kö-zött. A hazánkban dúlt belviszályok többnyire az egyházi javak megosztása körül forogván ; ország-gyűlési tárgyalásaink 1536 tói fogva, többnyire e vi-szályos egyházi javak körüli intézkedésekkel foglal-koznak. 1536: 9 — 1537: 19 — 1542: 3 — 1545: 1,2, 4, 53, 5 4 , - 1 5 4 6 : 45. —1548: 5, 6,8,9, 10. — 1 5 5 0 : 12, 16, 18.—1552: 7.—1553: 7 , - 1 5 5 4 : 7 — 1556:
2 5 - 1 5 6 3 : 20, 31, 32. — A bécsi békekötés 1606
6) Emlékirat az 1847/8 országgyűlésről 75 1.
a szabad vallás gyakorlatot megalapítván, azon világos zá-radékkal birt „hogy a romai katholikusok papsága, egyhá-zai s templomai illetetlen és szabadon hagyassanak, s mik a zavarok idején elvétettek, az illetőknek visszaadassanak.•<'J) E záradék a nikolsburgi békében 1621-ben is megerősítte-tett. Az 1647: 14 : t. cz. határozza: „miszerint, ha ezután valaki templomot, paplakot, iskolát, vagy ahoz tartozó jó-szágot, jövedelmet elfoglalni merészelne . . . olyan az illető alispántól a templom sat. visszaadására megintessék . . . s ha nem enged, annyiszor- mennyiszer 600 ft. birsággal büntet-tessék. — E törvényczikkre hivatkozik az 179'lj 26. tcz.
12 §-a, midőn k< jelenti : „ut quoad proprietatem templorum, scholarum, parochiarum et fundationum status possessionis actualis, utrinque pro cynosura ea ratione adsumatur : ut fundationes catholicorum pro catholicis, evangelicorum au-tem pro evangelicis deinceps convertantur, adeoque non modo ab ulteriore harum repetitione pro futuro ab utroque praescindatur, verum etiam nullae umquam deinceps quo-cumque sub praetextu admitti possint templorum, scholarum et parochiarum occupationes."
A vagyon közösségnek kívánalma s az egyházi javak jogalanyának az egyházon kivüli helyezése oly veszélyes kísérlet, mely midőn a jogalapot mobilizálja, a multak keserű emlékét felidézvén, elláthatlan bonyodalmakra vezetne.
(Vége köv.)
Schlauch Lörincz.
Az erdélyi püspök főpásztori körlevele a papsághoz.
Venerabiii clero seculari et regulari dioecesis Transsilvani-ensis salutem a Domino sempiternam.
Anni curriculum, quod non solum temporis, sed etiam vi-tae nostrae spatia discernit, paucos post dies rursum ad suum revolvitur princípium. Moris est initio anni, ut Deo favente bene decurrat, his, quibus aestimii vel dilectionis vinculo jun-gimur, beneprecari. Hocmutuae benevolentiae officium vobis fratribus et filiis meis in Domino dilectis redeunte solari cir-culo peramanter et cum sincero patris suis optima precantis affectu praestamus. Faxit Deus, ut annus hie novus faustis resplendeat auspiciis, ut, reducat desideratam Ecclesiae et status publici pacem, mala auferat, errorum tenebras et viti-orum sordes exterminet, ut tandem e pietatis et misericor-diae divinae munere exoriatur coelestis veritatis lux in men-tibus, justitiae et virtutis studium in cordibus, auctoritatis di-vinae agnitio et cultus in actibus, et agnoscant, qui christiano censentur nomine : non esse in alio aliquo salutem, neque aliud constitui posse humanae felicitatis fundamentum prae-ter Dominum nostrum Jesum Christum, per quem salvati et liberati sumus.
Sed enimvero dilecti fratres et cooperatores mei ! mu-neris pastoralis solicitudo, quam Deo misericorditer dispo-nente immerentes et ex nobis insufficientes supportamus, ur-get nos, ut quum hoc notabili temporis momento vos prae-sentes alloqui, et metus spesque animi nostri vocis oraculo
9) Bethlen a beszterczei gyűlésen nyilván kimondá : ha a papi jó-szágok elfogynak, nem lesz mihez nyúlni, ha csak oly formán való pro-ventusról nem gondoskodnak, mely continuo esztendó'nkint thesaurariusa kezébe folyjon.
vobis exponere nequeamus ; saltim per has nostras literas — curarum nostrarum testes — vos ad pastoralem vigilantiam impensius adhortemur.
