katholikusok-N a p - n a p mellett hozza a sajtó a hírt, hogy a népszövetséget itt is, ott is megalakították. Szervez-k e d n e Szervez-k m i n d e n ü t t , a n é p szellemi és anyagi felSzervez-karo- felkaro-lására egyesülni a k a r n a k azok, a kiket a n e m e s cél lelkesítő ereje ihletett.
A polgári és t á r s a d a l m i helyzetben mi katholi-kusok n e m foglaljuk el azt a helyet, a mely minket, mint ez országnak többségét, megillet. Sok t e k i n -tetben e l m a r a d t u n k és ez e l m a r a d á s b ó l eredő h i b á k a t a k a r j a j ó v á t e n n i a népszövetség.
A t á r s a d a l o m különböző osztályait úgy szellemi, m i n t anyagi téx-en egy új mozgalom h a t j a át, melyet a XX. század e m b e r é n e k lelkéből n e m v o n h a t u n k ki.
A nivellálás nagy m u n k á j á t végzik a századok, mely m u n k a k ö r n e k irányt szabni n e m c s a k az e m b e r alanyi jóléte miatt szükséges, de m e l y n e k vezetése a l a p j a i b a n érinti m a g á t az egyházat is. Ezen helyes vezetést szolgálja a népszövetség.
H a z á n k a t j o g á l l a m n a k nevezzük és büszkék vagyunk ezen jelzőre. Jogállam vagyunk, m e r t intéz-m é n y e i n k e t a törvény keretébe o s z t j u k ; de j o g á l l a intéz-m vagyunk azért is, m e r t t ö r v é n y t á r u n k m a a különféle rendelkezésekben oly gazdag, hogy e m b e r legyen, a ki a b b a n el t u d igazodni. Pedig az egyszerű e m b e r -n e k is eze-n törvé-nyek kereté-n belül kell él-nie. El kell igazodnia a sok p a r a g r a f u s között, m e r t azt kí-v á n j a a j o g á l l a m méltósága. Pedig az egyszerű e m b e r m a g a n e m t a n u l h a t j a m e g e sok szabályt, ezen szám-talan törvénynek rendelkezéseit, m e r t arra
egy-1 Bernstein, i. m. 184. 1.
szerűen se ideje, se képzettsége, se alkalma. Sokszor képessége sincsen hozzá.
Ezen a b a j o n is segít a népszövetség, mely általjárja az e m b e r m i n d e n fázisát, hogy segítsen r a j t a és segítse m e g őt.
N e m csoda, h a annyi lelkesedéssel olvassuk a népszövetség terjedéséről szóló hireket.
És különös, a görögkatholikusok között alig a k a d egy-két ember, a ki t ö r ő d n é k ez üggyel, a kinek figyelme erre is kiterjedne. A máriapócsi szervezkedést részletesen kellett megírni, m e r t való-b a n fehér holló. Itt-ott a k a d még egy-két lelkes vezető, a ki a mi n é p ü n k k ö r é b e n is fölébredt m á r , de a nag}' tömeg még m i n d i g érzéketlen ez üggyel szemben.
A papság volna a r r a hivatva, hogy ennek lökést a d j o n és indítsa m e g a népszövetségi szervezkedést.
De a papság n e m tesz semmit e téren. Pedig hát m ű v e l t papságunk volna, melynek van t u d o m á s a n e m c s a k a rábízott n é p n e k anyagi, szellemi, társa-dalmi, közgazdasági helyzetéről, de a mely világosan látja is a b a j t és mégsem segít azon. Ismerniök kell az orvosságot is, mégsem t ö r ő d n e k a nagy beteggel.
Mert n é p ü n k v a l ó b a n beteg. Valami elmérgesedett, századokon át elhanyagolt b a j n y o m j a , öreg baj, melyből n e m tud felébredni.
