közvet-84
R E L I G I O
LXX. évi-. 1911.len látására és bírására. Színről színre látni az Istent, ez a malaszt csodaműve, melyet a gyarló ész fel nem ér és nem is sejthet. Azért mondja az írás:
«Szem nem látta, fül nem hallotta, de meg az ember szivébe sem hatolt, a mit Isten azoknak készített, kik őt szeretik». (I. Kor. 2. 9.)
Ha a szépnek ez értekezésben kifejtett fokozatait szemléljük, önként bizonyos következményekhez, folyományokhoz jutunk, melyek a gyakorlati életben, főleg a művészet keresztény szellemű gyakorlásá-ban nagy fontosságúak.
1. Lehet valamely természeti tünemény önmagá-ban tekintve szép, nagyon szép ; magasabb ethikai szempontból nézve ellenkezőleg nagyon rút és kár-hozatos. Hány vénuszi arc szemeiből törnek elő a pokol lángjai!
2. Lehetnek műalkotások, melyek természeti szempontból remek arányokat mutatnak, de ha a magasabb természetfölötti szempontot alkalmazzuk, a mértéket meg nem ütik. Főleg napjainkban hány műképnél, hány szobornál leljük a címet, hogy ez Krisztust, amaz szűz Máriát vagy ezt avagy ama Szentet akarja á b r á z o l n i ; á m ha nyugodtan szemügyre vesszük, hamar átérezzük, hogy a művön a maga-sabb ethikai, természetfölötti momentumnak még nyoma sem jutott kifejezésre.
3. Lehetnek jeles építmények, sőt technikai szempontból kiválók; de még abból fájdalom nagyon is sokszor nem következik, hogy a művész az elébe tűzött templomideát szerencsésen meg is oldotta.
E folyományokat hosszú sorban lehetne folytatni.
Zárószóul azon rövid megjegyzés álljon, hogy az okozat mindenütt az életben a legszigorúbb kapcso-latban áll a létrehozó okkal. Ha a létrehozó, alkotó művész nemcsak technikai képzettséggel, hanem keresztény szellemmel és műveltséggel is bir, bizo-nyára oly alkotásokat fog létrehozni, melyek maga-sabb rendeltetésüknek méltón megfelelnek. Eszerint igazodjunk, ha művészeti apostolkodásunkban a lelkek épülését óhajtjuk előmozdítani.
Velics László S. J.
A római pápák fegyelmi rendeletei és a görög
7. szám.
R E L I G I O 89
körülményekhez képest nagyon sok olyan jogi intéz-kedést hozott be, amely a régi fegyelem megváltoz-tatásával járt. Meghozta pedig ezt akképen, hogy a joghatóság természetének megfelelően az új alkotás egyetemes jelleget öltött.
Hogy ezen eljárás mennyire természetes és szükségszerű, azt látjuk nemcsak az elszakadt keleti részek történetében és helyi vonatkozású
alkotásai-ban, de tapasztalhatjuk ugyanazt a Rómával egye-sült területek görög egyházaiban is, vagyis minálunk.
A történelmi haladás elől mi sem vonhattuk ki magunkat. Ez az oka annak a sokszor föllépő zavar-nak is, a melynek az érvényesség szempontjából ki vagyunk téve.
Különféle vélemények kialakulására a legtágabb térre nyilik e közben alkalom, a melyben azt kell látnunk, hogy egyes helyeken lényeges dolgokban történik változás. Jusson eszünkbe az egyesült mel-chiták története és ebből kifolyólag mai álláspont-juk, vagy közelebbről nézzük a galíciai görög katho-likusoknak e szempontból való jogügyi alakulásait.
Vannak sokan, a kik a joghatóság téves magya-rázataiból arra a következtetésre jutottak, hogy az egység alapján a római pápáknak minden jogi, vagy jogfegyelmi intézkedései, melyek egyetemes
jellegük-ben az egész egyháznak szólnak, nálunk ugyanazon alapoknál fogva érvényesek, mint a nyugati egyház-ban. E szerint tehát a régi keleti jogfegyelem fejlő-dése a jelenben a latin, vagyis a nyugati fegyelem-mel egyöntetűvé vált.
