A keresztény hitigazságoknak lejáratására, sőt a hittanításnak kiküszöbölésére egyik igen s ű r ű n al-kalmazott fegyver azon vád, hogy a d o g m á k n e m gyakorlatiasak, n e m h o z n a k s e m m i hasznot. Volt m á r a l k a l m u n k ugyancsak a «Religio» (1906.10. sz.) lapjain röviden megállapítani azt, hogy a d o g m a igazság és pedig m i n d e n kétségen felül álló bizonyos igazság.1 Ezen alapból kiindulva, azon kérdés, hogy a d o g m á k gyakorlatiasake, összeesik ezen m á s i k k é r -déssel, gyakorlatias-e egyátalán az igazság?
Meglepő talán, de mégis úgy van, hogy ha az e m b e r e k következetesek volnának, sokak részéről ezen utóbbi kérdésre egyenesen tagadó választ kel-lene k a p n u n k . Mert mi jelentősége van az igazság-nak, vagy m e n n y i b e n gyakorlati értékű az e m b e r r e nézve a Vogt és követőinek m a j o m e l m é l e t é b e n , mely szerint az e m b e r teste s lelke szerint csak m a g a s a b b r e n d ű á l l a t ? Vagy hogyan lehet az igazság gyakor-lati értékéről beszélni a szkepticizmus rendszerében ? Vagy m i b e n nyilvánulna az igazság gyakorlatiassá-gának e r e d m é n y e a d e t e r m i n i z m u s b a n ?
V a n n a k a z o n b a n , a kik ezen és m á s hasonló r e n d -szerek híveinek n e m vallják m a g u k a t s mégis csökö-nyösen kötik m a g u k a t ahhoz, hogy a d o g m á k n e m gyakorlatiasak. Ezek is következetlenek ; m e r t az egyik rendbeli igazságokról, a természetes r e n d igaz-ságairól állítják vagy legalább is megengedik a gya-korlati értéket, a m á s rendbeliekről, a természet-fölöttiekről pedig t a g a d j á k ugyanezt. Már pedig vagy nincsen a d o g m á n a k gyakorlati értéke és akkor m á s igazságnak sincsen, vagy van az észigazságnak s a k k o r van a d o g m á n a k is.
Persze az igazság gyakorlati értékének kifejezője
1 T. i. Istentől közlőtt vallási igazság, melynek befeje-zettsége onnan van, hogy Isten belső életére, kifürkészhetetlen titkaira vonatkozván, az emberi ész maga erejéből úgy sem jöhetett volna rá. Tehát nem olyan, mint az ész
búvárko-dását képező természeti : fizikai, chémiai stb. igazságok, me-lyeket az ember megtalálhat, kikutathat, idővel jobban és jobban megismerheti. Mikor az emberek a vallási dogmáktól iszonyodnak s az ész felfedező erejét hánytorgatják velük szemben, erről a különhségről rendesen megfeledkeznek.
Szerk.
n e m mindig a csengő arany, mérőlánc, vagy m o n d j u k repülőgép. A g o n d o l k o d á s n a k ezen színvonala vesze-delmesen hasonlít azon másikhoz, mely értéknek csak a leolvasható k o r o n á k a t tekinti, a kötvényeket, szelvényeket nyomdafestékes s z e m é t p a p í r n a k nézi.
Az igazság, k e r ü l j ö n az ki b á r a teleszkópból, vesse azt oda n e k ü n k a spektroszkóp p r i z m á j a , vagy emelje ki azt a mélységből a ftlozofia okfejtése : m i n d i g egy-egy gyakorlati érték. Kire közvetve, kire közvetlenül. Ha ezen értéket tudással j e l ö l j ü k meg, olyan alakba öntöttük át, m e l y b e n m á r m i n d e n k i kincset lát. Miért? Mert a világosság hiányt szüntet meg, szükséget elégít ki.
De az igazság n e m elégszik meg azzal, hogy az e m b e r i lélekbe hatolva, h a j l é k b a jutott.
Az igazság u r a l k o d n i a k a r ; az igazság türelmet-len. Örökké izgat, m i n t egy nagy lendítő kerék folyton mozgat, hogy a m i n e m szerinte van, átala-kuljon, a mi neki megfelel, tökéletesbüljön, a m i hézagos, kiegyenlíttessék, a m i ellene van, kiirtassék-í m e az igazság alkotó ereje, bizonyára érték. Ha ezen értéket haladással jelöljük meg, m i n d e n k i fel-ismeri b e n n e a m a legnépszerűbb érmet.
M i é r t ? Mert a haladás a legtermészetesebb és soha m e g n e m nyugvó vágy.
