A p r a k t i k u s vallásközönyösség mögött m i n t m e g -okolás vagy mentség rendesen ott rejtőzik egy nagyon veszélyes elv : «a vallás magánügy».
E n n e k a jelszónak csak kétféle jelentése lehet.
Vagy annyit jelent, hogy ki-ki saját lelkiismerete előtt felelős, m e n n y i b e n valósítja meg m a g á n é l e t é b e n a vallás előirásait; vagy pedig oly é r t e l e m b e n vesszük, hogy a vallás a szívnek, a kedélynek a dolga, mely-nek a nyilvánosság elé lépnie fölösleges, sőt n e m is szabad.
Előbbi jelentésében, minthogy a vallás fogalma és nyilvánossági j o g a b e n n foglaltatik, semmi kivetni való nincs. Az utóbbi értelmezés, a m i n t azt a tapasz-talat és az elv t u d o m á n y o s «megokolása» m u t a t j a , reális alap nélkül tolakodott be a m o d e r n életbölcse-letbe és gyakorlati a l k a l m a z á s á b a n messzekiható r o m b o l á s r a képes.
«A pozitív vallások kíméletlen terheket r ó n a k az
1 Stuíler szerint : «Um von der Buszlehre des Hermas ein richtiges Verständnis zu gewinnen, musz man sie unter dem Gesichtswinkel seiner eschatologischen Anschauungen betrachten. Nur weil man dieser Seite bisher zu wenig Beachtung schenkte, ist es geschehen, dasz man in ihm einen geradezu unerträglichen Rigorismus fand, während er in Wirklichkeit unter allen altchristlichen Schriftstellern am nachdrücklichsten uneingeschränkte Vergebung aller Sün-den verkündet. E r will nicht blosz Sün-den Buszgeist wecken und das kirchliche Leben erneuern, sondern er hat die Absicht, die Christenheit auf die nahe bevorstehende Wieder-kunft Christi vorzubereiten. . . . Da aber die vorhergesagte Katastrophe und das Weltende nicht eintrat, so w u r d e die Zeit der Vorbereitung und damit auch die Gnadenzeit selbst länger hinausgeschoben ; die Busze w u r d e auch nach der Zeit des Hermas noch weiter gewährt, da der Turm (az egyház) noch nicht ausgebaut war». I. mü 466. 1.
2. szánt. R E L I G I O 149 egyén vállaira, nyilvános jogú rendelkezésükkel
akar-j á k Isten és e m b e r között az összeköttetést föntar-tani.» Ehhez j á r u l a «sötét reakció» műve, a katho-likus társadalmi szervezkedés. Liberális lapok n e m győznek eleget panaszkodni, hogy az Egyház m i n d e n sötét zugba behatol, hogy túlságosan befolyásolja az egyéni életet, a privát meggyőződést. Sürgetni kell tehát a jelszót: «a vallás magánügy».
S hogy tudományosan is be lehessen bizonyí-tani az elv jogosságát, csak elő kell venni a német filozófusokat, egy hasznavehető férfiű bizonyosan akad. Jelen esetben Spinoza1 okoskodásai vezetnek célhoz.
A szellemes, de megokolatlan következtetéseivel inkább gondolatolvasó, mint filozófus Spinoza abból, hogy a vallásgyakorlatok értékelésénél a belső érzés, a meggyőződés a mérvadó, megállapítja az «igazsá-got»: a vallás «nullius juris (publici), nec auctoritatis publicae est.» Ha tehát semmi nyilvánossági joga a vallásnak nincs, akkor a vallás magánügy, kiki maga ad m a g á n a k dogmákat, törvényeket belső életére vonatkozólag. Ez a lényege az u j a b b francia filozó-fiai iránynak is, mely erősen hajlik a spiritualizmus felé s a művelt e m b e r számára m i n d e n pozitív val-lási formát fölöslegesnek tart.
Hogy mire használható ez az elv, azt mutatják a szemünk előtt lejátszódó kultúrharcok. A vallást ki-kapcsolják a közéletből, a vallást kiűzik az iskolák-ból. Ezzel a k a r j á k magánüggyé tenni, mellékes vala-mivé degradálják. Ha pedig mellékes, akkor fakul-tativ, mint a nyári fürdőzés, hisz olyan sok fontos dolog van a közéletben, annyi a társadalmi kötele-zettség, hogy ezzel «nem ér rá az e m b e r foglalkozni».
Csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy ez a kifogás csak úgy érne valamit, ha n e m tévedésen alapulna. A vallás, mint tudomány, n e m a privát e m b e r dolga, a n n a k is megvannak a maga művelői.
S hogy annyi a konfúzió vallási téren, annak épen az az oka, hogy avatatlan kézzel nyúlnak a dolog-hoz, a kik nincsenek arra hivatva. Nem foglalkozni kell a vallással, h a n e m a m i n d e n n a p i életben azt megvalósítani.
«A vallás visszaszorításának célja igen egyszerű;
a privát élet szűk keretében lassankint el kell a vallásnak sorvadnia, ki kell száradnia, mint a le-szakított ibolyának a mellényzsebben világosság, levegő, életnedv nélkül.»2
Hivatásszerű jelszóvá a szociáldemokraták tették az elvet, mikor az erfurti p r o g r a m m 6. p o n t j á b a n kimondották, hogy a felekezetek privát társaságok-nak tekintendők, melyek önkormányzati joggal bír-nak. De hogy a szaktársak ne is gondoljanak eme priváttársaságokhoz való csatlakozásra, Dietzgen3
1 Tractatus theologico-politicus c. 7.
2 Reinhotd, Der alte und der neue Glaube 1908., 115.
oldal.
3 Religion der Sozialdemokratie 6. oldal.
utat mutat egy új valláshoz, melynek alapvető dog-m á j a a földi jólét, eszközei pedig nedog-m «fantasztikus utak, m e d d ő sóhajok, h a n e m reális, tetterős m ó d o k a kézi és szellemi m u n k a társadalmi szervezésére».
Dietzgen csak szépíti Bebel elvét, hogy a szociál-demokrácia atheismusra törekszik. És ezek az urak azt hirdetik, hogy «a vallás magánügy».
Ebből is látjuk már, hogy az elvet vagy első, helyes jelentésében vesszük, vagy a vallás existen-ciájának kérdése előtt állunk.
Mégis, hogy a vallás nyilvánossági jogát tisztáz-zuk, igyekezni fogok annak viszonyait úgy a közélet, mint az iskola keretében ezen szempontból vizs-gálgatni.
I.
Vallás és közélel.
Vallás alatt n e m visszaéléseket, hiányosságot értünk, mely tünetek egyes exaltált kedélyállapotú emberek ájtatoskodásaiban mutatkoznak, h a n e m azt a meggyőződést, mely a megismert legfőbb létező iránt tiszteletre gerjeszt s az ezen érzetet természet-szerűleg követő belső vagy külső kultuszt parancsolja.
«A végtelen Istennel, Urunkkal s Atyánkkal viszonyba kell l é p n ü n k s nemcsak nemesen, de istenileg kell élnünk, ez a vallás.»1
A vallás tehát a lélek mélyébe markol, de ugyan-akkor érintkezésbe lép a külvilággal is, mert a szel-lemi élet lehetetlenné válik, ha nincsenek kéznél objektumok, melyekből az igaznak, j ó n a k és szép-nek általános képzeteit elvonja. A formalizmust vissza lehet szorítani, de csak a helyes mértékig, a belső érzetnek külső, igaz kifejezéseig".
S ezzel m á r beállítottam tételembe a vallás-gyakorlat külső aktusait, az áldozatot, a tanítást, a fegyelmet.
Ki vesz részt, hogyan vesz részt ezen aktusokon, az m a g á n ü g y ; de mert szükségesek ezen intézmé-nyek, egyúttal nyilvános jellegűeknek is kell lenniök.
Vagy n e m privát dolog-e, ki hol és hogyan akar étkezni, milyen felolvasást hallgatni stb. és mégis mennyi, legalább is a szabad mozgást lehetségessé tevő szempontot, intézményt találunk ezen személyes ügyekre vonatkozólag. De hát csak «a vallás m a -gánügy».
Vagy tekintsünk el a szoros értelemben vett vallásgyakorlattól s vegyük a vallásos e m b e r con-nexióit a társadalommal.
