Kegyes elnézést kérek e címért azoktól, kik velem együtt a természettudományért lelkesülnek.
Legyen szabad most másról írnom. Ebben az impresz-szionista világban esetleg érdekel másokat a lel-kemben érzett benyomás, melyet itt leírok.
Bágyadt gyertyafénytől világított ravatalon feküdt egy fiatal, «feltűnően szép» urileány kihűlt teste.
Meggyilkolták, de előzőleg letaposták a lelkét. Ő maga megengedte. Elbukott, aztán tiltott operáció áldozata lett. A «műtétet» rosszul végezte valamelyik börtönre érdemes angyalcsináló. Most sápadt arccal, beesett szemekkel, megmerevedten fekszik az áldozat.
Maga az eset elég gyakori. Ez csak egy a sok közül, mely «véletlenül» nyilvánosságra került. A napi-lapokból mindenki eléggé ismerheti a gyászos eset körülményeit. Egyik-másik szabadelvű lap is föl-háborodással írt róla, utána hamarosan elfeledték.
Engem sem annyira az eset érdekel, bár sajnálom a szegény leányt, kit sohasem ismertem, mégis alig tudom feledni; a társadalom halottjának gondolom őt. Lelki szemekkel nézem ravatalát s űgy látom, hogy a leány kihűlt szeme sugarával szemrehányóan
tekint kíváncsi nézőire, néma ajka vádakat szór gyilkosaira s az egész romlott, lelketlen társada-lomra. Erdekei annak a szegény gazdag urileánynak megrabolt, letaposott lelke, de itt nem akarok fog-lalkozni vele; e sorok Írásakor a természetfölötti szempontokat, a mennyire lehet, mellőzni szándéko-zom. A nyílt igazság, a tárgyilagos kritika éleslátásra segítő szemüvegén nézem a tényeket.
Úgy látom, hogy e meggyilkolt leány : a lealacsonyult, üreslelkű, erkölcstelenségben fetrengő társadalom áldozata. IIa a jelen esetre vonatkozólag tévését állí-tanék, azért bizonyos, hogy nagyon sok hasonló esetre vonatkozólag helyes az ítéletem. Tagadhatat-lanul, sok erkölcsi rossznak táplálója a mai romlott erkölcsű társadalom, mely önmaga érzi betegségét, hiszen idegeit önmaga roncsolta szét. Most lázas és félrebeszél, romboló munkát végez akkor is, midőn épít, mert kiszélesíti, mélyebbre ássa a szennyáramlat medrét,melyben úszik. Jól érzi magát benne, akár a pes-tisben gyötrődő hindu a feketehalál csiráival teli Gan-ges «szent» h a b j a i b a n ; azt hiszi, hogy a fertőzött víz gyógyítja romlott idegeit. Szívesen úszik az árban, mert iszapjában fetrengve kielégítheti állatias vágyait.
A betegség oka ott van, hogy a társadalom rom-lott tagjai a nemi életet az élet középpontjának tekintik. Erre a szerencsétlen, végzetes nézőpontra a dekadens írók vezették a közönséget. A pornográ-fusok a nemi életet a költészet varázsával fölcico-mázva állítják olvasóik elé. Lelkiismeretlenül állítják, hogy az erotika a legtökéletesebb nyilvánulása az esztétikai érzéknek. Dicsőítik a pikantériát, a libidót, megéneklik a nuditást, olvasóikat «erős érzékiségre»
törekszenek nevelni. Lesajnálják a szeméremérzetet, gúny tárgyáva teszik a lélek mélyéből fakadó, a nemes lélekhez vonzódó igazi, tiszta szerelmet, mely a test tiltott vágyai fölött való uralomra segíti azokat, kiknél az ilyen szerelem nem célsze-rűtlen.
A lelket szipolyozó irodalmi parazitáknak semmi sem tiszta, eszményi s fölemelő, csak a naturalizmusba fuladt érzékiség. Legtöbbjük saját szégyenlendő ösz-töneit viszi a nyilvánosság elé. Nem rettennek vissza a legaljasabb dolgok fölszinrehozásától sem, ha pénzt és irodalmi hírnevet szerezhetnek. Hamarosan ked-veltekké, szerintünk hírhedtekké válnak, mert iro-dalmi cégér alatt terjesztik a bűnt, élősködnek a posványban fuldokló, enervált, vérszegény alakokon.