Az igazság rendkívül termékeny. Mi a megis-m e r n i valókat egy gondolatvillanással úgy átfogni n e m t u d j u k , hogy a r a j t o k vagy b e n n ö k m e g i s m e r -hető elemeket egyszerre kimerítenők. Az igazság, m i n t óriási sziklarobbantó, széttárja előttünk az ismeretlent, r á m u t a t az ezerféle futó erezetre s kérdést kérdés mellé állítva m i n d m e g a n n y i feleletre késztet b e n n ü n k e t a részletekkel foglalkozó számtalan igaz-ság. Hová vezetett pl. az az igazság, hogy a szerves lények k ü l ö n b ö z n e k a szervetlenektől, az élők az élettelenektől? Az élőknek kutatása, a biologia, több t u d o m á n y á g a t , a biologiai t u d o m á n y o k a t e r e d m é -nyezte; úgy hogy t u l a j d o n k é p e n szűkebb és tágabb é r t e l e m b e n vett biologiáról kell beszélnünk. Vagy pl. ezen a téren a sejt megállapítása a m á r - m á r külön t u d o m á n y á g g á fejlődő sejttant hozta létre.
Ha az igazság ezen értékét gyarapításnak m o n d -j u k , bizonyára szívesen vett a -j á n d é k o t n e v e z ü n k meg,
m e r t mindig többet és többet kívánunk.
De az igazság nagy díszítő is és édes 'gyönyö-r ö k n e k fo'gyönyö-r'gyönyö-rása.
Az igazság szépít. Az érzéki világ szép; hiszen érzékelhető kifejezése azon eszményi világnak, mely Isten elméjében van. Vagy lehet Isten fogalmazásá-b a n hifogalmazásá-bát t a l á l n i ? Vagy Isten ereje gyengéfogalmazásá-bfogalmazásá-b elmé-j é n é l s h a gondolatát az érzékek alá eső anyagi
világba a k a r j a átvinni, n e m tudja ezt úgy kialakítani hogy az ő s m i n t á n a k m e g f e l e l j e n ? S végül Isten oly végtelenül teljes m i n d e n megszorító h a t á r nélkül, hogy tökéletességei még h o m á l y o s t ü k ö r b e n is, m i n ő a m i világunk, csak szépen v e r ő d h e t n e k vissza ; gyenge lehet ugyan a kép a visszaverő fölület gyarlósága miatt, de mindig h a r m o n i k u s nagyságot r a j -zol elénk.
S ezen isteni gondolatok megtalálva s e l m é n k b e helyezve mi mást eredményezhetnek, minthogy szel-l e m ü n k n a g y o b b fényben t ü n d ö k szel-l i k ? Az e m b e r i lélek amúgy is szép, m i n t Istennek k é p m á s a ; de ha most a lélek Isten m ü v e i n e k a r á n y o s változatossá-gát az őket u r a l ó egységben tisztán látja, m i más, m i n t a világ egész szépsége alapjának, az isteni elmének m i n t az eszményi szépségnek visszatükrö-zött k é p e ? S mivel egyik igazság a másik u t á n m i n d j o b b a n közelebb visz m i n k e t ide, igaz az, hogy az
igazság szépít. A szépség pedig érték.
Az igazság gyönyörködtet. Az elmének eleme a világosság, a tisztánlátás; olyan ez neki, a milyen a szemnek a derült ég, az átlátszó levegő, a t ü d ő n e k a tavaszi enyhe illatos lég. Ezt a világosságot hozza meg az igazság az elmének, a m e n n y i b e n a megszer-zett bizonyos igazság az elmét kiragadja a tudatlan-ság fogtudatlan-ságából, a tévedés hamistudatlan-ságából, a kétely nyomasztó aggságaiból, a vélekedés ingatag tapoga-tózásaiból. Más m ó d o n1 is gyönyörködtet az igazság;
az igazságok kapcsolódása, elveiknek egysége és egyszerűsege, f o l y o m á n y a i k n a k változatossága és összhangja az észnek gyönyörködtető élvezet. A gyö-n y ö r is érték.
Mi itt természetesen a logikai igazságról beszé-lünk, a mely az ismeretnek, illetőleg ítéletnek meg-egyezése tárgyával; de hiszen é p e n ez a mi igazsá-gunk, mert ez van a mi lelkünkben.
A mit az igazságról általában m o n d o t t u n k , még fokozottabb m é r t é k b e n e l m o n d h a t ó , lia a bizonyos tárgykörben mozgó igazságokat a t a r t a l m u k által megjelölt r e n d b e elhelyezzük s így tagolt, de egysé-ges egészbe fűzzük össze ; ha ezen elrendezésből, egybekapcsolásból n e m hiányzik egyúttal az igazságok megokolása, kimutatása, bizonyítása : t u d o m á n n y a l állunk szemben s a k k o r el kell f o g a d n u n k és m i el is f o g a d j u k azon végeredményt, hogy az előbbiekben vett értelem szerint m i n d e n t u d o m á n y g y a k o r
-1 Franzelin : De Deo uiio. Ed. 3. Romae. Typogr. Poly-glotta. 1883. P. 344. Franzelin ezt ugyan az elvont igazságok-ról mondja, de elmondható valamennyiről.
latias, hasznos, legyen b á r jellege a spekuláció,1 m i n t pl. a metafizikáé.
