A fölvetett h á r o m kérdéssel, m. t. Hallgatóim, i p a r k o d t a m az egyházjog szemüvegén át b e m u t a t n i úgy a tervezett a u t o n o m i a belső vázát, tartalmát, célját és természetét, mint azt a külső keretet és világprespektivát, a melybe állítva i s m e r h e t j ü k csak föl teljes jelentőségét és h o r d e r e j é t az általunk m u n -k á b a vett a l -k o t m á n y n a -k .
Kettőtől ó v a k o d n u n k kell : Először is ó v a k o d -n u -n k kell az a u t o -n o m i a túlbecsülésétől és az abból f a k a d ó türelmetlenségtől az a u t o n o m i a követelésében.
A fődolog az egyházban az egyház szellemi fensége, a mely pedig n e m jogtól, n e m hatalomtól, n e m is egy olyan közjogi szervezettől, m i n ő az autonomia, h a n e m az egyház szellemi kvalitásának emelkedésé-től, a Krisztus szellemében való m e g ú j h o d á s t ó l függ.
Másodszor ne is kétségeskedjünk, pesszimisztás-k o d j u n pesszimisztás-k . Őszintén föltártam Önöpesszimisztás-k előtt, hogy az a u t o n o m i a nincs e l l e n m o n d á s b a n a kath. egyház krisztusi alkotmányával és nem talált visszautasí-tásra szent Péter utódánál.
R a j t u n k múlik, hogy e két pólustól óvakodva, cselekedjünk. Jelszavunk m i n d e n k é p e n : «Catholici in iis, q u a e ad religionem pertinent, unice a religionis suae s u p e r i o r i b u s dependeant». Hanuy Ferenc dr.
Adatok Bosznia történetéhez a JC7JC.
szá-zadban. (IZ.)
1833. d e c e m b e r b e n történt, hogy a szkoplyai kadija Mujo nevű fia lerészegedett, fölfordult a h ó
-1 « . . . quae sane erectio et SS. Domino erit pergrata et vobis apprime digna reique catholicae utilis.»
b a n és ott megfagyott. Másnap jelentették az atyjá-nak, hogy megfagyva találták fiát. A kadija m á r régóta fente fogát a k a t h o l i k n s o k r a s most m i n d j á r t ráfogta a katholikusokra, hogy ők elvitték a p l é b á n o s pincéjébe, ott megfojtották s azután kivitték a h ó r a . A k a d i j a leírja az esetet, magával viszi Szarajevóba és ott b e m u t a t j a a vezirnek.
A vezir Szkoplyébe meneszti küldötteit, hogy hozzák hozzá a plébánost és a k i v á l ó b b katholiku-sokat. Az öreg p l é b á n o s fölkérte egykori tanítványát, Sunyicsot, m e n n e el helyette. Ez el is m e n t és Szarajevóban oly ügyesen védte az ártatlan p l é b á -nost és a katholikusokat, hogy a birák k i j e l e n t e t t é k :
«A j ó Allah akarta, hogy Mujo saját h i b á j a folytán hagyja el a világot, de ennek sem a franciskánusok, sem a katholikusok n e m okai».
A vezir is á r t a t l a n o k n a k nyilvánította őket, a miért sem n e m fogják őket akasztani, sem meg-vesszőzni, pénzbírságot sem fognak fizetni, m o n d á , csak 24 zacskó garast fognak fizetni kiküldöttjeinek.
(Egy zacskó = 500 garas.) Bizony soká kellett kol-dulni, mig ezt az összeget összehozták. T u d n u n k kell, hogy a b b a n az i d ő b e n a vezir n e m fizette alkalmazottait, h a n e m h a kitudódott, hogy valahol valakit megöltek, megsebeztek, egyik a m á s i k k a l n e m jól osztózkodott stb., akkor a vezir kijelentette, ennyit és ennyit kell m e g b í z o t t j á n a k útiköltségül fizetni, de az összegből a megbizott csak annyit kapott, a m e n n y i t a vezir neki a d n i akart, a többi az ő zsebébe vándorolt. Néha megtörtént, hogy az illető kiküldött a többi társait is magával vitte, így aztán az útiköltség is n a g y o b b lett.