J o b b sorsra volt é r d e m e s e r u t h é n nép, de e l n y o m t á k ; természetes tehetségeinek hasznát t u d n á venni, de nincs, a ki kioktassa őt helyzetéről. Lassú tengődés az ő élete, melyet csak azért nevezünk életnek, m e r t keserű a szó, hogy talán m á r lassú haldoklás e tengődés.
Általánosan ismert tény, hogy n é p ü n k szellemi foka fölötte alacsony. Ki is használták e gyöngéjét, mely tudatlanságát nyögni fogja még nagyon sokáig.
Anyagilag t ö n k r e van téve, a m i m á s k é p n e m is történhetett, m e r t a szellemi sülyedés a r á n y o s lépé-sekkel halad az anyagival. T á r s a d a l m i helyzete úgy-szólván nincs is, m e r t azt a n é h á n y szellőcskét csak n e m n e v e z h e t j ü k t á r s a d a l m i m ű k ö d é s n e k , mely fel-felcsillámlik néha. Pedig az őserő itt is megvolna még. Sokszor ki-kitör az, m i n t a m e d r é b e n e m férő f o l y a m n a k árja, nincs is b e n n e aztán köszönet, m i k é n t az á r a d á s n a k sem örül senki. Csupa ferde felfogás, beteges küzdelem, lelki és testi erőket emésztő harc, melynek vége n y o m t a l a n u l vész el az idő h u l l á m t e n g e r é b e n .
Ez az őserő vezesse a vezéreket, első soi'ban a papságot, a m i papságunkat, m e r t h a a j e l e n b e n m é g nincs is közvetlen baj, de egykönnyen lángra l o b b a n h a t a gyúlékony anyag, mely elpusztítással fenyeget m i n d e n t . A jelszavak elhatottak m á r a mi n é p ü n k h ö z is. Köztünk is ismerik m á r a szocializ-m u s n a k nevezett hullászocializ-mtörést. B á j t u n k áll, hogy a helyes m e d e r b e n tartsuk, hogy kellőképen irányítsuk.
N é p ü n k k ö r é b e n a szociális k é r d é s tárgyalása megvan. Annyira m é g n e m élesedett ki ugyan, hogy
közvetlen b a j t ó l kellene t a r t a n u n k , de ha kellő i d ő b e n n e m k e z d j ü k meg a nagy m u n k á t , a bajt k é s ő b b a n n á l nehezebb lesz eltávolítani. Szociálista m a a mi e m b e r ü n k is, de szociálismusának leg-ridegebb kifejezője is legfeljebb a b b a n nyilvánul meg, hogy elhagyja hazáját, k ö n n y e b b kenyeret keres és ha elérte a k ö n n y e b b életmódot, hazáját ú j r a fölkeresi, meghalni h a z a j ö n .
A m u n k á s k é r d é s szempontjából egészségtelennek m o n d j u k ez eljárást, de a szociális kérdés tárgyilagos vizsgálatánál be kell vallanunk, hogy n é p ü n k e m e törekvése a természetadta személyes szabadságnak nyers kitejezője csupán. Személyes szabadságának jogával él az e m b e r , m i k o r könnyíteni a k a r
élet-m ó d j á n , de hogy azt az ú j világrészben keresi, a n n a k oka n e m ő, de a szociális kérdés jelen társadalmi megfejtése.
Népünket még n e m kell féltenünk az izgatók veszélyes tanaitól, csakhogy ez n e m ok arra, hogy a dologgal közelebbről ne foglalkozzunk. A ki ismeri a felvidéki n é p helyzetét, a r u t h é n , a tót nép esze-j á r á s á t , g o n d o l k o d á s m ó d esze-j á t , ma még közvetlen b a esze-j t n e m lát a n n a k felfogásában, irányított e s z e j á r á s á b a n ; de számot kell v e t n ü n k a n n a k természetével. I s m e r j ü k n é p ü n k természetét. Lassú az, az izgatók beszé-deit n y u g o d t a n hallgatja ugyan, de a mily lassú általában, a történelem egyes kimagasló tényeinél a n n á l h a m a r á b b tud dönteni, e l j á r á s á n a k m ó d o t szabni. A szociális kérdés tárgyalásánál ne feled-kezzünk meg az elmúlt század 30-as éveinek ese-ményeiről.
