(1919. október.)
11Horthy és a Nemzeti Hadsereg tiszteletére a bevonulás napján (október 12.) díszebédet is tartottak Székesfehérváron, a vármegyeházán, ahol több köszöntő, illetve politikai tartalmú beszéd is elhangzott. Prohászka szavait a szemtanú így örökítette meg:
Prohászka püspök felköszöntötte a nemzeti hadsereg tisztikarát. Beszédében ki-emelte, hogy Széchenyi gróf az előbbi felszólalásakor világosságot ültetett abba az éjszakába, melybe[n] a magyar nép – úgy látszik – a becsületét is elveszítette. Hol vannak a nemzet férfiai? Ez a fekete aggodalom nagy kérdésként lebegett előttünk, mintha fekete szemfedő alatt éltünk volna. Vannak férfiaink! E teremben február ele-jén felállott egy férfiú, Károlyi József főispán, aki programot adott a nemzet elé, mikor a vörös rém megnyergelte a közvéleményt. Férfiak: Friedrich és kormánya,12 melynek programjához a magyar kereszténység reményeket fűz. Férfi Horthy Miklós, kinél ősi magyar tradíciót s vitézséget látunk, kinek géniusza nyomában kifejlett egy lelkes tisztikar és legénység. Ezt a géniuszt a magyar nemzeti hadsereg tisztjeiben keresi, s előtte s a fővezér előtt meghajtja a megkoszorúzott zászlót. Magyar tiszt az, akinek érzékenysége a magyar lélek inspirációja.
10 A Testvér. Székesfehérvári Újság tudósításában az utolsó szó: „visszaállítására”.
11 Hajós József: A nemzeti hadsereg bevonulása Székesfehérvárra. In: Fejérmegyei Keresztény Nem-zeti Naptár, 1920. Székesfehérvár, 1920. 52–64. p., 60. p. (Eredetileg megjelent: Fejérmegyei Napló, 1919. október 14.)
12 Friedrich István (1883–1951) 1919. augusztus 15. – november 24. között miniszterelnök, a Huszár-kormányban hadügyminiszter, 1920-tól parlamenti képviselő, ekkoriban szélsőjobboldali, gyakran a kormányt támadó közéleti tevékenységet folytatott, ilyen szervezeteket hozott létre. Károlyi József (1884–1934) földbirtokos, Károlyi Mihály féltestvére, 1919 februárjában a köztársasági kormánnyal szembeni bizalmatlanság egyik vezető személyisége, 1919-től 1921 októberéig Fejér vármegye főispánja, elkötelezett legitimista politikus, 1922-től nemzetgyűlési képviselő. Az említett gróf: Széchényi Viktor (1871–1945) ekkor Fejér vármegye főispánja.
A magyar hadsereget nem csináltatták, hanem azt a nemzet vértől való iszonyodá-sa hozta létre. (Viharos éljenzés.) A nemzet iszonyodott a nyílt sír előtt, s keresett ma-gyarokat, kik a nemzetet, a szakadó parton álló nemzetet a sírba való zuhanása előtt megállítsa. A magyar nép tragikuma az idegenség, Ausztria fennhatósága, a vezető-ség idegenvezető-sége. Az utolsó évtizedek antihungarikum fejlődése, mely meghamisította a magyarságot és internacionális elemekkel megalkudott. Ez nem kell többé. De kell a nemzeti. A tisztikarba nemzeti lélek kell. De nem kellenek Kunok, akik Khónokból lettek, nem kell az a világnézet, mely orosz zsidó koponyák vérbajos agyváladéka, s melyhez galileisták13 adták az irányt, kik nem a mieink akartak lenni. Horthy az esz-ményiség híve s a destruktív irány letiprója. Eszesz-ményiséget tisztelő tisztikara legyen, mely áldozni tud a hazáért, sőt mindent feláldozni a hazáért, mely őket méltóztatott Grál lovagjaivá avatni. Szent Lélek: a „kegyelem lelke” kell, mely szubordinációt te-remt, egyöntetű fegyelmet, melynek egy a lelke. Meghajtjuk a zászlónkat a tisztikar előtt, s kérjük, támaszkodjanak bizalommal a magyar keresztény társadalomra, kik a tisztikarral együtt élünk s együtt akarunk meghalni. Tiszteljük bennük a Rákóczi népét, s zászlójukra fonunk koszorút a tisztult nemzeti érzés napsugaraiból.