Ezek után mi nyugodtan állítjuk, hogy a dog-m á k gyakorlatiasak, hasznosak. N e k ü n k itt teljesen mindegy most m á r , a k á r a d o g m á k a t m a g u k b a n tekinti valaki, a k á r a velük foglalkozó t u d o m á n y t .
Azt kérdezzük, az említett s z e m p o n t o k közül melyik az, a melyiknek a d o g m a n e m felel m e g ?
Először is bizonyos, hogy a dogma a szellem szomjúságát oltja. V a n n a k kérdések, a melyek meg-oldásuk nélkül az agyat nyugodni n e m hagyják.
Vagy melyik g o n d o l k o d ó embert n e m izgatják az efféle k é r d é s e k : h o n n a n a világ? h o n n a n az e m b e r ? miért v a n ? h a m á r itt van, m i lesz v e l e ? kialszik, m i n t utolsó lobbanásával a mécs, vagy csak egy messzebb szálló s z i k r a ? Ezen és több ilyen kérdé-sekre feleletet v á r ; hogy m e n n y i r e izgatják, m u t a t j a az a számtalan rendszer, melyekkel megnyugtatni akarta magát, de a melyek vagy csak elhalasztják a kérdések megoldásait, vagy m a g u k b a n nevetséges, de az emberi észt megszégyenítő tévedések. Hosszú a sor a régiek mitológiáitól a m a i monizmusig, az indiaiak k o z m i k u s tojásától az összement holt anyag életcsirájáig, a régi lélekvándorlástól a m a i spiritizmusig. És ezen bizonytalanság m e n n y i tétova, i r á n y -talan rezgést vissz bele a lélekbe. Ha meggondoljuk, micsoda szellemi erőt, micsoda akaratenergiát kép-visel az emberi n e m itt az ég alatt s ezzel összevet-j ü k azt az a r á n y l a g csekély eredményt, a v a l ó b a n felvilágosodott, tisztult, egyöntetű, szilárd ítéletek m e g -a l k o t á s á b -a n é p p e n -az -al-apok-at illetőleg, -a világnézet és világmagyarázat dolgában, pedig ezeknek fény-erejétől függ a legközelebbi okok keresésében is a látás tisztasága számtalan e s e t b e n ; ha meggondoljuk azt a nagy és sok m u n k á t , melyet az emberiség éppen szellemi téren végzett és végez s ezzel összevetjük azl a nagy szétdaraboltságot és ellentéteket, melyek az elméket egymástól elválasztják n e m mellékes, h a n e m lényeges, életbevágó kérdésekben, a m i n e k e r e d m é n y e az, hogy a szellemi erőnek óriási per-centje a r o m o k eltakarításában s örök helyreigazí-tásban m e r ü l ki : lehetetlen be n e m látnunk, hogy éppen a d o g m á k azok, a melyek világos, határozott fényükkel r á m u t a t n a k a n y a k t ö r ő utakra, g y é m á n t -keménységükkel megtörik a veszedelmes h u l l á m o k a t s a r r a v a n n a k hivatva, hogy a fajilag egységes e m -beri n e m n e k biztosítsák a gondolat egységét.
Részletesebben fejtegetni most n e m a k a r j u k , csak r á m u t a t u n k a r r a az ismerettöbbletre, melyet a
1 A spekuláció általában véve a tapasztalatból kiindulva, illetőleg ennek eredményeit alapul véve, érzékfeletti meg-ismerésre törekszik s a tapasztalati adatokat egyszerű alap-okokra viszi vissza.
Nevezetesen a metafizika azt vizsgálja, a mi az összes dolgokban közös és valamennyinek legvégső elvei és okai körül mozog.
2. szánt.
R E L I G I O
51 d o g m á k a szorosan vett természetfölöttiigazságok-kal n e k ü n k n y ú j t a n a k .
Óriási tévedés azt gondolni, hogy a dogmák meg-merevítik az észt, vagy talán egészen meg is állít-j á k ; n e m kisebb tévedés az a gondolat is, hogy a változás m á r haladás.
