jézustársaságiak-Midőn R á k o s p a l o t á n is oly m e g g o n d o l a t l a n u l ismétlik j ó b a r á t a i n k azokat a vádakat, melyeket ellenségeink szoktak f e j ü n k r e zúdítani, csudálkoz-z u n k - e acsudálkoz-zon, lia a scsudálkoz-zácsudálkoz-zscsudálkoz-zor megcáfolt r á g a l m a k a t a
«Pester Lloyd» szintén felújítja a jézustársaságiak ellen ?
Bloch H e n r i k dr. az említett lap újévi s z á m á -b a n Pastor L a j o s m ű v é n e k ismertetése alkalmá-ból azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy Jézus t á r -saságának tagjai szabályaiknak értelmében még azon esetben is tartoznak elülj ár óiknak engedelmeskedni, ha azok őket Jézus nevében halálos bűn elkövetésére ösztönzik.
Hogyan j u t o t t Bloch t a n á r ezen fölfedezésre?
E l m o n d o m .
A jézustársaságiak konstituciói, szabályai máih á r o m s z á z s n é máih á n y évvel ezelőtt készültek. I s m e r -ték azokat a janzenisták, n e m voltak azok ismeretle-nek az enciklopédisták előtt és sem ezek, sem azok n e m találták b e n n ö k azt, amit Bloch t a n á r állít.
Pascal, Nicole, Clemencet, Voltaire és d'Alembert sem fedezték föl a jézustársaságiak konstitucióiban azt, hogy loyolai szent Ignác r e n d j é n e k szervezete oly gálád erkölcstelenségre vezet. És m i d ő n Jézus-társaságát eltörölték, n e m k u t a t t a k - e föl mindent, amit fölkutatni lehetett, hogy m e g o k o l j á k : miért t á m a d t á k azt oly kiengesztelhetetlen gyűlölettel? S a Bloch t a n á r által fölpanaszolt erkölcstelenségről sehol s e m m i nesz.
Ki tehát a föltalálója a n n a k , hogy Loyola nagy szentjének a k a r a t á b ó l Jézustársaságának elüljárói h a -lálos b ű n t is p a r a n c s o l h a t n a k a l a t t v a l ó i k n a k ?
L a n g kilencvenegy (91) évvel ezelőtt 1819-ben élt, ez a Lang Montgelasnak, a b a j o r m i n i s z t e r n e k kedves e m b e r e volt s ő volt az a szerencsés ember, ő fedezte föl az egyház által jóváhagyott r e n d e n azt a gyalázatos szennyfoltot. Azóta persze belekerült ez a r á g a l o m W e l k e r á l l a m t u d o m á n y i szótárába (Staats-lexikon), belekerült k o r m á n y o k hivatalos
rendele-teibe, t a n k ö n y v e k b e s m á s t u d o m á n y o s és n e m t u d o m á n y o s művekbe.
Rosszakarat, t u d a t l a n s á g vagy m i n d a kettő
vezérelte-e L a n g urat s követőit le egészen Bloch t a n á r i g ? Ezt a kérdést n e m a k a r o m eldönteni ; tény az, hogy a szent Ignác által készített konstituciók-b a n ezen cím a l a t t : «A konstitúciók konstituciók-b ű n terhe alatt n e m köteleznek», a következő dolgok olvashatók (Part. VI. cap. 5.): «Azt véltük, hogy úgy lesz jó, h a azon szabályokat kivéve, melyek a f o g a d a l m a k r a vonatkoznak, egyéb szabályok vagy intézkedések b ű n terhe alatt n e m köteleznek, h a csak az elüljáró Jézus nevében n e m osztja parancsát.»
Hogyan értsük m á r most ezt: N o n posse c o n -stitutiones et declarationes obligationem ad peccatum inducere, nisi superior ea in n o m i n e Domini nostri Jesu Christi j u b e r e t ? — Ugy, a m i n t én f o r d í t o t t a m :
«A szabályok nem kötelezhetnek bűn terhe alatt, ha csak az elülj á r ó Jézus nevében n e m osztja parancsát.»
