(Különös tekintettel a magyar szociáldemokráciára.) I I . A t a k t i k a k é r d é s e .
A m a r x i s t a gazdaságtani elvekből önként folyik a f o r r a d a l m i h a r c m o d o r . A m a i társadalmi viszon y o k viszon a k viszonegációját Marx szeriviszont fegyveres f o r r a d a l o m m a l kell megvalósítani. A tőkés t e r m e l ő r e n d szer benső erői előkészítik a revolúciót, a p r o l e t á -riátus m a j d v é g r e h a j t j a azt. F e u e r b a c h r ó l írt jegy-zeteiben f o r r a d a l m i gyakorlatot követel ; a P r o u d h o n ellen írt k ö n y v é b e n1 pedig azt hangoztatja Marx, hogy a m a i osztályharcnak általános brutális össze-ütközés lesz a vége. Az osztályállamnak b a r o m i erőszaka, ú g y m o n d , csakis erőszakkal törhető meg.
A k o m m u n i s t a kiáltványban (1848) olvassuk, hogy a k o m m u n i s t á k n e m titkolják céljaikat, m e -lyeket csak a m a i r e n d n e k felforgatásával érhetnek el. «Az u r a l k o d ó osztályok reszkessenek ! A k o m m u -nista f o r r a d a l o m j ö n ! A p r o l e t á r o k n a k nincs vesz-tenivalójuk. Legföljebb r a b l á n c a i k a t veszíthetik el.
De m e g n y e r h e t i k a világot!»2 Az egyedüli és leg-egyszerűbb eszköz a k o m m u n i s t a terror.3 Később kevesebb optimizmussal nyilatkozott a f o r r a d a l o m r ó l , de a gótai p r o g r a m m éles b í r á l a t á b a n ú j b ó l elfogja őt a láz. A Kapital I. kötetének a l a p h a n g j a f o r r a -dalmi. A III. kötet m á r tartózkodóbb.
Engels Frigyes is sokáig volt apostola a f o r r a -d a l o m n a k . A n t i - D ü h r i n g j é b e n4 azt m o n d j a , hogy az ő p á i t j a l e g f o r r a d a l m i b b p á r t azok között, melyeket a történelem ismer. Később a f o r r a d a l m i kedv erős decrescendóját észleljük írásaiban, míg végre 1895-ben, élete alkonyán, a f o r r a d a l m i r o m a n t i k á b ó l végképen kiábrándult.5
Azonban az o r t h o d o x m a r x i s t á k m a is hívei a f o r r a d a l m i gondolatnak.8 Ők első s o r b a n r o m -bolni a k a r n a k . Az a p r ó r e f o r m o c s k á k k a l be n e m
1 Marx, Das Elend der Philosophie, Stuttgart, 1892.
2 így szól a kiáltvány vége.
3 «Es gibt n u r ein Mittel, die mörderischen Todeswehen der alten Gesellschaft, die blutigen Geburtswehen der neuen Gesellschaft abzukürzen, zu vereinfachen, zu concentriren, nur ein Mittel — den revolutionären Terrorismus.» Neue Rheinische Zeitung, 1848. nov. 7.
4 Engels, Herrn Eugen Dührings' Umwälzung der Wis-senschaft, III. kiad., Stuttgart, 1894.
6 Marxnak «Die Klassenkämpfe in Frankreich 1846 bis 1850» c. munkáját Engels előszóval látta e l ; ez előszóban föladja a forradalmi gondolatot.
6 V. ö. Karl Kautsky, Die Revolution, Berlin, 1907, II.
kiadás.
érik. A társadalmi kérdést, m o n d j a Liebknecht, palliativ eszközökkel, kegyelemlevesekkel, fogyasztási szövetkezetekkel megoldani n e m lehet. A m a r -xisták kezdettől fogva erősen elleneztek m i n d e n olyan mozgalmat, melynek célja volt a m u n k á s o k sorsán enyhíteni, a társadalmi ellentéteket csök-kenteni.1 Nekik f o r r a d a l o m kell, ez pedig annál előbb fog megjelenni, minél j o b b a n elkeserednek a m u n k á s o k és minél élesebbre hegyződnek ki az osztályellentétek. A tőkés termelés összeomlási folyamatát n e m lassítani, h a n e m siettetni kell. Elő
kell készíteni a p r o l e t á r i á t u s n a k diktatúráját, mely a «nagy n a p o n » a m a i á l l a m r e n d e t fölváltja. Hogy a f o r r a d a l o m - v á r ó óhitűek a szakszervezeti és a szövetkezeti tevékenységért soha n e m lelkesedtek, az természetes dolog. Az ő h a r c i eszközeik : a sztrájk és az osztálygyülölet szítása, a m u n k á s t ö m e g e k szen-vedélyeinek fölkarolása, az ö r ö k ö s rekrimináció.