Előadván átalánosan a veszélyes tévtanokat, igy szól a nm. s ft. püspök ur a szentszékről :
Nostis venerabiles fratres, et filii dilecti ! in quam deplorabilem conditionem his impiissimis machinationibus conjectu3 sit summus Ecclesiae catholicae pontificatus, quibus ignominiosis fraudibus et iniquis armis direptum, et avulsum fuerit ab Ecclesiae catholicae legitimo dominio s. Petri Patri-monium, quomodo crucis Christi inimici, qui terrena sapiunt, reduetis Roma Galliae protectricibus copiis, invictum pontifi-cem popularium tumultuum assultibus objicere, constantem vero, et ad exsilium mortemque paratum, independentiae suae libertate privare, novo de rapinis conflato italico regimini subjectum reddere connitantur.
Sed nostis etiam inexpugnabilem Pii IX-i fortitudinem, qua ille nostro infausto seculo sublime spectaculum exhi-bet mundo, angelis et hoininibus admiranduin. Absque armis et legionibus, sola Christi promissione et divinae protectionis spe munitus, hostium suorum insidias, omnem altitudinem attollentem se adversus scientiam Dei repudiare novit. Ego rogavi pro te Petre, ut non deficiat fides tua, et tu aliquando conversus confirma fratres tuos, ajebat Dominus Petro (Luc.
22, 32.) Alloquii hujus veritatem tempore nostro, etiam post oetodeeim secula in Pio IX-o splendide comprobatam esse gaudemus. Ille non solum sanctum fidei depositum inviolabi-liter custodit, sed in mediis periculis constitutus demandato sibi fratres quoque confirmandi officio impavide perfungitur.
Nostrum est jam fratres et filii dilectissimi ! inter hos fiuetus et tempestates sonoras sobrios esse, et vigilare, ne fidelis populus commentis humanarum opinionum, et preca-riis dominantis liberalismi successibus seduc'us, a salvificae fidei veritatibus auditum avertat, ad fabulas autem et insanae philosophiae impias et deeeptivas doctrinas convertatur. — Quapropter primum quidem videte, ut vos ipsi firmi, et im-mobiles stetis in fide, ut hujus aretissimo vinculo adhaereatis Petri cathedrae, unde unitas sacerdotalis exorta est, perfecti autem cum hac in eodem sensu et in eadem sententia, atque sepositis quibusvis humanis respectibus, solumque Dei volun-tatem, et sanctae religionis causam prae oculis habentes, ni-hil laboris, et curarum praetermittatis, ut pari animi fortitu dine, et zeli pastoralis discretione oves curae vestrae commis-sas in fide corroboretis, a seduetionis periculis conservetis ; ne patiamini varias et peregrinas doctrinas in coetibus ve-stris per incredulos et depravatos homines disseminari ; si quos autem a veritate aberrasse comperiatis, contendite in omni bonitate et mansuetudine ad veritatis et justitiae semi-tam revocare, et Christo lucrifacere.
Quia vero hac nostra aetate indifferentismus religiosus ridelium plurimos ab avita pietate avoeavit, et aetas paren-tum pejor avis fert progeniem vitiosiorem : satagite vestris ad populum sermonibus non suave sonantes prudentiae hu-manae doctrinas, non e profanis scriptoribus congestos flo-sculos ostentare, ut aures auditorum oblectetis, aut laudes et benevolentiam cultiorum emereamini ; sed praedicate Jesum Christum, et hunc pro salute humani generis crucifixum, utamini magistris in docendo sanctorum patrum scriptis et
17*
132
optimae notae catholicorum auctorum sermonibus, precipue autem s. scripturae assidua lectio sit vobis ille infinitus the-saurus, unde vestra optima sermonis condimenta hauriatis, illa nobilis armatúra, qua etiam nequissimi hostis tela repel-latis. Vivus enim est ibi sermo, et efficax et penetrabilior omni gladio ancipiti. (Hebr. 4. 12.) Non est animae morbus, dicit s. Augustinus, qui non habeat in scripturis medicamen-tum suum. (in Psalm. 36.) Ne serviatus f r a t r e s mei tempori sed veritati, ne a genio seculi discatis, qui magistros Christum et sanctos ejus habetis. E x a l t a t e igitur vocem vestram dilecti in Christo f r a t r e s ! pro Christo, qui ut s. B e r n a r d u s pulchre dicit, factus est nobis sapientia in praedicatione, justitia in peccatorum remissione, sanctificatio in conversatione, redem-tio in passione; (Serm. 22.) et non modo vocis et linguae, sed etiam praecordiorum et vitae vestrae eloquentia Ilium annun-cietis, Christum in ecclesiis, Christum in scholis, Christum in domibus, opportune credendum, adorandum et imitan-dum proponite, quia non potest spiritu mendacii et erroris seduci fidelium coetus, cui lucet Veritas Christus.