Ura leszek állításomnak.
B o t t e r d a m i Erazmus, a XVI. század h u m a n i s t á i -nak királya, beszélgetéseiben (Colloquia) egyebek között a mészárost beszélteti a tengeri halakat á r u l ó e m b e r r e l (Ichthyopliagia). S e két beszélő e m b e r többször h a s z n á l j a az ilyen kifejezéseket: obligare ad p o e n a m gehennae, ad crimen, ad r e a t u m . A m é -száros ugyanis így beszél: «Te azt m o n d o d , hogy a p á p a által szentesített törvények kötelezik (obligare) azokat, kik az egyházhoz t a r t o z n a k ? » — A halász feleli: «Igen.» A m é s z á r o s : Ad p o e n a m g e h e n n a e ? S erre a másik azt válaszolja: «Igen.» Ezt a kifeje-zést: ad p o e n a m gehennae, m i n d e n fordító így a d j a vissza: «A pokol büntetésének terhe alatt.» így értik azt a mészáros és a halász is, m i k é n t beszélgetésök f o l y a m á n világos. Halljuk csak tovább. Elismeri egyebek között a halász, hogy Annás és Ivaifás t ö r -vényt h o z h a t t a k ; de n e m tudja, vájjon ez a törvény azután kötelező-e súlyos b ű n terhe alatt (obligant ad p o e n a m g e h e n n a e ) ? S ismét kérdezi az egyik, v á j -jon m i n d e n isteni törvény kötelez-e «ad p o e n a m gehennae» ? E r r e a k é r d é s r e tagadó választ ad a m á s i k ; m e r t — ú g y m o n d — bocsánatos b ű n alatt kötelező isteni t ö r v é n y is van s ez n e m kötelez a pokolt é r d e m l ő vétség terhe alatt (non obligat ad p o e n a m gehennae). Majd ismét így szól a m é s z á r o s :
«De hát h a a törvényhozó n e m azon szándokkal szentesíti a törvényt, hogy súlyosan kötelezzen, sőt
úgy értelmezteti a törvényt, hogy egyáltalán b ű n alatt ne kötelezzen (obliget — imo ne ad r e a t u m q u i d e m u l l u m ) ; mert az ő a k a r a t j a az, hogy pusztán csak buzdítson?» — E r r e a halász válaszolja : «Isten-től függ, mily m ó d o n a k a r kötelezni.» Végre meg-egyeznek egymással a m é s z á r o s és a halász s azt m o n d j á k : «Aki n e m a k a r j a , hogy az ő rendelete valakit b ű n alatt kötelezzen (obliget ad u l l u m crimen), az bizonyára csak tanácsot ad s n e m parancsol».
S amit r o t t e r d a m i E r a z m u s b ó l vett idézetekkel bizonyítottam, azt m á s klasszikus szerzők n y o m á n is m e g o k o l h a t n á m ; de az adott idézeteket u j a k k a l támogatni, úgy hiszem, fölösleges.
R o t t e r d a m i E r a z m u s halála u t á n négy évre, tehát épp azon időben, m i d ő n az idézett beszélgetéseket (colloquia) az i s k o l á k b a n m i n d e n ü t t olvasták, — alapíttatott meg 1540-ben Jézustársasága. K é r d e m m á r most a fölhozottak u t á n : m i k é p p e n fordították volna E r a z m u s kis tanulói, kik a beszélgatéseket fordítani képesek voltak, szent Ignác panaszolt szavait? Hogyan fordították volna ezt : «Constitutiones n o n obligant ad peccatum, nisi s u p e r i o r in n o m i n e Domini nostri Jesu Christi j u b e a t ? » N e m d e így: «A szabályok n e m köteleznek bűnnek terhe alatt, hacsak az Úr Jézus nevében n e m osztja parancsát az elüljáx'ó.»