A ki «átéli m a g á b a n az Istent»,2 az ügy egyéni, m i n t szociális feladatait belső meggyőződésével h a r -m ó n i á b a n fogja -megoldani. Az ilyen e -m b e r fölis-meri
1 Prohászka, Modern Katholicizmus 11. oldal.
2 Prohászka, i. m. 11. oldal. (Jobb, ha annál maradunk, a hogy Jézus mondta : «Szeressed a te Uradat Istenedet teljes szivedből és teljes lelkedből és teljes elmédből» Máté 22, 37. Istent átélni germanizmus s rajta is van a germán filo-zófia pantheisztikus ize. Szerk.)
a világon u r a l k o d ó diszharmóniát, megérti e m b e r -társai bajait. A vallásos e m b e r míg a testet ápolja, a lelket sem h a g y j a számításon k í v ü l ; az egyoldalú, materiális jólétet sürgető irányzat teszi a « h u m a n i z -mus» m u n k á s s á g á t m e d d ő v é . Kicsinyes szempont, hogy a k o r k é r d é s k e n y é r k é r d é s . Az emberiség létkér-dése az anyag és szellem egyensúlya. Ez a vallás hivatásköre.
Titkos bűntények, nagyra hivatott e m b e r e k ön-gyilkosságai foglalkoztatják a világsajtót, a közvéle-ményt. Azzal, hogy a j o g n a k , kötelességnek köreit érintik, nyilvános é r d e k ű v é lesznek. Mert a nyilvános érdek ott kezdődik, a hol az egyén m á s egyénre, a t á r s a d a l o m r a hátráltatóan, vagy előnyösen hat. Ha tehát a h á t r á l t a t ó k ö r ü l m é n y e k e n n y i r e nyilvános j e l -legűek, miért n e m az előmozdítók is ? Vagy igen ; a t u d o m á n y , művészet szintén nyilvános jellegűek, csak
«a vallás magánügy».
II.
Vallás és államélet.
Minden jogintézménynek, m i n d e n r e n d n e k alapja Isten létezése s a lelkiismeret tanúsága a j u t a l o m r a méltó j ó r ó l , a büntetést érdemlő rosszról. S a mint ezen igazságokat hivatalból n e m igazaknak vagy figyelmen kívül h a g y h a t ó k n a k nyilvánítani n e m lehet, ép úgy n e m szabad, sőt veszélyes a vallást f a k u l tativ tényezővé degradálni. (Elég a francia f o r r a d a -lom történetére hivatkoznom.)
A törvény a j o g védője, a j o g az erkölcsben gyö-kerezik, az erkölcs pedig a vallásban. «A törvények», m o n d j a Hegel1 «legerősebb ó v a d é k u k a t a vallásban birják». K ü l ö n b e n is, egy állam sem keletkezett puszta jogtheoriákból, h a n e m m i n d i g és m i n d e n ü t t történelmi fejlődést látunk, m e l y b e n f ő t é n y e z ő k : a nemzeti k a r a k t e r , erkölcs és vallás. Az állam soha-sem csinálta a vallást, h a n e m azt mint adott alapot találta, melyre épített.
Az u j a b b idők mozgalmai úgy sejtetik, hogy a szeparáció m i n d e n «civilizált» n é p n é l bekövetkezik;
d e egy s a j n o s jelenség kíséretében, hogy egyik félnek — m i n t a siami ikrek o p e r á c i ó j á n á l — pusz-tulnia kell, vagy az elválasztásnál, vagy rövid időn belül.
Vájjon sikerülni fog-e az á l l a m n a k szerkezetét amerikai m ó d r a levenni alapjáról és új, megbízható alapra fektetni ? Hogy k o r r u p c i ó n é l k ü l a dolog n e m mehet, az világos, de hogy ezzel a vallás kipusztul, vagy magánüggyé válik-e, az épen n e m bizonyos.
Mert a j o g á l l a m b a n is — még csak ott igazán — feltétlenül szükség lesz nyilvános becsületre, polgári tisztességre ; h a csak n e m az ötletesség, a fátum a m o d e r n állam ideálja. Ha ugyanis a vallás n e m tör m a g á n a k utat a nyilvános élet praxisába, h a meg n e m valósítja m i n d e n téren a kereszténység által
1 Idézve Hettinger Apologie I. 558. oldal.
követett igazságosságot, a k k o r az osztálygyülölség versenyre kel a törvényekkel.1
A m o d e r n á l l a m b a n is m e g m a r a d az egyén j o g a meggyőződéséhez, így a vallási meggyőződéséhez is.
