Egyszerűbb t á r s a d a l m a k b a n a k o r m á n y z a t és b í r á s k o d á s egyesítve van olyképen, hogy az elöljá-rók egyszersmind bírái alattvalóiknak, kezdve a falusi birótól föl egészen a királyig. Már az Á r p á d -kori királyság kezdetén i s m e r ü n k falusi bírákat, vagy falunagyokat, villicus-okat, kik a község két senior-jával, vénjével vagy esküdtjével felelősek a községben fölmerülő bizonyos tényekért és m u l a s z -tásokért, pl. azért, hogy valamely r o k o n t a l a n szegény vagy v á n d o r l ó h a l á l a előtt n e m j u t o t t hozzá az
utolsó szentségekhez.1 Szent László p a n n o n h a l m i levele t ö b b apátsági b i r t o k n á l m e g m o n d j a , hogy ott melyik királyi poroszló a biró, pl. Vének falu b i r á j a Kopasz Péter királyi poroszló (regalis pristaldus q u a r u m iudex P e d e r Caluus).2 Ez vagy azt jelenti, hogy az illető birtokot poroszlójával és b i r á j á v a l együtt adta a király az apátságnak, vagy pedig azt, hogy a királyi poroszló az illető f a l u b a n lakó királyi és apátsági n é p e k fölött egyaránt bíráskodott az a d o m á n y u t á n is. Ez u t ó b b i föltevés ellen a z o n b a n n é m i nehézsé-get okoz ugyanazon oklevélben az a kijelentés, hogy a m a birtokokon, a melyek közt h á r o m n a k a királyi poroszlója meg v a n nevezve, m á s e m b e r n e k n i n c s h a t a l m a , csak az a p á t n a k . Ám ez a kijelentés sem vehető föltétlen általánosságban, m i n d e n h a t a l o m r a kiterjesztve, h a n e m csak úgy, hogy az illető birtokok dolgába vagyonjogi tekintetben a király ispánjai s az a d o m á n y o z ó k sem a v a t k o z h a t n a k be többé oly f o r m á n , m i n t a hogyan azelőtt rendelkeztek. Ellen-b e n kétségkívül hiányzik az apát h a t a l m a alattvalói fölött oly esetekben, a melyekben a királyi és or-szágos törvények a b ű n üldözését kifejezetten a megyei, királyi bírákra bízták, a kiknek joghatósága a megye egy-egy j á r á s á r a terjedt ki.3 Ilyen b ű n ö k k ü l ö n ö s e n a lopás, rablás, gyilkosság. Az a r a n y b u l -lák szerint is e b ű n t é n y e k elkövetői fölött általában, a királyi szolgák vagy nemesek birtokait sem véve ki, a királyi billegesek (bilochi regales) ítélkeznek az ispán lábánál, vagyis felügyelete, elnöklete alatt.
A megye ispánok pedig a nemesek (s hozzátehetjük : az egyháziak) b i r t o k a i n c s u p á n p é n z - és tizedügyekben b í r á s k o d j a n a k ,4 pl. a p é n z h a m i s í t á s vagy a dézsmák megtagadása esetén.5 A falusi b í r á k és apátsági ispánok ily f ő b e n j á r ó és súlyos anyagi birsággal, b ü n t e téssel sújtott vétségekben a t a t á r j á r á s előtt az o r -szágos törvények miatt n e m Ítélkezhettek, h a n e m csak kisebb kihágások, rendzavarás, engedetlenség eseteiben.
Volt tehát a t a t á r j á r á s előtt is községi és földes-úri bíráskodás. Az apát bíráskodását említik m á r az 1201. évben f ö l m e r ü l ő u d v a r n o k o k panasza dolgá-b a n . A t a t á r j á r á s u t á n a z o n dolgá-b a n királyi levelek a falusi és földesúri bíráskodást tetemesen kiterjesz-tették és kivették a megyei birák hatósága alól, vagyis m e g a d t á k a földesúri terület bírói i m m u n i t á -sát. Nevezetesen IV. Béla király 1262-ben a F a v u s apáttól é p e n fölépített Szigligetvárért cserébe olyké-pen a d o m á n y o z t a a zalamegyei Bak falut, hogy az
1 Corpus Juris Hung. Lad. I. 25. Závodszky : A szenl István, szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok forrásai. Synod. I. 10. 199. 1.