S ha ez így van, miért m o n d j á k m i n d u n t a lan, m i é r t í r j a most a zsidó Bloch, hogy J é z u s t á r -saságában az e l ü l j á r ó n a k joga van halálos b ű n t is p a r a n c s o l n i az alattvalónak s az köteles ennélfogva a p a r a n c s r a a halálos b ű n t is elkövetni ?
Nos tehát az a jézxxstársasági a t á r s a d a l o m r a nagyon veszélyes e m b e r l e h e t ; m e r t Bloch szerint köteles gyújtogatni, gyilkolni, ha e l ü l j á r ó j a neki ily gazságokat parancsol.
De legyen nyugodt a «Pester Lloyd» z s i d a j a ; m e r t hiszen véleménye, m i n t láttuk, a klasszikus latin nyelv n e m i s m e r é s é b ő l eredt tévedésen alapszik.
S ezzel befejezhetném v á l a s z o m a t ; hogy Bloch u r a t a z o n b a n j o b b a n megnyugtassam, xxiég p á r idé-zettel kedveskedem neki Jézustársaságának törvény-könyvéből. Minden rendtag, így p a r a n c s o l j á k konsti-tucióink (Part. III. cap. 1. 23.), p o n t o s a n engedel-meskedjék, «ubi p e c c a t u m n o n cernitur». Ismét (Part. VI. cap. 1.) : «Tartozik m i n d e n k i e n g e d e l m e s -kedni, «ubi definiri n o n possit aliquid peccati genus intercedere». Vagyis ott, ahol vétekről nincs s n e m lehet szó, ahol vétkes dolgot n e m p a r a n c s o l n a k az elüljárók, köteles az, aki Jézustársaságának tagja, pontosan engedelmeskedni.
Tomcsányi Lajos S. J.
7777. Bonifác és 777. "Endre. <u.)
A p á p a először Budolffal óhajtotta tisztázni a helyzetet. Őt tartotta a veszedelmesebb ellenfélnek.
Csak azután került a sor III. E n d r é r e . Ezexi eljárásá-nak oka az volt, hogy Magyarországból n e m kapott
hivatalos értesítéseket. Meg is r ó j a ezért az eszter-gomi és kalocsai érseket.1
Értesülések hijján most IV. Miklós elhatározza, hogy n e m küld legátust h a z á n k b a , h a n e m csak egyszerű t u d a k o z ó d ó követet, a ki őt m i n d e n r ő l tájékoztassa.2 Ez a követ Ugoccione János, jesi-i p ü s p ö k volt.
A p á p a 1290. d e c e m b e r é b e n a császárhoz levelet intéz, a m e l y b e n csak röviden értesíti, hogy «praefa-tuxxi R e g n u m ad R o m a n a m Ecclesiam ex causa multiplia p e r t i n e r e noscatur», azért jelzi, hogy a m a g y a r -országi trónrendezés ügyében követet fog küldeni Ugoccione J á n o s jesi-i p ü s p ö k személyében.3
Tényleg a következő év (1291.) j a n u á r j á b a n a p á p a m á r felhatalmazza a jesi-i p ü s p ö k ö t a követ-ségre és utasításokkal is ellátja.4 T ö b b rendeletet ad neki. De látszik, hogy a p á p á t főképen Rudolf eljá-rása feszélyezi. Azért teszi első kötelességévé a kö-vetnek, hogy m e n j e n Rudolfhoz először és Alberthez, jelentse ki nekik, a mit m á r többször h a n g -súlyozott « p r a e d i c t u m R e g n u m ad R o m a n a m Ecc-lesiam pertinere».5 Ezekből a kitételekből határozottan lehet sejteni, hogy a szentszék a b b a n a véleményben van, hogy olyan jogok illetik meg őt Magyarország felett, m i n t a xxiilyenekkel a délitáliai államok felett birt.6 Ezekből nyeri a követ azt a szigorú utasítást is,
1 Theiner : i. m. 374. 1. 2 Pauler : i. m. 424. 1.
3 Theiner : i. m. 370. s 372. 11.
4 U. o. 370—372. 11. megismétlődnek úgyszólván ugyan-azon rendeletek, a melyeket előbb Benvenuto kapott.
5 U. o. 373. 1.
s Azért emiitettük már előbb, hogy a pápa félreértésből különösebb jogokat formált hazánkhoz. Fraknói i. m. 100. 1., Dudek i. m. 55. és köv. 11. tagadják, hogy a pápák a magyar trón betöltését a főhübérúri jog alapján igényelték volna.