A j o g n a k , erkölcsnek, tekintélynek tiszteletét az egyénben a vallás őrzi meg, e m i n e n s érdeke tehát az á l l a m n a k , hogy a vallási meggyőződés a k a d á l y -talanul kifejezésre j u t h a s s o n . Mert m á s k é n t érezni és m á s k é n t cselekedni, n e m egyeztethető össze a becsület fogalmával. Valakit pedig a r r a kényszeríteni, hogy pl.
vallási meggyőződését sértő a k c i ó b a n vegyen részt m i n t állampolgár, az a XX. században is a t e r m é -szetjog ellen van. Vallási meggyőződés n é l k ü l az egyén fegyintézményt lát az á l l a m b a n s k ö n n y e n megtörténhet, hogy a t ö r v é n y h o z á s b a n n e m az állandó, ö r ö k n o r m á k szemelőttartása, h a n e m egy esetleges romlott m a j o r i t á s önzése lesz az irányadó. Az állam egyénekből épül föl, az egyéneknek az államhoz való viszonyát legmélyebb gyökerében a vallás szabá-lyozza.
A vallás m a g á n ü g g y é sülyesztése tehát az állam elsőrangú érdekeit veszélyezteti.
III.
Vallás és iskola.
A kié a fiatalság, azé a jövő. A nevelés k o r u n k b a n c s a k n e m teljesen az iskolára szorítkozik. A h i r -telen ránk zúdult t á r s a d a l m i evolúció következtében vagy n e m képes a szülő a nevelésre, vagy n e m tud a m o d e r n k e r e t e k b e beilleszkedni s egész m u n k á j a k á r b a vész. Ez a k ö r ü l m é n y sürgeti, hogy az iskolák (különösen a népiskolák) színvonalát emeljük. Az állam nagy g o n d d a l lát az iskolák szervezéséhez, centrálizálásához. És m i n t m i n d e n későn megindult mozgalom, ez a r e f o r m is e g y o l d a l ú ; bizonyos köz-érdeket szolgáló s z e m p o n t o k a t figyelembe vesz, az egyéni képzést e mellett elhanyagolja. Kidobják az elavult, elsárgult atlasszal, glóbusszal, rossz t a n k ö n y -vekkel együtt az ócska vallást is az iskolából : hiszen
«a vallás magánügy». A m o d e r n , szimultán iskola felekezetnélküli.
Hogy a z o n b a n a vallás kiutasítása mily lehetetlen állapotot idézhet elő, két ténnyel fogom m e g -világosítani. Egyik: a tanítás, az iskola tantárgyai hiányosak, csonkák a vallás nélkül ; m á s i k : az iskola nemcsak tanít, h a n e m nevel is egyúttal. Ám tessék a katekizmust kikapcsolni a tantárgyak közül, tessék a p a p o t kiutasítani az osztályokból, a vallás mégis csak szegletkő m a r a d , melyre építeni lehet, vagy melyen szét is lehet zúzódni.
Vegyük csak a természetrajzot, a legegyszerűbb fűszálban. Addig csak e l j u t u n k valahogy, hogy a magocska a földbe hullott. S itt tágranyilik a gyer-m e k szegyer-me s b e n n e e l ő t ű n n e k a kérdőjelek, h o n n a n a fejlődésben nyilatkozó erő, energia ? A «szimultán»
1 Vogelsang : Die sozialen Lehren.
2. szánt.
R E L I G I O
151 tanító m a g a is zavarban van, ez n e m tartozik atárgyra. 0 r á nézve egy megoldás v a n : i g n o r a m u s et ignorabimus. I)e ez a nagy ismeretlen m á r o d a -szánt a gyermek lelkébe egy barázdát : egy sejtés, mely helyes megoldás nélkül tévedések áldozatává teszi. A kulturféríiú itt k o n t á r r á válik és tojástáncot j á r . Szellem és anyag, idő és pusztulás, e m b e r e r e d e t és életcél v á j j o n olyan k é r d é s e k - e ezek, melyeket agyonhallgatással meg lehet oldani ?
