Interjú az országgyűlésbe való visszatéréséről

(1921. március.)

Kisebb kihagyás után Prohászka újra megjelent az országgyűlésben. Miután feb-ruár elején az egységes kormánypárt kettészakadását (így értelemszerűen pártel-nöki megbízatása megszűnését) követően elterjedt a híre, hogy elkedvetlenedett és megcsömörlött a politikától. Az Új Barázda munkatársa Székesfehérváron kereste fel március 15-én „a magyarság vezérférfiát”, hogy cáfolja meg azokat a „csahos hírforrásokat”, melyek szabadulni akarnának „a lenyűgöző szellemnek a súlya alól”.

Prohászka így nyilatkozott a személye körül kialakult helyzetről:

Szó sem lehet arról, mintha elkedvetlenedtem volna, még kevésbé a „visszavonulá-somról”. Ha egyszer valaki határozottan állást foglal, azt ehhez az irányhoz kötelesség köti. Magam meg éppen azok közül való vagyok, akik a feltétlen helytállást, kitartást hirdetik és a változásokkal szemben való elvhűséget.

195 Értsd: létezhet.

196 Prohászka Ottokár ismét megjelenik a nemzetgyűlésen. Visszavonulásáról szó sem lehet. In: Új Barázda, 1921. március 16. 2. p. Újraközlése: Fejérmegyei Napló, 1921. március 18. 2. p.

– Egészen rosszul találgat tehát, ha bárki meghátrálásomat rebesgeti. Az újságírói képzelet – mondotta a kegyelmes úr finom gúnnyal – már úgy látszik, csak úgy tudja elképzelni a valóságot, ha azt álarc, maszk mögé rejti. Semmi bajom egyéb, minthogy még mindig fáj kissé a lábam. A legközelebbi jövőben tehát ismét felmegyek a nem-zetgyűlésre, és teljes részemet kikérem a további munkából.

Mi a véleménye kegyelmes uramnak Vázsonyi hazatéréséről?¹⁹⁷ – kérdezte tudósítónk Prohászka püspöktől.

– Választott képviselőnek joga van küldői megbízatásának eleget tenni. Követke-zőleg Vázsonyi lépéséről se mondhatok egyebet. Különben is annak a híve vagyok, hogy játszunk nyílt kártyákkal. Így sokkal inkább végére járhatunk a függő kérdések tisztázásának.

Az állami és társadalmi rend védelmét célzó törvényjavaslatról¹⁹⁸ óhajtja a nézetét nyilvánítani excellenciád?

– Kérem, tessék megírni, hogy a javaslatot egész örömmel üdvözlöm és helyeslem.

Nem látom át, hogy ha ugyanilyen intézkedéseket tart szükségesnek többek között még Anglia és Amerika is, akkor miért ne gondoskodjunk mi a házunk tája megvé-déséről!

197 Vázsonyi Vilmos (1868–1926) zsidó származású ügyvéd, parlamenti képviselő, liberális demokrata politikus, 1917–1918-ban igazságügyi, illetve a választójogi reformért felelős tárca nélküli miniszter.

(Magyarország első zsidó származású minisztere.) 1918 őszén Bécsbe emigrált, csak 1921-ben tért haza. Újjászervezte liberális pártját, 1922-ben újra nemzetgyűlési képviselő, a Horthy-korszak liberális ellenzékének meghatározó alakja. Prohászkával korábban már volt komoly politikai konfliktusa.

1918 májusában a püspök először írt nagyobb cikket arról, hogy szerinte a zsidók számarányuknál jóval alacsonyabb mértékben veszik ki részüket a honvédelemből, viszont a felsőoktatásból kiszorítják a keresztényeket (Pro iuventute catholica. – ld. 75. sz. dokumentum, 299. sz. jegyz.), a kibontakozó sajtópolémiában Vázsonyi is állást foglalt, tiltakozott a püspök által indított, illetve nevére hivatkozó antiszemita hangulatkeltés ellen. (Elég volt! In: Egyenlőség, 1918. szeptember 5. 1. p.) Prohászka vá-laszcikkében (Elég volt-e? In: Alkotmány, 1918. szeptember 11. 1–2. p. = POÖM. XXII. 189–194. p.) visszautasította ugyan, hogy antiszemita volna, de részletesen kifejtette, hogy meg akarja akadályozni

„Magyarország elzsidósodását”, s a zsidóság „térnyerésével” kapcsolatos vízióját „nemzeti önvéde-lemként”, „hungarizmusként” definiálta. Ld. erről pl.: Fazekas, 2015/a. 8–10. p.

