(1922. március.)
257Az 1922. évi nemzetgyűlési választások előtt a székesfehérvári választókerületben újra felmerült Prohászka képviselőségének lehetősége, amelyre volt is igény a helyi pártok között. Ezért egy küldöttséget is alakítottak, amely március 15-én felkereste
257 Székesfehérvár képviselőjelöltje gróf Károlyi József. In: Fejérmegyei Napló, 1922. március 16. 1. p.;
Prohászka Ottokár az új nemzetgyűlésről és a legitimizmusról. In: Magyarság, 1922. március 17. 3. p.
Az 1922. évi választások helyi vonatkozásairól ld. pl.: Farkas, 1972. 156. p.
a püspököt, felkérték, hogy jelöltesse magát újra. Prohászka már a képviselői mun-kájáról írt februári beszámoló cikkében is kifejezte elégedetlenségét a nemzetgyű-léssel kapcsolatosan,258 ezért nem meglepő, hogy majdnem egy hónappal később megköszönte, de elhárította a delegáció képviselőjelöltségre irányuló felkérését, in-doklásának lényegét a Fejérmegyei Napló szemtanú újságírója így örökítette meg:
Köszöni a múltban kifejtett munkájáért a megemlékezést, azt tette, ami a kötelessége, jólesik a figyelem, a tisztelet, a ragaszkodás, hogy a mandátumot ismét felajánlják neki. Ez tisztelet, főleg pedig érzelmi kapcsolat jele közte és a város közt, és mint ilyent nagyra becsüli. Sajnálja, hogy a ragaszkodás és a bizalom e jelét vissza kell uta-sítania. Maradjon meg mindig köztünk ezen érzelmi kapcsolat, talpunk alatt legyen megrendíthetetlen az alap, mely a keresztény politikát inspirálja.
A mandátumot nem vállalhatja. Nem azért, mintha torkig volna a politikával, hogy megunta vagy kiábrándult az emberekből – ez nem lehet motívum férfi részére, ki ügyet és eszmét akar szolgálni.
A mai parlament más, mint a múlt parlament élete volt. A szenvedélyek fellángolt tüze ütközik most ott. Lehet, hogy szükséges ez. De tény, hogy püspök, pap ilyen ütközésekbe nem való, mint a püspök, mert püspök nem lehet párt ember. Nem vál-lalhatom, bármennyire hív is az eszme szolgálata, mint embert. Azt kéri Székesfehér-vártól: józan nyugalommal egyezzenek meg egy méltó jelöltben, kinek egyénisége garancia, aki ott fenn a megértést fogja munkálni és ki Fehérvárt méltán képviselheti.
Kapcsolják ki a felesleges szétválasztó kérdéseket. Ő is legitimista, megvallja, hogy Magyarországnak koronás királya van. De viszont törvényeink is vannak, melyeket ugyan kényszerítettek ránk, de épp ugyanazon kényszer hatása alatt tiszteletben kell tartanunk. Ez ne válasszon szét bennünket. A kormány jót akar, intencióiban tiszta, tisztelnünk kell, ha más felfogáson van is valaki.
Elvünk legyen Székesfehérvárott a választásnál a megértés, olyant jelöljenek, ki eszméinket hűen képviseli, cserben nem hagyja, s kivel biztosan győzünk, mert mi nem személyi kultuszt, hanem keresztény politikai eszméinket szolgáljuk. És en-nek győzni kell Fehérvárott. Oly jelölt kell, kiben a többség akarata megnyugszik, és a kisebbség tegye félre szimpátiájának emberét.
Prohászka visszalépését követően élénk választási kampány kezdődött Székesfehér-váron, amelyből Károlyi József volt főispán került ki győztesen.
258 Prohászka Ottokár: Székesfehérvár választó közönségéhez. In: Fejérmegyei Napló, 1922. február 19. 1.
p. = POÖM. XXII. 292–294. p.
66. Interjú a „visszavonulásának” okairól. (1922. április.)
259Az első nemzetgyűlés mandátumának lejártakor elterjedt a híre annak, hogy Pro-hászka nemcsak a képviselőségtől, hanem a közélettől is visszavonul, ezért kereste fel a Szózat munkatársa Budapesten. A lap elhalmozta Prohászkát a legkülönfélébb minősítésekkel: „a volt nemzetgyűlés dísze s a keresztény ébredés apostolian nagy vezére”, „ezt a kivételes lelket faji ereje mondhatni a felekezetek fölé emeli” stb.
