(Különös tekintettel a magyar szociáldemokráciára.) IV. A történelmi materializmus kérdése.
A történelmi m a t e r i a l i z m u s n a k m i n d k é t részről igen sok g o n d o l a t m u n k á t szenteltek. Ez az az elmélet, mely a szocializmust, m i n t Marxék állítják, t u d o -mányossá teszi. Azért m i n e k ü n k is részletesebben kell ezzel a kérdéssel foglalkoznunk, m i n t értekezésünk-nek egyéb pontjaival.
Az előző fejezetben tárgyalt bölcseleti anyagelvű-séggel a történelmi-gazdasági materializmus így függ össze. Minden, a m i létezik, csak anyag. Azért m i n d e n történés, alakulás, fejlődés, a mit m a g u n k k ö r ü l látunk, anyagi, m e c h a n i k a i folyamat. Mint ilyen szükségszerű, determinált. Marx — m o n d j a Bernstein -kálvinista, Isten nélkül.2 Az egész e m b e r i t ö r t é n e l e m szükségszerű, m e c h a n i k a i f o l y a m a t o k n a k összesége.
A kérdés m á r most e z : vájjon miféle anyagi erő-tényező az, mely a t ö r t é n e l e m b e n vezet, hajt, d ö n t ? Mi az egész t ö r t é n e l e m n e k alapfolyamata, tengelye?
E r r e a k é r d é s r e az óhitű m a r x i z m u s azt a feleletet adja, hogy a történelmi fejlődésnek m e g h a t á -rozó tényezőjét a m i n d e n k o r i anyagi termelőviszonyok képezik. Ezek fölé, m i n t reális alap fölé, é p ü l -nek az eszmei kulturtényezők-nek, a j o g n a k , a vallás-nak, a politikávallás-nak, a bölcseletnek, az etikának és a művészetnek légies emeletei. Mindezek a gazdasági a l a p f o l y a m a t n a k puszta kísérőjelenségei, sánta vele-j á r ó k , vagy cifraságok, sallangok. Az emberiség fevele-jlő- fejlő-désében számbavehető szerepük nincsen. Itt a ter-melő erők a m i n d e n h a t ó k .8
í m e , ez a gazdasági szempont e g y e d u r a l m á n a k az elmélete. «Panökonomizmus», mely a szellemi k u l t u r e r ő k e t az emberiség múltjából, jelenéből és j ö v ő j é b ő l kirekeszti. A történetbölcselet és a k o n
-krét történetírás által — mint szívesen e l i s m e r j ü k — kelleténél n a g y o b b f o k b a n elhanyagolt gazdasági tényező í m e így j u t merész túlzás által egyedura-lomra. Mintha az egész világ csak egy nagy gyár lenne. Mintha az e m b e r e k n e k egész tevékenysége
1 Erdélyi, Magyarország társadalma 109. 1.
2 Bernstein, i. m. 4. 1.
3 A klasszikus helyek, a hol a szerzők a történelmi materializmust meghatározni igyekeznek, főleg ezek : Marx, Zur Kritik der Politischen Ökonomie, 1859, Kautsky-féle kiadás, XI. 1.; Marx, Der achtzehnte Brumaire, 1852, III. kiad., 33. 1. ; Engels, Anti-Düliring. 286. 1.
csak a vegetativ élet k ö r ü l forogna. A gazdasági erők Marxék szerint elemi szükségszerűséggel m ű k ö d n e k , ellenállhatatlan h a t a l o m m a l megváltoztatják az osztály-viszonyokat s ezzel m i n d e n t : a jogot, erkölcsöt, a vallást, a művészetet. Az ö k o n ó m i á n a k adatott m i n
-den h a t a l o m a m e n n y b e n és a f ö l d ö n .
Engels elismeri ugyan egy a l k a l o m m a l , hogy ők a túlzó idealistákkal szemben kénytelenek voltak túlozni 51 s itt-ott találunk kifejezéseket a m a r x i z m u s forrásaiban, melyek a gazdasági szempont m i n d e n -h a t ó s á g á n a k álláspontját e l -h a g y j á k : á m v a n n a k vilá-gos helyek úgy Marx és Engels m u n k á i b a n ,2 melyek a p a n ö k o n o m i z m u s t teljes merevségében hirdetik s ily értelemben tanítják azt kezdettől fogva a marxista d o g m a t i k á n a k őrei és művelői.
