Darvin, Haeckel s követőik azt felelik a föltett k é r d é s r e : i g e n ; a tapasztalati t u d o m á n y azt m o n d j a : n e m tudom, n y o m á r a n e m a k a d t a m ; a keresztény hitvédelem pedig támaszkodva a tapasztalati tudo-m á n y e r e d tudo-m é n y e i r e egyfelől, a h a g y o tudo-m á n y o s t a n r a s a szentírási szöveg közvetlen értelmére másfelől, így szól: v é d e m azt az álláspontot, mely tagadja az e m b e r n e k állati leszármazását, s v é d e m m i n d a d d i g , míg a t u d o m á n y az ellenkezőt elfogadhatóvá n e m teszi; a keresztény hit pedig azt t a n í t j a : az e m b e r legalább lelkére nézve az Istennek közvetetlen t e r e m t -m é n y e ;1 vagyis elveti azt a részleges anyagelvű föl-fogást, hogy az e m b e r i lélek n e m más, m i n t a fej-lettség legmagasabb f o k á n álló állati lélek.
Az e m b e r i testnek közvetetlen isteni alkotását az Egyház n e m m o n d t a ki hitcikkelyként : de azért nagyon is figyelembe v e e n d ő az a k ö r ü l m é n y , hogy tekinté-lyes hittudósok állítják a tant, mely vallja : az e m b e r test szerint is közvetetlen alkotása Istennek, vagyis test szerint sem származott az állattól.2 Jogos eszerint a p a n a s z is, hogy e tekintetben némelyek nagyon is engedékenyek a t u d o m á n y kétes értékű bizonyítékai-val szemben ; a n n á l is inkább, mert a bizonyítás kötelme ezeket terheli, s a h a g y o m á n y o s tan, mely az e m b e r r e is alkalmazott s z á r m a z á s t a n n a k ellene van, in possessione van, vagyis szerzett jogot s előnyt élvez, melytől csak a k k o r fosztható meg, h a az ellen-kezőt sikerül k i m u t a t n i , ez pedig, m i n t m i n d e n komoly természettudós kénytelen elismerni, legalább ezideig n e m történt meg, s hozzátehetjük, kevés a valószínűség a r r a nézve, hogy a j ö v ő b e n megtörténik.
Föltéve, de meg n e m engedve, hogy mégis beáll egykor ez a helyzet, az anyagelvüek még a k k o r sem m o n d h a t j á k : nyert ü g y ü n k van, m e r t ők sokkal töb-bet állítanak, mint az e m b e r n e k test szerint való állati l e s z á r m a z á s á t ; ők n e m ismerik el egyáltalán a Teremtőt, n e m ismerik el, hogy az e m b e r h a l l h a t a t -lan lélekkel bir, ők az e m b e r t egészében csak felsőbb
1 Duilhé de Saint P r o j e t : A keresztény hit természet-tudományos védelme a legújabb kutatások nyomán. 275. 1.
2 Dudek : Származástan és Világnézlet. 1909. 139. 1.
r e n d ű állatnak tartják, kinek csak ösztönei v a n n a k , b á r fejlettebbek az állatokéinál. Szerintök ez ösztön-ből kifolyólag k ü z d a létért, m i n t az állat s ezen k ü z d e l e m b e n , h a m á s o k a t eltipor, csak jogával él, s az eltiprottnak bele kell n y u g o d n i a sorsába, m e r t a jogviszonyok, az erkölcsi elvek v á l t o z ó k ; ha egyszer bevégzett tényekkel állunk szemben, a k k o r ez ú j jogforrás lesz. Szerintök tehát n e m igaz a keresztény kinyilatkoztatás t a n a ; nincs túlvilág, m e n n y o r s z á g o t itt e földön alkothatunk m a g u n k n a k az utilitarismus-sal, a hasznosság elvével ; b ű n nincs, m e r t n i n c s s z a b a d a k a r a t u n k , ép úgy, m i n t az állatnak sincs, ezért igazságtalanság m á s t m e g b ü n t e t n i ; m e n n y o r s z á g sincs, m e r t nincs érdem, nincs erény, m e r t az e m b e r m i n d e n ténye szükségszerűen m ű k ö d ő fejlődési törvény kifolyása (determinismus) ; a halál n e m a lélek elválása a testtől, h a n e m az örök anyag chemiai fölbomlása, átváltozása. Ezeket az elveket az anyag-elvi tudósok előadásaikban, m ű v e i k b e n hirdetik, ezen elvek a l a p j á n élnek s a példa hat, százezren valósít-j á k meg gyakorlatilag ezen elveket. I n n e n
magyaráz-h a t ó meg, lia a királygyilkos kérkedik tettével, az anarchista ö r ö m m e l s győzelemittasan gyuj fogat, r o m b o l s b o m b á t vet.