Annyi sok az eszme, a k ü l ö n b ö z ő áramlat, j ó és rossz egyaránt és mi mégsem a k a r j u k teljesíteni kötelességünket. Látjuk, m i n t h a l a d n a k mások, mi a z o n b a n n e m t ö r ő d ü n k a m i h a l a d á s u n k k a l . Hogy csak egyet e m l í t s e k : a naptáregyesítést. Minő nagy-fontosságú bevezetés l e n n e ez. Valóban korszakot alkotó intézmény. És különös, azok, a kiknek közre-m ű k ö d é s e nélkül el seközre-m képzelhető e nagy terv megvalósítása, n e m tesznek semmit. Itt-ott olvasunk egykét cikket, de a papság h a t h a t ó s k ö z r e m ű k ö -dése még mindig hiányzik.
Hát hiszen elismerem én, hogy azok között j ó s z á m m a l v a n n a k még olyanok, a kiket e téren v a l a m i beteges elvek v e z e t n e k ; de ez n e m lehet ok arra, hogy az ügynek lökést ne a d j o n a j o b b a k tevé-kenysége.
T u d o m á n y o s , vallási és n e m tudom, m i n ő érvet n e m lehet ezen törekvés ellen felhozni, m i é r t is — s a j n o s — egyiktől-másiktól, n e m m o n d o m épen a papság köréből, azt kell h a l l a n u n k , hogy legalább ebben legyen köztünk és a latinok között különbség.
Mintha bizony az lehetne a mi célunk, hogy a kü-lönbségeket mesterségesen is fokozzuk!
Nem lesz az különös, hogy ha m á s o k behoznák a naptáregyesítést, mi pedig csak u t á n u k fogunk h a l a d n i ? ! Pedig m e g vagyok győződve, hogy erre a
kullogásra sokban meg van a h a j l a m és a j ó -akarat.
Mindezeken segíthetne a népszövetség. Szervez-k e d j ü n Szervez-k mi is, hisz a n n a Szervez-k hasznát csaSzervez-k mi fog-j u k látni. Valóban szégyenpír ömlött el arcunkon,
m i d ő n a kassai kath. népszövetségi gyűlésről azt olvastuk, hogy a latin p a p s á g kérte a vezetőségei, lépjen közbe a mi vezéreinknél, hogy mi is lépést t a r t s u n k a haladással. Hát m i csak a k k o r t u d u n k előbbre menni, h a m á s o k tolnak minket, vagy m i k o r v i s s z a m a r a d n i m á r igazán fizikai lehetetlenség ? ! Szomorú, de úgy van. Mennyi m i n d e n t vesztettünk m á r ezen visszavonó természet mellett. Nem a k a r j u k követni a példát és irtózunk a haladástól.
Pedig a n é p fel fog é b r e d n i álmából, mert föl kell ébrednie. Es lia azok u t á n talál indulni, a kik-n e k részéről lelkesítést talált és a kikkik-nél lelkesedést látott, ne p a n a s z k o d j u n k a k k o r a n é p őszinteségé-nek hiányai miatt. Ha semmit sem teszünk e nép érdekében, megérdemeljük, hogy elhagyjon minket.
Mert a béres sohsem lehet gazda, amíg szolga m a r a d . A h a j d u d o r o g h i bizottság felszólítást intézett az egyházmegyék hitközségeihez. T ö m ö r ü l é s r e szólítja föl a papságot a hívekkel együtt, hogy a n a p t á r -egyesítés ügyében p ü s p ö k e i n k ú t j á n f o r d u l j u n k mi is R ó m á b a .