A gazdasági erők — m o n d j á k az óhitűek — m a -napság a k o m m u n i z m u s felé h a j t j á k az emberiséget.
Gőzerővel dolgoznak a kapitalizmus m e g d ö n t é s é n . Elemi szükségszerűséggel végzik m u n k á j u k a t s n e m szorulnak a jogi, etikai, vallási, esztetikai sallangok segítségére. És hiábavaló m i n d e n szabódás. A gazda-sági h a t a l m a k k e r e s z t ü l h a j t j á k az ü z e m e k összpon-tosulását, tönkreteszik a kis és középiparosokat, egyre j o b b a n e l n y o m o r í t j á k a proletártömegeket, mig végre meghozzák a nagy összeomlást s azon a
«nagy napon» új erkölcstan, új vallás, ú j politika és új művészet születik m e g az ű j gazdasági viszonyok képére és hasonlatosságára.
Ezt az elméletet a m i szociáldemokratáink j o b b ügyhöz méltó b u z g a l o m m a l p l á n t á l t á k bele a m a g y a r m u n k á s s á g gondolatvilágába. Megszámlálhatatlan azon n é p i r a t k á k száma, melyek a történelmi materializ-must fejtegetik, népszerűsítik és terjesztik. A szociál-d e m o k r a t a újságok a történelmi anyagelvűség szem-p o n t j á b ó l b í r á l j á k az ország szem-politikai szem-p á r t j a i n a k el-j á r á s á t és a nemzet összes kulturtörekvéseit. A
«Szo-cializmus» c i m ű folyóirat hivatásszerűen á p o l j a a p a n ö k o n o m i z m u s elveit. Ismeretes, hogy a szociologia m á r régen elkészült a történelmi m a t e r i a l i z m u s n a k a kellő értékre való leszállításával, á m a m i m a r x i s -táink a szociologia e r e d m é n y e i r ő l n e m igen vesznek tudomást. A l e g ú j a b b a n közzétett óhitű m a r x i s t a iratokat,3 melyeknek célja az ortodox eszméknek terjesztése, oly bevezetésekkel látta el Szabó Ervin, a melyeken a m a i t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k n a k javító, helyreigazító m u n k á j a m e g sem látszik. Az igazhitű Marx-tan tehát vigan terjed országunkban.
A nemszociálista kritika azonnal észrevette és méltatta emez elméletnek jelentőségét, de rögtön r á m u t a t o t t a n n a k egyoldalúságára, túlzásaira és
téve-1 V. ö. Bernstein, i. m. 4. 1.
2 V. ő. az előbb jelzett klasszikus helyeket. Azonkívül Woltmann, i. m. 236. és köv. 1.
3 «Marx és Engels válogatott müvei», II. kötet ; fordí-tották Bäsch Imre, Czizmadia Sándor, Kiinti Zsigmond és Szabados Sándor. Szerkeszti Szabó Ervin. Budapest, 1909.
2. szánt.
R E L I G I O
91 déseire is. A szociológusok egész sorozata1 vette v é d e-lembe az eszmei kulturtényezőket és visszaszorította a kellő h a t á r o k közé a terpeszkedő ö k o n o m i z m u s t . Idővel a történelmi m a t e r i a l i z m u s n a k ujdonszerű és tetszetős gondolataitól megittasodott Marx-tanítványok is föleszméltek, a revizionizmus is fölszólalt vétó-jával, a n n á l is inkább, m e r t belátták, hogy a m e r e v
történelmi materializmus k á r o s befolyást gyakorolhat a párt egész cselekvőségére. Kerékkötőt, bilincset láttak b e n n e ; a történelmi anyagelvűség szelleme t. i.
azt követeli, hogy a dolgozó nép a v a k o n m ű k ö d ő gazdasági e r ő k r e bízza a m a g a sorsát, vagy esetleg ezen erők m u n k á j á n a k m e r ő siettetésére szorítkoz-zék. Ez a s z e m p o n t volt az, a mely a revizionista ellenbirálatot megindította.