Élt Kresevoban valami Vesara nevű katholikus, a ki hires volt az egész k ö r n y é k e n testi erejéről s ezért a törökök r é m e lett. Hogy s z a b a d u l j a n a k tőle, 1834-ben bevádolták a vezirnél. A f r a n c i s k á n u s o k tudván, hogy b ű n e n e m oly nagy — igaz, ha bele-kötöttek, n e m igen hagyta magát — kérték a vezir orvosát, v e n n é pártfogásába a szegény e m b e r t a ve-zirnél. De m i k o r ezt Serifovics megtudta, üzentetett a fojnicai k a d i á n a k , hogy Vesarát a b a r á t o k és az olasz származású orvos nagyobb bosszúságára akasz-tassa föl. E n n e k sem kellett több. Egy v a s á r n a p reggel a fojnicai templom előtt fölkötötte a katholikusok nagyobb megfélemlítése végett.
Pércsics Vince S. J.
Óhitű és újhitű áramlatok a szocializmus
eszmevilágában. (vm.>
(Különös tekintettel a magyar szociáldemokráciára.) V. Az e t i k a i k é r d é s .
A helyes erkölcsi felfogás, melyet m i is vallunk, az értelmes e m b e r i természetben látja a legközelebbi etikai zsinórmértéket. A m i az e m b e r n e k , m i n t egyén-nek, m i n t szociális és m i n t a Teremtőtől függő lény-nek természetével ellenkezik, az erkölcstelen és
túr-hetetlen állapot. A revizionista J a u r è s szerint az emberi természetnek, a h u m a n i t á s n a k , ezen eszménye olt élt az e m b e r kebelében kezdettől fogva és hatalm a s hatalmozgató erőnek bizonyult a n e hatalm z e t e k t ö r t é n e -tében. Az e m b e r t. i., m o n d j a Jaurès, ehhez az esz-m é n y h e z esz-m é r t e a t á r s a d a l esz-m i és gazdasági viszonyo-kat, melyek között élt és m i k o r észrevette, hogy azok e m b e r h e z n e m méltók, igazságtalanok, h a d a t izent nekik. Ez az etikai eszme, az igazságosságnak és a h u m a n i t á s n a k eszméje volt az emberevésnek, a rabszolgaság és a j o b b á g y s á g intézményének megölője. Ez f o g j a megásni a m a i igazságtalan b é r -m u n k a v i s z o n y o k n a k a sírját is. A revizionista J a u r è s j ó l t u d j a ugyan, hogy a gazdasági állapotok az
erkölcsi fölfogásokat formálják, alakítják, de azért elveti a marxista tételt, mely szerint az e m b e r n e m u r a a m a g a sorsának. «Egyidejűleg, m o n d j a Jaurès, az emberiség m a g a is igyekezett és tevékenységet fejtett ki az egymást fölváltó társadalmi b e r e n d e z k e dések létesítésében. B á r m e n n y i r e eltérők is a l a p j u k -ban véve a környezet, az időviszonyok, a gazdasági követelések: ugyanazon panaszos sóhaj, ugyanazon r e m é n y k e d é s r ö p p e n el a rabszolga, a jobbágy, a proletár ajkairól. És az e m b e r i n e k ezen h a t h a t a t l a n szelleme képezi a n n a k a lelkét,a mit j o g n a k neveznek».1