Ut autem sermo noster efficax sit et in corda auditorum peuetret, sit vita nostra illi conformis. „ P a r u m enim ut s.
G r e g o r i u s observât, (reg. Past. L. 2-o) prosunt verba illorum, qui quod praedicant, moribus impugnant, et pastorem per abrupta gradientem g r e x pro h u m a n a r u m rerum conditione ad praecipitium facile sequitur." Meminerimus nobis dictum esse : Vos estis lux mundi, vos estis sal terrae, (Math. 5 . 1 4 . ) lucem accendere et circumferre, atque super candelabro col-locare ; sale vivo mentes et corda ab infatuatione et corru-ptione praeservare j u b e m u r . Vult Ecclesia,ut habitu, gestu, in-cessu, sermone, actione et conversatione, nihil nisi g r a v e et religione plenum exhibeamus ; „Perfectus sit homo Dei ait apostolus, ad omne opus bonum instructus," (ad Tim. 3. 17.) et iterum : exemplum esto fidelium in verbo, in conversati-one. (1. Tim. 4. 12.) Si sacerdos non facit, quod fieri debere praedicat, aut si quod non facit, praedicare praesumit, ni-hil apud eos, qui vitam ejus noverunt, profiéit, e contra quam-diu sacerdotis vita pulchre omnibus ex partibus congruens concinnataque est, nullae illi adversarioium insidiae nocere possunt.
Haec VV. F F . et filii dilectissimi ! omni temppore, et quibusvis in adjunctis vos ad digne gerendum sacrum a vo-bis susceptum ministerium exstimulare debent ; at vero diebus nostris, dum praeter carnem et sanguinem, idest d e p r a v a t a m ct sub lege peccati gementem h u m a n a m naturam, aliae quo-que multo nequiores spirituales potestates, idest scientiae hu-manaeresistentia atque a p e r t a j a m j a m i n D e u m et s a n c t a m e j u s legem erectio et inimicitia, muneris nostri fructuosam admini-strationem nimiopere a g g r a v a t : bene nobis pensanda sunt, et eo pressius verbo et opere observanda, quod his non recogitatis aut plane contemptis, ueque inundantibus aevi hujus errori-bus obsistere, neque etiam depravatos liominum mores emen-d a r e valebimus ; seemen-d curremus in incertum, et saepe repulsam aut etiam ignominiam passuri, pugnabimus in vacuum, quasi aerem verberantes.
E z u t á n meleg atyai indulattal imádságra intvén a me-gy ei papságát, ime-gy rendelkezik :
Quem in finem h a r u m serie ordinamus et injungimus, ut per dioecesim in omnibus publicis ecclesiis proximi
men-sis diebus 18-a, quae memoria Romae erectae s. P e t r i ca-thedrae Celebris est, 19-a sive sabbatho insequenti festum ssmi uominis Jesu praecedente, et dominica 2a post E p i p h a -niam festo ss-mi hujus nominis, hora vesperarum supplicatio solemnis t r i d u a n a peragatur, ad avertenda mala, et Dei mi-sericordiam implorandam. In hac triduana supplicatione, quae populo praevie annuncianda erit : sub expositione San-ctissimi lytaniae de ss-mo nomine Jesu cum ei adnexis orati-onibus, deinde preces alias in communi necessitate pro p a p a , rege et pace praescriptae perorandae sunt, tum antiphona de BMV. cantanda, et post benedictionem ultimam h y m n u s congruus populo notus et amatus devotioni finem dabit.
D e cetero, p a x Dei, quae exsuperat omnem sensum, custodiat corda, et intelligentias vestras, in Christo J e s u Domino Nostro.