2 Pannonh. rendtört. I. 591. 1.
8 Erdélyi : Magyarország társadalma XI. századi törvé-nyeiben. 109. 1.
4 Marczali párhuzamos szövege : Enchiridion 136. 1. 1222.
évi 5. és 1231. évi 12., 13. t.-cz.
5 Szent László törvénye I. 40. Marczali id. m. 90. 1. 41. p.
«ante pristaldum et c o m i t é s . . . »
ott n e m r é g telepített királyi vendégek oklevélileg nyert szabadságai t o v á b b r a is f ö n m a r a d j a n a k s ki-terjesztessenek az u g y a n a k k o r adományozott, de m é g betelepítésre váró A l m a és Debréte j ö v e n d ő lakosaira is. A baki vendégek szabadsága aztán úgy van kifejezve, hogy se lopás, se dézsma, se pénzek (moneta), se bármi más dolog perében ne tartozza-nak a megyés ispán elé állani, hanem csak a király vagy falunagyjok elé ( c o r a m villico suo),1 s a király elé csak nagyobb perekben, az ország m á s bírái elé pedig ne álljanak, m i k é n t megvan ez a m o n o s t o r többi n é p e i n e k s z a b a d s á g á b a n is, a mely b ő v e b b e n a szenl királyok s főleg szent István oklevelében foglaltatik.2 Ez az utóbbi hivatkozás úgy értendő, hogy szent István alapítólevele n é m e t királyok tiltó f o r m u l á j á v a l teljes vagyonjogi szabadságot biztosí-tott az a p á t s á g n a k m i n d e n külső beavatkozással szemben, ép úgy, m i n t m á s szavakkal szent László;
de ez a f o r m u l a a k k o r még n e m vonatkozott a b í r á s k o d á s említett f ő b e n j á r ó eseteire. Csak m i k o r a betelepült vendégek e g y m á s u t á n szabadságleveleket k a p t a k az önálló, megyei hatóságoktól m e n t e s bírás-kodásra, csak a k k o r k í v á n t á k ezt meg alattvalóik részére a földesurak is, csak a k k o r kezdte észrevenni a p a n n o n h a l m i apátság a szent királyok leveleiben levő tiltó f o r m u l á n a k a b í r á s k o d á s legsúlyosabb eseteire való alkalmazhatóságát. Az a p á t s á g n a k ez a törekvése legelőször egy 1228. t á j á n készült h a m i -sítványban tűnik elő.3 Vele egyidejűleg megindult a szokásjog kifejlesztése, míg végre IV. Bélának 1257.
és 1263. évi levele m á r kezd ezen alapra helyez-kedni, hivatkozással a szent István és első (?) Béla királyoktól nyert s a baki vendégeknek adott kivált-ságra, szabadságra.
A b a k i telepes vendégek szabadsága igen h a s o n l ó lehetett ahhoz, a melyet IV. Béla király 1263-ban a k o m á r o m m e g y e i füzedtői vagyis fiizítői szabad ven-dégeknek adott. E szabadságlevél szerint az ú j tele-pesek biró és bírságok dolgában (in facto v i l l i c i . . . eciam circa iudicia) megkapják a budaváriak sza-badságát olyképen, hogy minden köztük f ö l m e r ü l ő pert időszerinti bírójuk fog megítélni s vérontás
perében (in causa sanguinis) a bírságok kétharma-dát átadják szent Márton monostorának, eggliar-mada pedig megmarad bírójuknak. Ha a vendégek közül valamelyik bírója ellen p e r b e a k a r szállni, ily p e r é b e n csak a szentmártoni apát ítélhet a falu hat esküdtjével (iurati). Az időszerinti biró n e m fogja bolygatni a k o r á b b i birót, Henczet és örököseit azon két m a l o m b i r t o k á b a n , a melyet szolgálatainak é r d e -meiért az apát neki adott.4
Egy századdal utóbb, 1369-ben László apát a
1 Pannonh. rendtört. II. 319.
• 2 U. o. 322. 1. 1263.
3 II. Béla 1137? évi levelében. Pannonh. rendtört. I. 89—94., 793—794. II.
U. o. II- 325. 1.
2. szánt.
