• Nem Talált Eredményt

Felhívás a papsághoz a hadsereggel kapcsolatosan

(1922. január.)

243

Prohászka 1922 legelején felhívást intézett egyházmegyéje papságához, hogy Vízke-reszt ünnepén szentbeszédükben emlékezzenek meg a magyar hadseregről. A tria-noni béke súlyos feltételeket szabott Magyarország haderejére vonatkozóan, például nemcsak maximalizálta a haderő létszámát, de megtiltotta a sorkötelezettséget is.

A püspök a lehetőségek közötti eszközök alkalmazásával kapcsolatos mozgósításba kapcsolódott be, arra kérve papjait, hogy hívják fel a fiatal, 36 év alatti férfiakat, jelentkezzenek önkéntesen katonai szolgálatra.

– A magyar nemzet fokról-fokra hanyatlik és egyre nagyobb nyomorúságba kerül.

Ellenségeink folytatják ellenünk a háborút és hiába kötünk békét, azért mégis to-vább folyik ellenünk a meggyalázás, kizsebelés és kiuzsorázás, a védtelenné s élet-képtelenné való tevés szörnyű hadjárata. Nemcsak az országot és a magyar pajzsot törték össze, nemcsak természeti kincseinktől fosztottak meg és értéktelenné tették pénzeinket, ez még nem volt nekik elég; most ránk vágnak végre husánggal, mikor leszereltetik velünk hadseregünket, szélnek eresztik bakáinkat és olyan védtelenné tesznek a népek között, amilyen védtelen az útszéli koldus. Ebben a hónapban az eddigi nemzeti hadsereget szélnek kell ereszteni, úgy a tisztikart, amelyből csak

any-243 Magyarság, 1922. január 4. 5. p. A szöveg egyes mondatai ebben a kiadásban jelentek meg: Nemzeti Újság, 1922. január 4. 6. p. Röviden: A Nép, 1922. január 5. 5. p.

nyi tiszt marad, amennyi 36.000 zsoldos vezetésére szükséges,244 mint a legénységet, melynek helyét most majd a toborzottak foglalják el.

– A trianoni békeszerződésnek egyik szégyenletes pontja az, hogy Magyarország-nak nem lehet többé az általános védkötelezettség alapján megszervezett hadserege, hanem csak önként jelentkező vagy toborzott zsoldosokból álló hada. Magyarország eszerint elbocsátja fegyelmezett nemzeti hadseregét és előreláthatatlan eshetőségek és veszedelmek felé megy felfegyverzendő zsoldosaival. A toborzott had ugyanis még nem hordja magában a rend és megbízhatóság garanciáját. Garancia annyi lesz benne, amennyit belenevelnek. És e részben nagy feladat vár már a kiválasztás megejtésére.

Ha tisztességes, jó erkölcsű és nemzeti érzületű lesz a jelentkező had, akkor győzzük az ármányt, de ha megbízhatatlan elemek verődnek ott össze, akkor legjobb lesz, vonják be a nemzeti hadsereg dicső lobogóját és szervezzünk polgári gárdát, amelynek, ha nem is lesz mundurja,245 de lesz lelke, kitartása, hűsége és áldozatkészsége és amely győzni is tud; mint ahogy tudott az írlandi „Sinnfein”-szervezet.246 Sinnfein írül annyit tesz, mint „mi magunk”. E jelszó alatt küzdött a „zöld sziget”, a „szentek szigetének” népe a legnagyobb világhatalom, az angol elnyomás ellen, és éppen most vívta ki 600 év óta elgyötört szabadságát.

– Nagyszerű ez a harc, melyet az írlandi nép vívott. Ők maguk fogták kézbe a haza sorsát. Ők maguk szerveztek hadsereget. Tudunk-e mi is majd ilyesmit ten-ni? Tudunk-e így szervezkedni és szenvedni, – az majd elválik. Egyelőre álljuk meg a hadsereg leszerelése folytán reánk szakadt próbát: toborozzunk! A mi derék né-pünk nem érti, hogy miről van itt szó, magyarázzuk meg neki. Fegyveres erő kell, arra szükségünk van, de soroznunk nem szabad, jelentkezzenek hát, akik tehetik, hogy olyan kezekbe legyen a fegyver, akik magyarok és megbízhatók. Nem kötéllel verbuválunk, de a szeretet kötelékeivel, mely Istenhez, hazánkhoz és boldogulásunk-hoz fűz. Verbuválunk és magunkat kötjük katonai fegyelemhez, hogy rab-hazánk kötelékeit megoldjuk. Eddig sokszor szavaltuk: „Talpra magyar, hí a haza, itt az idő, most vagy soha!” Ne szavaljunk most már, de mondjuk ki azt a tettektől ropogós szót:

„Sinnfein”, mondjuk azt magyarul: megtesszük, amit tennünk kell és végezünk min-den nehézséggel „mi magunk!”

