(1920. október.)
156Az 1920. évi katolikus nagygyűléshez kapcsolódó rendezvények sorában, október 25-én, a Szociális Missziótársulat kongresszusán tartott beszédet, amelyen részt vett számos közéleti személyiség, többek között Horthy Miklós kormányzó felesége is.
Van Magyarországnak egy szent hegye és ennek a szent hegynek apátját itt tisztel-jük.157 Ez Pannónia szent hegye, és rajta a régi pannonhalmi bencés apátság.
Van azután Magyarországnak egy másik szent hegye, amelyről nem sokan tudnak, és csak néhányan találnák ki azt, hogy melyik az. Szent hegy, melyet a magyar vallá-sos géniusz avatott szentté, éspedig az a vallávallá-sos géniusz, mely sehol másutt egy lelki életbe vágó és a lelki életnek új típust adó intézményt nem alkotott és ez a Pilis hegye.
Ott a pilisi hegyek mellett a régi apátság. Ebben a ciszterci apátságban van eltemet-ve Szent Erzsébet édesanyja, a meráni Gertrúd, ahhoz a sírhoz jártak még a tatárjárás előtt – mert a tatárjárás alatt a monostor elpusztult – a magyar szent királyleányok:
Szent Margit, Kinga és Jolánta az ő anyjuk sírjához. Milyen szent hegy ez, ahova annyi ős magyar világító lélek jár zarándokolni.
De nemcsak ezért szent ez a Pilis hegye, de ha az ember Szántó vagy Pilisszentke-reszt felé megy, akkor megtalálja azt a hármas barlangot, amely előtt hajdanában állt egy kis templomocska, az első pálos rend kolostora. Mert a Pilis hegye arról neveze-tes, hogy ott sok imbolygó tűz járt. A tűznyelveket és azok szétszórt lángjait egy szent-életű, ha nem is szentté avatott, de a kegyelet által szentnek mondott férfiú, Özséb, a pálosok alapítója gyűjtötte össze.
A Pilis hegyet úgy nézzük, mint a magyar keresztény aszketizmusnak oltárát.
A szent tűz azóta elaludt, de a szent hamu még ott van.
És miért mondom én ezt el?
Hát én szívesen veszem, hogyha csak annyi eredménye is lesz, hogy kegyetek ott ilyen történelmi érzékkel, ilyen szent meglátással járnak. Mert hazaszeretet csakis
156 A Szociális Missziótársulat Országos Szervezetének Kongresszusa. In: Magyar Nő, 1920. november. 3.
p. Röviden: Nemzeti Újság, 1920. október 26. 6. p. Utóbbit említi: Klestenitz, 2015/a. 134. p.; Gianone-Klestenitz, 2017. 205. p. Röviden: Budapesti Hírlap, 1920. október 26. 4. p. Idézi: Mona, 1997. 52. p.
157 A pannonhalmi apáti tisztséget éppen 1920-tól töltötte be Bárdos Remig (1868–1932).
történelmi meglátásokkal és érzékkel lehet nevelni. Ha látok egy vidéket, mely nekem néma, az nem az én hazám, ha megyek, mint egy kóbor cigány, akkor nekem nincsen hazám, de ha azok a csobogó habok, a Duna habjai egy darab történelmet locsognak az én lelkembe, akkor érzem, hogy ez a folyó a magyar nemzeti kultúrának egy foly-ton csobogó hírnöke…158
Ahogy régen a magyar géniusz, a magyar keresztény katolikus géniusz a pálosok rendjének egy ily intézményt állított fel, úgy van nekünk egy másik intézményünk, amely magyar keresztény, katolikus, amely aszketikus, amely a keresztény tökéletese-dés talaján áll, és amely valamiképpen egy kongregáció és valamiképpen egy renddé lesz, és ez a Szociális Missziótársulat.
A magyar géniusz a Pilis vidékén gondolt – és nem gondolt sokat, hanem kiérezte –, hogy mi kell a magyar kereszténységnek, és ez a géniusz újra gondolt egyet, és kiérezte, mi kell a magyar társadalomnak, és azt a női szívet, mely olyan sokféle-képpen volt beleállítva a társadalmi életbe, megpróbálta új módon áldásossá tenni.
A Szociális Missziótársulatban itt egy oly intézményt tisztelhetünk, melyhez hasonló sehol sincsen, mely magyar földön nőtt, és magyar földön, magyar névnek, a magyar kereszténységnek és a magyar katolicizmusnak dicsőségére válik.
Egész modern, mert nem akar cellákat, főleg, mert nem akar remetéket, sőt, el-lenkezőleg, már belenyúl a szociális életbe, a szociális életnek mindenféle terére, mindenféle szakadékaikba, mindenféle ütközésébe, és ott balzsam is akar lenni, olaj is akar lenni, amely erősít, világító, amely eligazít, szóval akar ennek a nyomorult, szegény, szomorú társadalomnak, főleg a XX. század elején álló társadalomnak, amely háborog, támasza és szolgája akar lenni. De mikor egészen modern akar len-ni – de modern a tökéletesedésnek alapján –, ugyanakkor visszanyúl a középkorba és utánozza a középkori intézményeket, aminő a Szent Ferenc és Szent Domonkos intézménye, akik nem érték be azzal, hogy a kolostorokban legyenek hűséges lelkei, hanem akarták, hogy künn is, akik tehetik, hozzájuk tartozzanak. A kültagság az, ami a régi szerzetekben volt a harmadrend. De mi azt akarjuk, hogy ez a kültagság a nyomatékot ne arra helyezze, hogy kül, hanem arra, hogy tagság. Azt akarjuk, hogy a szellem ugyanaz legyen, azt akarjuk, hogy az érzés ugyanaz legyen, azt akarjuk, hogy az összeköttetés és kapcsolat oly szoros legyen, hogy miután lélek és szellemről van szó és nem ruháról, hogy ez szinte lehetetlenné tegye a megkülönböztetést, ami illeti a hivatottságot, rátermettséget, buzgóságot.