Kihasználják bűnös gyengeségüket, romlott vérüket.
Ezek a lélekkufár paraziták alakítják a tömegek tévedésekkel teli világnézetét.
A pornográf irodalom által okozott rettentő er-kölcsi pusztítást akkor ismernők igazán, ha meg-tudnók, hogy hány lelket tört össze, hány családi tűzhelyet didt föl s mily sok öngyilkost nevelt már a «Szanin», Else Jerusalem «Szent Scarabeusá»-nak, Zola könyveinek stb. hatása. Érdekes volna meg-tudni, hogy hány ifjú züllött m á r el a pikáns iro-dalom, meg a detektiv-regények hőseinek példáját követve! A szennytermékek gombamódra szaporod-nak. Hogy hazánkban milyen sok van belőle, azt akkor láthatnók, ha Németország példájára nálunk is rendeznének kiállítást a pornografia ellen. A német-országi «Ifjúságról Gondoskodó Egyesület» a mult év végén Berlinben a birodalmi gyűlés palotájában kiállította az erkölcsrontó irodalmi portékát. A négy nagy teremben fölhalmozott irodalmi fertőző-termé-keket csak felnőttek nézhették, hogy megismerhessék azokat az olvasmányokat, melyektől úgy kell óvni a gyermekek és ifjak lelkét, mint a hogy testüket óvjuk a legveszedelmesebb járványbetegségeklől.
A förtelmes irodalom mindenütt igyekszik el-nyomni a tiszta, művészi kvalitásokban hasonlít-hatatlanul értékesebb, tökéletesebb műveket, a Sienkievitz és Bolanden-féle regényeket s egyéb becsü-letes szépirodalmi alkotásokat. Sziniirodalmunk szin-tén hasonló alacsony nívóra sülyedt. A Bánk-bán-féle műveket leszorítja a «Babuska» bohózat, a tár-gyilagos, józan kritika elmondja róla: «Kiállítása kápráztató, zenéje érzéki, szövege léha, személyei állatemberek, előadása szemérmetlen. Mindezen
184
R E L I G I O
LXX. évi-. 1911.orfeumi kvalitásainál fogva megérjük a századik elő-adást.» (Élet. 1911. II. 26.)
Az akadémiai bírálat szintén a legújabban saj-nálta le a színpadra szánt újabb magyar irodalmat, a benne fölhalmozott sok pikantéria miatt. Ujabb színdarabjainknak: az akadémikus bírálata szerint nincs is szépirodalmi értéke; de azért a közönség pirosra tapsolja tenyerét, jóízűen «szürcsöli» az élve-zetet a páholyokban s a karzaton egyaránt.
A közérzés romlottságát bizonyítja, hogy az «in-telligens» közönség nem akarja olvasni azokat a mesterírókat, kik műveikbe nemes lelküket öntik s így értékes munkával ajándékozzák meg az iro-dalmat. Ellenben azokért rajongnak, kiknek hom-lokáról hiányzik a géniusz csókja, de éjjeli pillangók-tól várják az ihletet. Csak azokat tudják megérteni, kik sárban járnak, mert hiányzik lelkűkből a föl-emelkedésre, magasba szárnyalásra képesítő hit.
A dekadens írók romboló munkáját segíti a nuditás-ban kéjelgő perverz művészet, a dekadens impresszio-nizmus. A művészet e szörnyszülöttei reprodukálva:
a kirakatok arcpirító egyéb képei közt foglalnak helyet, hol mindenkinek szemébe ötlik, csak a rend-őrség nein akarja észrevenni.
Ugyan miféle kulturmunkát végeznek az iroda-lom említett pornográfusai ? Valamennyien az «őrü-letes haladásnak» napszámosai. Egyengetik az őrültek háza felé vezető utat, degenerálják a társadalmat.
Átkos m u n k á j u k eredménye főleg az ifjúságon ész-lelhető. Tessék csak megfigyelni az ifjúságot, mily sok szánalomra méltó alakja van, kiket a bűnös koraérettség megvénített m á r 18—20 éves korukban.