Mennyire alkalomszerű volna m á r emiatt is előkészíteni a népet. Kioktatni mindenkit, hogy az u n i ó n a k végre gyakorlati i r á n y z a t á n a k ú t j á r a lépj ü n k . Minő u n i ó az, mely csak azt nézi, miféle i r á n y -zat kél szárnyra i n n e n , vagy o n n a n és n e m törekszik a sziveket általjárni és az e m b e r g o n d o l a t a i n a k határozott katholikus irányt szabni !
Népszövetséget a n é p n e k , hogy emelkedjék ő is.
A d j u n k m ó d o t neki, hogy lelki és szellemi gazdagodását az anyagi jólét fokozott m u n k á l á s á v a l k a p csolja egybe. Ébresszen föl minket is, öntsön b á t o r -ságot belénk is, mert valóban különös, hogy az ellenfél egy kis legyintésére a teljes átérzéssel hall-gatott, a közös lelkesedéssel megtapsolt és a lelki fölheviiléssel méltatott j o b b ügyre méltó lelkesedé-sünket h a r m a d n a p o n szépen l e t ö r j ü k , m á s o k kedvéért elhagyjuk és a régi fásultság k ö r é b e n ú j r a meg-m a r a d u n k .
A népszövetségi akciónak ép a naptáregyesítés ügyében van nagy fontossága, ne mulasszuk el e tömörülést, de t a n u l j u n k m á r egyszer m i is a tör-ténelem tanúságaiból. Rusznák Miklós dr.
B u d a p e s t . A széthúzás veszedelme kezd i s m é t j e -l e n t k e z n i s o r a i n k b a n . Az u t ó b b i é v e k b e n ú g y - a h o g y eggyé l e t t ü n k , t é n y e z ő k e z d t ü n k lenni, p a p s á g u n k m á r r á m u t a t h a t a l k o t á s o k r a , m e l y e k a k a t h . elv és n é p j a v á r a v á l n a k . Ez volt az az út, m e l y e n a r e s t a u r á c i ó m u n k á j a s i k e r r e l k e c s e g t e t . A k i t a r t á s és t o v á b b f e j lesztés helyett a z o n b a n m o s t l e g ú j a b b a n i s m é t a s z á -z a d o s b a j , a m e g h a s o n l á s és a j ó n a k b i -z o n y u l t út
el-2. szánt.
R E L I G I O
125 hagyásának vágya kezd imitt-amott jelentkezni. Ehpedig régi igazság, hogy : concordia res parvae crescunt, discordia maximae dilahuntur. Oly hamar felejtettük el a csakkét évtized előtti multat is? Hát csak romboljuk le, a mit nagy nehezen alkottunk, majd ismét megvetett
közpréda leszünk. —k.
*
P a r i s . Az iskoláért folyó harc — az egész keresztény világban napirenden van. Nem csoda, hiszen csakis a keresztény világ körében van fensőbb szellemi élet ; ott látják az emberek teljes nagyságában a kérdést, hogy mi az iskola. A pogány emberiség köre e tekintetben valósággal «in umbra mortis sedet», nyugodtan, aléltan tengődik az örök enyészet útján tovább. Ott nincs harc az iskoláért. Annál hevesebb küzdelem folyik ezért az intézményért, hol az emberi lélek földi és sirontúli éle-tének sorsa dől el, a keresztény népek életében.
Tetőpontját érte el ez a küzdelem napjainkban két-ségkívül Franciaországban. Ép most fejeződött be a leg-újabb nagy vita, melyet az egyház ellenségei abból az alkalomból támasztottak, hogy a francia püspökök együttes főpásztori levélben léptek fel az istentelen ne-velés és tanítás ellen, a gyermekek lelkiismeretének és a szülők jogának a védelmére. A lelkiismeret szabad-sága védőinek részéről ebben a tárgyánál fogva mond-hatni gigászi vitában részt vettek Barrés, Grousseau, Denys Cochin, abbé Gayraud és Jacques Piou, a XIII.