244 A trianoni béke 35 ezer főben maximalizálta a magyar haderő létszámát.

245 Sic! Nyilván: mundérja.

246 Sinn Féin („Mi Magunk”) 1905-ben létrejött ír katolikus nemzeti függetlenségi mozgalom, az 1916-os húsvéti felkelés egyik szervezete, ahogyan az 1919 utáni ír függetlenségi háborúé is. (1922-ben történt meg az Ír-sziget kettéosztása.) Prohászka többször emlegette, mint a függetlenségéért harcoló nemzeti mozgalom egyik európai példáját.

62. Beszéd az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga balassagyarmati nagygyűlésén. (1922. január.)

247

Az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga balassagyarmati szervezetét impozáns nép-gyűlés keretében hozták létre január 20-án, amelyen a jobboldali „keresztény”

közélet számos, országosan ismert prominense is megjelent. (Wolff Károly, Raffay Sándor, Sipőcz Jenő, Czettler Jenő és mások.248) Prohászka nagy visszhangot kiváltó beszédet tartott.

Nem akarnék egyetlen lélekben sem lángot ojtani, amit a mi kedves Elnökünk fel-gyújtott! De szükségét érzem kifejteni azt, hogy hiába nőnek egyesek olya magasra, hogy felséges lelki hatalmat képviselnek, mégsem fogunk győzni, ha önök mindnyá-jan nem állanak glédába és le nem rázzák magukról a rettenetes műveletlenséget, a nemzeti közönyt, amely a magyarságba 1000 év óta bele van ojtva, és ami nem magyar vér, hanem magyar kórság. [Nem győzünk, ha nem rázzuk le a nemzeti kö-zönyt, mely négyszáz év óta mérgezi a magyart.] Keresztény nemzeti egyesülés, ez a mi programunk.

Hallották, hogy a mi harcunk az önvédelem. Igenis a zsidósággal, szabadkőmű[ve]

sekkel, a nemzetköziséggel szemben állunk, ezt lehetetlen letagadni, szépíteni, elmázol-ni. Hiába beszélnek az emberi jogok egyenlőségéről, minket frázisokkal meg nem té-vesztenek. Jegyezz[e] meg magának minden balassagyarmati, szügyi, vagy nem tudom, hová való ember, hogy ha valaki kegyeteknek azt mondja: jogegyenlőség – magyarnak van itt először joga, és ahhoz nincs joga senkinek, hogy minket innen kistájgeroljon, akik agyafúrtabbak és tágabb lelkiismeretűek. Magyarországon mi akarunk élni! Hogy dolgozni kell, világos! Emberek, Testvéreim! Ha a görény azt mondja: én állat vagyok, és a tyúk is állat, következőleg én jogot kívánok magamnak a tyúkketrecben a jogegyen-lőség alapján249 – azt hiszem, az utolsó falusi asszony is megérti: görény számára nincs jogegyenlőség! A jogegyenlőség egy szép elv, de mi elveken tönkremenni nem akarunk.

247 A közlés alapja: Nógrádi Hírlap, 1922. január 22. 3. p. Rövidebben: Balassagyarmat ünnepe. In: Szózat, 1922. január 24. 9. p. Utóbbiból származó kiegészítéseket dőlt betűvel szedtük. Ld. még: Az ipolymen-ti végvárban… In: A Nép, 1924. január 24. 5. p.