– Való – úgymond –. hogy visszavonulok a politikától, mivel arra a meggyőződésre jutottam, hogy a püspök semmi körülmények között nem lehet pártember. Amikor én Székesfehérvárott nemzetgyűlési képviselő lettem, nem választási küzdelem útján, hanem egyhangú megbízatással jutottam mandátumhoz. Most választási harc indul-na meg, én azonban, mint püspök, nem idézhetek fel olyan helyzetet, amelyben hí-veimnek, hacsak kis részét is, de meggyőződése szabad nyilvánításában esetleg meg-alkuvásra késztessem. Lehetetlen, hogy híveimet önmagam bontsam pártokra, most, amikor az egységre oly nagy szükség van. Én erkölcsi szempontból is kívánatosnak tartom, hogy a püspökkel szemközt ne segítsem föltámasztani a pártélet viszályait.
Tudósítónk nem fojthatta el azt a vélekedést, hogy a nagyelméjű és szuggesztív erejű parlamenti szónok űrt hagy maga után a nemzetgyűlésen s a törvényhozás min-denképp veszít elmaradásával. A püspök mosolyogva felelt:
– Nincs olyan jó – úgymond –, amellyel szemben ne állana valami rossz.
Megkérdeztük ezután Prohászka Ottokárt a politikai helyzetről is.
A fő pásztor először azt a reményét fejezte ki, hogy ,,a kereszténypárt megember-eli magát”. Pártalakításuk – mondotta –, mint látom, még egyébként sem végleges.260 Kétségtelenül szükség van általában bizonyos mértékig konszolidáltabb pártéletre.
– Gróf Bethlen Istvánt mindenképpen nagyra tartom és úgy gondolom, hogy őt tá-mogatni kell. Hiszen az egység nemcsak úgy jöhet létre, ha egyik párt a másikba olvad, hanem kooperál. A fő parlamenti párton kívül álló párt valahogyan a hatalom-tól közvetlenül független marad és olykor inkább alkalmat talál kereszténységének pregnánsabb kifejtésére. Gyakran vannak problémák, amelyek körül a kormány nem képes akaratának kifejezést adni, érvényt szerezni. Nagyon jó, ha van párt, amely nem kormányzó párt és egyes kérdések fölmerülése, megoldásuk aktualizálódása
259 Prohászka Ottokár – visszavonulásának okairól. In: Szózat, 1922. április 1. 3. p.
260 Az utalás arra vonatkozik, hogy 1922 tavaszán, az első nemzetgyűlés feloszlatását közvetlenül meg-előző és követő időszakban a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja válságos időszakon ment keresz-tül. 1922 januárjában már kivált belőle a Bethlennel szemben kritikus legitimista csoport, majd né-hányan az Egységes Pártba léptek be, a maradék KNEP pedig kettészakadt egy kormánytámogató többségi, és egy ellenzéki (keresztényszocialista) kisebbségi csoportra. A keresztény pártok rendszere csak 1923-ban jutott (viszonylagosan, nem túl hosszú időre) nyugvópontra.
esetén magának a kormányzópártnak és a közügynek is megtesz némely szolgálatot.
Hányszor „csikorog” a hatalom, mert nem lehet független és más érdekek szolgálata miatt kényszerül itt-ott szándéka ellen is dolgokat elviselni. Ez esetben a másik párt legalább hangoztatja akaratát s a kormány olykor lelkében tapsol neki.
Aziránt tudakozódunk most, mi módon óhajt ezentúl a püspök segítségére lenni a cselekvő politikának. Ezt a választ kaptuk:
– Amennyiben a tiszta keresztény érdek kívánja, annyiban a politikai pártokat ezen-túl is teljes igyekezettel és készséggel támogatom újabb elhelyezkedésemben is. Azt ugyanis kétségtelennek látom, hogy Magyarországon meg kell szűnnie a hiábavaló huzavonának. Nem értem, minek kell ellenzékieskedni ex asse.261
A főpásztor véleményét óhajtottuk hallani a keresztény felekezetek között újabban megindult egységesítő mozgalom tekintetében is.
– Itt azt gondolom, hogy a lelkiismereti szabadságot mindenkinek tisztelnie kell, mégpedig úgy, hogy politikai törvényeket egyáltalában ne érintsen. A reverzálisok262 tekintetében azt vallom, hogy mind a két oldalon egyforma a szabadság ezt kívánni.