Leo szive szerinti francia világi politikus, a ki az orszá-gos francia «action libérale populaire» (szabadságtisztelő népszövetség) vezető elnöke. Merem mondani, hogy a ki ezeket a francia képviselőházi beszédeket nem olvassa, a műveltség legmagasabb fokán is nagy lelki élvezettől van megfosztva. Ilyen nagy igazságoktól duzzadó, izzó beszédeket az istenes nevelés és iskola joga és mellőz-hetetlensége mellett csak ott lehet mondani, a hol az istentelenség a nemzet szellemét már fojtogatja, mint Franciaországban.
Elismeri mindenki, hogy a vita tetőpontjára Piou beszédével emelkedett. Ezt a beszédet kivonatolni azért nehéz, mert az egy hatalmas elme harminc évre terjedő tapasztalásának és gondolkodásának maga is csak kivo-nata. Abból indult ki, hogy a francia püspökök, mikor a katholikus hitelvet hirdették az iskolára nézve, jogot gyakoroltak és kötelességet teljesítettek. Ezért a tényért őket felelősségre vonni akarni szabadságtisztelő orszá-gokban sehol e világon nem szokás. A püspökök nem tehettek egyebet, mint a mit tettek : védték a keresztény ideált, a vallásos szülőknek ahhoz való jogát. Az új francia iskolai törvénykezés, a loi Ferry, az 1882-iki törvény, egy végzetes hibában szenved, a mely állan-dóan megmaradt és csak egy féligazsággal dicsekedhetett, a mely azonban belőle és Franciaország iskolaügyi hiva-talos politikájából teljesen elpárolgott. Végzetes hibája az új francia iskolai törvénynek, hogy az iskolaügyből a legeslegelső tényezőket, a szülőket kihagyta. Elfeledték a régi egészséges elvet, mely szerint a gyermek «alicjuid patris» és Pasteur mondását, hogy «a gyermek erkölcsi és testi nevelése folytatása ama szülői ténynek, mely a gyer-meknek életet adott». Elfeledték a Code civil rendeletét is, a mely kimondja, hogy gyermek az apját nein lophatja meg, annyira egy vele. «Önök, kiált fel Piou, ezt az egy-séget iskolatörvényeikkel erőszakosan kettészakították».
Mesteri Piou ajkain leirása ama féligazság eltűné-sének, mely az 1882-iki Ferry-féle «laikus» iskola eszmé-jében még bent volt. «A laikus iskola alapítója, mondja
Piou, az iskolában hitfelekezeti semlegességet akart, de nem akart bölcseleti semlegességet». Képviselőház, szená-tus, a miniszter utasításai megegyeztek abban, hogy a laikus iskola ismerjen és terjesszen «Isten iránt való kötelességeket» és spiritualisztikus lelket, szellemet el-ismerő alapon álljon. Hol van most, kiált fel Piou, ez az alapelv? Briand (a mostani miniszterelnök) mint közoktatásügyi miniszter azt mondotta, hogy a tanítónak (instituteur) oly polgárt kell nevelnie, «kinek az agyát misztériumok és dogmák előítéletei nem ostromolják többé», «dont le cerveau n'est pas obstrué par les pré-ocupations du mystère et du dogme». Viviani, egy másik közoktatásügyi miniszter, dicsekedve hirdette a közok-tatási hitetlenítést. «Nous avons arraché des consciences humaines à la croyance». Semlegesség ez, kérdi Piou, a hittel szemben ? A Ferry-féle semlegességi elv szelleme elpárolgott, eltűnt s helyette a hitetlenség, sőt isten-telenség erőszakolása lépett előtérbe. (Vége következik.)