Nagyon tévesen fogná fel valaki a dolgot, ha úgy gondolná, hogy a d o g m á k mintegy kész leltár, s o r o m p ó , melyen túl néznivaló nincsen. A kinyilatkoztatásban nincsen b e n n e mindaz, a mi m e g i s m e r -hető ; sok van benne, de m i n d e n t u d ó v á n e m teszi az embert. A kinyilatkoztatás célja b e n n ü n k e t a r r a tanítani, hogyan lehet és kell ezen életen keresztül haladni úgy, hogy rendeltetésünket elérjük. Ez volt i r á n y a d ó az igazságoknak Istentől velünk t ö r t é n t közlésében; i n n e n az a sajátság, hogy kinyilatkozta-tás feltüntet n é h á n y centrális igazságot. (Isten, Szent-háromság, az Ige megtestesülése és a megváltás műve, Istenen kívül m i n d e n n e k eredete teremtés útján, az e m b e r különbsége az esztelen lényektől, kegyelem, erények, végső dolgok), melyek k ö r ü l több-kevesebb világossággal csoportosulnak a részletkérdések (Isten-nek tudása tárgyat és m ó d o t illetőleg, a h á r o m isteni személy vonatkozásainak, t u l a j d o n s á g a i n a k kérdései, a teremtés m ó d j a , tartama, az a k a r a t n a k a kegyelem által történő közvetlen vagy közvetett istápolása stb.j Mit m u t a t e z ? Mutatja, hogy a kinyilatkoztatás az e m b e r n e k az Istent, vtlágot, az embert, ennek r e n d e l -tetését és sorsát illetőleg bizonyos, tévedéstől m e n t ismereteket a k a r adni, de n e m tökéletes, kimerítő i s m e r e t e k e t ; legalább n e m úgy, hogy az e m b e r tiszta passzivitásra szorítkozva, pusztán elvonultassa maga előtt az igazságokat és csak nézze azokat.
De még ennél többet is m o n d h a t u n k ; a n e k ü n k adott kinyilatkoztatás keretében kérdések m e r ü l n e k fel, melyeket ugyanezen kinyilatkoztatás n e m old meg, m e l y e k n e k magyarázatát itt e földön sohasem találjuk meg, sőt m a g a utal b e n n ü n k e t azon ó h a j -tandó s boldog pillanatra, melyben Istent szinről-szinre, szemtől-szembe látjuk.
Ilyen berendezkedés mellett é p p e n a dogmák legerélyesebb mozgatói és indítói a h a l a d á s n a k . Szinte csalogatják az embert, hogy a m e n n y i r e lehetséges, a r e n d e l k e z é s ü n k r e álló eszközökkel i p a r k o d -junk a homályt szűkebb k ö r r e szorítani, a mélyen fekvő tartalmat felszínre hozni, lelkünket, eszünket, de m é g az érzéketlen világot is idomítani. Ez h a l a dást jelent, mely egyetemes, mely nagyszabású, m e l y -nek h a t á r a i csak a lét határai.
Tessék megnézni m a g á n a k a theologiának könyv-tárait ! Tessék meggondolni, mit mentettek meg m á s téren is a d o g m á k az e m b e r i észnek! Ha a dogmák közbe n e m lépnek, hova vittek volna b e n n ü n k e t azok a megszámlálhatatlan fdozofiai t é v e d é s e k ? A keresztény t á r s a d a l o m m i n d e n , az e m b e r e k fogya-tékosságai okozta b e n n e előforduló h i b á k mellett is, lényegesen és pedig előnyösen elüt a pogány
tár-s a d a l o m t ó l ; ezen keretár-sztény t á r tár-s a d a l o m n a k pillére pedig a d o g m á k ; ezen t á r s a d a l o m n a k h a l a d á s a pedig mihez van k ö t v e ? A d o g m á k erősebb érvényesülé-séhez. Azok a dogmák, melyek egyik újjal az égre, másikkal a földre m u t a t n a k , emelték a gyenge e m -bert a lelki bátorság, önfeláldozás, hűség, kitartás azon fokára, melyet a v é r t a n ú k b a n , hitvallókban b á m u l u n k ; de e l m o n d h a t j u k , hogy a keresztény testi s lelki irgalmasságnak házai n e m a p o r l a d ó kőre, h a n e m a változhatatlan, örök d o g m á k r a v a n n a k építve. A hideg m á r v á n y r a , k e m é n y bronzra, vászonra, selyemre, a r a n y r a , ezüstre ki lehelte rá a művésze-t e művésze-t ? Meginművésze-t csak a dogma.
A d o g m á n a k ezen sok oldalú hatása el sem képzelhető b ő termékenység nélkül. De ez t e r m é -szetes is. A dogma világítása mellett j u t u n k rá a r r a a számtalan fonálra, mely az egész mindenséget, az e m b e r t annyiféle v o n a t k o z á s b a n köti Istenhez ; a d o g m á n a k sajátságos generáló erejét m u t a t j a az, hogy örök állandósága mellett nincsen az e m b e r i -ségnek egy bizonyos t á r s a d a l m i f o r m á j á h o z kötve, h a n e m az e m b e r i természet r o p p a n t h a j l é k o n y s á -gának, alakulásokra törekvő igényeinek mindig tel-jesen meg tud felelni. A d o g m á n a k teltel-jesen mindegy,
a k á r a régi pogány r ó m a i b i r o d a l o m m a l , a k á r a n é p v á n d o r l á s népeivel, a k á r a későbbi h ü b é r u r a k kal, vagy a m a i berendezkedéssel álle szemben : m i n -den i d ő b e n a f e l m e r ü l ő kérdésekhez hozzá tud szólani akár pozitív, a k á r negativ i r á n y b a n , vagy legalább is óvatosságot ajánlva, az e l h a m a r k o d á s t ó l vissza-tartva a tévedés útjától elterel.