Sápadtan, beesett szemekkel, félig üres csontokkal, révedező tekintettel, vagy szenvedélytől izzó szemek-kel járnak, illetve lézengnek az életben, rohannak a kéjhajhászás ösvényein. Főfoglalkozásuk a szerelmi kaland. Tanulás helyett lányok után kuncsorognak.
A kicsapongásban túlfeszített idegeiket a tornaszere-ken s sportolással próbálják megjavítani. Az elfe-csérelt erőt henyéléssel és alkohollal akarják vissza-szerezni. Agyafúrt raífinériával próbálják a természet törvényeit kijátszani, de kísérletük sikertelen, bűnös életük később bűnhődés lesz. Korcs ivadékaik szü-letnek, hülye, tehetségtelen gyermekek apái lesznek, nem ritkán — törvénytelenül. Szabadszerelem volt kora ifjűságuk óta a jelszavuk s erről nem hajlan-dók lemondani semmiféle «házassági nyűg» alapján, csak azért sem, hogy szabadon élvezhessenek, míg bírja erejük.
És a leányaink? Általánosságban Ítélek. Biztosan tudom, hogy a pornografia elég gyakran belopódzik a fehér leányszobákba is; a gyanűtlan szülő talán észre sem veszi. Sok leány veszti el így nemes gon-dolkodását, tiszta kedélyvilágukat elhomályosítja a szemétirodalom termékeivel élesztett érzéki vágy füstje. Fokozatosan többet engednek meg maguknak, gyengékké válnak arra, hogy elutasítanák erélyesen
a tolakodó csábitót, ki erénvöket akarja elrabolni.
Sokan közülök még éretlen ésszel, 8—10 éves koruk-ban esnek el s mily sokan vannak ilyenek! Mások meg ifjúságuk tavaszán buknak el, menekülni igyekszenek a szégyentől... a bűn következményét saját életük kockáztatása árán még nagyobb bűnnel próbálják elhárítani. Ilyenkor vajmi sokan jutnak az említett halott leány sorsára; a kinek pedig sike-rült elérni célját, annak erkölcsi érzéke sok-sok eset-ben teljesen eltompul, m á r maga keresi az alkal-mat, tudja, hogy tisztességes férfi nejévé nem lesz, azért más megélhetési módot k e r e s . . . í g y válik leg-többször a j o b b sorsra érdemes leányból: kávéházi kasszírnő, orfeumi buífethölgy, perverz színésznő, selyemruhás kokott, meg esetleg szoknyanadrágos divatreklám-leány... Öregkorukban nyomor lesz osz-tályrészük.
Az emberhúskereskedők szállítmány anyagának egy részéről: az önkéntes hungarákról fölösleges külön megemlékezni.
Bukásuk után egyesek elkerülik az előbb emlí-tett sorsot. Esetleg férjhez mennek. Ilyenek vajmi sokszor válnak átkává a jóhiszemű férjnek. Meg-csalják őket, mert a hűség érzete kiveszett szivük-ből, a férj keresetét az ilyen asszony divatszeszélyre, pazarlásra emészti töl. Ha pedig magukhoz hasonló férjjel «állnak össze», akkor mindketten inkább kere-sik föl a mulatóhelyeket — egymástól különválva — a kávéházakat, mint az otthont. Az efféle, városi gentry-asszonynak a családi élet tiszta öröme, boldo-gító értéke alig ismert fogalom.
A társadalom tőkéjének minden ágán, a sexuális élettel való visszaélés révén burjánzik a legtöbb fattyúhajtás. Erős tápláló anyaga a pornográfia, mely nemteleníti a nemes hajtásokat, átalakítja a társa-dalom fájában keringő életnedvet s parazitákat tenyészt rajta. Az elziillés útjára juttatja a nemesebb célokra hivatott egyént.
Végre is nem azért tanítjuk olvasni a gyerme-ket, hogy az elemi ismeretek elsajátítása után apa-sokká váljanak sokan, hogy a középiskolából detek-tiv-regényeken fölnevelt «uri tolvajok» kerüljenek ki, meg szerelmi párbajokban hősködjenek. A főiskola sem arra való, hogy sexuális mizériákban sinylődőket oktasson és az őrültek házába kvalifikálja az ilyen egyetemi hallgatót — esetleg Nietzsche nyomaio.