*
B r u x e l l e s . Együttes főpásztori körlevél. Mercier bibornok, az ország primása, nemzeti tudományos dijat nyert és országos kath. nöegyesiiletet alapított. B e l g i u m püspöki kara, Mercier bibornok mechelni érsekkel az élén, nagyböjti főpásztori körlevelében a hazafiságról minden idők számára becses oktatást adott a belgiumi katholikusoknak II. Lipót halála és I. Albert trónra-lépése alkalmából. Az a fenséges mód, a hogy ez az együttes főpásztori levél (a melyet minden valószínűség szerint maga Mercier bibornok fogalmazott) II. Lipót kormányzását és a reményeket, melyek I. Albert kor-mányzásához fűződnek, bemutatta, kézzelfoghatóan mu-tatja, hogy Belgiumban az ország szellemét a kath.
egyház igazán fensőbbséges lényiséggel vezeti és kormá-nyozza. Az a rajz, melyet II. Lipótról, Belgium jólétének emelésében páratlan munkásságáról és sikereiről mond a főpásztori körlevél, biztosítékát bírja magában annak, hogy úgy fog belemenni a világtörténelembe, a hogy a íöpásztorok megfogalmazták.
Az a párhuzam, a melyet ez a főpásztori körlevél a Voltaire és Rousseau tanai rombolásainak világa közt egyfelől és másfelől a II. Lipót fáradhatatlan genialitá-sának köszönhető Congo-államban megindult keresztény civilizáció áldásainak világa közt von meg, a kultur-történelmi fejtegetések legremekebb lapjai közé tartozik.
Különösen finom és rendkívül gyengéd lelkiatyai fogásra valló az a rajz, melyet a főpásztori körlevél az elhunyt királynak bűnből való kiemelkedéséről rajzol a hívek szeme elé. Miután megállapította, hogy II. Lipót népének «az alkotás büszke leckéjét» hagyta örökségben, szórói-szóra így folytatja : «Keresztény lelkierővel vette fel a haldoklók szentségeit és a midőn a legfőbb biró előtt való megjelenés pillanata elérkezett, teljes tudatá-ban a veszélynek, a mely fenyegette, alázatos lélekkel vetette magát, a pap imája közben, a gondviselés szán-dékainak alá, fogadva a szentséges uti eledelt nyugod-tan és gyöngeség nélkül ; a végrendeletébe ezt az épületes nyilatkozatot tette bele : «A katholikus vallásban akarok meghalni, mert az én vallásom...» Most már II. Lipót király megjelent Isten Ítélőszéke előtt. Minden telte itélel
alá került, szándékaival s azokkal a külső-belső körül-ményekkel együtt, melyek tetteinek értékét kisebbíteni vagy emelni hivatvák. Legyen tehát vége az emberi hozzávetéseknek ! Tisztelet az Isten Ítéletének ! Béke a halottaknak !»
Arról a nemzeti díjról, melyet Mercier bibornoknak ítélt egy szakértő bizottság e napokban oda, tudnivaló dolog, hogy az tudományos, névszerint bölcseleti díj, melyet az ország minden tizedik évben ítéltet oda szak-értők által annak, a ki eredeti felfogás, terjedelem és tudományos érték tekintetében a legkiválóbb bölcseleti munkásságot fejtette ki az illető időszakra hatólag. Ez idén két lövveni, két bruxellesi egyetemi tanár és a basselti atheneum egy tanára, mint bizottság, Mercier bibornok bölcseleti munkáinak, kiváló tekintettel Psycho-logie, Métaphysique és Critériologie c. munkáira, ítélte oda egyhangúlag a nemzeti díjat. Megjegyzendő, hogy Mercier bibornok bölcseleti munkái angol, német, olasz, spanyol, portugál, orosz és lengyel nyelvre vannak már lefordítva.
Mercier bibornok, mióta érsek, a vallásos társa-dalmi szervezkedés terére fordílja és összpontosítja egész erejét, azt az erőt, melyet azelőtt a bölcseleti tudomány-nak szentelt. Minap az ország minden városából maga köré gyűjtötte össze azokat a hitbuzgó intelligens nőket, kik a kath. egyesületi élet különféle terein fáradoznak.