Bernstein veszedelmes egyoldalúságot és túlzást lát a történelmi materializmusban.2 Ne legyünk — ú g y m o n d — vakok. A t e r m e l ő erők mellett észre kell v e n n i és méltányolni kell m i n d e n k o r n a k jogi, erkölcsi fogalmait, történeti, vallási hagyományait, a földrajzi viszonyok befolyását és m i n d e n e k e l ő t t az e m b e r n e k természetét, mely szellemi képességekkel is van fölruházva.3 Az ö k o n o m i a n e m magyaráz m i n d e n t és n e m is tesz m i n d e n t . A jövendő k o m -m u n i z -m u s csak úgy lesz lehetséges, h a az e -m b e r i természet a l a p o s a n m e g n e m e s b ü l . Ámde erre a célra nevelni kell az embereket. Ezt a pedagógiai m u n k á t a gazdasági erőkre bizni n e m lehet. Azt várni, hogy a gazdasági fölfordulás a jellemeket egy csapásra megváltoztassa, oktalan optimizmus. Az e m b e r i j e l -lemet m á s tényezők is alakítják. Az ö k o n ó m i a csak egy a sok közül. A történelem f o l y a m á n az anyagi és szellemi erőtényezőknek egész k o m p l e x u m a m ű k ö d i k és n e m k ö n n y ű eltalálni, hogy bizonyos k o r s z a k b a n melyik a döntő. A Marx-féle d o k t r i n é r erőszakoskodás-sal szemben bizonyos eklekticizmust kell alkalmazni.
Az ö k o n ó m i a i végzet — m o n d j a ezek a l a p j á n Bernstein — n e m u r a l k o d i k fölöttünk. Az eszme végre is legyűri az anyagot. A mint m e g i s m e r h e t j ü k és u r a l m u n k alá h a j t h a t j u k a természet törvényeit, ép úgy m e g i s m e r h e t j ü k a gazdasági erőket is és ú r r á lehetünk fölöttük. A t u d o m á n y erőt kölcsönöz az egyeseknek és egész népeknek, hogy m a g u k a t a ter-mészeti szükségszerűségek alól e m a n c i p á l j á k . És főleg a m a i t á r s a d a l o m gazdag olyan ideológiákban, melyek a gazdasági élettől függetlenek. A m a i t á r s a d a l o m -b a n -bő tere nyilik az etikai -befolyásoknak, a föl-világosításnak, a nevelésnek, mely a termelési szük-ségszerűségekkel szembehelyezkedik.
Bax azt tartja, hogy M a r x n a k elméletét
szinte-1 P. o. L. Stein, Die Soziale Frage im Lichte der Philo-sophie, 1897. ; R. Stammler, Wirtschaft u. Recht nach der materialistischen Geschichtsauffassung, 1896. ; Th. G. Masaryk, Die pliilos. Grundlagen des Marxismus, 1898. ; Jehlicska Ferenc dr., Társadalmi Kérdés és Etika, 1908.; Giesswein Sándornak több értekezése a «Katholikus Szemlé»-ben ; N. K.
Michajlowsky (orosz), Ob ekonomiceskom materializmje, Szentpétervár, 1909. 3 Bernstein, i. m. 7. 1. 3 U. o. 8. 1.