A közelfekvő részlet-követelések mellékesek; fődolog a végcél, a világfelfordulás ( ő i b e l ) .
A revizionizmus az a l a p t a n n a l együtt a forra-dalmi h a r c m o d o r t is elveti és revolúció helyett r e f o r m o t követel az egész vonalon. A fennálló r e n d a l a p j á n , úgy vélik ők, fokozatos r e f o r m o k a t kell létesíteni, a m u n k á s s á g n a k anyagi és szellemi szin-táját emelni. A m a i t á r s a d a l m a t szervesen, lépésről-lépésre kell átalakítani. K ü z d j ü n k első s o r b a n azért, a mi lehetséges. így hirdette azt m á r a 90-es évek évek elején Vollmar,2 a kinek «possibilizmusát»
hevesen t á m a d t á k az óhitű Bebel és Liebknecht.
Vollmar h a t a l m a s szövetségtársat nyer Bernsteinban, a ki főleg a Marx-féle «katasztroíizmus»-ra m é r súlyos csapásokat. A «nagy nap» magától n e m j ö n , mesterségesen előidézni szintén n e m l e h e t ; n e m m a r a d m á s hátra, m i n t az apró, áldásos kultur-m u n k a . A reforkultur-misták Bernsteinnel élükön nekultur-m rombolni, h a n e m alkotni a k a r n a k .
C é l j u k : a m u n k á s s á g o t gazdaságilag erősíteni és nevelni a j ö v ő számára. Az általános választójog révén érvényesülni kell a p a r l a m e n t e k b e n . Ha az óhitűek a p a r l a m e n t a r i z m u s b a belementek, változ-tassák meg elméletüket is és a taktikát az egész vonalon ahhoz alkalmazzák. Elavult frázisok h a n g o z -tatása r e t r o g r á d dolog. A proletárok d i k t a t ú r á j a , melyet az o r t h o d o x o k szünet nélkül hangoztatnak, Bernstein szerint célszerűtlen és keresztülvihetetlen á b r á n d .3 A szociáldemokrácia, ügymond, n e m tekinti céljának, hogy a polgári t á r s a d a l m a t felforgassa.
Nem szándéka proletarizálni a polgárokat, h a n e m polgáriasítani a proletárokat.4
E r r e a célra a l e g h a t h a t ó s a b b eszköznek tekintik
1 Sok óhitű nyilatkozatot közöl Cathrein, Sozialismus, 1906, IX. kiad., 70. 1.
2 V. ö. G. v. Vollmar, Über die nächsten Aufgaben der deutschen Sozialdemokratie, München 1899.
3 I. m. 127. 1. « U. o. 128.
az újhitűek a szakszervezeti és a szövetkezeti tevé-kenységét. Marxék, m o n d j a Bernstein, f o r r a d a l m i velleitásaik miatt a szövetkezeti tevékenységet n e m méltányolták.1 Pedig a munkás-fogyasztási szövet-kezetek eddig is sokat tettek a kizsákmányolás ellen, erősítik a munkásságot m i n d vagyonilag, m i n d társadalmilag és szép j ö v ő v á r r á j u k Német-országban, Angliában, F r a n c i a o r s z á g b a n és Belgium-b a n egyaránt.2 A szakszervezeti és szövetkezeti m u n k a neveli és súlyosabbá teszi a munkásosztályt.
E b b e n az i r á n y b a n céltudatosan előre kell haladni.
Ámde n e m a bujtogatás, a kedélyek tüzelése vezet itt célhoz, h a n e m az átgondolt, apró, kitartó k u l t u r -m u n k a . A szakszervezeteknek feladata a tőke m i n d e n h a t ó s á g á t megtörni. Ők m a g u k nem vál-h a t n a k ugyan az ipari életben döntőkké, de vál- hat-hatósan előmozdítják a d e m o k r á c i á t .