Célja volt az országos női értékezletnek egy országos katholikus nőszövetség alapítása. Bizottságot küldöttek ki, a mely az alatt, míg Mercier bibornok Rómából hazatér, kidolgozza az alapszabályokat. —y —la.
I f j ú s z e n t e k é l e t e . A kath. tanulóifjúság számára összeállította dr. Hám Antal kegyesrendi tanár. Budapest, 1909. Ára kötve 4 korona.
Hazai hagiografikus irodalmi termékeink nagy része abban a hibában leledzik, hogy a szentek életleirásánál a fősúlyt a csodák leírására fektetik a szerzők. Pedig a szentek életleirásánál fődolog volna annak a kiemelése, hogy győzedelmes lelkiéletükért tiszteljük őket. Hám tanár könyve e tekintetben némi haladást mutat, bár nem mindenütt találja el az igazi hangot, a mellyel az ifjút vagy a leányt teljesen meggyőzné : «Menj és te is cselekedjél hasonlóképen».
Mily módon kell az ifjúság számára élvezhetően és gyakorlatiasan tárgyalni a szentek életét, erre nézve igazi mintakép Minichthaler plébános, a ki a wieni «Christlich-pädagogische Blätter»-ben «Heiligen legenden fü r Schul-kinder» cím alatt eddig 21 szentnek az életét közölte.
Igazi mesterművek ezek a cikkek. Veszem példáúl a szent Agnes vértanú-szűz életét. (V. ö. Christl.-pädagog. Blätter.
1908.323.1.) 1 Minichlhaler e heroikus életrajzból levonja azt a praktikus következtetést, hogyan küzdjenek a tanulók a kísértésekkel szemben.
Elkerülhette a tanár úr figyelmét hold. Gábor, a passioniták rendjéből. Született 1838 március 1-én Assisi-ben s meghalt, mint passionita növendékpap, 1862
feb-1 Ehhez hasonló Märzfeld, Blumen am Himmelswege, Kevelaer 1906. e. könyvecske. A szentek példájának nagy pedagógiai értékéről v. ö. Willmann jeles előadását a müncheni katechetikai kurzuson :
«Psychologische Behandlung von Legenden u. Konvertitenbildern».
(Der Münchener Katechetischer Kurs. 1907. 23(>. 1.)
ruár 27-én. A rendben fájdalmas Anyáról nevezett Gábor néven volt ismeretes; X. Pius avatta boldoggá. Ezen életrajz bizonyságúl szolgálhatott volna arra, hogy a kath. egyház még mindig képes nevelni szenteket és pedig «ifjú szenteket». Krasznyánszky János.
*
Méhely Lajos: A d a r w i n i z m u s mai állásáról.
(Természettudományi Közlöny. 1910. 104. 1.)
A Természettudományi Társulat mult december 2-án Darwin-ünnepet rendezett, melyen Méhely Lajos tartotta az ünnepi fölolvasást. Méltatta a darwinizmus jelentőségét a tudományban, nevezetesen az állat- és növényvilág fejlődésének problémájára vonatkozólag.
Úgy látjuk, hogy Plate híve s a darwinizmust a maga mechanikus szerepében vallja. Ha alaposabb bölcseleti képzettsége volna, bizonyára ő maga is jobban mérle-gelné állításait s az adatokat, melyeket alapul használ, így azonban elismeri egyrészt, hogy «a szerves természet telidestele van a célszerű alkalmazkodás, vagyis a szer-ves célszerűség csodás jelenségeivel», másrészt meg bona fide a merő mechanizmushoz ragaszkodik. Darwi-nizmusban is világnézetet lát, holott az nem más, mint egyszerű természettudományi hipotézis. Habeat sibi!