Ide vezet a m o n i s m u s , h a talán n e m is szándé-kolta ezen eredményeket. Mennyire szükséges tehát, hogy a theologus fölemelje tiftakozó szavát s folyton hirdesse : a m a i t u d o m á n y szerint az e m b e r n e m fejlettebb állat, h a n e m testből és lélekből álló, sza-b a d a k a r a t t a l fölruházott s azért felelőséggel sza-b i r ó k ü l ö n s közvetlen t e r e m t m é n y e Istennek.
Az anyagelvüek rögtön készek a v á d a s k o d á s r a : íme így korlátozza az Egyház a szabad kutatást, a szabad gondolkodást ! Pedig dehogy akadályozza, csak hirdeti : b á r m e n n y i r e b ú v á r k o d o t t is eddig a t u d o m á n y szabadon, oly e r e d m é n y r e még s e m j u t o t t , hogy az e m b e r csak fejlettebb állat volna. A hivő tudós s z a b a d o n kutat s ö r ö m m e l tapasztalja szabad kutatásai n y o m á n , hogy az Egyháznak igaza van ; a hitetlen tudós szintén látja ezt, de be n e m vallja, h a n e m kibúvót keres, képes a legvalószinűtlenebb föltevésekhez is folyamodni. Hivatkozik ezen közben a paleontologiára, s azt m o n d j a , hogy az átmeneti alak az e m b e r és állat közt, mellyel bizonyítani lehet
az e m b e r n e k állati voltát, ott van a föld rétegeiben, csak keresni kell. A paleontologia pedig feleli : ke-resték m á r nagyon sokan, de n e m t a l á l t á k ; én sem
tudok róla ! Főelviik az anyagelvüeknek : azt hiszem, a mit l á t o k ; az átmeneti a l a k b a n hisznek, pedig n e m is látták, legfeljebb csak m a g u k rajzolta képen. Hi-vatkoznak nagy h a n g o n a biologiára s azt m o n d j á k , hogy az élettelen anyag valami titkos, eddig m é g föl n e m ismert e r ő b e h a t á s (?) folytán egyszerre csak élő lett; hisznek ismét olyanban, a mit senki sem látott.
A biologia pedig azt feleli: n e m tudok róla, hogy a szervetlen anyag ö n m a g á t ó l életképes szerves lénnyé f e j l ő d h e t n é k ! S ők tovább szavalnak, hogy a tudom á n y tudom a i fejlettsége s biztos tényei tudomellett a t e r e tudom -tés tényében való hit lejárta magát. Hogy melyik tétel a l a p j á n t u d j á k kiküszöbölni a teremtés tényét s így a Teremtőt, azt n e m m o n d j á k meg, m e r t m a g u k sem i s m e r n e k ily tételt, de azért csak szavalnak róla.
Az e m b e r — teste s lelke — természetes leszár-m a z á s ú t j á n a leszár-m a j o leszár-m t ó l szárleszár-mazott rengeteg hosszú időn át, m e r t az e m b e r fejlettsége sok időt igényelt ; sok közbeeső n e m z e d é k pusztult el addig a h a t á r -időig, m e l y b e n az e m b e r a m o s t a n i fejlettség f o k á n j e l e n t meg. így többek közt kipusztult a m a j o m e m
-ber is, vagyis az átmeneti faj — m o n d j á k ők.
De csodálatos, hogy a paleontologia n e m tud át-meneti generációkról, sem m a j o m e m b e r r ő l , h a n e m csakis m a j o m r ó l és csakis e m b e r r ő l . A leletek ezt bizonyitják. Állatot és e m b e r t i s m e r a paleontologia.
