Stufler a «Pastor» szövegéből egyenkint bizonyítja tételeit. Ha mérlegelem érveit, n e m látok m i n -dent oly világosnak, m i n t ő föltételezi. A sok kép és hasonlat, a j e l e n n e k és a sejtett közeli j ö v ő n e k (a világ végének) sajátszerű összefonódása, a Pastor l á t o m á s a i b a n s e n n e k hatása alatt a szerző lelkében a b ű n b o c s á n a t közeli megszűnéséről kialakult új gondolat, hozzávéve még azt a megjegyzését is (Mand. IV, 3.), hogy a keresztségen kívül j ö v ő r e m i n -den b ű n b o c s á n a t o t kizáró nézetét csak «néhány tanító» v a l l j a : m i n d e z e k az egyes részletkérdéseknél igen megnehezítik az olvasó ítéletét. E tekintetben anélkül, hogy további következtetéseit elfogadnám, osztom R a u s c h e n nézetét: «Sein Zeugnis (t. i. a P a s -toré) ist in m e h r f a c h e r Hinsicht nicht klar». Sietek a z o n b a n megjegyezni, hogy a b e n n ü n k e t t u l a j d o n -kép foglalkoztató fő kérdésben, a föntartott h á r o m főbűn megállapításában, a «Pastor» F u n k n a k n e m -csak bogy s e m m i támpontot n e m nyújt, de sőt egyenesen és világosan ellene nyilatkozik. H a n e m a másik, a H a r n a c k é k által hangoztatott s F u n k által ide erőltetett n e m kevésbbé fontos kérdés, az egy-ház kötő és oldó h a t a l m á n a k szerepe a keresztség u t á n elkövetett b ű n ö k m e g b o c s á t á s á b a n az, a m i b e n kizárólag m a g á n a k ennek a könyvnek e l ő a d á s á r a támaszkodva nehéz eligazodni.
N e k ü n k ez a könyv, i n n e n messze távolból nézve, h o m á l y o s ; azért szinte természetes, lia a tudósok, c s u p á n csak a szövegére támaszkodva, különfélekép értelmezik. E n g e m se Stufler győzőit meg értelméről, h a n e m , a kire mellékesen hivatkozik,1
a montanista Tertullián. Ugyanis a F u n k által össze-gabalyított k é r d é s r e vonatkozólag, v á j j o n Kálixt a házasságtörés megbocsátásában ujító-e és, a mit F u n k és H a r n a c k é k főképen tagadnak, vájjon az ház ezt s m á s súlyos b ű n ö k é i a II. században egy-f o r m á n megbocsátott-e, erre nézve a m o n t a n i s t a Ter-tullián szerint klasszikus t a n ú a «Pastor». Ennél-fogva T e r t u l l i á n n a k ezt a «Pastorra» vonatkozó exe-gesisét kell előrebocsátanom, mivel az ilyen tanúság
i Stufler i. cikkely 457. 1.
előtt, m i n t a m i n ő a m o n t a n i s t a Tertulliáné, m i n d F u n k n a k , m i n d H a r n a c k é k n a k m e g kell hajolniok.
De m a g u n k is e n n e k az ellenféltől elismert s r á n k hagyományozott m a g y a r á z a t n a k világítása mellett k ö n n y e b b e n igazodunk el a «Pastor» penitenciális t a n a i n a k biztos megállapítása k ö r ü l .
Tertullián a «De pudicitia» cimű i s m e r t m ű v é -ben a c. 10. és c. 20. foglalkozik a «Pastorrai». Ez a
«Pastor», m i n t a Muratori-töredék is említi, kiváló tekintélynek örvendett az ősegyházban, így k e r ü l hetett bele a m o n t a n i s t a T e r t u l l i á n n a k a k a t h o l i k u -sokkal folytatott penitenciális vitájába is. Tertullián említett m ű v é b e n az első fejezet végén e l m o n d j a , mit tart a f a j t a l a n o k r ó l : durissime nos i n f a m a n t e s P a r a c l e t u m disciplinae e n o r m i t a t e digamos foris sistimus, eundem limitem liminis moechis quoque et fornicatoribus figimus, j e j u n a s pacis lacrymas p r o -fusuris, nec amplius ab Ecclesia q u a m publi-cationem dedecoris relaturis. P a r a k l e t u s hive ö r ö k r e kizártaknak t a r t j a az ilyeneket az egyházból.
