Midőn L a n d e r e r pesti k ö n y v n y o m t a t ó a k o r m á n y t ó l engedélyt n y e r egy politikai újság k i a d á -sára, i n d u l meg 1841-ben a «Pesti Hírlap» az ellen-zék vezérének, Kossuth L a j o s n a k szerkesztésével.
« Ü n n e p n e k tartá a nemzet azon napokat, m i k o r a
«Pesti Hirlap»-ot olvashatá,» m o n d j a a nagy i d ő k krónikása. . . . De a n e m z e t n e k csak azon részére v o n a t k o z n a k a k r ó n i k á s ezen szavai, kik az ellenzék zászlói alatt küzdenek, míg Széchenyi conservativjei megijedtek az újság izgató m o d o r á t ó l s a «Kelet Népe» érveivel hűtögették a «Pesti Hirlap» cikkeinek tüzét.
Úgy látszik, T á r k á n y i Béla is testestől-lelkestől conservativ volt. — Valósággal u j j o n g Széchenyi egri látogatásakor s védelmezi a rossz szájuak ellen.
«Beszélik — írja — hogy megnézte a nagy t e m p l o m o t s b e n n a t e m p l o m b a n keresztet vetett m a g á r a s térdet hajtott s m i n t m a g a m is hallottam a meg-jegyzést, hogy azt talán politikából t e t t e . . . Hát a
nagy e m b e r vallási meggyőződését sem jelentheti ki, hogy n e gyanusíttassék ! ?»
S m i d ő n a «Pesti Hírlap» egyes cikkeit elitéli, n e m számol azzal, hogy Kossuth c s u p á n a vezércikket í r j a ú j s á g j á b a — a többiről a m u n k a t á r s a k gondosk o d t a gondosk : e l m o n d j a a gondoskegyetlen gondoskritigondoskát titgondoskai m e g -h i t t j é n e k : N a p l ó j á n a k . Kritikája éle Kossut-h ellen van irányulva.
Április 9, 1X12.
Miért m á r régen bosszankodom, m a ismét igen nagy m é r t é k b e n felingerelt s ez a «Pesti Hirlap»
p á r t o s cudarsága, melynek szerkesztője b á n n i l y silány, h a t á r o z a t l a n adatot közölhet a katholikus religió, egyház vagy papság ellen, mellőzve sok
érté-kesebbeket a leghívebbek közül. A m a i s z á m b a n is h á r o m ily adat van. í m e a kimélet és pártatlanság kikürtölt h ő s e ; de hisz' Kossuth Ú r ! a katholikus egyház n e m egy h í r l a p k i a d ó i hivatal, sokkal k ü l ö n b e m b e r e k n e k törtek m á r fogaik Péter s z i k l á j á n ! Már micsoda rossz van abban, hogy a p á p a Spanyolországért b ú c s ú t h i r d e t e t t ? Kell-e ennél j o b b szándék, m i n t az eltért üdvéért k ö n y ö r ö g n i ?
De ezen fogasok n e m igen szeretnek a k a t h o -likus d o g m á k b a , h i e r a r c h i á b a m é l y e b b e n pillantani ! Kossuth m á s részről is pártos. É r t e m a k o r m á n y részéről, m e r t míg egy kálvinista p a p n a k levelét egész t e r j e d e l m é b e n közli, a király leiratának Pest megyéhez n e m j u t o t t hely a két ívnyi Pesti Hírlapban.
Junius í.
Ismét a «Pesti Hirlap» kányáskodása. A m a i s z á m b a n két helyen is m e g b á n t j a a katholicizmust.
Egyike a schweizi k a n t o n o k h o z küldött brévének gúnyos kajtatása, másik egy bajorországi megtérítési adat. Elég szomorú, h a igaz, ezrek közül egy ! A «Re-ligio és Nevelés» sem a k a r adós m a r a d n i s ugyan-csak gyűjti a protestáns tiirelmetlenségi adatokat.
No de a későbbi esztendők f o l y a m á n az ő véle-m é n y e is véle-megváltozik Kossuth szevéle-mélyéről.
Bizonyság erre későbbi nj'ilatkozatai Kossuthról, ki méltó versenytársa volt a legnagyobb m a g y a r nak, gróf Széchenyi I s t v á n n a k — kit tettekben u g y a n -csak fölülmúlt az elárvult haza k o r m á n y z á s a k o r a veszedelmek nehéz n a p j a i b a n . Benkóczy Emil.