S a helyesen fölfogott t a k t i k á n a k ez a d e m o k -rácia a főcélja. Ne felfordulást csináljunk, ú g y m o n d , h a n e m demokráciát. Ért pedig ezalatt Bernstein «oly t á r s a d a l m i állapotot, m e l y b e n egy osztály sem fog birni privilégiumokat a közzel szemben».3 Nem szabad e m e d e m o k r á c i á t összetéveszteni az a n a r -chiával. Lesz ott is alárendeltség, r e n d , sőt osztályok is lesznek,4 de n e m lesz osztályuralom. A d e m o -krácia n e m fogja megalapítani a proletáriátus egyed-uralmát, mint ahogy Marx gondolta, de azért a h a l a d á s h a t a l m a s tényezőjévé teheti a munkásságot, a m i n t azt az Egyesült Államoknak, F r a n c i a o r s z á g n a k , S k a n d i n a v i á n a k p é l d á j á n világosan l á t h a t j u k . Azért ez a d e m o k r á c i a a legközelebbi cél, a távol j ö v ő céljai n e m fontosak. A szocializmus, m o n d j a a revizionista Iglessias,5 n e i n vérfürdőkkel, h a n e m t ö r -vényes, civilizált eszközökkel a k a r j a elérni céljait.
E r r e a kritikára az óhitű reakció n e m késhetett.
Kautskynak, Bebelnek, P l e c h a n o w n a k , Mehringnek heves cikkei u t á n a p á r t n a p elé k e r ü l az ügy.
A stuttgarti p á r t n a p haboz, a h a n n o v e r i (1899) mái-határozatokat is hoz. A pártgyűléseken a palléro-zottabb marxista d o k t r i n é r e k vezetnek, ők fogal-mazzák a határozati javaslatokat, á m d e ezekbe egyre nagyobb a d a g o k b a n revizionista vért kénytelenek ömleszteni. így a h a n n o v e r i határozati javaslat erősen hangoztatja ugyan az osztályküzdelmet, eleje és vége intranzigens frazeológiával van felcico-mázva, á m ereiben reformista vér lüktet. Elfogadja a polgári p á r t o k k a l való elvi alkúnak, a gazdasági szövetkezeteknek eszméjét, n e m ragaszkodik a hiva-talos p r o g r a m m betűjéhez, a proletár d i k t a t ú r a helyébe az «összesek javát» teszi. A megelőző vitában a pártgyűlés feladta az összpontosul ás-, a proletárelnyomorodás-, a krizis- és a Kladderadatsch-elméletet és az erfurti p r o g r a m m n a k első négy
1 U. o. 96. 1. 4 U. o. 123. 1.
2 U. o. 104. és kk. 11. & Bernstein, i. m. 139. 1.
8 U. ö. 122. 1.
2. szánt.
R E L I G I O
41pontját.1 Ily k ö r ü l m é n y e k között a Bernstein-párt-árnyalat a határozati javaslatot vigan aláírhatta.
A Bernstein-vita a lübecki (1901) p á r t n a p o n meg-ismétlődött és jóllehet a revizionisták föllépésében a férfias bátorság ez a l k a l o m m a l sem volt túltengő, a p á r t n a p elismerte az önbírálat szükségességét és azóta az o p p o r t u n i s t a , posszibilista, ú j h i t ű á r a m l a t egyre j o b b a n z a v a r j a a nyakas, radikális, igazhitű m a r x i z m u s vizeit.
A «Vorwärts» és a «Neue Zeit» o r t h o d o x stilusban írnak, a «Sozialistische Monatshefte» pedig s ű r ű n hozza az ú j h i t ű cikksorozatokat. Az igazhitű t á b o r b a n a leghangzatosabb nevek a m á r említett Kautsky, Bebel, Liebknecht, Plechanow, Mehring; a revizionista t á b o r n a k legjobb erői Vollmaron és B e r n -steinon kívül Auer, David, Molkenbuhr, Heine, Kolb, Jaurès, T h o m a s , Vandervelde, Anseele, Turati, Knus-den, van Kohl, P e r n e r s t o r f e r stb.