Ezután hosszasan foglalkozik az Isten i r g a l m a s -ságával, melyet a pszichikusok (a katholikusok) egyetemesnek, a keresztség után elkövetett minden b ű n b o c s á n a t á r a kiterjedőnek, ő ellenben csupán a meg n e m kereszteltekre v o n a t k o z ó n a k tart. Hosszas fejtegetés u t á n végre a 10. fejezetben ismét visszatér a f a j t a l a n o k r a és e l m o n d j a , hogyan gondolkoznak r ó l u k a katholikusok (hoc volunt Psychici).
Úgy t. i., hogy, m i n t gúnyolódva előadja, azt m o n d j á k : Perge sane, si potueris, si volueris, d u m tani securus et quasi in solido es. Nam, si qua le carnis vacillatio, a n i m i avocatio, oculi evagatio de tenore decusserit, Dens b o n u s est: suis, n o n ethni-cis, s i n u m subjicit; secunda te poenitentia excipiet;
cris Herum de moecho Christianus. Jó az Isten — m o n d j á k — ha testiség által vétkeztél, m e g m e n t a m á s o d i k penitencia (a gyónás) és a házasságtörőből ismét leszesz keresztény. Vagyis : m i m o n t a n i s t á k ilyeneket kizárunk az egyházból (foris sistimus) és pedig örökre, e u n d e m limitem liminis moechis et fornicatoribus tigimus ; a katholikusoknál ellenben elég ezt a bűnt meggyónni és érte b ű n b á n a t o t tartani s az illetőt ismét visszafogadják az egyházba. Eris Herum de moecho Chrislianus. N y o m b a n pedig így
f o l y t a t j a : «Haec tu mihi, benignissime Dei interpres.»
Ilyeneket állítsz te, az Isten irgalmasságának kegyes értelmezője. «Sed c e d e r e m tibi, ti scriptura Pastoris, quae sola moechos amat, divino i n s t r u m e n t o m e r u i s -set incidi, si non ab o m n i concilio Ecclesiarum etiam vestrarum inter a p o c r y p h a et falsa judicaretiir, adultéra et ipsa, et h i d e p a t r o n a sociorum ; a q u a et alias initiaris; cui ille si forte p a t r o c i n a b i t u r pas-tor, q u e m in calice depingis, prostitutorem et ipsum Christiani sacramenti, merito et ebrietatis idolum et m o e c h i a e asilum post calicem subsecuturae, de q u o nihil libentius bibas, q u a m ovem poenitentiae se-cundae. At ego ejus pastoris scripturas haurio, qui n o n potest f r a n g i . . .1»
E l h i n n é i n neked mindazt, amit a fajtalanokról m o n d a s z — így Tertullián — ha az a «Pastor», ki egyedül szereti, vagyis p á r t o l j a a fajtalanokat, n e m volna a p o k r i f . . .
A 20. fejezetben még egyszer megvetőleg emlé-kezik m e g : de a p o c r y p h o Pastore m o e c h o r u m .2 Nem v o n j a tehát kétségbe, sőt n y o m a t é k o s a n állítja, hogy a «Pastor» a házasságtörőknek poenitentia ú t j á n utat nyit az egyházba, csak tekintélyét iparkodik megingatni, a k á r a Petőfi b á n a t o s j u h á s z a : nagyot üt a fejére.
Ez az a fény, melyet a m o n t a n i s t a Tertullián, m i n t egy m a i szálló ige tartja, «az elkeseredés el-szántságával», az előttünk több tekintetben h o m á l y o s
«Pastor» t a r t a l m á r a vet. Hogy pedig T e r t u l l i á n eme hivatkozásának egész h o r d e r e j é t értékelhessük, figye-lembe kell v e n n ü n k azt az egész keretet, melybe ez a hivatkozás be van illesztve, vagyis e m l é k e z e t ü n k b e kell visszaidéznünk Tertullián felfogását a b ű n ö k megbocsátásáról. Azt tartotta, hogy a kisebb b ű n ö -ket ugyan m e g b o c s á t h a t j a a p ü s p ö k ; de az általa emlegetett capitalis b ű n ö k e t csak az Isten bocsátja meg az élet után. Domini enim, n o n f a m u l i est ius et a r b i t r i u m , Dei ipsius, n o n sacerdotis. A k a t h o l i k u -sok ellenben szerinte e n n e k épen az ellenkezőjét vallották, hogy t. i. az egyház kellő penitencia u t á n m i n d e n a keresztség után elkövetett b ű n t megbocsát-hat és a föloldozott b ű n ö s ismét az egyház tagja lehet.3
Ezt ostromolta Tertullián a 10. fejezetben, a f a j
-• Migne: Patr. Lat. 11. 1052. 1.
a U. ott 1075. 1.