A revizionistáknak ebben a p o n t b a n k ö n n y ű a m u n k á j u k . Mert ug3ranazt, a mit ők k i m o n d o t t a n hirdetnek, burkolt a l a k b a n megtalálták az ortodox marxistáknál, sőt m a g á n á l Marxnál is. Mint m i n -denütt, úgy itt is bizonyos bifurkációt fedezhetni föl Marxban, az erkölcsi és az a m o r á l i s fölfogásnak dualizmusát. Marx még kifejezéseiben is ragaszkodik ugyan az amorális állásponthoz ; az etikai elemtől át- meg áthatott folyamatokat is fizikus m ó d j á r a írja l e ; a tőkés és a m u n k á s őnála csak gazdasági kategóriák, a m u n k á s b a r á t törvények csak olyan termények, m i n t a gyapot, az egész ipari élet m e r ő m e c h a n i z m u s . Ámde ezen amorális vasvértezet alatt a nem-szociálista és a revizionista irók egyaránt észrevették az erkölcsi tüzet, az e m b e r j o b b részének méltó fölháborodását az igazságtalanság és e m b e r -telenség ellen. Hiszen az egész Kapital-nak legmélyebb alapja teljesen etikai. Az egész m ű n e m más, m i n t h a t a l m a s erkölcsi f ö l h á b o r o d á s a tőkés rendszer embertelenségein.2 A nagy m u n k á n a k igazi j e l e n t ő -sége t u l a j d o n k é p e n e b b e n áll. Teljes joggal hivat-koznak az ú j h i t ű irók a r r a is, hogy az erkölcsi és amorális g o n d o l k o d á s m ó d n a k eme dualizmusa az igazhitű tanítványokra is átszármazott. Ezek t. i.
egyrészt nagy h a n g o n hirdetik, hogy a k o m m u n i z -m u s p a r a d i c s o -m a ele-mi szükségességgel fogja föl-váltani a m a i gyehennát s azért mesterükkel egyet-értve elvetnek m i n d e n morálist ; másrészt pedig
1 Jaurès—Holló, i. m. 19. 1.
2 Ezt részletesen kimutattam «Társadalmi kérdés és etika» c. munkámban, I. r., 9. f. «Marxék és a mi marxistáink önmaguknak mondanak ellent.» 79. 1.
2. szánt.
R E L I G I O
141 szünet nélkül protestálnak a m a i állapotok ellen azigazságosság, a jog, a h u m a n i t á s nevéhen, haragot és elkeseredést igyekezvén kelteni olvasóikban a «jog-fosztás», «népnyúzás», a «kizsákmányolás» ellen.
Az ú j h i t ű szocialisták közül Baranowszky k ü z -dötte föl magát a legmagasabb erkölcsi fölfogásra.1
A mit ez az iró az ortodox marxista tételeket birálva m o n d . azt a helyes erkölcstan s z e m p o n t j á b ó l m i n d alá lehet írni. Az egyes t á r s a d a l m i osztályoknak élet-m ó d j a és szokásai, írja Baranowsky, sok tekintetben eltérnek egymástól, de azért a gazdag és a szegény k ö r ü l b e l ü l ugyanazt t a r t j a erkölcsileg j ó n a k vagy rossznak. A civilizált e m b e r szemében, úgymond, évszázadok óta a keresztény erkölcstan képezi a l e g m a g a s a b b etikai eszményt. Hogy a természet-n é p e k természet-n e k erkölcsi Ítéletei k o r u természet-n k természet-n a k erkölcsi föl-fogásától fontos dolgokban eltérnek, n e m tagadható.
Á m d e ez az e r k ö l c s n o r m á k n a k általános érvényéből n e m von le semmit. A t u d o m á n y o s nézetek is fej-lődtek, alakultak, jóllehet a gondolkodás törvényei általános érvényűek. A történelem f o l y a m á n a morális t a n o k o n is észlelhetni n é m i változásokat, ám ez egyáltalán n e m jogosít föl a n n a k az Engelsféle d o g m á -n a k fölállítására, hogy m i -n d e -n kor-nak, sőt m i -n d e -n hivatás-ágnak k ü l ö n erkölcstana van.
A t á r s a d a l o m m i n d e n egyes osztályának v a n n a k sajátos érdekei, melyek m á s osztályok érdekeivel n e m egyáltalán, de bizonyos fokig ellentétben állanak.