De a d o g m á k széppé is teszik az e m b e r i lelket.
A dogma végre is Istennek g o n d o l a t a ; a d o g m á k n e m merítik ki ugyan Isten m i n d e n t u d á s á t , de mégis n e k ü n k v a l a m e n y i r e megközelíthető m ó d o n elénk állítják Istennek elméjét s a dogmát m a g u n k é v á téve Istennek gondolatait viszik lelkünkbe. Ezek egy igazságsorozat, mely teljes bizonyosságával a t u d a t lanság s bizonytalanság barátságtalan éjjeléből k i r a -gadva b e n n ü n k e t , az örök igazság n a p j á b ó l n é h á n y fénykévét l e l k ü n k b e szórva ott világosságot g y ú j t ; az érzéki világnak Isten tökéletességeit elénk vetítő gyenge képeinél a szellemnek megfelelőbb, a távol-ságot gyengítő közvetlenebb kapcsolatba helyezi lel-k ü n lel-k e t Istennel. Mennyivel szegényebb, mennyivel h o m á l y o s a b b egy Plato, Sokrates, Aristoteles a dog-m á k a t nagyrabecsülő kereszténynél! A d o g dog-m á k egy igazságsorozat, mely teljes diadala a szellemnek az anyag felett, eszményi magaslatra emel, áttöri a ter-mészet határait, az ö r ö k szépség felé r a g a d b e n n ü n k e t , itt hozzá láncol b e n n ü n k e t , édes vággyal biztosítva minket, hogy egykoron zavartalan boldogságban él-vezzük. Ki n e m nézte volna k ö z ü l ü n k az égboltot m e s s z e l á t ó n ? Ki n e m érezte volna o l y a n k o r azt a gyönyört, élvezetet, melyet n y ú j t o t t a látott kép s az a tudat, hogy hozzáférkőzünk a távoli világokhoz ?
Azonban a d o g m á k k a l a legjobb messzelátóknál
tovább l á t u n k ; a d o g m á k k a l a legtávolabbi világo-kon túl és fölött levő világba l é p ü n k !
A g o n d o l k o d ó lélek felfedezi és élvezi azt a b á m u l a t o s kapcsolódást a d o g m á k között, b e n n ü k az egységet, összhangot, melynél fogva oly solidari-tás van köztük, hogy eggyel áll valamennyi, eggyel esik v a l a m e n n y i ; de n e m kevésbbé szép b e n n ü k a mesterkéltség nélküli egyszerűség; a m a g u k r e n d j é -ben oly természetesek, oly szerves összefüggés-ben v a n n a k , m i n t a rózsa gyökerétől v i r á g j á n a k szirmáig.
A m é g kivánalos a változatosság, ez szembeszökő.
Ezen változatosség n e m hiányozhatik, h a megfontol-j u k azt az óriási tárgyi kört, m e l y b e n mozognak és
azon f o l y o m á n y o k bőségét, mely belőlük ered ; hiszen Istennek gondolatai, ezek pedig n e m oly szegénye-sek, m i n t a mieink.
K í v á n u n k csak m é g egy adatot ahhoz, hogy a d o g m á k gyakorlatiasak ?
Vessünk csak egy pillantást azon t á r s a d a l m a k r a , berendezkedésekre, melyek a keresztény d o g m á k a t n e m fogadták be, vagy hűtlenek lettek h o z z á j u k : a d o g m á k n a k hiánya következményeiben ugyancsak szemmel látható. Czilek Balázs dr.
VITT. Bonifác és 777. "Endre. (in.)
VIII. Bonifác azzal kezdi működését, hogy ki-szabadítja magát az A n j u o k h a t a l m i szférájából s R ó m á b a megy Nápolyból.1 Hozzákezd eszméinek megvalósításához. Követek, levelek m e n n e k m i n d e n -felé, csak az A n j u o k magyarországi érdekeinek elő-m o z d í t á s á r a neelő-m. Ha szabad Bonifác egyéniségéből következtetnünk, akkor a n n a k a v é l e m é n y ü n k n e k a d u n k kifejezést, hogy a p á p a az egyház függetlenségének érdekében hanyagolta el az Anjoukat. A h a -t a l m a s u r a k m á r eddig is sok k á r -t okoz-tak az egy-h á z n a k Itáliában. A szó szoros é r t e l m é b e n veszé-lyeztették a p á p a i államot.2 Helyesen m o n d j a E r h a r d3
az Anjoukról, hogy csak a személy változott általuk, a h o h e n s t a u f i törekvések m e g m a r a d l a k , csak hogy most az A n j o u k voltak képviselői.