Az anyagelvű természettudósok — m o n i s t á k — a Dryopythecussal a k a r t a k érvelni ; azt m o n d o t t á k , ez az átmeneti faj ; de erről meg a tudós Gaudry 1890 f e b r u á r 11-én a párisi t u d o m á n y o s a k a d é m i a ülésén így n y i l a t k o z o t t : . . . «a Dryopithecus, az eddig ismert tények u t á n itélve, n e m c s a k hogy n e m közelíti meg az embert, h a n e m sok még m a is élő m a j o m n á l j ó -val a l a n t a b b áll. Miután pedig ez az ásatag nagy m a j m o k legtökéletesbike, be kell i s m e r n ü n k , hogy, eddigelé legalább, az őslénytan n e m derítette föl az e m b e r és állat közt az átmenetet».1
Miután ezen ú. n. bizonyítékkal k u d a r c o t vallottak, m á s érvek u t á n néztek. Előveszik a n e a n d e r -völgyi k o p o n y á t ; erről m e g Virchov positivista tudós megállapította, hogy az n e m átmeneti, h a n e m tisztán e m b e r i k o p o n y a . «Ki kell m o n d a n o m , hogy egyetlen-egy m a j o m k o p o n y á t vagy m a j o m e m b e r - k o p o n y á t sem sikerült találni eddig, m e l y n e k valóban e m b e r i lény lett volna birtokosa. Minél i n k á b b szaporodott a n y a g u n k ezen vitás k é r d é s körül, annál i n k á b b föl kellett h a g y n u n k a majomelmélettel.» Ugyanily m e d d ő m a r a d t a m o n i s t á k s z á m á r a a j á v a i koponya körüli vizsgálódás; a krapinai, a chapelle-aux-saints-i, a m u s t i e r de peyzac-i lelet szintén n e m bizonyított semmit az e m b e r állati őse mellett.2
1 Duilhé de Saint Projet i. m. 282. t.
2 D u d e k : Származástan és Világnézet. 93. 1.
De Haeckel n e m csügged. Azt m o n d j a , hog}' a h o m o primigenius a közvetítő, átmeneti faj a m a j o m és e m b e r k ö z t ; szerinte ez a h a r m a d k o r b a n élt.1 De kimutatták, hogy sem Schvabe h o m o primigeniusa, sem Haeckelé n e m átmeneti alak, h a n e m olyan e m -ber, m i n t a mai, vagyis n e m képez k ü l ö n e m b e r i fajt a h o m o primigenius, h a n e m csak k ü l ö n válto-zatát (Rass) az egy ugyanazon e m b e r i fajnak.2 Be van bizonyítva, hogy az e m b e r i f a j soha sem volt átalakuló, kifejlődőfélben, h a n e m a m i n t megjelent a földön, m i n t befejezett, mint bevégzett f a j lépett f ö l ; vagyis n e m ismer a t u d o m á n y m a j o m e m b e r t ; m á r pedig, h a az e m b e r természetes fejlődés folytán a m a j o m t ó l származott volna, úgy okvetlenül léteznie kellett volna kezdetleges e m b e r i f a j n a k , mely félig emberi, félig állati lett v o l n a ; ezt követte volna a fejlettebb e m b e r i faj, s ezt a mostani, a teljesen ki-fejlett faj. De ily fajokat, á t m e n e t e k e t n e m i s m e r a tudomány, azért joggal m o n d j a Platz R o n i f á c : «Az összes emberiség csak egyetlen fajt k é p e z ; a k ü l ö n -böző alakok n e m egyebek, mint változatok vagy fajták».3
Ugyancsak megállapított tény az, hogy h a r m a d -kori e m b e r r ő l n e m tud a paleontologia ; azok a tűzkövek, melyeket ezen k o r b ó l i s m e r ü n k , n e m m u t a t -j á k az e m b e r i alakítás nyomait, m i n t a z t L a p p a r e n t ,
Roule és O b e r m a y e r meggyőzően k i m u t a t t á k ; Tyn-d a l n a k egész g y ű j t e m é n y e volt ilyen kovakövekből, melyek szintén természetes m ó d o n alakultak, úgy a m i n t v a n n a k ; emberi kéz n e m faragott r a j t u k . E m -beri eszközöket először a n e g y e d k o r b a n használtak, vagyis akkor, m i k o r az e m b e r tényleg a Föld lakója volt m á r .
A m o n i s t á k erre a miocén vagy pliocén rétegek-ben talált állítólagos e m b e r i csontvázakkal állottak e l ő ; ezzel a k a r t á k bizonyítani a h a r m a d k o r i e m b e r létét ; de m a g a Mortilet is elismerte, hogy a kérdéses csontvázak közül egy sem hiteles ; T o p i n a r d pedig, ki szintén anyagelvű, azt m o n d o t t a , hogy «ezen cson-tozatok nincsenek is megkövesedve s hogy nincs s e m m i r a j t u k , a m i m i a t t nagyon régieknek kellene őket tartanunk».4
A m o n i s t á k n a k é r d e k é b e n állna, hogy k i m u t a s
-1 Mint tudjuk, a Föld kialakulását a földtan a követ-kezőkép osztja f ö l : 1. földmag,- eruptiv anyagok; ez volt a kezdetleges kor a Föld alakulásának történetében ; az ezt követő időben az anyag, mely addig folyékony, nem szilárd természetű volt, a megmerevülés állapotában volt; ezt a kort követte az I. kor, melynek csoportjait cambri, siluri, devoni, és permi névvel jelezzük; a II. kor c s o p o r t j a i : trias, jura, kréta ; a III. kori csoportok eocen, olygocén, miocén, pliocén ; a IV. kori c s o p o r t o k : diluvium, jégkorszak ; alluvium, jelen-kor.