Bevalljuk, ez a legkönnyebb megoldási mód, csakhogy nem felel meg a valóságnak. Nem csak azért nem, mert ily módon megszűnnék a keleti egyház jogfegyelmének sajátos keleti jellege, de azért sem, mert minden fórumnak rendelkezései csak annyiban vonatkoznak a tagokra, a mennyiben azokat a legfőbb törvényhozó rájuk kiterjesztette. Már pedig világos, hogy a római pápák a nyugati fegyelem fejlesztésével, vagy módosításával a mi keleti fegyel-münknek sem prejudikálni, sem azt érvényétől meg-fosztani nem akarják.
Bizonyítja ezt a többi között X. Ince pápa, nem-különben XIII. Leo, a kik a nyugati fegyelmi intéz-kedéseket a görögökre nem terjesztik ki csupán a hit és erkölcs dolgában, a mennyiben t. i. ezen jogi intézkedés a természetes vagy az isteni törvényre vonatkozik. A pusztán egyházi fegyelem tekintetében tehát teljesen függetlenek vagyunk a római pápák jogi intézkedéseitől, határozataitól, rendeleteitől, a mennyiben azok a nyugati egyház hivei részére vannak kiadva. így mondja ezt a Congr. S. Off.
«Eorundem (Orientalium) fideles subiici omnibus censuris proprii cuiusque rítus et iis censuris ab Apostolica Sede latis, in materia dogmatum et in constitutionibus, in quibus implicite de iis disponitur, nempe ubi materia ipsa dempnstrat eos compre-hendi, quatenus non de lege mere ecclesiaslica agilur,
sed ins naturale et divinum declaratur.» (S. Congr.
S. Officii, in Comitiis 15. Julii a. 1885. habitis.) E szerint tehát az ügy teljesen tisztázva volna.
Ezzel szemben azonban egyes helyeken azt kell tapasztalnunk, hogy ott a megállapított jogelv félre-értésével az előbb emiitett alapra helyezkednek és az újabban kiadott fegyelmi rendeleteket a görög egyházra, tehát mireánk is kiterjesztik. így történt sok helyen pl. a «Ne temere» bullával, a melyet nemcsak kihirdettek, de részleges magyarázatokkal is elláttak. Történt pedig ez rövid idővel előtte, mielőtt a Congregatio C. a «Ne temere» pápai bullá-nak a görögökre vonatkozó érvényességéről intéz-kedett volna. Ki volt hirdetve tehát a «Ne temere», magyarázatokkal is el volt látva és akkor vettük a Congr. C. feleletét: «I. An decreto «Ne temere»
adstringantur etiam catholici rítus Orientális?...
Quoad catholicos rítus Orientális nihil esse iinmu-tatum». Ránk nézve tehát a «Ne temere» például nem csak azért nem vonatkozik, mert azt a római pápa Magyarországra nézve felfüggesztette, de azért sem, mert ez a latin fegyelem kiépítését foglalta magában.
Ez a kérdés egyébként most m á r a történelemé, de van egy újabban hozott fegyelmi intézkedés, melynek cime: «De amotione administrativa ab oílicio et beneíicio curato» s melyet 1910. VIII. 20-án adott ki a S. Congr. C. Ezzel szemben újra felmerül a kérdés, érvényes-e az a görög egyház híveire, tehát mireánk görög katholikusokra, vagy sem? Föl kell tennünk a kérdést azért is, mert e decretumot egyes görög helyeken hasonlókép kihirdették, mint annak idején a «Ne temerét».
Előbbiek alapján támaszkodva a római pápák határozataira, a «De amotione» kezdetű decretumra is azt kell mondanunk, hogy az ránk nem vonat-kozik. Nem vonatkozik már csak azért sem, mert ez a nyugati fegyelemnek pontosabb körvonalozását foglalja magában és nincs kiterjesztve a keleti egy-ház fegyelmére. Nem szerezhet ezen decretum érvé-nyességet a görög katholikusoknál az által sem, hogy azt egyes helyeken ki is hirdették, mert a mivel az lényegileg nem bírt, azt ily accidentális vonatkozás által sem szerezhette meg. Ruszndk Miklós dr.