3 A gyónónak képét szinte plasztikusan őrizte meg szá-munkra Tertullián kortársa, Minucius Felix, a 220 körül irt
«Octavius»-ában, melyben felsorolván a pogányoknak a keresztényekről terjesztett pletykáit, a többi közt ezeket mondatja a pogánnyal : «Audio eos turpissimae pecudis caput asini eonsecratum inepta nescio qua persuasione venerari (Ezt őrzi a Kirchen-múzeumban Rómában a «Spottcrucifix», valamelyik császári palota falába karcolva s onnan a vakolat-darabbal levéve). Alii eos ferunt ipsius antistitis ac sacerdutia colere genitalia, et quasi parentis sui adorare naturam.» Mi lehetne ez egyéb, mint a pap előtt térdeplő gyónó képe rútul kifigurázva? ( H u r t e r : Opusc. Patrum. XV. 27. I.)
talanság b ű n e i r e vonatkozólag a b b a n a katholikusok által hangoztatott nézetben : s e c u n d a te poenitentia excipiet, eris i t e r u m de m o e c h o Christianus. N e m -csak hogy m e g b o c s á t h a t ó n a k tartották a házasság-törést, h a n e m névszerint is hangoztatták, hogy az egy-ház bocsátja meg ezt a b ű n t és ő fogadja vissza a b ű n b á n ó t kebelére. E n n e k a t a n n a k a vitatásában szerepelt t a n ű k é n t a «Pastor», amiből félreérthetetlenül következik, hogy a katholikusok és a m o n t a -nisták egybehangzó fölfogása szerint a «Pastorban»
kettőnek kell foglaltatnia: 1. a házasságtörés m e g -bocsáthatóságának s 2. — és ezt hangsúlyozzuk fő-képen — e m e b ű n az egyház oldó h a t a l m a közve-títésével történő megbocsátásának. T u l a j d o n k é p a vita súlypontja e r r e az u t ó b b i r a esett, ezért volt H e r m a s Tertullián szemében lenézett «Pastor m o e c h o -rum», «scriptura P a s t o r i s . . . adultéra et ipsa et inde p a t r o n a sociorum». Mert hiszen, h a a «Pastor» csak annyit tartalmazna, hogy a házasságtörés a peni-tencia révén a m á s világon, az Isten előtt megbocsátható, m i n t F u n k és iskolája állítja, a k k o r T e r -tulliánnak n e m lett volna oka gúnyolódásra, h a n e m f ö n n h a n g o n a saját t á r s á n a k vallotta s keblére ölelte v o l n a ; ez volt ugyanis a sibolet, a m i m e l l e t t Tertul-lián m o n t a n i s t a k o r á b a n kézzel-lábbal hadakozott.
Ha szidja, h a lebecsüli, csak az lehet az oka, mivel ennek a b ű n n e k itt az élet f o l y a m á n és pedig az egyház által való megbocsáthatóságát hirdette. A «Pastor»
megszólásának Tertullián részéről s e m m i m á s oka n e m volt és n e m is lehetett.
Ha pedig ez a tiszta tényállás, a k k o r ezzel oly biztos ú t m u t a t ó r a tettünk szert a «Pastor» h o m á -lyának eloszlatásához, a kinél biztosabbat n e m is k í v á n h a t u n k .
Keressük meg m á r most a helyet, a hol H e n n a s a házasságtörés esetét fejtegeti. Ez a M a n d a t u m IV. 1. Praecipio tibi, inquit, ut custodias castitatem, n e q u e ascendat in corde tuo cogitatio m u l i e r i s a l i e n a e . . . Sürgeti a tisztaság e r é n y é t ; m a j d pedig folytatólag k é r d e z i : mit csináljon a férfi, h a nejét hűtlenségen k a p j a ? Felelet: Ha b ű n b á n a t o t tart, visszafogadja, m e r t «van, aki ezt a b ű n t megbocsát-h a t j a és ez az, a kinél m i n d e n e k megbocsát-h a t a l m a vagyon.»1
1 « . . . Domine, inquam, si quis uxorem habet fidelem in domino eamque deprehendit in adulterio aliquo, numquid peccat vir, si convivit cum e a ? Quamdiu nescit, inquit, non peccat ; si autem vir peccatum eius cognoverit neque poeni-tentiam egerit mulier, sed permanet in fornicatione sua ac convivit vir cum ea, particeps fit peccati eius et socius aduiterii eius. Quid igitur, inquam, domine, faciat maritus, si uxor in hác libidine p e r m a n s e r i t ? Dimittat eam, inquit, et vir maneat secum ; sin vero uxore dimissa aliam duxerit et ipse adulterium committit. ( í m e : adulterium nem bontja föl a házassági köteléket !) Si ergo, inquam, domine, uxor, postquani dimissa fuit, paenitentiam egerit et ad maritum suum reverti voluerit, non recipietur ? Immo, inquit, si vir earn non receperit, peccat et magnum peccatum sibi contra-h i t ; sed oportet recipiatur, qui peccavit ac poenitentiam agit, non vero s a e p e ; servis enim dei poenitentia una est.