A n é m e t szociáldemokrácia régen felhagyott a f o r r a d a l m i romantikával, revolúciós pártból evolúciós p á r t t á fejlődött. Szakszervezeteiket és szövetkezeteiket fejlesztik és szociáldemokrata szellemmel telítik.2
A francia szociáldemokrácia szintén elhagyta a b l a n q u i z m u s tojáshéjait és törvényes úton igyekszik érvényesülni a p a r l a m e n t b e n , szakszervezeteiben és szövetkezeteiben. A túlzó f o r r a d a l m i szindikalizmus ú j a b b a n sok hivőt hódított el ugyan a p a r l a m e n t á r i s irányból, de úgy látszik, hogy a j ó z a n a b b elemek továbbra is vezetni fognak.
Legmérsékeltebb az angol munkásság, mely a szövetkezeti tevékenységre helyezi a fősúlyt, szívesen igénybe veszi az állam támogatását és n e m él-hal a
«political action»-ért.
A belga szociáldemokrácia végképen megtisztította p r o g r a m m j á t a m a r x i s t a frazeológiától, m u n k a -terve a l e g m o d e r n e b b , szövetkezeti tevékenysége leg-átgondoltabb és legtartalmasabb. Vele m i n d e n tekin-tetben lépést igyekeznek tartani a j ó z a n férfiak által vezetett d á n szociáldemokraták. H o l l a n d i á b a n a Domela-Nieuwenhuis-féle anarchista szellemet úgy a politikai mozgalomból, m i n t a szakszervezeti akcióból a j ó z a n a b b elemek Troelstra és van Kol vezetése alatt szerencsésen kiszorították.
Az olaszok Filippo Turati vezetése alatt a f o r r a d a l m i m a r x i s m u s b ó l a reformista marxismusig dolgozták át m a g u k a t és jóllehet az anarchista szellemű ú j a b b mozgalom Ferrivel élén mély sebet ütött a Turati-féle ú j h i t ű p á r t o n , a mérsékelt irány
1 A két iránynak eme küzdelmével részletesen foglal-kozik Cathrein, Sozialismus stb. 83. és kk. 11. Az 1909. évi lipcsei pártnapon a két irány megint összecsapott. Az ortho-doxok hangosabbak voltak ugyan, de a revizionizmus eszméi előrenyomultak.
2 Az egyes országok szociáldemokrata pártjait és azok-nak működését, mai állását csoportosítva leírja Werner Sombart, Sozialismus u. soziale Bewegung, VI. kiad., Jena, 1908, 252—317. 11., azonkívül Cathrein, i. m. 97—127. 11.
1906 óta mégis f ö l ü l k e r e k e d e t t : a szakszervezeti és szövetkezeti mozgalom revizionista kezekben van.
A u s z t r i á b a n az á l t a l á n o s v á l a s z t ó j o g b e h o z a t a l a ó t a n a g y s ú l y t n y e r t a s z o c i á l d e m o k r a t a p á r t é s l é n y e g i l e g r e f o r m i s t a i r á n y b a n m ű k ö d i k ú g y a z o r s z á g h á z b a n , m i n t e g y r e f e j l ő d ő s z a k s z e r v e z e t e i b e n .
A mi szociáldemokráciánk1 f ő v o n á s o k b a n a n é m e t szociálista p á r t n a k kópiája. A p á r t n a k vezetősége teljesen reformista, ú j h i t ű elveket vall, főleg a g y a k o r -latban. Ismeretes dolog, hogy a m a g y a r szociálisták 1890 óta egyszerűen átvették a n é m e t szociáldemokrata p á r t n a k p r o g r a m m j á t . 1903-ban, a X-dik kongresz-szuson, revideálták a p r o g r a m m o t , melynek bevezető, elméleti része most is ómarxista stilusban van megfogalmazva, de a törzse, a gyakorlati rész, B e r n -stein szellemében készült. A bevezetés híven ismétli Marx elveit a gazdasági determinizmusról, a nagy kizsákmányolásról, mely egyre j o b b a n kizárja a kis kizsákmányolást, a termelő eszközök társadalmosí-tásáról és arról a történeti szükségességről, hogy a m a g y a r t á r s a d a l o m kollektivizmussá fejlődjék. Ez m i n d óhitű szociálista dogma. Ha következetesen r a g a s z k o d n á n a k a marxizmushoz, azt kellett volna emez elvekből gyakorlati következtetésképen levon-niok, hogy a proletáriátusnak a m a i termelésben m ű k ö d ő erőket n e m szabad akadályozni, h a n e m t á m o g a t n i ; m i n t főteendőt kellett volna megjelölni a proletariátus fölvilágosítását, hogy a «nagy n a p o n » föladatát gyökeresen teljesítse ; ellenezni kellett volna az á l l a m n a k beavatkozását, békéltető közbelépését, mely a szociálista végcél elérését csak hátráltatja.