2 Alte u. neue Forschungen Haeckels über das Menschen-problem. E. Wasmann, Stimmen aus Maria-Laach, 1909.
433. 1.
3 Platz Bonifác : Az ember 99. 1.
< L. Duilhé i. m. 374. 1.
2. szánt.
R E L I G I O
67 sák a h a r m a d k o r i e m b e r létét ; ez esetben n a g y o b blátszatával a valószínűségnek meg lehetne k o c k á z -tatni ezen állítást: hogy n e m találunk ásatag példá-nyokat, azt megérthetővé teszi az a nagy időköz, a mely a h a r m a d k o r m á s o d i k fele és n a p j a i n k közt fönnáll. Ez legalább is j o b b a n hangzik. Azért is írja Haeckel az ő h o m o primigeniusa alá : pliocén, m i n t h a t. i. abból a k o r b ó l való volna. így j o b b a n össze-t u d j a állíössze-tani az e m b e r képzeleössze-ti családfájáössze-t. A plio-cén, m i n t láttuk, a h a r m a d k o r h o z tartozik.
Zittel «Grundzüge der Paléontologie»1 c. m ű v e az ásatag f é l m a j o m h a r m i n c faját (Gattung), az ása-tag m a j o m tizennyolc faját sorolja f ö l ; ezek részben m á r az eocén-kori földrétegekben föltalálhatok vol-t a k ; részben pedig a diluvialis kor végéig alakulvol-t r é t e g e k b e n ; de átmeneti alakot egyet sem találtak, pedig az ő hipotézisük szerint ilyennek kellene lennie a h a r m a d k o r olygocén, miocén vagy pliocén rétegeiben. Nem valószínű, hogy oly sok k u t a t á s u t á n n e m a k a d t a k volna reá, h a t. i. tényleg léteznék.
Virchow is ellene nyilatkozik a h a r m a d k o r i e m -b e r n e k ; legfelje-b-b p r o -b l e m a t i k u s n a k nevezhető, kér-désesnek. «Csakugyan el kell i s m e r n ü n k — m o n d j a — hogy hijával vagyunk m i n d e n alacsonyabb (átmeneti) f a j ú ásatag e m b e r n e k ; n e m t a n í t h a t j u k s n e m
tekint-h e t j ü k a t u d o m á n y v í v m á n y á n a k azt a fölfogást, mely vallja, hogy az e m b e r a m a j o m t ó l vagy m á s állattól származik».2
A vérkémlelésekkel is p r ó b á l k o z t a k az anyage l v ü anyage k ; danyage anyagez sanyagem bizonyítja az anyage m b anyage r n anyage k a m a j o m -mal való rokonságát.
Mit m o n d j u n k t e h á t ? Teljesen alaptalan dolog m a az e m b e r ősét az állatvilágban keresni, a mint ezt a monisták teszik; nekik nyíltabban kellene h a n -goztatniok azt, hogy ez puszta föltevés, melyet sem a paleontologia, sem a zoologia, sem a biologia n e m igazol. Igazat a d u n k Magdics G.-nak, ki egyik érte-kezésében3 így í r : «Bár az e m b e r és legközelebbi r o k o n a i között — ezt Darvin m o n d j a — mi n e m i s m e r ü n k ily rokonságot, a szervezeti r a n g f o k o z a t b a n m u t a t k o z ó nagy hézagot semmiféle kihalt vagy élő faj át n e m h i d a l h a t j a » . . . a testi különbségek az e m b e r és állatok között még sem olyan nagyok, hogy a descendentiát apodiktice lehetetlennek m o n d -j u k , de n e m is oly kicsinyek, hogy a descendentiát
igazságnak tartsuk.
A m a g u n k részéről hozzátesszük : ezen szavakkal k o r á n t s e m a k a r j u k azt m o n d a n i , m i n t h a ez a lehe-tőség valószínű, vagy eléggé indokolt v o l n a ; s ha be is következnék v a l a m i k o r az idő, m i d ő n a tudo-m á n y igazolná az e tudo-m b e r n e k test szerint az állattól
1 Wasmann : Die moderne Biologie u. die Entwicklungs-theorie, 296. 1.
2 Tillmann Pesch. : Die grossen Welträtsel. II. köt.
206. 1. (II. kiadás.)