198 „Az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről” szóló 1921. évi III. tc.-ről van szó, mely a (bal- és jobboldali) politikai szélsőségek ellensúlyozására, a politikai rendszerrel szemben felforgató mozgalmakkal szembeni jogi fellépés lehetőségét megteremtve lépett fel.

49. Beszéd Apponyi Albert 75. születésnapján. (1921. május.)

Apponyi Albert (1846–1933) a korábbi időszak fontos politikai személyisége (1906–1910, illetve 1917–1918 között vallás- és közoktatásügyi miniszter), legis-mertebb, és ekkor legfontosabb közéleti megnyilvánulása a magyar békedelegáció vezetőjeként Párizsban elmondott beszéde volt 1920. január 16-án. Amikor be-töltötte a 75. életévét, tiszteletére impozáns ünnepségeket rendeztek május 28-án, melyeken Horthy kormányzó is részt vett. A Szent István Bazilikában tartott ün-nepi szentmisét Csernoch János (1852–1927) esztergomi érsek mutatta be, majd Prohászka tartott ünnepi beszédet.

Mi az Isten templomába jöttünk nagy jubileumot ünnepelni, de az oltár fölött lélek-ben látom azt a három szót villogni, amely Róma templomában az egyik főoltár fölött áll: Hic Deum adora! – Itt az Istent imádd, embert ne dicsérj, borulj le s adj hálát, mert az Isten oly nagy s minden lángész csak egy szikra. Isten oly erős s az ember oly gyönge lehelet! Gratia dei sum id quod sum! – Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, a legnagyobb ember is Isten kegyelméből az!

Ha az ember egy választott életet tekint, akkor is kegyelmeket véve hármat találok:

a régi ház, a világító emberek s az isteni fények. A régi ház az eszmék és az eszmények otthona, melyben fölnevelődnek az ifjak, melynek szekuláris hagyományai között erőt, inspirációt talál a férfiú. Az Apponyi-ház nagy áldás, nagy örökség. Szelleme az a felséges tradíció, amely beleoltja már a gyermekbe öntudatlanul is azt, amit tőle a férfikor, az élet küzdelmei várnak… Világító emberek vannak! Felséges emberek, akik vakítanak, sok lángész, aki vakít, jó szülők, napsugaras emberek, derék eszményi barátok, bajtársak, akik világítanak, akikkel való közösségből merítjük az erőt. De a főkegyelem az, amit Krisztus mond: „Lumen vitae”. – Az étet világossága. A leg-nagyobb kegyelem, ha az embernek nagy hite van, ha az ember az őserdőben az élet útjaira rávilágít. Nagy kegyelem a 60-as, 70-es, 80-as évek liberalizmusában keresz-ténynek lenni. Nagy kegyelem a gőgös tudomány új babonákat gyártó nagyüzemében hívő alázatos kereszténynek lenni.

Kettőben foglalnám össze azokat a nagy szolgálatokat, amiket Apponyi gróf Ma-gyarországnak s az egész emberiségnek tett: Az egyik ministerium verbi – az igehir-detés minisztériuma, a másik a ministerium pacis – a békeeszközlésnek nagy szolgá-lata. Régen és most az emberi ige és az emberi beszéd elvesztette hitelét, de a pünkösd napja meghozta a hiteles igehirdetés fölavatását. Apponyi gróf nem az evangéliumot hirdette, mint egyházi férfi, hanem egész életén át élte és hirdette mindazokat a nagy

199 A közlés alapja: A nemzet hódolata Apponyi előtt. In: Budapesti Hírlap, 1921. május 29. 2. p. Ld. még:

Apponyi Albert gróf ragyogó hitvallása a magyarságról. In: Magyarország, 1921, május 29. 3–4. p.; Az országos Apponyi-ünnep. In: Szózat, 1921. május 29. 3. p.; Hódolat a legnagyobb magyarnak. In: Új Nemzedék, 1921. május 29. 1. p. A dőlt betűs kiegészítések ez utóbbi szövegváltozatokból származnak.

igazságokat, amelyeket az evangélium tartalmaz. Apostola volt a nemzeti államiság kiépítésének, a nemzeti hadseregnek. [Apostola volt a nemzeti nagyság kiépítésé-nek, apostola volt a nemzeti hadseregkiépítésé-nek, amely ma ebben a fényes templomban, az ő jubileumának napján legfőbb hadurával, Magyarország kormányzójával élén szin-tén megjelent, itt van az a nemzeti hadsereg, amelyért Apponyi oly sokat, oly fárad-ságosan küzdött és annyit áldozott.] Apostola volt a szociális eszméknek, minden kulturális eszmének. [Apostola volt a szegényeknek, mert nemcsak szociális olajcseppet kért a számukra, hanem a szociális belátás kenetével illette a törvényhozás homlokát is.