Bennünket csak egy nyilatkozata é lekel, min novum az újabb darwinista körökben. Ezt mondja :
«A theologiai felfogás ezidőszerint még nemcsak mate-rialisztikusnak, hanem egyben atheiszlikusnak, vagyis istentelennek is minősíti a mechanisztikus világnézetet ; holott pedig az Istent, mint a teremtés végokát — mi-ként Darwin szavai is bizonyítják — a mechanisztikus magyarázat hívei sem tagadják. Nekünk is szabad a létnek kifürkészhetetlen ősokában, egy legmagasabb szellemi elvben hinnünk, a mely az erőt s az anyagot tervszerűen úgy rendezte be, hogy a világnak harmoniku-san kell továbbfejlődnie ; azonban a hit kívül esik a természettudományon, a mely magyarázataiban csak a kimutatható s megfigyeléseink körébe eső természeti erőkre és a belőlük levont logikai következtetésekre támaszkodhatik.» (122. 1.)
Különbséget kell tennünk. A mechanisztikus világ-nézet hivei — Haeckellel élükön — tagadják az Istent, az állat- és növényvilág fejlődésének mechanisztikus magyarázói — à la Darwin 1859-ben — nem kell, hogy tagadják az Islent, mivel a darwinizmus nem világnézet, hanem nézet a fejlődésről. Ha mint magyarázat elégte-len is, de nézetnek nézet. Méhelytől szép, hogy Darwint a teremtő megvallásában is követi. Gorka nem mondott ennyit.
*
Szentgyörgyi Jordán Károly dr.: Márciusi ibolyák.
Imák és elmélkedések szenl József tiszteletére. Budapest, 1909. Stephaneuin-nyomda. 376 I. Ára 2 K 50 f.
Már negyedik ízben adja kezünkbe a szaniszlói apát-plébános e kis könyvet, mely szent József dicsőségét hir-deti; mely azt akarja, hogy szent József tisztelete minde-nütt visszhangozzék, hogy szeretet töltsön be minden szi-vet az iránt, a kit az egyház feje az egész katholikus világ fővédőjének, pártfogójának nyilvánított. Minden megvan e kis könyvben, a mi szent József tiszteletére buzdíthat, a mennyiben sok jeles szerző nyomán nemcsak a leg-szebb imákat adja ajkainkra, hanem bő táplálékot is nyújt a j á m b o r lelkeknek az elmélkedésre. A tudós
2. szánt.
R E L I G I O
127Szerző valóban remekeli e könyv összeállításában.
Nagyon ajánljuk ezl szíves olvasóinknak.
így ismertette Bus Jakab jézuslársasági rendfőnök ur a «Mária-Kongregáció»-ban ezt a címben jelzeit imakönyvet. Ismertetéséhez és ajánlásához a magunk részéről is hozzájárulunk, kivált most, március hava közeledtével.
*
A pannonhalmi Szenl-Benedek-rend története. X. kö-let: A t i h a n y i a p á t s á g t ö r t é n e t e . Első korszak. Az apátság önállósága. 1055—1701. Irta: Erdélyi László ár.
Budapest, 1908. Stephaneum nyomda r.-t. 4-r., 923 lap, 1 levél.
A Balaton sima tükrére némán tekint le a tihanyi félsziget bencés monostorának kéttornyú temploma.
A szép Balaton, ha vihar korbácsolja, hullámaival tapad a monostor alatt meredő sziklákhoz, melyekben meg-megvillan a remetebarlangok nvilása. A hegytetőn a monostornak komoly, síri csendje és alant a háborgó Balaton zúgása ellentéteikben összeölelkeznek. A Balatont Tihany nélkül és Tihanyt a Balaton nélkül nem kép-zelhetjük.
Hogy a tihanyi félsziget — hajdanában sziget — monostora nem visszhangzott mindig zsolozsmázó szer-zetesek énekétől, hanem gyakran szilaj harci paripák vad nyerítésétöl volt hangos, jól tudluk ; de hogy
Hogy a tihanyi félsziget — hajdanában sziget — monostora nem visszhangzott mindig zsolozsmázó szer-zetesek énekétől, hanem gyakran szilaj harci paripák vad nyerítésétöl volt hangos, jól tudluk ; de hogy