S a történelem ? Az emberiség küzdelmei, a rej-telmes sphinxek, Hellas k u l t u r á j a , R ó m a bukása, keresztes h a d j á r a t o k , t u d o m á n y és művészet m i n d -m i n d arról t a n ú s k o d n a k , hogy a vallás soha se-m volt magánügy. A vallást az o k t a t á s b a n mellőzni n e m lehet, foglalkozni kell vele, h a tetszik, h a n e m tetszik.
Viszont, ha atheizmusig m e n ő tanszabadsággal kezelik a vallás történetét és tanait, ez sem m a r a d n y o m nélkül.
A kijelentésre, hogy n i n c s Isten, a feljebb való fölszabadítva érzi m a g á t az osztó igazság terhétől.
A gonoszságra h a j l ó e m b e r m e g á l l a p í t j a : tehát nincs b ű n , csak törvénybe ütköző cselekedet. Az izgatott fiatalság n e m i s m e r többé erényt, fölfordulás, anarchia, pusztulás m i n d e n vonalon.
A paedagógus világ m á r belátta e n n e k az á l l a -p o t n a k a tarthatatlanságát, hiszen a statisztikák fényesen igazolták a s z i m u l t á n iskolák iljóságának erkölcsi b a n q u e r o t t j á t és sürgeti az ethikai nevelést.
Külön ethikai órákat kíván, melyeknek célja a k a r a k -terképzés. Az iskolában fejlődik az egyéniség az iskola szelleme szerint.
A családból a gyermek csak az öröklött — s a j -nos, sok esetben kizárólag rossz — h a j l a m o k a t hozza m a g á v a l ; a hasznos és szükséges ismeretek közlése közben kellene őt a k a r a t e r e j é n e k t u d a t á r a hozni, hogy természetét alakítani, h a j l a m a i t mérsékelni tudja. Elhibázott dolog a kezelést tisztára a korszerű, szükséges k ö r ü l m é n y e k h e z viszonyítva a d n i ; az e m b e r természete, képességei b á r f o r m á j u k b a n változnak, a l a p j á b a n ugyanazok m i n d e n k o r . Ezért kell a n e v e -lésben állandó, alapvető eszményekhez fordulni, melyek az idő és k ö r ü l m é n y követelményein felül állanak.
Az ethikai nevelésnek n e m szolgálhat alapul az aesthetikai műveltség. Mert ahhoz, hogy valaki megértse a művész h e r o i k u s m u n k á j á t , mellyel a m á r -v á n y b a lelket lehel, az anyagot megele-veníti, m á r j e l l e m r e van szükség; szükséges, hogy az élvező ezt
az a n y a g és szellem közötti küzdelmet m á r m a g á b a n átélte legyen. A pusztán érzéki csiklandozás lehet egy pillanatnyi behatás, de n e m a művészet m e g -értése.1 A fizikai erők fejlesztése is vagy p á r h u z a m -b a n áll az a k a r a t e r ő fejlődésével, vagy egyenesen
1 F. W. F o e r s t e r : Schute und Charakter (Zürich 1907.) 16. oldal.
veszélyes az emberiségre. Az ethikai nevelésnek tehát ilyen, úgynevezett természetes alapokat hiába k e r e -sünk.
Fejlesztésre, jellemképzésre telítve v a n n a k a könyvek, nagy emberek, kiváló tudósok, hadvezérek tanulságos életleirásával, de ezek csak az e r e d m é -nyeket m u t a t j á k , melyeket az illetők elértek. A föl-sorolt erények szükségességét, végső megokolását el-hagyva, mint t ü n e m é n y e s szivárvány, elérhetetlen fantóm, fölmerülnek, eltűnnek a gyermek képzetében.