Szerintük a pápák csak a trónigények felett akartak Ítélni.
Véleményünk szerint ez nem fejti meg a pápák ismételt nyilatkozatait Magyarországnak a szentszékhez való különös tartozásáról (pl. mikor IV. Miklós kijelenti : «vacans nunc Hungáriáé regnum sedi apostolicae speciali tihűo esse obli-gatum, ejusdem collationem ad neminem alium, quam Ro-manum Pontificem pertinere», vagy mikor azt irja, hogy Magyarország kezdettől fogva a római egyház alá tartozott stb.). De nem fejti meg a krónikák állásfoglalását sem, a mely szerint a pápák egyszerűen kinevezték az Anjoukat magyar királyoknak s követet is azért küldöttek az országba, hogy az Anjou-ház «contra Andreám potestatem acciperet».
Trónkövetelők, trónviszályok fölött döntött a szentszék sok-szor s anélkül, hogy az országok függését hagsúlyozta volna.
Míg itt a pápai beavatkozást mindig azzal magyarázzák a római iratok, hogy Magyarország különösen a szentszékhez tartozik. Ezért tiltakoztak a magyar főpapok és főurak, hogy a pápa adjon nekik királyt. Ld. mindezekre T h e i n e r : i m.
373. t., Pauler : i. m. 423. és 435. 11. a krónikákra Id. Chr.
Dubnicense Mátyás FI. kiadása H. H. Font. Dom. III. 111. I.
Chr. Pictum u. o. II. 228.1., Chr. Budense Podhradszky kiadása 1838-ból 217. 1. Chr. Salisbur a Font. rer. Austr. 1.394.1. és a Chr.
Aulac Regiae a Font. rer. Boliemicarum IV.84.1.Ez utóbbi króni-kák szerint VIII. Bonifác «députavit pro rege» Károlyt. Legérde-kesebb azonban haselbachi Ebendorffer Tamás «Chr. Aus-triacum»-jának előadása: «Sed quia Divina potestas novit flagellare quos diligit, huic Andreae, licet potenter
Unga-2. szánt.
R E L I G I O
35 hogj' tiltakozzék a császári u d v a r b a n e p á p a i jogb á r m i f é l e megsértéséért s neki erről azonnal értesí-tést adjon.1
A Rudolffal való tárgyalásait körvonalozó intéz-kedések után egy másik i r a t b a n IV. Miklós János p ü s p ö k n e k magyarországi szereplését i r j a körül.2 De csak általánosságban. Mindazonáltal meglátszik, hogy m á r értesült III. E n d r e megkoronáztatásáról. A p á p a szavai, a melyek a követet a r r a intik, hogy különö-sen azokat figyelmeztesse, «qui sibi dicunt j u s ali-q u o d coinpetere ali-q u o m o d o l i h e t in Regno praefato», a r ó m a i p á p a ősjogára, a mely szerint Magyarország ő hozzá tartozik, Rudolf után Endrét t a r t j a szem előtt.3
Ezek az utasítások n e m sok e r e d m é n n y e l j á r -tak. A jesi-i p ü s p ö k 1291-ik év vége felé ért h a z á n k b a . De alig jött be, érezte, hogy n e m sokat tehet. Az 1290-iki óbudai országgyűlés u t á n III. E n d r e h a t a l m a megerősödött.4 A főpapság L o d o m é r eszter-gomi érsekkel erősen állást foglalt mellette. így J á n o s követ igazán csak azokat nyerhette meg, a kik E n d r é t kezdet óta n e m szívelték s m á r előbb fegyvert fogtak ellene.5 Különösen hasztalanul h a n g -súlyozta, hogy Magyarország kezdettől fogva a r ó m a i egyházhoz tartozik. A f ő p a p s á g illedelmesen visel-kedett vele szemben s engedelmesvisel-kedett is neki, a hol egyházi ügyről volt szó. Viszont a z o n b a n III. E n d r e mellé sorakoztak s itt n e m tűrtek beavat-kozást, mert szentül meg voltak győződve, hogy királyuk Árpádvér, tehát teljes joggal uralkodik.6