Én úgv tudom, hogy a protestáns lelkészek csakúgy föl vannak hatalmazva reverzális kérésére, mint a katolikusok. Hiszen egy valláson lenni, ez a házasfeleknek egyenesen pszichológiai igénye. Bizonyítani sem kell, hogy ha a házasfelek egy valláson vannak, ez mély harmóniát visz a családi életbe. Én, őszintén szólva, nem veszem rossz néven, ha valaki ennek a fölfogásnak gyakorlatára törekszik. De – tette hozzá a püspök –, ahol hitbeli dogmákat érint e kérdés, ott a dolgot nem firtatnám.
– Ami a Szentszéknek azt az újabb határozatát illeti, hogy tudniillik nem ismeri el fórumnak csupán a katolikus egyházat, e részben, mint tudva van, komoly lépéseket tettünk a Szentszéknél. Én úgy vélem, hogy a Szentszék rendelkezését nem lehet kap-csolatba hozni például a keresztény egység igényével.
– Hogyan méltóztatik elképzelni – kérdeztük – a keresztény felekezetközi egység munkálásának technikáját? Prohászka Ottokár kevés gondolkozás után így felelt:
– Az iskolában mindenesetre úgy kell kezelnünk egymást, hogy a kereszténységet ne akként állítsuk be, mint ütköző feleknek a problémáját. Általában mindenütt több pozitivizmussal dolgoznánk. Önmagunktól elvonatkoztatva pedig, az Istenért, ne nézzük mindig azt, hogy a zsidók reprezentáns szellemi képviselete, a sajtó, mit ír, mit akar, mi tetszik neki és mi nem. Azonkívül egymás iránt bizalmat kell hangoztatnunk
261 Ex asse = teljesen, alaposan, mindenáron.
262 Reverzális: vegyes házasság esetén a katolikus papok a protestáns házasféltől reverzálist, vagyis olyan nyilatkozatot kértek, amelyben elkötelezték magukat a születendő gyermekek katolikus nevelésére.
s bizalmat kell ébresztenünk. Szemünket a közös veszedelem felértésére, megérzésé-re, kitapintására vessük, ugratásoknak pedig ne engedjünk.
– Jómagam, amennyiben lehetséges, ezután még fokozottabb mértékben veszem ki részemet a keresztény társadalmi egyesületek nemzeti energiákat felhalmozó mun-kájából és minden alkalmat megfogok arra, hogy az aktív politikus kilépéséért az egyházi és társadalmi emberrel kárpótoljam fajomat.
Kijelentette még a püspök, hogy a Pázmány Egyesületen belül fölmerült ellentétek dolgában azt tanácsolta, hívjanak egybe rendkívüli közgyűlést és ott igyekezzenek eloszlatni a véleménykülönbségeket.263 Audienciánk végén Prohászka Ottokár nagy elismeréssel szólott a Szózatról s arról az igyekezetről, amellyel lapunk a keresztény egységet munkálni igyekszik. Megtudtuk azt is, hogy a főpásztor nők számára is tart böjti konferenciát, mégpedig április 8-ától 12-éig.
67. Beszéd az Ébredő Magyarok Egyesülete székesfehérvári díszközgyűlésén. (1922. április.)
264Prohászkát az Ébredő Magyarok Egyesülete székesfehérvári szervezete már 1920-ban szerette volna tiszteletbeli elnökének választani, azonban ekkor erre nem kerülhetett sor, a hosszas előkészületek ellenére váratlanul lemondták az impozánsra tervezett tö-megrendezvényt.265 De az ötletet nem adták fel, és a helyi ÉME-csoport 1922. február
263 Kádár Lehel és Lendvai István szélsőjobboldali újságírók nyílt levelet intéztek Prohászkához, mint a Katolikus Írók és Hírlapírók Országos Pázmány Egyesülete elnökéhez, amelyben kifogásolták, hogy Bonitz Ferenc, az egyesület alelnöke részt vett az ún. Otthon Írók és Hírlapírók Köre (röviden: Otthon Kör) március 15-i ünnepségén. (Szózat, 1922. március 17. 8. p.) A polgári liberális szellemiségű egye-sület rendezvényén való részvételt Kádár és Lendvai úgy tekintették, mint a keresztény magyarság elárulását, és Bonitz ellen intézett durva hangnemű támadásban bejelentették kilépésüket a Pázmány Egyesületből. Utóbbi egyesület gyorsan összehívott rendkívüli gyűlésén kiállt Bonitz mellett, mond-ván, közszereplése megfelelt a Pázmány Egyesület szellemiségének, a kilépéseket pedig annál inkább is csak tudomásul vehették, mert Lendvai nem is volt tagjuk. Az ügyben egyébként Prohászka igye-kezett nem exponálni saját személyét (pedig ő volt az elnök), mert nem akarta elveszíteni a katolikus újságírók különböző platformjainak bizalmát.