Horthy Miklós megköszönte Prohászka szavait, és elismerte, hogy fegyelem kell a Nemzeti Hadseregbe is (anélkül csak „csürhe”), majd arról beszélt, hogy a for-radalmak csak „destrukciót” és demagógiát hoztak, nem teremtették meg a békét, s nem adtak kenyeret sem az embereknek. Ebben a rombolásban – Prohászka néze-teivel teljes összhangban – Horthy szerint a sajtónak is szerepe volt, majd hozzátet-te: „ez kútforrása minden becstelenségnek, hazafiatlanságnak. Ez csírájában akarja megfojtani a nemzeti hadsereget, de még torkukra forrasztjuk a szót!”
5. Beszéd a Keresztény Nők Szövetségének székesfehérvári közgyűlésén. (1919. október.)
14Az egyesület a jobboldali női politikai mozgalmak legfontosabb helyi szerveződé-se volt, Prohászka támogatta tevékenységüket, főleg a nők közéleti szerepvállalása és választójoga tekintetében. A püspök rendszeresen tartott szónoklatot a szervezet éves közgyűlésein, így 1919. október 19-én is. A kezdetben keresztény feminista egye-sület később jelentős szociális, karitatív tevékenységet is kifejtett.
13 A célzás a Galilei Kör (1908–1919) tagjaira vonatkozik. Prohászka később is gyakran emlegette, annak megfelelően, hogy a Horthy-korszakban a szabadgondolkodó diákok körét is a Tanácsköztársasághoz vezető előzményként emlegették.
14 Megyéspüspök megnyitója a Ker. Nők Szövetségének közgyűlésén. In: Fejérmegyei Napló, 1919. októ-ber 23. 1–2. p. A beszédet Maron István, a helyi Árpádházi Boldog Margit Leánygimnázium igazgatója gyorsírással rögzítette, ezt közölte a lap.
A közgyűléseket nem veszik nagyon komolyan, inkább a hiúság vására bódéjának nézik, ahol folyik a bemutatkozás. Ebben a bemutatkozásban nem is szokás nagyon hinni és úgy látszik az öreg, de híres Bismarcknak igaza van, aki azt mondta, hogy háromféle hazugság van: Nothlüge, ha valaki szükségből hazudik, Gemeinelüge, ha valaki komiszságból és Statistiklüge,15 aki a statisztikában hazudik. A statisztikában mindent ki lehet számítani. A közgyűléseket is oly bemutatkozásoknak nézik, ahol mindent ki lehet mutatni, de én meg vagyok győződve arról, hogy minket nem úgy néznek. Mi nem akarunk bemutatkozni, hanem számot adni és nem is a nagyközön-ségnek, hanem voltaképen önmagunknak. Mi ezt a közgyűlését tükörbe nézésnek tartjuk. Mikor az ember tükörbe néz, azt látja, hogy voltaképen, hogy néz ki. Hát hogyan néz ki a keresztény nők szövetsége őnagysága, mily baglyas feje, hogy van kiöltözve? És ezt nem hiúságból kérdezzük, hanem hogy az ember javítson önma-gán, hogy a nagy célok tudatára ébredjen, hogy megdobbantsa lábával az alapokat, melyekre rá akart állni kezdet óta, hogy tudja, ott vannak-e még, nem szitálnak, nem omlanak-e és hogy a mi közösségünk, szövetségünk megállja-e helyét, megállta-e s hogy mit tegyen, hogy ezután minden tekintetben helytálljon.
Ha így nézzük ezt a közgyűlést, akkor mindenesetre van az egésznek értelme. És hogy ezt az értelmet kimutassam, három nagy célt látok egyletünk előtt, amelyekre rá akarok mutatni és három irányban látom nagy törekvéseink útját.
Az első nagy cél az általános női kultúrproblémáknak összessége, a második a mi különféle rétegeinknek gyakorlati érdekei és ezen érdekek kielégítése, a harma-dik pedig a nagy keresztény kultúrirány, amelyet egyletünkben szolgálni akarunk.