Á m d e az erkölcsi ö n t u d a t és az osztályérdek ö n t u -data között óceán a különbség. Az erkölcsi helyes-lésnek vagy helytelenítésnek lényege épen a b b a n áll, hogy bizonyos cselekedetek ö n m a g u k b a n tar-tatnak j ó k n a k , illetve rosszaknak, n e m pedig m i n t eszközök bizonyos célnak elérésére. Az erkölcsi kötelesség, m o n d j a helyesen Baranowsky, általános érvényű, osztályok fölött áll és a hasznossági vagy osztályérdek-szempontoktól független. E l ő f o r d u l h a t ugyan az az eset, hogy az osztályérdekek az erkölcsi öntudatot m e g z a v a r j á k , úgy hogy az osztályérdek a tárgyi e r k ö l c s n o r m á v a l összezavartatik. Ez a z o n b a n kivételes dolog. Bizonyos dolgokat erkölcsi köteles-ségeknek tekint m i n d e n ember, m i n d e n n e m ű osztályk ü l ö n b s é g nélosztálykül. Az osztályetiosztályka, m o n d j a B a r a -novsky, «contradictio in adjecto». Hiszen a m o r á l n a k lényege épen a b b a n áll, hogy a cselekvésnek zsinór-m é r t é k e n e zsinór-m az önző érdek, h a n e zsinór-m a tárgyi erkölcsi kötelesség. Az Engels által formulázott m a r x i s t a fel-fogás az e r k ö l c s t a n n a k egyenes tagadása.
Azonkívül az osztályérdekek etikájának az erkölcsi ö n t u d a t tapasztalati tartalma is élesen ellent m o n d . A k u l t u r a kezdetleges fokain a természet, az anyagi létföltételek nagy f o k b a n alakítják az e m b e r n e k szellemi életét s ennek t u l a j d o n í t h a t ó , hogy a kezdetleges n é p e k n e k erkölcsi élete nagyon eltérő képet nyújt. Azonban ezek a különbségek az
1 V. ö. idézett munkájának 117. és kk. 11.
idő haladásával egyre j o b b a n eltünedeznek. Döntő fontossággal bír az a nagy tény, m o n d j a szerzőnk, hogy általános érvényű erkölcstan igenis létezik.
Már Democritos tanította azt a n e m e s e b b k u l t u r á j ú n é p e k n é l általánosan elismert tételt, hogy «a ki j o g -talanságot tesz, szerencsétlenebb, m i n t az, a kin a jogtalanság esik». «Hogy m i az erkölcsi j ó és mi az
erkölcsi rossz, arra nézve az evangélium óta a civi-lizált nemzetek kebelében nézeteltérés nincsen.1
Tizenkilenc évszázadon át óriási fejlődésen m e n t át az e m b e r i n e m s ebben a tekintetben s e m m i ú j a t sem hozott ez a hosszú idő. Megengedjük, írja B a r a -nowsky, hogy a m o d e r n t á r s a d a l o m n a k bizonyos része n e m igen méri cselekedeteit az e r k ö l c s n o r -m á k h o z . Á-mde ezek az e r k ö l c s n o r -m á k a t á r s a d a l -m i életvalóságban mégis ott v a n n a k és t u d o m á n y o s m a -gyarázatot követelnek. Minthogy a z o n b a n a marxista elmélet ily t u d o m á n y o s magyarázattal szolgálni n e m tud, kénytelen tagadásba venni a tényeket. S ezt meg is teszi. «Azonban a tények m i n d e n elméletnél erősebbek.»2
A m a g y a r szociáldemokráciának az etikai kérdés-ben elfoglalt á l l á s p o n t j a sem önálló, h a n e m m e r ő k ó p i á j a a n é m e t e k fölfogásának. A telivér marxisták, a kik dolgozataikat a «Szocializmus» c. havi folyó-i r a t b a n helyezfolyó-ik el, az erkölcsfolyó-i tényezőt teljesen «kfolyó-i- «ki-kapcsolták». Ok csak a gazdasági erőkkel dolgoznak.