így a követ i n k á b b ártott az országnak, m i n t hasz-nált, m e r t szentesíteni látszott az E n d r e ellen fegy-verkezőknek, m i n t Kőszeghy I v á n n a k eljárását, a ki rögtön felhasználta az a l k a l m a t ö n m a g a tisz-tázására. J á n o s követ előtt esküt tesz, hogy csak azt ismeri el törvényes királyának, a kit a p á p a kijelöl
riae gubernaret habenas, suscitavit competitorem Carolum, Caroli Regis Siciliae (ilium, ad elamorem quorundam Baro-n u m . . . apud BoBaro-nifacium octavum de alio Rege sibi daBaro-ndo desudantium : qui et praefatiim Carolum designavit Regem et ad Ungariam destinavit, praetenderts, quod in praejudicium Romanae ecclesiae fuisset ab episcopis Ungaris coronatus Andreas.» Ld. Font. rer. Austriacarum II. 766. 1. Itt említjük, hogy Karácsonyi János szerint is (ld. egyetemi tanár korá-ban kiadott litografált «Magyar Egyháztörtenet»-ét a 15. 1.)
«a pápák IV. László halála után önként akartak királyt adni»
az országnak, mert azt hitték, «hogy szent István egykoron az országot a szentszéknek úgy ajánlotta föl», mint Guiscard Róbert, vagyis azt hitték, hogy Magyarország hübérországa a szentszéknek.
1 T h e i n e r : i. m. 373. 1.
2 U. o.
3 Ezen a véleményen van Fraknói is (i. m. 100. 1.). Úgy-szintén Pór Antal «Miklós ostiai püspök követsége Magyar-országon» cimű értekezésében. Ld. Uj M. Sión 1885., 322. 1.
Az oklevelet ld. Theiner i. m. 373. 1.
4 Pauler: i. m. 416. 1.
s U. o. 435. 1.
0 Fraknói : i. m. 101. 1.
és megerősít.1 Ez a k ö r ü l m é n y csak tetézte a zava-rokat, a melyek amúgy is tépázták az ország egy-ségét. Annyival is inkább, m e r t az A n j o u k is r a j t a voltak, hogy Kőszeghy I v á n b a n s híveiben szítsák az elégületlenséget.2 Ily viszonyok között p a n a s z -kodhatott Mária, az Anjou II. Károly hitvese, hogy fivére, IV. László, halála után csak az erőszak ural-kodik az országban.8 De e n n e k bizony j ó m a g a volt a legfőbb oka.
Mária eddig «Magyarország királyné»-jának ne-vezte magát. 1292. j a n u á r 6-ikán l e m o n d e jogáról és fiát Martell Károlyt r u h á z z a fel vele, a kit aztán Aix-ban meg is koronáznak.4 A jesi-i p ü s p ö k azon-ban ekkor sem tehetett s e m m i t sem az é r d e k ü k b e n . Még egy ideig az országban tartózkodik. Eléggé tájékozódott m á r az állapotokról s csak azt várta, hogy R ó m á b ó l ú j a b b utasításokat kapjon. De ilye-neket m á r n e m kaphatott. 1292. április 4-én meghal IV. Miklós p á p a . Mire a követ is visszatér R ó m á b a . A m a g y a r k r ó n i k á k n a k igazuk van, m i k o r azt j e g y -zik meg, hog}' J á n o s követnek s e m m i t sem sikerült elérnie.5
A p á p a halála u t á n hosszas v a j ú d á s állott be a szentszék betöltésénél. Az A n j o u k n a k pedig nagyon é r d e k ü k b e n volt, hogy az m i n é l előbb megtörténjék.