D a b a m Claudiopoli in festo s. T h o m a e apostoli, anno a nativitate Christi 1866, episcopatus nostri secundo.
Michael m . p. e p p u s .
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Cs. ap. kir. Fölsége febr. 13-án kelt legf. elhatározással Bubla Károly esztergomi kanonokot iskola-föfelügyelöi állásától kegyelmesen fölmenteni s helyébe egyházmegyei iskola-főfelügyelővé Szuppan Zsig-mond esztergomi kanonokot legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott.
D E B R E C Z E N vidékéről, febr. 11. — E g y év előtt, a
„Religio" 14-ik számában közölt levélben, a protestáns tole-r a n t i á t és consequentiát pátole-r példával illusttole-rálván, a n n a k végén Ígéretet tettem, hogy nem s o k á r a1) a prot. benevo-lentiáról is szolgálni íogok néhány adattal. í g é r e t e m szerint erről is még azon hónapban küldtem be levelet; de ez a postán eltévedvén, közölve nem lett, s igy az én leveleim sora is f ö n a k a d t . Most veszem fel ismét a tudósítások fona-lát, s pár példában elötüntetem az intoleránsnak, elfogult-n a k kiabált katholikusok viseletét, a toleráelfogult-nselfogult-nak, elfogu-latlannak kürtölt protestánsok irányában s viszont.
T . V a r g a P á l szegedi ref. lelkész a P r o t e. és i. lap multévi 2-ik számában, iskolája segélyezésére hitsorsosait felhíván, saját n y i l a t k o z a t a szerint, magyarhoni hitfeleitől csak annyi segélyt ó h a j t a n a nyerni, mint amennyit m á r addig S z e g e d k a t h o l i k u s p o l g á r a i a d a k o z t a k s z á m u k r a .2) Azt is hallottuk, hogy a 70,000 kath. lakos-sal bíró Szeged a keblében létező, mindkét felekezetű pa-rányi protestáns község lelkészei s tanítói fizetéséhez a város pénztárából tetemesen hozzájárul. Mint a „Szeged" czimü hetilap multévi 35-ik számából olvastuk, az ágostai és hel-vétvallásu felekezetek tanítói a várostól e g y e n k i n t 420 ftnyi fizetést h ú z n a k , épen annyit, mint amennyit a k a t h . elemi tanítók legjobban fizetett része k a p s többet, mint a k a t h . és elemi tanítók nagy része ; mert a városi k a t h . elemi tanítók közöl sokan csak 315 frt., a tanyai iskolák tanítói meg csak 210 frt évi díjban részesülnek.
H.Doroghon, melynek lakossága m a j d n e m tisztán k a -tholikus s pedig leguagyobb részben gör. szert, k a t h o l i k u s ,
') Be ,soká' lett ; pedig sorai a legkedvesebbek között állanak.
Szerk.
2) Aláhuzzuk, s e d . . . . a d . . . . intelligentiam. — Szerk.
— « 133 m a helv. vall. egyházkerület elöljárósága a másfél százat meg nem ütő protestáns lakosok számára lelkészséget ala-pítani akarván, felszólitá a kath. tanácsot, hogy a plánta-egyház részére valamely segélylyel járulna. A kath. tanác3 a leendő protestáns lelkész számára azonnal 12 hold legjobb minőségű földet szakitott ki, s temetőhelyet is adott nekik.
Igy szokták magokat viselni az intoleráns (!) katholi-kusok a toleráns (!) protestánsok irányában. Lássuk most megfordítva.