248 Wolff Károly (1874–1936) a „keresztény” politika meghatározó figurája, 1922-től képviselő, a Pro-hászkát is soraiban tudó Egyesült Keresztény Nemzeti Liga ügyvezető igazgatója, alapítója és elnöke a főváros meghatározó jobboldali pártjának, a Keresztény Községi Pártnak. Sipőcz Jenő (1878–1937) 1920-tól 1935-ig Budapest polgármestere, több helyhatósági választás után is megerősítették pozíció-jában, a „keresztény-nemzeti” jobboldalon a liberális és „elzsidósodott” fővárossal szembeni politikai vezetőnek tekintették. Czettler Jenő (1879–1953) jogász, közgazdász, egyetemi tanár, akadémikus, parlamenti képviselő, nézetei közel álltak Prohászka püspökéhez.

249 Prohászka az 1922. januári „ébredő” gyűlésen tartott beszédében is a zsidóság és a kereszténység együttélését a görények és a tyúkok kapcsolatához hasonlította. Vö. 67. sz. dokumentum, 266. sz.

jegyz.; POÖM. XXII. 288. p. Ld. erről: Karsai, 2009.

Az elvek nem arra valók, hogy mi húzzuk a rövidebbet, hanem annyit a jóból, amennyit az élet, a körülmények elviselnek. Ha egy nép nem tud a saját hazájában konkurrálni, ne mondják az Iczigek,250 a jogegyenlőség követelői a szabad circulus … (Zseb felé mutat ívelt kézzel.) Jogegyenlőség! Igen, mi erre epedünk, de Amerika már csak különb, mint az a szegény Magyarország. Márpedig Amerikába be nem bocsátják a kínai kulit, mert így kívánja ezt az amerikai szociáldemokrata párt, mert a kuli dolgozik néhány centért, az amerikai munkás pedig nem dolgozhatik annyiért. Tehát azt mondja az amerikai munkás, az én jogom azt kívánja, hogy ide senki se jöjjön engem tönkretenni.

Hát legyünk jó amerikaiak! Majd csak lesz belőlünk valami, de az önbizalmat fel kell ébreszteni a magyar népben, hogy tudjon segíteni magán, tud, mert muszáj. Az egy nagy szó. Az írek kiküzdötték nemzeti szabadságukat. Hogy hívták az ő egyesü-letüket? Sinn Fein.251 Ez a Sinn Fein egy egész hadsereget jelentett. Volt egy hadsereg, de az angol nem tudta, hol van. Egyetlen egy áruló nem volt Írlandban, aki elárulta volna ezt a hadsereget. Én Balassagyarmat közönsége előtt meghajlok. De próbálja-nak önök itt egy Sinn Fein egyesületet csinálni, holnap az egész zsidóság tudni fog róla. Mi ennek az oka, egy nagy népneveletlenség, az öntudatnak a hiánya, a nemzeti öntudaté, amely nélkül nincs nemzet! Senki sem segít rajtunk, hanem Sinn Fein, azaz

„mi magunk”, de ez a „mi magunk” harc legyen, erő legyen, egy kiolthatatlan ösz-szetartó ösztön legyen! Meg vagyok győződve róla, hogy ez a szenvedő, nyomorult magyarság végre fel fog emelkedni az öntudatnak arra a magaslatára, hogy nem segít rajtunk senki, csak „mi magunk”! Szervezzük ezt a Keresztény Nemzeti Ligát, min-denütt, az utcán, vegyünk fel bele urat, kézművest, kisgazdát, és mind fogjon egybe ahhoz, hogy Magyarország ne legyen egy repedezett kőzet, hanem egy eleven szerv!

Ne érezze a kisgazda az ügyvéddel szemben, hogy ez úr, ne érezze az iparos az úri osz-tállyal szemben; míg ez megvan, addig nincs meg a „mi magunk”. Minden osztály-ban vannak kitűnő emberek, a nemzeti hadsereg kitűnő hadsereg, szántóvető népünk naiv, romlatlan, most ugyan megkótyagosodott a bankó szagától, de én meg vagyok győződve, hogy ha mi összetartunk, győzni fogunk! Liga annyit jelent: kötelék. Egy erős kötelék. Magyar nép, légy erős kötelék, fonódjék össze lelked minden szála egy ligába, mely nem szakad! Az egyik híres görög vezér felment a szenátusba, és azt mondta: „Hát bizony van itt sok, ami rothad.” Erre egy szofista fogott egy rothadt almát, a földhöz csapta és így szólt: „Athén, ez te vagy!” Az alma ugyan rothadt, de a mag, az új tavasznak csírája egészséges, az nem rothad, sőt az alma is azért rothad, hogy trágyája legyen a tavasznak, az eljövendő életnek!252

250 Icig (Icik): zsidó személynév, a zsidó szinonimája.

251 Ld. 61. sz. dokumentum.

252 A Prohászka által máskor is hivatkozott antik történet (ld. 78. sz. dokumentum) eredete homályos, nem lehet beazonosítani, hogy mire célozhatott, ilyen jellegű történetnek nem bukkantunk nyomára.

