A «Beligio» 1909. é v f o l y a m á n a k 205/6. l a p j a i n megtettük rövid kritikai megjegyzéseinket n é m i iro-d a l o m közlésével Dalmairo-dy Zoltánnak erre a kitételére :
«Calixtus p á p a 1456-ban nyilvános üstökösüző i m á k a t r e n d e l t el — teljes e r e d m é n n y e l , m e r t azóta a szegény Halley-féle üstökös egyre gyöngül és halványodik»
( M e n d e m o n d á k a t e r m é s z e t t u d o m á n y o k köréből.
Budapest, 1909. 380. 1.). A dolog a b b ó l az alkalomból, hogy tavaszra ú j r a v á r j u k a Halley-üstökös meg-jelenését, ismét közérdekűvé vált. U j a b b adatokat
találtunk az 1456-ban t ö r t é n t e k r e nézve a «Bevue p r a t i q u e d'Apologétique», Paris cimű folyóiratnak 1909. d e c e m b e r 1-én megjelent s z á m á b a n H. Lesétre tollából (338—44. 1.). A cikknek segítségével most így világíthatom meg az esetet.
Lássuk m i n d e n e k e l ő t t az a n e k d o t á n a k m o d e r n közlőit. Jórészt elsőrangú csillagászokkal találkozunk.
Laplace (Exposition du système du m o n d e , 1829.
IV. IV. 283.) szerint «Calixtus p á p a nyilvános i m á d -ságokat rendelt, melyeket ráolvastak az üstökösre és a törökökre». (Laplace a c o n j u r e r igét használja, melynek értelme azonos a ráolvasással, a távozásra való kényszerítéssel és a mely az ördögüzéseknél szokásos műkifejezés.) Arago több helyen is említi a dolgot. Az «Astronomie populaire»-ben (II. 368.464.) Calixtus említése nélkül csak azt m o n d j a , hogy r á -olvastak (conjurer) az üstökösre és a törökre. Ellen-ben egy m á s helyen ( A n n u a i r e du B u r e a u des Longitudes p o u r 1832.) még szörnyűségesebbet állít, de a szöveg világosan m u t a t j a , hogy a használt szó fogalmát egyáltalán n e m ismeri. E l m o n d j a , hogy III. Calixtus ijedtében időleges imádságokat rendelt, a melyekben n a p o n t a délben kiközösítették egyszerre
1 Esser : Nochmals das Indulgenzedikt des Papstes Kallistus und die Buszschriften Tertullians. Der Katholik.
1907. 184. 1.
2 Még Seeberg (D. G. I. 496) és Loofs is (1). G. 208. 1.,)
«fraglos übertrieben»-eknek tartják Tertullián kifakadásait Kálixt ellen.
2. szánt.
R E L I G I O
117 az üstököst és a törököket s hogy senki el nemulassza ezt a kötelességét, megalapította a szokást, a mely azóta f ö n m a r a d t , hogy délben h a r a n g o z n a k . Róbert Grant (History of physical Astronomy, Lond.
1852. 305.) még tovább megy és m á r bullát adat ki III. Calixtussal, a m e l y b e n egy csapásra kiközösíti a törököt és az üstököst. Babinet (Études et lectures, Paris, 1855. I. 34. és A n n u a i r e du B u r e a u des Longi-tudes, 126/7.) egyformán használja a ráolvasás és a kiközösítés kifejezéseket az üstökösről, sőt a belgrádi csatában a keresztet tartó b a r á t o k k a l h a n g o s a n m o n -d a t j a a ráolvasást és kiközösítést az üstökösre s a törökökre. F l a m m a r i o n (Astronomie populaire, 1880.
599.) u t á n a m o n d j a a hallottakat az említett csillagászoknak és ő viszont forrása egy sereg n é p s z e r ű -sítőnek, a kik m á r meg is készítik az imádság szö-vegét : «Az ördögtől, az üstököstől és a törököktől m e n t s meg U r a m minket!» L e g ú j a b b a n Ernest Coustet írta le a dolgot, m i n t történeti tényt, a «Revue scientifique»-ben (1909. okt. 2.) a Ilalley-üstökösről szóló t a n u l m á n y á n a k bevezetésében.
A f ö n n e b b elősorolt nevek m i n d e n e s e t r e olyanok, hogy kisebb kaliberű természettudósokra n e m is lehet nagyon neheztelni, h a v a k o n u t á n a m o n d j á k az olvasottakat. Természetesen a h i b a annál nagyobb az említett elsőrangú írók részéről, hogy tekintélyükkel szárnyat a d n a k alaptalan m e s é k n e k és leírnak a d a -tokat a források fölkutatása és gondos közlése nélkül.