A kultura sem arra való, hogy «fölvilágosult» erkölcsi analfabétákat neveljen Forel rendszere szerint. Nem azért sürgetjük az esztétikai érzék kiművelését, hogy a nők a divat non plus ultráiba öltözködve fokozzák testük ingereit. A lélek nemesítésére irányuló több pedagógiai gonddal s kellő ellenőrzéssel sikerülne megakadályozni, hogy ifjú leányaink ne azon tör-nék fejüket, hogy hol fogadhatnák el legelőnyöseb-ben a fiúktól a fölkínált találkát.
A törvényhozást illetőleg pedig több üdvös, életre való paragrafus fölállítása s erélyes betartása volna
15. szám.
R E L I G I O
22Í)kívánatos. Helyes, ha a rendőrség leszedi a nők fejé-ről a közveszélyes hosszú kalaptüket, de legyen következetes: távolítsa el a kirakatokból azt, a mi a járókelőknek nem annyira testét, mint inkább a lelkét szúrja. Juttassák érvényre szigorúan a gyer-mekgyilkolás és magzatelhajtás bűnére kiszabott bün-tetéseket. Ha e bűnök elkövetőivel szemben kellő szigorral lépett volna föl mindenütt az illetékes ható-ság, akkor a neomalthuzianisták a mult év júliusá-ban tartott hágai kongresszusukon nem dicsekedhet-tek volna azzal, hogy a «Regeneration humaine» c.
szövetség 1879-től kezdve a szegény néposztályok körében huszonegymillió születést akadályozott meg!!
Kár, hogy a gazdag néposztályra vonatkozólag nem nyilatkoztak...
Könnyű belátni, hogy csupán társadalmi, nem-zetgazdasági szempontból sem minden üdvös, a mit a túlzó feministák s a többi hipermodernek taníta-nak. Ha ők a leányokból csupán ártalmatlan szúífra-zsetteket nevelnének, azzal még nem sok bajt okoz-n á okoz-n a k ! okoz-nem árt, lia a komoly pózbaokoz-n szóokoz-nokló, de semmit mondó politikusokból karrikaturát csinál-nak. Az sem árt, (?) ha az asszonyok női kaszinó szervezésének ötletével foglalkoznak, mint nálunk legújabban a nagyváradiak — persze zsidók; — a kártyát és biliárdot nem irigyeljük tőlük, csak egyébként teljesítsék társadalmi kötelmeiket.
Rizonyos az is, hogy nem minden követésre méltó, a mi a műveltebb nyugatról érkezik, akár divat, akár könyv, akár politika alakjában. Az iro-dalomra vonatkozólag: ha Kelet és Nyugat nagy írói közt választani kell, akkor nyugodtan mellőzhet-j ü k a nyugati, Zola csapásain mellőzhet-járó pornográfusokat;
ésszerűbb Tolstoj ama mondásához ragaszkodni:
«Az élet igazi értelme szolgálni Istennek s az embe-reknek, előremozdítani a haladást.»
Nem igaz, hogy az életörömök telje a sexuális élvezet; az sem áll, hogy az egészség föntartására szükséges az érzéki vágyak kielégítése; nagyon téves vélemény az, hogy a teljes, tiszta önmegtartóztatás lehetetlen s hogy a házasságon kívül az nem köte-lező, avagy, hogy csak a nőt kötelezi, mert ő érzi következményeit. Lehetséges, sőt szükséges a tiszta élet, az ésszerű megtartóztatás még a házas életben is szükséges. Az élet példákkal illusztrálja a tiszta élet lehetőségét és szépségét. Sokak erkölcsi züllése dacára vannak még liliomos leányaink s tiszta, nyilt tekintetű ifjaink. A gyakori házasságtörések, elválások s a divó egykerendszeren kívül van boldog családi élet, melyben a hűség angyala őrzi a békét, hol az ésszerű, jövőbe tekintő szülői szeretet nevel gyermekeket s derék polgárokkal ajándékozza meg a társadalmat.