264 Prohászka püspök díszelnöki beiktatása az ÉMÉ-nél. In: Fejérmegyei Napló, 1922. május 3. 1. p. Rö-viden: Budapesti Hírlap, 1921. május 4. 7. p.
265 Fejérmegyei Napló, 1920. november 7. 1. p. Bár a sajtóban az jelent meg, hogy „díszelnökünket bizonyára az országkormányzás gondjai késztették ezen elhatározásra” (vagyis a rendezvény utolsó pillanatban, táviratban történt lemondására), a valóságban inkább az lehetett az ok, hogy az „ébredőkhöz” köthető sorozatos atrocitások (garázda akciók, a Club kávéház elleni merényletek, a kormánnyal nyíltan szem-beforduló felhívások stb.) nyomán a kormány az ÉME tevékenységének felfüggesztéséről döntött. Ld.
erről: Zinner, 1989. 94–101. p. Az éppen a kormányzópárt elnöki tisztét betöltő Prohászka ebben a hely-zetben aligha vállalhatta a szélsőséges, radikálisan antiszemita egyesülettel való szimpátiájának ilyen egyértelmű kinyilvánítását.
12-i közgyűlésén újra díszelnöknek választották a püspököt, aki ezt örömmel fogad-ta.266 A radikális szervezet számára fontos hivatkozási, önigazolási és demonstrációs lehetőség volt Prohászka megnyerése, „ébredőként” való emlegetése, de az igény köl-csönösnek mondható: a képviselőségtől elköszönni készülő püspök szempontjából is fontos volt a szélsőjobboldali szervezet által kínált közszereplési lehetőség. Az április 30-i díszközgyűlés egyébként nem vett vissza a megszokott, radikálisan antiszemita hangvételből, például amikor a közéletet úgy jellemezték, hogy „levetkőztetve förtel-mes valóságában áll előttünk a mételyező bacilus, mely eddig titkos utakon haladva rombolta az emberek lelkét és tette koldussá hazánkat.” Prohászka így köszönte meg a tiszteletére egybegyűlt „ébredők” bizalmát:
Mélyen tisztelt díszközgyűlés! Nagyon szépen köszönöm az elismerő és üdvözlő sza-vakat, de főleg azt, hogy engem a díszelnöki tisztséggel megtiszteltek. Én ezt a tisz-teletet ragaszkodásnak, következőleg a nemzeti szellem megnyilvánulásának nézem.
Én az ÉME-hez tartozni kötelességemnek érzem, mert ha valami kell Magyarország-nak, úgy az erővel teljes keresztény, nemzeti szellem öntudatra ébredése. Nagyon jól mondta a szónok, hogy a magyar nép alszik, a magyar nép még nem kelt föl.267
De nemcsak azért állok az ÉME zászlója alá, hanem azért, mert ez a zászló fe-hér, mocsoktalan. Mindenesetre elhisszük, hogy ez a zászló tiszta, és emellett kell tanúbizonyságot tennünk, főleg, mikor be akarják piszkítani. Más indítóok miatt is szívesen állok e zászló alá. Főleg kérem kegyeteket, Székesfehérvár fiait és leányait, hogy legyenek szívesek önmaguk is minél jobban ébredni a nemzeti keresztény kö-telességtudásra és azután dolgozzanak, hogy ez a hullám tovább is gördüljön, hogy a nemzet öntudatra ébredjen. Nekünk, ha ezt el akarjuk érni, nem szabad felejtenünk.
A fejetek úgy látszik, jó szita, azon a föld, talán Magyarország földje is keresztül csú-szik. Elfelejtettétek hazátokat, el dicsőséges hadseregünket, el a három évelőtti leron-gyolódást, azt a gyalázatot, piszkot, amit rátok kentek? Nem tudjátok, kik véreztek a háborúban? Elfelejtettétek a percenteket? És elfelejtettétek, hogy kik bomlasztották szét a hadsereget, amikor Magyarországnak erre szüksége lett volna? Elfelejtettétek, hogy kik kotyvasztották azt a mérget, amit véretekbe loptak? Felejteni nem szabad!