Az egri egyházmegye nmlgu főpásztora tágas megyéje egyik népes, de legnagyobb részt protestánsok által lakott községében, mintegy 400-ra menő kath. hivei számára, saját bőkezűségéből néhány év előtt plébániát alapitván, a plé-bánia gondozásával megbízott lelkész, illetőleg lelkészek majd őnakaratulag, majd ismét főpásztori meghagyás foly-tán, a prot. városi tanácsot s neme3 birtokos közönséget többnemü folyamodványnyal megkeresték, de nem volt rá egyetlenegy eset, m i d ő n t a g a d ó v á l a s z t n e k a p -t a k v o l n a .3) S miért ? Talán túlcsigázott követelésekkel állottak elé ? Lássuk. Folyamodott a r. kath. lelkész : 1) hogy a nagy terjedelmű közös legelőből valamelyes rész az ujdon alakult egyházközség részére kiszakittatnék. ,Nem lehet' volt a határozat. Doroghon a protestánsok számára lehetett. No de ott intoleráns (!) katholikusok határoztak. — Folyamodott a r. kath. lelkész : 2) hogy, miután a város ter-jedelmes erdőséggel bir s igy minden megerőltetése nélkül
teheti, a r. kath. lelkésznek és tanítónak épenugy adatnék failleték, mint a prot. és gör. szert. kath. lelkészeknek és tanítóknak. Megtagadtatott.4) — A város által'birt 1854-iki államkölcsön papirok felsőbb engedély mellett eladatván,
az érettök kapott pénz legnagyobb részben iskolákra for-díttatni határoztatott. A protestánsok részére épült is belőle egy nagy terjedelmű emeletes iskola. A gör. szert, katholi-kusoknak ugyanazon alapból szinte szándékoltatik egy iskola épitése. Ez ügy különben még elintézésre vár. E g y , még a mult században kötött egyezmény szerint a gör.
szert, katholikusokat mindenből 10-ed rész illeti. De a prot.
tanács nem a k a r j a kiadni a g. sz. kath. egyházközségnek az öt illető részt, hanem maga a k a r az ő számokra építeni.
10-ed rész lenne-e az aztán, vagy . . . . ? nem tudom. Elég az hozzá, hogy a g. sz. kath. lelkész, hivatkozva arra, hogy ö legjobban tudja, minő iskola szükséges községe körében s az épitésből megtakarítandó összeggel még egy u j tanítói állomás is létesíthető volna, ügyét fölebbezte. A r. katholi-kusok nem lévén oly régi törzsökös lakosai a városnak, mint g. sz. testvéreik, semmiféle egyezmény folytán nem követelhettek valahányad részt. Miért is a r. kath. egyház-község a protestáns tanácshoz csak kérvényt nyújtott be az iránt r 3) hogy az államkölcsönért kapott pénzből arány-lag szinte részesittetnék iskolája javára. Megtagadtatott.
„Csak '/ág részt lehetne valahogy a r. katholikusok j a v á r a kisütni," mondá egyik főbb tisztviselőjük ; de azért ennyi sem adatott Pedig e 29-ed rész is tekintélyes összeg leen-dctt. Szegeden az intoleráns (!) katholikusok, ugy látszik, nem igen vizsgálták, a katholikusokéhoz mérten aránylag
3) Aláhuzzuk . . . . ad notam. — Szerk.
4) A „registrum" lelkei és tudós írója majd registrálja. — Szerk.
mennyi esnék prot. egyházi s iskolai czélokra?5) Es ha teendették, bizonyára annyi sem esett volna reájok, mint Győrött — 5 frt. — Folyamodott a r. kath lelkész a pro-testáns tanácshoz és nemes birtokos közönséghez : 4) hogy miután sem a lelkész, sem a tanitó failletéket nem kap, az iskolába járó gyermekek szülői pedig, a templomi szüksé-gek fedezése által különben is nagyon igénybe vétetvén, adakozási készségök és képességök, elégtelenek az iskola téli fűtéséről gondoskodni, lagalább az iskola fűtésére pár öl fát utalványozni szíveskednék. ,Nem lehet,' hangzik a a protestáns végzés.0) — Érsek ő nmlga a lelkészt pénzen vásárlandó földek szerzésével megbizván, minthogy föld csak apró parcellákban volt kapható, melynek munkálta-tása mind a lelkész mind a tanítóra nézve igen fárasztó s időrabló leendett, a földvásárlásra kegyesen ajánlott össze-get fölajánlván, folyamodott a r. kath. lelkész a prot. ta-nácshoz és nemes birtokos közönséghez : 5) hogy legalább ez összegnek megfelelő földmennyiséget adjon a szabad legelőből ,Nem lehet' hangzik ujolag a prot. végzés. Meg-jegyzendő, hogy mielőtt a lelkész folyamodását megírta volna, a város ügyeiben legjobban jártas egyének néhányá-tól hallá, hogy ,lehet,' ha a k a r j á k . — Folyamodott végre a r. kath. lelkész : 6) temetkezési helyért. S ki hinné ? a prot.
tanács még ezt is megtagadta. S miért ? mert — mint a vég-zés szólt — a város körül lévő libalegelő sokkal kisebb, hogysem abból a legkisebb részt is kiszakítani lehetne.