A p á p a i l y f o r m á n semlegesen viselkedett a m a -gyarországi t r ó n k é r d é s b e n . Nincs a d a t u n k arra, hogy megnyugodott volna III. E n d r e országlásában, de nehézségeket sem emelt ellene.4 N e m feddi m e g a
1 Hergenröther : i. m. 584. 1. V. Coelestin Nápolyban lakott s így egészen az Anjouk befolyása alá került.
3 Bonifác szereplését némelyek úgy fogják fel, hogy főhűbérjogokat akart gyakorolni az összes államok felett.
Ezt nem lehet rábizonyítani. O csak azon általános s az akkori nemzetközi jog által elismert kiváltságait akarta ér-vényesíteni a pápaságnak. Csak rosszakarattal lehet Boni-íácra «személyes uralomra való vágyást» erőszakolni. Ld.
Döllinger: Kirche u. Kirchen 41. 1.
8 1. m. : 35. 1.
4 Egy III. Endre halála után kelt okiratból ugyan az tűnik ki, hogy a pápai udvarban mindig az Anjoukat tar-tották törvényes uralkodóknak. Ld. Theiner : i. m. 398. 1.
főpapokat, hogy E n d r e mellett oly határozottan fel-léptek. Egy árva n y o m sincs arra, hogy helytelení-tette volna L a d o m é r esztergomi érsek eljárását, m i d ő n kiátkozta Kőszegi Ivánt garázda hűtlensé-géért 1296 közepén,1 holott megtehette volna, ha m i n d e n á r o n az A n j o u k érdekeit a k a r t a volna védel-mezni. Hiszen Iván a p á p a i követ előtt fogadta meg, hogy n e m ismer el m á s királyt, mint a kit a p á p a jelöl ki és erősít meg. Ellenben van a r r a oklevelünk, hogy a p á p a az erős E n d r e párti E o d o m é r t h a t a l -mazta fel az oly u r a k elleni szigorú eljárással, a kik a jogtalanul elfoglalt egyházi b i r t o k o k a t ki n e m adnák.2 Ha ez a k ö r ü l m é n y egyebet n e m is, de annyit m i n d e n e s e t r e bizonyít, hogy Bonifác p á p a L a d o m é r érsekre n e m neheztelt E n d r e - p á r t i s á g a miatt.
Az itt említett téuyek mellett a z o n b a n van n é -h á n y olyan a d a t u n k is, a melyek azt sejtetik, -hogy a szentszék csak ideiglenesen halasztotta el a m a g y a r trónörökösödési k é r d é s b e n való nyilt fellépését.
Ilyen adat az a III. E n d r e halála u t á n kelt ok-levél is, a melyből kitűnik, hogy VIII. Bonifác Martell Károly fiát ép úgy, m i n t magát Károlyt, a ki 1295 augusztusában halt el,3 Magyarország törvényes k i r á -lyának tartotta.4 Ezt bizonyítja az az eset is, m i k o r a p á p a a T r a u és Sebenico között felmerült vitát, k a p j o n - e Sebenico k ü l ö n püspökséget, 1298. m á j u s elején az A n j o u - p á r t i Brebiriek kérelmére Sebenico j a v á r a dönti el.5
Ez az eljárás n e m sokat jelentett. Mindössze azt, hogy Bonifác, mint j ó politikus, n e m tartja t a n á -csosnak a III. E n d r e ellen való nyilt fellépést, mivel n e m a k a r az egész m a g y a r főpapsággal ellentétbe k e r ü l n i ; megelégszik az A n j o u k ú t j á n a k lassú egyen-getésével.8
Ez az országnak n e m sokat árthatott. VIII. Bo-nifác u r a l k o d á s á n a k első felében n e m is okozott zavarokat. És n e m is okozott volna a m á s o d i k felé-ben sem, h a a Magyarországban beállott események n e m kényszerítik erre.
Az 1298-ik év elején ugyanis az E n d r e - p á r t lelke, L a d o m é r érsek, meghal. Utódjává kevéssel a gyász-eset u t á n Bicskey Gergely, fehérvári prépostot, királyi alkancellárt választja meg a káptalan.7 Egy szigorú,
1 U. o. 385. 1. P a u l e r : i. m. 446. s köv. 1.
2 F e j é r : Cod. Dipl. Tom. VI. vol. II. 62.1.
3 Pauler : i. m. 446. 1.
4 T h e i n e r : i. m. 398. 1.
5 F r a k n ó i : i. m. 367. 1. 301. jegyzetben nem tekinti poli-tikai vonatkozásúnak a pápa ezen döntését. P a u l e r : i. m.
454. 1. ellenben azt véli, hogy a pápa itt kedvezni akart az Anjouknak. Ld. az oklevelet T h e i n e r : i. m. 381. 1.