El nem feledkezni nem annyi, mint gyűlölködni, mint bosszút állani. El nem feled-kezni annyit jelent, mint érezni, hogy honnan jön a veszély és tudni, hogy az holnap is itt lesz, ha el nem fojtják. Ki hozta ránk a nyomort? Tisza? A keresztény nemzeti áramlat? Nem, hanem a zsidóktól vezetett szociáldemokrácia. Ránk hozta a radiká-lizmus; mindazok, akiket új és nagy gondolatokkal oly hamar meg lehet téveszteni.
266 Fejérmegyei Napló, 1922. február 14. 3. p. Korábban, január 15-én Prohászka nagy beszédet is tartott a szervezetben: Prohászka püspök beszéde az ÉME nagygyűlésén. In: Fejérmegyei Napló, 1922. január 18. 1–2. p. = POÖM. XXII. 286–291. p. (Schütz Antal ezt – vö. POÖM. XXII. 353. p. – tévesen datálta 1921. október 22-re, összekeverte a két beszédet, ez utóbbi időpontban Budapesten beszélt Prohász-ka, ld. 55. sz. dokumentum.)
267 Marosi Arnold (1873–1939) ciszterci szerzetes, a helyi gimnázium igazgatója, a székesfehérvári mú-zeum vezetője, az ÉME helyi elnöke, beszéde: Fejérmegyei Napló, 1922. május 4. 1–2. p.
Mélyen tisztelt bajtársak! Mi nagyon jól tudjuk, hogy az a nép, amely feled, okvet-lenül elveszti a régi hagyomány erejét is; elveszti a saját gazdasági érdekei iránt való érzékét. Nekünk felednünk nem szabad. Önmagamat feledem, ha feledem népemet.
Ha nem felejtünk, akkor nem ébredő, hanem felébredt magyarok leszünk. Ez a név:
Ébredő Magyarok, abból az időből való, amikor aludt mindenki: vagy nem aludt, hanem csak úgy tett, lapult és akkor kellett ébreszteni. Most már nemcsak ébredő, hanem felébredt keresztény magyarok legyünk. Ez a feladat.
De nekünk nemcsak felejtenünk nem szabad, hanem hinni sem szabad minden-féle agyrémnek, ígérgetésnek, denevérszárnyon járó hírnek! Ki hiszi közülünk, hogy a szociáldemokrácia majd ezt az országot hozzásegíti az integritáshoz? (Közbeszólás:
Soha!) Ki hiszi közülünk, hogy az internacionalizmus majd nacionálissá teszi a ma-gyar nemzetet? Ki hiszi, hogy a szociáldemokrácia megjavítja a trianoni békét? Ott van, Németországot megjavította? Ott van a vörös és legpirosabb Ausztria! Hát hadd lássuk, hogy Németországban, Ausztriában hogyan javította meg a trianoni békét, az-tán majd szóba állunk vele, hogy itt is javítson. Ki hiszi, hogy a szociáldemokratizmus a termelő munkát lendületbe hozza a sztrájkokkal?
Hiszen ott van Szovjetoroszország, hol sok millió ember éhhalált hal, és ahol pri-békek ütik az embert agyon. Ki hiszi, hogy az olcsóságot a szocializmus hozza meg?
Olvastam a Fejérmegyei Naplóban, hogy Oroszországban egy nadrág kétmillió rubel.
Kegyeteknek ezzel szemben nagy hittel kell hinni, hogy a magyar nemzet ereje, mun-kája építheti csak újjá Magyarországot. Természetes, hogy mi magunk nem segíthetünk magunkon, de segítséget nem várhatunk [a] szociáldemokratáktól, a szabadkőműve-sektől, hanem az antanttól, ha majd rákényszeredik és a saját érdekében segíteni fog. Ez a mi felfogásunk.
Kedves bajtársak! Amikor kegyeteknek köszönetet mondok, hogy engem ezzel a szép tisztséggel megtiszteltek, akkor különösen kérem kegyeteket: álljunk bátran és bízvást ezen zászló alá, tömörüljünk és tartsunk össze. Ahol öntudat fakad, ott tavasz jár, ott ezt erőszakkal eltiporni nem lehet. A tavasz ereje az élet ereje. Magyarországot tiporták eleget, de benne van az új ezerévet sürgető mag. De ha kegyetek télben áll-nak és nem tavaszban, akkor hát még várnunk kell. Mi majd tovább megyünk, mert mennünk kell.