tikussá kell tenni. A történelem h a j t ó erői között — m o n d j a ez a revizionista szerző — helyet kell szorí-tani a spontán szellemi tényezőknek is. E célból a szűk anyagelvű kereteket szét kell feszíteni.1 J a u r è s szintén érzi a p a n ö k o n o m i z m u s tarthatatlanságát s azért a történelmi materializmust összeforrasztani igyekszik a történelmi idealizmussal. Azt h a n g o z -tatja, hogy e m e két álláspontot egy m a g a s a b b egy-ségben ki kell békíteni egymással.2 A gazdasági viszonyoknak szerepe kétségenfölül nagy, á m d e az emberi agynak eredeti, n e m - a n y a g i alaperői is v a n n a k , melyek a gazdasági életet befolyásolják.3 «Ezért — ú g y m o n d — n e m értek egyet Marx-szal a b b a n , hogy a vallási, politikai és erkölcsi fogalmak s e m m i egye-bek, m i n t a gazdasági e s e m é n y e k n e k visszatükröző-dései.»4 A t á r s a d a l o m fejlődésében n e m c s a k a t e r m e l ő erők m e c h a n i z m u s á t kell meglátni, h a n e m az e m b e r i -ségnek az igazság u t á n való ideális törekvését is. Az e m b e r e k t. i. évszázadok hosszú során át oly t á r s a d a l m i r e n d r e törekedtek, amely az e m b e r f o g a l m á nak, az igazságnak, az adott helyzetnél j o b b a n m e g -felelt. Főleg e n n e k a s p o n t á n e m b e r i tevékenységnek, az igazság és emberiség eszméje által vezérelt kitartó k ü z d e l e m n e k kell tulajdonítani, hogy a «rabszolgaság fölváltotta az emberevést, hogy a rabszolgaság helyébe a j o b b á g y i állapot lépett, hogy a jobbágyságot a b é r -m u n k a követte és hogy a b é r -m u n k á t a kollektivista és k o m m u n i s t a t á r s a d a l m i r e n d s z e r fogja kiszorítani».5
Az eddigiekből is kitűnik, hogy a revizionizmus Marxnak eredeti m e r e v t a n á n h a t a l m a s réseket ütött.
Az összes reformisták között a z o n b a n B a r a n o w s k y az, a ki a történelmi materializmust a legjobb és legtanulságosabb k r i t i k á n a k vetette alá. Az ő b í r á -latánál, mellyel m a j d n e m m i n d e n b e n egyetértünk, egy keveset meg kell á l l n u n k . B a r a n o w s k y szemére l o b b a n t j a Marxnak, Engelsnek és az ő igazhitű tanítványaiknak, hogy d u r v á n egyszerűsítenek. Az e m b e r i cselekvésnek t. i. igen sok, szövevényes indító oka van. A m o t í v u m o k n a k nagy s z á m á b ó l Marxék csak egyet r a g a d n a k ki, t. i. a gazdasági érdeket. Ezt is a közvetlen ö n f e n t a r t á s szűk értel-m é b e n veszik. E b b e n a lélektani elszegényedésben Marxék még az úgynevezett «Aufklaristák»-nál is tovább m e n n e k . Ezek t. i. a gyönyör u t á n való vágyban látták az e m b e r i cselekvésnek sarkantyúját, Marx még s z ű k e b b k ö r r e szorítja az e m b e r i a k a r a -tot. 0 a gyönyörnek csak egy n e m é t ismeri el, a közvetlen életfentartás gyönyörét. Az e m b e r n e k egyéb szükségleteit, h a j l a m a i t lebecsüli s történetileg döntő erőnek csak a létfentartás igyekezetét tartja.6
1 Bax, «Die Zeit», 1896. július 11. «Die materialistische Geschichtsauffassung c. cikk. ; aztán «Neue Zeit», 1896/7.
«Die Grenzen der materialistischen Geschichtsauffassung».
2 V. ö. «A társadalom fejlődésének törvényei», Jaurès és Lafargue vitája, ford. Holló Jenő. Budapest, 1907., 11. és köv. 11. 3 Holló, u. o. 16. 1. 4 U. o. & U. o. 17. 1.
6 Jugen Baranowsky, i. m. 40. 1.
Marx—Engels szerint az e m b e r n e k előbb ennie, innia, r u h á z k o d n i a kell s csak azután űzhet politikát, bölcselkedhetik, i m á d k o z h a t i k stb. Ezzel szemben B a r a n o w s k y így okoskodik. Igaz, hogy «pri-m u «pri-m vivere, dein philosophai!.» De ez a tény n e «pri-m magyarázza meg azt a viszonyt, mely a közvetlen anyagi élelmi szereknek termelése között egyrészt, az állam, művészet, vallás között másrészt fennáll.