Hiába ostorozta «bűzhödt» M a r x - d o g m a t i z m u s u k a t Kepes E r n ő : ők k i t a r t a n a k az anyagelvű primitiviz-m u s primitiviz-mellett. Sőt H a r k á n y i E d e3 nekigyürkőzött a n n a k a nagy feladatnak, hogy az egész erkölcstant az e n n i -való és a r u h a termeléséből magyarázza ki. Kísérlete a mily gyenge, ép oly nevetséges.4 A m a r x i s t a p r o p a -g a n d a - i r o d a l o m természetesen itt is aprópénzre váltja a szociálista «szentatyák» tanait s a hivatalos n a p i l a p vadul t á m a d j a azokat a n e m e s egyesületeket, irodalmi vállalatokat és mozgalmakat, melyek a n é p n e k erkölcsi szintáját emelni i p a r k o d n a k .
Az ö n á l l ó b b szociálisták az ortodox t e r r o r m e l -lett is ésszerűbb elvekig dolgozták fel m a g u k a t . Ezek vagy a «Huszadik Század»-ban teszik közzé értekezéseiket, vagy önálló füzetekben fejtik ki ú j -hitű nézeteiket. Kepes E r n ő n kívül, a ki K a n t n a k erkölcstanát szeretné beojtani a m a g y a r szocializ-m u s b a , főleg Jászi Oszkár eszocializ-mlítendő ezen a helyen, a ki évről évre egyre erősebben távolodik a m e r e v marxizmustól. 0 n e m h a j l a n d ó elfogadni azt a sokat hajtogatott dogmát, mely szerint a gazdasági tényező m i n d e n t tesz és m i n d e n t magyaráz. Az erkölcs, m o n d j a Jászi, mint önálló, a termelésre vissza n e m vezethető erő szerepel a t ö r t é n e l e m b e n . A «homo oeconomicus» mellett m á r a fejlődés legkoraibb
1 119. 1. 2 120. 1.
3 Harkányi Ede, Babonák ellen. Kísérlet az erkölcsi világ gazdasági alapjainak meghatározására. Bpest, 1907.
4 V. ö. Harkányi i. könyvéről írt bírálatomat, «Kalb.
Szemle», 1908. jan. sz.
lépcsőin is ott látja Jászi, helyesen, a « h o m o m o r á -lis»-! is.1 Mint látjuk, a nézetek e b b e n a p o n t b a n m i n á l u n k is differenciálódnak.
Jehlicska Ferenc dr.
Egyházi P á r i s . Az iskoláért folyó harc. (Vége.) — Óriás )iláp- ha t^s t ért el Piou a képviselőház minden oldalán a , következő példázat elmondásával : Egy atya az önök
>ront%a. iskolájába adja fiát és azt mondja neki : «fiam, neked az iskolán kívül még templomba is kell járnod». Ez az apa akarata és joga. Most a ti tanítótok avval fogadja a gyermeket az iskolában : «te nem vagy köteles a templomba járni ; a mit neked apád Istenről és a hit-ről mond, azt, ha tetszik elhiszed, ha nem tetszik neked, nem hiszed». Micsoda beszéd ez? Lázítás az atyai tekintély ellen. Itt tört ki a mozgás minden oldalon.
Hasonló hatást ért el Piou, mikor arra a kérdésre adott feleletet beszédében, hogy micsoda morál az, me-lyet a laikus iskolában az ősök morálja helyébe akar-nak helyezni. «Micsoda morált fogakar-nak önök tanítani ? De mindenek előtt valóság szerint van-e önöknek, kik most nálunk az állam, joguk morállal rendelkezni.