Ehelyett a z o n b a n a p á r t p r o g r a m r a teljesen ú j h i t ű h ú r o k a t penget. Mindenekelőtt követeli az általános választójogot, hogy az állam m ű k ö d é s é b e n a szociá-lista párt is tevőlegesen részt v e h e s s e n ; követelik a m u n k á s s á g helyzetének javítását állami intervenció-val; hetenkint 36 órás m u n k a s z ü n e t e t , 8 órás n a p i m u n k a i d ő t , kötelező munkásbizlosítást. Szükségesnek tartják, hogy az á l l a m n a k j o g k ö r e kiterjesztessék;
követelik az egyházi birtokok elkobzását, az erdők, vizierők, b á n y á k és a közlekedési eszközök köz-t u l a j d o n b a véköz-teléköz-t. Szóval d e m o k r a köz-t i k u s szervez-kedést a k a r n a k , b i z a k o d n a k az állani beavatkozásá-b a n és végcélnak az állami kollektivizmust tekintik.
A szakszervezetek I. kongreszusuk alkalmával elfogadták eme tanokat s 189;) és 1901-ben ellen-kezés nélkül átvették azt a p r o g r a m m o t , melyet a politikai párt vezérei s z á m u k r a kidolgoztak. Ez a
1 A magyar szociáldemokrácia eszmevilágát hiven vissza-tükröztetik főleg a pártgyűléseknek hivatalos Jegyzőkönyvei, melyeket a párt ki szokott nyomatni, azonkivül a rendőr-ségnek hivatalos évi jelentései, végre a szociáldemokrata lapok és füzetek. Egyébként pedig kitűnően ismerteti szo-ciáldemokráciánkat L. Jaray, La question sociale et le socia-lisme en Hongrie c. f. i. munkája. V. ö. még Manteau, Le monvement syndical en Hongrie, mouvement socialiste per avril 1905.
P r o g r a m m teljesen államszociálista színezetű. A p á r t -p r o g r a m m n a k gyakorlati részét m é g a -p r ó l é k o s a b b a n kifejti és bizik abban, hogy az állam támogatásával törvényes úton megvalósíthatja a m a reformokat, melyeket a m u n k á s s á g érdekében szükségesek-nek tart.
A p á r t évek óta egy dologra irányítja m i n d e n ügyelmét és törekvését: az általános választójog megvalósítására. Ezen a réven be a k a r illeszkedni a többi országos p á r t o k keretébe, hogy a p a r l a m e n t i tevékenység ú t j á n eszméinek érvényt szerezhessen.
E célból olykor f o r r a d a l m i a s színezetű cselekedetekre is r a g a d t a t j a magát, hogy a békés polgárságot meg-félemlítse és erejét ország-világ előtt fitogtassa. Lénye-gében a z o n b a n a nagy f o r r a d a l o m r ó l , melyet Marx megálmodott, mit sem a k a r tudni. Hogy elérhesse az óhitűek által megvetett «morzsákat», n e m veti m e g a szövetkezést olyan polgári pártokkal, melyek az általános választójog mellett foglalnak állást.
Ismeretes dolog, hogy vagy szövetkezett, vagy leg-a l á b b érintkezést keresett leg-a F e h é r v á r v - k o r m á n n y leg-a l , Kristóffynak polgári pártjával, a d e m o k r a t á k k a l , az agrárszociálistákkal, a nemzetiségiekkel és a Szabad-iskola embereivel.