R E L I G I O
89somogy-zselici szent Lászlón és Keresztáron letele-pülő vendégeknek vagy j o b b á g y o k n a k adott sza-badságlevélben meghatározza, hogy a közönséges bír-ság (birsagia c o m m u n i a ) 12 d é n á r legyen s hogy a ki a tőle bíróvá (pro indice) kinevezett (ipáisági tiszt Ítélkezésekor nyelvével vét, az 60 d é n á r b a n m a r a s z -taltassék el, a hatalmaskodó pedig legfölebb 100 d é n á r b a n , az emberölés birsága vérdija 5 pénza.
Kivétetnek (az apátsági tiszt, m i n t bíró ítélkezése alól) a lopás, rablás és gyújtogatás. Ha valamely apátsági j o b b á g y a Zseliczségben vagy a m o n o s t o r m á s területén lakók közül véletlenül e m b e r t ölt, vérdíjának megfizetéséhez mindnyájan kötelesek hoz-zájárulni.1
A pozsonymegyei Gyenesiben (Dénesdi) m á s az apátsági liszt és m á s a bíró (villicus), kiket a szent-györgyi Grófok kegyetlenül megverettek és kifosz-tottak, elvevén tőlük a Gyenesiben és Diákiban sze-dett 200 frtnyi adót (collecta). Ebből kitűnik, hogy a bíró az adószedésben is résztvett (1406).2
Végül 1452-ben választott b i r á k a szomszéd földesurak jobbágyaival való viszálykodások dolgában egyebek közt elrendelik, hogy az apátság varsányi tisztje és az ottani bíró (iudex) egy szomszéd falu-beli n á d o r i jobbágynak, Olasz Bálintnak, varsányi adósai fölött tizenöt n a p alatt m o n d j a n a k Ítéletet.8
Ezek az adatok szólnak az apátsági falvak bíróiról.
Szabad biróválasztás foglaltatik a füzitői vendégeknek adott b u d a v á r i szabadságban. A zselic-szentlászlói és keresztúri (nemes, h a d a k o z ó ) j o b b á g y o k bírójává azonban az apát a maga gazdatisztjét nevezte ki.
A falunagy vagy b i r ó kormányzati, közigazgatási föl-a d föl-a t á n föl-a k v e h e t j ü k föl-az föl-adók és föl-adósságok behföl-ajtását, á m b á r az utóbbi m á r ítélkezés tárgyát is teheti.
Szoros értelemben vett birói h a t á s k ö r e a falunagynak IV. Béla kiváltsága folytán kiterjedt a lopás, d é z s m a -kihágás, pénzhamisítás, sőt m é g az emberölés kisebb eseteire is, nevezetesen az oly emberölésre, a melynek vérdija n e m h a l a d j a meg az 5 pénzát.4 De az utóbbi korlátozással együtt kiveszi az A n j o u k o r i apát tiszt-j é n e k s b í r ó tiszt-j á n a k illetékessége alól a lopást, rablást
és gyujtogatást, bizonyára azért, m e r t ezek fölött a k k o r rendesen a n á d o r rögtönitélő törvényszéke szokott Ítéletet m o n d a n i a megyék közgyűlésén (con-gregatio generalis). A bírságok e g y h a r m a d a illeti a birót, a többi az uraságot. Az emberölés v é r d i j á n kívül megszabja az apát a közönséges bírságot, vagyis azt, a melyet az idézésre meg n e m j e l e n ő fél fizet.
Felsőbb bíróságoknál ez «3 m á r k a , az apát falusi i U. o. II. 528. 529. 1. 2 u . o. III. 444.1. 3 U. o. III. 524. 1.
4 A XI. századi törvények szigorú büntetései a lopásra cs gyilkosságra legalább nagyjában később is érvényesek.
Ott pedig öt penza vagy öt tinó a vérdija a közszabad-nak, ki megölte feleségét, ki leányt rabolt feleségül, ki köz-szabad házára tört ; öt tinóval váltotta meg a tolvaj szolga először orrát, másodszor füleit. Stepli. II. 14, 25, 33, 39, 40.
Erdélyi, Magyarország társadalma 125. I.
b í r ó j á n á l a z o n b a n csak 12 d é n á r , mely a m a n n a k csak Vs4 része.1 Megszabja továbbá az apát a nyelv és a h a t a l m a s k o d á s birságát, vagyis azét, a ki a birót szóval vagy tettleg megsérti (3/s és 1 k ö r m ö c i a r a n y forint, m a i p é n z b e n (>'60, 11 korona). Érdekes, hogy b á r m e l y i k apátsági alattvalótól elkövetett véletlen e m b e r ö l é s v é r d i j á h o z a többi m i n d hozzájárul.