.Levél a szerkesztőhöz.
(Kapcsolatban főt. Máthé József minapi levelével.) Nagyságos Szerkesztő Ú r ! Izaiás próféta, j ö v e n -döléseinek 42. fejezetében, a hol, m i n t T á r k á n y i a fejezet címében m o n d j a , «Szabadító s a nép szaba-dítása igértetik», az Úr Jézus Krisztusról, a nagy isteni n é p - és emberszabadítóról, azt hirdette előre, hogy O, a Megváltó és Szabadító, «a repedezett n á d a t ( a r u n d i n e m quassatam) n e m töri össze, és a füstölgő mécsbelet n e m oltja ki». E b b ő l m i n d e n k i előtt vilá-gos lehet az, hogy a ki Magyarország királyának öt év előtt azt sugallta, hogy Magyarország és a m a g y a r nemzet felett, — a mely m i n d a k e t t ő kiál-tóan hasonlatos a viharoktól megtépett nádashoz, — a «végtelen n y o m o r és szenvedés», szóval az enyé-szet h a t a l m a uralkodjék, bizony, n e m az Izaiástól leírt békés, szelid, mentő, éltető fensőbb szellemtől, h a n e m valami olyasféle szellemtől volt áthatva, a kit a Krisztus U r u n k szelidségéből és e m b e r s z e r e -tetéből élő nagy, világtökéletesítő kereszténység k ö r é b e n , bizony, hirből volna csak szabad ismerni, n e m pedig befolyásának m á r m a j d n e m k o r l á t l a n n á vált u r a l m á b ó l .
A királyi trón mellől elhangzott baljóslatú igék-kel s z e m b e n egyenesen Istentől sugallt g o n d o l a t n a k kell t e k i n t e n ü n k azt az ötletet, mely Székesfejérvár
2. szánt.
R E L I G I O
79 lánglelkű p ü s p ö k é n e k apostoli szivéből — sok m á sistenies ötlet s o r á b a n — azzal a kész tervvel fakadt — a szerkesztő úr multévi szeptemberi ismeretes cikksorozatában «nemzeti m u n k a p r o g r a m m -nak» nevezte — a mely szerint Magyarországot, a m a g y a r nemzetet s ennek élén az ország vezetésére hivatott intelligenciát «a népből való intelligens férfinemzedék fölnevelése által» kell fölfrissíteni s ú j a b b ezerév k ü z d e l m e i n e k viharaival való m e g -birkózásra képes nagy erőre felizmosítani.
Székesfejérvár p ü s p ö k e , kit n e k e m itt most csak így, m i n d e n o r n a n s epitheton nélkül legyen szabad tovább emlegetnem, sajátságos, az országban p á r a t l a n hely szellemi légkörében él. Lábai szent István szent testének porával termékenyített talajon j á r n a k s szivének vére é j j e l - n a p p a l a csodatevő szent király lehelletétől élenyesített levegővel táplálkozik. Nem csoda tehát, ha a szent István alapította viharvert ország és nemzet talpraállítása m i k é n t j é n e k a g o n -dolata n e m másutt, h a n e m épen Székesfejérvár p ü s p ö k é n e k a j k á n jelent meg, a hova az ország k ü l ö n b e n is lelkes figyelemmel szokott tekinteni.
A szerkesztő ú r a jó, a nagy, a nehéz ügyek lelkes felkarolásával szerzett elévülhetetlen érde-meit egyikével a legszebbeknek gazdagította akkor, m i d ő n szent István szent v á r o s á n a k p ü s p ö k e mellé oda állott h i r d e t n i : emberek, keresztények, katholi-kusok, kiknek van lelketek az ország és a nemzet jövőjével törődeni, ide figyeljetek, ide hallgassatok, m e r t itt van az embereket és népeket éltető és naggyá növelő Jézus szelleme, a mely «a repedezett n á d a t n e m töri össze s a füstölgő mécsbelet n e m oltja ki», h a n e m mit t e s z ? halljátok c s a k ! «Igaz-ságban szolgáltat ítéletet» : n e m m o n d ki szívtelenül, részvét nélkül, lenéző kárhoztatást — te «romlott intelligencia», és te «gyenge, tehetetlen nép» el veletek a pusztulás és enyészet ö l é b e ; h a n e m a füs-tölgő mécsesbélből (a m a g y a r intelligenciából) eltá-volítja azt, a mi csak fojtó füstöt csinál és beleoltja a mécsbélbe azt, a mi az Istenből f a k a d ó életerő világító és hevítő tüzét éleszteni és nagyra növelni képes.