A vezéreknek emez opportunista, kizárólag poli-tikai cselekvésmódja irányt szab az egész p á r t n a k . A szakszervezetek n e m lelkesednek ugyan a politikai akcióért, n e m is keresik a polgári p á r t o k n a k barátságát, de azért nagyobb f o r r a d a l m i k e d v ü k a párt taktikázásán mit sem változtat. A köznép, a m a g y a r proletárok, m á r t e m p e r a m e n t u m u k n á l fogva is tüzesebbek a számító t ö b b n y i r e német és zsidó vezéreknél; szívesen b e l e m e n n e k a sztrájkokba és szeretik az egyenes akciót ; de a pártvezérek a n é p n e k ezen revolúciós hevét is csak a saját opportuniszti-kus céljaikra h a s z n á l j á k fel : könyű szerrel kivezénylik a tömegeket tüntetni, garázda felvonulásokat csinálni, m á s p á r t o k b a és szervezetekbe belekötni s egyáltalán a közbékét fölkavarni, valahányszor ezt az általános választójog é r d e k é b e n szükségesnek találják.
A marxista szólásmódok még n e m m e n t e k ki a divatból, de a szellem a revizionizmusnak és az o p p o r t u n i z m u s n a k a szelleme.
Jehlicska Ferenc dr.
Favházi W ü r z b u r g . Két aposztata pap megtérése. — Ez is egyházi krónikába tartozik, még pedig annyira, hogy
világ-ilyen két eset találkozása talán sosem fordult elő. A dél-krónikd' afrikai mariannhilli trappista missió közlönyében, a
«Vergissmeinnicht» ezeidei 1. számában olvassuk a kö-vetkező történet szórói-szóra : «Már több év óla kalho-likus pap voltam, — beszéli az egyik — legutóbb plé-bános-helyettes és több oknál fogva (legfökép azért, mert hivatás nélkül léptem az egyházi szent pályára) végül annyira sülyedtem, hogy lelkipásztori állásomat elhagytam és házasságra gondoltam, sőt katholikus hi-temet is megtagadtam és protestáns lettem. Protestáns
hitvallásomat a superintendens kezébe tettem le és mint protestáns prédikátor X. városba kaptam meghívást. Ott egy protestáns vallású kereskedő leányával jegyet vál-tottam s a házasságkötésnek hat hét alatt kellett volna megtörténnie. Egy este G. protestáns lelkésszel, W. super-intendenssel és egy evangelikus theologus-jelölttel az első helyen említettnek házában, puncs mellett ültünk.
Lombos kertben ültünk s jó kedvvel szürcsöltük a levét.
Egyszerre G. lelkészhez meghívás érkezett beteghez, a ki öt kívánta. «Konfráter úr, nem volna kedve elmenni», kérdé tőlem a lelkész. «Első hivatalos ténye persze szomorú, de én mint vendéglátó most nem hagyhatom el a házat». Én készségesen hajoltam a szóra és a kül-dönccel elmentem. O halálos beteg emberhez vezetett engem. «Én az imént kinevezett prédikátor vagyok és a lelkész úr megbízásából jöttem», mondám a haldokló sápadt arcára szögezve tekintetemet. A beteg tagadólag intett a fejével. «Ez most félreértés» mondá, «én katho-likus papot kívántam». «Hát ön nem evangekatho-likus», kér-dém csodálkozva, «hisz nekem azt mondták, hogy az».
«Úgy van», szakított ő félbe, «de én mint katholikus (katholisch) szeretnék meghalni». Ezek a szavak különös hatással voltak reám. «Hát hogy jutott ön erre a gon-dolatra», kérdém tőle. «Hisz ön a Megváltóban, a ki értünk a keresztfán meghalt ? Ha ön erősen hisz és erősen remél benne, akkor önnek ő kegyelmes birája lesz». A haldokló arcán fájdalmas mosoly vonult végig.
«A hit maga rajtam nem segít», válaszolá, «én gyónni szeretnék és feloldozást nyerni bűneimtől. Előbb katho-likus pap voltam, de hitemtől elszakadtam és protestáns lettem. Én tudom, hogy a hittel nincs minden megtéve ; de úgy látszik, hogy az ég tőlem azt a végső kegyelmet, hogy katholikus papnak meggyónjak és tőle feloldozást nyerjek, megvonja».
Itt mélységesen felsóhajtott és fonnyadt arcán könnyek omlottak le. Én megrendülve állottam előtte.
Milyen találkozás I Egy aposztata katholikus pap egy másik ily aposztata halálos ágyánál ! Az illető állapota igen súlyos volt s veszteni való nem volt egy perc s e . . .