Az apátsági n é p e k kiváltságosabbjai a r r a töre-kedtek, hogy felsőbb b í r ó j u k m a g a az apát legyen s e j o g á t n e tisztjei által gyakorolja. A földesúr, az apát, ítélkezik m i n t elsőfokú biró a saját falusi bírója ellen beadott p e r e k b e n , de n e m egyedül, h a n e m az illető falu hat esküdtjével s b i z o n y á r a a földesúr ítélkezik mint m á s o d f o k ú b i r ó a falusi bírók meg-föllebbezett ítéletei fölött is. A füssi h a d a k o z ó job-bágyok szabadságlevelében az a p á t külön megígéri, hogyha odavaló, vagy m á s idegen e m b e r vádat emel ellenük, akkor ő maga személyesen és n e m tisztjei által fog fölöttük b í r á s k o d n i (1383).2 E kiváltság azt m u t a t j a , hogy a n e m kiváltságos f a l v a k b a n az apát helyett odavaló gazdatisztje, ispánja m o n d o t t eskiidt-tekkel ítéletet, elsőfokon a b i r ó és m á s o d f o k o n meg-föllebbezett ítéletei fölött, a mit megokolttá tehetett a gyorsabb igazságszolgáltatás é r d e k e és a távolság, a mely miatt sem a peres felek és esküdtek meg-idézése az a p á t udvarába, sem az a p á t n a k m i n d e n f a l u b a n való megjelenése n e m volt k ö n n y ű dolog.
A földesúri bíráskodásnak tisztek állal való gyakor-lása kifejezetten b e n n van Mária királyasszony 1391.
évi oklevelében, a mellyel megengedte, hogy vala-mint m á s n e m e s e k és egyháziak, úgy a p a n n o n h a l m i a p á t is törvényes bíráskodást gyakorolhasson m a g a vagy tisztjei által n e m csupán birtokos, h a n e m b i r t o k -talan j o b b á g y a i és e m b e r e i fölött is, ezeket tehát birtoktalanság c i m é n se v o n h a s s a a megyei bíróság a m a g a j o g k ö r é b e . Itt csak az általános elv érvénye-sült, hogy az az illetékes biró, a kinek joghatósági területén az alperes lakik.3
A földesúri bíráskodás történetében t u l a j d o n -képen két stádiumot k ü l ö n b ö z t e t h e t ü n k meg. Első s t á d i u m a az, a m i k o r csak a kisebb vétségekre szorítkozik, de n e m terjed ki a t ö r v é n y e k b e n m e g á l l a -pított b ű n t é n y e k r e , a m e l y e k n e k r e n d e s b í r á j a az illető j á r á s királyi bélyegese vagy a megye i s p á n j a ; a m á s o d i k s t á d i u m pedig az, a m i k o r n e m c s a k a kihágások, h a n e m a kisebb b ű n t é n y e k elbírálása is a földesúr és lisztjei meg falusi bírái elé tartozik, a nagyobb b ű n t é n y e k pedig f ö n n v a n n a k tartva a királynak, illetőleg helyettesének, k ü l ö n megbízott-j á n a k .
A m á s o d i k s t á d i u m o n lesz a földesúri bírás-kodás i m m u n i t á s s á , mentességgé a megyei birói hatósága alól. Ezzel a földesúri terület mintegy k ü l ö n
1 Az Anjoukori budai márka 56 garas ^ 5 6 X 6 dénár = 336 d é n á r ; (3 márka = ) 1008 d é n á r : 12 = 84.
2 Pannonh. rendtört. II. 569. 1.
3 Pannonh. rendtört. II. 582. 1.
kis megyévé lesz. K ö n n y e n bekövetkezett pedig a k k o r , a m i k o r m á r v á r a is volt s a m i k o r a királyi v á r megyéje közigazgatás és b í r á s k o d á s dolgában nemesi megyévé kezdett alakulni, a m i k o r a király m a g a is megszüntette bélyeges ( j á r á s - ) b i r á i n a k m ű k ö d é s é t s h e l y ü k b e lépni engedte a megye nemeseitől, az ú. n.
királyi szolgáktól választott «szolgabirákat».1 er.