Csináljanak önök előbb tízparancsolatot, azután vessék azt a népszavazás alá. Ez nálunk minden hatalomnak a forrása. (Taps jobbfelől.) Csak azután lesz önöknek joguk morált tanítani. (Megújult tapsok.) De menjünk tovább. Mi az önök erkölcstanának az alapja? Az önök szónokainak eg}'ike azt mondta : az igazságosság. És azután kigúnyolt bennünket azért, mert a mi iskoláink üresek. Hát igaz, üresek; de ki ürítette ki vájjon? Az önök igazságossága. (Nagy helyeslés jobbról.) Egy má-sik, Steeg úr, azt m o n d t a : az önök erkölcstanának az alapja a szabadság. Ha így áll a dolog, akkor önök nyissák tágra az önök iskoláit, hogy abba minden tan szabadon bevonuljon, a mienk is. (Taps.) Sajnos, önök-nek valamennyi tana nem képes morált alapítani.
A modern gondolkodás mesterei e tekintetben elismerik tehetetlenségüket, és Payot2 úr, kiről e vitákban már többször volt szó, ezt í r j a : «Azok az emberek, kiknek az utat kellene megvilágítaniok, e kötelesség alól odébb álltak. Az ő életük nem egyéb, mint a régi erkölcsi szokások követése. Nincs itt kocsis egy se: a lovak magukra hagyatva vontatják a kocsit». (Taps jobbfelől.) Számítsuk csak össze a modern moralistáktól fölállí-tott erkölcstanokat. Én nem is tudom, hány ily tan van. Van a fejlődés elméletének morálja, tanítja Bour-geois úr, ostromolja Jacob úr. Van tudományos morál.
Poincaré úr tagadja, és szerzője, Dufresne úr, oly sület-len következtetésekre jut, hogy én nem hiszem, hogy köteles volnék itt őket idézni. Van a gyönyörnek, van az érdeknek morálja. Steeg és Dessoye urak azt mond-ják, hogy az erkölcsi elv, a morál, változik a szerint, a
mint a kormányok váltakoznak. így jutunk el aztán a legcifrább állításokra. Hogy az ember szabad, mondja Dufresne úr, az a tudománnyal összeegyeztethetetlen
1 Jászi Oszkár, A történelmi materializmus állámböl-cselete, Budapest. 4. és k. 1.
2 A mi T. Akadémiánk kedvence. O is bekerült a francia püspöki kartól elitélt szerzők sorába, a mi őt aztán excessusokra
ragadta el. ?
állítás. Saját énünk léte? Másik önámítás. És halljuk csak, mit mond még a többi között : «Megfigyelték-e önök — úgymond — a disznókat, mikor elébük adták az eledelt? A legerősebbek félretolni akarják a többieket.
De a gazda ott van és felügyel s a disznók nem mer-nek erőszakoskodni. De mozduljon csak el egy pilla-natra s azonnal felharsan a röfögés, a mi azt jelenti, hogy az erőszaké a győzelem. Ez a sertés, én tanúsí-tom, birtokában van a jó és a rossz tudományának», íme, idáig jutottunk, kiált fel Piou.
A beszéd vége, a peroratio, egy cseppet sem kevésbbé erővel teljes Piounál. «Jól van — mondja — ezek az önök erkölcsi elvei; tartsák meg maguknak, ha lelkiismeretük nyugalmat talál azokban. De mi egy más morált képviselünk, oly erkölcsi tant, mely a kötelesség forrását sokkal följebbre helyezi, mi azt az Istenbe helyezzük. Nekünk az Isten nem ismeretlen ; O benne van az emberi szellemben. Az emberi ész parancsolja ránk az ő eszméjét. (Zajos helyeslés jobb-felől.) Ez az oka, hogy mi önökkel mellőzhetetlen összeütközőfélben vagyunk. A míg remélni lehetett azt, hogy az iskolára nézve egy kétértelműség, a neutralitás (a hit- és bölcseletbeli semlegesség) alapján békében élhetünk, a nyugalom megjárta. De most már ez kép-telenség. Önök positivisták, önök anyagelviek vala-mennyien; önök előtt nincs Isten, csak ész és tudo-mány. De mi nem akarjuk az önök kurta tudományának igáját nyakunkba venni, és nem akarjuk lelkiismere-tünket leszállítani oly tanokhoz, melyek szerintünk csak másodrendűek. (Nagy helyeslés jobbról.) Önök nem akarnak engedni, mi pedig nem fogunk engedni soha. Szavazataikat, törvényeiket szaporíthatják önök, a meddig tetszik; mi a mi eszméinkről nem fogunk lemondani soha. íme az ütközés pontja. És a m e g o l d á s . . .