Prop-2. szánt.
R E L I G I O
163Hogy Pastor a házasságtörés megbocsát hatóságát lanitja, kétséget n e m szenved. A m ű azonban, hacsak magát a szöveget nézzük, homályos, neve-zetesen a tekintetben, hogy ki e n n e k a b ű n n e k a megbocsátója ? Funk és iskolája, valamint H a r -nackék azt m o n d j á k : a megbocsátó az Isten. S betű szerint igazuk is van. Mivel pedig H e r m a s egész m ű v é b e n h a s o n l ó m ó d o n beszél, m i n d i g csak az Istent emlegeti megbocsátónak, következtetik, hogy a m ű szerint az egyház a II. században n e m ismert a keresztségen kivül m á s b ű n b o c s á n a t o t , h a n e m csak az Istennél. Itt lép tehát közbe a fölvilágosító, a m o n t a n i s t a Tertullián. A nagy m o n t a n i s t a v i t á b a n ugyanis a katholikusok és ellenfeleik kétségtelennek tartották, hogy a «Pastorban» ugyan az Isten bocsátja meg a b ű n ö k e t , de mindig az egyház által. A betű d a c á r a is ez volt a felfogás m i n d k é t félnél.
S csakugyan, a szöveg m a g a is követeli ezt. Jól-lehet H e r m a s az eset tárgyalásánál a M i n d e n h a t ó t m o n d j a megbocsátónak, ( m a i s úgy m o n d j u k : gyónom a m i n d e n h a t ó Istennek), mégis egész elbeszélése a k ö r ü l forog, hogy a házasságtörő asszony n e m m a -r a d egész életén át kizá-rva az egyházból; továbbá hogy férjéhez n e m c s a k hogy visszamehet, h a n e m vissza is kell őt fogadnia, mivel a penitencia által megtisztult: m i n d oly mozzanatok, melyek ugyancsak a j e l e n élet f o l y a m á r a vonatkoznak, tehát a föloldo-zásnak is itt kell történnie. Tertullián a P a s t o r b a n az asszonyra vonatkozólag ezt úgy értelmezi : de m o e c h o erit i t e r u m christianus.
Míg tehát a könyv olvasása tényleg azt a be-n y o m á s t gyakorolja r á be-n k , hogy az ott emlegetett b ű n b á n a t , m i n t F u n k m o n d j a : «ist eine Buszé o h n e kirchliche Verzeihung», mivel «Hermas nirgends von Verzeihung seitens d e r Kirche, s o n d e r n stets n u r von Verzeihung Gottes s p r i c h t »1; addig a m o n tanista v i t á b a n elibénk tárult egyházi köztudat a u t e n -tikus magyarázatával kétségtelenné teszi, hogy az Isten csak m i n t causa p r i m a szerepel I l e r m a s b a n és h a t a l m á t a causa secunda, az egyház által gyakorolja.
Mint a m á r említett P a c i a n u s m o n d t a : q u o d Dens per sacerdotes suos facit, ipsius potestas est.2
1er poenitentiam igitur vir non debet aliam ducere. llaec res ad mulierem ac virum pertinet. Non solum, inquit, adulterium est, si quis carnem suam coinquinat, sed etiam quicunque similia facit ac gentiles, adulter est. Itaque si quis in eiusmodi actibus permanet neque poenitentiam agit, abstine ab eo, neque convive cum eo ; sin autem, et tu parti-ceps es peccati eius. Propterea vobis praeceptum est, ut vobiscum maneatis, sive vir sive mulier ; potest eninx in eiusmodi rebus poenitentia esse. Ego igitur, inquit, non do occasionem, ut actus iste sic perficiatur, sed ne amplius peccet, qui peccavit. Quod autem prius eius peccatum attinet, est qui mederi potest ; ipse enim est, qui habet omnium potestatem». Funk : Patres Ap. 1. 475. 1.