A mi a dolog tisztázását illeti, a «Religio» e m -lített helyén hivatkoztam Pastorra (Gesch. der Päpste I. 552/3.), a ki viszont Clementra hivatkozik. Lesêtre cikke két régibb író mellett egy u j a b b n a k cáfolatát tartja szem előtt. A csillagászok által elkövetett k ö n y nyelműséget először egy csillagász iparkodott j ó v á -tenni. Faye, a párisi obszervatórium csillagásza 1858-ban (Cosmos t. XIII. 1858. 647.) r á m u t a t o t t arra, hogy a B u l l a r i u m R o m a n u m kiadásai, még azok is, melyek elég közel esnek a k ö z é p k o r végéhez, n e m i s m e r n e k olyan bullát III. Calixtustól, a m e l y b e n üstökösről szó esnék, pedig a d j á k III. Calixtus szép leveleit, a m e l y e k b e n h á b o r ú r a hivja föl a keresztény fejedelmeket a török ellen és a d j á k a déli h a r a n g -szó tekintet'ében kiadott Írásokat és imádságokat.
Faye egy félszázad múlva ú j r a ismételte állításait (Revue scientifique, II. m a r s . 1882.). De Smedt, az északamerikai pozitivista, J. W . D r a p e r ellen irt, aki 1874-ben gúnyolódott III. Calixtus fölött a «History of the conflict between religion a n d science» cimű művében, a mely m ű tíz év alatt 17 kiadást ért.
De Smedt a «Revue des questions scientifiques»-ben (Louvani, j a n v . 1877. 117—9.) adta meg válaszát. Leg-ú j a b b a n T h i r i o n foglalkozott vele u g y a n a b b a n a folyóiratban (okt. 1909. 670—95.).
A különféle cáfolatokból megtudjuk, hogy az 1456-ban j ú n i u s 29-én a világ püspökeihez küldött bulla csak a török veszély elhárításával foglalkozott, az üstököst nem is említette. Búcsúval j á r ó havi
imádságokat rendelt el, a m e l y e k n e k szövege ez v o l t : «Mindenható örök Isten, kinek kezeiben v a n n a k a h a t a l m a s s á g o k és m i n d e n b i r o d a l m a k jogai, védd meg a kereszténységet, hogy a h a t a l m u k b a n bizakodó hitetlenek a te h a t a l m a d által megsemmisíttessenek».
Semmiféle p á p a i o k m á n y vagy búcsúlevél eddig történetileg f ö l k u t a t h a t ó n e m volt, a mely v a l a m i m ó d o n az üstökössel kapcsolatban állana.
Mint m i n d i g el egészen a XX. századig, a közép-k o r b a n is a n é p az üstöközép-köstől b a b o n á s félelmet tanúsított. Magában véve tehát s e m m i csodálatra és g ú n y o l ó d á s r a méltó n e m volna abban, h a ezt a félelmet egy p á p a is, mint k o r á n a k gyermeke, osztotta volna. Hiszen m é g m a n a p is k o m o l y csillagászok k ö r é b e n akadt egy kisebbség, a mely n e m zárja ki az üstökösök e g y i k - m á s i k á n a k veszedelmessé v á l h a t ó hatását. Nem volna tehát meglepő, ha egy középkori pápa épúgy rendelt volna nyilvános imádságokat egy üstökössel j á r ó esetleges veszedelmek elhárítására, mint a hogy m a is r e n d e l n e k imádságokat árvíz, szárazság, dögvész stb. idején. Meg kell itt jegyeznünk, hogy a katholicizmus fölfogása szerint a kérő i m á d -ság egyáltalán n e m jelent csodakérést, sőt a csoda-kérést a katholicizmus csak kvalifikált k ö r ü l m é n y e k között tekinti megengedettnek, egyébként isten-kísértést lát b e n n e . Kant és S p e n c e r persze a kérő imádságot b a b o n á s hitnek és fetiscsinálásnak m o n d -t á k ; de Carbonnelle francia m a -t h e m a -t i k u s (Confuis de la Science et de la Philosophie, 362), v a l a m i n t E u l e r n é m e t m a t h e m a t i k u s (90 ; levél egy n é m e t hercegnőhöz) k i t ű n ő e n el t u d t á k helyezni bölcsele-t ü k b e a k é r ő imádságobölcsele-t (lásd idézebölcsele-teikebölcsele-t: Paquerie, Élém. d'Apol. 1.1908. 370—2) és ezt a g o n d o l a t m e n e t e t P r o h á s z k a p ü s p ö k is r é g e b b e n szépen világította meg a n n a k fejtegetésében, a d h a t - e Isten esőt a n n a k , a ki kéri. A m e n n y i b e n tehát egyesek n e m Calixtus üstökösimádságát, h a n e m általában a k é r ő i m á d -ságot gúnyolnák, azoknak szolgáljanak e helyek meg-szivlelés gyanánt.