Hofbauer szent T^elemen élete alkonyán. <v.>
A harmadik, közbülső irányzat látható és mégis láthatatlan feje és vezére Hofbauer atya volt. Lát-ható volt Bécsben, de láthatatlan volt a kongresszus-ban, mert ennek nem volt tagja. Ámde a Német-országra vonatkozó egyházi ügyekben legfőbb fokon ő sugalmazott, ő vezérelt.1 Kitűnik ez mindenből, a
1 Milyen szerepet játszott Hofbauer atya az egyház kor-mányzásában — holott csak egyszerű, hozzá még rendőri felügyelet alatt álló szerzetes volt — a pápai nunciusok, tehát az apostoli szentszék előtt, Weisz : Weltg. B. 10. 879. 1. hiteles
90
R E L I G I O
LXX. évi-. 1911.mi Wassenberg tervének megbuktatására Bécsben, a kongresszuson kivtil és azon belül történt. Imént lát-tuk, hogy a kongresszus döntő tényezői, a fejedel-mek, illetve az ő képviselőik sorában az egyház ügyé-nek csak egy öntudatos és kötelességtudó védője volt, a p á p a képviselője, Consalvi bibornok.1 A fejedelmi tanácsosok körében világi talán egy sem találkozott, a ki az egyház álláspontján állott volna; egyházi kép-viselők, illetve jogtanácsosok körében pedig Német-országból csak három egyházi férfi vált ki, mint az egy-házi szellem következetes és törhetetlen képviselői, és pedig Freiherr von Wambold vvormsi dómdékán, Hofbauer atya kedves embere, kit a szerencsétlen, de megtért Dalberg primás halála után szentünk Német-ország primási székére ajánlott VII. Pius pápának, azután Josef Helfferich speieri dómpraebendatus, tüzes, lelkes férfiú, szentünk bizalmasa, végül Joseph Spies, wormsi áldozópap. A kongresszusban, Consalvi bibor-nok mellett ez a három férfiú küzdött a Wessen-berg-féle «Los von Bom» vagyis a Rómától elsza-kítani szándékolt szakadár és eretnek «német nemzeti egyház» terve ellen.2 A kongresszuson kívül Holbauer atya nagytehetségű és nagynevű öreg tanítványai : Schlegel és neje, Schlosser, Werner, Adam von Müller és von Pilat vívták élőszóval ésez utóbbinak «Der Öster-reichische Beobachter» cimű napilapjában tollal a Holbauer atyától vezényelt harcot a Wessenberg vezér-lete alatt küzdő febroniánusok, jozefinisták és illu-minatusok — számukat és hatalmukat tekintve túlnyomó hadserege ellen.
nunciusi nyilatkozat alapján, igy állapította meg : «Von dem Redemptoristen Hofbauer sagte damals schon (a bécsi kon-gresszus idején) sagte damals schon Severoli, der Nuntius in Wien : «Seht dort diesen Priester in seinem groben, ein-fachen Kleide ; wenn er auch nach auszen so einfach erscheint, gibt es niemanden, der so gut die wichtigsten Geschäfte erledigen könnte. Oft habe ich dann in solchen Dingen diesen guten Priester zu Rate gezogen und habe niemals Ursache gehabt, es zu bereuen, denn wo wir uns umsonst abgemüht haben, da ist es der allbekannten Heiligkeit seiner Person, der überzeugenden Kraft seiner Gründe und der liebens-würdigen Einfalt seiner Rede gelungen, jeden Böswilligen zu bezwingen und die Herzen der angesehensten Männer auf seine Seite zu ziehen und das zu erreichen, was kurz vor-her unmöglich schien. Selbst Consalvi hat bei ihm gar oft sich Rats erholt».
1 Róla : «Bekannt is die Äuszerung Napoleons, Consalvi sei ein Mensch, der nicht scheine Priester zu sein, es aber m e h r sei als alle anderen». Wetzer-Welte, Kirchenlex. B. 3.
954. 1.
2 Erről a tervről egy illetékes kortárs, Zirkel fölszentelt püspök Würzburgban (az egyházi főjavadalmak nagyrésze üresedésben volt) ezt az Ítéletet mondta : «Dieser Vorschlag enthält alle Elemente, die katholische Kirche in Deutschland aufzulösen und n u r ein Schattenbild von ihr zurückzulassen.
Sie wird darin von ihrem Fundament, Christus, hinweggerückt und zu einer blosz weltlichen Anstalt gemacht; das bischöf-liche Amt in ein durchaus subalternes Verhältnis gesetzt, die hierarchische Gewalt gelähmt und das Band, welches die Gläubigen mit Petrus verbindet, aufs äuszerste gelockert, wenn nicht gar zerstört». Innerkojler, 699. 1.