Ami az elsőt illet, a nő világa egész más zónájába került az életnek 30–40 év óta. Va-lamint a tenger folyton hullámokat görget, az élet is új problémákat ad. És ily probléma a női világ kultúrproblémája: hogy a kultúrában, vagyis mindabban, amit szellem, ész, szív, művészet, mesterség fog meg és akar kihámozni, a nőnek mi a része. Új része, új hivatása, szükséglete és kötelessége van. Nem mi csináljuk ezeket. Van, aki azt gondolja, hogy most divat, hogy az asszonyok előtolakodjanak. Téves felfogás: nem maradnak a háztartás különben rendkívül fontos és a szociális tudományok által kellően méltatott munkájában, mert ki kényszerülnek lépni az élet küzdőterébe. Nincsenek ma elszige-telten, szentélyekben, hanem kilépnek, mert kisodortatnak az élet terére. Ezt nem pa-ragrafusok csinálják, nem rendelet okozza, nem valami szüfrazsett16 boglyas, fésületlen fejéből pattant ki, ismétlem ezt az élet diktálja, az élet vas törvényhozó szava, nem is törvény, hanem kiáltó szükséglet, melyet mindenki meghall, még az is, aki nagyot hall.
A nővilág ma egészen másképp van beleállítva a kultúrvilágba, mint hajdan.
Ha kérdezik, hogy voltakép mi hozta ki ezt az új regisztert, azt mondjuk, nemcsak a női psziché, amelyet mások nagyon is kiemeltek, hanem az éhség, a szükség, a nagy
15 Notlüge = kegyes hazugság, gemeine Lüge = aljas hazugság, Statistik Lüge = statisztikai hazugság.
16 Szüfrazsett = a francia suffrage (szavazat) szóból származik, a nők politikai egyenjogúságáért, elsősor-ban szavazati jogáért harcoló mozgalom, főleg a 20. század eleji Angliáelsősor-ban.
kényszer, amely a világra ránehezedett és amely új erőket fakaszt, új segédcsapatokat toboroz, új seregeket állít a világ nagy kultúr harcmezejére.
Az a női psziché, az a női lélek, szív, női kedély, női finomság, erkölcsi érzék min-denesetre nagy hatalom, de nem ez tolakodott elő, hanem a kényszer, a kenyér, az éhség, az törte be az ajtaját a családi szentélynek és kényszerítette ki azokat a lap-pangó lelkiismereti finomságokat, erkölcsi erőket, a kedély erőforrásokat, amelyeket a női kedélyvilág rejteget. Még a világháború előtt is mennyit disputáltak arról, hogy legyen-e választójoga a nőnek, vagy ne legyen. Ki disputál most erről? Ezen túl va-gyunk. És mi okozta ezt, hogy ezen egészen túl vagyunk? Okozta a világháború.
A világnak új anyagra van szüksége az élet anyagcseréjében, új építési anyagokat kell szállítani, kitörni az emberiség életbányáiból, amelyek anyagával felépíthesse az új világot. Nekünk pláne szükségünk van új erőforrásokra Magyarországon.
Az egész világ számára új erőtelep a nővilág, az emberiségnek a fele, a felének ki nem használt egész lelke s az most belekapcsolódik az élet vágyának ösztönével, amelyet nem tanult, amely sugárzik agyából és szívéből – belekapcsolódik az élet té-nyezőibe. És ez a régi kultúra modern kikezdése.
A régi világban volt sok vér, germán vér, kelta vér, Afrikában az arab és mór vér – a maga fajában mind kitűnő. Ezzel a vérrel fel lehetett locsolni, frissíteni a kultúrát, ma már úgy látszik, hogy vérrel nem lehet, hanem kedéllyel, lélekkel, a női lélek sajátos nüanszaival. Ezt nekünk be kell látnunk. Aki nem látja be, az egy elmaradt alak, na-gyon tisztességes, derék nő lehet, de nincs a modern szintájon17 és a modern igények fokán, aki szégyenlősködik, hogy hát én, én a régi divatot tartom. Isten mentsen, én nem akarom a családot megbolygatni, de az urna elé menni, a választásokban a nép asszonyait, akik szégyenlősek, segíteni; nekik új példát adni, a női kultúrprobléma igényeit felébreszteni: kötelesség, és ezáltal működésünk teljes súllyal esik bele abba a mérlegbe, amelynek serpenyője nagy hiányt: a felértés és érzés hiányát mutatja.
Én a szövetség első céljának ezt látom. Konstatálom és köszönetet mondok érte, hogy a keresztény nők szövetsége ezt a célt jól megfogta, szolgálta, hogy valóban megfelelt annak a jó véleménynek, mellyel felőle voltak.