A dolog n e m olyan egyszerű. A termelés csakugyan sok tekintetben föltétele a politikának, a bölcseletnek és a v a l l á s n a k ; ámde, m i n t látni fogjuk, sokszor a politika, az erkölcs, a vallás, a művészet alapja és h a j t ó ereje a termelésnek.1
Vegyük p. o. a r u h á z k o d á s n a k nagy, fontos ter-melő ágát. A r u h á z a t o t nélkülözhetetlen életszükség-letnek szoktuk tartani. Pedig a m o d e r n n é p i s m e r e t t a u képviselői, mint Lippert, Spencer, Ratzel, Gurewitsch érvényes a d a t o k k a l bizonyítják, hogy a r u h a kezdet-ben csak pipere, dísz volt és csak később vált élet-szükségletté. A természetember hiú ; érvényesülni, k i t ű n n i vágyik. E r r e való a pipere, a sallang. Félig meztelenül j á r , de a p i p e r é n e k n e m szabad hiányoznia.
A néger e m b e r a hidegben is r u h á z a t l a n u l j á r , disz-í libáját a z o n b a n sokszor tikkasztó hőségben is fel-veszi és parádézik benne. Nem a n n y i r a az élet-szükségletnek szolgál tehát a r u h a ezeknél a kezdet-leges embereknél, h a n e m i n k á b b az osztályfölény-nek, a megkülönböztetett t á r s a d a l m i helyzetnek fel-tüntetésére való. így foly be a tetszésvágy, a politikai és t á r s a d a l m i érvényesülés vágya a termelés eme fontos ágára m á r a kezdetleges n é p e k n é l is. A r u h á z -k o d á s r a a nevezett m o t í v u m m a l -k a p c s o l a t b a n so-kszor a vallási szempontok is m é r t é k a d ó k s m a n a p s á g is a női n e m n é l a tetszésvágy,'illetve a n e m i ösztön, mely sokszor emez mögött rejlik, k i s z á m í t h a t a t l a n m é r t é k b e n hat a ruhakészítés termelőágának föllendítésére. Mily fontos iparág a piperecikkek és a vászonnemiiek termelése ! Franciaország összes kiviteli cikkei között első helyen a selyem szerepel. A történelmi m a t e r i a -lizmus eszerint nagyon téved, m i k o r azt hiszi, hogy a gazdaság szuverén hajtóerő, mely m i n d e n t alakít, fejleszt, maga pedig idegen természetű befolyások-n a k alávetve befolyások-nibefolyások-ncsebefolyások-n. Jehlicska Ferebefolyások-nc dr.
"Egyházi B u d a p e s t . Harangkondulás vészfelhő jelentkezésére, viláe így lehet jellemezni azt a felszólalást, mely Kalocsa
' L érsekének ajkairól a főrendiház jan. 24-iki ülésében tiromt^a. ii a ngZ Ot t el. Ez a főpásztori felszólalás is az egyházi
világkrónika körébe tartozik és azért azt itt teljes szö-vegében közöljük, a mint szóról-szóra következik:
«Méltóságos Főrendek ! Állásomnak és törvény-hozói tisztemnek tartozó köteles nyíltsággal kényszerü-lök kijelenteni, hogy őszinte sajnálatomra nem vagyok azon szerencsés helyzetben, hogy a bemutatkozó új kormányt bizalommal üdvözölhessem. Sem mint
katho-1 U. o. 43.
likus, sem mint magyar ember nem fogadhatom bizalom-mal azt a kormányt, mely már összetételében is a ka-tholikus honpolgárokkal szemben oly bántó sérelmet és provokálást tanúsít, hogy méltán lehet attól tartani, hogy nem épen scrupulosus lelkiismereténél fogva a nemzet alkotmányos érzelmei és érdekei iránt sem fog több figyelmet és érzéket mutatni. (Úgy van!)
Habár nincs rá írott törvényünk, mégis 1867. óta úgy az ország közvéleménye, mint az összes eddigi kormányok — az egyházpolitikai harcok idején hiva-talban voltakat sem véve ki — magától értetődő do-lognak tartották, hogy a mindenkori kultuszminiszter más, mint katholikus vallású nem lehet. Ez a méltá-nyos gyakorlat, ez az igazságos közvélemény, azt hi-szem, nem annyira a katholikusok számbeli többségére, mint inkább azon főfontosságú körülményre támaszko-dott, hogy nálunk a kultuszminiszter egyszersmind a főkegyúrnak képviselője és megbízottja is s így a ka-tholikusok legvitálisabb vallási érdekeibe, legfontosabb egyházi belügyeibe állásánál fogva oly ingerenciát gya-korol, mely logikai szükségszerűséggel követeli, hogy az illető ezen érdekek és ügyek iránt kellő érzékkel és tájékozottsággal bírjon. És épen azért e körülmény a másvallásúaknak e téren való szereplését lia nem is jogi, de mindenesetre méltányossági és illendőségi szem-pontból egyenesen kizárja. (Ugy van!)