Mit mondott Vilmos császár? Annak a római hadvezérnek, Scipionak a szavát idézte: „Navigare necesse est; vivere non est necesse!”268 Élni nem kell a németeknek, de a tengert meg kell hódítaniok. Élnünk nem kell, de a magyar magyar, a keresz-tény kereszkeresz-tény maradjon. Ha ezért életét adja, keveset ad sokért, mert voltaképpen a nemzeti becsületért adja oda magát.
268 II. Vilmos (1859–1941) Németország császára 1888 és 1918 között. A 19. század végén a német flotta-fejlesztési program hirdetésénél használta az ókori szállóigét („hajózni szükséges, de élni nem szük-séges”, ld. 14. sz. dokumentum, 63. sz. jegyz.), amellyel a németeknek a tengerek feletti uralmával kapcsolatos – elsősorban Anglia-ellenes – álláspontját fejezte ki. A szállóige egyébként nem Scipiótól, hanem Pompeius Magnustól (Kr.e. 106 – Kr.e. 48) származik.
Még egyet kell említenem, kedves ébredő bajtársak! Láttak hatalmas orgonát, látták hatalmas sípjait: egyik sem ad hangot, pedig vihar lakik bennük. Hanem ha megnyomják a billentyűket, akkor megszólal és harmonikus hangokat hallat. Mi kell a nemzetnek? Összetartás, harmónia. Nem arról van szó, hogy itt vannak a sí-pok, mindegyik adja meg a maga hangját, hanem csak akkor szóljanak, mikor arra a művésznek szüksége van. Akkor lesz magyar himnusz, ha lesz magyar összetartás, együttműködés.
Tartson ki mindenki a maga helyén, legyen egy sípja a magyar orgonának, akkor majd zene lesz, amely élet, boldogság, dicsőség. Ezt a nagy himnuszt iparkodjunk kicsalni a magyar lelkekből. Ez az ÉME programja, s Isten minket úgy segéljen, be-váltjuk!
68. Prohászka Ottokár: A divatförtelemről. (1922. május.)
269A püspök gyakran foglalt állást a modern, erkölcstelennek tartott divatirányzatokkal kapcsolatosan. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége melléklapja számára írt cikkében nemcsak felkarolta a szervezet erkölcsi szempontból megfelelő öltözködést propagáló tevékenységét, de súlyos szavakkal bélyegezte meg a kihívónak tartott mo-dern ruhákat, a divatban az általános erkölcsi züllés súlyos jeleit vélte felfedezni.
A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége végre megtette azt a lépést, melyet mind-nyájan vártunk tőle: frontot csinál a „komolytalan öltözködés és divat ellen” – mint ők írják – amit világosabban úgy kell kifejezni, hogy szembeszáll a meztelenkedési s a levetkőződési divattal.270
Ez a divat minden dekadens társadalomban fölüti a fejét, hol az eszmények csilla-gai kialusznak, s az erkölcsi fölfogás nemcsak lazul, hanem az ösztönösségnek dobja oda a gyeplőt.
Hogyan is írja le Sienkiewicz a római császári mulatságokat? Leírását így fejezi be:
„és a fejük fölött kifeszített aranyhálóból szakadatlanul hullottak az illatos rózsák … a részeg konzulokra, táncosokra, poétákra, filozófusokra, az ittas, parázna, szemér-metlen matrónákra és a meztelen táncosnőkre…”271 erre az egész prostituált társada-lomra. – Hát a mi divatunk merre tendál? Ez az öltözködés, illetőleg vetkőződés nem prostitúció-e?
269 A Magyar Asszony Divatlapja, 1922. 2. sz. 2. p.
270 A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége többször szót emelt az erkölcstelen női viseletek ellen, lapjuk, A Magyar Asszony divattal foglalkozó mellékletében folyamatosan népszerűsítette az erköl-csösnek tartott, „magyaros” ruházatot. Törekvéseiket még a Klebelsberg Kunó vezette Belügyminisz-térium is támogatta, például rendeletben buzdított a lapjukra való előfizetésre. Vö. Belügyi Közlöny, 1922. május 21. 1105. p.
271 A célzás Henryk Sienkiewicz (1846–1916) Nobel-díjas lengyel író Quo vadis c., 1895-ben megjelent
271 A célzás Henryk Sienkiewicz (1846–1916) Nobel-díjas lengyel író Quo vadis c., 1895-ben megjelent