A második cél a gyakorlati igényeknek, bizonyos gyakorlati szükségeknek a kielégí-tése. A női világban s minden társadalmi világban vannak különféle rétegek és ezeknek vannak érdekeik. Általában a világban egy ember csak egy betű, egy hehezet, az egyes emberek csak lélegzetek; erős és latba eső fellépése csak a tömegnek van. Semmit se lehet elérni szervezkedés, csoportosulás nélkül. A nőnek, munkásnőnek, tisztviselőnő-nek, leányoknak érdekeit másképp, mint szervezkedés által nem lehet előmozdítani. Az első ezen érdekek közül a gazdasági érdek. Ezt a gazdasági érdeket, amelyet az egyes el nem ér, szervezkedéssel, – gyűlöletes szót mondok – az osztályharc bizonyos ne-mével akarjuk elérni. Nem lehetünk meg nélküle, de legyen mindig a szociális gazda-ság szemmeltartásával, a gazdagazda-sági érdekek előmozdításával párosítva. Itt van továbbá
17 Szintájon = szinten.
a társulási, szórakozási, művelődési, bajtársi érdek, hogy a nők: tisztviselőnők, munkás-nők, a középosztály női valamiféle köröket alkossanak és azokban az eszmecserének, a szórakozásnak, a női léleknek kedves otthont teremtsenek. Mindezeket az érdekeket mi a keresztény nők szövetségében akarjuk szolgálni. De van ezenkívül még másféle érdekünk és ezt első sorba tenném: az egészségügy, az üdülés, az erők felfrissülésének érdeke. Valamint Németországban és Ausztriában, ezek az egyletek azon iparkodnak, hogy az üdülésre rászoruló tagoknak valamiféle lehetőséget nyújtsanak, úgy nekünk is ez a célunk, de kezdetben szerényen kell szolgálnunk. Én azt gondolom, hogy sokan Balatonra vágyódnak és ha ott valamiféle otthont teremtünk, mily áldás lesz az leánya-inknak, tisztviselőnőinknek, a munkában megviselt munkásnőinknek, ha néhány hétre elmehetnek lubickolni és hervadó egészségüket helyreállítani. Vagy ha el akar valaki menni Tésre18 és ott üdülni, (igaz, hogy ott a kommunisták mindent elraboltak, még a vánkosokat is, de hát majd csak lesz, ami szükséges) akkor magam leszek az első, aki felajánlom a kastélyt Kegyeteknek.
A harmadik cél, az a keresztény elveknek és a keresztény nagy érdekek[nek a]
felkarolása és szolgálata. Nem kell itt hosszasan magyaráznom, hogy a kereszténység valami olyan, amit nem lehet kiolvasni könyvekből, nem lehet megtanulni a katekiz-musból és bibliából, hanem azt meg kell tapasztalni. Az Írás mondja, hogy szellem és élet, de hogy az micsoda, azt kitapogathatják az élet szenvedéseiben, a világtörté-nelem forgatagában, kataraktáiban: ott lehet megtapasztalni, mi a kereszténység. Öt évig szenvedtünk. A négy év előbb nagy szenvedés volt, de az csak kereszt volt, a hívő nemzetek szenvedése; az utolsó év az istentelenség és pokol volt és ebben megtanul-hattuk, hogy a kereszténység nem csak kegyelem, hit, hanem család, tisztesség, rend és nem anarchia, egy darab kendőzött mennyország, ami, ha nincs közöttünk, hát lenn látjuk magunkat a pokolban.
A falak a régiek maradtak, de az emberek kivetkőztek az emberiességből és – ál-latiasságba öltöztek, baromságba, kegyetlenségbe és lettek emberek, akik Istent nem ismertek. Hol nincs eszmény, nincs világító csillag, az nem föld, hanem pokol.
Ebből látjuk, hogy a földet, házat, követ, közigazgatást bele kell akasztani az égbe, még a legközönségesebb életet is az ég tartja. Amint a földet a nap tartja, úgy az anyagi világot a szellemi tartja fenn. Némelyek azt mondják, hogy tisztességesnek is kell lenni.