1 F u n k : Kirchenhist. Abhandl. I. 171. 1.
2 Ezzel az «usus loquendi»-vel (Isten említése egyház helyett) igen gyakran találkozunk Cypriánnál is, épen az ide tartozó «De lapsis» művében. A penitenciától vonakodókról
F u n k é k ezen exegetikai eljárásunk ellen a tör-téneti módszer nevében n e m emelhetnek kifogást ; hiszen így téve csak F u n k intéséi követtük, midőn Essernek szemére lobbantotta, hogy a De poenit.
művet csak m a g á b a n mérlegeli s n e m veszi figye-lembe a m a kor m á s értesítéseit is.1 Mi a «Pastor» értel-mezésénél egyszerűen csak ezt az intést követtük, azért hibáról n e m vádolhat b e n n ü n k e t senki.
A kortársak ezen fölfogására támaszkodva2 most m á r tisztában vagyunk az iránt, hogyan kell értel-m e z n ü n k a P a s t o r n a k ilyen és hasonló h e l y e i t : Tu ora d o m i n u m et sanabit peccata tua ;3 si p o e n i t e n t i a m feceritis ex toto corde vestro ad d o m i n u m ;4 o m n e s justiücati sunt a sanctissimo a n g e l o ;5 d o m i n u s
sana-bit peccata vestra p r i o r a6 stb. É r t j ü k azt is, miért kell a világ vége által feltételezett s a b ű n b á n a t angyala által előírt intézkedéseket fölolvasni «in ista civitate c u m presbyteris, qui praesunt eccle-siae»,7 vagy hog)' m i é r t fenyegeti m e g a presbytereket, mint olyanokat, a kik felelősek a lelkek ü d v e -ért,8 h a b á r arról, hogy a b ű n b o c s á n a t az ő köz-r e m ű k ö d é s ü k k e l tököz-rténik, egy betűt sem e m l í t ? A házasságtörés megbocsátásában van m i n d e z e k n e k analógiájuk.
Stufler az egyház általános b ű n b o c s á t ó h a t a l m á t a «Pastor»-nak különösen két részletében, a Visio III. és Similitudo IX.-ban, az Úr közeli jövetele miatt siettetett toronyépítésnél találja kifejezve, a hol a ezt mondja : « . . . quando debuerunt stare, iacuerunt, quando iacere et prosternere se Deo debent, stare se opinantur, pacem sibi ultro nemine dante sumpserunt». Itt Istenről beszél és megelőzőleg mégis a penitenciát így részletezi :
«Confïteantur singuli quaeso uos, fratres, delictum suum, dum adhuc qui deliquit in saeculo est, dum admitti con-fessio eius potest, dum satisfactio et remissio facta per sacer-dotes apud Dominum grata est, conuertamur ad Dominum mente tota et poenitentiam criminis ueris doloribus expri-mentes Dei misericordiam deprecemur.» S valamivel előbb :
«Denique quanto et fide maiore et timoré meliore sunt qui quamuis nullo sacrificii aut libelli facinore (a deciusi üldö-zéskor) constricti, quoniam tamen de hoc vel cogitauerunt, hoc ipsum aput sacerdotes Dei dolenter et simpliciter confi-tentes exomologesim conscientiae faciant.» Cypriani opera omnia. Ree. G. Härtel. III. P. I. (De lapsis). 261, 258, 257. 1.
1 «Er fehlte noch weiter dadurch, dasz er auf seine Schrift zu ausschlieszlich sich stützte und die anderweitigen und bestimmteren Nachrichten, die w i r über die Buszdiszip-lin in der fraglichen Zeit haben, über Gebühr auszer acht liesz.» Theol. Quartalschrift. Tübingen, 1906. 556. 1.
2 Magunknak is van ilyen példánk törvénytárunkban.
A kath. vallást nálunk ma «bevettnek» nevezik, de ez sehol semmi törvényben nincs kifejezetten mondva ; hanem e fel-fogásnak megteremtője az 1848. XX. t. c. 2. §-a, mely igy s z ó l : « E hazában törvényesen bevett minden vallásfeleke-zetekre nézve különbség nélkül tökéletes egyenlőség és viszonosság állapíttatik meg». A ki nem ismeri a gyakor-latot, sohasem gondolna arra, hogy ebben a mindig «avita»-nak, «haereditaria»-nak nevezett kath. vallásról is van szó.