A mi a harc taktikai beosztását illeti : az követ-kezőképpen alakult ki: Consalvi, a pápa képviselője, természetesen, a fővezér volt. O a kongresszusi tanács-kozások számára az egyház álláspontjának szószólóiul Helílérichet, a ki röpiratot is írt Wessenberg röp-iratainak megcáfolására, és von Wambold kanonokot nevezte meg illetve bizta meg. Hofbauer atya a vezérkari főnök vala, és az ő szegényes kis szobája a főhadiszállás.1
És vájjon mi volt a katholikus egyháznak Német-országban léteért vivott harcában Hofbauer atyának, az egyenlőtlen harc sugalmazójának, bölcs előre-látásból fakadt vezéreszméje?
Mi volt?! Nem egyéb, mint a katholikus egyház küzdő nagy szentjeinek az az ismeretes közös nagy imája Istenhez: Da mihi, da nobis animas, cetera tolle! A lelkeket, Uram, a lelkeket mentsd meg; az arany, a kincs, a vagyon — az, ha kell, hadd vesszen a lelkek megmentésére akár kárba ! Mert az a szabad-kőműves papi ember, a kinek Wessenberg volt a neve s a ki az egyház ellenségeinek a vezérségére vállal-kozott, nagyon veszedelmes, hamis jelszóval indult Róma ellen csatába. Javaslatának élén sírás, de fogak csikorgatása nélkül, volt a vagyontalanná tett egyház anyagi siralmas állapota fölött Németország terüle-tén. Erre a megkönyezett siralmas állapotra — minden gyanútlan pap és ember szivét megejteni alkalmas anyagi kecsegtetés következett a csalfa ember pro-grammjában. «Az állam adjon — így szónokolt Wes-senberg — az egyháznak elegendő, szabadon keze-lendő (!) javakat!» Szabadon kezekeze-lendő egyházi javak ! Pium desideriuma ez még a XX. században is minden egyházi férfiúnak és minden igazlelkű katholikusnak.
Mekkora gyújtóereje lehetett az ezzel való kecseg-tetésnek a jozefinus állami sekrestyéskedés ide-j é b e n ? !2
Szakasztott oly hamis fogás volt Wessenberg részéről az anyagi kecsegtetés, mint a milyennel nálunk valaha a pogány tatárok szent László magyar har-cosait igyekeztek az üldözésben feltartóztatni. Ren-geteg aranyat szórtak elébök az útra, hogy azok után kapkodjanak. így akarta Wessenberg is Róma hűtlen elhagyásának az útját megaranyozni — a német pap-ság szemében. A szemfényvesztő szabadkőműves német papcsábító azonban szentünkben emberére akadt
1 Nun w u r d e auf einmal das schlichte Zimmer des Heiligen auf der Seilerstätte ein wichtiges Verhandlungs-lokal, freilich unscheinbar gegen die Verhandlungsgemächer in der Hofburg, aber trotzdem entscheidend... Die Haupt-arbeit übernahm der agile Helflerich und gerade er kam jeden Tag zu P. Hofbauer, um sich mit dem Heiligen zu beraten. Alle die verschiedenen Denkschriften, die er ein-zureichen und zu verbreiten hatte, w u r d e n zuerst mit dem Heiligen besprochen und P. Sabelli (szentünk rendjén volt áldozópap, titkárja) hatte oft mehrere Stunden, selbst der Nacht, zu arbeiten, um verschiedene Abschriften herzustellen.
Innerkofler, 700—701. 1.
2 Innerkofller, 968. 1.
7. szám.
R E L I G I O
87 már előbb is valamiképen, a mint láttuk, — de mostmái-végleges leszámolásra. Szentünk kiadott jelszava —
«da mihi animas, cetera tolle», add ide a lelkeket, vidd el a többit — az anyagi javakkal való kecsegtetés csábítását az éber lelkekben túlharsogta. El az anyagi javakkal ! Inkább végső szegénység, mint a lelkek elvesztése! Ez a hofbaueri napiparancs lőn a német papság javarészének imaszerű jelszavává.
S akár hiszi valaki, akár nem : ebből az éltető jel-szóból, a német katholikus papságnak ebből a nagy-lelkű, áldozatos szelleméből, szóval, nagy szellemies-ségéből,1 nőtt ki a hatalmas német katholikus
«Centrum».2 tíreznaij Béla dr.