jánosról is,79 aki itt a közelben lakik, Seregélyesen. Azonban
77 A helyben erős támogatottságú, Ketskés Elek (1876–?) énektanár, kántor vezette keresztényszocialisták szerettek volna önálló jelöltet állítani Tamás Viktor személyében, aki a megegyezést követően nyilatko-zatban jelentette be visszalépését és Prohászka támogatása mellett kötelezte el magát. Ld. pl.: Testvér, 1920. január 6. 1. p. Prohászka naplójában azt említette, hogy bár vonakodást mutatott, készségesen vál-lalta a képviselőséget, elsősorban azért, mert attól félt, hogy „különben a keresztényszocialisták csillaga itt alkonyul”. Prohászka-napló, 2013. (1920. január 1.) Prohászka végül az alábbi pártok jelöltjeként vett részt a választási eljárásban: Keresztény Nemzeti Párt (vezetője: Nagy Ignác), Keresztényszocialista Párt (Ketskés Elek), Egyesült Keresztény Kisgazda és Földmíves Párt (Paulovits Béla), 48-as Függetlenségi Párt (Csöppenszky Mihály), Keresztény Nők Szövetsége (Sréter Istvánné). Erre, illetve az itt közölt be-széd idézésére ld.: Farkas, 1980. 53–54. p. A beszámoló által tükrözött hangulatra: Horváth, 2009. 29. sz.
78 Miért vállal mandátumot Prohászka Ottokár? In: Nemzeti Újság, 1920. január 4. 3. p.
79 Hadik János (1863–1933) nagybirtokos, a háború előtt parlamenti képviselő, a harmadik Wekerle-kormányban közélelmezési miniszter, 1918. október végén kijelölt, de – az őszirózsás forradalom mi-att – hivatalba nem lépett miniszterelnök. A Tanácsköztársaság idején börtönben is volt, szabadon bo-csátására a seregélyesi uradalmának alkalmazottai, a falu lakosságának követelésére került sor. Később
nem volt elég garancia arra, hogy megválasszák, különösen a keresztényszocialisták voltak ellene.
– Mikor már ez a nagy széthúzás kezdett veszedelmes mérveket ölteni, a főispán és a polgármester összefogtak, értekezletet hívtak össze, ahonnét aztán nagy deputáció jött el és felkért, hogy fogadjam el a jelöltséget.
– Bennem természetesen a legellentétesebb érzelmek küszködtek. Én a politiká-tól mindig irtóztam és legnagyobb örömem volt az, midőn 1896-ban a Vág mellett megbuktam,80 másrészt láttam az áldatlan széthúzást és éreztem, hogy most a keresz-tényeknek össze kell fogniok. Nem gondolok én arra, hogy ez egy politikai pálya kez-dete, előttem csak az lebegett, hogy szolgálatot teszek a keresztény pártoknak. Hat-vankét esztendővel már nem adom a fejem politikára. Most igazán helyesen mondják a vén politikusoknak, hogy állítsák már régi vesszőparipájukat a sarokba.
Azután a programról kerül szó.
– Az én programom – mondja a püspök – a nemzeti keresztény irányzat program-ja. Erre azonban még rá kell nevelni az emberekét. Mert ami most észlelhető, az egy nagy, szép kilobbanás, de ezt állandósítani kell, hogy egységes, kompakt történelmi alapokon továbbépítő, erőteljes irányzat legyen belőle.
– Hogy erre milyen szükség van, látom abból, hogy ma igazán elégtelen és lehetet-len az úgynevezett kesztyűs kéz politikája.
– Ebben az országban még egy darázsfészek van, amelyből ki-kirajzanak a dara-zsak. Ebbe a darázsfészekbe bele kell nyúlni és alaposan összemorzsolni.
– De a nemzeti keresztény irányzat nemcsak a bolsevizmussal szemben szükséges, hanem a körülbelül hatvanhét óta lábrakapott antikeresztény áramlattal szemben, az-óta itt igazán nem volt se keresztény, se nemzeti élet.
– Ebben a programban adva van már részben a közoktatási és kulturális program is.
– A másik irány, amelyet rendkívül fontosnak tartok, a keresztényszocialista irányzat.
– Én nem értek egyet azokkal, akik félnek ettől a névtől. Én nyíltan hirdetem, mert én magam is keresztényszocialista vagyok.
– A szocialista szót ma rossz szónak, kompromittált szónak tartják. Ez azonban tájékozatlanságból és tudatlanságból fakad s fölöttébb veszedelmes, mert összezavar-ja a szocializmust a szociáldemokráciával, az életet egy betegséggel.
– Mi akarjuk is a harcot a szociális eszmékért, mi igenis akarjuk a harcot a tőke el-len, de nem osztályharcot, hanem egy olyan harcot, amely több igazságosságra vezet.
– Előttem elvben nem ellenszenves a szocializálás sem, amennyiben az általános közkincsekre, bányákra, kőszénre, földgázra és más ilyen természetű dolgokra terjed ki.