3 Tanulságosabb fejezetek a természettudományok köré-ből. Pécs 34. 1.
való leszármazását, ezzel sem bizonyítana a t u d o m á n y az Egyház tana ellen, mely e p o n t k ö r ü l még n e m nyilatkozott; idevágó hitcikkelyünk nincs. Mi eddigi t u d á s u n k szerint h a n g s ű l y o z a n d ó n a k tartjuk azt az igazságot : az ember, m i n t ilyen, testből és lélekből álló, s z a b a d a k a r a t t a l felruházott értelmes lény, Isten-nek k ü l ö n s közvetetlen teremtménye.
Tichy Sándor.
V f f l . Bonifác és 777. "Endre. <iv.)
Gergely eljárása nagyon merész és e l h a m a r k o -dott volt. Maga is belátta n e m s o k á r a . Félt az esetle-ges fegyveres támadástól. J ó n a k találta a vissza-vonulást. Kőszeghy Iván Keresztúr nevű v á r á b a v o n j a m e g magát. III. E n d r e pedig az ország r e n -deivel egyetemben felebbezést jelent be Gergely eset-leges kiközösítése ellen s az országot az apostoli szentszék k ü l ö n ö s oltalmába helyezi.1 Ezzel a k a r t a mintegy B ó m á t Gergely támogatásától elvonni s a saját p á r t j á n a k megnyerni.
Gergely a z o n b a n n e m nyugodott ezután sem.
Tervét m i n d e n á r o n ki akarta vinni. Terve pedig az A n j o u k t r ó n r a j u t á s á n a k előmozdítása volt. Minden erejéből a r r a törekszik mostan, hogy VIII. Bonifácot látszólagos semlegességéből kimozdítsa. Maga k ö r é gyűjti az elégedetlenkedőket s h a n g o s a b b a n és h a n -gosabban kéri II. Károly nápolyi királyt, hogy k ü l d j e unokáját, Károly Bobertet, sereggel Magyarországba.
III. E n d r e sem tűrte tovább Gergely hűtlenségét, el-foglaltatta birtokát s híveinek adományozta.2 Króni-káink3 n e m említik Gergely szereplését, de az ese-ményekből világosan kitűnik, hogy ő volt a lelke az A n j o u - p á r t n a k . A főintéző. Ezért utazik Nápolyba 1300 elején s talán n e m csalódunk, ha azt hisszük, hogy k ü l ö n ö s e n az ő rábeszéléseire határozta el m a -gát II. Károly az u n o k á j a é r d e k é b e n való fegyverkezésre. 1300 f e b r u á r j á b a n m á r m e g k e z d ő d n e k N á p o l y -b a n az előkészületek Károly Bó-bert magyarországi útjához.
A p á p á t még sem tudták rávenni, hogy nyíltan III. E n d r e ellen nyilatkozzék.4 És ez nagy akadálya volt az A n j o u k sikerének, m e r t határozott pápai támogatás nélkül eleve kétségesnek látszott m i n d e n -féle vállalkozás. II. Károly tehát megkísérli a p á p a befolyását. S e r r e Gergelyt használja fel. Ajánló levéllel elküldi m á r c i u s elején R ó m á b a a pápához.6
Gergely a legrosszabb i d ő b e n i n d u l t ű t n a k .
VIII. Bonifác nagy dolgokkal foglalkozott ebben
1 Erről hiteles oklevelet állított ki a váradi püspök.
Ld. ezt F e j é r : Cod. Dipl. Tom. VI. vol. II. 201. 1. Ld. még Bunyitay : Váradi püspökség tört. I. 159. 1.
2 Pauler : i. m. 468. 1. Haz. Okm. V. 452—454. 11.
3 Chr. Dubnicense. H. H. Font. Dom. III. 111. 1. Chr.
Pictum. u. o. II. 229. 1. Chr. Budense 216. 1.
4 Pór i. m. 327. 1.
5 Anjoukori Dipl. Emi. I. 143. 1.
az időben. R ó m á b a n j u b i l e u m o t ültek.1 Száz év m u l t el ismét s az egyház m e g n e m fogyatkozott. E z r e n és ezren j ö t t e k a világ m i n d e n részéből az ö r ö k városba s a p á p á n a k n e m volt ideje az Anjouk h a -talmi ügyeivel foglalkozni. Annyival is inkább, m e r t h á b o r ú r ó l volt szó. N e m illett bele a szent időbe a fegyverzöi-ej. A béke lebegett m i n d e n k i n e k a j k á n . Békét akart teremteni e r r e az időre m a g a VIII. Boni-fác is. És ez volt III. E n d r e nagy szerencséje.