Bele állítottuk tehát a magyar kat.[olikus] nő eddig kevéssé kihasznált szociális érzékét ez új munkába.
Hála Istennek, az Isten pazarul ontja az áldást. A nagy tűzgolyó, a nap, milyen gazdagon szórja sugarait. Hány sugár ütközik bele valamiféle szilárd égitestbe, üstö-kösbe, akár Földnek, akár Vénusznak, akár Merkúrnak mondják. Milyen kevésnek
158 Prohászkára óriási hatással voltak a pilisi élmények, ez képezte alapját a Kisfaludy-társaság tagjává választásakor tartott A Pilis hegyén című költői esszéjének is, vö. 144. sz. dokumentum, 610. sz. jegyz.
sorsa ez és a többi, csak megy, reszket, míg azután végelgyengülésben elhal valami rettenetes nagy abszolút hidegben. Az Isten így szokott tenni. Mennyi erő van elpa-zarolva nemcsak a nagy világegyetemben, hanem a mi földünkön is. Hogy nevethet minket a Duna, az ő kihasználatlan nagy erejével és a Vág, a csobogó zöld Garam.
Mit csinál a napsugár, hogy ingerkedik velünk, úgy mint egy fölényes hatalom azokkal szemben, akik nem értik meg. Mennyi erő pihen, ami nincs felhasználva! Így a szociális munkában is. Rétegek alatt, a meg nem értés rétegei alatt. Én úgy gondo-lom, hogy a társadalom lelke, ha igazán felvilágosodott lélek, az főleg a nőknek lelke és világa, hogy ha alkalmasan kiművelődik, és ha ráképesíttetik a szolgálat teljesítésé-re, mely éppen az ő hivatáskörében fejthető ki.
Mi azt akarjuk, hogy a keresztény katolikus nők az ő lelkük gazdagságával az ő szívük melegét, megérzéseiknek kincseit vigyék bele a társadalomba és annak szo-ciális munkájába.
Beleállítottuk a nőt e munkába ugyanazért, amiért Lamartine szerint odahívták a nőt a jakobinusok titkos gyülekezetébe is. Mert voltak ott hideg falak, voltak ott sötét árnyékok nélkülük is, de nem volt meleg érzés, nem volt ott pátosz, hiányoztak a könnyek, gyermekjaj, sírás és mosoly és a nők belevitték ezt.
A mi jelenlevő minisztereink már az ő hivatásukban, hivatalukban, címükben ki-fejezik az új irányt. Az államháztartásba több nőiesség kell, több gazdasszonyi érzés kell, több közönséges élnitudás kell, és Magyarországot leginkább az emelné most, aki a magyar népet megtanítaná valamiképpen nemcsak kenyeret sütni, hanem ésszerű-en és erkölcsösebbésszerű-en, higiénikusabban élni.
Óriási munkatér ez, kiterjed mindenre, amit a tisztességes élet, a jobb háztartási mód és a valamivel magasabb háztartási nívó követel. Ezt mind fel kell ölelni, és erre valók a mi nőink. Erre való a nőiesség, az az óriási nagy géniuszi tartalék, mely még most sokban felhasználatlanul itt áll.
Hogyha mi ezt megértjük, akkor egyszersmind megértjük azt is, hogy miért kell a politikában is a női nemnek befolyásának lenni, megértjük azt is, az államháztartás-ba miért kell beállítani a nőt. Nemcsak a szavazásért, nem politizálásért, hanem azért, hogy teremtsen, melegítsen, rendezzen, hogy a politikába, állampolgárságba más, új, praktikus szellemet belevigyen.
Az embernek könnybe lábad a szeme a felett a sok munka és szolgálat felett, ame-lyet a főtitkári jelentés159 gyors megvilágításban a szemünk elé tárt. Mit lehet tenni, hogy ha van organizáció, áldozatosság, jó szellem, krisztusi lélek!
Ezt alakította ki magában a Szociális Missziótársulat.
Hogyha nem is áll hegyeken, ami a geográfiát illeti, hegyen áll, ami a felfogást, élet-nemességet, áldozatkészséget illeti; azokat az imbolygó tüzeket össze tudja foglalni egy nagy tüzes áldássá Magyarország rónái, bércei, szerencsétlensége, csonkasága felett.
159 A rendezvényen Rónai Petra nővér részletes jelentésben foglalta össze a társulat által végzett munkát, a vidéki szervezetekből küldöttek számát.
Kedves Testvérek, tartsunk ki! Vass miniszter160 apostolokat akar, legyünk apos-tolai annak a szeretetnek, melyet az Úr a szívünkbe öntött, aposapos-tolai annak a kultúr-hivatásnak, melyet teljesítenünk kell, hogy a szenvedő magyar népet feljebb emeljük, hogy jobb életre tudjon vergődni.
Ez a program olyan, mint egy őserdő, ennek valóra váltásában Isten segítsen ben-nünket úgy, mint ahogy ezt a nagy programot életté váltani akarjuk.