6 A magyar főpapság véleményét érdekesen tolmácsolja P a u l e r : i. m. 450. 1. Szerintük a magyar vérrel szerezte or-szágát, nem pedig a pápától nyerte. Vallását Rómának kö-szöni, de királyává azt választja, a kit a törvény, a kit a nemzet akar.
7 Gergelyt Bicskey-nek irjuk, Karácsonyi után (Magyar egyháztört. 31. 1.) mert később á fehérmegyei Bicske
birto-2. szánt.
R E L I G I O
53 k e m é n y f e j ű e m b e r t , a p á p a tekintélyének m o n d h a tn ó k túlbuzgó tiszteletével, a mely a r a j o n g á s i g f o k o -zódott. És ez a szentszékhez való o d a a d ó ragasz-k o d á s tette őt a z a v a r o ragasz-k e l ő m o z d í t ó j á v á és h ű t l e n n é az eddig szeretett ura, III. E n d r e iránt. Látta az ország s z o m o r ú á l l a p o t á t s e r r e gyógyító írt csak R ó m á t ó l remélt. A m a g y a r királyi u d v a r p e d i g R ó m á t ó l m i n t h a elfordult volna. Az érintkezések m e g -szakadtak. Hogyan l e h e t n e a k k o r boldog az o r s z á g ! Gergely sokat tépelődik mit csináljon, végre m e g é r -lelődik b e n n e a gondolat, hogy a m a g y a r o k h a z á j á t n e m m e n t h e t i m á s m e g s i r a l m a s állapotától, csak az Isten és a r ó m a i szentszék.1 Azért c s a k h a m a r az A n j o u k h o z pártol, a k i k r ő l k ö z t u d o m á s ú volt, hogy a szentszék jelöltjei.
Az 1298. a u g u s z t u s á r a h i r d e t e t t pesti országgyű-lésre m á r n e m megy el. Az összegyűlt u r a k — úgy látszik — n a g y o n észrevették távollétét. S h a n e m is t u d t á k m é g biztosan, szakított-e Gergely a királlyal vagy n e m , j ó n a k látták h a n g s ú l y o z n i s a tárgyalások előtt k i j e l e n t e n i : « E n d r e u r a t , a királyi vért, született u r u n k g y a n á n t tiszteljük.»2 Megérezték, hogy s z o m o r ú n a p o k fognak következni s a k i r á l y n a k t á m o g a t á s r a v a n szüksége. Maga III. E n d r e is igyekszik híveket szerezni. E r n y e b á n f i á v a l , Istvánnal, f o r m á l i s szö-vetséget köt, a m e l y b e n k ö l c s ö n ö s t á m o g a t á s t ígérnek egymásnak. És a m e l y b e n E r n y e b á n f i a k ü l ö n ö -sen h a n g o z t a t j a , «hogy E n d r e királyt született u r á n a k t a r t j a . . . m é g p á p á k , é r s e k e k (itt m i n d e n b i z o n n y a l Gergelyre gondolt) ellen is szolgálja, m e r t a szent király, István, apostola M a g y a r o r s z á g n a k és u t ó d a i a s z á r m a z á s s o r r e n d j é b e n helyébe lépnek.»3
í m e Gergely a pesti országgyűléstől fogva m á r megkezdte m ű k ö d é s é t III. E n d r e ellen. Ezért az E n d r e -p á r t i a k m i n d h a t á r o z o t t a b b a n l é -p n e k fel ellene. Az esztergomi k á p t a l a n teszi m e g a kezdeményezést.
F e l í r a p á p á h o z , hogy n e h a g y j a h e l y b e n Gergely megválasztását.4 Á m d e a p á p á n a k szüksége volt ilyen e m b e r r e , m i n t Gergely. T u d v a a z o n b a n azt, hogy h a h a t á r o z o t t a n állást foglal mellette, egyúttal III. E n d r e káról nevezte el magát. Fraknói : i. m. 103. 1. Bododi-nak nevezi. Ez az elnevezés helytelen, mert Bodod v. Botond az atyja volt s így Bododfia, vagy Botondfia Gergelynek lehetne nevezni. Kőszeghy Ivánt is hasonló okból nevezzük Kőszeghy-nek. Ld. Karácsonyi «Kőszegiek és nem Németujváriak» c.
értekezését a Pórral folytatott vitában. Századok 1903. 371. 1.
1 Gergely érseket egymástól igen eltérően Ítélik meg a történetírók. Knauz N. (Mon. Strig. II. 433. s köv. 11.) tetteinek rugóit csak abban látja, hogy esztergomi érsek akart lenni.
Védelmébe vette ez állítás ellen először Pór A. (i. m. 325. s köv. 11.), majd Pauler (i. m. 450. 1.), bár ő szerinte is meg volt az a törekvése, hogy érsek legyen. Véleményünk szerint egész szereplése azt mutatja, hogy jót akart, de rossz termé-szete mindent meghiúsított.