Nem enyhíti, sőt fokozza a sérelem súlyos voltál az a körülmény, hogy az új kultuszminiszter állítólag katholikusnak született és csak később tért át az uni-tárius vallásra ; mert ezen tén3'e egymagában is eléggé mutatja, mily kevésre becsüli a katholikus vallást és mennyire nem fekszik szivén a katholikus érdekek elő-mozdítása. A köztapasztalás szerint ugyanis a vallás-változtatók rendszerint nagyobb ellenszenvvel viseltet-nek az elhagyott katholikus vallás iránt, mint a szüle-tett más vallásúak. Legyen elég e tekintetben a szabad-kőmüvések példájára hivatkoznom, kik — ha formailag nem is, de tényleg szakítanak az egyházzal és azért általában elkeseredett ellenségei a katholikus vallásnak.
Ily körülmények között méltán lehet attól tartani, hogy az új kultuszminiszter úr alatt a katholikus ügyek és hithű katholikus férfiak elég mostoha elbánásban fog-nak részesülni.
Nem nyugtat meg engem azon körülmény sem, hogy az új kultuszminiszter úr liivataloskodása csak ideiglenesnek, rövid időre szólónak van kontemplálva és hogy ő tulajdonképen nem is kultuszminiszter, hanem csak a kultusztárca ideiglenes vezetésével meg-bízott igazságügyminiszter. Mert itt első sorban elvi kérdésről van szó. Egy más vallású egyénuek a kul-tusztárca teendőivel, h a b á r csak ideiglenes jellegű meg-bízatása által oly praecedens van alkotva, mely köny-nyen vezethet az eddigi méltányos gyakorlatnak, vala-mint általában a katholikus érzelmek és érdekeknek további megsértésére, sőt teljes figyelmen kívül hagyá-sara is. Egyébként, hogy az új kultuszminiszter úrnak ideiglenes jellegű hivatalviselése gyakorlati szempont-ból sem Ígérkezik oly ártalmatlannak, mint a hogy ezt talán gondolni lehetne, az eléggé kitűnik a lapoknak azon szenzációs híradásából, hogy az új kultuszminisz-ter úr átmeneti hivataloskodásának rövid idejét is a minisztérium kebelében egy a katholikusokat mélyen
2. szánt.
R E L I G I O
93 sértő és felháborító intézkedés keresztülvitelévelszán-dékozik emlékezetessé tenni.
Nem tehetek róla, méltóságos főrendek, de nem fojthatom el azon már fentebb kifejezett aggodalma-mat, hogy azon kormány, mely ily könnyen bánik el az ország többségét képező honpolgárok vallási érde-keivel és méltányos kívánalmaival, az a nemzet alkot-mányos érzelmeit és érdekeit sem fogja nagyon komo-lyan venni. És épen azért, midőn a katliolikusokon elkövetett sérelem ellen ünnepélyesen tiltakozom, kény-telen vagyok egyszersmind az új kormány iránti bizal-matlanságomnak is nyilt kifejezést adni.»
Mit m o n d j u n k a kalocsai érsek úr felszólalásához ? Nem mondhatunk, mert az annyira tökéletes, csak járulékképen két dolgot. Első az, hogy a katholikus egyház védelme semmiféle politikai változástól nem korlátozható kötelesség. Második az, hogy legalább is érthetetlen dolog, hogy apostoli királyság területén ez a sérelem, a melyet Kalocsa érseke felpanaszolt, előfordulhatott.