És itt következik a beszéd legsikerültebb, igazán diadalmas része. «Csakis a tanítás szabadsága hozza meg az egyedül lehetséges helyes megoldást. Ez a oldás talán a legközelebbi pillanatban nem fog meg-történni, de mikor be fog következni, az lesz az igazság és szabadság szerint való megoldás, az lesz a vallási és társadalmi béke megoldása. Tan tannal, eszme esz-mével fog versenyezni ; önök birtokában lesznek a tel-jes szabadságnak, mi is teltel-jes szabadságot fogunk
élvezni : és Franciaország fog mindkettőnk között ítélni.
Mi ki vagyunk fosztva mindenünkből. Önök bezártak 25.000 szabad iskolát, elszakították az államot az egy-háztól ; nekünk nem hagytak semmit, csak hitünket és vallásunkat, a melyet el nem hagyunk soha. És önök, a kik mindennel rendelkeznek, önök félnének velünk, a «haldoklókkal» (agonisantes) a versenyt felvenni ? Ezt a kihívást intézem önökhöz. Önök minket a mez-telenségig kifosztottak, önök rengeteg többség fölött rendelkeznek, önöké a kormány, a közigazgatás, az ország pénzügye : és önök nem mernének velünk a szabadság terén megütközni? Szomorú látvány valóban az önök többsége, a mely gyáván használja az erejét a lelkiismeretek elnyomására. (Taps jobbról.) Az önök kötelező oktatása a féktelen gondolatra való kötelezett-séggé változott át. Mi ezt nem fogadjuk el soha. Mi békét akarunk a szabadságban, és végig harcoljuk a harcol a szabadságért». (Zajos, ismétlődő taps jobbfelől.)
*
2. szánt.
R E L I G I O
143 K o p e n h a g e n . Miért lett Jörgensen katholikus ? —Ruville német egyetemi tanár visszatérése a kath. egy-házba nem szűnik meg az egész müveit világban az intelligens elméket foglalkoztatni, különösen abban az irányban, hogy miért szánta el magát a tudós filozóf erre a lépésre! Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan itt Dá-niában R. Kaae tanár Lunde Skoleból a «Köbenhavn»
szerkesztőségéhez azt a kérdést intézte, hogy Jörgensen János, hírneves dán író műveiben nem található-e va-lahol nyilatkozat az iránt, hogy miért lett ő katho-likus? Kaae azt a véleményét nyilvánítja egyúttal, hogy szerinte Jörgensen azért hagyta el a protestantizmust és azért lett katholikussá, mert «a protestantizmus szám-űzte a képzelőerőt és ezzel együtt a művészetet is», ellenben a katholicizmus «maga is egy alakja a művé-szetnek», szóval Jörgensent művész lelke idegenítette el a protestantizmustól és vezette át a katholicizmusba.
A «Köbenhavn» szerkesztőségének ez a megokolás nem látszott megfelelőnek s azért felszólítást intézett magá-hoz Jörgensenliez, adna felvilágosítást a Kaaetól föl-vetett kérdésre. Ime Jörgensen válasza :
«A «Köbenhavn» szerkesztősége feleletet kért tőlem Kaae tanító úr kérdésére. Midőn Kaae úrnak jóságos szavaiért köszönetet mondok, tulajdonképen arra szo-rítkozhatnám, hogy utaljak «Vor Frue Danmark» (Dánia Nagyboldogasszonya) című, tíz év előtt megjelent m ü -vemre, a melyben leírtam a gondolatmenetet, a melyben mostani (katholikus) álláspontomra jutottam. De mint-hogy annak, a ki a kérdést fölvetette, szándéka talán az volt, hogy megtudja, miért lettem én éppen katho-likus és nem lutheránus vagy református keresztény, ennélfogva én erre csak azt felelhetem, hogy ennek az oka a hitvallásoknak a protestantizmusban uralkodó sokféleségében rejlik, a mely reám zavarólag hatott.