«Ha ön, mondám, katholikus pap volt, akkor ön tudja, hogy a halállal szemtől-szembe minden katholikus paptól feloldozást kaphat. Én is az voltam (vagyok), de el-szakadtam és protestáns lettem. Ön tudja tehát, hogy én a jelen esetben, midőn a halál küszöbén van, hata-lommal birok az ön gyónását meghallgatni és önt fel-oldozni». Nagy szemeket meresztett rám a beteg és miután állításomat megerősítém, arcán az öröm derűje villant fel. Kezet nyújtott, töredelmes könnyek közt meg-gyónt — és karjaim között csakhamar kimúlt.
Mit éreztem én azalatt, míg ezek történtek, leírni képtelen vagyok . . . Szemeim mereven a halott ajkaira voltak szegezve, de azok elnémultak mindörökre. Meg-ragadtam a halott hideg kezét és fogadást tettem, hogy más leszek, mert betekintést nyertem a kárhozat örvé-nyébe, a mely felé vak hiedelem ragadt magával. G.
protestáns lelkész házába nem tértem vissza. A super-intendensnek azt írtam, hogy a prédikátori állásról le-mondok . . . Trappista akarok lenni és szigorú vezekléssel fogom jóvátenni igyekezni, a mit vétettem ...»
Mindez, szórol-szóra van kiírva abból a levélből, melyet az illető megtért pap édes testvérének, F. törvény-széki birónak küldött örökön örökké tanulságos
ese-2. szánt.
R E L I G I O
43 térőL A dolog befejezése az, hog}' a megtért papnakvezeklésre Isten a trappista rendben 12 évet adott.
*
K ö l n . Nayy hatást keltő megtérés és egyéb dol-gok. — Franciaországból legújabban Löwengardnak a zsidóságból a keresztény vallásra való megtéré-séről érkeztek lelkiépülésre alkalmas hirek és jelen-tések. Németországnak legújabb szenzációja ezen a téren dr. Albert Rouville hallei egyetemi bölcseleti tanár megtérése a protestantizmusból a katholikus vallásra.
Visszatéréséről, a mint maga mondja, a szentegyházba, külön könyvben maga kívánt beszámolni. Tartalmába a könyvnek alcime, «Egy konvertita tapasztalatai és hitmeggyőződései» tüzetesebb betekintést nyújt. Az első fejezetek egyike bemutatja az első alkalmat és lökést, mely Rouvilleban a protestáns hitet megingatta. Protes-táns körökben azt hiszik bizonyára sokan, hogy ezt a német filozófust valamely klerikális befolyás — az ő szójárásuk szerint «cselfogás» — ejtette meg. Szó sincs róla. Ezt a nyereséget mi katholikusok Harnacknak, a világhírű berlini protestáns theologiai tanárnak, illetve annak a könyvének, melyet a «Kereszténység lényegéről»
írt, köszönhetjük.
Rouville könyve rendkívül érdekes tanulmány a katholikus egyház lelkileg éltető, tápláló erejéről a pápa-ságból, az infallibilitásból, a szentmiseáldozatból, az Oltáriszentségből. Hasonlóan érdekfeszítő az, a mit szerző a katholikus caritas-ról és szabadságról fejt ki.
Az sem fogja hatását téveszteni, a mit a katholikus egy-házzal szemben tapasztalható ellenségeskedésről mond.
Angolországban és egyebütt tudósok megtérése oly rendes dolog, mint a tudatlanoké. Németországban egyetemi professzor megtérése, kivált az újabb időben, rendkívüli dolog és esemény, mert itt a tudósok legfenn-héjázóbbak, legönteltebbek, vagyis lelkileg az elfogult-ságban legelsáncoltabbak és így az igazság legnehezeb-ben férkőzhetik hozzájuk.
Fischer bibornok kölni érsek az év vége alkal-mából, december elején, főpásztori levelet adott ki, melyben újból köszönetet mond a főmegye katholikus híveinek, hogy az eucharisztikus kongresszus fényes sikeréhez oly lelkes és nagyszabású közreműködéssel járullak hozzá. A katholikus hitről való e fényes
tanúság-tevésből kiindulva, figyelmezteti a gondos főpásztor világi hiveit arra a kötelességre, a mely a hit védel-mében a hitetlenség ellen különösen a férfinemre hárul. Megható látvány volt az eucharisztikus kon-gresszust bezáró processzió vagyis körmenet, a melyen csupa férfiú vett részt az Oltáriszentség kíséretében.