¥
R e i m s . Luçon bibornok, reimsi érsek, megjelenése és nyilatkozata a törvényszék előtt — abban a kártérí-tési polgári perben, melyet ellene Marne département ál-lami tanítói azon a cimen, mert ő is aláírta azt a főpásztori körlevelet, a melyet az állami tanítók ma-gukra sérelmesnek és károsnak tekintenek, a nevezetes megnyilatkozások sorában fog szerepelni Franciaország és az egyház történetében. Szórói-szóra közöljük ezt a nyilatkozatot is, a mint következik:
«Midőn az iskolai tankönyvekről szóló főpásztori levél miatt törvény elé idéztettem, első kérdésem ma-gamhoz az volt, megjelenjek-e vagy nem. Lelki hiva-talomnak egy tényéről van szó. Mióta Urunk Jézus Krisztus a két hatalmat elkiilönözte, ebben az ügyben itt Istenen kívül csak az egyház fejétől függök. Hogy azonban ki ne vonjam magam oly cselekedetem követ-kezményei alól, a melyért minden tekintetben helyt állni kész vagyok, azután hogy megmutassam, meny-nyire készek a püspökök kötelességök teljesítéseért, különösen pedig a hit és a valódi jog szent ügyéért mindent elszenvedni, megjelentem ime a bíróság előtt.
Ez azonban a lelki fegyelem alól való különös kivétel alapján történt. Elismerem, hogy a perbe fogott ok-mányt aláírtam, székesegyházamban felolvastattam és annak kihirdetését egyházmegyém minden temploma számára kötelezővé tettem. Reám tartozik most, hogy minden tévedést eloszlassak, a tényeket megállapítsam és az idevágó elvekre rámutassak.
A püspökök levelét nem politikai tekintetek sugall-ták, célja nem az, hogy valamely pártnak tegyen szol-gálatot. Más célra nem irányul, mint csupán arra, hogy a szülők meglássák a veszedelmet, melyben a gyermekek hite és erkölcsei bizonyos tankönyvek és élőszóval adott tanítás, mondhatni az egész tanítási módszer útján forognak. A mi panaszunk, hogy az állami iskola nálunk az elkereszténytelenítés eszköze, nem támadás a törvény vagy országunk kormányformája ellen.
Egy másik tévedés. Azt mondják, hogy mi a vi-lági tanítóknak ellenségei vagyunk. Vivi-lági tanítók réges-régóta voltak s köztük és plébánosok között a legszí-vélyesebb viszony állt fenn. Mi nem váltunk a világi
tanítóság ellenségévé, mi egyáltalában soha senkinek ellenségévé nem leszünk. Azonban az istentagadó, isten-ellenes tanításnak kénytelenek vagyunk a leghatározot-tabban útját állani. Midőn az ily iskolákat kifogásoljuk és megrójuk, az államnak ép úgy szolgálatot teszünk, mint az egyháznak, Franciaországnak ép úgy, mint a keresztény családnak.
A püspökök levele, mely a francia püspöki karnak kizárólagosan saját müve, nem tett egyebet, mint meg-állapított egy évek óla fennálló és ismert tényt, a mely napról-napra sűrűbb általánosságra tesz szert, t. i. hogy a tanítóság az állami iskolákban oly könyveket és el-járási módokat használ, melyek az erkölcsökre vesze-delmet hoznak.
Hogyha a dolgok folyását figyelemmel kísérjük, lehetetlen észre nem vennünk, hogyan helyez némely iskola, sok iskola tant és tant, morált és morált, tör-ténelmet és törtör-ténelmet egymással szembe, úgy őszintén és becsületesen gondolkozó embernek lehetetlen kétel-kednie a fölött, hogy itt az ország elkeresztényteleníté-sének a m u n k á j a folyik. Nekünk püspököknek Istentől kirótt kötelességünk, hogy híveinknek a hit igazságait s az erkölcs törvényeit hirdessük, még pedig úgy, hogy őket a veszedelmek ellen felvértezzük. Ámde ezt nem telje-síthetnék, ha nem volna szabad beszélnünk. Mi kényte-lenek vagyunk a gyermekeket fenyegető veszedelmekre rámutatni, kik magukat védeni nem képesek. Vájjon méltó utódai lennék-e azoknak a püspököknek, kik Franciaországot nagyra nevelték, hogyha némán szem-lélnők az ő művük lerombolását minden erőnk latba-vetésének elmulasztásával azok ellen, kik azzal dicsek-szenek, hogy ezt az örökséget tönkre tenni a k a r j á k ?