Nagy lelki ö r ö m m e l olvastam a «Religio» utóbbi (jan. 16-iki) s z á m á b a n főt. Máthé József felszóla-lását «Prohászka Ottokár nemzeti m u n k a p r o g r a m m j a » alapján, «szent Pál apostol égi védnökség alatt»
társulat alapítása és szervezése iránt, h á r m a s céllal : 1-ször hogy legyen országos társulat, mely a nép köréből segítsen tehetséges j ó i n d u l a t u i f j a k a t az intelligenciába vezető utat végig iskolázni ; 2-szor terjessze a Szent-István-Társulatot ; 3-szor segítse az Orsz. Pázmány-Egyesiiletet «írók, tudósok, művészek kiképeztetésé»-ben.
Ments Isten, hogy a k á r a Sz. I. T., a k á r az 0 . P. E. illetékes véleménye elé a k a r j a k vágni; de én azt gondolom, hogy a Máthé úr, kedves oltár-testvérünk részéről szem előtt tartott
Szent-Pál-Tár-sulatnak az első cél m a g á b a n véve is elég nagy feladat volna. L á m Németországban u g y a n e r r e az egy célra alakult az országos «Albertus Magnus Verein» s az így, erre az egy, de nagy célra szerve-zetten is c s a k h a m a r erőre kapott. Ha jól emlékszem, Hertling b á r ó m ü n c h e n i egyetemi tanár, birodalmi képviselő, Görres-társulati és b i r o d a l m i c e n t r u m párti elnök az A. M. V.-nek is az elnöke. A Sz. I. T. és az 0 . P. E., igénytelen véleményem szerint, úgy a hogy jelenleg szervezve v a n n a k , elégségesek m a g u k -n a k céljuk elérésére, illetve e cél elérésé-nek fejlesz-tésére.
H a n e m Szent-Pál-Társulatra,1 azzal az egyedüli céllal, hogy az gondoskodjék a nép köréből m e n n é l több tehetségez i f j ú n a k az intelligencia k ö r é b e való fölemelkedéséről, ilyen társulatra, m o n d o m , hogy szükségünk, kiáltó szükségünk van, azt, úgy hiszem, senki sem fogja kétségbe vonni.
T e h á t csak rajta, r a j t a a megalapítással és szer-vezéssel !
Azt vettem ki Máthé úr leveléből, hogy Mailáth Gusztáv Károly gróf erdélyi püspök ú r «jóságával és buzdításával» pártfogolja az eszmét, a célt és az eszközöket.
Nos, az olyan ügy — jelenleg a nép arravaló fiainak az értelmesség felsőbb k ö r é b e való számosabb kiemelése, — melyet Székesfejérvár p ü s p ö k é n e k kez-deményezésére az erdélyi püspök és a «Religio»
szerkesztője együttesen a k a r n a k , e b b e n az együttes h á r o m a k a r á s b a n b í r j a sikerének kétségtelen bizto-sítékát. Mikor egy-egy ilyen a k a r a t m a g a is országot képes mozgásba hozni : m i r e lesz képes h á r o m2 ilyen akarat, ha ö s s z e f o g n a k ? !
Tehát ismét csak a m m o n d ó vagyok most, hogy rajta, r a j t a ! A terv, a p r o g r a m m megvalósításába kell h a l a d é k t a l a n u l belefogni.
Legyen szabad n e k e m a b b ó l az időből, m i k o r a «Religio» szerkesztője voltam, valamit itt most emlé-kezetbe visszaidézni.
Ha jól emlékszem, a k k o r történt az, a m i r e hivatkozni lesz szerencsém, m i k o r az öreg Tisza-korszak idejében Magyarország keresztény létalapjai ellen, az ú. n. «zsidó-keresztény összeházasodás»
szabadságának törvényesítése a l a k j á b a n , az első nagyobb t á m a d á s visszaverése volt n a p i r e n d e n .
E m l é k e z z ü n k csak vissza, mi történt a k k o r ? A képviselőház belement az ország keresztény l é t a l a p j a i n a k a f e l f o r g a t á s á b a : a zsidó-keresztény
«párosodás» törvényjavaslatát — bocsánat a kifejezésért, a k k o r ez a dolog így forgott közszájon — a k é p -viselőház, a m a g y a r intelligencia első f ó r u m a ,
elfo-1 Mikor ezt a levelet irom, szent Péter római székének emléknapját ünnepeljük. Kívánatosnak tartom, hogy a ter-vezett új társulatot szent Péter és Pál együttes patrociniuma alá helyezzük.