Latba vetették befolyásukat s k e z d e m é n y e z é s ü k r e egy j á m b o r , de gyámoltalan e m b e r t választottak meg p á p á n a k , a kit k é n y ü k - k e d v ü k szerint irányíthattak.8
V. Coelestin a z o n b a n n e m sokáig ült a p á p a i tró-non. A b i b o r n o k o k végre is l e m o n d a t t á k . Helyébe aztán egy idős, de lánglelkü férfiú került Péter ö r ö -k é b e : VIII. Bonifác
Az A n j o u k sietve a cselekvés terére lépnek.
V. Coelestin épen a k k o r m o n d o t t le, m i d ő n a m a -gyarországi ügyek kerültek volna döntés alá. A leg-rosszabb időben búcsúzott el a p á p a i tróntól, míg k ö n n y ű lett volna az A n j o u k n a k a N á p o l y b a n tar-tózkodó Coelestint bullák, követek küldésére rábírni.
De a k k o r m á s dolguk akadt. Most aztán annál érzékenyebben sújtotta őket Coelestin l e m o n d á s a . Mivel a z o n b a n ezen m á r n e m lehetett segíteni, a r r a törekedtek, hogy VIII. Ronifácot m e g n y e r j é k céljaik-nak. Az ú j p á p á n a k a z o n b a n egyéb ügyei t á m a d t a k .
E u r ó p a képe ugyancsak szomorú volt ebben a k o r b a n . Testvérharcok dúltak m i n d e n ü t t h a t a l m i érdekek miatt. Trónkövetelők itt is, ott is. S ezen általános zűrzavarban, ha valakinek, úgy a p á p á n a k
1 T h e i n e r : i. m. 385. 1. későbbi oklevél, a melyben hi-vatkozás történik Iván esküjére. P r a y : Hist. Reg. Hung. 1.
330. lap.
2 P a u l e r : i. m. 424. és 436. 11. 3 U. o. 4 U. o.
5 Chr. Dubniciense ld. Mátyás Fl. H. H. Font. Dornest.
III. 111. 1. Chr. Budense 217 1.
6 Hergenröther : i. m. 582. 1. A nápolyi király fiával együtt megjelent Perugiában, hogy siettesse a pápaválasztást.
Hefele : i. m. VI. 269. 1. Fraknói : i. m. 102. 1.
7 Hergenröther : i. m. 584. 1.
kellett rendet teremtenie. Bonifác teljesen átértette kötelességét. Nagy cél lebeg szemei előtt: békét teremteni m i n d e n ü t t , aztán egyesiteni a fejedelmeket a szentföld elfoglalására.1 Nemes lélek, nagy ember,
«a ki utóljára a k a r t a megkísérteni, hogy a p á p a s á g középkori h a t a l m á t , az egyházi és világi felsőbbsé-get d i a d a l r a vigye».2 De a dolog n e m sikerült. Új szellem, ú j e m b e r e k ! A középkori «universalizmus»
h a l d o k o l n i kezd és m á r jelentkezik az «individu-alismus»-nak halovány előjele: a «nacionalismus».3
A XI—XIII. századi e m b e r e k nagy lelkesedése a p á p a s á g iránt elérte delelőpontját. A k ö z é p k o r utolsó nagy p á p á j a , Bonifác, még a h a t a l o m legmagasabb p o n t j á n mutatkozik. De a h a t a l o m mellett l á t j u k m á r a hanyatlás jeleit is. A p á p a i «mindenhatóságot»
kezdik t á m a d n i . A nagy olasz költő, Dante m á r a világi h a t a l o m önállósága mellett száll sikra «De m o n a r c h i a » cimű m u n k á j á b a n . Utána Occam Vilmos (f 1347.), Behenburgi Luitpolt (f 1334.), M e n a n d r i n o Marsilius (f 1328.) és m á s o k ugyanazt cselekszik.4
Pap József.