A nevelés célja egy p r o b l é m a megoldása. Ez a p r o b l é m a az, m i k é n t lehet megegyeztetni az e m b e r i élet két egymással homlokegyenest ellenkező szük-ségletét : a szoros engedelmességet követő társadalmi r e n d e t és m u n k á t s az egyén, a személyiség szabad-ságát, önállóságát.1 Ha ezt meg n e m valósítja a nevelés, a k k o r ö n m a g u k k a l meghasonlott p a r a g r a f u s emberek, vagy nagyratörő — de t u l a j d o n k é p e n h a j ó -törésre szánt — emberfölötti lények népesítik be a társadalom bizonyos köreit. A gyökeréről leszakított erkölcsi nevelés az akaratot veszi m u n k á b a az érte-lem segítségével s mert n e m szabad vallással foglal-koznia, a lelkiismeret művelését figyelmen kívül hagyja. így keletkeznek azok a kontrasztos jellemű emberek, kik tele v a n n a k jószívűséggel és j ó a k a r a t -tal, de a kiket a k ö r ü l m é n y e k igen g y a k r a n végtére is az e m b e r i igazságszolgáltatásnak kezére játszanak.
Ezért m u t a t n a k a m o d e r n paedagógusok a tények o k s z e r ű kapcsolata folytán a r r a a jelenségre, hogy m e n n é l i n k á b b távolodik az iskola a valláserkölcsi alaptól, a n n á l erősebben érezhető egy nagy erkölcsi r e f o r m szükségessége, mely óvadékát megint csak a vallásos megalapozásban találja. Németország p r o t e s -táns paedagógusai erősen l u t h e r á n u s szellemei köve-telnek a felsőbb osztályok számára.2 így vezeti rá a k a r a k t e r k é p z é s szükségessége az emberiséget a vallás alapvető és elvitázhatatlan jelentőségére. «Úgy, m i n t elvált szülők a közös gyermek g o n d o z á s á b a n n é h a n é h a ú j r a egymásra találnak, úgy fogja a j e l l e m -képzés m é l y r e h a t ó t a n u l m á n y o z á s a a világi és egy-házi paedagógia m a a n n y i r a elidegenedett faktorait új együttműködésre ú j föltételek mellett egyesíteni.»3
Egyéniség, becsület, következetesség s az alapul szol-gáló ö n m e g t a g a d á s á l l a n d ó értékűvé csak a vallás megvilágításában lesznek.
Az iskola céljának eléréséhez elsőrangú érdek tehát, hogy a vallás n e m c s a k m a g á n ü g y ne legyen, h a n e m i n k á b b m i n t önálló tantárgy t o v á b b r a is teljesítse áldásos hivatását.
-K-K*
A vallás a társadalmat gyökerében érinti, az e m -beriség életkérdéseiben elsőrangú tényező. S hogy m e n n y i r e nyilvános jellegű, m u t a t j a története, az az
1 Foerster i. m. 83. oldal.
2 Idézve Reinhold i. m. 118. oldal.
3 Foerster i. m. 203. oldal.
épen n e m új keletű mozgalom, mely csődjei d a c á r a még mindig föl-fölveti a j e l s z ó t : «a vallás m a g á n ü g y » . Luttor Ferenc dr.
Adatok Bosznia történetéhez a XIX.
szá-zadban. (V.)
1835-ben Mehmedi Szalihi bedzsibi basa jött Boszniába. 0 alatta sem volt békesség. 1836-ban Grahova mellett véres harcot vívtak az egyesült herce-govinai és a szomszédos bosnyák basák Montenegro ellen. De a j a n i c s á r o k még most sem békültek ki az ú j viszonyokkal. Sőt bedzsihi basa jelenti Kon-santinápolyba, hogy nincs r e m é n y e a r e f o r m o k keresz-tülvitelét illetőleg, ha n e m kap u j a b b csapatokat. De a fölkelők is készülődtek. V r a n d u k és Zsepcse között ütközetre került a dolog. A vezir győzött. T ö b b elő-kelőt száműzött. Midőn pedig időközben a kért segítség megérkezett, teljes erővel neki látott a r e f o r -m o k keresztülviteléhez. A hét bosnyák sandzsákot négy szpahiai alajjá alakítja át — «szuvari-redife»
(lovassági tartalék) név alatt. Minden «alaj» élére
«miri-alajt» (ezredes) állít és kinevezi az ú j rendelet szerint a tiszteket. Végre a négy alajból két «livát»
(diviziót) csinál, ezeknek élén áll a «miri-liva».