De lia a r á n k m a r a d t történeti adatoktól el-vonatkozva elhihetnők is, hogy Calixtus félt az üstö-köstől, a történeti adatok szemmeltartása m á s gondolatot sugall. A k ö z é p k o r természettudósainak k ü l ö -nös elméletük volt az üstökösökről, a mely lia h i b á s a n is, mégis természetes magyarázatot keresett és az üstököst sem isteni, sem ördögi h a t a l o m m a l kapcsolatba n e m hozta. Arisztoteles n y o m á n Nagy Albert azt gondolta, hogy az üstökösök n e m egyebek, mint a föld kigőzölgéseinek meggyulladása a légkör h a t á r a i n . A p á p á r ó l és környezetéről föl lehet tenni, hogy ismerte ezt az elméletet. Ha a z o n b a n asztroló-gikus fölfogással az üstököst sokan természetfölötti j e l n e k tekintették, ez a jel j ó jel is lehetett, hiszen a kereszténység a bethlehemi csillag a l a p j á n a r e n d -kívüli csillagban n e m látott rosszat, h a n e m jót, Isten kegyelmének megérkezését. Történetileg bizonyos, hogy Kapisztrán szent János, a ki Hunyadi Jánost
1456-ban Belgrádnál támogatta, az üstökösben a keresztények győzelmének előjelét látta. Mivel pedig ő p á p a i inkvisitor volt és magával a pápával, vala-mint követjével állandó összeköttetést tartott fönn, eleve is valószínű, hogy az ő kedvező fölfogása a csillagról csak visszhangja volt a p á p a i u d v a r h a n -gulatának. E mellett a h a n g u l a t mellett pedig egye-nesen h i h e t e t l e n n é válik a szóban forgó anekdota.
A csillag exorcizálása a középkori gondolat-világban analógia nélkül szűkölködik. A mi pedig a csillag a n a t h e m a alá való helyezését illeti, az a közép-k o r á l l á s p o n t j á r ó l egyenesen érthetetlen és m á s pontról kell megmagyarázni, t. i. azon csillagászok oldaláról, a kik egyre érdekesebbé a k a r v á n tenni a p i k á n s történetet, az egyházi m ű n y e l v b e n való j á r a t -lanságuk folytán a halat hússal keverték.
De hogyan keletkezhetett ez a l e g e n d a ? De S m e d t a hivatolt helyen r á m u t a t o t t a vallá-silag chameleon-életű és történetileg megbízhatatlan F r a n ç o i s B r u y s - n e k m ű v é r e , a «Histoire des Papes»-ra, mely a XVIII. század első felében jelent meg és a mely közvetlen forrása lehetett az említett csilla-gászoknak. E b b e n a m ű b e n III. Calixtusról ezt olvassuk : «A p á p a n e m lankadott a fejedelmek b u z -dításában a török ellen való egyesülésre és e közben az égen üstökös csillag jelent meg, mely nagy félel-met okozott az egész kereszténységben. A p á p a ügyesen kihasználta a n é p e k b a b o n á j á t és félelmét, a kik valami nagy esemény j e l e k é n t féltek ettől a jelenségtől és i m á d s á g r a s jócselekedetek művelésére hívta föl őket, hogy — a m i n t m o n d t a — ha v a l a m i szerencsétlenségtől kell félniök, az ég óvja meg őket tőle». Bruys ennél a helynél P l a t i n á n a k Vita Callixti III. p. 283. c i m ű m ű v é r e hivatkozik.
Platina 1479-ben adta ki a r ó m a i p á p á k élet-irásait IV. Sixtusig. E b b e n ez olvasható III. Calixtusról :
«Erre n é h á n y n a p i g föltűnvén egy vörös üstökös és a tudósok (mathematici) nagy dögvészt, drágulást és v a l a m i nagy szerencsétlenséget j ö v e n d ö l v é n , Calixtus, hogy elfordítsa Isten haragját, n é h á n y n a p r a könyörgéseket rendelt azért, hogy h a valami veszély fenyegetné az embereket, Isten hárítsa r á szépen a törökökre, a keresztény n é p ellenségeire. Azonkívül Istennek á l l a n d ó imádsággal való engesztelésére elő-írta, hogy délben h a r a n g g a l jelet a d j a n a k az összes híveknek, hogy i m á d s á g u k k a l segítsék azokat, a kik szünet n é l k ü l küzdenek a török ellen».
Ez volna tehát a legrégibb forrás, a mely v a l a m i -féle a l a k b a n az üstököst és III. Calixtust összekötte-tésbe hozza. Az alak meglehetősen ártatlan és csak annyit m o n d , a m e n n y i t m i n t lehetségest és III. Calix-tusra nézve egyáltalán n e m szégyenletest f ö n n e b b m e g e n g e d t ü n k . Calixtus e szerint csak n é h á n y n a p r a rendelt volna el könyörgéseket és ezeknek célja is csak föltételes, ha t. i. b a j fenyegetné az embereket.