Azonban nyomban kitűnt, hogy még sem oly kicsiny az a libalegelő, mert belőle, nem sokára e végzés hozása után, a helybeli cserépvető társulat részére egy temetőhelynél na-gyobbat ki tudtak szakitani.') No de nem csuda, a tanács több tagja egyszersmind részvényes tagja eme társulat-nak is.
Irjak-e még többet ?8) szolgálhatok még igen sokkal.
íme alig fogtam kezembe a tollat s csak egy helyre vetettem szemeimet, mégis a protestáns tolerantiának s vi-rzonyos benevolentiának mennyi s mily épületes jeleit lehe-tett feljegyeznem '? Hátha minden apró-cseprő, hivatalos alakban ki nem adott, jeleneteit is részletezni akarnók az elfogulatlan (!) s fönkelt szellemű (!!) prot. tolerantiának s testvéries benevolentiának ? !
Végül megjegyzendő, hogy ama nemes városi tanács-ban, a fönebb emiitett mult századi egyezmény szerint, mindig kellene 2 g. sz. kath. tanácsnoknak lenni. Azonban protestáns atyánkfiai találnak a r r a módot, hogy ne legyen.
Mostanában egy volt, azt is, mint hallom, nyugdíjaztatták, hogy ne legyen egy sem. Ma csakugyan egy sincs. ^
P U S Z T A - F E G Y V E R N E K , febr 7-én. Régi seb a ke-reszténység erkölcsi életén a még mindig divó káromkodás, és átkozódás. A „mehercle," „me castor," „duodecim Deos tibi iratos habeas"-féle kifakadásoknak súlyát ugyan a pogányok is felfogták, mert hiszen jól tudták, hogy ezzel ha épen nem
5) Okos volt Győr. — Szerk.
6) Ily adatokat minden városból, minden faluból é s . . . . jobban
vagyunk. — Szerk.
Mennyire szivén van a tanácsnak az a libalegeló' ! mostoha időkben életbiztosítás. — Szerk.
8 ) Minél hamarább, minél többot, a legkisebbet i s , — ilyenek-ből áll az élet. — Szerk.
—m 134 is egész — legalább félistent emlegetnek, azonban a mai káromkodás, az átkozódással karöltve, ezeknél sokkal maga-sabb fokon áll. Igaz ugyan, hogy legtöbbször nem annyira elvetemültség, mint inkább a rosz szokás számitható be, s ex duobus malis minus eligendo, mindig kevésbé kárhozatos, mint a czélzatos hitetlenség, vallásgúnyolás s a legvilágo-sabb ténye à la Renan tagadása, erőszakos kiforgatása : még-is mindenha mételye az a ker. hitéletnek. Teljes kiirtását remélni ugyan nem lehet, miután a föld átka óta mintegy természetté vált bajokat megszüntetni ép oly kevéssé lehet-séges, mint a velők járó kifakadásokat ; de terjedésének gá-tat vetni igen is lehet. Azonban amily gyors és akadályta-lan volt elterjedése a felingerült vallásujitási korszakban, s amilly mély gyökeret vert három százados megrögzés, oly nehezen és lassan várható a b a j gyógyulása. S jóllehet ne-que qui rigat, nene-que qui plantat est aliquid, sed qui incremen-tum dat Deus, elvonulni a tevékenység teréről még sem volna rendén miután ezen értelemben mondhatta csak szent Pál : non ego autem, sed gratia Dei mecum. A korszellem eme b a j n a k is a társulás eszméjében vélte leghathatósb gát-ját és ellenmérgét feltalálni, s a kath. lelkészek által felka-rolt eszme a kerületi gyűléseken megtisztázott alapokon, szer-vezett rendben indult a gonosz áradat ellen. Igy lön, hogy helységünkben is, az eszme újsága daczára, kedvező szám-ban a jobb lelkek hozzáfogtak a gonosz gyomnak kiirtásá-hoz s megalakult az Isten szent neve védőinek egyesülete azon legközelebbi örvendetes eredménynyel, hogy a megkö-vetési imádságok számos családnál máris közösen minden-nap térden állva végeztetnek, mintegy érezve, hogy nem káromkodás, hanem engesztelő imára van szükség, hogy Is-ten a sok csapás után egy ujabbat — a fényegető árvizet