3 P a u l e r : i. m. 454. 1.
3 P a u l e r : i. m. 461. 1. Az oklevelet ld. Hazai Okmánytár VI., 431. 1.
4 Ezt a Gergelyhez irt pápai levél függelékéből tudjuk meg, ld. Theiner: i. m. 383. 1.
királyságát ítéli el, kibúvót keres. N e m válaszol m i n d j á r t a k á p t a l a n n a k . Halasztja az ügyet. Végre 121J9. j a n u á r 28-áról keltezve válaszol a k á p t a l a n fel-terjesztésére, kijelenti, hogy végleges ítéletet csak később fog hozni, m i n d a d d i g Gergelyt bizza m e g az esztergomi érsekség « p r o c u r a t o r » s á g á v a l . Azt a z o n -b a n n e m tudta m e g t a g a d n i m a g á t ó l VIII. Ronifác, hogy hizelgőleg n e nyilatkozzék Gergelyről. Oly fér-fiúnak nevezi őt, a ki v a l a m e n n y i r e k é p e s lesz r e n d e t t e r e m t e n i az országban. Egyben szigorúan m e g h a g y j a , hogy Gergelynek e n g e d e l m e s k e d j e n e k . Viszont az ú j
« p r o c u r a t o r » - n a k f e l h a t a l m a z á s t ad, hogy m i n d a z o k a t , a kik ellenszegülnek, «egyházi és világi» b ü n t e t é -sekkel megzabolázza.1
A p á p a e r e n d e l e t é r ő l n e m értesíti s e m a vényes királyt, s e m a trónkövetelő s a k ú r i á n á l tör-v é n y e s n e k elismert Károly Róbertet. Itt is k i t ű n i k Bonifác tapintatossága. N e m a k a r t a fokozni a zavart egy oly oklevéllel, a mely nagy b o n y o d a l m a k a t okozhatott volna, m e r t pl. azzal, h a Károlyt értesíti, k ö z -vetve nyíltan állást foglalt v o l n a III. E n d r e ellen.2
A p á p a célja Bicskey Gergely f ö l k a r o l á s á b a n csak-h a m a r k i t ű n t a b b ó l az iratából, a m e l y e t Kőszegi I v á n é r d e k é b e n adott ki. Ezt Gergelyhez intézte s m e g h a g y t a neki, hogy vizsgálja m e g Iván ügyét s h a L a d o m é r a n n a k i d e j é n tényleg azért közösítette ki őt, m e r t János, jesi-i p ü s p ö k - k ö v e t n e k kijelentette, hogy csak azt i s m e r i el t ö r v é n y e s királynak, a kit a p á p a megerősít, oldozza föl társaival egyetemben.3 Gergely h a b o z á s n é l k ü l föloldozza Ivánt, a m i á l t a l á n o s föltűnést keltett az o r s z á g b a n . N y i l v á n v a l ó volt m i n -d e n k i előtt, hogy lia a p á p a i u -d v a r n e m is lép föl h a t á r o z o t t a n III. E n d r e ellen, m e g v a n az a hátsó g o n -dolata, hogy egy a l k a l m a s p i l l a n a t b a n az A n j o u k a t ültesse Magyarország t r ó n j á r a .
A m a g y a r u r a k Gergely e l j á r á s á b ó l következtet-tek. T u d t á k , hogy a r ó m a i szentszék föltétlen h i v e s épen azért azt hitték, hogy a m i t ő tesz, azt a p á p a m e g b í z á s á b ó l teszi. Gergely pedig n e m volt politikus.
Ügyetlen, e r ő s z a k o s e m b e r lévén, legszebb s z á n d é k a i is sikertelenek m a r a d t a k s a mellett n a g y b a n hozzá-j á r u l t a k a h h o z , hogy VIII. B o n i f á c M a g y a r o r s z á g b a n
n é p s z e r ű t l e n n é vált.
Bicskey Gergely az 1299. m á j u s elején megkezdett országgyűlés i d e j é b e n4 igen erőszakos, t a p i n t a t l a n szerepet játszott. R á k o s o n gyűltek össze az u r a k «az
1 T h e i n e r : i. m. 382. s köv. 11.
2 Érdekes, hogy a pápának ez időben hazánkba küldött levelei, hol az érseki tartomány püspökeihez, az egyház-megye káptalanaihoz, papjaihoz s világi hívekhez vannak intézve s lényegesen eltérnek fogalmazásilag a rendesen használt kancelláriai formától. Ezekben a pápa közvetve az
2 Érdekes, hogy a pápának ez időben hazánkba küldött levelei, hol az érseki tartomány püspökeihez, az egyház-megye káptalanaihoz, papjaihoz s világi hívekhez vannak intézve s lényegesen eltérnek fogalmazásilag a rendesen használt kancelláriai formától. Ezekben a pápa közvetve az