A déli h a r a n g s z ó n a k itt még nincsen semmi v o n a t -kozása az üstökösre.
É r d e k e s szemmel kisérni e n n e k a kicsiny kez-detnek legendás továbbfejlődését. Bruys m á r ravasz-n a k türavasz-nteti föl Calixtust. L a p l a c e szeriravasz-nt Calixtus m á r b a b o n á s és ráolvasó imádságot r e n d e l az üstökös ellen. Arago a ráolvasást m á r a n a t h e m á v a l helyette-síti és ezt az i m á t m i n d e n n a p délre kötelezővé teszi.
Grant m á r kiközösítő bullát adat ki Calixtussal az üstökös ellen. Babinet m á r a kiközösítő imádságot a belgrádi csatában a b a r á t o k a j k á r a adja. Végül még az a n a t h e m a szövegét is megtalálják.
A m i m a g á n a k P l a t i n á n a k elbeszélését illeti, ő kétségtelenül k o r t á r s a a l e í r t a k n a k (1421-ben született) és m ű v é n e k ezen részei tekintetében hitelt é r d e m l ő f o r r á s n a k ismerik el. Azonban bizonyos, hogy a r é g i b b események tekintetében kritikátlanul támasz-kodik forrásaira. 1456-ban még M a n t u á b a n , 1457-ben F l ó r e n c b a n élt és csak 1462-ben került B ó m á b a . Olyan kis jelentőségű dolog tekintetében, m i n t a m i n ő a
«néhány n a p r a » szóló i m á d s á g o k elrendelése, k ö n n y e n eshetett tévedés áldozatául, kivált, ha az eset idején n e m is volt R ó m á b a n . De h a igaza is volna az i m á d -ságok célja tekintetében, az m i n d e n e s e t r e teljesen a l a p t a l a n túlzás, a mivé idővel ezeket az i m á d s á g o k a t tették.
Cikkünk befejezése u t á n jutott t u d o m á s u n k r a , hogy Stein jézustársasági atya Calixte et la Comète de Halley címmel l e g ú j a b b a n t a n u l m á n y t írt, mely a vatikáni csillagvizsgáló k i a d v á n y a i között jelent meg. U t á n j á r á r á s a i n k d a c á r a lehetetlen volt m á r a nevezett t a n u l m á n y t megszereznünk. Kezünkbe j u t v á n a z o n b a n m ű v é n e k bő ismertetése, látjuk, hogy lénye-gében helyeset és eleget m o n d t u n k . Stein természe-tesen az általunk érintett forrásokat egész terjede-l e m b e n idézi, sőt a terjede-legenda ősforrásának, P terjede-l a t i n á n a k megfelelő helyét az eredeti kéziratból fényképészeti uton készült m á s o l a t b a n is b e m u t a t j a . Fejtegeté-sének a z o n b a n v a n n é h á n y pontja, melyre utólag mégis vissza kell t é r n ü n k , m i u t á n fejtegetésünkben arról n e m szólottunk. Az egyik az, hogy Babinet kétségtelenül tévedett, m i k o r a b a r á t o k k a l a belgrádi csata alatt az üstökös ellen átkokat m o n d a t o t t ; a belgrádi csata n a p j a ugyanis j ú l i u s 22. volt, az pedig csillagászatilag megállapítható, hogy a k k o r az üstökös m á r n a p o k óta megszűnt látható lenni. A másik az, hogy Stein n e m elégedett m e g a n y o m t a t á s b a n m e g -j e l e n t p á p a i iratokkal, h a n e m maga m á s o k segítsé-gével átnézte III. Calixtus Begestáit, melyek h á r o m sorozatban körülbelül 100 kötetet tesznek és a melyekbe bevezették az e x p e d i á l a n d ó másolatok előtt a p á p a i bullákat, brévéket, változatokat stb.;
ezekben az üstökösre vonatkozó semmiféle p á p a i intézkedésnek n y o m a nincsen. Végül h a r m a d i k é r d e m e Steinnak, hogy Platinától Bruys-ig n é h á n y középtagját m u t a t t a ki a legenda á t s z á r m a z á s á n a k ; ezek Calvisius és Jean Claude F a b r e . Mivel az utóbbi folytatta F l e u r y - n e k elterjedt egyháztörténetét és a legendát oda is bevitte, hihető, hogy Laplace
2. szánt.
R E L I G I O
119 és Arago n e m B r u y s r e , h a n e m F a b r e r a t á m a s z-k o d t a -k .
Zubriczky Aladár dr.