– A szociális program magában foglalja a földreformot is. Magyarország agrárál-lam és erőteljes népe minden álagrárál-lamiság ideálja. De erőteljes a nép csak úgy lesz, ha
80 A vágvecsei választókerületben Prohászka az újonnan alakult Katolikus Néppárt jelöltjeként indult a választáson, de a kormányzó Szabadelvű Párt jelöltjét, Széchényi Aladárt (1862–1936) juttatták a szavazók a törvényhozásba. Vö. 17. sz. dokumentum, 76. sz. jegyz.
földhöz jut. De természetes az is, hogy a földnek nem szabad parlagnak maradnia kezében, hanem a modern technika színvonalán álló termelési eszközzé kell válnia.
– A szociális irányzatban szükségesnek tartom nemcsak a hadirokkantakról való gondoskodást, hanem a hadviseltek felkarolását, nemcsak érdemeik elismerése céljá-ból, hanem azért is, hogy elérhessék fegyelmezettségüknek és munkaképességüknek helyes beállítását Magyarországnak épp ez irányban hiányt érző közéletébe.
A beszélgetés végén az összeülő nemzetgyűlés összetételére és helyes tagozódására fordult a figyelem. Erre nézve a székesfehérváriak nagyszerű jelöltjének az a nézete, hogy a parlament, ha jó és eredményes munkát akar végezni, csak olyan összetételű lehet, amely az egész magyar társadalmat képviseli és pedig nemcsak számszerinti arányokban, hanem az intelligencia és a hagyományos történeti irány kellő érvénye-sülésével. Mert az egyes képviselőknél nem is az elsősorban fontos, hogy milyen pár-tiak, hanem hogy milyen emberek.
19. Szózat a magyar nemzethez. (1920. január.)
81Az év elején a püspök az ország legégetőbb problémáival kapcsolatosan szózatot in-tézett az ország népéhez. A terjesztéshez érdekes módon az Országos Központi Hi-telintézetet82 választotta, amely az ország újjáépítésére felszólító szózatot eljuttatta tagszervezeteihez és tagjaihoz, de kivonatos formában a sajtóban is megjelent.
Föld, otthon, haza kell minden nemzetnek, mely a polgárosodás útjain halad; de ugyan-akkor a fejünk fölé mennyország, napsugár, s a kékségnek végtelen tengere is kell; csak így lesz igazán otthonunk s hazánk is.
A nemzeti, keresztény eszményiséget, a hazát s a családot, így a mi földi mennyor-szágunkat támadta meg az orosz-zsidó bolondgombáktól megőrjített proletárdiktatúra.
Levigyorogta összes eszményeinket, megrendítette az állam alapjait; bepiszkított királyi palotát és otthont s alaposan kiürített állampénztárt és éléstárt, csűröket és vermeket s a népet erkölcsi és anyagi csődbe kergette bele. Íme, itt az ideje a nemzetmentésnek!
Ezt a beszakadt mennyországot kell ismét fejünk fölött kifeszítenünk, – a butításnak
81 Budapesti Hírlap, 1920. január 4. 3. p.; rövidebben ld. még: Prohászka Ottokár a nemzetmentés nagy munkájáról. In: A Nap, 1920. január 4. 1. p.; Prohászka szózata a magyar nemzethez. In: Testvér, 1920.
január 4. 1. p.; Prohászka Ottokár püspök szózata a magyar néphez. In: Esztergom, 1920. január 4. 3.
p.; Prohászka püspök szózata. In: Magyarország, 1920. január 4. 2. p. A dőlt betűs kiegészítések e leg-utóbbi közlésekben jelentek meg.
82 A „gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről” szóló 1898. évi XXIII. törvénycikk alapján jött létre az Or-szágos Központi Hitelszövetkezet (OKH), amely az állami támogatások hátterének és a vidéki mező-gazdasági és kisipari vállalkozásokhoz nyújtott hitelezések következtében a szövetkezeti tevékenység leggyorsabban fejlődő intézménye lett, a Nagyatádi Szabó-féle földreform (vö. 110. sz. dokumentum, 441. sz. jegyz.) végrehajtásába is bekapcsolódott.
s üres szólamoknak a novemberi ködét kell hazánk fölött eloszlatnunk, – népünk lelkét kell gyógyítanunk.
De a mennyország alá föld is kell, mégpedig szeretettel átkarolt és megmunkált föld. Nem kétlem, hogy a magyar ember, szeretettel fordul földje felé, s egyrészt esz-ményi hittel, másrészt kemény munkával akar magának hazát teremteni. De elég
De a mennyország alá föld is kell, mégpedig szeretettel átkarolt és megmunkált föld. Nem kétlem, hogy a magyar ember, szeretettel fordul földje felé, s egyrészt esz-ményi hittel, másrészt kemény munkával akar magának hazát teremteni. De elég