Mi tehát püspöki hivatalunk kötelességét teljesítet-tük csupán. De mi ezzel egyúttal jogot is gyakoroltunk.
Mi ezt a jogot nem emberektől kaptuk, hanem Jézus Krisztustól, a mi Istenünktől, a ki bennünket azzal a küldetéssel bizott meg, hogy minden népet tanítsunk.
Ezt a jogot tőlünk senki el nem veheti. Semmiféle emberi tekintet nem akadályozhat meg minket abban, hogy ezt a kötelességet teljesítsük. A panaszos tanító-ság a vita tárgyát az elvek magaslatáról a magánérde-kek kérdéseinek sorába szállította le. Azonban e mögött a hasznossági követelések mögött olt rejlik, akár be-vallják, akár nem, az a vágy, hogy a mi püspöki tanító tekintélyünkön üssenek csorbát.
Én, biró uraim, a kérdést megillető helyére állítot-tam vissza. Aggódás nélkül várom Ítéletüket, mert meg vagyok győződve, hogy a bíróság a mi szabadságunkat, vagyis jogunkat arra, hogy a megtámadott hitet meg-védelmezzük, el fogja ismerni. Franciaország ezt a jogszolgáltatást szentesíteni fogja ; mert
Franciaország-nak sokkal magasabb a lelkülete, hogysem fel nem fogná és el nem ismerné, hogy mi itt a lelkiismeret védői és a szabadságok legszentebbjének oltalmazói vagyunk, képviselői két oly erőnek, a melyeket soha a földnek semmiféle hatalma sem semmisíthet meg.»* —y—la.
* íme, hova került az egyház Franciaországban. Törvényszék elé került, hogy szabad-e neki mukkannia. Nálunk is előbb-utóbb oda fog kerülni, ha az apostoli királyi hatalom oly könnyen és gondtalanul ráereszti a szabadkőművességet és az egyház többi ellenségeit az egyházra, mint a mult század 90-es* éveinek elején tette ; no meg természetesen akkor, hogyha mi katholikusok fejünkre engedjük nőni a szabadkőműves uralmat.
D i e G o t t h e i t Christi. Konferenzen, gehalten in der Hof- u n d Domkirehe zu Graz von P. Reginald M.
Sehultes, O. Pr. (Graz, 1310. Verlag Ulr. Mosers' Buch-handlung (I. Meyerhoff.) K 1.60.
A fiatal, tudós d o m i n i k á n u s n a k m á r h á r o m éven keresztül tartott s mindannyiszor nyomtatásban meg-jelent konferenciái a legjobb cáfolata amaz idegenke-désnek, a mellyel bizonyos körök az ilyen irányú szónok-latokat és műveket fogadni szokták. Előkelő közönséget láttunk szószéke körül, a mely a vallási épülés melleit azon vádak és t á m a d á s o k megfelelő cáfolatát is akarta hallani, a melyektől csakúgy hemzsegnek a közkézen forgó újságok és könyvek. Hogy pedig e beszédek utó-lagos kiadása nem fölösleges dolog és hogy az ilyen irányú, m a j d n e m meddőnek m o n d h a t ó irodalom meg-termékenyítésére irányuló törekvés nem hálátlan fela-dat, bizonyítja a tetszés, a mellyel előbbi konferenciáit
A fiatal, tudós d o m i n i k á n u s n a k m á r h á r o m éven keresztül tartott s mindannyiszor nyomtatásban meg-jelent konferenciái a legjobb cáfolata amaz idegenke-désnek, a mellyel bizonyos körök az ilyen irányú szónok-latokat és műveket fogadni szokták. Előkelő közönséget láttunk szószéke körül, a mely a vallási épülés melleit azon vádak és t á m a d á s o k megfelelő cáfolatát is akarta hallani, a melyektől csakúgy hemzsegnek a közkézen forgó újságok és könyvek. Hogy pedig e beszédek utó-lagos kiadása nem fölösleges dolog és hogy az ilyen irányú, m a j d n e m meddőnek m o n d h a t ó irodalom meg-termékenyítésére irányuló törekvés nem hálátlan fela-dat, bizonyítja a tetszés, a mellyel előbbi konferenciáit