Ezek léptek tehát a régi alajbégek, zajimok, szpahik helyébe, a kik négy évszázadon keresztül a szandzsákbég jelére az év m i n d e n s z a k á b a n m e g j e -lentek a kitűzött helyen, bogy mellükkel mint valami áthatlan fallal védjék h a z á j u k a t és az egész biro-dalmat. Mindamellett a r e f o r m o k behozatalára égető szükség volt, mert míg a vezirek h a t a l m a és tekin-télye csökkent, addig a gazdag bégeké növekedett, úgy a n n y i r a , hogy szabadon akaszthatták, fosztogathatták a keresztényeket és ellenök egyéb j o g t a l a n -ságot követhettek el büntetlenül. Ezt látván a sze-gényebb törökök, ők is beálltak a j a n i c s á r o k közé, ezáltal sérthetetlenekké lettek s így ők is szabadon garázdálkodtak a katholikusok ellen.
1842-ben m á r gyakorlatot tartott 3 lovassági alaj T r a v n i k b a n , a negyedik pedig Mosztárban.
Egy ideig úgy n a g y j á b a n békesség u r a l k o d o t t ; de ez n e m tartott soká. Alig érkezett meg Ozmán basa (1845), m á r is lázongani kezdett Nyugat-Bosznia.
Míg azelőtt Kelet-Boszniával volt baj, mostantól fogva a nyugati békétlenkedett.
Ozmán basa a szpahikat k ü l d t e előre a lázadók ellen, maga pedig m á s csapatokkal m e n t u t á n u k . Út-közben h á t r á l ó szpahikkal találkozott. «Szégyeljétek m a g a t o k a t ! — t á m a d t r á j u k k e m é n y e n . — Császári kenyeret esztek és most szaladtok». Sok az ellen-ség — m o n d t á k ezek — és n e m t u d u n k neki ellent-állni. A vezér előre n y o m u l t övéivel. Szitnica mellett futásra kényszerítette az ellenséget.
Ez u t á n n é h á n y évig békesség lett. 1850 k ö r ü l újból elkezdődött a forrongás, k ü l ö n ö s e n a h a t á r -széleken. A vezir H a j r u d d i n basa volt, de a szultán
Omer basát küldte tekintélyes sereg élén, hogy hozza be a tanzimat-ot, azaz hogy m i n d e n k i különbség nélkül tartozik a d ó t fizetni, a törökök pedig nizamot (rendes katonaság) is adni. Miután Szerajevóba érkezett, meghívta az egész boszniai ejaletet ( p a r a n c s -n o k o k karát), ahol Hercegovi-na vezire Sztocsevics Ali basa is köteles volt megjelenni. Az ejalet előtt fölolvasta a f e r m a n t , a mely szerint a szultán őt küldi, hogy hozza be a tanzimatot.
Alig olvastatta föl a f e r m a n t , nyugaton m á r is kitört a lázadás. Nem kellett nekik az ú j császári rendelet. O m e r basa megparancsolta, hog}7 az egész ejalet v á r j o n rá Szerajevóban, míg ő vissza n e m tér K r a j i n á b ó l (így hívták Bosznia nyugati részét). Itt csakugyan sikerült neki vérontás nélkül békét t e r e m -teni s visszatért Szarajevóba, de az ejaletet n e m találta ott. E l m e n t Tuzla basa, Sztocsevics Ali basa és a többiek is. jVlig O m e r basa a k r a j i n a i a k k a l bajlódott, ezek Szerajevóban elhatározták, hogy a tanzimatot n e m fogadják el és i n k á b b elvesznek m i n d n y á j a n , de n e m engednek. A mit elhatároztak, a n n a k keresztülviteléhez hozzá is láttak. Fegyveres ellentállásra készülődött Hercegovina, Krajina és a Száva vidéke. A hercegovinaiak élén valami Kavaz basa állt. Sztocsevics Ali basa kétszinüsködve jelen-tette Omer b a s á n a k , hogy nincs Ínyére, a mit Kavaz basa tesz. A k r a j i n a i a k vezére Ali Kedics és Kapics kadija volt, a Száva m e n t i e k é Mehmed basa.
Kissé hosszasabban s z á n d é k o z o m O m e r basa viselt dolgait tárgyalni, m e r t egyrészt vállalata a n a g y o b b a r á n y ú a k közé tartozik, másrészt m e g tanulságosabb bepillantást n y ú j t az akkori viszo-n y o k b a . Pércsics Viviszo-nce S. J.