A tiszta élethez több lélek, több eszményiség kell, több józan gondolkodás, mely az élet tartalmát helyesen értékeli s az emberi természetet meg-becsüli, nem engedi elállatiasulni az értelmes ön-tudattal megáldott, nagyobbra született embert.
Természetes okok is eléggé sürgetik az erkölcsi tisztaság megbecsülésének szükségességét. Mindenek-előtt legyen helyes fogalmunk a tisztaságról. Ne azt hangoztassuk, hogy az emberi test csúnya, hogy az érzéki ösztön az ördög találmánya. Ez valótlan, túlzó vélemény. Az igazság az, hogy a test az Isten műve, a Teremtő alkotta széppé s célszerűvé: a nemi ösztön szintén az Isten akaratából van, arra való, hogy annak révén teljesüljön az isteni gondolat: crescite et multiplicamini... ezért van a házasság. E gon-dolatnál hangsúlyoznunk kell, hogy a házasság nem minden egyes emberre kötelező kivétel nélkül. Szabad lemondani róla a nemesebb cél szolgálatáért.1 De ez a lemondás legyen ismét az Isten akarata szerint való, szeplőtlen liliom legyen a szimbóluma s ne rejtekben,sötétben élősködő penészvirág... Ha szabad emberéletet, agyvelőt s vért áldozatul hozni a kultura oltáraira a gyárakban s másutt, akkor miért ne volna szabad a nemi ösztön állandó fékezése révén áldoza-tot hozni Isten oltárára?!
Ne az Isten gondolatát értelmezzük rosszul, hanem valljuk be, hogy a bűnös érzékiség a Teremtő művét torzítja el s Isten akaratának ellenszegül. Irányítsuk ösztöneinket Isten akarata szerint s ne engedjük azokat vétkes, merőben állatias szenvedéllyé válni.
Miként a belvederei Apollon-szoborból lehet torzót csinálni — mily kár volna érte — úgy az állatias érzékiséggel eltorzítja az ember egészséges teste szépségét, mely csak a lélek és szellem erejé-ben áll épen, ez a neki való környezet. A léleknek ép test kell, nem az érzékiségben elpuhult, romlott-nedvű hústömeg. Több eszményiséget ! Több tiszta gondolatot s kerüljük a gondolatvilágot megmérgező pornográfiát.
Fokoznunk kell a gondolatok és vágyak tisztasá-gát a kísértések eltávolítása, az érzékiséget föl-keltő bűnös alkalmak kerülése által. Legyünk étel-ben s italban mértékletesek. Kerüljük a henyélést, dolgozzunk sokat. Legyünk meggyőződéssel valláso-sak; ez a legfontosabb.
A tisztaságra vonatkozó nézetünk ne épüljön a kufár utilitarizmus alapjára. Az erkölcsiséget nem szabad a hasznosság futóhomokjára építeni. Aligha fog valaki tiszta életet élni csak azért, mert a ki-csapongás elkorcsositja az utódokat, degenerálja a fajt; annál kevésbbé, mert lehet, hogy egészségének sem árt, ha néha vétkezik.
Értsük meg s értessük meg másokkal is azt az örök igazságot, hogy az erkölcsnek, tehát a tiszta életnek alapja nem a hasznosság, az érdek, hanem a Teremtő akarata. Az erkölcs hasznosságáról s célszerűségéről meg vagyunk győződve, a tiszta élet a legszebb példa eme igazságra, de az erkölcsi jót a hasznossal nem akarjuk összetéveszteni. Lehetnek esetek, midőn az erkölcsös jó csak végelemzésben hasznos, különben
1 Szépen fejtegeti ezt Paulsen ethikájában. Szerk.
186
R E L I G I O
LXX. évi-. 1911.pedig nagy önmegtagadással, türelemmel jár az erény gyakorlása. Ilyenkor a természetfölöttire, az örökké-valóság csillagára tekintve : Isten akaratához kell alkalmaznunk saját akaratunkat.
Akkor orvosoljuk a társadalom bajait, ha nemes erkölcsiségre neveljük önmagunkat és a többi embert, ha őt az erkölcs gyökerétől, Istentől elszakadni nem engedjük, az elszakadtakat pedig visszaoltjuk az Életfába. Hajós Szaniszló.