Az A n j o u k készülődéseivel egyidőben a m a g y a r urak is a cselekedetek terére léptek. Bicskey Gergely fitymáló eljárása ellen m a g á n á l a p á p a i u d v a r n á l a k a r t a k fellépni s végre határozott választ ó h a j t o t t a k szerezni, m i a vélemény hál R ó m á b a n . Sejtették ugyan azt, hogy a h a n g u l a t ellenséges III. E n d r e iránt, hiszen idestova egy éve is elmúlt már, a m i ó t a (1299. j u l i u s 6ától) a p á p a k ü l ö n ö s oltalmába a j á n -lották az országot s bepanaszolták Gergelyt és még m i n d i g n e m k a p t a k rá választ.2 Mégis m e g p r ó b á l j á k , h á t h a sikerül d ű l ő r e j u t t a t n i ezt az áldatlan hely-zetet.
E célból III. E n d r e több m a g y a r urat k ü l d az ü n n e p l ő B ó m á b a . Köztük két legerősebb p á r t h i v é t : Antal csanádi és Benedek veszprémi p ü s p ö k ö k e t . Benedek több k a n o n o k j á v a l indul útnak. Elmegy a váci prépost és a fehérvári o l v a s ó k a n o n o k is.3 Mindezen jeles férfiak többször érintkezhettek a b i b o r n o -kokkal, sőt magával a pápával is. Megtudhatták az u d v a r álláspontját, a mely ha n e m is volt túlságo-san kedvező királyukra, mégis a l k a l m a t szolgáltatott arra, hogy III. E n d r é t a további lépések megtevésére indítsa.
Valószínűnek tartjuk, hogy III. E n d r e a R ó m á -b a n tartózkodó híveinek -buzdítására küldte el a trevisói Bonzano Pétert, a Morsini Mihály zárai gróf barátját, közvetlenül a szentszékhez, m i n t követet.4
Bonzano Pétert k ü l ö n ö s e n két dologgal bizta m e g III. E n d r e . Az egyik az volt, hogy a p á p á t tel-j e s e n igyekezzék elvonni Károly Bóbert támogatásá-tól ; a másik, hogy Antal csanádi p ü s p ö k ö t eszter-gomi érsekké neveztesse ki, Gergelyt pedig mentesse fel eddigi prokurátorságától.5
1 Pauler : i. m. 470. 1. Fraknói : i. m. 106. 1.
2 Fraknói (i. m. 105. 1.) szerint nyomát nem találjuk annak, hogy a rendek okirata eljutott volna Rómába.
3 Ezt a két utóbbi főpapot és a csanádi püspököt jelölte ki mind Benedek, mind a péterváradi apát békebirókul az apátság kegyuraságához tartozó buda-vidéki plébániák egy-házi tizedei és főesperesi illetékei tárgyában megindult per-ben. Mon. Rom. Episc. Vespr. II. XLIII. 1. — A Rómába induló urak a jubileumi ünnepségeken is részt akartak venni. Haz.
Okm. I. 95. 1. Pauler : i. m. 471. 1. Fraknói : i. m. 106. 1.
4 Bonzano Péter követségéről ld. Árpádkori új Okmány-tár. V. 260-264. 11.
5 Fraknói is (i. m. 368. 1. 310. jegyzetben) annak a véle-ményének ad kifejezést, hogy III. Endre Bonzanonak azért adott pénzt, hogy Antal csanádi püspököt esztergomi érsekké neveztesse ki. Szerinte azonban ez a körülmény «ekkorig a történetirók figyelmét elkerülte»). Úgy látszik, nem vett
tudoA követet szívesen f o g a d j á k B ó m á b a n , de k é r é -seit n e m valósították meg. Bizonyos e n g e d m é n y e k e t a z o n b a n mégis sikerült kieszközölnie. Tapasztalta a követ, hogy Károly Róbert Magyarországba való vitorlázását n e m vették j ó néven a p á p a i u d v a r b a n . A miből következett, hogy Bicskey Gergely is haszta-lan zörgetett II. Károly, nápolyi király a j á n l ó levelé-vel a curiánál. Nem tudta r á b i r n i a pápát, hogy bullákkal támogassa a m á r D a l m á c i á b a n tartózkodó Károly Róbertet. Az ifjú királyfit ú t j á b a n n e m kisérte p á p a i megerősítés. Bonifác ü n n e p e l t híveivel és n e m engedte zavartatni az egyház ügyeit az A n j o u k kicsi-nyes érdeke miatt.1 Sőt Bonzano Péter jelentéséből világosan kitűnik, hogy a c u r i á n á l egy csepp helyes-léssel sem találkozott az ifjú A n j o u vállalkozása.