Nem úgy, hanem azt kell mondanunk, hogy nem lesz kenyerünk, ha nem lesz Istenünk, nem lesz házunk, nyugalmunk, ha nem lesz eszményi hitünk. Azért mondja egy hí-res angol író: „A legnagyobb szociális érdem az embereket hitre tanítani.” Mikor hitet mond, az egész erkölcsiséget és tisztességet érti. Nincs társadalom tisztesség, becsület, hit nélkül; nincs emberiség, konyha, kenyér, nincs család, nincs gyermek. Hisz láttuk, hogy vetkőztették ki a gyermeket a gyermekségből, mikor gyermeki tisztelet, szeretet és engedelmesség szálait el akarták vágni az anyai szívtől. Mi a hit: fides substantia speran-darum rerum.19 A hit alapja minden reménynek, nemcsak az égi reményeknek, hanem
18 Tés: Veszprém megyei település, a székesfehérvári püspökséghez tartozik.
19 „A hit a reménylett dolgok valósága.” (Zsidókhoz írt levél, 11,1.)
a földieknek is. Amit itt akarsz remélni, gyermeket, szülőt, társadalmi békét, rendet, virágzást, nemzetet, hatalmat, erőt, mindennek sziklaalapja, egyedüli alapja az Isten szellemétől áthatott ember és emberség. Hála Istennek, hogy ez az irány a keresztény nők szövetségében védőket, hitvallókat talált. Azt mondhatnám, hogy ebben a város-ban a leggerincesebben, leghitvallóbváros-ban éppen a mi derék tanítónőink és tanárnőink, ezen egyesület tagjai viselték magukat. A gerincességből a kereszténységnek oly felséges típusait adták szemünk elé, amelyek minden tiszteletet megérdemelnek.
M.[élyen] T.[isztelt] Közgyűlés, nekünk ezekben az irányokban kell haladnunk.
Tehát először a női kultúrproblémákat kell felkarolnunk, másodszor a gyakorlati szükségeket, a társas és társadalmi érdekeket, ezeknek szövetkezeti kielégítését és harmadszor a keresztény alapelvnek védelmét és tiszteletét.
Felétlen elismerésemet kell kijelentenem a ker.[esztény] nők szövetségének szol-gálataiért. Elismerésemet a politikai agitációért, elismerésemet a hitközségi agitáció-ért, melyben az Oltáregylet20 és régi tiszteletreméltó egyleteinkkel közösen dolgoztak.
Kérem Önöket, mélyen tisztelt Hölgyeim és Kedves Leányaim, álljanak bele a jelzett hármas munkába! Mikor Rómában nagy baj volt és a seregek bomladoztak, akkor: res ad triarios devenit,21 vagyis a mustra csapatok léptek elő. Én nem azt mon-dom, mostanában, mikor az egész társadalom vajúdik és vajúdása nagy: res non ad triarios, hanem ad matres et filias nationum devenit.22
Mindenki hivatva van kiállani és amit most a férfiak már nem bírtak, a keresztény ügy zászlaját diadalra vinni, segítsék azt megcsinálni a nők. Ha minden nő törekszik megütni a keresztény és nemzeti törekvések mértékét, ha mindenki helyén állónak akar bizonyulni, és én meg vagyok győződve, hogy ez az akarat hatja át az egész ke-resztény nők szövetségét, ha ily szellemmel átitatott sorok állnak a keke-resztény férfi mellé, nem kételkedem, hogy a győzelem ölünkbe hull s evvel az áldással: hogy úgy legyen, – köszöntöm a jelenlévőket és a közgyűlést megnyitom.
6. Prohászka Ottokár: Életföltételeink. (1919. október.)
23Prohászka ezt a cikkét még valamikor 1919 októberében írhatta, s későbbi megnyilatko-zásaihoz hasonlóan már ekkor igyekezett az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztár-saság következtében kialakult helyzetet szélesebb történelmi kontextusban értelmezni.
20 Oltáregylet, oltáregyesület: a 19. század közepén Németországból indult katolikus egyesületi forma, mely az Eucharisztia tiszteletét népszerűsítette, a szegényebb templomok oltárainak ellátásáról gon-doskodott
21 Res ad triarios devenit (venit, rediit) = „A tartalékra került a sor”, vagyis válságosra fordult helyzetet kifejező latin mondás.