3 Funk : Patr. Apóst. I. (Hermae Pastor.) 419. 1.
« U. ott 463. 1.
» U. ott 485. 1. ? U. ott 431. 1.
e U. ott 619. 1. 8 U. ott 631. 1.
toronyba beillesztett megtisztult kövek à penitencián á t m e n t hiveket jelentik. Ez a tisztító hatalom az egyház b ű n b o c s á t ó hatalma. Ez a m a g y a r á z a t T e r -tullián művéből nyert fölvilágositás után teljesen alapos és Funk, valamint u t á n a Rauschen,1 ezt ta-gadva, a n n y i b a n is tévedtek, mivel a tornyot n e m az egyházra, h a n e m általában az üdvösség művére, vagy Isten szellemi országára vonatkoztatták, holott az angyal maga az egyházra magyarázza.2
Különben «Pastor» az egész m ű v ö n át vala-m e n n y i b ű n n e k a bocsánatát hirdeti s a Funk-féle b ű n f e n t a r t á s n a k b e n n e s e m m i nyoma, a n n á l kevésbbé a Tertullián-féle m e g k ü l ö n b ö z t e t é s n e k : a megbocsát-h a t ó és meg n e m bocsátmegbocsát-ható bűnökről.8 Különösen a toronyépítés leírásánál kerül szóba egy sereg b ű n a megtisztult kövek képében.
Ezen eddigi fejtegetésünket pedig, mely a b b a n összegződik, hogy H e r m a s m i n d e n b ű n bocsánatát hirdeti és hogy ez a bocsánat az egyházi föloldozás ű t j á n nyerhető, n e m módosítja H e r m a s n a k ama speciálitása, hogy a világ közeli vége hitének hatása alatt állva, a b o c s á n a t r a határidőt szab, m i n t sok-szor ismétli, hogy így lesz ez, hogy a bocsánat ideje fog tartani «usque ad h u n e diem».
Két helyen fejti ki ezt a k ü l ö n ö s elméletét:
Mand. IV, 3 és Visio II, 2, 5. Azonban, mint Tertul-liánnak a «Pastorra» való hivatkozásánál láttuk, erre a paruziás részletére egy félszázad m u l t á n m á r egy-általán n e m reflektáltak. Még az emlékezetből is teljesen kiesett.
Lássuk a két helyet szószerint, mivel F u n k
isko-1 «Unter dem Turme sei, meint Stufler, die Kirche zu verstehen. Aber es ist noch lange nicht sicher. Mir scheint der Turmbau nur ein frei gewähltes Bild zu sein, das die Heilsgeschicke der einzelnen Menschen veranschaulichen soll.»
Euch, und Buszsakr. 110. 1.
3 «Turris, quam vides aedificari, ego sum Ecclesia, quae tibi apparui et modo et antea.» U. ott 439. «Quomodo autem vidistis lapides e turri s u b l a t o s . . . sie erit et ecclesia dei, postquam purifleata est.» U. ott 613. 1.
3 Folyton ilyenek ismétlődnek : Reniittuntur illispeccala omnia, quae ante peccaverunt et omnibus sanctis, qui pecca-verunt usque ad liunc diem, si ex toto corde poenitentiam egerint. U. ott 427. 1. Vagy : Mundaberis a vitiis tuis et om-nes, qui non sunt duplices animo, m u n d a b u n t u r ab omnibus peccatis in hunc diem. U. ott 435. 1. Vagy Sim. VIII., 3 : Vade et die omnibus, ut poenitentiam agant, et vivent deo ; quoniam dominus misertus est et misit me, ut omnibus darem poenitentiam, quamvis quidam non essent digni prop-ter opera sua ; sed cum sit longanimis dominus, vult voca-tionem per filium suum factam servari. U. ott 575. 1. Mintha csak a IV. laterani zsinatot (1215) olvasnók : Si post suscep-tionem baptismi quisquam prolapsus fuerit in peccatum, per veram potest semper poenitentiam reparari ; vagy a trienti zsinat (1545) szavait : Qui ab accepta iustificationis gratia per peccatum exciderunt, r u r s u s iustificari poterunt, cum excitante Deo, per Poenitentiae Sacramentum merito Christi amissam gratiam recuperare procuraverint. Denzinger: Enchir.
Symb. 1908. 190., 274. 1. Ilyen folytonosság van a kath.
fanban.