«Sciatis p r o certo — írja u r á n a k — q u o d nepos Regis Caruli contra consilium et voluntatem domini P a p a e et c a r d i n a l i u m . . . missus f u i t p e r d o m i n u m Begem (t. i. II. Károlytól) ad p a r t e s illas et quod dominus Papa (ei non dédit) aliquod auxilium et o m n e s de Curia r e p u t a n t stultitiam.» Hozzáteszi egy-úttal, hogy a p á p a i u d v a r b a n m i n d e n n a p r a v á r j á k m a g á t II. Károlyt «pro i m p l o r a n d o auxilio». Azt a j á n l j a tehát királyának, vegye magához Kőszeghy Ivánt s rokonait, a kik közben III. E n d r e p á r t j á r a léptek s hallani sem a k a r t a k az Anjoukról,2 n e m -k ü l ö n b e n m á s f ő u r a -k a t és i n d u l j o n Károly Róbert ellen. Könnyen elfoghatná a «gyermeket». Különösen erre biztatja a királyt. N y o m a t é k kedvéért e l m o n d j a , hogy ő a b i b o r n o k o k előtt is feltárta ötletét, a mely szerint az volna a l e g j o b b megoldás, h a E n d r e király elfogná a kis Károly Róbertet s a p á p á h o z küldené. És a b i b o r n o k o k n a k n a g y o n tetszett ez a terv.3 A m i b ő l világosan következik, hogy VIII. Bonifác még n e m akart tudni az A n j o u h á z n a k a m a -gyar t r ó n r a való ültetéséről. Viszont a z o n b a n arról sem, hogy Gergelyt elejtse. A hátsó gondolat továbbra is m e g m a r a d t a p á p á b a n az Anjouk magyarországi u r a l m á r ó l , de annyiból módosult, hogy m a j d csak III. E n d r e halála u t á n szerzi m e g a gyermek Károly s z á m á r a a m a g y a r o k k o r o n á j á t . E terv megvalósítá-sának é r d e k é b e n pedig n a g y szüksége volt Ger-gelyre. Antal püspököt i l y f o r m á n n e m sikerült az érseki székre emelni.4—5
mást Pór Antal i. művéről, a hol (ld. 327. 1.) m á r olvashat-juk, hogy III. Endre követe Antalnak az esztergomi érsek-ségre való kineveztetésének előmozdítására kapott pénzt.
1 Pór : i. m. 327. 1. Fraknói : i. m. 106. 1.
2 Pauler : i. m. 469. 1.
3 Árpádkori új Okmt. V. 262. 1.
4 Gergely ekkor m á r valószínűleg nem tartózkodott Ró-mában. Erőszakossága nem engedte, hogy tétlenül legyen.
Midőn látta, hogy a pápa nem hajlandó terveit pártfogolni—
úgy látszik — ott hagyta az udvart s még augusztusban Ká-roly Róberttel egyetemben kikötött Dalmátországban. Úgy, hogy III. Endre halála után rögtön kéznél volt s megkoro-názta Károlyt.
5 Árpádkori új Okmt. V. 263. 1. Bonzano határozottan írja, hogy Antal ügye balul ütött ki.
2. szánt.
R E L I G I O
69 Mindazonáltal n e m szabad kicsinyelnünk az elérteredményeket. Az, hogy VIII. Bonifác n e m emelt többé nehézségeket III. E n d r e ellen, nagy m e g n y u g -vására szolgálhatott a király p á r t j á n a k . Örültek, hogy végre valamelyes megállapodásra jöttek a szentszék-kel. így a n n á l nagyobb b u z g a l o m m a l foghattak az ország belügyeinek rendezéséhez. Ámde a Gondvi-selés m á s k é p e n határozott. III. E n d r e n e m sokáig élte túl a megegyezést. 1301. j a n u á r 14-én éjfélre meghalt a b u d a i várban.1
Halála u t á n még j ó tíz esztendeig zavarognak a pártok, d ü h ö n g a testvérharc. Az utolsó Á r p á d d a l a férfiág kihalt. A «vérszerződés» első p o n t j á r a támasz-kodó államjogi alaptételünk szerint pedig a királyi t r ó n r a csak férfiak t a r t h a t t a k igényt. Nem m a r a d t fenn oly jogelméletünk, a mely szerint az Á r p á d h á z l e á n y m a r a d é k a i r a is kiterjedt volna a t r ó n ö r ö k ö s ö -dés. E r r e nézve összhangzók tudósaink véleményei.
A nemzet szabad választási jogához j u t o t t vissza.