3 Illetőleg az első kettő, a h a r m a d i k : én, csak
Író-deákjuk leszek. Szerk.
gadta és csak a főrendiház utasította el magától.
S v á j j o n hogyan tette ezt a f ő r e n d i h á z ? K ö n n y e n ? Nem. Nagy, m a j d n e m kétséges sikerű küzdelemmel.
Az a k ö r ü l m é n y , hogy a keresztény intelligen-ciának n á l u n k ez az elemi feladata oly nehezen nyert megoldást és csak a f ő r e n d i h á z b a n tudott megfelelő h a n g u l a t o t kelteni, a képviselőházban ellenben az elkereszténytelenedés kész diadalt aratott, b e n n e m azt a meggyőződést érlelte meg m á r akkor, hogy itt gyökerén kell megfogni a dolgot, vagyis hogy Magyar-országot gyökerestől, a néptől kezdődőleg kell ú j életre serkenteni és vezetni. Ennélfogva én, itt a «Re-ligio»-ban és h a jól emlékszem k ü l ö n r ö p i r a t b a n is két dolgot tűztem ki tárgyul, a v a l a m i b e n való meg-á l l a p o d meg-á s céljmeg-ából, a közgondolkodmeg-ás elé.
Első tárgy volt az, hogy v a l a m i n t fát gyökér nélkül, úgy intelligenciát a n é p b ő l való erőmerítés nélkül fejleszteni n e m l e h e t v é n ; m i u t á n a n é p lelki emelkedésének és kiművelődésének a kulcsa m i n -denütt, v á r o s b a n épen úgy m i n t faluhelyen, a lelki-pásztorok kezébe van letéve: azt m o n d t a m m á r akkor, hogy m i n d e n p l é b á n o s és segédje sok m i n d e n m á s lelkipásztori gond mellett most elsősorban azon t ö r j e az eszét, m i k é p lehessen a nép köréből m e n n é l több tehetséges j ó i f j ú t a keresztény m a g y a r intelli-gencia körébe fölsegíteni.
Nem titok, k ö z t u d o m á s ú dolog, hogy a nép köréből való p a p i újoncozás ügye a lelkipásztorok és az ő segédjeik kezébe van első s o r b a n letéve. De most n e m csupán a p a p s á g n a k ú j erőkkel való el-látásáról van szó, h a n e m főleg a világi katholikusok körében az intelligens vezető elem s z á m b a n és erő-ben való nagyranövelése került előtérbe.1 Itt, ez utóbbi dologban sem lehet az újjáalkotás k i i n d u l á s á r a nézve m á s pontot kitűzni, mint a n é p lelkipásztorainak a lelkiismeretét. Azért m o n d t a m m á r akkor, hogy a n é p pasztorációja, lelkipásztori gondozása az az archimedesi pont, a melyről az intelligencia elkeresz-ténylelenedését l e g h a t h a t ó s a b b a n lehet a keresztény életben való előrehaladás ú t j á r a visszaterelni.
Második tárgy, mit m á r akkor, több m i n t negyed-század előtt a közgondolkodás elé közmegállapodás céljából kitűztem, az volt, hogy n é p ü n k e t alkalmassá kell tenni arra, hogy belőle intelligens elemeket nevelhessünk. E r r e a célra azt h o z t a m javaslatba akkor, hogy m i n d e n a n y a - és fiók-hitközségben a t e m p l o m és vallásos iskola mellett a keresztény m ű -veltség m e g m e n t é s e és fejlesztése végett harmadik tényező, k a t h o l i k u s egyesületi intézmények és társulati ház lépjenek, összekötő kapcsokul, életbe. A m e n n y e i S z e n t h á r o m s á g n a k legyen itt a földön köztünk h á r o m egységes szent képleges másolata. «Triplex f u n i c u l u s difficile r u m p i t u r » . Ilyen h á r m a s isteni kapcsolatán
1 A zsidóságnak az értelmi pályákra való őzönlése leg-ú j a b b időben már-már ijesztő arányokat kezd ölteni s ha egyéb nem, m á r ez a körülmény kell hogy akcióra serkentse minden épkézláb emberét a kereszténységnek.
a lelkeknek még a pokol k a p u i sem vehetnek diadalt, e m b e r i számítások és agyarkodások pedig í e n -desen megszégyenülnek.