Apostola ő minden munkás eszmének, apostola a nemzeti jövő biztosításának, amiért ma így szólunk hozzá: Isten áldja. Isten tartsa!]

De a másik minisztériumot nem akarom kihagyni! [„Nulle selus bello, paces pos-cimus omnes” – nincs köszönet a háborúban, békét kívánunk mindannyian.] Mily fel-séges, csodálatos evangélium a pax!²⁰⁰ Mily rettenetes végzet, hogy a nemzet patriar-chája 75 éves korában kényszerült megérni a nemzet letörését, a vae victis²⁰¹ pogány sorsát, annak egész keménységét és átkát. De ha valahová, hát ide kell aztán világító ember, aki hisz Magyarországban, aki hisz a Kárpát környezte terület politikai hiva-tásában, a természeti valóságok politikát intéző erejében és azt mondja, ott voltam, békét nem hoztam, de reményt hoztam és bizalmat, teljetek meg vele. Mi mindnyá-jan imádkozva kísértük a mi ősz patriarchánkat, mikor azon a keserves úton Neuly-lybe ment. Imádkoztunk. – Nem hozott pálmát, hozott töviskoszorút magának, de ebbe bele volt kötve az érdem véres-verejtékes borostyánlevele és azt neki szánták.

[Nem hozott pálmát, hanem töviskoszorút magának és töviskoszorút nekünk, de ebbe a töviskoszorúba bele volt kötve az érdemnek véres verejtéke, a babér levele is, és azt nem magának, hanem nekünk szánta.]

Könnybe lábadt szemmel nézem ezeket, az oltáron a márványfényeket, mintha mögöttük szemfedők járnának, a régi Magyarország letört dicsőségének árnyai. Bár-mint legyen, fölemeljük szívünket és karjainkat az égre s könyörgünk: Uram Istenem áldd meg őt, tartsd meg őt, vigasztald, segítsd meg őt, kíméld meg, légy tekintettél az aggastyán erejére. Vigasztald meg, lásson két országot, lásson megint egy együttes, szent koronába foglalt Magyarországot, s akkor lássa azt a másik országot, melyről az Úr mondja, aki kitart és küzd végig, az üdvözöl. [Kedves testvéreim! Ezekkel az érzé-sekkel jöttünk a templomba és állunk az oltár elé. Itt van Magyarország kormányzója, az az első magyar, akinek vitézsége, akinek erénye a jövendő biztosítéka; itt van a nem-zetgyűlés, a nemzet képviselete, itt vannak a megyék, a városok; itt van az egész magyar társadalom. Fényes ez az oltár, de mögötte a rombadőlt Magyarország nyomorúságát látjuk, mintha a régi letűnt dicsőség árnyai járnának körülöttünk. De, kedves testvé-reim, mégis mindent bevilágít a hit, a szeretet, a nemzetünkbe vetett bizalom. Ennek a bizalomnak az erejével kérjük: Uram Isten! Uram Jézusom! Áldd meg őt, tartsd meg

200 Pax = béke.

201 Ld. 11. sz. dokumentum, 69. sz. jegyz.

őt, segítsd meg őt! Vigasztald meg, hogy lásson még ép Magyarországot, amiként az öreg Simeon vágyott meglátni Jézust.] Comes Apponyi! Prospera, precede. Sit tibi Christus status! Apponyi gróf, járj szerencsésen, legyen Krisztus a te üdvösséged. Amen!

Prohászka lelkes és egyértelmű kiállása Apponyi mellett azért is volt érdekes, mert nem sokkal korábban, amikor a püspök még az egységes kormánypárt elnöke volt, elterjedt a híre, hogy Apponyi saját pártot akar alapítani, ami a püspök nyilvános kritikáját is kiváltotta.²⁰²