Iája ezzel igyekszik elhomályosítani H e r m a s n a k egyébb előttünk egészen világos részeit is.
Mandatum IV, 3: Adhuc, i n q u a m , domine, per-g a m interroper-gare. Loquere, inquit. Audivi i n q u a m , d o m i n e a quibusdam docloribus aliam p o e n i t e n t i a m non esse nisi illám, c u m in a q u a m d e s c e n d i m u s et a c c e p i m u s r e m i s s i o n e m p e c c a t o r u m n o s t r o r u m p r i o -rum. 2. Dicit m i h i : Recte audisti; sic, enim r e s se habet. Debuit enim, qui accepit remissionem peccatorum, non a m p l i u s peccare, sed in castitate p e r m a -nere. 3. Q u o n i a m a u t e m omnia diligenter inquiris, hoc q u o q u e tibi ostendam, n o n dans occasionem illis, qui credituri sunt aut qui m o d o credi-derunt ad d o m i n u m . Qui enim n u n c c r e d i d e r u n t aut credituri sunt, p o e n i t e n t i a m p e c c a t o r u m n o n habent, remissionem a u t e m h a b e u t p r i o r u m pec-c a t o r u m s u o r u m . 4. Illis ergo, qui ante hos dies vocati sunt, d o m i n u s posuit poenitentiam. Cum enim corda noverit d o m i n u s et omnia praeviderit, novit i n f i r m i t a t e m h o m i n u m et astutiam diaboli, q u i a m a l u m aliquod faciet servis dei et i n i q u e aget adversus e o s ; ö. c u m ergo valde misericors sit do-minus, misertus est c r e a t u r a e suae et poenitentiam istam statuit, et mihi potestas huius poenitentiae data est. 6. At ego tibi dico, i n q u i t : post vocationem illam m a g n a m et sanetam si quis tentatus a diabolo peccaverit, unam poenitentiam habet. Sin a u t e m s u b i n d e peccat et p o e n i t e n t i a m agit, n o n prodest h o m i n i e i u s m o d i : difficile enim vivet. 7. Dico e i : A n i m u s mihi rediit, ubi haec a te tarn a c c u r a t e audivi ; scio enim, fore ut salvus fiam, si postea n o n adiecero peccatis meis. Salvus eris, inquit, et omnes, q u o t q u o t h a e c fecerint.1
Visio II. 2, 5 : Juravit enim d o m i n u s p e r glóriám s u a m super electos suos, si t e r m i n a t o hoc die a d h u c p e c c a t u m fuerit, non h a b e r e eos s a l u t e m ; completi sunt dies poenitentiae o m n i b u s sanctis, gentibus a u t e m paenitentia est u s q u e ad novissimum diem.2
Mind a két szövegben, m i n t látjuk, döntőleg nyilatkozik meg a p a r u z i á b a való hit, ez szab h a t á r t a hátralévő penitenciális időnek. Azonkívül s ez még különösebb, a m a n d a t u m elején megemlékezik némely (római) t a n í t ó n a k abbeli nézetéről is, hogy csak a keresztségben adatik meg a b ű n b o c s á n a t . Kik voltak azok ? n e m tudni, de hogy n e m az egyház köz-hitét fejezte ki nézetük, n e m c s a k abból következik, hogy H e r m a s azt csak «némelyeknek» t u l a j d o n í t j a ; h a n e m főleg abból is, hogy Tertullián a «De p o e n i -tentia» m ű v é b e n csaknem ugyanazon szavakkal, mint a 4. és 5. pont alatt f ö n t e b b olvastuk, i n d o -kolja a «poenitentia secunda» intézményét, anélkül, hogy a keresztségnek kizárólagos b ű n b o c s á t ó erejé-ről t u d n a valamit.
Az a b e n y o m á s o m , hogy H e r m a s is csak azért
1 Funk : Patr. Ap. I. 479. 1.
2 U. ott 427. 1
2. szánt.
R E L I G I O
105 hozta föl ezt a «külön» véleményt, hogy a szerintemost az egyszer, kivételesen s az utolsó időre való tekintetből «kinyilatkoztatás útján» engedélyezett keresztségen kívüli b ű n b o c s á n a t n a k a n n á l nagyobb súlyt és fontosságot kölcsönözzön. Ezt az utóbbit hirdeti aztán egész m ü v é n át s többé a keresztség kizárólagos b ű n b o c s á t ó hatásáról n e m tesz említést.