A nép t á r s a d a l m i elhagyatottságából való k i e m e -lése, főleg a Kath. Népszövetség országos szerve-zése útján, m á r szerencsésen sikerrel megindult.1 Hátra van a nép lelkipásztorainál a n n a k a t u d a t n a k teljes világosságba helyezése, hogy Magyarországnak, a m a g y a r keresztény intelligenciának a n é p létegei-ből való megizmosítása első s o r b a n az ő lelkiisme-retök éberségétől, életrevalóságától és erélyességétől van függővé téve, szóval hogy az itt most letárgyalt ügy tekintetében azon fordul m e g m i n d e n .
Székesfejérvár p ü s p ö k é n e k s az ő segítségére sietett erdélyi p ü s p ö k n e k és a «Religio» f á r a d h a t a t l a n szerkesztőjének ezt az archimedesi pontot, a nép lelkipásztorainak a lelkiismeretét, a j á n l o m a Szent-Pál vagy Szent Péter és P á l - T á r s u l a t á n a k nyélbeüté-sénél mélységes mély tisztelettel kegyes figyelmökbe.2
Breznay Béla dr.
1 Különös dolog, valami nagy bajnak a jele, hogy némely politikai megyében, a hol pedig a magyar katholikusság tömegesen lakik, a Kath. Népszövetséget talán még hirből sem ismeri a nép.
2 Konkrétebb javaslattételre és «a tett halála az okoskodás lévén», a cselekvés megkezdésére volna már szükség. Hogy tavalyi fejtegetésemre reflektáljak, vájjon alakult-e már
valahol e célra pl. gimnáziumi bizottság? Szerk.
B. B i h a r . F. V. ú r l a k á s a : Magyar Nemzeti Muzeum.
B. S z a m o s u j v á r . Kérdésére világos feleletet talál Egger Dogm. Spec. 1902. 758—60. lapon. Ne keressen rá analógiát a természetben és fölvilágositást a fizikusnál, hiszen az Eucha-ristiára nézve a természetfölötti rend törvényei az irányadók és nem a természetiek, est enim cumulus miraculorum. Ön ott téved, hogy föl akarja fogni a hittitkot, pedig annak a termé-szete a fölfoghatatlanság. Egger is csak a tényállást írja körül, azt, hogy minek kell az E.-ban történnie. Azért uta-lom épen hozzá, mivel előadása világos, érthető.
K. S z i l á g y s o m l y ó . Méltánylom sorait, de mi haszna.
Ha, mint a közmondás tartja : a koldus odaadja tarisznyáját, akkor mije lesz neki? Lehet-e így segíteni? Ugye n e m ?
TARTALOM. Volt-e az embernek őse az állat-világban? Tichy Sándortól. — VIII. Bonifác és III. Endre.
IV. (Vége.) Pap Józseftől. — A szentáldozás jellemképző ereje V. (Vége.) Rómaitól. — Emlékezés. II. (Vége.) Had-zsega Gyula dr.-tól. — Szent István és az igazságtalan udvarbiró. Timár Kálmántól. — Egyházi világkrónika.
—y—/a-tól. — Irodalom. Haugh : Fiamnak. T-n-től. — Molnár-Reviczky : Imák és intelmek a kath. hadfiak szá-mára. K. L.-től. — Tárkányi Kossuth «Pesti Hírlap »-járói.
Benkóczy Emiltől. — Levél a szerkesztőhöz. (Kapcsolatban Máthé József minapi levelével.) Breznay Béla dr.-tól. — Telefon.
Laptulajdonos és kiadó :
D Ü D E K J Á N O S dr. egyetemi ny. r. tanár.
Stephaneum nyomda r. t. Budapest, VIII., Szentkirályi-utca 28.
LXIX. évfolyam.
85. s z á m .1910. február 13.
R E L I G I O
S?
T U D O M Á N Y O S , T Á R S A D A L M I É S I R O D A L M I K A T H O L I K U S F O L Y Ó I K A T S i l ï Â
Megjelenik - július és augusztus hónapot kivéve - minden vasárnapon.
ELOFIZETESI ARA
Egész évre...
Félévre
F E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő
k 12- D U D E K J Á N O S dr.
" 6- E G Y E T E M I T A N A «
SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL
Budapest, IX. ker., F e r e n c - k ö r ú t 27.