Azért a r e n d e k j o g u k t u d a t á b a n n e m jelentik be a szentszéknek III. E n d r e halálát, h a n e m egyszerűen királyválasztó gyűlésre j ö n n e k össze. Bár akármilyen családból választhattak volna királyt, de a kegyelet a r r a vezette őket, hogy az Árpádház leányágának fiai között keressenek a l k a l m a s utódot. Igen ám, de király csak egy lehetett az Árpádházzal r o k o n s á g b a n lévő fejedelmi családok gyermekei közül. Már pedig az összes r o k o n fejedelmi h á z a k n a k volt j e l ö l t j ü k a m a g y a r trónra. Legegyszerűbb az lett volna, ha Károly Bóbertet fogadják el egyhangúan u r a l k o d ó j u k n a k . De őt n e m akarták, m e r t az volt a meggyőződés, hogy az ő elfogadásával elismerik a pápai szék fő-h ű b é r u r a s á g á t a m a g y a r nemzet fölött. E miatt nagy zavarok támadtak. A trónkövetelők n e m engedtek s az országot d a r a b o k r a szaggatták a pártviszályok.
VIII. Bonifác, m a j d u t ó d a i igyekeznek csillapí-tani a zavart. Két izben is k ü l d e n e k követet az országba.2 S ezek m ű k ö d é s e u t á n m i n d i g a béke m ű v e létesül. N e m ők a hibásak, ha egyes u r a k többre becsülték a saját h a s z n u k a t az ország b é k é -jénél.3 Igaz. VIII. Bonifác III. E n d r e halála után föltétlenül az A n j o u h á z a t a k a r t a Magyarország t r ó n -j á r a ültetni s ki is nevezte rögtön k i r á l y n a k Károly
Bóbertet, de azért n e m zárkózott el az e n g e d m é nyektől. A félreértéseket n e m tudta elkerülni s m i n -den j ó igyekezete k á r b a veszett, csak elhidegítette a m a g y a r u r a k a t a szentszék iránt. Nagy idő múlik el, míg végre megszületik a béke.
A hosszú h a r c f o l y a m á n sokan e l m a r a d n a k a k ü z d ő k sorából. Meghal VIII. Bonifác és rendületlen
1 Pauler : i. m. 472. 1.
2 T h e i n e r : i. m. 385. s köv. 11. Boccasini Miklós szemé-lyében 1301. májusában az egyiket s 1307. augusztusában a másikat Gentilis de Monteflori személyében T h e i n e r : i. m.
415. s köv. 11.
3 Jó volna ezen elgondolkozni ma is. Régi baj ez ! Szerk.
hive, Bicskey Gergely,1 követi őket Kőszeghy Iván és sok m á s nagyúr.2 Utánuk a zavarok lecsillapodásá-val egy dicsőséges korszak kezdődik. Magyarország szerencsésen megszabadult m i n d e n bajtól. Hosszas h u z a - v o n a u t á n végre mégis elérték az Anjouk cél-j u k a t : a m a g y a r koronát. S a következmények azt
m u t a t t á k , hogy kiváló u r a l k o d ó k a t nyert a nemzet b e n n ü k . VIII. Bonifác n e m rossz e m b e r t pártfogolt.
És h a III. E n d r e u r a l k o d á s á t némileg m e g is zavarta állásfoglalásával, kárpótlást nyert a nemzet az ezután következő A n j o u - u r a l o m b a n .
A m a g y a r nemzet n e m lehet hálátlan a p á p a -ság iránt. Oly sokat köszön neki. Azt a rosszat, a mit a p á p a i u d v a r III. E n d r e k o r á b a n okozhatott, jóvátette azzal, hogy III. E n d r e halála u t á n
követ-kező fejetlenség k o r á b a n , m i n t a nemzet m e n t o r a szerepelt követei által. Másrészről azáltal, hogy az Anjoukat t r ó n r a segítette, édes h a z á n k n a k egy dicső kort adott. Bármily ellenséges szemmel is nézze valaki VIII. Bonifác magyarországi szereplését, azt n e m t a g a d h a t j a , hogy a következmények teljesen rehabilitálják őt. Az a k ö r ü l m é n y , hogy a cselekvés terére csak III. E n d r e halála után lépett az A n j o u k érdekében, m á r eléggé m u t a t j a bölcseségét. És ezt jól tette. Mert mi lett volna az országból, ha Ven-cel, vagy Ottó-féle alakok kezdenek itt uralkodni.
Valószínűleg az történt volna, a mit Szalay László sejtett, hogy «a r ó m a i szent b i r o d a l o m boldogtalan tömkelegébe» sodortatott volna «emberi valószínűség szerint az ország».3
És hogy ez n e m történt, a b b a n része van VIII. Bonifácnak is. VIII. Bonifácot a m a g y a r törté-netírás n e m Ítélheti el s csak a «történethamisítók»
állíthatják, hogy ő volt Magyarország legádázabb ellensége. Pap József,