Nem jöhettem tisztába magammal az iránt, vájjon Kálvin vagy Luther, Wesley vagy Irwing vagy Boot tábornok kereszténysége-e az igazi, vagy legalább is a jobb. Magában a lutheránus népegyházban Dánia terü-letén annyi irányzat nyilvánult s minden irányzat annyi-féle árnyalattal mutatkozik, hogy véleményem szerint hosszú évek kellettek volna helyes tájékozódásomra.
Egyébiránt én nem tudtam megbarátkozni azzal a gon-dolattal, hogy az igazi kereszténység valami olyas dolog legyen, a melyet hosszadalmas kutatással kellene ke-resni. Ilyen gondolatom kapcsán tekintetem a katho-likus egyházra esett az ő, az első keresztényektől örök-lött tanításával. Előttem állott ez az egyház, a törté-nelem teljes napvilágában, mint az a «hegyre épített város, melyet nem lehet elrejteni;» és én felmentem ehhez az «Isten városához... Jan. 19. 1910. Johannes Jörgensen.»
*
London. A: angol katholikusok SZÍVÓS törtetése előre.
Bourne vvestminsteri érsek elnökségével itt állandó bi-zottság alakult különféle egyesületek képviselőiből a végett, hogy Anglia és Wales számára minden eszten-dőben tartandó katholikus nagygyűlést készítsen elő.
Az angol katholikusok eddig a «Catholic Truth Society»
évenkinti közgyűlését használták fel ügyeikben való tanácskozásra és azoknak irányítására. De ezek az ügyek évek multán annyira felszaporodtak, hogy a «Catholic Truth Society» közgyűlését nem látszott tanácsosnak és
illőnek ilyen nagy és sokoldalú tárgyhalmazzal továbbra is megterhelni. A legutóbbi ilyen kongresszus ki is mon-dotta már az óhajt és határozatot, hogy a németországi katholikus nagygyűlések mintájára kell Anglia és Wales számára évenkint összeülendő országos katholikus nagy-gyűlést szervezni.
Az ige ime már testet kezd magára ölteni. Az elő-készítő állandó bizottság első ülésében részt vesznek a
«Catholic Association, Boys Brigade» (ifjúsági egyesület), a «Catholic Guardians» (ősök), «Association», a «Cath.
Truth Society», a «Catholic Senior of Great Britain», a
«Catholic Womens League» (nőszövetség) és más katho-likus egyesületek és társulatok. Városok is, mint Leeds, Bradford, Sheffield, külön képviseltették magukat. Az első angol kath. nagygyűlés ezidén június 29-én fog megnyílni. Az állandó előkészítő-bizottság titkárja mr.
Anstruther Londonban. —y —la.
A t á r s a d a l m i g a z d a s á g t a n a l a p j a i . Kimerítő Jroda-bibliografiával. írták Elek István és Mezei Kornél. Pálya- « ^ díjnyertes munka. Budapest, 1910. Grill Károlynál. 173. 1.
Ara 4 korona.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy osztrák őrmester. Volt benne «erély és tapintat» s a mily mér-tékben nem szerették alantasai, oly mérmér-tékben bírta elüljáróinak bizalmát. Midőn tizenkét évét kiszolgálta, tisztjei pártfogásával átcsúszott valami «intelligenc-vizs-gán» és altiszti igazolványt kapott irodatiszti állásra.
Bár a puskaporral elég dolga volt, azt annak idején semmi esetre sem találta volna fel, sőt Schwarz Berthold
Bár a puskaporral elég dolga volt, azt annak idején semmi esetre sem találta volna fel, sőt Schwarz Berthold