Könnyen elképzelhető, hogy az élőbeszédben Prohászka „kiszínezett” egy másik, vagy csupán általa frappánsnak talált példázatot. (Erre utalhat, hogy például „szenátusról” beszélt Athén kapcsán, ilyen nevű intézmény ott nem volt stb.) (A történet beazonosítására tett fáradozásait Gesztelyiné Darab Ágnes klasszika-filológusnak köszönöm!)

A magyarság is ilyen rothadt alma, de bennünk az életösztön, az nem rothad, a rothadásból is a jövendő felfrissülésnek erejét meríti. Volt itt már rosszabbul is, mégis megvagyunk és úgy vagyunk, hogy jobbak akarunk lenni.

63. Nyilatkozat a numerus claususról. (1922. február.)

253

Három nappal az első nemzetgyűlés 1922. február 16-án történt berekesztése után a szélsőjobboldal lapja több közéleti személyiséget is megkérdezett arról, hogy mi a véleménye a numerus claususról, az annak módosítása kapcsán felmerült kezde-ményezésekről. A megkérdezettek kivétel nélkül erőteljesen kiálltak a numerus cla-usus mellett, a magyarság ellenségeinek tekintették a kérdés felvetőit is, sőt, inkább a kiterjesztést, a korlátozások erőteljesebbé tételét szorgalmazták. A válaszadók kö-zött volt Haller István korábbi, Vass József akkori vallás- és közoktatásügyi minisz-ter, Teleki Pál volt miniszterelnök,254 képviselők, egyetemi tanárok stb. Prohászka az újságírói kérdésre az alábbi nyilatkozatot tette:

Ha a magyarországi zsidóság adakozó kedvét akarja függővé tenni a numerus cla-usustól, ezzel csak a saját helyzetét teszi még súlyosabbá, a széles magyar milliók irántuk való elkeseredését még izzóbbá. Hiszen efféle eljárással nem a magyarságot

»bünteti«, hanem azokat a nyomorgó, szerencsétlen tömegeket, amelyeknek segítése épp a konjunkturális vagyonok urainak fő kötelessége. Az olyan kijelentések, mint amelyek valamelyik rituális vacsorán255 a múltkor elhangzottak, csak azt bizonyítják, hogy ennek a lebzselő fajnak mindene megvan, csak – a szíve hiányzik. Hogy pedig egy országban a generális többség mit tart helyes elhelyezkedésnek, minő fajvédelmi intézkedéseket tart szükségesnek, azt nem a zsidóságnak van hivatva meghatározni.

A numerus clausus törvény különben sem volt indulat, csinált lendület vagy más efféle, hanem súlyos és mélységes meggondolás, amelyre rideg statisztikák késztettek bennünket. A retirálás tehát éppen nem a mi szerepünk, hanem a túlsó oldalé.

253 Kell-e numerus clausus? In: Szózat, 1922. február 19. 6. p. Újraközlése, elemzése: Fazekas, 2015/b.

243–244. p.

254 Haller István (1878–1964) eredetileg újságíró, keresztényszocialista politikus 1919–1920-ban több miniszteri tárcát is viselt, ő terjesztette be – a Prohászka által zsidóellenes módosító indítvánnyal ellátott – numerus clausus törvényt, amelyet később magáénak vallott, 1922 után a kormánykritikus keresztényszocialista politika szervezője. Teleki Pál (1879–1941) földrajztudós, 1920–1921-ben első miniszterelnöksége idejére esett a numerus clausus elfogadása is.

255 Sajnos nem tudjuk, itt Prohászka pontosan melyik egykorú, zsidósághoz köthető eseményre célozha-tott, de a sarkítás szándéka a szövegből jól érzékelhető.