Erre emlékeztetve a főpásztor figyelmezteti főegyház-megyéjének finemű hiveit, hogy ne elégedjenek meg az Oltáriszentségnek részökről parádés napokon való körül-özönlésével, hanem azon legyenek, hogy nap-nap után tömegesen szívják magukba a szentáldozás útján a Krisztus katonáinak szükséges lelki erőket. A szeplőtelen fogantatás ünnepe lefolyásának alkalmából arra figyel-meztette Fischer bibornok hiveit, hogy a lorettói szent házra vonatkozó hagyomány tekintetében támadt két-ségek oszlófélben v a n n a k ; minélfogva a német kegyelet siessen a lorettói új bazilika építésének és feldíszítésének költségeihez adakozásaival hozzájárulni.
—y—la.
P. Luis Coloma: A v é r t a n ú k i r á l y n ő . Fordította jr 0 (ja Gerely Józsa Jolán. Két kötet. (139 és 154 1.) Budapest, 1909. (Családi Regénytár 53-54. köt.) Ára 2 kor. í o m
-A Családi Regénytár (a Szent-István-Társulat ki-adványa) ismét a nagynevű Coloma müvével kedves-kedik. Már előzőleg közreadta három kötet elbeszélését (16—17. és 48. köt.) Jándi Bernárdin fordításában. Most meg egyik nagyobb müvét kapjuk fenti címmel. Stuart Mária véres tragédiája ez, mesterien elbeszélve. Nem annyira regény, hanem történelmi tanulmány elbeszélő keretben. Lépten-nyomon érezzük, hog}' a történet ta-laján j á r u n k . Coloma rendszeres levéltári kutatásokat is végzett, hogy minél jobban bevilágíthasson a tragédia sötét hátterébe.
Szemére vetik, hogy kelletén túl eszményíti Stuart Máriát; pedig hát Coloma rokonszenve hősnője iránt okmányolt adatokra vezethető vissza, azokon alapul.
Coloma rajza mindenképen ajánlatos olvasmány.
Kérjük a Regénytár szerkesztőjét és Coloma for-dítóit, ajándékozzanak meg bennünket mihamarébb Coloma müveinek teljes sorozatával. Elbeszéléseiből is futná még vagy két kötetre való. Még szivesebben vennők regényeit. Már első regénye, a munkásnép éle-téből vett «Juan Miseria», irodalmi eseményszámba ment. Legklasszikusabb alkotása azonban «Pequeneces»
című regénye. Magyar fordításban «Lappáliák» cimen már több mint egy évtizeddel ezelőtt megjelent az
«Alkotmány» regény-csarnokában ; könyv alakban azon-ban nem látott napvilágot. Kár. Német fordítása («Lap-palien») évekkel ezelőtt forgott már közkézen a 13. ki-adásban. Ugyhiszem, nálunk is kapós olvasmány lenne, csak hozzá kellene juttatni olvasó közönségünket. Nem emlékszem, vájjon Simon fordítása megfelele a m ű -fordítás követelményeinek, avagy még gyökeres átdol-gozásra szorul. Illő, hogy a fordítás méltó legyen Coloma nevéhez. Timár Kálmán.
*
R e p o r t of t h e n i n e t e e n t h E u c h a r i s t i e C o n -g r e s s , h e l d a t W e s t m i n s t e r f r o m 9 t h . t o 13th.
S e p t e m b e r 1 9 0 8 . L o n d o n a n d E d i n b u r g h , S a n d s
a n d C o m p a n y . 1 9 0 9 . X X I V é s 6 8 4 1. <n.) Moyes a reformációnak a mise ellen intézett
támadásáról tartott előadást : The mass and the reformation. A reformációt megelőző időből számos emlékre hivatkozik, amelyek tanúskodnak az angol nép hite mellett, hogy az oltáriszentség Krisztus teste
támadásáról tartott előadást : The mass and the reformation. A reformációt megelőző időből számos emlékre hivatkozik, amelyek tanúskodnak az angol nép hite mellett, hogy az oltáriszentség Krisztus teste