Ez a kivételes poenitentia a z o n b a n szintén teli van ellenmondással s egyúttal a fölmagasztalt isteni irgalmasságot is a legferdébb világításba helyezi.
Micsoda isteni irgalmasság volna az, kérdezzük, mely a b ű n b o c s á n a t o t ahhoz k ö t i : ki vétkezik előbb s ki vétkezik utóbb, mint a m a n d a t u m oly n y o m a -tékosan k i e m e l i ? Azután, h a m i n t állítja, hogy csak
«némelyek» véleménye a keresztség kizárólagos b ű n -bocsátó ereje, hogyan m e r i az általánosabb nézettel szemben azt hirdetni, hogy a keresztség u t á n elkö-vetett b ű n ö k n e k megbocsátása a poenitentia ú t j á n most csak kivételes, csak a világ végére való tekin-tetből adott e n g e d m é n y és hogyan rendelheti el, hogy ezt hirdesse H e r m a s a p r e s b y t e r e k n e k és a v á r o s o k n a k ? Ha ellenben, m i n t F u n k és H a r n a c k é k fölfogják, az a némelyek nézete a keresztségről a II. században általános egyházi nézet lett volna, hogyan m e r Hermas, a m a g á n ember, ha m i n d j á r t a «kinyilatkoztatás» hatása alatt is, ezzel ellenkezőleg tanítani s h a kivételesen is, a keresztség után elkö-vetett b ű n ö k b o c s á n a t á n a k lehetőségét hirdetni ?
Azonkívül tűrhetetlen rigorizmus nyilatkozik az egész m a n d a t u m b a n , hogy H e r m a s az ő ideje u t á n következő hívektől megtagad m i n d e n bocsánatot, a koráig élőknek ellenben m i n d e n t elenged s egyben hozzáteszi : gentibus a u t e m poenitentia est u s q u e ad n o v i s s i m u m diem. Nem így nyilatkozik az Isten irgalmassága, n e m ilyen lehet az egyház t a n a ; ez az egész csupán egy vizionarius fölfogása, a ki figu-rákkal, auxesisekkel dolgozik s a b e t ű r e súlyt n e m fektet.
Nem ő tulaj d o n k é p a szigorú, h a n e m a r o h a n ó idő a kegyetlen a H e r m a s által látott képekben.
E b b ő l kitetszik, hogy itt egy a p a r u z i a szerint átidomított különleges fölfogással lehet dolgunk, melyből igaz annyi, a m e n n y i az egészből a p a r u z i a levonásával leszűrődik, a m i n t az aztán tisztán T e r
-tullián «De poenitenciá»-jában, Ireneus nyilatkoza-taiban s a történelem által följegyzett egyes ugyan-ezen korbeli b ű n b o c s á n a t i esetekben1 az egyház praxisaként jelentkezik.
Egyes vizionárius részletekről ezen apokaliptikus m ű b e n tehát vitatkozni l e h e t ; két tény a z o n b a n m i n -den kétségen felül á l l : először, hogy F u n k h á r o m löntartott b ű n é n e k itt senmii n y o m a nincsen és m á -sodszor, hogy nincs n y o m a a H a r n a c k é k ősegyházá-nak, a szentek társaságáősegyházá-nak, vagyis a b ű n n é l k ü l i e k n e k
1 L. Stufler: Die Buszdisziplin der abendländ. Kirche his Kallistus. Zeitscli. f. k. Th. 1907. 440—50., 1.
sem î1 b ű n ö s e m b e r e k mozognak itt, mint mi, olyanok, kik sok feddésre és tisztulásra szorulnak, vagy, m i n t Vis. II. 2, 4. nevezi : «sancti, qui peccaverunt». Nem szentekből, h a n e m szentségre hivatottakból állt az ősegyház, mint a mai és segítségükre ott állt a peni-tencia, m i n t ma, m e l y b e n Isten a b ű n ö k e t közvetve egyháza, illetőleg p a p j a i által bocsátja meg. Dudek.
sem î1 b ű n ö s e m b e r e k mozognak itt, mint mi, olyanok, kik sok feddésre és tisztulásra szorulnak, vagy, m i n t Vis. II. 2, 4. nevezi : «sancti, qui peccaverunt». Nem szentekből, h a n e m szentségre hivatottakból állt az ősegyház, mint a mai és segítségükre ott állt a peni-tencia, m i n t ma, m e l y b e n Isten a b ű n ö k e t közvetve egyháza, illetőleg p a p j a i által bocsátja meg. Dudek.