el-forditsa. A rosznak fokonkénti kiirtása, azon mértékekben megközelithetőbbé teszi a boldogságot. „ A kereszténység erre törekszik, és e törekvése bizonyára nemes, isteni; és ha o törekvésnek nem is felel meg mindenkor a siker, egye-dül a hit korlátait lerontó szenvedélyek az okok, melyeket semmi sem fékezhet csak a vallás."1) Sőt tán a kővetkező erő-teljes sorokat sem leszen felesleges újra nyomni : „az egyház törhetlenül küzd minden részen, minden ponton, minden irányban. Ismeri teendőit, fiai megteszik kötelességüket, a fárasztó, itt-ott a fiak készületlensége, vagy ingadozása miatt csapással is jeleztethetik : ez a küzdelmek természete, de győzelemmel fog végződni."2) A társulás a rosz terjedésé-nek t ö b b — a j ó é n a k kevesebb akadályt enged eléje gördülni s az egyik által ugy, mint a másik által megkönnyiti a
—m 134 is egész — legalább félistent emlegetnek, azonban a mai káromkodás, az átkozódással karöltve, ezeknél sokkal maga-sabb fokon áll. Igaz ugyan, hogy legtöbbször nem annyira elvetemültség, mint inkább a rosz szokás számitható be, s ex duobus malis minus eligendo, mindig kevésbé kárhozatos, mint a czélzatos hitetlenség, vallásgúnyolás s a legvilágo-sabb ténye à la Renan tagadása, erőszakos kiforgatása : még-is mindenha mételye az a ker. hitéletnek. Teljes kiirtását remélni ugyan nem lehet, miután a föld átka óta mintegy természetté vált bajokat megszüntetni ép oly kevéssé lehet-séges, mint a velők járó kifakadásokat ; de terjedésének gá-tat vetni igen is lehet. Azonban amily gyors és akadályta-lan volt elterjedése a felingerült vallásujitási korszakban, s amilly mély gyökeret vert három százados megrögzés, oly nehezen és lassan várható a b a j gyógyulása. S jóllehet ne-que qui rigat, nene-que qui plantat est aliquid, sed qui incremen-tum dat Deus, elvonulni a tevékenység teréről még sem volna rendén miután ezen értelemben mondhatta csak szent Pál : non ego autem, sed gratia Dei mecum. A korszellem eme b a j n a k is a társulás eszméjében vélte leghathatósb gát-ját és ellenmérgét feltalálni, s a kath. lelkészek által felka-rolt eszme a kerületi gyűléseken megtisztázott alapokon, szer-vezett rendben indult a gonosz áradat ellen. Igy lön, hogy helységünkben is, az eszme újsága daczára, kedvező szám-ban a jobb lelkek hozzáfogtak a gonosz gyomnak kiirtásá-hoz s megalakult az Isten szent neve védőinek egyesülete azon legközelebbi örvendetes eredménynyel, hogy a megkö-vetési imádságok számos családnál máris közösen minden-nap térden állva végeztetnek, mintegy érezve, hogy nem káromkodás, hanem engesztelő imára van szükség, hogy Is-ten a sok csapás után egy ujabbat — a fényegető árvizet el-forditsa. A rosznak fokonkénti kiirtása, azon mértékekben megközelithetőbbé teszi a boldogságot. „ A kereszténység erre törekszik, és e törekvése bizonyára nemes, isteni; és ha o törekvésnek nem is felel meg mindenkor a siker, egye-dül a hit korlátait lerontó szenvedélyek az okok, melyeket semmi sem fékezhet csak a vallás."1) Sőt tán a kővetkező erő-teljes sorokat sem leszen felesleges újra nyomni : „az egyház törhetlenül küzd minden részen, minden ponton, minden irányban. Ismeri teendőit, fiai megteszik kötelességüket, a fárasztó, itt-ott a fiak készületlensége, vagy ingadozása miatt csapással is jeleztethetik : ez a küzdelmek természete, de győzelemmel fog végződni."2) A társulás a rosz terjedésé-nek t ö b b — a j ó é n a k kevesebb akadályt enged eléje gördülni s az egyik által ugy, mint a másik által megkönnyiti a