22 Nem a tartalékra, hanem a nemzet anyáira és gyermekeire került sor.
23 Fejérmegyei Keresztény Nemzeti Naptár, 1920. Székesfehérvár, 1920. 35–37. p.
Végre a halál pillanataiban lettünk látókká, akkor, amikor a rettenetes vérveszteség után a szégyenletes proletárdiktatúra sajgó sebeinken, fölszakadt idegszálainkon s reszkető porcikáinkon keresztül öntudatunkra hozta nemcsak mindazt, nemcsak mindazt, amit veszítettünk, hanem azt is, amire szükségünk van, ha élni s boldo-gulni akarunk. Szóval, a nemzetvég percében fölismertük összes nyomorúságunkat, hiányainkat s létföltételeinket, s e megismerés után már hozzá akartunk látni, hogy magunkon segítsünk, s a nemzetet lábra állítsuk.
S mi az, amire mindenekelőtt s leginkább van szükségünk?
Először is hitre, eszményeink tiszteletére, s mindennel megküzdő s mindent elvisel-ni tudó lelkesedésre, vagyis oly lelkiségre, melyet az ember magában hordoz, s melynek erejében ellentállást legyőzni, s nehézségei fölé emelkedni tud. A nemzetek is faji lelkük erejében győznek és élnek. Így tettek eddig is, s így kell boldogulniok ezután is. Nem számíthatnak arra, hogy útjaik simák s akadálytalanok lesznek, hanem erőről és lélekről kell gondoskodniok, mely fussa. Hiszen háborúk, megalázó szenvedés s embertelenség, a nemzettestek eleven megnyúzása s keresztrefeszítése eddig is volt sokszor, de a né-peknek volt hozzá hitük és lelkük, mely lehetővé tette nekik poklaikból való kiemelke-désüket. A háborúk s szenvedések útjain jártak szent királyok, istenfélő lovagok; Szent István s IX. Szent Lajos bizonyára szintén láttak sebeket; Hunyadi János s Szkander bég tudtak rabságra fűzött s kardélre hányt százezrekről; de azért Istent hittek, s az eszmé-nyeket meg nem tagadták. S ez volt erejük, hogy a feldúlt világra egy Istenben magát föltaláló lélekkel néztek, s a sötétségbe hitük fényét sugároztatták.
Az ember mindent eltűr, s a pokol helyén mennyországot teremt, ha isteni hit s eszményiség vezeti; de viszont semmit sem tűr el s zűrzavarba meríti a világot, ha a hit alapjait kirúgja lábai alól, s ha az elvek s erkölcsök csillagos egét lerontani s le-szakadni engedi.
A proletárforradalom ebbe az örvénybe akarta sodorni a magyarságot. Levigyo-rogta minden eszményünket, hirdette a vallás kiküszöbölését, s egy szabadkőmíves erkölcstant; istentelenné, piszkossá s naplopóvá akarta nevelni a népet. Hál’ Istennek, hogy ez nem sikerült neki, de viszont nekünk két kézre kell fognunk e szégyenletes törekvésekkel szemben álló feladatokat: ki kell feszítenünk a nemzet feje fölé az ide-álok mennyországát, el kell oszlatnunk a népbutítás s üres szólamok ködét, ki kell dörzsölnünk szemeinkből a mámort, hogy lássuk megint azt a fölséges, lelki világot, melyben eszményeink ragyognak s vezetnek.
Szükségünk van másodszor a szenvedések tüzében egybeforrt egységes, összetar-tó nemzeti érzésre. A magyar nemzet történelmi átka, hogy nemzeti élete nem fejlett ki egységessé s ezáltal erőssé. Látjuk ezt azon, hogy a nép s vezető osztályai nem voltak szoros kapcsolatban, s hogy valami rendi idegenség kísértett a nemzet rétegei közt. A nép távol s idegenül állt az ország nagy ügyeit s érdekeit képviselő s intéző osztályokkal szemben. Az óriási gazdasági különbség, a sok ezer holdas gazdaságok s a földnélküli Jánosok földfoszlányai között a megnemértést, az ellenkezést s irigysé-get táplálta, s így nép és vezető osztályok nem alkottak egyöntésű szervezetet. Ez volt
az oka annak is, hogy a nép nem volt beállítva a nemzeti élet anyagcseréjébe, s nem szállított a felsőbb osztályoknak új életerőket, el nem használt életet s ki nem merült
az oka annak is, hogy a nép nem volt beállítva a nemzeti élet anyagcseréjébe, s nem szállított a felsőbb osztályoknak új életerőket, el nem használt életet s ki nem merült